Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-19 / 91. szám

ÉSZAKM AGYARORSZÁG •> Eoiaeas ssesu Redd, )í)66. április W r.w-—.«tut/tt-^--rmraaerncr-.rr.iyisSS fl szovjet latoiéi küldöttség látogatásai Egerben és as egyik gépkocsisó lövéssalakulatnál A Malinovszkjj marsall ve­tette szovjet katonai küldött­ség, amelyet Czinege Lajos Vezérezredes, honvédelmi mi­niszter is elkísért Heves me­gyei útjára, a hétfő délelőttöt ib'gerben töltötte. A Malinovszkij marsall J vezette szovjet katonai küldöttség egri látogatása után a magyar néphadse­reg egyik gépkocsizó lö­vészalakulatát kereste fel. IÁ laktanya bejáratánál a de­legációt és a társaságukban levő Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi minisztert katonai tiszteletadással fogad­ta a zászlókkal, üdvözlő fel­iratokkal díszített udvaron fel­sorakozott díszegység. Az ün­nepélyes fogadtatásnál — a magasrangú magyar katonai vezetőkön kívül — jelen vol­tak megyei, járási és helyi párt, tanácsi, valamint tömeg- szervezeti vezetők is. Részt vett a látogatáson I. V. Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek magyaror­szági képviselője is. A küldöttséget a helyőrség parancsnoka tájékoztatta az alakulat életéről: Az ebédnél a helyőrség pa­rancsnoka pohárköszöntőt mondott. Szavaira válaszolva R. J. Malinovszkij egyebek közt kijelentette: Ez a látogatás az egyik megnyilvánulása erősödő fegyverbarátságunknak. A feladatunk a Varsói Szerző­désben tömörült országok had­seregei közötti barátság és együttműködés további szoro­sabbá tétele, elmélyítése. Ez a biztosítéka a békés munká­nak és az ebből fakadó sike­reknek. Az Osztrák Kommunista Párt elniünlf látogatása A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására Franz Muh- ri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke néhány napos lá­togatást tett hazánkban. Muh- ri elvlárs megbeszélést foly­tatott Kádár János elvtárssal, áz MSZMP Központi Bizott­ságának első titkárával. A ta­lálkozón jelen volt Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, valamint Púja Frigyes, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. A megbeszélés szívélyes, ba­ráti légkörben folyt le. Franz Muhri elvtárs vasárnap vissza­utazott Ausztriába. Apró An fal Moszkvába utazott Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese hétfőn Moszkvába utazott a KGST végrehajtó bizottságának XXII. ülésére. Felbomlott , az osztrák koalíció Az osztrák szocialisták és a Néppárt kétévtizedes kormány- koalíciója felbomlott A Szo­cialista Párt végrehajtó bizott­sága nem fogadta el a Néppárt kormányalakítási feltételeit és hétfőn úgy döntött, iiogy a pórt ellenzékbe vonul. Klaus kan­cellár ezután felkereste Jonas köztársasági elnököt és közöl­te vele, hogy néppárti kor­mányt alakit­frak űj elnöke hivatalba lépett Abdul Rahman Aref vezér­őrnagy, a ropülőszerenesétlen- gég következtében elhunyt Iraki elnök öccse vasárnap az ország új vezetőjeként hiva­talba lépett. A Fővárosi Tanácsnál tar­tott sajtótájékoztatón ismer­tették a budapesti helyi köz­lekedési viteldíjak emeléséről és a jegyrendszer egyszerűsí­téséről hozott rendelkezést. Az új jegyrendszert július 1-én, pénteken nulla órától vezetik be. Az új viteldíjak a villamo­son. Vonaljegy 1 forint, tanu­lók és nyugdíjasok bérlete 20 forint, arcképes havi bérlet 45 forint. Az autóbuszon a vonaljegy 1,50 forint, 50,—, 50,— és 110 forintba kerülnek a bérletek. A fogaskerekű vasúton a vonal jegy ára 1,50 forint, menettérti jegy 2,50, ta­nuló és nyugdíjas bérlet 15 fo­rint, havi bérlet 30 forint A helyiérdekű vasúton a követ­kezők az új viteldíjak: vonal­jegy 1 forint, vonaljegy a köz- igazgatási határon kívül öve­zetektől függően 1 forinttól 8 forintig, tanuló és nyugdíjas bérlet 10 forinttól 40 forintig, havi bérlet 20 forinttól 80 fo­rintig, általános arcképes ha­vi bérlet 40 forinttól 160 fo­rintig. A budapesti taxik viteldíja 15 százalékkal emelkedik, de a csomagpótdíj megszűnik. A vidéki helyi közlekedés díjtételeinek változásáról rö­vid időn belül adnak tájékoz­tatást. A képernyő előtt Fiatalok itt és ott Szombaton és vasárnap eldőlt a ver­seny a Ki miben tudós? két ágazatában. Bizonyára tíz- és százezrek figyelték a szinte késhegyig menő küzdelmet például u kémiai vetélkedőn a debreceni Vegyipari Techni­kum diákja meg a szarvasi gimnazista között. Sokáig előt­tünk lesz a szarvasi fiú arca, amint rövid töprengés után felcsillanó szemmel ragadja meg ceruzáját, talán mondta is magában, hogy „hopp, meg­van, most már jó vágányon vagyok, a többi gyerekjáték", vagy valami hasonlót, csak mi nem hallottuk a hangszi­getelt fülkéből. És emlékezni fogunk a nagyszerű verseny sok-sok mozzanatára, az idő­közben kiesett versenyzőkre is. Ebből a versengésből a kamerák előtt kiesni — di­csőségnek számít, hiszen na- ;yon nehéz volt odáig eljut­ni. Középiskolások és nemrég érettségizett fiatalok (többsé­gük éppen katona) tiszteletre méltó tudásról és szakmai ér­deklődésről adtak bizonyságot. A kötelező középiskolai isme­retanyagot messze meghaladó szintű tájékozottságról tanús­kodtak az üvegfülkékből jövő feleletek, s igen ritkán gyúl- ladt ki a zsűri asztalán a nul­la. Hihetetlenül izgalmas volt a döntő, s bizony, amikor gon­dolatban gratuláltunk a győz­tesnek, egyúttal azt is sajnál­tuk, hogy csak egy első lehet, hiszen a második is alaposan megdolgozott a pontokért. és nemes volt a részvevők ver­Érték es sengése, s minduntalan azt .jut­tatta eszünkbe, hogy ha a jö­vőben a mai fiatalokról kívá­nunk képet alkotni, ezek az ifjú tudósok igen markáns vonásokkal jelentkeznek már a kialakítandó portrén. Ugyancsak találkoztunk fia­talokkal másik, kevésbé sike­res és kevésbé tiszteiéire mél­tó vetélkedőn is. Igaz, ebben nemcsak fiatalok vettek részt, hanem idősebbek is. s hely­ismereti tudásról, idegenveze­tési készségről kellett számot adni. Jóllehet, e vetélkedő-so­rozat még nem fejeződött be, összesen két fordulót láttunk, s rnár korábban is jeleztük egy-két fogyatékosságát, e he­ti tv-jegyzetünkben kénytele­nek vagyunk ismét foglalkoz­ni vele. Töprengtünk, szóvá tegyünk-e néhány apróságot éppen most, nem cr-c a túl­zott lokálpatriotizmus, vagy a borsodi versenyzőkkel szem­beni elfogultság vádja, de ép­pen a csütörtöki adás sok-sok hibája arra int, hogy emel­jünk szót e rosszul indult és ■még gyengébben folytatódott versengés hibái, további elsi- lányulása ellen. Mem a kérdéseket kifogá­soljuk, bár akad köztük nem egy meghökkentő (például: melyik mén volt a bábolnai ménes alapítója?), hanem azt kell feljegyeznünk, hogy a feladatok, ennek folytán az esélyek is egyenlőtlenek, vi­tatható itt-oit a zsűri dönté­se, kapkodó a játékvezetés, bi­zonytalankodás jelentkezik a játékban. Míg az első adás­ban az akkor versenyzők kö­zött nagyrészt azon dőlt el a verseny sorsa, ki milyen prog­ramot tudott összeállítani cgv- egy meghatározott helyről, mennyire ismeri a népvisele­teket. hazánk felsőoktatási le­hetőségeit, a festészeti stílu­sokat, legújabb létesítménye­inket, a másodikban azon múlt, melyik csoport ismeri fel zamatéról a megkóstolt bor származását. (Börsodot há­rom gimnazista, tehát fiatal­korú képviselte, nem is talál­hatták el, de a békésiek ráhi­báztak, hogy balatonmelléki, hát mindnyájan kaptak cgy- cgy döntő értékű pontot.) Nem állíthatjuk, hogy a három miskolci fiú valami magas szinten képviselte tájegysé­günket. de határozottan bal- szerencséjük is volt: például a már említett bor-kérclé sselj (amire meglepetésen bizonyt* lan választ adott a másik ke' csoport is), egy másik fele létükre 3 pontot kaptak, majd később a zsűri visszavont0- mondván, hogy tévedett; vág) harmadik balszerencsés eset' ként megemlítjük a zenei fel adványt, amelyben dalian! részlet alapján kellett mégha' tározniuk tájat, szerzőt, mű- vei. s a gyenge feleletre cgV pontot kaplak, ugyanakkor egy másik csoport hasonló /«' leletére három pontot adott a zsűri azzal az indokolással hogy „ez nem zenei fejtörő"- Balszerencsésen szerepeltél hát a miskolciak. Sajnáljuk A vetélkedő hibáit mindé* nem menti, hanem éppen alá" húzza. A zsűrinek nem lenn* szabad bizonytalankodnia, játékot vezető riporternél jobban kellene ismernie a te' mákat, energikusabban kéZ' ben tartani a játékot. Például a csoporton belüli holtvef' seny esetében „elfogyott” * kérdés a játékvezető feljegy' zéseiből, fejből nem tudtál kérdezni, s csaknem tíz kéé dós után egy, legfeljebb cgV harmadáig helyes válasz dön' tötte el a verseny sorsát (Ugyanis a legtöbb kérdést-« egyik küzdő-fél sem tudott válaszolni.) Egészében als csony színvonalú ez a Foroj az idegen vetélkedő, és netf1 egészen alaptalanul élcclődötf! a játék végén némi öniróniá' val a játékvezető, mondván* „Forog sírjában az idegen szerepeltek * Ki miben to' dós ?-ban és részben aZ idegenforgalmi kvízben is. D« micsoda különbség volt e kék tő között!... Benedek MlkMs Fiatalok Májas 17-én lövik tel a Gemini-9-et Á NASA amerikai űrhajózá­si hivatal hétfőn hivatalosan bejelentette, hogy az újabb amerikai űrhajót, a „Gemini —9"-et május 17-én indítják útjára; A Gemini—9 űrhajósai: Themas Stafford és BugeS Cemart; Feladatuk lesz, hogf pótolják azokat a kísérleteket, amelyeket eredetileg az űrre­pülést idő előtt megszakítani kényszerült „Gemini—3”-nak kellett volna végrehajtania! .iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiisiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiKifiiiimiiitimiiiiH* I smerten! tarisznyás kisdiák korában is, a har­mincas években, meg később is, amikor Özdon, egy jómódú orvosházaspár portáján inaskodott Amolyan háztartási mindenes volt, havi tíz pengőért és kosztért. Akkor történt vele ez az eset. Akkor is elmesélte; Csak nevettünk rajta jóízűen. Most megtudtam, hogy a „drukk” levezetésének Szánja, mert aki próbálta, tudja, hogy a vizsgázó felnőtt talán még job­ban izgul vizsga előtt, mint egy középiskolás diák.. Szóval »,harmincnyolc fokos vizsgalázban”, a tételek és a lehető­ségek latolgatása közben vette át a szót a pártíőiskola folyosóján.­— Mit izgultok? Itt már legalább helyben vagyunk, nem úgy, mint én annakidején; _ ? — Húszegynéhány esztendeje lehet, hogy különbözeti .vizsgára készültem, Ózdon, a polgári iskola első három osz­tályának anyagából, de aznap, amikor vizsgázni kellett volna, megjártam; — ? — Hajnalban fél négykor keltem, hogy le ne késsem az öt óra néhány perckor induló vonatot, mert az írásbeli reg­gel nyolckor kezdődött Miskolcon, a Nagyváthy utcai álta­lános iskolában. De mielőtt elindultam volna, kopogtattak a szoba ajtaján. • — Ki az? — kérdeztem, s még fel sem ocsúdtam a meglepetéstől, amikor hallom gazdám feleségének hangját. — Pista, kérem, fent van már? — Igen — válaszoltam :. s , Mire ő: — Csak azt akarom mondani, hogy ne menjen el, amíg rendbe nem hozza a fürdőszobát..: A fürdőkályhába csak készítse be a gyűjtést, hasogasson fát, és rakja a kályha mellé, majd én begyújtok, ha a főorvos úr felébred. Aztán, Pista kérem, legyen szíves néhány darab köriét szedni a fáról, hogy ebédhez tálalni tudjak belőle... É's még valam-'t, a főprvos úr este kifogásolta, hogy tegnap reggel nem volt elég fényes a barna cipője. Egy kis bagarollal pucolja át, kérem..: A rendelőben meg törölje fel azt a vértócsát, ami tegnap délután, annál a nehéz foghúzásnál a köpcsésze mellé csörgött..: — De nagysasszony. kérem, félóra múlva indul a vona­tom ... Ha nem érek idejében Miskolcra, akkor csak jö­vőre.. : — Tudom, tudom, de maga is tudja, ugye, hogy a fő­orvos úr. ; : — Lekésem a vonatot. — rebegtem szinte esdeklően, és a pokol fenekére kívántam. Kértem, hogy kivételesen csi­náltassa meg Rózsi'kával, a szobalánnyal, vagy Teri néni­vel, a gazdasszonnyal, de ő mindenféle kifogásokat mondott, és rám förmedt. — Micsoda dolog ez, kérem, első a kötelesség! Jól né­zzünk ki. Manapság egy senki is az iskolán töri a fejét!... És ráadásul már parancsolni se lehet nekik... Nem tanácso­lom, hogy elmenjen, amíg kötelességének eleget nem tesz. Megértette? :.. — Meg.;. — mondtam lehangoltan, inkább csak ma­gamnak, az orrom alatt, és a keserűségtől nagyokat nyelve. Úgy, ahogyan voltam, megmosakodva és a jobbik ruhámba öltözötten már rohantam is a fáskamrába, a fürdőszobába, ■ a kertbe, meg a rendelőbe ;;; Jó félóra múlva végeztem; Mar á kezemet se mostam meg újból, csak felkaptam a kisj kopott táskát* amelyben néhány füzet, könyv és két szelet zsíroskenyér várta a kor* reggeli utazást.';-, Aztán rohantam, mint akit kergetnek, az állomás felé. A vonatnak már csak az utolsó kocsiját láttam; M — Aztán? — Mérgemben földhöz vágtam a táskát, mintha az egésznek az lenne az oka .:. Visszaballagtam a gyár túlol­dalára, ahol őnagyságáék laktak. Irtózatos keserűség szorult meg a torkomban. Hát ezért tettem éjt nappallá, hogy most egy raplis úrhatnám dög összetörje legszebbnek tűnő álmai­mat is?.:. — Ilyesfajta gondolatok kavarogtak a fejem­ben. Meg mindenféle más. Még az is, milyen kár, hogy nem tudóik autót vezetni, mert most, szorult helyzetemben képes lettem volna kilopni a garázsból gazdám borsószínű Adler-Juniorját, és utána robogni vele a vonatnak::: Ép­pen ezt latolgattam, amikor mentő ötletem támadt: van az öregnek egy SHB segédmotorja is! Biciklizni tudok, a töb­bi meg már csak azon múlik, hogy beinduljon,­******************************************* A VIZSGA k****************************************** Egyenesen a rendelőbe mentemj a garázskulcsért; Ki­nyitottam a garázs ajtaját és kitoltam a motort az udvarra; Megnyitottam rajta a benzinzáró csapot, megnyomkodtam a karburátor űszóka tüskéjét, és nemsokára csurogni kezdett belőle a benzin. Nagyszerű! — így magamban. A motor a támasztó villán állt. Hátsó kereke a leve­gőben lógott. A sebességváltó üresbe volt állítva, a berúgó­kart pedig a pedálmeghajtás helyettesítette. Bal kezemmel behúztam a kuplung-fogantyút, egyesbe raktam a sebesség- váltót, kiengedtem a kuplungot, majd lehajoltam, és kéz­zel megforgattam a pedált. Szívemet a torkomban éreztem, amikor a motor elkezdett berregni..: De korai örömöm nem sokáig tartott, mert az üdvösséget ígérő kis jószág, sajnos, néhány másodperc múlva elnémult. Nézem a tan­kot, hát az bizony, csaknem teljesen üres volt. Rohanok be, vissza a garázsba, sorra emelgetem az 5—10 literes lemez­kannákat, de azok alig voltak nehezebbek a papírnál. Szent isten! Most mi lesz?:;; — morfondíroztam ide­ges ingerültséggel. Az idő pedig gyorsan pergett: Az öblöshangú gyári gőzsíp éppen a hatot fújta, ami­kor az utolsó kannát megemeltem. Lehetett vagy négy-öt kiló súlyú. Arcomat elöntötte a hőség. Lecsavartam a kan­na kupakját, és megszagoltam.;: A petróleum szagától, a csalódottságtól viszont kis híján már az ájulás környékezett. Sebaj, próba-szerencse.;: — „próbáld meg, töltsd bele a tankba...” — sugallta bennem valamilyen kifürkészhetet­len konok dac. Megtöltöttem hát a tankot — petróleummal. Megnyomkodtam a karburátor-tüskét és csöpögni kezdett a kékes-lilás színű folyadék, melynek se benzin, se petró­leum illata nem volt, vagyis egy kicsit ez is, az is. Aztán újra megforgattam a pedált. Prüsszögve, köhögve, kipufogó­csővén vastag füstpamacsokat eregetve beindult az én kis motorom. Talán negyed hét lehetett: Bezártam a garázsajtót, visszavittem a kulcsot a ren­delőbe, kitoltam a motort az utcára, egy spárgára kötve nyakamba akasztottam a kis táskát, & felpattantam ax Bt»* rnesen berregő vascsikóra; Aztán bal -kézzel behúztam a kúp* lungot, egyesbe vágtam a sebességváltót, a behúzott kúp* lungfogantyút pedig finoman kieresztettem, és ugyancsak finoman, adagolni kezdtem a gázt is, A megszelídített tóv makacs jószág lassan elindult::; Putnoknál két szuronyos csendőr állta utamat; Ámike* megpillantottam őket, a leállás technikáján kezdtem törni fejemet, de már cselekedtem is. Alapra vettem a gázt, be­húztam a kuplungot, üresbe állítottam a seb-váltót és a kontrafékkel ösztönösen, de most úgy tűnik, szakszerűen megálltam a csendőrök előtt Szívem a torkomiban lüktetett ■— Hová megy a fiatalúr, jókor reggel? «*■ szegezte ne* kém a kérdést az egyik; — A papám küldi velem a motorját Miskolcra, a bá­tyámnak, a főispáni hivatalba... — vágtam ki magam a* ösztönös és képtelen, de határozott mesével. — Kicsoda a maga papája? — hangzott az újabb kérdés. — Dr. Felsőhámori Hámori Bíró Pál, országgyűlési kép­viselői — válaszoltam még határozottabban, mert kinő* helyzetemben átvillant agyamon, hogy most már csak „te­kintélyes” hazugsággal vehetem elejét az újabb kérdések­nek; Meg úgy gondoltam, hogy a Rima koronázatlan kirá­lyának fia igazán sétafikálhat motoron, amikor csak akar, azzal még a csendőrök se igen kötekedhetnek :: t A kérdező csendőr kissé gyanakodva mért végig, de jobb kezét a kakas tollas kalaphoz emelve csak ennyit válaszolt: — Szerencsés utat, fiatalúr im ■’*" — Köszönöm — mondtam megkőnnyebbínve, és aho­gyan Özdon elindultam: sebesség be. kuplung ki, egy kis gázt és fokozatosan többet:;. Megindult az én áldott kis jószágom; Sajószentpéterig, sőt, még annál Is tovább simán jöt­tem. Már majdnem beértem Miskolcra, amikor a Szentpé- téri-kapu közelében nagyot durrant az első kerék gumija:.- Durrdefekt! Hogv az a... — Sebaj! Gyerünk rál'on, ha másképp nem lehet és — meg sem álltam vele az iskola bejáratáig; Nyolc óra tizenkét percet mutatott az iskola óramuta­tója, amikor porosán, kormosán, izzadton bekopogtam a ki­jelölt tanterembe. Odabenn már írták a dolgozatot, s ege pillanatra mindenki rám bámult. A ianárnő kérdő tekin­tetére a lehető, legbizonytalanabb hangon, szinte bocsánat- kérőén rebegtem: — Tanárnőm kérem, azért késtem el, mert motorral jöttem Özdról és útközben defektet kaptam; u — Te? Motorral?;;; — Igen, tessék kinézni az ablakon, ott van a bejárat­ná1 A fiúk egymásra néztek.- és kuncogni kezdtek, de a tanárnő rendre utasította őket. Nekem pedig csak ennyit mondott: — Jól van, fiatalember, foglaljon helyet, itt van a tétele, lásson munkához és legköze­lebb legyen pontosabb :.. Azóta mennyi minden történt! Most meg, életünk dele- lőjén, itt vagyunk és úgy izgulunk, mint egy kisdiák, vagy í még annál is jobban ... A fene se érti.:: Pedig végered- ! ménvben egyszerű az egész ::; Idáig jutott, amikor nyílt a tanterem ajtaja, s az át- I lamvizsga-bizottság elnöke éppen őt szólította be. Csépányi Lajos E budapesti késlekedés witeldíjjal

Next

/
Thumbnails
Contents