Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

4

ESZAKMAGTARORSZÄG

Yasarnap. 1966. április S-iKÉT TÉMA,

Am el«©

^Kényeztető” kollégiuhiokról esett sző a «múltkoriban egy ankéton. A vitathatatlanul jóindulatú felszólalás aggódó mondanivalója egy kérdés volt: hová lesznek azok a szakemberek, akik egy bizonyos szakképesítést edó intézetben tanultak, és a viszonylag korszerű kollégiumot élvezték? (Azért viszonylag korszerű, mert például vize nincsen, s fgy hiába a kényelem, megfelelő tisztálkodási lehetőségek hiányában nehéz a teljes korszerűségről beszélni.) E fiatalok eltűnnek a szakma gyakorlása elől, s ez roppant saj- málatos és elgondolkoztató. Mindenképpen megvizsgálandó, mi ennek az alapvető oka, javítani kell rajta, de aligha járunk helyes nyomon, ha a kollégiumi elhelyezést hibáztatjuk.

Ugyanis a felszólalásnak volt egy pontosan aneg nem fogalmazott, de vádat tartalmazó vonala is: a kollégiumuk túl kényelmesek, a korszerű bútorzat, remek ellátás, a jó, de a tanulók által nem becsült, sokszor guesmolt étkeztetés a fiatalokat annyira elkényezteti, annyira hozzászoktatjuk őket a kényelemhez, hogy a diploma birtokában nem akarnak megválni a jó környezettől, nem akarnak falura menni, hogy ott keserves körülmények között, albérletben éljenek, s így képzésük kárba veszett.

Van ilyen. Nem is ritkaság. Magunk is tapasztaltuk, hogy nem lesz minden fiatalból annak a szakmának a folytatója, amelyet tanult.

Ennek azonban nem a kollégiumi kényeztetés az oka. Kollégiumaink közölt még igen kevés a korszerű, az olyan, amelyik biztosítja a jó lehetőségeket, a korszerű diákélethez. (Elhisszük, hogy nehéz például a Sárospataki Tanítóképző Intézet kollégiumából a nehezen fűthető nyárikonyha-albérletbe vágyakozni, vagy azt megszokni.) Korszerű, napjaink követelményeinek megfelelő kollégium országosan is igen kevés van, és sajnos, a diákszállások és otthonok többsége nemcsak hogy nem ilyen, hanem a jó közepes színvonal alatt található. Hozhatnánk példát akár Miskolcról is, ahol a középiskolások hihetetlenül zsúfolt szobákban, — emeletes ágyakon — élnek, s alig-alig élveznek valamit abból, amit korszerűnek lehetne feljegyezni. Éppen az a vágyunk, hogy bár sokkal több jó, korszerű kollégium lenne, ahol modern bútorzat, a szükségleteknek megfelelő rendeltetésű termek, szobák és a higiénia minden eszköze állnának rendelkezésre.

Sokkal közelebb járunk az igazsághoz, ha nem hallgatjuk el, hogy egyes, jó kollégiumokkal jelszereit tanintézetekbe nagy számmal jelentkeznek olyanok is, akiket a pálya nem érdekel, de máshová nem vették fel, s itt állami költségen lehet meghosszabbítani a gondtalan ifjúkort. Nagyobb gond kívánatos hát a felvételeknél, az alkalmasság, a hajlam vizsgálatánál, hiszen az elsődleges cél a népgazdaság különböző ágazataiban a szakember-szükséglet. pótlása, kiegészítése, nem pedig ráérő fiatalok idejének lekötése.

A jobb válogatáson túlmenően, a tanintézet nevelőinek és ifjúsági szervezetének munkáján múlik, hogy a tanuló meg tudja-e kedvelni a tanult szakmát úgy, hogy attól ne szakadjon el, és ezen a munkán múlik az is, hogy fel tud-e készülni a növendék az életben jelentkező olyan esetleges nehézségekre, amelyek jelen körülményeink között o szakmával olykor még együtt járnak, és amelyet a pálya, illetve szakma választásakor vállalni kell. (Természetesen itt is javítani kellene a lehetőségeket, pl. pedagóguslakások, agronómus-lakások építésével.)

Ha tehát nem arra a pályára mennek a fiatalok, amelyre a tanintézet felkészítette őket, a hiba nem a kollégiumi „kényeztetésben", hanem részben a pedagógiai munkában, részben a társadalmi nevelés fogyatékosságaiban, és a falusi munka, a falun lakás körülményeinek itt-ott alacsony színvo- nalűságában keresendő. Ezeken kell változtatni, színvonalukat emelni, s nem a kollégiumok helyenként már jelentkező kényelmét csökkenteni.

A missih

Az egyik dél-borsodi állami gazdaságban jártunk a közelmúltban. Sok emberrel beszélgettünk, többek között egy, 65—68 évesnek látszó magtári munkással is. Kopott csizma volt az öreg lábán, valaha sötét, ünneplő kordbársony nadrág, nyűtt, seszínű lember- zsek, kockás ing, fején sötét színű siltes sapka. Dolgunk végeztével ismét találkoztunk vele. A magtár sarkánál állt, amikor kocsink kihajtott a gazdaság udvaráról, s mikor a nesztelen járású kocsi elgurult előtte, öreg lábai öntudatlan egymás mellé rándul- tak, ahogyan azt hajdan baka-korában tanították, keze pedig sapkájáért nyúlt. Nincs az a ragyogó színművész, aki ezt a mozdulatot utánozni tudná. Nincs az a rendező, vagy egyéb művész, aki ezt megkomponálhatná.

Évszázados beidegződés: a kocsiban, hintóbán ülőt tisztelni kell a parasztembernek, így csinálta ő, az apja, nagyapja és minden őse. Mi mindent fejez ki ez az önkéntelen mozdulat! Milyen emlékek támadhatnak az öregben?! Talán a földcsúr. az intéző, vagy az uradalom vendégeinek kikocsizásai villantak fel egy pillanatra benne, vagy pusztán csak az idegek ösztönös játéka az alázatos kalaplevétel? A mi öregünk tudja, hogy mennyit változott a világ, hisz beszélgettünk vele. S íme, jelentkezik a múlt, mint kul- lancsszerűen ragaszkodó gonosz tartozék, amit elhagyni, levetkőzni az eltelt huszonegy esztendőben itt-ott még nem sikerült.

Az állami gazdaságban sokminden megváltozott. Sok uj jelzi a másfajta életet. A gazdaság kapujából autóbusz viszi a par rasztokat a faluba, emberibb lett az élet. Mozgolódás van a művelődési életben is. Már nemcsak tánccsoport van, és már nem szerveznek csasztuska brigádot. TerjetJ a korszerű tudomány és napról napra több film, televízió-játék, színdarab kerül szóba, ha beszélgetnek a gazdasági épületek körül. A dolgozókon gyakori a divatos ruha, motorkerékpárok tucatjai várakoznak és autó is akad. S a magtárban, melynek sarkán az öreg leemelte sapkáját, nemrégen Peter Weiss drámájának sorai hangzottak el az alkalmi színpadon. Az öreg is hallgatta. Talán még nem érti, de tetszett neki — S a gazdaságból lei- gördülő kocsi láttán sapkájához kap, hogy a bent ülőket megsüvegelje, mert úgy idagző- dött bele, hogy a kocsiban ülő előtt le kell venni a kalapot.

Ahol találkoznak

A két fenti téma látszólag idegen egymástól. Valójában nem az. A kollégiumokban kell olyanná nevelni a diákfiatalokat, hogy az életben jól helytálljanak. Segítsenek a gazdasági munka előbbrevitelcben, a falusi dolgozók tudatának formálásában, műveltségi szintjük emelésében, érdeklődési körük tágításában. S nem utolsósorban abban, hogy feloldódjanak a régi, görcsös beidegződések, s az öreg paraszt bácsi köszöntéséből már ne az egykori cseléd megalázottsága tükröződjék.

Benedek Miklós

Ecseíi&B a m

T

iszakesziben a Rákóczi u. lő. számú házban él Harsányt Lajos festőművész. Ahogyan az országban keveset tudnak Tiszake- sziről, ugyanígy a. nyolcvan esztendős festő-remete is ismeretlen a nagyközönség előtt. Pedig ha valaki közelebbről szemügyre veszi képeit, megállapíthatja: nem egy tehetségben megkopott, műkedvelő szintű festőről van szó, hanem a színek és formák, a mesterségbeli tudás tökéletes ismerőjéről. Erről tanúskodnak az 1720-ból származó, elhagyatott épület előszobájában befelé fordított képek, amelyeket Harsányi Lajos csak ritkán fordít a nap felé, hogy megnézzék őket. Kis kamraszerű szobájának falait zsúfolásig takarják saját, munkái, a természet rajongását példázó festményei. A súlyos olajképek közé beékelt néhány portrét, is, elsősorban azoknak képmását, akiket nagyra becsült. Cezanne, Szi- nyei Merse, Lyka Károly, Fe- renczy Károly olajba költött vonásai a biztató üzenetek, ha az idős mester ecsetet vesz kézbe.

Ebben az esztendőben jutott el nyolcadik évtizedének utolsó állomásához. Még mindig dolgozik: súlyos, nyikorgó festőállványa várja az idő jobbrafordulását, hogy ismét vászon kerülhessen rá.

Érdekes életút Harsányi Lajosé. Ma az országban jószerével senki sem tartja számon nevét. Amint mondotta: nem is tart rá Igényt. Sohasem tartott. Számára a képzőművészet mindig komoly játék maradt csupán, mert őseitől örökölt földszeretete révén inkább a gazdálkodáshoz húzott. Világéletében arról álmodott, hogy jó gazda lesz, különösen az erdőt szereti majd. Veleszületett tehetségét, a színek imádatát megtartotta kellemes kísérő jelenségnek. Harsányi Lajos földről, birtokról álmodott, ahol kibontakoztathatja vélt képességeit, s mindössze 25—30 hold földet szerzett, ezen gazdálkodott, évtizedekig. Volt egy darabka erdeje is, a fákat ápolta, gondozta, és ecsetjével meg is őrizte őket az utókor számára.

H

a sorsa más irányba tereli útját, úgy hisz- szük, neve patiná- sabb. A nagybányai festőiskola történetének pontos ismerői találkoztak a Harsányi névvel. 1907-ben került Nagybányára, s hamarosan az Iskola ismertebb nevű tanára lesz. Réthy, Thorma jóbarátai, együtt tanítják a moti- vumgazdag Nagybánya szépségeire, a természet felfedezésére a századforduló utáni művészgenerációt.

Harsányi Lajost hazahívta a

föld, szorgalmasan gazdálkodott, gondozta erdejét, közben kiment a Tisza-parti füzesbe és vászonra rakta a folyópart megragadó színeit, nagy, kék háttérrel. A nagybányai festőiskola egykori tanára végleg Tiszakesziben telepedett meg. A képek szépen árulkodnak erről a meg- állapodottságról. A Tisza- menti tájak és emberek fontos tényezőkké léptek elő a magányos festő életében. Mert Harsányi Lajos magányosan élt mindig. Művészetének kontrollja nem izgatta, a közönség visszhangja nem vonzotta. Eddigi életében mindössze egy nagyobb szabású kiállítást produkált, azt is nagy nógatásra — Tiszakeszi művészetpártoló vezetőinek kérlelésére. Vagy két esztendővel ezelőtt álltak meg képei előtt a falusiak, nézték jobbról, balról a képeket, érdeklődésüket betöltötte az ismerős táj felfedezése és a színek játéka.

Kezdetnek jó volt ez a barátkozás, de azóta Harsányi Lajos képei csak gyűlnek, gyűlnek, s nagy részük az elaggott előszobában befelé fordítva várják sorsuk jobbra- fordulasát. Az idős festő a fővárossal és a különböző nagyvárosokkal csak úgy tartja a kapcsolatot, hogy egy-egy izgalmas tárlat hallatán vonatra ül, és megnézi a kiállíÖíven verseny film és harminc alkotás versenyen kívül a III. Miskolci Filmfesztiválon

' „ .. . I befejezte

Az e.ózsun | munk;iját,

s elkészült azoknak a filmeknek listája, amelyek versenyre kelnek a III. Miskolci Film- fesztiválon. A címek nem túl sokat mondanak, némi fogódzónk mégis akad, ugyanis a versenyfilmek között van néhány, amelyet már bemutatlak filmszínházaink.

Az előző filmfesztiválok értékelésénél megemlítettük a népszerű tudományos- és a rajzfilmek előretörésének műveszi eredőit. Elemeztük a dokumentumfilmek mezőnyének viszonylagos lemaradását és okait is. Szóltunk arról is, hogy a magyar dokumentumfilmek kissé lemaradtak a nemzetközi színvonaltól. A televíziós produkciók átlagszínvonaláról szintén sok bíráló szó esett. Az előzsüri munkáját is kritika érte. Ugyanis, mind az első. mind pedig a második miskolci filmfesztiválon sok olyan versenyfilm szerepelt, amely nem volt méltó a fesztiválon való szereplésre. 110—120 film szerepelt az előző fesztiválon, s bizony, a zsűri ahelyett, hogy alaposabban megvitatta volna a valóban rangos filmek művészi értékeit, kénytelen volt folyamatos íilmnézéssel eltölteni idejét. Magyarán: nem volt ideje a zsűrinek az alapos vitamunkára.

Az előző fesztiválokon meglehetősen szétaprózták a díjazásra rendelkezésre álló összeget. Már tavaly felvetődött az a javaslat, hogy csökkenteni kellene a díjak számát, s ezzel párhuzamosan növekednék a díjak összege. Ez jobban kifejezésre juttatná a magyar rö- vidfilm-művészet iránti megbecsülést.

Filmfesztivál szervező bizottsága figyelembe vette mindazokat a javaslatokat, amelyek színvonalban lendíthetik ezt a nagyon fontos nemzeti szemlét. Ennek tulajdonítható az is, hogy idén a több száz benevezett mozi- és tv- film közül az előzsüri mindössze 50 filmet bocsát versenyre. Ezenkívül vetítenek még Miskolcon vagy harminc olyan rövidfilmet, amely témájánál és művészi megoldásánál fogva érdeklődésre tarthat számot. E filmeket versenyen kívül mutatják be. A szakmai közönség láthat néhány nemzetközi fórumon díjat nyert alkotást is, a krakkói, a lipcsei és az oberhauseni film- fesztiválok díjazott filmjeit

Döntés született arra vonatA III. Miskolci

tást. A festésen kívül ez az egyedüli szórakozása. Körülötte alig van ember. Egy derék munkáscsalád vállalkozott gondozására, s amint hallottuk, Harsányi Lajos mindent megkap, amit csak kér.

A termelőszövetkezet nyugdíjat biztosít az idős festőművésznek. A nyugdíj nem nagy, de figyelmességnek feltétlenül jóleső. A tiszakeszi termelő- szövetkezet szintén őrzi az idős mester néhány alkotását. Műgyűjtők néha felkeresik és vásárolnak tőle képeket. A vásárlás teljesen esetleges. Ügy tudjuk, a megyei lanács is nagyritkán vásárol tőié egy-egy képet.

{

's rdemes lenne Harsány! ^ Lajost „felfedezni”, mert bár képei tematikában kissé szűkösek, színmegoldás és mesterségbeli tudás tekintetében azonban figyelmei keltőek. Munkáit nem fűti fiatalos hév, mai terminológiával élve nem korszerűek, de precízek, és pontosan komponáltak. Véleményünk szerint a megye értékei közé azápüthatjuk e magányos festőművész alkotásait is, csak bátrabban és nagyobb szeretettel kellene megközelíteni a felfedetlen nevű emberek munkásságát. A felíedetlen- ség még nem dilettantizmus, a magányosság, az ismeretlenség nem egyenlő a műkedveléssel. Bízunk benne, hogy Harsányi Lajos művészetére az elkövetkezendő éveiben nagyobb fénycsóva esik majd.

P. U

kozóan is, hogy a díjazandó filmek szamát csökkentik, így anyagilag is zöld utat nyitnak a művészileg kvalifikáltabb filmeknek.

Valószínű tehát, hogy az alapos szelekciónak lemérhető művészi eredményei is lesznek. Mondottuk már, hogy a címek nem túl sokat mondanak. De Kollányi Ágoston színes, népszerű tudományos verseny- filmjéről. az Örök megújulásról máris a legjobbakat mondhatjuk, hiszen egy egész estét betöltő moziélmény fűződik a film megtekintéséhez. Huszá- rik Zoltán Elégia című színes filmjét mind ez idáig a magyar filmszínházak nem vetítették. Am a hír. hogy Oberhausen- ban kiemelt fődíjat kapott ez a kitűnő filmalkotás, érdeklődést támaszt a fiatal filmrendező munkája iránt. Czi- gány Tamás oberhauseni okleveles filmje, a Máté passió szintén szerepel a legjobbak között. Szemes Mariann Zarándokút 65. című dokumentumfilmjét már megismerhették a mozilátogatók, annak idején dicsérőleg nyilatkozott az alkotásról a hazai filmkritika. Kende Márta Néma tanúk című dokumentumfilmjét a tv-nézők láthatták Főleg a téma közérdekűsége teszi izgalmassá e legújabb tv-fil- met. Kovásznay György Mesék a művészet világából című, több részből álló rajzfilmje, reméljük, ezúttal is hatásos színfolja lesz a fesztiválnak. A Gusztáv-sorozat megalkotói új, szellemes filmekkel jelentkeznek. A Marci- sorozat legjobb darabjai a rajzfilmek kedvelőit vonzza majd. Vámos Judit Háborús bűnösök címen készített dokumentumfilmet. Kovács András, a Nehéz emberek című film rendezője két művész- portrévgl jelentkezik. Somló

Tamás, a népszerű tudomí' nyos filmek kategóriájába? Zenei számológép című alkotá- sát mutatják be. Poky Ötté Így lövünk mi című bábfilmje bizonyára érdeklődéssé tölti majd el a műfaj kedvelőit. Bokor Péter, a televízióból jól ismert Századunk című ismeretterjesztő sorozá1 negyedik részével versenye? Kende Márta többszörös díj; nyertes tv-rendező a népszer“ Mazsola viselt dolgait mutatja be színes bábfilmen.

Versenyen kívül mutáljál* be Schiffer Pál Tiszaszedef- kényről és Gyöngyösi imd Miskolcról készített vároS' filmjét. Ugyancsak a versenyen kívüli programban szerepel Csőke József Margit!“* című nemzetközi versenyt járt díjazott alkotása. Bokor LósZ' ló Láthatatlan háború cím“ dokumenlumíilnije, Bodrossi Félix Vikendszigct című szí; nes dokumentumfilmje, Györgl István Holtpont című népszerű tudományos filmje szinté“ a versenyen kívüli programban szerepel. ,

az idei kategorizálásnak, hogy a hagyományé* műfajokon kívül úgynevezet1 ismeretterjesztő és szórakoi' tató riportfilmck is versenyeznek.

A III. Miskolci Filmfesztiválon külföldi filmalkotók é* filmesztéták is jelen lesznek Bekapcsolódnak a filmvitákb* véleményt nyilvánítanak hazai filmművészetünkről. Reméljük, az előretört játékfilm; művészet színvonalához, s a* előző rövid filmíesztiválokho* méltó verseny lesz ez az ide“ s bízunk benne, hogy Miskok nevét és a rővidfilni-művésze; tét büszkén emlegetik mai" országszerte 1966-ban is.

Párkány László

Érdekessége

XlSZ-nap 3 raisMci FíiIÉs Siniiiáziunfa

A miskolci Földes Ferenc Gimnázium KISZ-szervezete április 26-án, kedden délelőtt 10 órai kezdettel tartja hagyományos KISZ-napját a Megyei Művelődési Ház színháztermében. A KISZ-nap műsorában ízelítőt nyújtanak a pozsonyi klasszikus zenei fesztiválon szereplő énekés zenekar repertoárjából, és a Borsodi Diáknapok művészeti ágaiból. Ez utóbbi kategóriában az irodalmi színpa“ bemutatja A modem költészet szimfóniája című műsorát, majd a klubvezetők Paródia parádé című összeállítás? következik, végül a gitárzenekar szerepeL A műsort d?■ Kabdebó Lóránd tanár és Kai' dós Kázmér tanuló konferálja.

VÁCI MIHÁLY:

Kép keret nélkül

Móló, csípős szél, tele szesszel, hullámok ostora suhog, a víz friss csónakot keresztel, kortyolnak a részeg habok.

Az eget éles fájdalommal

metszi a földtől penge-kék pára — és lomhán ti túloldal felereget pár jegenyét

A part levágott nádasán ég a friss hajtások lilazöld suhogása, és a zománc ég lehelt ködökből szárnyat ölt.

Fgy hegycsúcsot valószínűtlen messzeség partjáról elold a káprázat, — ringó derükben a láthatáron körbehord.

Úszik a hegycsúcs távolodva a felszín égő tükörén, tárt pálmáit, fölé kibontja a fény, a délszaki növény.

A. Nap a tóba óriási merítő hálókat bocsát, emelgeti és milliónyi nyüzsgő, viliódzó fényt kiránt

A hullámverés vakítóan szikrázik,' ég, mint a halak vergődnek partra vont hálóban, csapkodnak kövér sugarak.

Körül a hullámok vonulnak, indul a tó szembe velem, s órák múlva e ringás úgy hat. — a mólón a tavat szelem.

A fények karcsú árbocára a szél csattogó vitorlái kitárulnak — halálra szánva a végtelennek nekivágni