Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

Halászok unokája

Tarcalon, ahol laknak, és Tiszaladányban, ahol az óreg Tisza Czibak-tanya mellett kanyargó holtágában halásznak, mindenki ismeri nagyapót, Hunkó István öreg na- lászt és unokáját, Tóth Marikát. Mert vízpartra járó horgász sok akad, de igazi mindig csak a vizen járó halászember, hát még halászlány! igen ritka manapság. Talán még a ia- dányi nádas legöregebb csukája is eltátja a száját, amikor a régi ismerős, a hat/an esztendeje ide járó nagyapó mellett az alig tizenhat esztendős kislány húzza a nagyháőkct. Kívülről nézve még így, a falu házai közé szorítva is igazi halásztanya. Kifeszített háló, javításra váró varsák, evezölapát, száradó vízipat- kány-prém. Első pillantásra a szabadkéményes konyha is halászromantikát áraszt. De az egykori égre nyíló füstjárat már befalazva, modern spóron sül a paprikás lisztben meghempergetett törpeharcsa. Modern bútorok, hatalmas televízió, a polcon kis presszógép.

— Jaj, dehogy is találja őket itthon. Kora hajnaltól a vízen járnak — mosolyog HunHálót kötni már óvodás korában megtanult Marika.

lót, vagy lerakja a tapasztalatlan halak veszedelmét, a varsát. Hát még ha tudná, hogy nem is akármilyen segítője ez a kislány nagyapónak, hanem kollégája, halászszövetkezeti társa, amit a nemrég kitöltött s lepecsételt, fényképpel is ellátott 111. számot viselő állami 'halászjegy is igazol.

Előbb Tarcalon, a Széchenyi utcai kis házban kerestem

kó néni, s már magyarázza is, hogy ilyentájt merre szedik fel a varsákat, s hogyan hahózzunk, milyen jellel csaljuk partra őket.

— Gondoltam is, hogy egyszer eljönnek valamelyik újságtól. Néhány éve még én is halásztam. De akkoriban nam volt érdekes. Sok halászasz- szony akadt. De a szövetkezetben is azt mondják, hogy Marika most az egyedüli szoknyás halásztanuló az országban. Meg nagy kedvvel is csinálja, nagyapja vére.

•

Felriadtak a korán érkezeti szürke gémek, elmenekült odújából a megriadt vadmacska, mire sikerült a náddal benőtt vízpartra hahózni az öreg halászt és unokáját.

— Hogy miért is tetszett meg a halászmesterség? — néz segélytkérően a fél fejjel alacsonyabb nagyapóra Marika. — Nagyapóék neveltek .. Mindig kijártam velük a vízre .. . Holt Tiszára, Taktára . , Megtanultam hálót kötni, varsát lerakni, hálót dobni, szélből csónakot hajtani. . . Tetszik tudni, az a legnehezebb. Amikor viharos az idő, ál'.ni a csónak végében s hajtani szél ellen ...

— Szóval, nehéz mesterség?

— Dehogy nehéz! Inkább szép. Nagyapó mellett minden könnyű. Megtanít minden fortélyra. Nagyapó még a víz alá is ellát. Messziről tudja, hogy milyen hal akadt a varsába, — s olyan szeretettel néz az öreg halászra, hogy arra gondolok, Marika csak azért lett halászlány, legyen, aki folytatja nagyapó mesterségét. Mert Hunkó bácsinak már az apja, nagyapja is vizenjáró ember volt. A gyerekek hűtlenek lettek az ősi mesterséghez, de maradt a vízparton felnevelt unoka.

*

Tévedtem. Marika, ez a fejlett. erős kislány amellett, hogy rajongásig szereti nagyapót, számolni is tud. Elmondja. hogy bizony elég jó megélhetést biztosít a halászat.

— Az osztálytársaim, akikkel a nyolcadikat végeztem, csak azért irigyelnek, mert mindig a vizen lehetek. Hát még ha tudnák, hogy mennyit keresek, ötvenhárom varsánk van, s abból huszonkettő tisztán az enyém. Nagyapó már azon is töri a lejét, hogy nekem külön csónakot veszünk. Akkor még gazdagabb lesz a fogás.

Nagyapó csak bólogat s mosolyog. Amikor ismét csónakba szállnak, — mert sok még= a varsa s támad a szél is —— átöleli a kislány vállát. Nems adná a világ minden kincsé-s ért ezt a vízre termett, halász-”, unokát.

Pozsonyi Sándor Foto: Szabados György

iiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinii a■11111111■1111111111111111111111111111111111u111111111111111111111111u111111111111111111

rSzínvonalas szavalóverseny Ozdon

Szép csuka akadt a varsába.

(Tudósítónktól). A napokban Ózdon rendezték meg a hagyományos József Attila szavalóversenyt. a költő nevét viselő gimnáziumok részvételével. A versenyben az ország hét József Attila Gimnáziumának három-három versenyzője indult. A huszonegy tanuló alapos felkészültségről tett tanúbizonyságot: valamennyien fegyelmezett fellépéssel, jó szövegtudással, motivált előadással, a versek művészi átélésével járultak hozzá a verseny színvonalának emeléséhez.

A zsűri elnöke, dr. Palmay Kálmán, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója is kiemelte: az ózdi verseny színvonala felülmúlta az eddigi versenyekét, amelyeket Budapesten, Sopronban és tavaly Monorban rendeztek meg.

Sátoraljaújhely határában, mintegy három kilométerre a várostól, a kisköveshegyi dűlőben negyven holdas tartalékterület van, amely nem alkalmas nagyüzemi művelésre. Nagyszerű lehetőség nyílik azonban itt egy városi kertszövetkezet létesítésére. Legutóbb a Sátoraljaújhelyi városi Tanács ülése is foglalkozott ez- :zel a javaslattal. A tervek szerint 200—400 négyszögöles

A verseny egésznapos eseménysorozat. volt. Reggel !) órakor kezdődött dr. Hetényi Györgynek, a megyei tanács művelődésügyi osztálya vezetőjének megnyitójával, majd a gimnázium egyik tantermében bonyolították le a versenyt, ahol szépen elrendezett József Attila emlékkiállítást is rendeztek.

A zsűriben helyet foglalt József Etelka, a nagy költő nővére is, aki a délutáni ünnepi műsoron H. Kovács Mihállyal, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium igazgatójával, József Attila egykori is- kolatársával együtt a költővel kapcsolatos emlékeiből elevenített fel néhány igen érdekes epizódott a Liszt Ferenc Művelődési Házban. Itt került sor a verseny értékeléséibe is. Az első helyet Kóthy Judit soproni, a másodikat

parcellákra osztják tel ezt a területet, amelyen kertszövet- kezetet alakítanak. A parcellák tulajdonosai arra kötelezik magukat, hogy öt éven belül vikendházat építenek a telekre, s a kertet betelepítik az arra legalkalmasabb gyümölcsfákkal vagy mainával. Az egységes, szép vikendte- lep . kialakításához típusterveket készítenek a kertszövetkezeti tagok részére,

Adori Erzsébet monon, a harmadikat pedig Téry Tibor budapesti tanulónak ítélte a zsűri. Ezek a tanulók aranyérmet (egy-egy kisméretű aranyozott József Attila mellszobrot) kaptak.

A további három ezüstéremből kettőnek ózdi tanuló lett a tulajdonosa. A negyedik helyen Vigh Ferenc és hatodikon pedig Kiss Miklós végzett. Az ózdi József Attila Gimnázium énekkara a költő megzenésített verseinek tolmácsolásával zárta a műsort.

Kitűzték a jövő évi verseny időpontját is. Ezt a versenyt Székesfehérvárott rendezik meg.

GszakmagyarorszAg

A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő* Sárközi Andor Szerkesztősig;

Miskolc. ranácshá2 tői %.

Telei ortszám ok:

Titkárság; 16-886. Kultúrrovatt 16-067. Ipari rovat: 16-035. Párt- «'ovat: 16-078. Mezőgazdasági rovati $3-687. Sportrovat: 16-04D. Belpolitikai rovat. panas7 ílgyek* 16-046. Kiadja:

a Borsod megyei l*apkladó Vállalat Miskolc. Kossuth u. U. Felelős kiadó* Bíró Péter Telefon: S6-131. Hirdetésfelvétel:

Széchenyi u 15-17.

Telefon: 16-233.

Terjeszti a Magyar Posta “'löfizetésl dí1 *gy hóra ts forte* ElŐfiz<»thető e helyi poétáéivá tatoknál és kézbesítőknél tndexr 23.053

Készült a Borsodi Nyomdából

FclcJőo vezetői Méry Gyttrgy

Kerí»söveíkcseí létesül Sátoraljaújhelyen

: ■ A vonat Miskolc felöl hal ladt Pestre. A büfében tar- : tózkodó lezser öltözetű, pi- : pázó angol — természetesen l pipázó — nem kelteti feltü- : nést. Az utasok tudomásul : vették és itták a kávét, a : föccsöt. beszélgetlek, egymás■ sál voltak elfoglalva.

: De nem mindenki.

: Egy fiatalember, aki Mis\ kolcon szállt fel a vonatra, \ mindenképpen barátkozni : próbált az angollal. A Mister, \ aki egyébként Kazincbarci- : kán, a vcgyikombinátnál ta- : nácsadó. el is fogadta, vagy : inkább tűrte ezt a közele- : dést. és a Keletiben már

• együtt hagyták el a pályaud■ vart. A fiatalember vitte az

■ angol bőröndjét, mert kisor- \ szág vagyunk, de udvarias. '■ A pályaudvar elhagyása után j rögtön meghívta friss isme- : rését budapesti lakására, i mert mi vendégszerelő nép

• is vagyunk. Az angol viszont | közismerten gentleman, ami

■ abból is látható, hogy nem j fogadta el a meghívást, és

• így nem állította kínos hely- : zet elé magyar ismerősét. : akinek — mint az később ki- : derült — nincs szép föváro- : sunkban lakása. Ami fölöt- : tébb kellemetlen: egyáltalán, j sehol az országban nincs be- j jelentett lakása. Sem állandó, sem ideiglenes.

i Csakhogy, aki ismeri a I magyar vendégszeretetet, az : tudja, hogy ez elől nincs ki- : térés. Nem csoda hát, hogy : rövid idő elmúltával a két : ember már az Emkébcn sörö- : zött. A felöltőket és a bőrön- : döt előbb természetesen a ru- : határba tették. És az is ter- : mészetes, hogy a ruhatári je- : gyeket a fiatalember vette : gondozásába, hiszen említet- : tűk már az udvariasságot. j Történt pedig mindez, úgy a : kora esti órákban. i — Egy pillanat! Enézcst —

• szólt rokonszenves zavart; Sággal a legény, és elindult

■ ama ajtó felé, melynek mö• götte újabb scrital befogadá- j sára teheti magát alkalmas- ; sá.

’■ Hosszú időnek kell eltelnie : ahhoz, hogy egy angol türel- i mctlenkedni kezdjen. Pláne

OKÉ!

kétszer! Márpedig így történt. Mivel az udvarias, kedves, magyar ismerős, semmiképpen sem tűnt fel a bejáratnál, az angol kinézett a ruhatárba. Felöltőjét azonban ott látta, így nyugodtan visszaült az asztalhoz. Újra csak elmúlt egy bizonyos idő, elég hosszú, amikor megint felkelt, a ruhatárhoz ment, es kérte a csomagját.

— Hiszen azt már rég elvitte az ön barátja! — hallotta a pult túlsó oldaláról.

Bizony, az már valóban régen volt. De mindegy. A szabály az, hogy a lopást jelenteni kell a Scotland Yardon, illetve jelen esetben a magyar rendőrségen. Próbálta összeszámolni, mi is volt a bőröndben: fényképezőgép,

japán táskarádió, ruhanemű, különböző használati eszközök meg... meg stb. Ügyis mindegy — gondolta —, a fiatalemberről semmit sem tud. vonaton ismerte meg, nyilván bottal üthetik nyomát, hiszen melyik rendőrség tud elfogni tolvajt úgy, hogy arról a károsult csak ezt tudja: fiatalember volt! De azért a rend kedvéért elindult a központi ügyeletre.

Amíg odaér, nézzük meg, mit mivel a fiatalember.

A lopott bőrönddel a Dohány utca egyik lépcsöhá- zába sietett, a legértékesebb dolgokat átrakta á maga táskájába, még elérte a Miskolcra induló vonatot, és pár perc múlva már robogott is vissza kedvenc városunkba. Amit a lépcsőházban hagyott, azt a lakók átadták egy rendőrnek és az a talált holmiról rögtön jelentést tett az illetékes helyen. (Amikor megérkezett Miskolcra, jó kedvvel, tömött táskával egyenest a Polóniába sietett. Innen rövid idő múltán ugyancsak jó kedvvel, cs csomaggal a Jerevánba ment. A táskát a ruhatárba helyezte. Nem is töltött till sok időt az asztalnál, amikor a személyzetből valaki odahajolt hozzá és diszkréten a fülébe súgta:

— Legyen szives kifáradni íz előcsarnokba. Várják.

Kifáradt. Ott egy egyenruhás rendőr lépett hozzá, félrehívta, elkérte személyi igazolványát — Négycsi Zoltán — olvasta benne, bólintott, és felszólította, hogy tartson vele. A fiatalember a ruhatárhoz lépett, hogy kérje a kabátját.

— A táska marad. — súgta oda a ruhatárosnak,

— Dehogy marad! — mondta a rendőr. — Miért hagynánk itt egy táskái?

Es a fiatalember táskával, rendőrrel, az iméntinél kevesebb jó kedvvel lépett ki az ajtón.

(Mellesleg: Négycsi, akinek szülei különösebb anyagi gondok nélkül élnek, Miskolcon, egy ismerősétől orkán kabátot, egy másiktól arany- neműt lopott. A fogdában borotváló fodrász nemrégiben felismerte: Négycsi lopta el egyik kollégájának borotváját is.)

Közben Budapesten a Mister is odaérkezett a központi ügyeletre, és az iménti, jereváni. jelenet előtt, de nem sokkal előtte, elpanaszolta baját. Ott meghallgatták, mindent feljegyeztek, aztán hamarosan közölték vele, hogy ha ideje engedi, fáradjon be a miskolci, rendőrkapitányságra, ahol hiánytalanul megkap mindent.

Angol vendégünk még akkor is hitetlenül mozgatta szájában pipáját, amikor a miskolci kapitányságon minden ellopott holmiját elébe rakták. Azt is. amire ö nem emlékezett. Nézegette a megkerült holmit, majd megszólalt:

— Oké! És hogy csinálták? Ezt a Scotland Yard sem tudta volna jobban! Hiszen néhány óra leforgása alatt elfogták a tettest!

A nyomozótiszt mosolyogva fogadta a gratulációt. Az angol is mosolygott.

Lehet., hogy a Rímet Kupára gondolt?

Priska Tibor