Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

Vasárnap, 196&, április 84. Eszakmagtarorszäg 3 A társadalombiztosítás és az egészségvédelem Fel jegy vések as SZMT legutóbbi üléséről Az SZMT —: mint erről hírt adtunk — az elmúlt napokban Elemezte megyénk szakszer­vezeti szerveinek társadalom­biztosítási és egészségvédel­mi tevékenységét, valamint az ezzel kapcsolatos további tennivalókat. Évi 500 millió forint betcgcISúf ásrn örvendetes: ugrásszerűen Emelkedett a biztosítottak szá­ma. 1957-ben az össznépes- Ség 62, 1965-ben pedig már 97 százaléka volt biztosított. 1959-ben 10 ezer lakosra 9,8 °rvos jutott, az elmúlt évben 3 százalékos arány 13,3, s ez Idő alatt 1623-mal nőtt me­gyénkben a kórházi ágyak szá­ma. 1962-ben évi 381 millió lórin tot fordítottunk Borsod­ban a beteg dolgozók ellátá­sra, tavaly ez az összeg 500 millió forintra emelkedett. Egy dolgozóra vetítve a tár­sadalmi szolgáltatások értéke 9065 forintot tesz ki, ami azt jelenti, hogy évente körülbe­lül kéthavi átlagbérnek meg­felelő ellátásban részesül. Ismert dolog az év eleji bér­rendezés. Ez a megyénkben löbb mint 61 ezer ipari, keres­kedelmi, egészségügyi dolgo­zót. pedagógust érintett. A béremelés havonta mintegy U millió forintot tesz ki. Ez az életszínvonal alakulásán fel kihat a társadalombizto­sításra is, mert nyilvánvaló, bogy betegség, nyugdíj esetén az említettek magasabb ösz- ^egű juttatást kapnak. Az alacsony összegű, saját­jogú és özvegyi nyugdijak íel- emelise 8220 ember életét te­szi könnyebbé évi 7 millió Értékben, a családi pótlék emelése pedig 47 és félezer 9salád jövedelmére hat ki évi 72 millió forint összegben. Bátran elmondhatjuk — hangzjll a lar.ácskozáson hogy nyugdíjrendszerünk, a Jelléleleket figyelembe véve sok, a miénknél gazdagabb iparilag fejlettebb országoké­nál is kedvezőbb, s ez világvi­szonylatban is jelentős." Uj színfolt A nyugdíjazás, a hosszú, munkában eltöltött évek le­zárása a legtöbb esetben lelki döccenőkkel jár. Régebben hozzájárult ehhez az a nyug­talanító állapot, hogy a mun­kából kilépőknek hosszú hó­napokat kellett várniuk, amíg megkapták az első nyugdíjat. A szakszervezet kidolgozta munkahelyi előkészítésének rendszerét. Ma már 120 nyug­díjügyi albizottság dolgozik a megyében, s munkája 127 ezer dolgozóra terjed ki. E szerv létrehozásával, munká­jának javításával a nyugdíj megállapítási időt 34 napról 16-ra rövidítették le. Az ere­deti célkitűzésen túl kezd kialakulni olyan tendencia is, hogy az albizottságok nem­csak az adatokat gyűjtik egybe, s az igénylést intézik el, hanem figyelembe veszik az idős munkások egyéni érde­két, a vállalat sajátos mun­kaerő helyzetét is. Jó példa­ként említhetők többek kö­zött az ÚKÜ, az ÉMÁSZ, a Vízügyi Igazgatóság, a Kuri- tyáni Bányaüzem szakszerve­zeti szervei. Akadnak persze olyan bizottságok is. ame­lyek nem járnak el körülte­kintően. Ilyen eset fordult elő a Borsodi Hőerőműben, a BVK-ban, a Mezőnagymihályi Állami Gazdaságban, az Ede- lcnyi Bányaüzemben. Az LKM-ben, a DIGÉP-bcn nincs megfelelő kapcsolat az albi­zottság ős a munkaügyi szer­vek között. Ennek következ­tében Ismételten előfordul, hogy a teljes év elölt 1—2 héttel, vagy nappal felmonda­nak a dolgozóknak, s aki ez­zel egy százalékot veszít. A Műszaki Egyetem egyik segéd­munkásának két nap hiány­zott a tíz évhez, f elmondtak neki, így az említett, elesett a. nyugdíjtól. Szerencsére ez csak elvétve fordul elő, mert a legtöbb helyen embersé­gesek, segítőkészek, megér­tők, és kedves ünnepségen kö­szöntik a nyugdíjba vonulót. És sok helyen utána is igény­be veszik segítségét, hasznos tanácsait, nem feledkeznek meg róla. Az üzemegészségügyről — Egy sor üzemben hatha­tós intézkedéseket tesznek az egészségügy fejlesztéséért, a betegségek megelőzésére. A Pamutfonóban és a DIGÉP- ben például a szakszervezeti szervek és az üzemorvosok együttműködése nyomán fi­gyeltek fel a tbc-s megbete­gedésekre, s közös intézke­désekkel vetettek gátat to­vábbi terjedésének. Az üzemegészségügyi szol­gáltatások technikai és sze­mélyi feltételei jelentősen ja­vultak az elmúlt években. Megyénkben például az öt év alatti 23 millió forintos be­ruházási összegnek mintegy 20 százalékát fordították kom­munális, szociális célokra. Ennek ellenére a tanácskozás úgy vélekedik, hogy a szo­ciális viszonyok a munkahe­lyeken lassabban fejlődtek, elmaradtak az igények és az előírások mögött. A DIGÉP létszáma például meghárom­szorozódott. — a fürdő kapa­citása viszont maradt a há­ború előtti. A tanácsi ipar vállalatai zömmel nem tud­nak eleget lenni a munkásvé­delmi és egészségvédelmi elő­írásoknak.. Mindez azt kíván­ja, hogy nagyobb erőfeszítése­ket kell tenni a dolgozók egészségvédelmének biztosítá­sára, jobban fel kell használ­ni a belső, saját anyagi erő­forrásokat is. ..Ahhoz — hang­zott a le ■ ' záson—.hogy r dolgozói: egészséges munka­körülmények között dolgoz­zanak, nem elegendő csak a Fejlődik a bolgár ipar A Krotnikovszki Fémkohászati Kombinát a bolgár ipar r-ryik büszkesége. Ebben az #■» ben újabb termelőrészlegek kezdenek dolgozni a hatalmas gyáregységben. nap alatt bevakol két la­kást. Bár a fal nem „hú­zott” (száradt), mégis elké­szült vele. A másik ember kifizette az öt liter bort, de mert talált a munkában, nagy vizsgálódás közepette, egy kis hibát, Tóth is fize­tett öt litert. Mi nyugtala­nítja? Van-e, lesz-e elég anyag, s ha az egyik mun­kával végeznek, elő van-e készítve a másik. Ha a házak beszélni tud­nának, elmondanák, hogy az építkezés az emberi jelle­mek nagy formálója is. A csaknem 700 ember között 130 cigány dolgozik. Beszél­nek róla, hogy a Kovács va­koló brigádban például négy jó, ügyes, megbízható mun­kás van közülük. Es vannak ilyenek más brigádban is. Igaz és sajnos, nem minde- nik ilven. Van, aki nyáron jól dolgozik, de ha a talajt megcsípi a dér. eltűnik, s csak tavasszal jön újra visz- sza. Ha jön. Ha a házak beszélni tud­nának. szólnának a hibákról is. Sok mindenben előreha­ladtunk. de az építkezés szer­vezésében kissé el vagyunk maradva. A logika szerint először meg kellene épiteni az uta­kat. Az embereknek, a jár­műveknek nem kellene ver­gődniük, kínlódniuk a nagy sárban. De az utakat utólag énftik. Pedig mennyivel elő- nyö~~'-.b lenne fordítva! R égi jeleket viselnek magukon a felvonu­lási épületek. Ma már korszerűtlenek, költsé­gesek. Az ésszerűség, a gaz­daságosság, s az itt dolgozók jobb megbecsülése szempont­jából úgy lenne ésszerű, ha nem is lenne felvonulási épület. Azzal kezdhetnék, hogy felhúznak egy, vagy több bérházat, s a befeje­zésig ez töltené be a felvo­nulási helyiségek szerepét. Ha a házak beszélni tud­nának, ezekről szólnának. Vagv még másról is? Ki tud­ja? De a házak nem tudnak beszélni. Csorba Barnabás Mondok István kubikos bri­gádvezetőről, embereiről, és emberségéről egyaránt. Ku­bikosok, mégsem azok. öntő brigád. Ok csinálják a ma­gasba nyúló, úgynevezett ön­tött házakat. Es csak azt? — Nekünk mindegy, mit kell csinálni. Értjük az ala­pozást, a betonozást. Lassan Mondok is 11 éve van itt. Addig kertészkedés­ben dolgozott. Akkor a pa­lánták növésének örült, ma annak, hogy a házak nyúl­nak a magasba. Ha a brigád­ról kérdezik, parányi res- tellkedés van hangjában. Ta­valy nem nyertek el a cí­met. Minden jó, nagyszerű volt, csak két ember ki-ki- maradt. Hát ezért. Azt le­hetne hinni, haragszik ezek­re az emberekre. Nem. In­kább segít talpraállni. Külö­nösen egyiknek. Se apja, se anyja. Kicsit „nehéz” gye­rek volt. A műhelybizottsági titkár maga is sokat próbált a lelkére hatni. És most cso­dálkozik. Ami neki és más­nak nem sikerült, a Mondok- brigádnak igen. Az említett fiú megváltozott. Hazaért. A brigádba, a nagy családba. H a a házak beszélni tudnának, szólnának Mondok vágyairól. A család messze. Alig vár­ja, hogy fia kitanulja a szakmát. Ide akarja hozni magával. És akkor jó, na­gyon jó lenne, ha itt tudna fészket rakni véglegesen, Miskolcon. Ha a házak beszélni tud­nának, szólnának Tóth Mi­hály kőművesről. — Olyan brigád — mon­daná róla a íőépítésvezető helyettes —, hogy ha azt mondanánk nekik, cl kell vinni a hegyet, hát elvin­nék. Jellemzésül valamit? Pusz­tán fogadásból vállalta, hogy Bihari nevű társával és két segcdmunkásnővel 5 élet, a gyermekkacagás, a boldogság.” Ha a falak beszélni tud­nának, szólnának az építők­ről. Azokról, akik ott dol­goznak a kicsi, földszintes felvonulási épületekben. Azokról, akik szervezik, irá­nyítják a munkát, akikhez percenként nyílik az ajtó, keli az anyag az építkezés­hez, kell a segítség az embe­ri gondok megoldásához. Ha a falak, a házak be­szélni tudnának, beszélnének róla, hogy a brigádok, mint például Kraponperger Gé­záé, ősz Istváné, Mondok Istváné, Tóth Mihályé úgy dolgoznak, mintha egy ha­talmas gyár nagy, s végtelen szalagján ügyködnének. És ha megkérdezned ezeket az embereket, keveset, végtele­nül keveset mondanának ön­magukról. — 1949 óta vagyok itt. Blokkszerelö — mondaná Kraponperger. — Előbb én jöttem Miskolcra dolgozni, aztán a család is ide telepe­dett. H ogy szereti-e szak­máját? De még mennyire! És hogy mennyi ház épült keze mun­kája nyomán előbb a Ki­liánnál és itt? Nem szá­molta. De ha megkérdeznéd a remek memóriájáról híres főépftésvezetőt, gondolkodás nélkül közölné: 1400—1500 lakás őrzi Kraponperger és brigádjának keze munkáját A lakások beszélhetnének <5sz István ács brigádveze­tőről és munkatársairól. Ősz az ötvenes évek derekán jött Miskolcra. És lehet:, hogy csak ennyit mondana önma­gáról. — Ácsok vagyunk. Mi dol­gozunk a blokkosokkal, Kra- ponpergerékkel. Egymást hajtjuk. Tizenegy évig jár­tam a Kiliánhoz, itt is más­fél éve vagyok. A lakások beszelnének Ä házak, a hosszan el­nyúlt testű és kar­csú, magasbatörő új bérházak sűrűsödő, hosszú sora ott terpeszkedik a mis­kolci volt vásártéren. Sokan és sokszor elhaladunk a la­kónegyed, a nagy építkezés előtt. Vetünk rá egy pillan­tást. természetesnek, magától értetődőnek tartjuk az egé­szet. Az élet nagy sodra to­va visz, s meg is feledkezünk róla. Pedig, ha az épületek, a néma falak beszélni tudná­nak, talán valami ilyesfélét mondanának. „Ember, aki erre jársz, állj rneg, ha csak egy röpke időre is. Nézd meg ezt a tá­jat. Két éve itt meg minden sivár, elhagyatott volt. ősz- szcl lesz két éve, hogy meg­jelentek itt a BÁÉV építői. És látod? Egymást érik az új lakóházak. És a házak­ban már emberek laknak. Emberek, szám szerint 443 család tagjai, s még e hó­napban beköltözhet 75 csa­lád. Hogy ez nem sok? Hogy hozzá vagyunk szokva a na­gyobb adatokhoz? De gon­dold csak el, mit jelent egyetlen család számára is az otthon. Mit jelent, hogy nem kell albérletben, vagy eset­leg nedves pincelakásban élni. ahol a dohosság, a ned­vesség beleeszi magát az emberi életekbe, amikor az apa, az anya üvölteni szeret­ne a bánattól, mert érzi, hogy a tbc kinyújtja csont- kezét gyermeke felé. Óh, persze, persze. Nem mindenki jön pincelakásból. De ha nem építenénk eny- nyit? És hallgassuk csak meg, mit mond a főepítésve- zető helyettes? Itt, a volt miskolci vásártéren és a fő útvonalon túl, a hegyvonu­lat oldalán összesen 2300 la­kás épül, iskolákkal, bölcső­dékkel, ABC-áruházakkal, étteremmel együtt. 2300 csa­ládnak (8—10 ezer embernek) teremtenek itt otthont, olyan körülményt, olyan életet, amilyenre minden, ma még lakásnélküli vágyódik. És a rideg falak közé már beköl­tözött s folyton költözik az A házak nem beszélnek Felhívás Miskolc város dolgossóihos! Május 1. ünnepe és harci se­regszemléje öt kontinens min­den népének. Egyként ünnep­ük a világ minden metropoli­sában, a hagyományos európai, észak-amerikai iparvidékeken, kis óceániai halászfalvakban, Afrika őserdőinek településein, délkelet-ázsiai partizán tá­maszpontokon, dél-amerikai ültetvényeken, mindenütt, ahol dolgozó emberek felelősséget éreznek maguk, valamint sors­társaik jobb életéért, és össze­fogásra nyújtják egymásnak kezüket. Hetvenhat év májusára te­kinthet vissza a nemzetközi munkásosztály. Nem volt köny- nyű a máig megtett út. Mér­hetetlen volt a szenvedés, az áldozat, s olykor visszavonu­lást, vereségeket is cl kellett szenvedni. Amikor a világ minden tá­ján emlékezünk a proletariátus állal vívott harcokra, egyben felmérjük azt az erőt, azt az egységet, amely a munkásosz­tály győzelmének záloga. A történelem folyamán óriási eredményeket ért el harcával a munkásosztály. Megszüntette a kizsákmányolást, a nyomort, először a föld legnagyobb or­szágában, majd az országok so­rát állította mellé, s állítja napjainkban is. Az erős és vi­rágzó Szovjetunió mellett ott áll ma a szocialista országok sora, s ettől a tábortól kérnek segítséget a már felszabadult, vagy függetlenségükért harcoló gyarmatok, félgyarmatok. Biz­ton számíthatnak erre a tábor­ra a kapitalista országok dol­gozói is, akik nap mint nap til­takoznak a kizsákmányolás és az agresszió ellen. Hazánkban és szerte a világon, városok­ban és falvakban élesen elíté­lik az amerikaiak vietnami szennyes háborúját, és szolidá­risak a vietnami néppel, igaz­ságos harcával. Anj-agi segít­séggel, tettekkel is bizonyítják mélységes együttérzésüket. A nemzetközi életben feszül­tebb és enyhébb időszakok kö­vetik egymást, s a demokrá­cia, a béke, a szocializmus erőinek tömörülése, a nemzet­közi munkásmozgalom egysége még nagyobb jelentőségűvé válik. Legyen ez a májusi sereg­szemle nálunk is a nemzeti összefogás újabb állomása, az erők tömörítésének szimbólu­ma! Ebhez a seregszemléhez kaptunk újabb erőt a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXin. kongresszusától, amely jelentős mértékben segíti az imperializmus ellen vívott har­cot, a felszabadító mozgalma­kat, a békéért szervezett küz­delmet, a szocialista forrada­lom továbbfejlődését. Tudjuk, hogy az imperializ­musnak még van ereje. Nem becsülhető le katonai bázisa, és a félrevezetésben igen jártas propagandagépezete sem. De Í rendre, sorra gyengülnek az imperializmus pozíciói. Nem kergetünk illúziókat a béke­harcban, hiszen az imperializ­musnak zsugorodó pozícióit védő agresszivitása nő. amint azt vietnami kalandorsága mu­tatja. Nem engedhetjük meg, hogy szolidaritásunkat, az an- tiimperiaüsta front egységét bármi is megbontsa. Ezért is követeli a nemzetközi összefo­gásnak c jeles napján, május elsején még erőteljesebben a nemzetközi munkásosztály, köztük a magyar dolgozók mil­liói erőink összefogását, béke- liarcunk fokozását. Az idei május 1-én, amikor városunkban is ünnepségeken mérlegeljük eredményeinket, ismertetjük feladatainkat, mindnyájunkban felvetődik a gondolat, mit tehetünk azért, hogy még eredményesebben valósítsuk meg pártunk követ­kezetes politikáját. A szocialista kötelezettség­vállalások teljesítésével váro­sunkban, megyénkben, hazánk­ban milliók v esznek részt tevé­kenyen életünk, sorsunk for­málásában. feladataink megva­lósításában. Az alkotó, cselek­vő munka bizonyítja, hogy dolgozóink egységes akarattal támogatják a párt poUíikáját, védik a nép államát. Hazánk további fejlődésének jelentős állomása lesz a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. Vállalataink, üzemeink, termelőszövetkeze­teink, a borsodi munkásosz­tály, dolgozó parasztság és ér­telmiség pártunk iránti bizal­ma, dolgozó népünknek a szo­cializmusba vetett hite nyilvá­nult meg azokban a felajánlá­sokban és vállalásokban, ame­lyeket a párt IX. kongresszu­sának tiszteletére tettek. Ter­melékenyebb munkával, taka­rékosabb gazdálkodással, jobb,- minőségi termékekkel, export­feladataink kifogástalan telje­sítésével szolgálhatjuk legjob­ban szocialista hazánk továb­bi felvirágoztatását. Most, május elseje előtt, amikor üdvözöljük váro­sunk lakosait, egyben arra hív­juk fel Miskolc dolgozóit, hogy városunkban vegyenek részt az ifjúság lampionos felvonu­lásán és a majálisokon. Rész­vételükkel is tegyenek hitet pártunk és kormányunk politi­kája, a szocializmus vívmányai, a szocializmus teljes felépítése mellett. Miskolc város lakóit Ünne­peljük jókedvvel, a jól végzett munka örömével május elsejét. Az ünnep, a pihenés után friss erővel lássunk hozzá napi munkánkhoz. A szocializmus teljes felépítésén munkálko­dunk. céljaink megalapozot­tak. de megvalósításuk nem könnyű. A kongresszusi mun­kaverseny hozzásegít mind­nyájunkat, hogy 1966. évi terv- feladataink teljesítésével meg­teremtsük a jólét további nö­velésének feltételeit. A friss erő kamatozzék gaz­dagon, népünk, országunk ja­vára. a nemzetközi proletariá­tus összefogásának egyre síi-’ Iárdabbá kovácsolására! Május 1. Előkészítő Operatív Bizottság szakszervezet, a társadalmi munkások, az egészségügyi szakemberek igyekezete, erő­feszítése. Szükséges, hogy a termelés irányítói, a gazda­sági, a műszaki vezetők meg­teremtsék a. termelés és 02 egészségügyi követelmények összhangját. Olyan szemléle­tet kell kialakítani szakszer­vezeti szerveinknek, hogy c vállalati munka szervezésénél ne szoruljon háttérbe a: egészséges, biztonságos mun­kafeltételek megteremtése sem." (csb)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents