Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-21 / 93. szám

4 ESZAKMAGTARORSZÄG Csütörtök, me. áprffls 25­Országos tanácskozás az I. sz. Ipari Szakközépiskolában Figyelmes gyerek 19 tncgycjc- p.t ország ipöl szaktaná­rok és szakfelügyelők érkez­tek a miskolci 1. sz. Ipari Szakközépiskolába, hogy idő­szerű pedagógiai, didaktikai, tantervi kérdésekről tanács­kozzanak. Szocialista oktatás­ügyünk legifjabb hajtása, az ipari szakközépiskola mind ez idáig kevés figyelmet és mél­tatást kapott országos fórumo­kon. örvendetes, hogy az is­kolareform parlamenti vitája után mind nagyobb figyelem kíséri ezt a nagyon fontos, jö­vőbe mutató iskolatípust. A miskolci tapasztalatcseré­nek meghatározott témája volt. Az elektrotechnika taní­tásának néhány módszertani, didaktikai, tantervi kérdését Vizsgálták meg az egybegyűl­tek. A vendéglátó iskola kitű­nően megszervezte a progra­mot. Először dr. Veres Béla, a Miskolci városi Tanács mű­velődésügyi osztályának mun­katársa üdvözölte a Művelő­désügyi Minisztérium, a Ko­hó- és Gépipari Minisztérium képviselőit, az ország különbö­ző részeiből Miskolcra érke­zett tanárokat, szakfelügyelő­ket. Ezt követően Budaházy László, az iskola igazgatója ismertette a tájértekezlet prog­ramját. Percnyi pontossággal peregtek az események. Sza­mos Emil mérnök, az elektro­technika tanára először bemu­tatta osztályát, elmondván, hogy félévi átlaguk 2,6 volt, jóval az iskola átlaga alait. Tehát az országos érdeklődők egy erősen közepes színvona­lú osztályban szemlélik meg a bemutató tanítást. Ezt kö­vetően a jelenlevők órára in­dultak és végighallgatták Sza­mos Emil alapos felkészült­ségről tanúskodó higgadt, lo­gikus tanítási módszerét. A vendégek tapasztalhatták: a tanár élt a szemléltetés lehe­tőségeivel, nagyon sok fali­táblát alkalmazott, az egyen­áramú generátorok megismer­tetése céljából bemutatott egy dimamót is. A nevelési célki­tűzések megvalósításának szolgálatában bekapcsolta a rádiót, s a tanulók (az iskola által készített magnófelvétel­ről) rádióból hallgathattak elő­adást Jedlik Ányosról, a nagy magyar feltalálóról és fizikus­ról. A bemutató tanítást vi­ta követte. Vitaindító előadásában Tö- mössy Jenő minisztériumi szakfelügyelő arról beszélt, hogy elvontsága miatt az elektrotechnika nehezebben tanítható, mint más tantárgy. Az elektromosság vizuális je­lenléte nem kézzelfogható va­lami, ezért a gyerekek tech; nikai és műszaki intelligenciá­jának fejlesztése végett élni kell a vizuális memória fej­lesztés sok-sok módszerével. Suha László, minisztériumi szakfelügyelő arról beszélt, hogy a fizikai előadókat ren­deltetésüknek megfelelően kell igénybe venni. Nagyobb gon­dot kell fordítani a szemlél­tető eszközök alkalmazására, jó példaként említette még a miskolci 1. számú Ipari Szak- középiskola jó ellátottságát­A vendégek többsége mód' szertani kérdésekkel foglalko­zott, de akadtak hozzászólók, akik a hatékonyabb nevelési metódika kialakítását sürget­ték. A bemutató tanítás és á magvas hozzászólások végül iá annak összegezésére indítot­ták a vitavezetőket, hogy az! első, ilyen jellegű tanácskozás nagy haszonnal zárult, a jö­vőben még többet kell talál­kozniuk az ipari szakközépis­kola tanárainak. Fontos az eszmecsere azért is, mert ad ipari szakközépiskolások tan- tervei még sok vitalehetőséget hordoznak magukban. Az országos jellegű táj­______________ értekezlet a z 1. sz. Szakközépiskola mű­helyeinek megtekintésével, s végül városnézéssel ért véget: — párkány —­Tm&tújítús után mimSiálioz látott a giirmcsi Vöröskereszt Kevés tagot számlál, mégis évek óta szép eredményekkel büszkélkedhet a girincsi Vö­röskereszt. Nem kis része van például az alapszervezetnek abban, hogy Girin eset a mis­kolci járás legtisztább közsé­geként emlegetik hosszú idő óta. Ügyes módszerekkel fog­lalkoznak a lakosság egészség- ügyi felvilágosításával, min­den esztendőben megszervezik legalább egy alkalommal a véradást, jó a szervezeti életük is. Néhány héttel az alapszer­vezetekben lezajlott vezető­ségválasztás után a girincsiek ismét bebizonyították, hogy nemhiába mondják alapszer­vezetüket a járás egyik leg­jobbjának. Az ünnepélyes tisztújítás után máris szorgos munkáról, önmagukért beszélő sikerekről érkezett hír az alig néhányszóz lelkes kis faluból. Egészségügyi napot rendeztek Tavaly a nyékiek, idén a gi­rincsiek voltak kezdeményezői a községi egészségügyi nap megrendezésének, Ha csupán a — Papa, nem ázik el az órád? (A L'Europeo karikatúrája) MOZIMŰSOR BtKE gl—23. Ketten haltak meg. Ma­gyar. Széles! 24—27. Galapagos. Magyarul beszélő, színes nyugat­német. Széles! K.: naponta fél 4, hn. 6 és 3. M.: 24. r. jo és r. 12. Csillagos jegy. Figyelem: 25—26. este 3. Phaedra. Amerikai széles. U even felüU. KOSSUTH-1 ilmszi n li a t cl él előtti műsora: 21—22. Ketten haltak meg. Ma­gyar. Széles! 23 es 25. Nyomoz a vőlegény. Amerikai. Széles! 26—27. Galapagos. Magyarul beszélő, szí­nes, nyugatnémet. Szélest béríel beváltható!) K.: vasárnap kivételével naponta délelőtt f. li­kőr! KOSSUTH-filmszinház délutáni műsora 21—37. Nyomoz a vőlegény. Ame­rikai. Széles! IC.: naponta 4 és f. •7, 23-án. szombaton és 24-én va­sárnap délután 2-lcor is! M.: 24. ,f. 10 és í. 12. Hogy állunk fiataléin­FAKLYA 21—22. Az ég kulcsa. Magyarul fceszélő, színes szovjet. 23. Vihar Ázsiában. Magyarul beszélő szov­jet. 24—26. Fantomas. Színes fran­cia. Széles! K.: naponta 5 és f. 3, vasárnap t 5 és 7. M.: 24. C. li­kőr. A szórakozott professzor. TÁNCSICS 2i—22. (Csak délután fél 5-fcor!) A betörő. Színes angol. Széles! 21—22. (Csak este 7 órakor!) A csá­bítás trükkje. Magyarul beszélő fengoh Széles! Csal: 16 éven felüli­eknek! 23. Távoli világ. Szovjet. {fcA*vt>£riet beváltható!) 24—26. Pardaillan lovag. Színes francia. Széles! K.: naponta f. 5 és 7. M.: 24. 10-kor. A generális. SAGVARI 21—22. Szentjánofj fejevétele. Magyar. Szeles! 23—24. örvényben. Jugoszláv. Széles! 25—26. A közö­nyösök. Magyarul beszélő olasz. Széles! Csak 18 éven felülieknek! K.: naponta f. 5 és hn. 7-kor! SZIKRA 21—22. Kedves család. Színes dán. Széles! 23—24. Az orvos ha­lála. Magyar. Széles! 25—26. Ket­ten haltak meg. Magyar. Széles! K.: naponta hn. 3 és n. 8. M.: 24. 10-kor. Férjek. PETŐFI 21—23, Az arany csempész. Fran­cia. Széles! 24. Vihar Ázsiában. Magyarul beszélő szovjet. 25—20. Fény a redőny mögött. Magyar. Széles! K.: hétfő, csütörtök, vasár­nap f. 5 és 7. kedd, péntek, szom­bat csak 7. M: 24. 10-kor. A szere­tet jogán. ADY— Tapolca 23—24. A közönyösök. Magya­rul beszélő olasz. Csak 18 éven felülieknek! 23—27. Kedves család. Színes dan. K.: kedd, szombat 7, szerda, vasárnap 6-kor! bükk (Miskolc-Hárnor) 23—24. Butaságom története. Ma­gyar. Széles! 26—27. Bube szerel­mese. Olasz. Széles! K.: kedd, szerda, szombat 7, vasárnap hn. 5 és 7. M.: 24. ll-kor. A pénzcsi- nálo. Művészi események hete Kazincbarcikán VAROS-E Kazincbarcika, vagy hogyan válik azzá? — hangzik el sokszor a vitában, beszélgetésben, tanulmány­ban a kérdés. A vita helyett most a tények szép ereje bi­zonyít: a kultúra munkásai és kedvelői a művészetek ta­vaszi hetét rendezték meg az üj szocialista városban. S amíg a kultúra kaptára, az új kultúrpalota föl nem épül, kisebb, de ízléses keretben otthont kapott három művé­szet, a költészet, a zene és a képzőművészet a Pedagó­gus Klubban. A Költészet Napjával kez­dődött ez a hét, április 15-én. Szabados Józsefnek, az óvá­rosi művelődési otthon igaz­gatójának szervezésében és közreműködésével Kassák Lajos, Váci Mihály, Bede An­na, Weöres Sándor és Garai Gábor verseit mondták a szavalok Tátray Barna ösz- szekötő szövegével. S ami ér­dekessé teszi, és helyi színt ad a költészet ez estjének: Győré Imre kedves karika­túra-versét is elmondták vá­rosunk költőjéről, Ladányi Mihályról —, hogy aztán a Pestre távozott költő üzene­te is megszólaljon önmagá­ról és a világról. Niklai Ádám is sokáig lakott Ka­zincbarcikán — ő vallott az elmondott költeményben a megtalált hazáról. Uj, tehet­séges fiatal mutatkozott be két költeményével: Magyar Tibor. Egyébként a Borsodi Vegyikombinát dolgozója és a Borsodi Vegyész munka­társa. Régen él köztünk és szerénysége nem teszi köny- nyűvé egyénisége megisme­rését, de most hallottuk ver­seit Lakárdy Évának, aki több tanulmány és a megyei lapokban megjelent sok szép költemény írója. A hangula­tos estét a Kazincbarcikai Állami Zeneiskola tanárai, Kedl Lászlóné és H. Marinov Mária tették még bensősége­sebbé Beethoven F-dúr ro­mánca és Kosa Verbunkos szvitjének előadásával. A Kazincbarcikai városi Tanács és a Borsodi Vegyi- lcombinát egyesített képző­művészeti szakköre, április 17-én nyitotta meg kiállítá­sát ugyancsak a Pedagógus Klubban. A szakkör 1959 óta működik, eleinte Ivák János, majd Palcsó Dezső festőmű­vész vezetésével. 1965. május 1 óta teljesíti feladatát, mai formájában Szerdahelyi Sán­dor vezetésével. Tagjai 1959- ben és 1963-ban részt vettek a Várpalotán rendezett, szo­cialista városok közötti kép­zőművészeti kiállításon. Je­lenleg bányászok, vegyész- technikusok, a Felsőfokú Technikum diákjai és peda­gógusok müveiből válogatott kiállításra a Képzőművészek Országos Szövetségének zsű­rije. A 26 tagú szakkör tíz tagja állított ki grafikus- és olajmukákat. Csikós István­ná, a városi tanács vb-elnö- ke nyitotta meg a kiállítást. „Uj, szocialista. városunk joggal várja el lakóitól, hogy a kulturális életben is is­merkedjék az újjal, ennek segítségével alakítsa életét a szocialista ember eszményké­pe szerint” — mondotta az elnökasszony. A kiállítók szép könyvajándékot és em­léklapot kaptak, majd Szabó Elemér, a művelődési csoport felügyelője zárta a kis meg­nyitó ünnepséget a három művészet egységének és ta­lálkozásának kiemelésével. Kár, hogy nem részletezhet­jük az alkotók minden mun­káját, a pedagógus kiállítók gyakorlott vonalvezetését és szín-technikáját, de ki kell emelnünk néhány fiatalt, a 18 éves lakatost, Botrágyi Jánost, aki arc- és figurális tanulmányainak kemény ha­tározottságával tűnik ki, Tóth Gyula műszerész finom filc-technikáját, Szabó István vegyipari technikus linómet­szeteit, Mayercsik János mo- nolypiáit és szénrajzait, Tö­rök Pál felsőfokú technikus arc- és akt-tanulmányát, va­lamint Landenberger István könnyed vonalvezetését. S A MŰVÉSZETEK hetét betetőzi majd a Borsod-A ba- új-Zemplén megyei állami zeneiskolák találkozója áp­rilis 24-én. A szakmai meg­beszéléseken, s a művelődési otthonban tartandó nagy hangversenyen kívül délben 12 órakor térzenét ad a vá­ros jelenlegi központi terén, a Rákóczi téren az Ózdi Ál­lami Zeneiskola fúvószene­kara. így kapcsolódik a mu­zsikába a város minden la­kója, s szolgálja mindhárom rendezvény a kultúrát ebben az új, szocialista városban. í. b. közelmúltban lezajlott ese­ményről számolnánk be, sok lényeges dolog kimaradna a krónikából. Ezen a napon ér­tékelte például egy bizottság a tisztasági mozgalom eredmé­nyeit. így, önmagában száraz tény csupán ez a megállapítás. Mennyi, munka előzte meg az eredmények számbavételét! Valóságos tavaszt nagytaka^ rítást rendeztek Girincsen. Kimeszelték, rendbeli ózták, a házakat, virágokat ültettek a kertekbe, kicsinosították a középületeket. Néhány héttel ezelőtt egy tisztogató brigád megszállta a tsz majorját, kör­nyékét és rendcsináláshoz kezdtek a cigánytelepen is; Ugyanitt társadalmi munká­ban, a termelőszövetkezettől kölcsönkapott három traktor segítségével kavicsos járda épült. Erre a napra elkészült a községben három új kút. A felsorolás talán még nem iá teljes:: 4 liiis/oiiöicn adtak -vért Az ifjú vöröskeresztesek esed portjának kedves műsora tetté még ünnepélyesebbé az egész­ségügyi nap megnyitóját. Több mint 240 ember hallgatta meg a körzeti orvos előadását, utá­na megnézték az egészségügyi felvilágosító kiállítást cs né­hány kisfilmet. Tanácskozást tartottak a község vezetői. A párttitkár, a tanácselnök és a vb-titkár, a tsz vezetői, az orvos, a társa­dalmi szervek képviselői arról beszélgettek, milyen megoldás­ra váró egészségügyi problé­mák vannak Girincsen, s ho­gyan lehetne harcolni ezek el­len a legeredményesebben; Záróakkordként délután vér­adást. tartottak. Huszonötén járultak az orvos elé. s adtak önként, térítés nélkül várt. E jói sikerült akciósorozat megszervezéséért dicséret és elismerés illeti a girincsi Vö­röskeresztet, s mindazokat, akik az egészségügyi nap sike­rén munkálkodtak. A most következő dolgos, szerény hét­köznapokon még sok munka vár az alapszervezetre. Eddigi eredményeik alapján méltán gondoljuk, hogy a Vöröske­reszt tagjai buzgalommal — és sikerrel dolgoznak majd ez­után is. (Gyárfás) kel mutatja be ennek az 1911. augusztusi gyilkosságnak ■ tör­ténetét, és azt, mennyire nem volt Regula népi hős, csak élelmes ponyvairodalmi vál­lalkozások próbálták azzá emelni, e gyilkosságra ígéri sokan emlékeznek még a kör­nyéken, és nem haszontalan dolog ezt az ügyet, ezt a szin­te legendává magasztosított történetet a maga valóságában láttatni. A másik cikk, illetve cikk­részlet Mécséi László Betyá­rok nyomában című írásának első folytatása. Vitatható, hogy egyáltalán szükséges-e. Vitáz­ni lehet a szerzőnek mindjárt az első mondataival, amely szerint a betyárhistóriákat mindenki szívesen hallgatja, csodálkozik a betyárok ügyes­ségén, bátorságán, imponál a szabad, kötetlen életmód, a vakmerőség, s „befogadjuk a betyárokat, mint a népmesék hőseit..., sőt, úgy érezzük, hogy egy lépéssel közelebb is állnak hozzánk”. Megéri-e e könyvtári kiadványban a ter­jedelmet, megéri-e a több foly­tatást, feltétlenül szükséges-e ennek publikálása? Nincs-c az edelényi történetben más, jelentősebb feltárni való? Igaz, a szerző maga is cáfolja a betyárlegendák helyi vonat­kozásait, ugyanakkor egyik- nek-másiknak terjesztőjévé is válik, mint például Forgon Jóska kalandjainak publikálá­sával. Forgon Jóska a szerző szerint szintén „a javából va­ló betyár volt”. E bevezetés után két „nevezetes” tettét ol­vashatjuk, s egyáltalán nem vagyunk róla meggyőzve, hogy ez a bizonyos Forgon nem volt utolsó gazember. Talán felesleges is búsong- ni azon, hogy amint időben távolodunk „a régi, ma már romantikusnak tűnő betyárvi­lágtól, úgy mosódnak el a ka­tegóriák határai is”, s hogy a legendákkal szemben Edelény vidékén nem voltak jelentős betyárok. Úgy érezzük, amikor egy kiadvány egy fejlődés előtt álló bányászközség múltjának megismertetésére vállalkozik. nem a legszerencsésebb vá­lasztás a rablógyllkosságot és a betyárromantikát párosíta­ni. Az E delényi könyvbarát egyéb írásai hasznosan szol­gálják a könyvtár-ügyet. A helytörténeti kutatás is fontos. S bizonyára akad érdekes a betyárvilágon tűi is. Éppen ezért a kiadvány további szá­mait is érdeklődéssel várjuk. (benedek) ilyen jellegű kiadványok fon­tosságáról, és igen jó, hogy bírálata és dicsérete egyaránt konkrét, nem riad vissza meg­hökkentő lemaradások feltá­rásától sem. (Egy kicsit ijesz­tő számadat: Négyesen a köz­ségi könyvtár állományának mindössze 1,2 százalékát je­lentik a társadalomtudományi müvek, ez összesen húsz da­rabot tesz ki.) A kiadvány e számának tar­talma viszonylag szűkös. Vol­tak már korábbi számok, ame­lyek sokrétűbben foglalkoztak a járás könyvtári munkájával, bár az elmúlt évre való visz- szatekintést segítő táblázatok szükségesek voltak. E sokszo­rosított kiadvány bizonyára így is segítője lesz a járás könyvtári munkájának. 2. Edelényi könyvharát Az edelényi járási könyv­tár sokszorosított kiadványát nemrégiben mutattuk be egy évre visszamenően. Az idei első szám a közelmúltban je­lent meg. A gondos kiállítá­sú füzet élén Slezsák Imre, a járási könyvtár igazgatója na­gyon helyesen számvetést, mérleget készít az elmúlt év­ről, azt sok számadattal il­lusztrálja. A tömör összefog­lalás után hasonló módon vá­zolja az elkövetkező időszak könyvtári terveit. A könyvtárba érkezett űj könyvek felsorolása, a társa­dalmi segítség nyilvános kö­szöneté. valamint néhány hír mellett fórumot biztosít e ki­advány a szárnypróbálgatás­nak: közli egy helyi gimnazis­ta két versét. Az elmúlt évben megkez­dett helytörténeti sorozatban két nagyobb terjedelmű írást találunk. Dr. Bodgál Ferenc Regula Ede históriáját írja le, és elemzi, miként lett ez a háromszoros rablógyilkos pony­vahőssé. Nyomon követi a kö­rülötte alakult legendákat, balladai ihletésű verseket. Pontos kutatási eredmények­I. Matyó földi könyvtáron Mostanában jelent meg a Matyóföldi könyvtáros negye­dik száma. A külső borító és a belső címlap között van né­mi ellentmondás, mert míg a borító az elmúlt évet, tenát 1965-öt hirdeti, a belső cím- tápon már 1966-ot olvashat­juk. Alighanem elírás, hiszen a negyedik szám ez évben még nem jelenhetett meg, egyébként is a füzet tartalma az elmúlt évre, illetve az új év kezdetére utal. A kiadvány elemzi a de­cember 31-én zárult ötéves terv könyvtári vonatkozásait, Illetve azt a fejlődési, amely a mezőkövesdi járás könyvtá­raiban végbement. Táblázatok­ból, községekre bontva meg­ismerjük a könyvállomány, az olvasók és a kölcsönzött köte­tek számának alakulását. A számadatokon kívül rövid szö­veges értékelést is olvasha­tunk. E táblázatok számada­tai a fejlődést tükrözik, egy­ben külön felhívás nélkül is utalnak további feladatokra. Egy-két adatot kiemelünk. A járási székhelyen, Mezőköves­den öt év alatt 9469-ról 20 330- ra nőtt a könyvállomány. Az olvasók számában már kisebb arányú a növekedés: 1722-ről 2011-re emelkedett az olvasói létszám, a kikölcsönzött köte­tek száma pedig 52 261-ről mindössze 81431-re. Járási szinten igen szép az emelke­dés a könyvállományban, és a kikölcsönzött kötetek szá­mában. Viszonylag nagy a le­maradás az olvasói létszám emelkedésében. A kölcsönzé­sek száma egyes községekben jobb arányban emelkedett, mint a járási székhelyen, vagy járási átlagban, bár az olvasói létszám nem emelkedett ott sem a másik kettővel arányo­san. A Matyóföldi könyvtáros a továbbiakban a társadalomtu­dományi könyvek jelentőségé­ről, a községi könyvtárakban betöltött szerepéről ad tájé­koztatást. Helyesen érvel az Társadalomtudományi Könyvek és betyáríegendák böngészés kél könyvtári kiadványban

Next

/
Thumbnails
Contents