Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap» 1966. április S4­2 Grorniko és mteghesséíései Aláírták a szovjet—olasz egyezményeket Grorniko és Fanfani harma­dik napja tartó megbeszéléséi szombaton befejeződtek. A tárgyalások jelentős aktusa­ként a két külügyminiszter egyezményt írt alá a szovjet— olasz gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés­ről. (Hasonló jellegű megálla­podás áll fenn a múlt év óta Magyarország és Olaszország között is. — A szerk.) Az egyezmény értelmében a két kormány kötelezi magát, hogy előmozdítja a két ország gazdasági, tu­dományos és műszaki együttműködésének fejlő­dését az ipar, a mezőgaz­daság, a közlekedés, a hír­közlés cs az építés terüle­tén. Az egyezmény végrehajtása céljából vegyes bizottságot lé- 'itesítenek, amelynek összetéte­liét a szerződő felek határozzák 'ineg. A bizottság évenként legalább egyszer ülést tart, vál­takozva Moszkvában és Rómá­ban. Az egyezmény aláírását fon­tos tárgyalások előzték meg, melyeket egy magasszintű szovjet gazdasági küldöttség folytatott a Fiat Művek, illetve az állami olasz olajtröszt, az ENI vezetőivel. Mindkét fél megelégedését fejezte ki a tár­gyalások kimenetelét illetően. A Fiat Művek közremű­ködni szándékozik a szov­jet autógyártásban, az ENI pedig nagy mennyiségű metánt akar importálni a Szovjetunióból. Az egyezmény aláírását kö­vetően Grorniko és Fanfani újabb egyórás beszélgetést folytattak nemzetközi kérdé­sekről. A Farnesina szóvivője az új­ságíróknak adott félhivatalos tájékoztatójában elmondotta: Grorniko a megbeszélés során Júniusban Parianienfi választások a Szovjetunióban A Szovjetunióban szomba­ton megkezdődött a június 12-én megválasztandó új par­lamentbe küldendő képvise­lők jelölése. A Szovjetunió területén 1517 választási kör­zetet alakítottak. Ez hetven­néggyel több, mint az 1962. márciusában megtartott vá­lasztásokon. A most sorrakerülő válasz­tás nyomán megnövekszik a nép képviselete a nemzetiségi tanácsban. Minden szövetsé­ges köztársaság a területén élő választók számától füg­getlenül az eddigi 25—25 he­lyett 32—32 képviselőt küld a Legfelsőbb Tanács házába. Moszkvában és más váro­sokban már megtartották a választási gyűléseket is. A Moszkvai Fésűskombinát kollektívája Leonyod Brezs- nyevet, az SZKP Központi Bi­zottságának első titkárát, a dohánygyáriak Nyikolaj Pod- gornijt, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének elnökét, az Elektromechani­kai Gyár . dolgozói Alelcszej Koszigint, a Minisztertanács elnökét jelölték a parla­mentbe. A Ieningrádiak választási gyűlésükön Mihail Szuszlovot és Alekszandr Selepint, az SZKP Politikai Bizottságának tagjait, a Központi Bizottság titkárait jelölték. Tájékoztató as idegenforgalomról Dr. Vitéz András, az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal vezetője szombaton a hazai és külföldi újságíróknak tá­jékoztatót adott az idegenfor­galmi főidényre való felké­szülésről. Elmondotta, hogy évről évre fokozódik a Magyarország iránti érdeklődés és az 1966. évi idegenforgalom kilátásai is kedvezőek. Tavaly több mint kétmillió külföldi járt hazánkban. 1 319 000-en hosz- szabb ideig tartózkpdlak itt, az átutazók száma pedig 317 ezer volt. — Az idegenforgalom ma már hazánkban nemcsak az idegenforgalmi szervek ügye és egyre inkább megvalósul az a gyakorlat, ami a nagy ide­genforgalommal rendelkező országokban ismeretes, hogy szinte az egész lakosság há­zigazdaként fogadja a vendé­geket Ez évben több olyan ese­mény zajlik hazánkban, amelyre nagyszámú külföldi érkezését várják. A Budapesti Nemzetközi Vásárra már hó­napokkal ezelőtt minden szál­lodai szobát lefoglaltak. Az atlétikai Európa bajnokságra több mint húszezren jelent­keztek az IBUSZ-nál. Nagy nemzetközi részvétellel zajlik majd az eszperantó kongresz- szus, valamint a Nemzetközi Kemping Szövetség kongresz- szusa és táborozása. . Az országhatárokon levő 14 határátkelő helyen éjjel-nap­pali vízumkiadást rendszere­sítettünk, ugyanitt pénzváltó­helyet is nyitottunk. hangsúlyozta; a legfontosabb az a követelmény, hogy egyet­len állam se tegyen olyan lé­péseket, amelyek tovább fo­kozhatják a nemzetközi fe­szültséget. A szovjet külügyminiszter aláhúzta: kormánya nagy fontosságot tulajdonít a leszerelésnek, illetve az európai biztonság megoldá­sának. Fanfani a maga részéről an­nak a genfi javaslatnak tulaj­donított jelentőséget, amely kötelezné az atom- és hidro­génbombával nem rendelkező országokat: nem gyártanak és nem vásárolnak nukleáris fegyvereket. Az olasz külügyminiszter tolmácsolta továbbá kormá­nyának készségét a kétoldalú kapcsolatok széleskörű tovább­fejlesztésére. Grorniko meghívta Fanfa- nit Moszkvába, az olasz külügyminiszter a meghí­vást elfogadta. Péntek este a római szovjet nagykövetségen nagyszabású fogadást adtak Grorniko tiszte­letére. Moro miniszterelnök pohárköszöntőjében elismerés­sel szólt arról a nagyfokú ér­deklődésről, amelyet a szovjet külpolitika tanúsít a világbéke és a leszerelés ügye iránt. Római megfigyelők meg­egyeznek abban,. hogy Gromi- ko és Fanfani tárgyalásai, a megbeszéléseket jellemző józan realizmus és szívélyes őszin­teség — ha nem is hozhatnak úgynevezett szenzációs ered­ményeket —, javítják a két or­szág politikai kapcsolatait is. Grorniko szombaton felke­reste Saragat olasz köztársasá­gi elnököt és több mint 1 órás beszélgetést folytatott vele. Brezsnycv— Zuajen találkozó Zuajen Szíriái miniszterel­nök szombaton, Leningrádba történt elutazása előtt, az SZKP Központi Bizottságában találkozott Brezsnyewel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával. A baráti megbeszélésről ki­adott hivatalos közlemény sze­rint Zuajen kifejtette: pártja feladatául tűzte ki azoknak a feltételeknek megteremtését amelyeknek alapján Szíria a szocializmus útján fejlődhet. Brezsnyev Szíria népének és vezetőinek sikereket kívánt az imperializmus és a reakció cselszövései ellen irányuló harcukban, új életük megte­remtésében. A franc a külügyminiszíer Bukarestbe és Szófiába üiazik Couve de Murville francia külügyminiszter hétfőn hiva­talos látogatásra Bukarestbe utazik, kétnapos romániai tar­tózkodása után pedig Szófiába folytatja útját Román-jugoszláv liö/Jeuiényl írlak alá Szombaton reggel Bukarest­ben, az Államtanács palotájá­ban román—jugoszláv közös közleményt írtak alá Tito el­nök ötnapos romániai hivata­los látogatásának befejeztével. A közleményt Nicolae Ceau- sescu, az RKP Központi Bi­zottságának főtitkára és Chivu Stoica, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, valamint Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság elnöke, a JKSZ főtitkára írta alá; nagygyűlésen liltakoM az egészségügyi dolgszók a Vietnam agresszió elieii Gyarmati ifjúsági szolidari­tási nappal egybekötött tilta­kozó nagygyűlést rendezett Miskolcon, április 23-án, szombaton, a Szentpéteri ka­pui kórház KISZ-bizottsága. A nagygyűlésen Szilvást La­jos, a városi egészségügyi KISZ-bizottság titkára mon­dott ünnepi beszédet. Fel­szólalt René Morua kubai és Luis Calvo Costarica5 diák mindketten Magyarországoú tanulnak. A nagygyűlés rész­vevői ünnepélyes aláírással szentesítették tiltakozásukat és elhatározták, hogy május­ban önkéntes véradó napot tartanak az USA agressziója ellen védekező vietnamiak megsegítésére. Valin, Vase« cs Pedro V asco és Pedro jajkiáltá­sok nélkül tűrték a portugál katonák üté­seit, de igyekeztek úgy helyez­kedni a nyitott terepjáró ko­csiban, hogy tájékozódjanak, merre viszik őket, hátha al­kalmuk nyílik majd a szökés­re. Mandingo nyelven néhány szót váltottak egymás közt, amit a két portugál katona nem értett, ezért ütések, rú­gások járlak ... Vasco és Ped­ro, „Portugál” Guinea felsza­badító hadseregének tagjai Bissautól hetven kilométer­nyire estek egy portugál őr­járat fogságába. Mindketten tudták, ha beviszik őket a legközelebbi portugál támasz­pontra, vagy Bissauba, halál­ra kínozzák őket, mint sza­badságharcosokat. ■ Anyanyél- vükön szökési tervet próbál­tak megbeszélni, de minden szóért fájó ütéseket kaptak. Kezük gúzsba kötve, fegyver­telenül feküdtek a terepjáró­ban, ellenségeik pedig lövésre kész géppisztolyokkal fenye­gették őket. Szökésre alig volt remé­nyük. Csak a gyorsan leeresz­kedő esti sötétségben bízhat­tak, amelynek leple alatt az utak mentén őrködő társaik kiszabadíthatnák őket. „Por­tugál” Guineában Salazar martalócai csak Bissau és né­hány megerősített falu kör­nyékén merészkednek az utakra, különben a 36 ezer négyzetkilométernyi területű gyarmat a felszabadító had­sereg ellenőrzése alatt áll. És ez mentette meg a két bátor fiú, Vasco és Pedro életét! A Bissauba vezető úton a sza­badságharcosok megtámadták a portugál járőrkocsit, és ki­szabadították a két mandíngo- törzsbeli fiút..; Pedro és Vasco,- akiket a portugál misszionárius keresz­telt erre a névre, életét koc­káztatta a küzdelemben. Mint a földgolyó túlsó féltekén Vo Vah Vahn tizenhét esztendős dél-vietnami ifjú, alti saját maga szerzett fegyvert, hogy felvegyék őt a felszabadító hadseregbe. Amikor Vahn je­lentkezett a komisszárnál, túl fiatalnak találta őt, s azt mondta neki, „ha lenne fegy­vered, altkor talán beszélhet­nénk róla ...” Vahn a szom­széd faluba lopózott, ahol zsoldos katonák tartózkodtak. Egy pálmafáról kémlelte a kunyhóban pihenő dél-vietna­mi katonákat, azután az egyik házikó bejáratához kúszott. Odabent két katona beszélge­tett, géppisztolyaikat a falhoz támasztották, s amikor Vahn megragadva az egyik fegyvert, elkiáltotta magát — Kezeket fel! — annyira megijedtek, hogy csak akkor ocsúdtak feS meglepetésükből, amikor a fiú már túl volt; a falu hatá­rán a géppisztollyal.... Vahn így lett a Dél-Vietnami nem­zeti Felszabad!tási Front ka­tonája. S orolhatnánk tovább azoknak példáját, akik mellett április 24-én, a Gyarmati Ifjúság Napján, a kolonalizmus és az újgyarma­tosítás ellen küzdő fiatalok: harci napján tüntetnek világ-, szerte. Több, mint. egy évti­zeden keresztül február 21.-én rendezték a szolidaritásnak ezt a nagy akciónapját a Bombayben horgonyt vetett Talvar angol hadihajó indiai matrózainak lázadására emlé­kezve. Az indiai matrózok ak­kor megtagadták az angol tisztek parancsát, és nem lőt­tek indiai testvéreikre. Egy esztendővel később az egyip­tomi diákok úgyszólván egész Kairót hatalmukba kerítették, amikor a brit gyarmati meg­szállás ellen tiltakoztak. A következő esztendő február 21-nek előestjén Álla Djaniánl iráni lány a felvonulók élén szállt szembe a teheráni rend­őrök sortüzével. Másfélmilli- árd afrikai és ázsiai elnyomott döngette a koionializrrius ural­mát, s az erősödő szocialista világrendszer támogatását él­vezve felszabadult Kína, In­dia, Burma, Egyiptom, majd Ázsia legtöbb országa. A hat­vanas években pedig A fii ka ló-' pelt a függetlenség útjára; A kolonializmusnak esaíi roncsai maradtak meg. Az új helyzetnek megfelelően a De­mokratikus Ifjúsági Világszö* vétség felkarolta azt a kezde­ményezést, hogy a Gyarmati Ifjúság Napját a független ázsiai és afrikai országok elsői bandungi értekezletére emlé­kezve minden esztendőben áp­rilis 24-én köszöntsük az egész világot átfogó szolidari­tási demonstrációval. Az idei április 24—i megmozdulások fő jelszavai a hősiesen küzdő vi­etnami nép harcát támogatják,- az amerikai agresszoTok távo­zását, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság elleni bombá­zások azonnali beszüntetését' követelve. V o Vah Vahn, Vasco: Pedro és milliónyi névtelen társuk —; nem vagytok egyedül! Az áp­rilis 24. alkalmából Moszkvá­tól Tokióig, Londontól Kairó­ig, Budapesttől. Dar-es-Saalam- ig egymást követő tiltakozó gyűlések, a gyarmati ifjúság napján fellobbanó fáklyák éd „vietnami őrtüzek” mutatják; veletek a földkerekség haladó és békeszerető ifjúsága; s. r. Heti külpolitikai összefoglalónk Grorniko Olaszországban — Amerika mozgósítja Bonni Párizs ellen Szilárd a francia álláspont a NATO válságában Az osztrák koalíció bukása és ami utána következik A hét második felében Gro- miko római látogatásáról szó­ló tudósítások és kommentá­rok kerültek a világlapok ve­zető helyére. Az érdeklődés a Szovjetunió külpolitikai lépé­sének szól. Megszokta a világ közvéleménye, hogy a szovjet diplomácia lépései minden­képpen nagyjelentőségűek. Egyelőre még nem lehet is­merni a szovjet külügyminisz­ter római tárgyalásának rész­leteit, bizonyosra veszik azon­ban, hogy feltétlenül szóba kerül a vietnami probléma és olasz részről néhány olyan európai kérdést is felvetnek, amelyek körül a különböző nyugati fővárosokban élénk vita folyik. Annyi bizonyos, hogy a szovjet külügyminisz­ter igyekszik olyan irányban érvényesíteni a befolyását, amely megfelel a béke álta­lános érdekeinek, s a külön­böző társadalmi és gazdasági berendezésű országok közötti kapcsolatok fejlesztésének. A Rómában folyó tanácskozások­nál figyelembe kell venni, hogy az olasz politikában az utóbbi időben láthatóvá vált egy olyan törekvés, amely igyekszik az Egyesült Álla­moktól némileg függetlenebb külpolitikát biztosítani Olasz­ország számára. Természete­sen az olaszok nem mennek el olyan messze e tekintetben, mint De Gaulle és Francia- ország, de azért úgy látszik — legalábbis ami Fanfani kül­ügyminiszter elgondolásait il­leti — Olaszország is megpró­bál önállóbb helyet biztosítani magának a nyugati szövetségi rendszeren belül. Nyugat-európai politikai központokban változatlanul a legtöbbet vitatott probléma a NATO és Franciaország kap­csolata, pontosabban ennek a kapcsolatnak a felszámolása. Ismeretes, hogy De Gaulle el­határozása igen heves reak­ciót keltett, nemcsak az Egye­sült Államokban, hanem az Atlanti Szövetséghez tartozó más országokban is, elsősor­ban Nyugat-Németországban. Az amerikaiak megpróbálják a nyugatnémeteket mozgósí­tani Franciaország ellen, de eddig még nem értek el ko­molyabb eredményt. Couve de Murville francia külügymi­niszter a közelmúlt napokban Bonnban folytatott tárgyalá­sokat, de azt ma már a nyu­gatnémet lapok is beismerik, hogy nem sikerült semmiféle változást elérni a francia ál­láspontban. A nyugatnémetek Franciaország kivonulását a NATO-ból arra akarják fel­használni, hogy megtorpedóz­zák a második világháborúból származó jogokat. Így például francia katonaság nyugatné­met területen való állomáso- zását olyan feltételekhez pró­bálják kötni, amelyek meg­felelnek a nyugatnémet re- vansköveteléseknek. Persze a bonni kormány revanspolitikája nyugati szö­vetségeseivel szemben, más módon nyilatkozik meg, mint például a szocialista országok­kal szemben. A nyugatnéme­tek ezúttal felvetették, hogy a francia csapatok állomásozása nyugatnémet területeken, új megállapodást tesz szükséges­sé, ha De Gaulle ragaszkodik a NATO-ból való kivonulás­hoz. Ennek a kikötésnek az a lé­nyege, hogy Bonn megpróbál­ja úgy beállítani a dolgot, mintha francia csapatok Nyu- gat-Németország-i tartózko­dása a NATO alapján jött volna létre. Ez nem felel meg az igazságnak. A francia csa­patok Nyugat-Németország-i tartózkodása a hitleri háború elvesztésének a következmé­nye és csak később illesztet­ték be a NATO keretei közé. Ezen a taktikán természete­sen a franciák is átláttak és Couve de Murville ügy távo­zott Bonnból, hogy még csak előzetes döntést sem hoztak. Mindössze arra szorítkoztak, hogy kölcsönösen lerögzítették az álláspontokat. A nyugat­német taktikázásnak meg egy célja volt. Igyekeztek a fran­cia belpolitikában nehéz hely­zetet teremteni a Pompidou- kormány számára. Nyilván­való, hogy az atlantibarát el­lenzék és Bonn taktikáját eleve összehangolták. A fran­cia parlamentben ugyanis né­hány atlantibarát (ami gya­korlatban amerikabarátságot jelent) képviselő bizalmatlan- sági indítványt tett a Pompi- dou-kormány ellen, mégpedig a NATO-val szemben köve­tett politika miatt. A bizalmatlansági indít­ványt a parlament elvetette. Az elutasításhoz olyan pártok is csatlakoztak, amelyek egyébként számos kérdésben nem értenek egyet De Gaulle politikájával. így aztán a bi­zalmatlansági indítványból végül a francia kormány lát­ványos győzelme letL 3 Élénk figyelmet keltett, e héten a világsajtóban az oszt­rák koalíció bukása, amely egy több mint húsz évig tartó kormányzati rendszer végére tett pontot. A második Oszt-, rák Köztársaság történetében elsőízben alakult egypárti kormány, annak a választási győzelemnek az alapján, ame­lyet a márciusi választásokon ért el a Néppárt. Ismeretes, hogy a választá­sokon a Néppárt megszerezte az abszolút, többséget, ami te­hetővé tette számára, hogy fel­számolja a koalíciót. Nem le­het azt állítani, hogy a Nép­párt egész vezetősége egybe­hangzóan követelte volna a koalíció felszámolását, így például maga Klaus kancellár több ízben úgy nyilatkozott,' hogy szeretné fenntartani az együttműködést a szocialisták­kal. Ehhez azonban a Néppárt nem biztosított megfelelő fel­tételeket és csak olyan módon lett volna hajlandó megtűrni a szocialistákat a kormány­ban, hogy azok egyszerűen statisztáinak a néppárti prog­ram végrehajtásához. Kétségtelen,. hogy a Szocia­lista Párt vezetői között is voltak egynéhányan, akik sze­rették volna biztosítani a koalíciós együttműködést, még a legmesszebbmenő engedés kenység árán is. Az egy hó­napig tartó tárgyalásokat tu­lajdonképpen ebben a szel­lemben vezették. Kiderült azonban, hogy a szocialista párttagság nem akarja elfo­gadni ezt. a lealázó és politi­kailag mindenképpen kocká­zatos helyzetet. A múlt hét végén összeüli, szocialistapárti kongresszus végül is az ellenzékbe vomjr lás mellett döntött, annak el­lenére, hogy a párt vezetői közül többen, így Pittermann és Kreisky erősen exponálták magukat a koalíció fenn tar-, tása mellett. Az ellenzékbe vonulás mindenesetre bizto-: sítja a Szocialista Párt számá-> ra az osztrák közvélemény bi- zal mának visszaszerzéséhez a lehetőséget, persze ezt a lehívj tőséget harcos módon kett majd kihasználni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents