Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-08 / 83. szám

Péntek, 1966. április 8. BSZAKMAGYARORSZAG Egymillió forint megtakarítás lufalomüdölés a Szovieíun'óba és az NDX-ba A Vegyipari Dolgozók Szak- szervezete az előző évekhez hasonlóan tapasztalatcserével egybekötött üdülést biztosít a szocialista címet már elnyert brigádok, illetve azok tagjai számára. Az üdülés költségei­nek jelentős részét a szakszer­vezet vállalja magára, míg a többit az üdülésben résztvevő dolgozóknak kell fedezniük. Ebben az esztendőben a Szov­jetunióba és a Német Demok­ratikus Köztársaságba utaz­hatnak azok, akiket a brigád javasol; A BVK-ból 15-en mennek a Szovjetunióba, míg 8-an az NDK-ba utaznak. A TVK-ban is kijelölték már azokat a brigádvezetőket és tagokat, akiket jutalomüdü­lésben kívánnak részesíteni. Ennek megfelelően a Szovjet­unióba 28-an, míg az NDK-ba 20-an utaznak el. A Szovjet­unióba utazók között 8 kiváló újító is szerepel. Az Északmagyarországi Ve­gyiművekből 13 szocialista brigádvezető, illetve brigádtag vesz részt az augusztus 10-töl 15-ig tartó szovjetunióbeli ju­talomüdülés enj A kohászokat régóta foglal­koztatja világszerte, miként le­hetne a nyersvas kéntartalmát nagyobb arányban csökkente­ni. Az acélgyártásnál ugyanis már körülményes a kén eltá­volítása, ez a művelet megnö­veli az acél kikészítési, ol­vasztási idejét, sok fűtőanya­got igényel, s mégis, ha a kel­leténél több marad belőle az acélban, törést okozhat a hen­gerlésnél. Ha csupán egyszázad (0.01) százalékkal csökkenthető a nyersvas kéntartalma, az acél tonánkénti önköltsége mintegy harminc forinttal lesz kisebb. Az Özdi Kohászati Üzemek egy műszaki dolgozókból álló csoportja régóta kísérletezik a nyersvas kéntelenítésével. A sok évig tartó munka sikerrel járt. Kidolgozták a megfelelő technológiát és ennek gyakor­lati alkalmazására, terveik alapján, elkészült a szükséges berendezés. Az ózdi nagyol- vasztómüben új üzemrészt ren­deztek be erre a célra. A ko­hóból lecsapolt nyersvas egy I részét ide szállítják. A folyé­kony nyersvasba hőálló vezeté­ken mészport, grafitot és szá­raz levegőt adagolnak, minek hatására a kén jelentős része elsalakosodik, eltávozik a vas­ból. A most már rendszeresen működő kéntelenítő üzemiész­ben mintegy ötvenezer tonna nyersvasat kezeltek az előírt technológia szerint. A tapasz­talat igen kedvező eredményt mutat. A vas kéntartalma ál­talában negyven százalékkal csökkent, ami világviszonylat­ban is a legjobb eredmények közé számít. Ez ér-ben a jól bevált módszer szerint hozzá­vetőlegesen százezer—száz­húszezer tonna nyersvas kén- telenítésére kerül sor, s ettől több mint tizenöt millió forint megtakarítást várnak. Az óz­diak jól bevált eljárása felkel­tette a KGST-országok szak­embereinek érdeklődését is. Éppen ezért a nagyíontosságú új eljárás lényegét és az ed­digi tapasztalatokat magában foglaló leírást átadják a KGST nyersvasgyártási sz ciójának. Járda- és villanyhálózat építés az ózdi járás községeiben Több mint egymillió forint értékű társadalmi munka Az idén az ózdi járás közsé­geiben is tovább bővül a járda- és a villanyhálózat. Ez évben Borsodnádasdon, Du- bicsányban, Hódoscsépányon, Sajókazán és Járdánházán csaknem ezer méteres szaka­szon épít új vezetékhálózatot az ÉMÁSZ. Ugyancsak a közeljövőben kezdik el Borsodnádasdon 1150, Putnokon 2200, Sajó- velezden 1100, Hódoscsépá­nyon, Járdánházán és Királ- don 300—300, Vadnán 350, Ne- kézsenyben 390, Sajónémeti- ben és Sajókazán pedig 200— 200 méteres járdaszakasz épí­tését. A villany- és a járdahálózat építési költsége az említett községekben meghaladja a három és félmillió forintot. Eb­ből több mint egymillió forint értékben a lakosság társadal­mi munkára vállalkozott. Több mint f'zczer új traktoros Több mint. 10 000 új trak­toros állt, illetve áll munkába az országba a mezőgazdaság' tavaszi idényében. A felnőtt dolgozók részére csaknem 300 taníolyamot szerveztek a tél folyamán. A géppark jobb ki­használását, zavartalanabb üzemeltetését szolgálja a gép­javító szakember-gárda bőví­tése is. Az ipari tanuló inté­zetekből több mint 1000 fiatal mezőgazdasági gépszerelő ke­rül ki, a felnőtt dolgozók gé­pészképző tanfolyamain pedig csaknem 600-an kapnak szak­munkás bizonyítványt. Az új mezőgazdasági gépszerelők többsége a gépjavító állomá­sokon, kisebb részük a ter­melőszövetkezetekben és álla­mi gazdaságokban dolgozik majd. Munkában a zsűri \ SZÜVOSZ tokaji kereskedelmi-tanuló iskolájában két napon át versenglek a Szakma kiváló 'tanulója rím elnyeréséért. A döntőbe került 61 fiatal közül negyven szerezte meg fel évvel a tanuló idő lejárta előtt a szakmunkás bizonyítványt. A zsűri i az egyik jelképes kirakatot pontozza. (Foto: Sz. GyJ \ Ezer holdon kertészkednek a bodrogközi tsz-ek közi termelőszövetkezetek me­legágyaiban. — Mintha húznánk őket, úgy nőnek a kellemes napsü­tésben az üvegablakok alatt — mondogatják elégedetten a kertészek, akik napjában több­ször is végigjárják a hollandi ágyakat, s ha talajmenti fa­gyokra van kilátás, gondosan betakarják éjszakára az üve­geket: baj ne érje a gyenge palántákat. Kis híján ezer holdon ker­tészkednek ez idén a Bodrog­köz szövetkezeti gazdaságai. A legnagyobb területen. 183 hol­don uborkát termesztenek, eb­ben. az elmúlt évekhez ha-' sonlóan, a ricsei Uj Esztendő és a sárospataki Kossuth Tsz vezet. Utána a káposzta kö­vetkezik 124, majd a dinnye 55, a hagyma 38, a paprika, a paradicsom, a karalábé, a sár­garépa, a petrezselyem, a zöldborsó, a zöldbab 20—80 holdon. Céklát 27. retket 7 holdon termesztenek, s nagy kár, hogy az egyik legértéke­sebb főzelékféle, a karfiol iránt csak a sárazsadányiak érdeklődnek, s ők is mindössze 5 holdon termelnek majd. Az időjárás eddig minden tekintetben kedvez a palánta­nevelésnek, s ha a következő napokban is meleg idő járja, a palánták hamarosan kikerül­nek az ablakok alól a szabad­ba. Mert a szövetkezeti kerté­szek a ^Bodrogközben is azon fáradoznak, hogy minél koráb­ban és minél több zöldségfé­lét szállíthassanak Borsod városainak és iparvidékednek) I Szépen fejlődnek, néhány helyen már kiültetésre készen várnak a palánták a bodrog­Dolgos üregek szór tengernyi tennivalót. S vajon fogjuk-e mi mondani valamikor így, hogy nem tu­dunk munka nélkül élni, el­jutunk-e valamikor is a mun­kaszeretet és értékelés ilyen magas hőfokára? Végleges vá-1 laszt csak később kapunk. Le­het, mosolyognak majd rajtunk is fiaink, mint ahogy mi mo­solygónk sokszor apáinkon. Jó fél évvel ezelőtt például Pestre látogatott apám és anyám idősebb bátyámékhoz. Szinte meglepetésszerűen men­tek el, egy hétre, hogy kipihen­jék fáradalmaikat. Mikor aztán hazajöttek, kérdezem tőlük, hogy no, milyen volt? — Príma — foglalta össze apám nyilván ezernyi apró észrevételből összeálló vélemé­nyét. — Elmegyünk máskor is, ha... Itt anyámra nézett, s elhall­gatott. — Hát még mit nem! — pat­tant fel anyám azonnal. — Hallottál már ilyet?! Hogy ő ott dolgozni akar! Azt mondta, elindul a városban, s ahol sze­net lát a járdán, ott ajánlko­zik, hogy néhány forintért be­hordja. Meg, hogy ő elhelyez­kedik a kőművesnél, ott a szemben lévő házban, aki a csempéket gyártja! Most is maradhattunk volna még, de, mert nem tudott mit csinálni, únta magát. Frász1 való neki, nem Pest!... Vagy itt van egy másik eset:. Amikor néhány évvel ezélőtt eladták kis szőlőjüket, váltig biztattuk őket, menjenek el üdülni valahová. Eleinte tet­szett is nekik az ötlet, csak apám szakszervezeti könyvével volt baj. Megígérte, hogy ha­mar elintézi, mi meg össze­beszéltünk, hogy biztosítjuk a pénzt, amibe üdültetésük ke­rül. Nem lett belőle semmi persze, mert apám meggondol­ta magát. — Nem megyek én — ma- kacskodott. — Mit Is csinálnék ott? Nem voltunk még üdülni soha, hát ezután is megleszünk nélküle. Inkább azalatt dolgo­zom itthon. És dolgozik. Napról napra, hétről hétre. Ha szól érte vala­ki, képes megharagudni. Ügy félti a munkához való jogát, mintha az lenne legféltettebb kincse. Még vasárnap se tud nyugodni, ha mást nem. hát anyámnak segít a főzésnél. S mi gyerekek szomor- kodunk is ezen, meg örülünk is neki. Szo- morkodunk. mert nyugodt öregkort szerettünk volna a bányában több mint negyven évet letöltött bányásznak, s íme, mégsem lett az, most sincs megállása. De örülünk is, mert látjuk, hogy kedvvel, egészséggel dolgozik, s ami'-' ezt teszi, addig nem lehet baj Addig köztünk van. Nyikes Imre N em tudom megérteni apámat. Hatvanadik évében jár, mégis töb­bet dolgozik, mint sok fiatal. Tőlem is többet, ha csak fizi­kai oldalát, nézzük a munká­nak, márpedig nála a munka kimondottan fizikai cselekvést jelent. Hajnalban kel, s késő este fekszik, délutáni szende^- gésre is legfeljebb akkor futja, ha rossz az idő. Pedig nyug­díjat is kap, nem sokat, de ha jól megnézzük, ketten anyám­mal élhetnek belőle. Anyám "is számtalanszor mondja neki, miért nem pihen már, az len­ne az ő igazi dolga ennyi munkában eltelt esztendő után, de nem és nem, csak megy, ;s még azt se bánja, ha a beteg­ség veszélyével ijesztgetjük. Elsőnek ébred legtöbbször, s mire anyám felkel, tüzet rak, vizet hoz a közeli kútról, vagy ha még mindig volna idő anyám ébredéséig, hát szösz- mötölget, ahogy mondani szo­kás. A súlyos műtéten átesett gyomrához méretezett reggeli Után többnyire elindul az er­dőbe, s mire tulájdonképpen felkelniök kellene, már otthon Van egy nagy hát fávaL 1 Rövid pihenő után, ha szép idő van, újabb hát fa követ­kezik, pedig messziről kell hozni, s feltörheti a hátat. Mar akiét persze, apámét soha, hozzászokott már az ilyen cipekedéshez, s néhány évvel ezelőtt az enyémet se. Amióta eszemet tudom, mindig az er­dőről szereztük be tüzelőfa szükségletünket, noha apám bőven kapott illctményszenel a bányán, ahol 14 éves kora óta dolgozott., csak azt rend­szerint eladták. S ha nem megy fáért, szőlőt kapál napszámban, s ha annak nincs ideje, a diósgyőri vár helyreállítási munkálatainál, vagy a tanács útépítéseinél dolgozik, s szidja őket, amiért legfeljebb két betel, lehet nyugdíjasoknak dolgozni egy hónapban. így megy ez már öt éve, amióta nyugdíjba ment. Nvug- díjba? Mi már — testvérek, egymás között — csalt mosoly- gunk rajta, hiszen napi tíz órás műszak is megvan az övé. Csodálkozunk, hogy bírja, és bosszankodunk, mondván: mi­nek ez. nem dolgozott még eleget egész éleiében? — Mar én, amíg élek. dol­gozni fogok — mondja ilyen­kor. — Ezt szoktam meg. Ami­óta az eszem kereke forog, mindig dolgoznom kellett, most. sem ludok meglenni nél­küle. Ez ad erőt. E z az. amit mi fiatalok, úgy érzem, nem tanul­tunk még meg eléggé, h munkának ezt a fanatikus tzerctctét és becsülését. És krómét sem, amellyel ők. dol- pos öregek, végezni tudják az Met által rájuk kirótt, solt­a lejtős területeken figyelem­be vették a tsz vezetői, milyen erőkre, hány kézi kaszára szá­míthatnak. S az elkövetkező napokban valószínűleg felkere­sik az ipari üzemeket, bányá­kat is, hogy megbeszéljék: a községből bejáró munkások­nak lehetőleg az aratás idő­pontjában adják majd ki a szabadságot. A másik fontos feltétele a gyors munkának, hogy a gé­pek akadály nélkül dolgozhas­sanak. Ez csak úgy lehetséges, ha a gépek jók és hozzáértők a gépkezelők, kombájnvezetők is. Ezt elsősorban a gépjavító állomások biztosítják a terme­lőszövetkezetek segítségével. Az sem közömbös azonban, milyen az aratandó termény. Ha nem egyenletes a talaj, il­letve gyomos a termény, las­súbb a gépek munkája. Közös gazdaságainkban a talaj előké­szítése már néhány év óta jó, megfelelő. Ez évben azonban igen sok gondot okozhat a gyom, ha közös gazdaságaink nem élnek a kemizálás adta lehetőségekkel. A tavalyi csa­padékos év kedvezett a gyom­növényeknek. S a gyomosodás ellen védekezni csakis a vegy­szerezéssel, a dikonirt szak­szerű használatával lehet. Vegyszer van, s hogy a nö­vényre kerüljön, az csak ter­melőszövetkezeteinken múlik; Bizonyára mindenütt élnek is az adott lehetőségekkel! Tavasz van, sajnos, elég fur­csa tavasz. A kalászosok csak most, ezután indulnak gyors fejlődésnek. Az elmúlt ősz, s a tél nem volt túlságosan ked­vező. A várható termés előre­láthatóan kisebb lesz a tava­lyinál S ez kétszeresen indo­kolj a, hogy ami megterem, azt bármilyen időjárás mellett is veszteség nélkül s a lehető leggyorsabban betakarítsuk. Erre felkészülni még van idő, tehát nem az időn, hanem az emberen múlik! Barcsa Sándor szövetkezet első és legfonto­sabb kötelességének tartaná, hogy esős nyárra készüljön. Csakhogy a biztonságos felké­szüléshez megyénkben az em­beri erő, a szakértelem, az akarat együttesen sem elegen­dő. Dr. Schuszter Zoltánnal a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjével beszél­gettünk a felkészülésről, a le­hetőségekről. Az a vélemé­nyűit, hogy minden erőfeszítés elégtelennek bizonyul, ha nem kapunk időben több kombájnt, aratógépet, szárítógépet, csép­lőgépet. Sőt, arra is szükség van, hogy a szomszéd megyék szakembereivel már előre meg­tervezzék; mikor és hány kombájnnal segíthetnek Bor­sodnak! s « „tiszta búsa66 mértékén, amikor már szem­mel látható volt a késedelem. Más helyen a termelőszövet­kezet vezetősége nem számolt az iparban dolgozókkal, nem kérte segítségüket az aratás kezdete előtt, a későbbi szer­vezés pedig sok kapkodást oko­zott. Az ilyen késedelemért feltétlenül hibáztatni lehet a szakembereket. Éppen ezért javasolták a szakemberek a termelőszövet­kezetek vezetőinek, hogy bár­mennyi is a kombájn, az ara- tógép, feltétlenül számítani koJ.1 a kézi kaszákra. Sőt, bármi­lyen optimálisnak mutatkozzék is az időjárás, az aratás kez­detén lásson munkához vala­mennyi aratáshoz értő ember, tsz-tag, vagy ipari munkás. Mert a legfontosabb ar. hogy a megtermett kenyér- es a ta­karmánygabona minél előbb, minél kevesebb veszteség­gel biztos helyre kerüljön! Egyébként ezt tükrözik a termelőszövetkezetek terme­lési tervei is. Valamennyi kö­zös gazdaságban, de elsősorban még napjainkban is igen sok szó esik. Vitatkoznak a szak­emberek. 1965 nyarán me­gyénk termelőszövetkezetei több kenyérgabonát takarítot­tak be, mint a megelőző két évben együtt. Azonban hol­danként másfél, két mázsával többet adhattak volna, ha meg­felelően felkészülnek az esős nyárra, \ i és jobb gép! bona felvásárló Vállalat több szárítógéppel, több raktártérrel rendelkezik! Az idei nyárra ismét számos esős napot jósol a meteoroló­gia. De ha nem jósolna is, az elmúlt év példája nyomán va­lamennyi szakember, termelő­ül kési kassák é A legfontosabb teendő ter­mészetesen a termelőszövetke­zetek körültekintő, minden es­hetőséggel számoló felkészülé­se. Tagadhatatlan, hogy az el­múlt évben több közös gazda­ságban sokat ártott, késleltette a munkát a merev anyagiasság, a huzavona. Itt-olt még ak­kor is vitatkoztak az anyagi ellenszolgáltatási formáján, Lehet, hogy kissé korainak tűnik, mégis, már most, a ta­vasz kezdetén beszélnünk kell róla: mi lesz, ha esős lesz a nyár. • Azért szükséges már most beszélni róla, hogy me­gyénk egész mezőgazdasága, valamennyi termelőszövetke­zet felkészülhessen. A kalászosok, a kenyérgabo­na elmúlt évi betakarításáról Gép kel!, több Végső soron mégis azt kell mondani; nincs igazuk a Föld-' művelésügyi Minisztérium azon szakembereinek, akik egyértelműen a megye szak­embereit, a termelőszövetke­zeteket marasztalták eL Hogy a termelőszövetkezeti tagságot, a faluról bejáró ipari munká­sokat jobban meg lehetett vol­na szervezni? Ez igaz. Azon­ban az is igaz, hogy ha a me­gyénkben levő hatszáz kom­bájn egyharmada nem hasz­nálhatatlan, ha hatszáz jó • komban j egytől-egyig dolgo­zik, nem késik az aratás any- nyit. Sót, még akkor is keve­sebb a gond, ha a lejtős terü­leteken több az aratógép, mint amennyi, ha több a használha­tó* cséplőgép — mint amennyi tavaly volt, illetve, ha a Ga­Mii esíís les® a nyár... Több kombájnra és cséplőgépre van szükség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents