Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

ÉSZAKIM AGYÄRORSZAG Vasárnap, 1966. njájtia 7X­He fi külpolitikai összefoglalónk \ Világméretű érdeklődés fogadta a szovjet álláspontot * német kérdésben — Megerősödött a szovjet — egyiptomi együttműködés — Amire Washington nem számított: Új front Dél-Vietnamban SINGAPORE A szovjet kormány válasza arra a bonni jegyzékre, amelyben a nyugatnémet kor­mány javaslatokat tesz a né­met kérdés rendezésére és amelyet annak idején a nyu­gatnémet sajtó igyekezett úgy beállítani, mint Bonn „béke­kezdeményezését”, a világsajtó érdeklődésének középpontjába került, mégpedig több okból is. A nyugati lapok is megállapít­ják, hogy abban a megélén­kült diplomáciai tevékenység­ben, amely De Gaulle moszk­vai útját megelőzi, nagy jelen­tőséget kell tulajdonítani a né­met kérdésben elhangzott szovjet állásfoglalásnak. Nagy részben arról van szó, hogy a szovjet jegyzék megvilágít­ja mindazokat a lehetőségeket, amelyek nyitva állnak a né­met kérdés rendezése előtt, sőt, ennél, továbbmenően: ki­jelölik azt az egyetlen járható utat, amely kivezet a német kérdéssel kapcsolatos zsákut­cából. A bonni kormány már­ciusi jegyzékében ugyanis, mi­közben békeszólamokat han­goztat. továbbra is igyekszik megerősíteni azokat a hideghá­borús pozíciókat, amelyek mind ez ideig — több mint húsz évvel a második világ­háború után — akadályozzák u német kérdés megoldásának megközelítését. A bonni kormány érveket próbál felsorakoztatni amel­lett, hogy a nukleáris fegyve­rek elterjedésének megakadá­lyozása és Nyugat-Németország nukleáris felfegyverkezése kö­zött nincs ellentét: Ezt a logi­kai bukfencet persze nem si­kerül a bonni kormánynak végrehajtani és teljesen vilá­gosan megítélhető a jegyzék­ből, hogy Nyugat-Németor­szág célul tűzte ki az atom­fegyverek , megszerzését. A második abszurdum az epnlí- tett bonni jegyzékben az, hogy ' a nyugatnémet kormány vál­tozatlanul ragaszkodik ahhoz a közjogi fikcióhoz, hogy a német népnek csak egyetlen állami képviselete lehet és ez a Német Szövetségi Köztársa­ság. A szovjet válasz rámutat ezekre az alapvető ellentmon­dásokra, elutasítja a nyugat­német kormány álláspontját ezekben a kérdésekben és ki­jelenti, hogy a hangoztatott békeszándékkal nehéz össze­egyeztetni azokat a célkitűzé­seket, amelyek csak habon: útján valósíthatók meg. Ez az állásfoglalás azonban nem úi, a Szovjetunió több ízben, kü­lönböző alkalmakkor leszögez­te. A mostani válaszjegyzék új vonása abban van, hogy összefoglalja mindazokat a le­hetőségeket, amelyek a jelen­legi helyzetben nyitva állnak az NSZK kormányával való tárgyaláshoz és elvezethetnek a német kérdés rendezéséhez. Ä szovjet jegyzék nyolc pont­ban foglalja össze azokat a feltételeket, amelyeknek telje­sítése előmozdítaná a német kérdés rendezését és ezzel egyúttal megszüntetné Euró­pában a legveszélyesebb íe- szültségi gócot dalommal tölti el, hogy az utóbbi időben kiéleződött a nemzetközi helyzet, s a más országok belügyeibe beavatko­zó imperialista erők élesztik a háborús veszélyt. Az ilyen helyzetben parancsolóan szük­séges az összes szabadság- és békeszerető országok együtt­működése. A szovjet diplomácia másik nagy jelentőségű lépése e na­pokban: Koszigin miniszterel­nök látogatása az Egyesült Arab Köztársaságban, illető­leg azok a megállapodások, amelyek Koszigin és Nasszer tárgyalásai közben jöttek lét­re, s amelyeknek a jelentősége nemcsak abban van, hogy megerősítik a szovjet—egyip­tomi együttműködést, hanem abban is, hogy kifejezik a két ország szolidaritását több nem­zetközi kérdésben. A világsaj­tó élénk figyelemmel fordult az utóbbi időben a Közel-Ke­let felé, ahol az imperialisták újabb kísérletbe kezdtek, hogy ellentéteket támasszanak az arab országok között. Figyel­met érdemel ebből a szem­pontból Fejszál kiről}', Szaud- Arábia királyának úgynevezett izlám-koncepciója, amelynek éle az Egyesült Arab Köztársa­ság, és személy szerint Nasz- szer elnök ellen irányul. A szovjet miniszterelnök egyip­tomi látogatásának .puszta fé­nye konszolidációs tényezőként hat ebben a térségben — ál­lapítják meg nyugati sajtó­megfigyelők, köztük a Le Monde munkatársa. Segítséget jelent a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való barátság elmélyülése az EAK gazdaságfejlesztési programjá­nak végrehajtásában is, s ezen keresztül az Egyesült Arab Köztársaság politikai helyze­tériek megerősödésében.- Ál­talános világpolitikai szem­pontból, is fontos, hogy az arab világ legerősebb hatalma egyet­ért a szocialista országokkal a nemzetközi helyzet megítélé­sében, különösen ami az utób­bi időben bekövetkezett fe­szültségek és e feszültségek forrásainak megítélését illeti. Figyelmet érdemel a szovjet— egyiptomi tárgyalásokról ki­adott közös közleménynek az a részlete, amely megálla­pítja: a tárgyalófeleket aggo­dé : t-c A vietnami háború kiterjesz­tésére irányuló amerikai ter­vekben olyan módosulás kö­vetkezett be, amelyre Wa­shingtonban valószínűleg nem' számítottak. Újabb front ke­letkezett Dél-Vietnamban, ez­úttal az amerikaiak ellenőrzé­se alatt álló területen. A sa.i- goni kormány és a buddhista ellenzék irányítása alatt álló országrészek között nyilt há­borús állapot keletkezett. Da Nang-ban, ahol az ellenzéki buddhista csoportok központ­ja van, a saigoni kormány fegyveres erőkkel bevonult, de nem sikerült elfojtania az ellenzéki _ mozgalmat, sőt. a helyzet még inkább kiélező­dött. Az amerikaiak azt állít­ják. hogy Ky tábornok, a sai­goni diktátor saját szakállára hajtotta végre ezt a kockáza­ta? akciót, ami persze nem je­lenti, hogy az amerikaiak va­lóban nem tudtak a saigoni kormány támadásáról. Legfel­jebb arról lehet szó, hogy az Egyesült Államok kormánya számára jobban megfelel, ha saigoni szövetségesei befeje­zett tények elé állítják, mint­ha részt kellene vennie egy rendkívül bonyolult döntés meghozatalában. A probléma azért bonyolult, mert miköz­ben az amerikai kormány igyekszik meggyőzni saját köz­véleményét arról, hogy Dél- Vietnamban demokratikus átalakulást akar elősegíteni, (ezt a célt szolgálta néhány hónappal ezelőtt a honolului értekezlet, amelyről nagyhan­gú nyilatkozatokat adtak ki) a valóságban kénytelen szem­benézni azzal a ténnyel, hogy az amerikabarát saigoni kor­mány csak a legbrutálisabb el­nyomó eszközökkel képes fenntartani magát és csak az amerikai fegyverekre támasz­kodhat a dél-vietnami néppel szemben. Singapore 531 négyzetkilomé­ter területen a Maláj-félsziget déli csücskénél terül el. Lakói­nak száma 1965-ben megha­ladta az 1 805 000-ret. Lakói­nak 76 százaléka kínai, 14 szá­maid 1959-ben Singapore Al­kun néven önkormányzatot kapott. 1963 szeptemberében a Malaysiái Államszövetség tag­ja lelt, amelyből azonban gaz­dasági és nemzetiségi ellenté­Labdanígó eredmény Magyar ifi válogatott—Svájc 3:1. zaléka maláj, 8 százaléka pedig indiai és pakisztáni szárma­zású. A várost a Brit-Kelet-Indiai Társaság alapította, 1824-ben, miután a szigetet 4 millió dol­lárért megvásárolta az egyik szultántól. A második világ­háború alatt japán megszállás alá került. Japán kapituláció­ja után, 3 945-ben, angol koro­nagyarmattá nyilvánították, tek miatt 1965. augusztus 9-én kilépett. 1965. december 22-től Singapore független köztársa­ság. A város Délkelet-Ázsia leg­nagyobb kikötője, az ón és a gumi világkereskedelmének központja. A Malaysia! Állam- szövetség megalakulásakor ki­robbant, Malaysia és Indonézia közötti ellentét előtt az utób­bi csaknem teljes ónércter- mését itt dolgozták fel. felismerte és katonai támasz­ponttá építette ki. Az angolok jelenleg is flotta és légitá­maszpontokat tartanak fenn a szigeten, ezenkívül a távol­keleti brit főparancsnokság székhelye is, ahol mintegy 60 000 katona állomásozik. Ä függetlenség deklarálása után azonban Li Kuang-ju kijelen­tette, hogy a támaszpontokat a jövőben csakis védelmi cé­lokra lehet igénybe venni; Újabb Kennedy a ringben? DARVAS JÓZSEF: Gyermekéveimből VI. £ stefelé, mikor vége volt a tanításnak és hazamentem, csak az anyám volt otthon. . — Hal van Feri bátyám? — kérdeztem tőle sürgetve. — Csavarog valahol, hol lenne? Jobb is, ha nem ül itt­hon, mert mindig csak morog. Neki semmi se jó. Engem is bánt, hogy így van. de mit csináljak? . .. Nem téphetem magam ketté. ■ Anyám ezeket a szavakat tu­lajdonképpen nem is nekem mondta, hiszen tudta, hogy úgysem érteném meg, de jói esett neki, hogy végre kimond­hatja hangosan a benne érző keserűséget. — Zsákot nem vitt? — vág­tam a szavába. — Zsákot? — kérdezte anyám csodálkozva és furcsán nézett rám. — Minek vitt vol­na zsákot? Megzavarodtam, makogtam valamit, hogy talán a malom­ba ment... — Ha csak a nyomorúságot nem vitte volna megörültei­ül ... Bátyám korún hazajött és nem is ment el azután, ha­nem lefeküdt. Örömömben majdnem kibújtam, a bőröm­ből. Anyám rám is szólt, hogy ne lődörögjek annyit, hanem feküdjek le. Mikor bementem a szobába, Feri bátyám már aludt. Legalább is úgy mutatta, hogy alszik. Nem szóltam hozzá, de sze­rettem volna odalépni az ágyához és megcsókolni a ke­zét. Ügy éreztem, valamivel engem is megajándékozott ezen a napon. Sokszor hara­gudtam rá, mikor veszekedett az anyámmal és csúnyán ká­romkodott — de most nagyon szerettem. És olyan jó lett vol­na ezt megmondani neki. Egy estefelé, mikor jöttünk az iskolából, csendőrök kísér­ték befelé Füleki bácsit. A két keze össze volt kötve és mélyen lehajtotta a fejét. Látszott rajta, hogy szeretne észrevétlen maradni a két szuronyos ember között. Utá­nuk a felesége ment, két ki­sebb gyerekét kézenfogva és kétségbeesetten jajveszékelt: — Nem csinált az uram semmi rosszat. Ugye apjuk, ártatlan vagy? Mondd meg a csendőr uraknak, hogy nem csináltál semmit. Jaj. ne vi­gyék el az én kenyérkereső­met! Mit csinálok a gyerekek­kel? gyerekeket is megré­mítette az anyjuk jaj­veszékelése és ver­senyt ordítottak vele. Az egész házsoij kitódult az ajtók elé, és nézték a szomorú, siránko­zó menetet. Most nem törőd­tek a hideggel és sokan örül­tek is a látványosságnak. Mikor megláttam őket, be- lényilallott a szívembe a ré­mület. Hát mégis ... Feri bátyámat talán már be is vitték. Akkor este csak azért jött haza olyan korán, hogy azt higgyem, meggondolta a dolgot. De aztán mégis el­mentek ... Nekiiramodtam a síkos úton, s ahogy csak bírtam, futot­tam hazafelé. Mikor berobogtam, együtt volt a konyhában az egész csa­lád es ott volt Veréb Jani bácsi is. Nagyban tárgyaltak valamit. Talán éppen a Füleki bácsi esetét. i— Füleki bácsit viszik a csendőrök! — kiabáltam Izgal­mamban, de rám se néztek, csak beszélgettek tovább. —... ott felejtette a fejszét, amivel a léceket feszítette ki. Arról jöttek rá. Meg a láb­nyomokról — mesélte Jani bá­csi, izgatottan hadonászva. — Ilyen hülye. Ha valamit csi­nál, legalább ügyesen csinál ná Az a vén zsugori Benkő „Miről beszélnek a v: as hi ng - lőni politikai körökben a leg­többet manapság?” — veti fel a kérdést az amerikai Wall Street Journal című lap. ,.Először is Vietnamról, azután Johnson elnökről, és végül Bob Kennedy választási hadjáratá­ról” — adja meg azonnal a vá­laszt is a bankvilág fellegvá­rának szócsöve. Bob Kennedy ném más, mint a meggyilkolt elnök testvére és igazságügy­minisztere, Robert. „Talán elő­ször történik meg az USA történetében, hogy jóval előbb indul meg a következő elnök- választási hadjárat előcsatá- rozása, mint az különben szo­kásos — írja az olasz Rinasci- ta című lap. — A televízióban és a sajtóban egyaránt giganti­kus politikai. küzdelem bontakozik ki, amelyből a republikánusok gyakorlati­lag kimaradtak." Két név „fut” a demokrata pártban Johnson még mindig meglevő népszerű­sége ellenére: Robert Kennc- dyé és Hubert Humphreyé, aki nem ment volna tönkre attól a pár zsák kukoricától! — Pedig milyen rendes em­ber volt — sóhajtotta az anyám. — Az az még most is — szólt közbe Mihály bátyám. — Csak becsületesen nem élhet meg máma a szegény ember. — Én azért csak nem men­nék el lopni — ellenkezett az anyám. — Inkább éhenhalnék. Nem bírnám el a szégyent, hogy engem a csendőrök kísér- gessenek. Feri bátyám nem szólt sem­mit. csak a cigarettáját szív­ta. Mikor egy pillanatra össze­akadt a tekintetünk, picit mintha el is mosolyodon volna. — Hát — mondta még a Mi­hály bátyám — mindenki nem is mehet lopni. Másképpen kellene itt a bajon segíteni. Hogy mindenkinek egyformán legyen. Akkor lopni se kelle­ne. — Hogy mindenkinek egy­formán legyen — dünnyögte utána Jani bácsi és nyoma­tékképpen nagyot ütött falá­bával a földre. Mihály bátyámat jobban sze­rettem, mint Ferit. Csöndes, jó fiú volt és soha nem házsár- toskodott. Nem veszekedett anyámmal, ha valamelyik nap nem került főtt étel az asztal­ra. Ilyen pedig, különösen így télen, sűrűn előfordult. Belátta, hogy nincs és ha nincs, nem lehet. Most is, mikor már-már kez­dett odahaza tűrhetetlen len­ni a nyomorúság, azt mond­most az Egyesült Államok al­el nöke. ))Vietnami szenátor« és „Savonarolla a mellényzsebben“ Ezzel a két jelzővel illeti az amerikai jobboldali sajtó az elhunyt elnök harcbainduló testvériét és — miként a fen­tebb idézett olasz lap írja — nem is oknélküli az a félelem, amely gúnyolódásra készteti a konzervatív imperialistákat. Bob Kennedy ugyanis komo­lyan veszi azt a felírást, ame­lyet meggyilkolt bátyja az ó cigarettatárcájára gravírozta- tott. „Utánam miért ne jöhet­nél Te?” — ez áll a tárca ércfedelén, és a fiatalabb Kennedy akkor kapta ezt, amikor 1961 januárjában az első Kennedy átlépte a Fe­hér Ház küszöbét. A „miért ne jöhetnél Te?”-kérdésre a fiatalabb Kennedy, úgy lát­szik, pozitív, választ igyekszik adni. Ezért támadja beszédei­ta, hogy ő ezt nem nézheti] tovább, elszegődik béresnek.- Igaz, hogy egész évben más] kapcája lesz azért a pár má-1 zsa gabonáért, de amit keres,' azt tisztán megkeresi és ha-] zaadja az egészet. < Mikor elállt, mindjárt kért- is előleget', egy mázsa búzát a] gazdájától, hogy legyen ott-! hon mit ennünk. Ilyen jó' gyerek volt ő. Anyám meg] is siratta, mikor érte jött a“ kocsi, hogy kivigye a tanya-] ra, de belátta, hogy másként- nem lehet. Csak Feri iránti] keserűsége nőtt ezzel is. Ha - azután összezördüllek, min-] dig ez volt a legfőbb érve: — Neked persze eszedbe se- jutott, hogy elszegődj. Pedig] te vagy az idősebb. Elvárod,- hogy más keressen számodra] kenyeret, te meg puhítod, idehaza a fenekedet. Ez azért már túlzás volt,' mert Feri bátyám Is egyre járt! munka után, de ezeken a ke-' serves téli napokon nem! akadt semmi. Anyám is tud-* ta ezt és csak a keserűség] mondatta vele ezeket az elítélő < szavakat. ‘ f elelünk azért könnyebb] lett valamivel. Eggyel* kevesebb volt. otthon az] evő száj, és az sokat jelentett* a szükségben. Anyám olykor] izzal vigasztalta magát, hogy« vannak még, akik nálunk isi szűkösebben élnek. Ezt ugyani nehéz volt elképzelni, de ól üzonyára nem hazudta. « 4 (Folytatjuk.) f ben valóban savonarollai ha­raggal Johnson elnök politi­káját, amikor síkraszáll a vi­etnami háború befejezéséért, egy, a Dél-vietnami Felszaba- dítási Front bevonásával léte­sítendő koalíciós kormányzat mellett, agitál Dél-Ameriká- ban a földreform érdekében és a négerek jogait védi a Mississippi Egyetemen, Sík­raszáll az USA Kína-politiká­jának revideálásáért, a domi­nikai intervenció ellen és kö­veteli az atomfegyverek el­terjedését gátló szerződés megkötését a Szovjetunióval. Demokraták itt is — ott is Mindezt úgy csinálja, hogy nem foglal állást Johnson el­len —. mert ez ma nem len­ne időszerű és az elnök ha­ragja még mindig veszélyes —, de kijelentései a Demokra­ta Párt liberális ellenzékének álláspontját képviselik, balra helyezik öt Johnsontól, ha ezt .nem is mondja ki. Egyben 'magasra emeli azt a lobogót, * amelyet Humphrey elejtett, [amikor alelnök lett. Előzőleg -ugyanis Humphrey volt a de­mokraták leeliberálisabb szó- ! szólója. Lényegesen inkább ] balra állt az 1960-as válasz­tás! küzdelemben az első •Kennedvtől is, ám azóta John- ] son árnyéka lett. Rollert ■ Kennedy viszont megcvilkolt 'bátvla oévkorl munkatársai­ba támaszkodva egész ,.ár­- -wék'rarmánnynl” rendelke­Naponta 1200 levelet kap ► rrnnt n TncrrArt?Kh ► -*a<orok). ó<? n TTari'(irf7. Ynjr. \ ririncpfnn, vnlnrntnt * 71/rvt hin neri-M pirwnV 1 *->^ Likk ­| vele fontfW . ’■'''•'klekről. * Az r*£vkori liberális VQTér ^és a mostani között oszlik n demokrata kár: réfor- ►-wo; noic ka tál »uns tábora ’ nem er»v államban. Az Idei , V'/srvvi spi ő vátns’/'t,r' ^ok már c ’ kettőssé:! jepvébon zajlanak ► •"•awT n .H*»mok-nln m'irtcm !>o- ■1 •“'■I. Mn'ú’bnn Tr^rvshon. Jobii- ‘ son el"ök haza iában is szem* , Sgi-n ^11 fi ' belől pfrv Ken nedv-hívő én \ John,«ónra. tehát mn. ■ TT’imph re vro í s esk ö d Ő, ’ ^r. ti helyzet, neonban -Hnnpt’ivv s"»"*kf'bb nátnála- ’ban. Minesn+nhan. ahol Ken­»-,-,/Jir ó.nrvnn A V>1 ortf- ('Q~\r- mint JT^mohrov pßV | ^ócikat, vprtv am elv TTnmierlv yjf- ^•'czterí'Tofe. r ban, Wiseonsinben és Floridában Is (rr\r oszlik meg n Demokrata Párt. És a képv-seiatrélaszfás már előrevetíM n következő elnökválasztás! -dóimét'In.' Máté Iváa Miután Singapore az Indiai­éi, a Csendes-óceánt összekötő tengerszorosnál épült fel, ka­tonai szempontból is nagj jelentőséggel bír. Nagy-Britan- nia ezt már a műit században

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents