Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-13 / 86. szám
ßSZARiVf AGYAEORSZAG feerta, 1965. április 13s NI újság a miskolci Mázban? Miskolc éléstárában, a több mint 600 vagon áru befogadására alkalmas korszerű hűtőházban megkezdték a felkészülést a tavaszi szezonra. Az üzem mélyhűtött termékei: elsősorban a zöldség- és gyümölcsfélék iránt már nemcsak a hazai piacokon, de a külföldi országokban is nagy a kereslet. Ezért a „mirelit” áru gazdaságosabb elkészítésére az idén mintegy 8 millió forintos beruházással svéd gyártmányú, úgynevezett gyorsfagyasztó berendezést helyeznek üzembe. Ezzel 24 óra alatt hat vagon zöldborsó, zöldbab és más gyümölcsök mélyhűtését végezhetik majd el a legkiválóbb minőségben. A folyamatos fagyasztóberendezés felszerelését most kezdték meg és az május 30-ra készül el. Diósgyőri kohészíiatalok a radar-mozgalomban A Lenin Kohászati Művek KISZ-fiataljai a takarékos gazdálkodás megvalósítására bekapcsolódtak az úgynevezett radar-mozgalomba. A gyárrészlegekben, üzemekben a kijelölt felelősök árgus szemekkel őrködnek, kutatják a rendellenességeket. Ahol visz- szásságot tapasztalnak, jelentik a nagyüzemi KlSZ-bizott- ságon működő radarközpontnak. A mozgalom nyomán már eddig is sok eredmény született. A fiatalok figyelmeztetése nyomán jöttek rá például, hogy a gyárba érkező egyikmásik anyagszállítmány — érc, koksz — kirakodása felületes. A vasúti kocsikban főleg fagy idején jelentős meny- nyiségű anyag maradt. A radar-mozgalom eredményeképpen az ilyesfajta rendellenességeket a vasúti kocsik mérlegelésének bevezetésével akadályozzák meg. Sblán störeor*®1 EZŐVr Kűeg' auras egyet maga a íeItt asn, * hara- m : yhül'. k itt Víegy ssza-1 K.Cssflú- I meg' j köp .odifc lágy' | rtve- ak a rísz» >rog' 'sebrcigbírt ke- í vol' nre- í ban, [ A Karatau medence természeti kincsei A Tien-San-hcgység északnyugati részében, a Karatau medencében mintegy 200 km hosszúságú apalii réteg húzódik. Az eddig feltárt apatil készletet körülbelül vnásfél- milliárrl tonnára becsülik. Egyelőre még senki nem tudja pontosan megmondani, milyen új dolgokkal örvendezteti meg a geológusokat ez a sokat ígérő medence. A képen: apatit bánya Kazahsztán deli részében, a Dzsambuli területen. Magyar és csehszlovák cementgyár vetélkedése tapasztalatok kicserélésére, a munkaversenyre is, minkét fél részére hasznosnak, gyümölcsözőnek bizonyult a gyakorlatban. A szlovákiai üzem például a múlt évben egy, az idén pedig további négy turbó-fúvót adott át a hejöcsa- baiaknak. Ezekkel a fontos berendezésekkel lehetővé válik a klinkerégető kemencék fúvólevegővel való jobb ellátása, ami a kemencék tökéletesebb kihasználását eredményezi majd. A hejőcsabaiak — egyebek között — az itteni új technológiák megismertetésével támogatták partnerüket. Nemrégiben a szlovákiai gyár képviselői jártak Hejő- csabán. Ezúttal az utóbbi félév munkaversenyének eredményeit értékelték, illetve hirdették ki ünnepélyesen. Eb. ben a versenyszakaszban a hejőcsabaiak bizonyultak jobbaknak. Csaknem valamennyi mutatónál kedvezőbb eredményt értek el versenytársuknál. A versenyt megújították erre az évre is. Vietnam itt van, kezei F alvakat járó, parasztokkal beszélgető, velük érző élő ember vagyok. Ismerem őket, szívük feszengéseit, lelkűk rezzenéseit is megérzem. Köztük születtem és nőttem fel. Ök tanítottak meg beszélni, s a beszéddel együtt érezni is. Mindezt pedig nem mondom véletlenül. Hetek, hónapok, de az sem túlzás, hogy évek óta feszeng az ország, feszeng a nép tudata és lelkiismerete Vietnam miatt. Feszülten figyeljük e távoli nép egyre izzóbb, keményebb, sikeresebb szabadságharcát. A jelszavakba foglalt tiltakozások talán már keveset is moiidanak, alig-alig érzékeltetnek valamit abból, amit a mi népünk Vietnam földje és népe iránt érez. En viszont elsősorban a parasztokról szeretnék beszélni, hiszen köztük járok, velük beszélek, többet s jobban ismerem az ő véleményüket, mint másokét. Megható, ahogyan megyénk parasztsága, munkában meghajlott és gondban megőszült férfiak, villogó szemű, háborúkat átélt öregasszonyok és szigorú szavú fiatalok Vietnamról beszélnek. Az, hogy a járási kiegészítő parancsnokságokon és rendőrkapitányságokon százával jelentkeztek falusi fiatalok vietnami önkéntesnek, köztudott dolog. T avasz van. Napfény, meg hűvös szél hadakozik a mezőkön. A parasztok szántanak, vetnek, de minden reggel úgy indulnak ki a szabad mezőkre, hogy kíséri őket a kép, amelyet előző este a televízióban, esetleg újságokban láttak: Vietnamban bombák hullanak, erdők égnek, a mezőkön dúl a rettenetes háború, pusztul a termés, vérzik még a föld is. Anyák rohannak vérző gyermekekkel, házak dőlnek össze, állatok menekülnek, repülők sikongnak békés tájak fölött, helikopter viszi az amerikai katonákat, dél-koreaiakat, ausztráliaival, meg nyugatnémeteket is már. Igen, látják a televízióban, olvassák az újságban, és reggel, amíg früstökölnek, erről beszél a rádió; — Hát ez már sok, kérem. Több a soknál. Ezt nem szabad tovább túrni — így háborgott nekem egy öreg, aki harcolt valaha Galíciában, volt a Piavénái is, azután fegyvert fogott a tanácshatalomért. A tokaji Tisza-hídnál, Rakamaz alatt sebesült meg. Hetven éves lesz maholnap, és azt mondja, még elmenne Vietnamba. — No jó, ilyenek is vannak — szinte hallom a kétkedő ellenvetést. De mit mondhatok a kétkedőknek? Azt, hogy járják csak végig a tavaszba öltözködő szellős mezőket, meg a falvak buksi házait, és beszélgessenek az emberekkel. Meg a legeldugottabb falvakban is, mint Égerszög, Teresztenye és Szöllösardó arról beszélnek az emberek, hogy az „amerikaiak gazemberek, elvetemült gyilkosok, mert halálra akarnak gyötörni egy náluknál sokkal kisebb népet.” Encsröl hazafelé jövet, a személy- vonaton meg azt mondta nekem egy termelőszövetkezeti sertésgondozó, hogy szívesen dolgozna akár egy hónapig is ingyen, csak Vietnamban győztes béke lenne már. így mondta: győztes béke. — A győzelem nélküli béke nem is lenne jó? — kérdeztem tőle. — Akkor miért, harcoltak eddig, mi értelme volt a rengeteg vérontásnak? — kérdezte ő. — Most már azt mondom: ne adják fel a harcot, hozzásegítjük mi is őket valahogyan ... Ismerek egy mezőgazdászt, az meg versel írt, hogy az ő szívét minden reggel golyó járja át Vietnamban az amerikaiak ellen harcoló partizánok között Még meg is döbbentem. Mintha a néhány éve elhúnyt nagy török költő, Nazim Hikmet szavait hallottam volna. (5 írta egyik versében, hogy szívét golyó járja át a Sárga folyó mentén harcoló hősök között. Talán a mezőgazdász olvasta is ezt a verset, de nem baj az, vallomása, együttérzése így is őszinte. Egy magyar mezőgazdász, áld minden nap a békés mezőket járja, de ha munka után leül pihenni, nem állhatja meg, Vietnamra gondol és verset ír e nép iránti érzelmeiről. A vers nem művészi, de amit érez és kimond, az őszinte, tartalmas, nagyszerű. Egy éltes asszony meg így beszélt nekem a gömöri hegyek közt: — Néha már úgy érzem, hogy itt van az a Vietnam, egészen közel, mintha itt hullanának a bombák is, még meg is rettenek, ha nézem a- televíziót. izony, bizony. Vietnam már itt van, egészen közel. így magyar ember, így magyar parasztasz- Valaha azt se tudták, hogy a világon van, talán a térképen se vették észre, ha egyáltalán láttak világtérképet. Azután hallottak róla, hogy Dien- Bien Phu elesett, mert a vietnami partizánok bekerítették a francia gyarmatosítókat Bizony, bizony, bekerítették és Dien-Bien Phu elesett, a vietnami harcosok győztek. Sőt fel is szabadult Vietnam, északon új életet kezdett a nép, de délen az amerikaiak újra kezdték a háborút — Vietnam itt van. közel — mondta a virágos rét szegélyén kuporgó parasztasszony. Ez a parasztasszony képes lenne leszedni a rét virágait, hogy el- a vietnami hősök sírmert rengeteg sírjuk van már a hősöknek. És minél tovább tart a harc, annál közelebb lesz hozzánk Vietnam, annál közelebb lesz a győzelem, a végső, a teljes felszabadulás. Igen, igen, a győzelem is itt van, egészen közel, miként maga a vérző föld és a vérző, hősi nép. Szendrei József B érzi a érzi a szony összes vigye jaira, ft******************************************* A Hejőcsabai Cement- és Mészmü és a csehszlovákiai Trencsén-környéki Horné Srnie-i Cementgyár már korábban szocialista szerződést kötött egymással az együttműködés fejlesztésére, a baráti kapcsolatok ápolására, A két hasonló adottságú üzem megállapodása, amely kiterjed a műszaki együttműködésre, a kölcsönös segítségnyújtásra, Új gépek a mezőgazdaságban Könnyebb lesz a kukoricabctakaritás, az állattartás, a szárítás Népgazdasági szempontból is igen fontos feladatok megoldásút állította tervezési tevékenységének középpontjába a Mezőgép- és Malomgépfejlesztő Intézet. A kukoricabetakarítás munkájának megkönnyítésére és meggyorsítására olyan gép tervein dolgoznak, amely a csöveket naponta 4—6 holdon töri le, fosztja meg és rakja kocsiba. Az első példányokat — a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárral együttműködve — már jövőre szeretnék a termelő gazdaságok rendelkezésére bocsátani. A nehéz D—4—KB és a könnyebb VE—40 magyar traktorokhoz újabb munkagépeket, — ekéket, tárcsákat, betakarító, permetező, porozó slix — berendezéseket fejlesztenek ki. Ezzel a közeljövőben a nehéz traktorokat kiegészítő gépek családját 20— 30-ra, a könnyű traktorokét pedig «30—40-re akarják növelni. Az állattartás gépesítése terén az eddigi tapasztalok alapján az egyedi gépek tervezéséről a komplex berendezések kifejlesztésére, a létesítmény-tervezésre térnek át. Az intézet lucernaliszt-készítő berendezése. amelyet egész Európában példa nélkül álló nagy sorozatban gyárt a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, legújabban univerzális gyorsszárítóvá lépett elő: gyakorlatilag csaknem minden mezőgazdasági termény szárítására alkalmas. Most pedig kifejezetten a szemes terményekhez terveznek egy egyszerű, olcsó gépet amely óránként 5 tonna szárítására lesz képes. A gépgyár tervbe vette az SZ—100-as lánctalpas traktorhoz használható, nagy munkaszélességű vontatott eke kialakítását. A Mezőgép és Ma- lomgépfejlesztő Intézet tervei alapján kéthónapi munkával elkészült a TE—735 jelű, hétvasú óriás-eke kísérleti példánya. Hossza tíz méter, súlya 1800 kilogramm. A hét ekefej fogás-szélessége összesen 245 centiméter. Borona éá henger is kapcsolható hozzá. A kiemeléshez hidraulikus szerkezet szolgál. Csak kiragadott példák ezek a körülbelül 100 fejlesw tési íeladat küaä. gyorsabb legyen a frissen átvett zöldség- és gyümölcsféleségek továbbítása. Jó ez, valószínűleg hoz változást, azonban csak alig észrevehetőt! Lényegesebb javulást, bár lehet, hogy e véleménynek vannak, lesznek ellenszólói, csak úgy lehet várni, ha bizonyos ösztönzőkkel a termelők érdekeltebbé válnak abban, hogy több, jobb árut termeljenek, illetve ha, a termelés és fogyasztás közötti út egyszerűbb, rövide.bb, mindenki számára gazdaságosabb lesz. Bizonyos kezdeti lépések már ez évben is történtek, történnek. Több termelőszövetkezet létesít elárusító helyet, standot Miskolc, a megye bizonyos pontjain. Azonban kérdés, nem hozna-e pozitív változást, ha a tsz-ek, a termelő üzemek közvetlenül szállítanának árut az egyes intézményekbe, üzemi étkezdékbe, napközikbe, kórházakba is, ha mondjuk létrejönne megyei szinten egy olyan tsz-közi vállalkozás, amely közvetlenül bonyolítaná le a zöldség- és gyümölcsféleségek közvetítését. Hiszen így lehetőség nyílna arra is, hogy a többletárut, szintén közös vállalkozás formájában, a termelőszövetkezetek tartósítsák, illetve ami így sem értékesíthető, takarmányozásra használják fél; Természetesen egy ilyen változtatás igen bonyolult dolog, hiszen nyitott kérdés marad az export lebonyolítása, a megyék, a területek közötti kereskedelmi forgalom, a téli tárolás. Egy azonban bizonyos, hogy szükség van változtatásokra, mert az eddigi értékesítés! forma elavult, nem rugalmas, mi több, drága. S lényegesebb változtatásokra a MÉK egyedül nem igen képes. Az élet pedig jobbat követel! Barcsa Sándor höz jusson már ez évben is, még inkább a következő években, mint eddig. Az értékesítés jelenlegi formája Hogy e feladatot elsősorban a MÉK vezetőinek „adták” fel, az a kereskedelem, az áru értékesillésének jelenlegi formájából, szerkezetéből adódik. E szerepet ugyanis a MÉK töltötte be mindeddig. A MÉK vezetői, ahogy a végrehajtó bizottsági ülés után elmondották, kedvevesztetten távoztak a tanácskozásról, erősnek, túlzottnak tartották a bírálatot. . — Nemcsak mi foglalkozunk a zöldség-gyümölcs értékesítésével, hátrányban vagyunk más megyéidre!, területekkel szemben; Az árak megállapítása és a primőrféleségek szállítása, mennyisége nemcsak tőlünk függ, hanem központunktól elsősorban, mégis egyedül vagyunk felelősek! — Körülbelül így fogalmazzál: meg véleményüket. S ha igaz is, mert igaz, hogy több utánajárással, kereskedői vénával eddig is többet tehettek volna a MÉK vezetői, ezzel szemben az is igaz, hogy nemcsak néhány szakember munkájában kell keresni a hibát, hanem az értékesítés egész eddigi rendszerében; Az elmúlt évek során nem csupán a vásárlók kifogásolták, hogy sokszor nem friss az áru, magas az ár a MÉK üzleteiben, standjain, hanem a termelők, elsősorban a termelőszövetkezetek is jogosan kérdezték meg: miért kétszer, sőt, háromszor annyiért adják az üzletekben a zöldségféleségeket, mint amennyiért a vállalat tődük megveszi?! Hogyan lehet több? „Akkor inkább mi vigyük a piacra az árut valamivel drágábban, mint a vállalat tőlünk átveszi, de olcsóbban, mint amennyiért a MÉK árusítja” — így beszélnek a termelőszövetkezetek szakemberei, vezetői, s ez a vélemény évről évre erősebben jut kifejezésre. S valahol itt kell keresni a több, az olcsóbb áru, a jobb ellátás nyitját. Azaz lerövidíteni, egyszerűsíteni az áru útját a termelőktől a fogyasztóig! A MÉK vezetői elmondották, hogy ez évben is minden lehetőt megpróbálnak, hogy több áruhoz jussanak; Korszerűsítik az üzlethálózatot, a városokban néhány központi átvevőhelyet hoznak létre, hogy ■ Olyan kérdés ez, amely, saj- P?5, évről évre visszatér. Egy- r-szt, mert nincs olyan ember, r™1*- közvetlenül ne érintene, Rkor jelennek meg az új zöld- r ™, másrészt, mert az elmúlt ,v®k, különösen a mi megyénk '®niletén, senkit sem „kényeztettek.” el. Kivéve a nyárvé- E1’. őszi hónapokat, amikor rtr bőségesen volt minden. De áro’ is elég borsos ^türelmetlenség !®t oldala Nemrégiben a megyei tanács Lj a városi tanács végrehajtó }*ottsága közös tanácskozáson rtatta meg a zöldségellátással ^Pcsolatos vissza-visszatérő, tetve állandó jellegű gondo- b: Bár a zöldség és a gytí- 1 .*cs „frontján” napjainkban ''Sülős magánkereskedő tevé- epykedik, s állami gazdasá- ■pmk is jelentős árumennyi- SSel jelennek meg a piacon, ^ ellátás, mégis, elsősorban a Mí vállain nyugszik. Érthe- iehát, hogy a tanácskozáson ^.a Mék vezetőd kaptak né- fiy korántsem könnyű, de Sós kérdést; A MÉK vezetői összeállítotok az elmúlt év mennyiségi ár-statisztikáját. A jelenből az „derült” ki, hogy ta- :a;y a miskolciak olcsóbban lottak zöldségfélékhez, mint tpőapesten (I). Érdekesen csali.'''1 ez a statisztika, s így nyilam Valóan nem érthet egyet .c’ e elsősorban az, aki vásá- • a háziasszony. Természe- ?|en vétót emeltek a statiszta ellen a végrehajtó bizott- ag tagjai is. Sőt, ellenstatisz- ^ával éltek. Bebizonyították, ®Sy 1965 júniusában összeha- a] óhatatlanul magasabbak °ltak a zöldségárak Miskol- 0ri, mint Budapesten, illetve k ország más városaiban; ein beszélve róla, hogy az u mennyisége is lényegesen ■avesebb volt Miskolcon eb- leP az időszakban, mint or- Kosán.Lehetne vitatkozni azon, !?Sy nemcsak a MÉK által jvszített statisztika hibás, ha- ,etl1 egy primőridőszakból ki- aSadott két-háromhetes ter- n!pus statisztikája sem az ál- bánost tükrözi. Hiszen nem- sak a MÉK vezetői, szakembe- tehetnek róla, hogy egyes „északokban hiányos volt a pldségellátás. Végső soron a ^Srehajtó bizottságok megállításai, amelyek a lakosság, ‘dolgozók véleményét tükrö- lX mégis jogosak, helytálló- S elsősorban helytálló az ,7\ igény; Meg kell találni a "ődot, a lehetőséget ahhoz, l0Sy Borsod megye több és ol- ^’bb zöldséghez, gyümölcsJobb S@sz~e az Idén a zöldségellátás?
