Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

Vasárnap, 1966- április 54, ffiSZAKMAGyARORSZACJ 5 Fontosak a részletek is! Az egyik sátoraljaújhelyi pártszervezet idei munkatervi­ben, a tanácskozások, taggyű­lések sorában új, még az el­múlt évben sem tapasztalt jel­legű, tartalmú beszélgetési és vitatémák szerepelnek. Ismer­tető, majd beszélgetés, vita az ipar munkájáról, problémáiról. Ismertetés, beszélgetés, vita a mezőgazdaság fejlődéséről, eredményeiről. — Az oktatás, a népművelés helyzete. Ezek mind egy-egy taggyűlés témái. Első áttekintésre némelyek­ben talán olyan gondolatokat ébreszthetnek ezek az általá­nosnak tetsző témák, hogy zsúfolttá teszik a kommunisták tanácskozásainak programját, s időt rabolnak el, hogy ala­posabb legyen a pártszervezet kommunistáinak közvetlen problémáival, feladataival kap­csolatos beszélgetés, vita vagy éppen a közvetlen munka, a termelés ellenőrzése. Ez azonban csak az első be­nyomás, hirtelen levont követ­keztetés alapján formálódott vélemény lehet. S a pártszer­vezet munkatervének mind­járt más, jelentős vonásai bon­takoznak ki, ha elmondják véleményüket az alapszervezet vezetői, tagjai, illetve, ha kis­sé elemezzük a pártmunkáról, a pártszervezetek szerepéről, a pártellenőrzésről a legutóbbi időben kialakult nézetet, véle­ményeket Ami hiányzott a párfnumitából A pártszervezet tagjai el­mondották, hogy már az első ilyen téma vitatásakor is bebi­zonyosodott, mennyire érdekli a kommunistákat — s meny­nyire fontos, hogy ismerjék! — gazdasági életünk egésze. R endetlen környezetben a legfinomabb ebéd sem esik jól az embernek. De az ügyes háziasszony még az . elsózott ételt is tálalhatja úgy, hogy aki fogyasztja, azt mondja rá: életében ilyen finomat nem evett... Ma­gunk is elvégezhetünk egy kísérletet. Tegyünk a gyerek elé két darab, egyforma minőségű csokoládét Csakhogy az egyiket csomagoljuk szfnes sztaniolbá. Figyeljük meg, me­lyikért nyúl hamarább, és amikor mind a kettőt elfogyasz­totta, kérdezzük meg, melyik volt az édesebb. A gyerek fel­tétlenül abból fog kérni, amelyik a sztaniolban volt. Pedig ugyanazt a csokoládét törtük ketté, ugyanazt a minőséget találta az egyiknél édesebbnek. A válasz könnyű. Szeri se száma azoknak a példáknak, amelyekkel bizo­nyítani lehet, mennyire fontos a külcsín, a tálalás. Túl az otthoni dolgokon, a kereskedelmi élet minden területére vo­natkozik ez. Ugye, még fel is hördülünk, ha a szelet ke­nyeret a boltban féltenyérnyi nagyságú, vastag papírba nyomják kezünkbe. Szívesebben időzünk az olyan kirakat eiőtt, amelyben választékosán helyezték el a reklámozott tárgyakat, és talán még az újabban megint rosszabb minő­ségű Kossuth cigaretta is jobban esnék, ha végre olyan do­bozba csomagolnák, amelytől nem lesz tele dohányporral az ember zsebe... N emrég zárult be u Megyei Művelődési Házban a mű­anyag kiállítás. Praktikus, ötletes dolgokat mutat­tak be, sokféle olyan cikket, amely megkönnyíti n háziasszonyok munkáját, könnyen beszerezhető, könnyen tisztán tartható, nem törik és tartós. Csal.hogy: ezen a kiál­lításon is elkövettek a rendezők egy hibát. Amikor kicsoma­golták az árukat, nem gondoltak rá, hogy a gyártási tör­meléket eltávolítsák. Az egyik kiállított műanyag „borlopó” a szájánál érdes és ormótlan volt. Egy másik példány már jól nézett ki. Am a kereskedelem minden darabot el akar adni. következésképp minden darabnak hibátlannak kell lennie. Egy másik praktikus tárgy a fürdőszobában elhe­lyezhető. műanyag láda. Kecses vonalú, a szemnek is jóleső, szép színű. Amikor azonban felemeltem a fedelét, elment tőle a vásárló kedvem. Ügy, azonmód, nhogynn n gyárban a szellőző nyílásokat kifúrták, a ládában maradtak a feles­leges darabok és a törmelék. Azt mondtam, a rendezők követték el a hibát, hogy er­re nem ügyeltek. Módosítanom kell, mégpedig így: a ren­dezők is hibát követtek el. Mert az alapvető hibát már a gyárban követték el n dolgozók, a MEO-sok, az átvevők, mindazok, akiknek ehhez a gyártás folyamán közük volt. Persze, ez csak egy kis apróság, és ettől még az a „borlopó” is, meg a műanyag ládikó is használható. Egv Ideig, amíg van miből válogatni, olt áll majd az üzlet polcán. Egyszer azonban megveszi valaki, lecsiszolja magának és ha véle­ménye van, azt vagy megmondja, vagy elhallgatja, aszerint, hogy miivén a vérmérséklete. Az is lehet, hogy megjegyzé­seinket olvasva íclszisszennek a kiskereskedelmi vállalatok és felszisszennek a gyárban Is. Azt mondják, miért kell ilyen apróságból ügyet csinálni, miért kell apró részleteken rá­gódni. Ha ezért és így szisszennek fel, akkor nincs igazuk, ha viszont azt mondják, hogy lámcsak: miért nem küldtük vissza a gyárnak a nem eléggé gondosan megmunkált dara­bokat, miért is nem hívtuk fel a figyelmüket, hogy ilyen hanyagul kiadott tárggyal nem lehet a vásárlót üzletkötésre csábítani, és ha ezt valóban meg is mondják a készítőnek, akkor annak nem csak mi, hanem a vásárlók is nagyon {»•ülnének. F ontos az egész, de fontosak a részletek is! Döntő le­het ez egy viszonylag olcsó használati tárgy eseté­ben és döntő az olyan üzletkötéseknél, amikor nagy­értékű gépeket, berendezéseket adunk el akár a KGST or­szágokban, akár a tőkés piacon. Volt már rá példa, hogy százezreket érő gépet azért nem vettek át, mert a hanyag csomagolás miatt szállítás közben összetört egy műszeren az üveg. Ma, amikor óriási verseny folyik r világpiacon, na­gyon, de nagyon kell ügyelnünk a részletekre is, hogy olyan árukat adjunk, olyan termékeket gyártsunk, amelyek — hogy ezzel a szóval élünk — bírják a kritikát, kiállnak min­den próbát és még a legvölogatósnbb szem sem talál kifo­gásolni valót rajtuk. Aki nem gondol erre, az lemarad a versenyben és könnyen megtörténhet, hogy nyakán marad az áru. Legyünk magunkhoz őszinték: van már ilyen áruja egyik, másik borsodi üzemnek Is raktáron. Itt csak emlékeztetni szeretnénk Apró Antal elvtársnak, a kormány elnökhelyettesének, a Politikai Bizottság tagjának a nem olyan régen lezajlott műszaki értelmiségi aktíván el­mondott szavaira. „Az önök termékei olyanok legyenek, mint a föld mozgása. Precízek, pontosak, és amellett, hogy jók azok a termékek, legyenek szépek is, ízlésesek. Sok-sok ki­tűnő magyar termék a hanyag munka, a kivitelezés részlet- hibái, vagy éppen az ormótlan külső miatt nem ér annyit, mint amennyi szellem és ötlet van benne." S ok tervező, s gyakorlati kivitelező szakember ült ak­kor azon a nagyaktíván a Megyei Művelődési Ház széksoraiban. Hallhatták az előadás során, hogy milyen nagy jelentőségű népgazdaságunk életében a külke­reskedelmi mérleg javítása, a minőségi export fokozása, s azt is hallhatták, hogy a külkereskedelmi szerveknek mennyi problémát okoznak azzal, ha nem ügyelnek a rész­letekre, hogy még nem gondolnak rá: minden egyes darabot úgy kell elkészíteni, mintha a kiállításra küldenék. Nincs szégyenkezni valónk. A magyar ipar betört a piacra Keleten és Nyugaton egyaránt.. Jó nevünk van a világpiacon. De ezt a hírnevet nem elég csupán kivívni, hanem meg is kell tar­tani, sőt fokozni a jobbnál jobb, szebbnél szebb termékek­kel, amelyeknek részletei is olyan finomak és gondosan meg­munkáltak, mint tu egész mű. ónod vári Miklós Az elmúlt hónapokban több olyan véleményt lehetett hal­lani, hogy valahogy elsikkad a pártszervezeteknek, a kom­munistáknak a fejlődést irá­nyító, a közvéleményt, az egész társadalmat rendszeresen tájé­koztató munkája. Emlékezetes, hogy a mező- gazdasági árváltozások, a me­zőgazdasági termelés továbbá fejlesztése érdekében hozott intézkedések országosan, s me­gyénkben is érdekes visszhan­got váltottak ki munkásokból, ipari szakemberekből, üzemek kommunistáiból is. „Már me­gint a mezőgazdaságot patro­náljuk! Ez megy évek óta és semmi eredmény!.: < Milliár- dok és milliárdok, hogy a tsz- tagok. kevés munkából is jól éljenek!. Hiszen a paraszt­ság életszínvonala jobban emelkedett öt év alatt, mint a munkásoké!...” Ilyen és ha­sonló megállapítások hangzot­tak el egymás közötti beszél­getések során, a pártszerveze­tek, pártbizottságok tanácsko­zásain. S közgazdasági szak­emberek, pártvézetők, gazda­sági vezetők egyaránt rádöb­bentek arra, hogy a közvéle­mény mennyire nem alaposan, nem helyesen ismerte a nép­gazdaság egyes ágazatai között kialakult aránytalanságokat. Miért nein ismerte? Az az Igazság, hogy a sta­tisztikák — gyakran nem a minden oldalról számoló sta­tisztikák — korántsem ele­gendőek ahhoz, hogy az ipari munkások, az ipari pártszerve­zetek kommunistái valóban reálisan ismerjék a mezőgaz- dt'iág, a falu helyzetét. Külö­nösen, ha egyes közgazdászok is — utalhatunk itt a Figyelő-, ben az elmúlt év őszén meg­jelent egy-egy írásra — szin­tén a helyzet felületes elemzé­se folytán, téves statisztikák­kal félreinformálták a közvé­leményt. Ez azonban csak azért vezethetett félreértéseiéhez, fö­lösleges vitákhoz, mert a ko­rábbi időszakban bizony egyet­len ipari pártszervezetben, egyetlen üzemben sem beszél­gettek, tájékoztatták a kom­munisták részletesen a dolgo­zókat, a munkásokat arról, mi miért van, miért történik így? Pedig elsősorban a pártszerve­zetek kötelessége lett volna — és mindenkor az — elemezni a helyzetet. A gazdasági, a po­litikai helyzetet egyaránt. Ha beszéltek volna róla, hogy a korábbi évek árarányai, az ár­egyenlőtlenségek hogyan je­lentkeznek például a mező- gazdasági termelésben, a me­zőgazdasági termelés fejleszté­sében, ha mindenki tudta volna, milyen óriási különbsé­gek vannak az ip3ri termékek és a mezőgazdasági termékek elszámolási árai között nép­gazdasági viszonylatban, bizo­nyosan nem váltott volna ki vitát, nem lett volna szükség utólagos elemzésre, magyará­zásra ahhoz, hogy reálisan ítéljék meg az árrendezést. Egyoldalúság, vagy befelé íordnlás? Az ilyen tartalmú, jellegű taggyűlések, pártnapok azon­ban hiányoztak a pártszerve­zetek munkaprogramjábóL S hiba volt, hogy hiányoztak*. Igaz. hogy a pártmunka, a pártol lenőrzés tartalmát vitat­va sokon azt vallják: az utóbbi időben éppen a gazdaságosság, a termelés gyorsabb fejlesztése érdekében valamennyi párt­szervezetben, elsősorban a köz­vetlen feladatok megoldására kellett fordítani időt és erőt. 3 ipari üzemeink túlnyomó többségénél a tervek teljesítő-, se, a szocialista brigádok, üze­mek száma válóban azt mutat­ja, hogy a pártszervezetek, a kommunisták ezen a területen eredményesen, derekasan dol­goztak. Az is igaz viszont, hogy éppen ebből kiindulva olyan vélemények is elhangzanak, hogy a pártmunkában bizonyos egyoldalúság mutatkozott az utóbbi időben. Egyoldalúság a gazdasági munka, a terme kis irányába. Sőt akad olyan vé­lemény is, hogy ez valamilyen befelé fordulást jelent a párt­szervezeteknél, Az utóbbi véleményt koránt­sem lehet elfogadni. Hiszen a befelé fordulás azt jelentené* hogy a pártszervezetele, a kom­munisták valami önös érdeke­ket tartva szem előtt, tehát hibás politikai, társadalmi koncepciót vallva és követve élnek, dolgoznak; Ilyen jelen­ség valóban mutatkozott egy­kor a pártmunkában, a párt- életben, az ötvenes évek első felében. Azonban ma gyökere­sen más a helyzet. 11a a kom­munisták, a pártszervezetek valóban az egész társadalom, az egész nép érdekeit tartva szem előtt élnek, dolgoznak, küzdenek, harcolnak a fejlő­désért Abban azonban van igazság, hogy bizonyos egyol­dalúság mutatkozott egyes pártszervezetek munkájában* Ez az egyoldalúság azt jelen­tette, hogy kevesebbet törőd­tek a pártszervezetek a min­dennapi életünkben, gazdasági életünkben levő jelenségekkel, azok elemzésével. A fő erőt valóban a közvetlen feladatok­ra fordították. Azonban ez sem egészséges.­Nálunk mindenki, áld becsü­letesen él, dolgozik, korántsem >,befelé forduló” ember. Min­denkit érdekelnek a nemzet­közi események. Mindenki ke­resi az összefüggéseket, S ép­pen mert még 'mindennapo­sabb, még közvetlenebb ügye mindenkinek, keresik az össze­függéseket az öt legközelebbről érintő, életét befolyásoló ténye­zők között. S ha ez így van — márpedig ez a valóság! — liatványozottan kell hogy is­merjék ezt, s beszéljenek róla a kommunisták és ismertessék mindenkivel. Ez késztette arra a sátoral­jaújhelyi kommunistákat, hogy időnként « leghozzáértőbb, leg- tájékozottabb kommunista szakember, egy-egy területet alaposan ismerő szakember beszéljen a gazdasági, a poli­tikai, a társadalmi élet külön­böző területeiről. A sátoralj aú j helyi kommu­nisták, a városi és a járási pártbizottság vezetői, munka­társai helyesen törekszenek ar­ra, hogy területükön minél több pártszervezet alkalmazza ezt a fontos tájékoztatási* megvitatási módszert. Szükség lenne erre minden pártszerve­zet életében. Közös ügyünk érdekben! Barcsa Sándor ismerni egymás munkáját, • eredményeit! Egy páitszeivezet piogiamjának új, helyes Fonásairól Isméi hiánycikk lehel a legerősebb ital! Két miskolci újító jogos aggodalma Béke Termelőszövetkezet lát el majd közösen c-gy elárusító pavilont zöldséggel és gyü­mölccsel. A Diósgyőri Gép­gyárnál a mezőkövesdi Búza­kalász Tsz, a Fonodánál a íelsőzsolcai Szabadságharcos és a sajóvdmosi Aranykalász Termelőszövetkezet, a Szent- péteri kapui új bérházaknál a bécsi Haladás Termelőszövet­kezet .létesít elárusítóhelyet. A vásárcsarnoknál a hernád- németi Vörös Csillag és a szirmai Űj Élet Tsz zöldáruja bővíti a választékot. Igen hasznos terveket Igye­keznek megoldani már a kö­zeljövőben Miskolc zöldség- gyümölcs ellátásának megjaví­tására. Kilenc termelőszövet­kezet, ha minden jól megy, a nyár elején egyenesen Mis­kolcra, a város közönségének szállítja hajnalonként a fris­sen szedett zöldárut, majd ké­sőbb a gyümölcsöt. A Lenin Kohászati Művek J-cs kapujánál, amint arról már hírt adtunk, a csobaji Tiszavidék, a tiszaladánvi Ma­gyar Róna és a taktakenézi Kilenc termelőszövetkezet egyenesen Miskolcra szállít Közös elárusítóhelyek a gyáraknál fogja lebonyolítani a létesít­mény beruházását. Amíg nincs beruházó, addig nincs, aki ér­demben foglalkozhatna az újí­tással, mert ez a beruházó fel­adata. * A miskolci vízcsapokból vi­dáman, bőségesen folyik n víz. Látszólag nincs semmi baj, Az elmúlt két évben az árvizek okoztak gondol, nem a víz­hiány. Közben új lakások épülnek a városban, ezekbe is bevezetjük a vizet. Üj üze­meket terveznek, amelyek ugyancsak nagy mennyiségű vizet igényelnek. De mi lesz, ha ismét elapadnak a karszt­víz-források?! A városvezetőit cs lakosságát egyaránt jogos aggodalommal tölti el ez a kér­dés. Emlékezünk még 1904. nya­rára. amikor gyönyörű. új házsorok lakóinak egy része az emeletről a földszintre járt vízért. Jónéhány utca lakóinak kimosott, fertőtlenített öntöző- kocsikban szállították az ivó­vizet. Akadt kerületi tisztior­vos, aki járvány veszélytől ret­tegett, mert a lakosság vég­szükségből régi, fertőzött ku­tak vizét fogyasztotta. A két újítót, természetesen érdekli újításának sor'i, amit az illetékesek, ebijén Űz eset­ben a még ismeretlen beruhá­zónak kell majd felülbírálnia. Ennél is jobban aggódnak a város vízgondjait megoldó ke­leti csúcs-vízmű sorsáért. Mi történik ebben az ügyben?! Pozsonyi Sándor sóban szétküldte az illetékes hatóságoknak és megindította a jóváhagyási eljárást. A csúcs­vízmű első ütemére kidolgo­zott program és a második ütem várható költségei együt­tesen kereken 200 millió fo­rintot igényelnének. Kiss József és Simonffy György, a Miskolci Vízművek mérnökei 1GG5. augusztusában a hivatalos programmal szem­ben, újítási javaslatot nyújtot­tak be. Ebben részletesen ki­munkáltak egy olyan változa­tot, amelynek megvalósításá­val csaknem fele összegért le­hetne megoldani a város víz­gondjait. Újításuk, az eredeti programmal szemben, a meg­takarításon túl. már az 1970. előtti esztendőkben is biztosí­taná a zavartalan vízellátást. Az eredeti terv ugyanis csak az 1970—1980 közötti időszak igényeivel foglalkozik Sőt, ezen túlmenően, az újítók ál­tal javasolt megoldás lehető­séget, nyújtana arra is, hogy a keleti, csúcs-vízmű necsnk Miskolcnak, hanem a Hermád mentén fekvő jónéhány köz­ségnek is egészséges ivóvizet adjon. Mi történt 1905. nyara óta az újítással? Lényegében semmi. Nemcsak az újítás fclülbírá- lata késik, hanem megrekedt a hivatalos iratokban is ka­tasztrofálisnak feltűntetett miskolci vízellátás megoldásá­nak egész ügye.. Többek kö­zölt arról folyik a vita, hogy ki Kí;t figyelmeid «t£s is egy kérdi*;. Tömören üsz- s/.cfoglalva, ezt tnrtiilmaz- tu Kiss Józsefnek és Si­monffy Györgynek, a Miskolci Vízművek mér­nökeinek szerkcsztűsé- günkhöz intézett levele, amely n clitic megírására készleteit. Miskolc vízellátásáról, s egy újítás sorsáról van szó. A víz, a találós kérdések legerősebb itala, nem csupán Miskolcon hiánycikk. Világszerte súlyos gondokat okoz a lakosság és az ipar vízkészletének előterem­tése. A tudósok szerint, a víz- kérdés maholnap az emberi­ség létkérdésévé válik. Fontos­ság tekintetében megelőzi az energiaproblémát is. Pedig a Föld vízkészlete ha­talmas. S nem is fogyó kész­let ez, hiszen maradéktalanul visszakerül a természet kör­forgásába. Ennél: az óriási készletnek 97,2 százaléka ten­gervíz. A maradék 2,1 száza­lék háromnegyed része is jég formájában található n sark­vidéken, s csak a készlet alig egy százaléka található a fo­lyókban, tavakban és a föld mélyebb rétegeiben. , De maradjunk Miskolc víz- gondjainál. Pillanatnyilag bő­ségesen van ivóvize a város­nak. Ez a pillanatnyi helyzet azonban senki számára sem lehet megnyugtató, mert Mis­kolc vízellátását karsztforrá- sok biztosítják, s ezeknek ho­zama teljes egészében az idő­járás függvénye. Az időjá­rásé, amelyet nem szabályoz­hatunk, s amelynek alakulá­sát előre nem ismerjük. A jelenlegi vízbőséget néhány, hónap múlva igen súlyos víz­hiány válthatja fel. A város lakói még emlékez­nek az 19G1-CS vízhiányra. Egymást követték akkoriban az ankétok, a megbeszélések. Szakemberek százainak véle­ményét hallgatták meg, ho­gyan lehet és kell megoldani a város gondját. Egyöntetű volt a megállapítás, hogy bármi­lyen nagy összegbe is komi, . sürgősen meg kell építeni a város úgynevezett keleti csúcs- vízmüvét. Már 19G-l-ben megkezdődött a beruházási program készíté­se. A Vízügyi Tervező Iroda 1965-re elkészítette a prog­ramtervet. A beruházási prog­ramot a VIZIBER 1965 júnlu-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents