Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-11 / 59. szám

2 eszakmagvarokszAg Szombat. 1986. március T2. Amszterdam felkiáltott Amint valamennyi nyugati űrügynökség és az MTI is jelentette, Hollandia főváro­sában, Amszterdamban, nem éppen zavartalanul ment vég­be Beatrix hercegnő esküvője von Arnsberg úrral, a harma­dik birodalom vérgőzös Wehr- machtjának egykori tisztjével, a Hitler jugend volt tagjával. Hatalmas tömeg lepte el az utcákat. Tiltakoztak a frigy ellen, mert még élénken .em­lékeznek a náci megszállás szörnyűségeire. A rendőrség megrohanta a tömeget, füst­bombákat hajigáit a tiltako­zókra. Ezek azonban letépték a királyi ház lobogóját, átkoz­ták Hitlert és ezt kiáltották: „Halál a fasizftiusra!'’, „Éljen a köztársaság!” Sekou Touré csapatokat akar küldeni Ghauába A Conakry-1 rádió ismertet­te Sekou Touré elnök beszédét. A guineai elnök bejelentette, hogy guineai csapatokat fog Ghánába küldeni K warne Nkrumah-nak az elnöki tiszt­ségbe történő visszahelyezése céljából. Sekou Touré bejelen­tette, hogy’ a Guineai Demok­rata Párt 300 000 tagját moz­gósítják e harci feladatra. A férfiak mellett nők is részt vesznek a Ghánába induló egy­ségekben. Politikai megfigyelők az AFP szerint találgatják, ho­gyan akarja Sekou Touré meg­valósítani bejelentését, mint­hogy Elefántcsontpart és Fel­ső-Volta, vagyis az a két ál­lam, amelynek területe Gui­nea és Ghafía között fekszik, ellenséges Kwame Nkrumah- val szemben. Guinea pedig nem rendelkezik olyan tengeri és légihaderővel, ,amel.yek na­gyobb csapatszállításokat lehe­tővé tennének. A Kairóban megjelenő A1 Akhbar Conakry-i tudósítója sserlmt Kwame Nkrumah új­ból megismételte korábbi ki­jelentését, hogy visszatér ha­zájába. Az egyiptomi lap sze­rint Nkrumah bamakoi tárgya­lásai során Sekou Touré gui­neai és Modibo Keita mali el­nökökkel tervet dolgozott ki Accrába való visszatéréséről; Washington várja De Gaulle felszólítását Megbízható értesülések sze­rint Washington már megtette a szükséges előkészületeket De Gaulle lépéseinek ellensú­lyozására. Amennyiben a fran­cia einök hivatalos formában is átnyújtja követeléseit, ha­ladéktalanul megkezdik a NA- TO-intézmények és az ameri­kai csapatok kivonását Fran­ciaországból. Összeüli az új bolgár nemzetgyűlés Pénteken délután összeült az új bolgár nemzetgyűlés, amelyet február 27-én válasz­tottak meg. A parlament elfogadta az ülésszak 13 pontból álló napi­rendjét, s megkezdte azok megvitatását Miniszterelnökké ismét Tó­dor Zsivkovot, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkárát válasz­tották meg " egyhangúlag a. képviselők és megbízták a kormány összeállításával: Néhány héttel ezelőtt a Le­nin Kohászati Művek kibőví­tett műszaki konferenciáján vettem részt. Itt megragadott egy gondolat. Dr. Énekes Sándor, a gyár vezérigazga­tója többek között ezt mon­dotta : — Elengedhetetlen követel­mény, hogy azok a vezetőink, mérnökeink, és technikusa­ink, akik a leszűkített, a szó szerinti értelemben vett mű­szaki vezetőnek tartják ma­gukat, minél előbb váljanak az irányításuk alá tartozó te­rület gazdasági vezetőivé is. E hét csütörtökjén a gyár KlSZ-bizoltságának rendezé­sében a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa kibő­vített konferenciát tartott, amelyen 18 vállalat ilyen szervezetének képviselői vet­tek részt. E konferencián új­ból megfogalmazták e sürge­tő követelményt. Az egyik felszólaló, Urban László ezt mondotta: — A mai műszaki vezetés nemcsak műszaki, hanem ■ közgazdasági képzettséget is, kíván. És nem is akármilyet! A rpiértre Káli Lajos igaz­gató is megadja a választ. — A közgazdasági szemlé­letre, a közgazdasági ismere­tekre azért van szükség, hogy vezetőink, mérnökeink, tech­nikusaink tanuljanak meg bánni a közösség pénzével. Néhány éve például még akadt vezető, aki felhördült, ha a termelékenységről esett szó. O műszaki szakember, miért kell neki azzal foglal­kozni. A fejlődés, az élet ma már azt követeli: a vezető­nek tudnia kell, hogy a rá­bízott egység minden perc­ben, órában, napon, mennyi értéket termel, minden perc, óra kiesés mennyi veszteséget jelent, hogyan és hol lehet gazdaságosabban, olcsóbban termelni. Kétségtelen, hogy a közgaz­dasági szemlelet es gyakorlat kialakítása a ma egyik sOrgelö tennivalója Ehhez azonban kevés a pusz­ta óhaj. Beszámolójában Drótos László elmondotta az FMKT konferenciáján, hogy az LKM-ben már tettek lé­péseket a fiatal közgazdászok foglalkoztatására. Igyekeznek bevonni őket a gazdasági jel­\ A 0ép^ejfcyfvcr és űz kaiicűshpgáB* \ 7 olt kevéske időnk, s 1 ügy véltük, legol­csóbban akként tölt­hetjük el, ha be- Ölünk a moziba. Pocsék ter­mészete van mindkettőnk­nek. Ha a klubban kötünk ki, nem tudjuk megállni, hogy ne igyunk valamit, s ha már ittunk, nem ismerünk határt, belelovaljuk magun­kat az ivásba. Mindig kitalá­lunk valami végtelen-csiga- csava.r témát, s hogy forogjon a nyelvünk, issz.uk azt az utá­latos sört, nyakló nélkül. Másnap aztán döglesztő pesz- szimizmus vesz rajtunk erőt, lógó fejjel ülünk a fehérlő papír előtt, s nem tudunk ír­ni. A főszerkesztő nyaggatá- sára, hogy „ma mivel építitek a szocializmust”, kínos fe­szengéssel hápogunk. Egyszóval beültünk a mozi­ba. A film háborúról szólt. Úgy tíz perc múlva, amikor már meghalt egy falunyi em­ber, oldalba könyököltem Ferit: — Gyerünk inkább a klub­ba. Fizetek. — Nyughass — szólt rám dühösen Feri — Engem ér­dekel. —■ Engem nem, idegesít. — Menj a mosdóba, tartsd fejed a csap alá. Az ideges­ségre az a jó, a hideg víz. Le vagy ejtve. , -- Jó, de most már hagyj békén. H agytam békén, néztem a filmet Azzal nyug- i tattam magam, hogy i ez csak játék, nem i kell komolyan venni. Kato­nák hasaltak a lövészárok- t ban. olyan idegesek voltak, i hogy az egyik elrágta a szája ] szélébe csapott cigarettát, és í amikor leesett a tan túsz, azaz < rájött, mit művelt, nagy ív- ; ben kiköpte az émelyítő ke- i serűséget. Köd füstölgőit a i vásznon, elterpeszkedett a mezőn. A katonák meresztek- i fék szemüket a ködbe, és vi- ■ csorogtak, annyira féltek. Ne- i kém hirtelen eszembe jutott, ■ mit érezhetnek azok, akik ; támadásra indulnak vala­honnan a köd alól, hogy győzzenek, vagy meghalja- 1 nák. A gépfegyver, mely mö- 1 gött egy nagyon mindenna- ' pi, jellegtelen emberke fe- : küdt, rettenetesen valódi volt. Kicsapódott rajta a pá- i ra, s ázottan csillogott. A töl- ; tények harapásra készen so- 1 lakoztak a hevederten, bele- i vesztek a vasládába. No. és i a golyók furcsa garádicsán 1 egy kései katicabogár ka­paszkodott felfelé nagy ko­mótosan, csapkodó lábaival átnyújtózott egyik töltényről a másikra. És az a jellegte­len katonaarc hirtelen meg­változott a páncélsisak ere­sze alatt. Tekintete visszatért a ködből és a bogárra súlyo- sodott. Nézte, nézte, mintha számára most ez lenne a leg­fontosabb. Aztán odanyúlt, s én azt hittem, ütött a bogár utolsó másodperce, ezétmor­íáknak. Gondold el, mezítláb voltam. A frász majd kitört, biztos voltam benne, hogy lá­bamba üt a tövis. Akácerdő- fcen, mezítláb! Gondolatban végigéltem mindent, hogyan fogja keresztül ütni talpamat a tövis. Bőgtem az irtózottól. S azok a szerencsétlenek is, ahogy nekimentek a golyó- szóróknak! Hát nem borzasz­tó? — Hülye! — förmedt rám Feri. Megállt. Nézett rám, mintha most látna először. — Kiábrándítóan ostoba vagy — köpte felém haragon pörkölt szavait. — Miket képzettársít benned egy ilyen élmény. Megáll az ember esze. Azt hittem, értelmesebb vagy. — Te talán okosabbat mondtál? — lendültem el­lentámadásba. — Okosabbat Nem. én nem lőttem volna — erőskö- dött — Bolondokat beszélsz. Egyszerűen képtelen vagy rá, hogy megértsd a bábon! lo­gikáját. Ha nem ölsz, téged ölnek. Ez a háború vastörvé­nye. — És akkor se lőttem vol­na. Láttad azt a katonát a bogárral? — Láttam. Meghalt. — És a bogár kimászott a lyukból. — Ott ültem melletted, ér. nem hunytam be a szemem. — Mégse láttál semmit. A bogár kimászott a lyukból, felkapaszkodott a halott kato­na orrára, és onnan repült bele a ködbe. Mi ennek a je­lentése? — Tálán (semmi — mond­tam bizonytalan ul. zsoiódik az ujjak között. De nem ez történt vele. A kato­na lyukat nyomott mutató­ujjával a földbe, és beleejtet­te a kétségbeesetten hadoná­szó > bogarát, még arra is ügyelt, hogy ne fejjel lefelé pottyanjon bele a bunkerba, s nehogy idő előtt kijöhessen, összecsippentette a lyuk szá­ját (Van annyi eszem, hogy megértsem a rendező szán­dékát azzal a bogárral.) Aztán a köd árnyakká sű­rűsödött, melyek lehuppan­tak és fellendültek, a golyó- szórós arca ismét jellegtelen volt, semmitmondó tömeg­arc. Kinézett magának, tucat­nyi árnyat, és várta, hogy a tiszt parancsot adjon a tüze­lésre. A guta akart megütni. Mért nem lőnek már?! Azt várják, hogy rájuk tapossa­nak a ködbell árnyak? — Én nem lőttem volna — dünnyögte B'eri, amikor már percek óta battyogtunk a lök­dösődő emberek között, és szótlanul emésztettük az él­mény-vacsorát. Hangja mint­ha hordóból jött volna, fe­szültség verdesett benne. .__udod, mi jutott r fl eszembe, amikor J. megjelentek , a ködben az embe­rek? — kérdeztem, mert semmi kedvet nem éreztem ahhoz, hogy válaszoljak os­toba megjegyzésére. — Mi? — Nagyon régen elkódor- gott a tehenünk. Köd volt akkor is, akkora, hogy majd­nem nekimentem az akác­— Szamár! — Ne sértegess, légy szí­ves. — Annak jelentős eszmei tartalma volt, a rendező ez­zel fejezte ki békevágyát. — Köszönöm szépen. — Mit? Talán nem sike­rűit? — Nem. Én azt vettem ki belőle, hogy a bogár megma­rad, mert nem törnek létére más bogarak gránáttal — legfeljebb jön egy éhenkórász madár és ham, bekapja. De az madár, nem bogár. A ka­ticabogárnak nem ellensége a katicabogár. Az ember nem tartja be fajának törvényeit, felfalja egymást. A répabo­gárba több értelem szorult, mint az emberbe. — Én nem lőttem volna — mondta megint Feri; — Lőttél volna. — Nem! — Ne vadulj! Lőttél volna Hogy ne kelljen lőni, azért kell verekedni, addig, amíg lehet. Meg kell őrizni a bé­két, hogy ne kelljen lőni Amikor már nincs béke, ak­kor elő kell vermi a puskát, s háború logikája szerint kell viselkedni. Az emberek fe- lejtékenyek. Jól elszórakoznak a háborús filmeken, anélkül, hogy igazában beleélnék ma­gukat. Ez itt a baj, komám. E lhallgattunk, s mire a sörözőhöz értünk, el­felejtettük. a katica­bogarat, a jellegtelen katonaarcokat, el a géppuskát is, már a sör járt, az eszünk­ben, és nem gondoltunk a há­borúra, mely ma is valósága egy népnek — beárnyékolja Vietnam egét. Gulyás Mihály A gyárban és másutt is ér» dekes jelenség ügyelhető meg. Nagy divat ma a diplo­maszerzés. Sok ember az egyik diploma mellé megszer­zi a másodikat, a harmadi­kat, talán a negyediket Es dicséretes, hiszen a diploma megszerzése nagyon sok energiát, lemondást igényel. E konferencián is szó esett azonban róla, hogy a második és a többi diploma kiválasz­tása nem mindig a legszeren­csésebb. A technika roppant mértékben fejlődik, lehetet­lenség, hogy valaki polihisz­tor legyen, hogy minden szak­ágban megfelelő tudásra te­gyen szert. Sokkal helyesebb, ha valaki egy, esetleg ezzel összefüggő szakágban szerez fokozott tudást. Jobb, ha egy­hez ért, de alaposon, mintha minden szakágban szerez egy kevés jártasságot Az esetek jelentős részében a ve­zetők úgy adnak javaslatot a továbbtanulásra, t.gy .- mák célszerűségét, kövedre und ,^-ét nőm veszik figyelem be. , an olyan eset is, hogy a nagy­szerű képességeidről rendelke­ző technikusnak, mérnökiek nem adnak lehetőséget a to­vábbtanulásra, mert tevé­kenységére, nagy szükség van, de engedélyezik kisebb ké­pességűek számára azzal, hogy „őt jobban tudják nél­külözni”. Egy második diplo­mát. szerzőről az a vezetők határozott véleménye, hogy ha négy diplomája lesz, ak­kor sem ér fel tudásban egy jól képzett szakmunkással. Hiba lenne, ha nem szól­nánk a pozitív jelenségekről. A tapasztalat azt mutatja, hogy a közgazdasági végzett­ségűek jelentős része olyan helyen van, ahol lehetősége van ilyen irányú tevékeny­ségre. A Kiváló ifjú mérnök és technikus mozgalom pá­lyázatán például 5 mérnök és 1 technikus közgazdasági té­máról készített dolgozatot. A konferencián felszólaló Or­bán elv-társ elmondotta, hogy most készül a második, gaz- dasá gmérnökl d 1 plom á jának megszerzésére, amelynek té­májául azt választotta, ho­gyan lehet olcsóbbá tenni a ka rba n tartást. Fi gyelemre méltó közgazdasági számítás áll rendelkezésre többek, kö­zött a Borsodi ÉrcelSkészítő Műről is, amelynek tanulsá­gait érdemes lenne jobban figyelembe venni. Milyen összképet ad : a konferencia? • Egyfelől a gyúr egyes vezetőt I felismerték a közgazdasági ■ számítások, elemzések fon- jtosságát, másfelől a beosztot- !tak jelentős részében fel-fel- | villan a kezdeményezés. Erő ! is van az ilyen feladatok cl­■ végzésére. Sokan kérik, sür- Rétik a bennük rejlő képessé­• gelc igénybe vételét. Egy he- | lyen azonban a megszokni t­• ság, másutt a kényelmesség, J vagy a közöny akadályozza a I közgazdasági tevékenység ■szélesebb körű kibonlakozá- ; sut. ! Az új, úgy is mondhatni; ’ forradalmi szemlélet kemény I öklökkel döngeti a maga ko­• rában jó. de ma már idejét ) múlt mechanizmus falait. A* | FMKT konferencia tulajdon­■ kép pen felmérésnek is szá- . mit, megmutatta, hogy a I gyárban, a megye számos J üzemében remek fiatal erők ■ állnak rendelkezésre, és tar ■ Ián egy kicsit ez a. konferm­■ eia is segít az előrehaladás- I ban. Úgy hisszük azonban, ; hogy ennek gazdaságirányitó' ,si rendszerünk reformja ad nagy segítséget, nagy lökést J Az a körülmény, hogy a bü­■ rokratiki is tervezési és válla­■ latirányítási rendszer felvált' I ja a közgazdasági eszközök- ’ kel történő irányítást., nem- ■csak igényli, hanem sürgető* ■ vé is teszi a megfelelő szak- I emberek aktívabb foglalta»- ? látását, a színvonalas gazda- j sági munka megbecsülését Csorba Barnabás Közgazdasági szemlélet és a termelés legű gondok megoldásába. Noha értek el eredményeket, ezek még nem felelnek meg a követelményeknek. ■— Gazdaságirányításunk je­lenlegi rendszerében — mon­dotta —, gyakorlatilag még nincs meg e munka kellő be­csülete, tekintélye. A közgaz­dasági tevékenység nálunk a legtöbb esetben statisztikák, jelentések készítésére szűkül. Az elmúlt évben felmérték a gyárban a KISZ-körú fia­tal mtíszald és közgazdasági végzettségűek helyzetét. A gyárban a több mint 310 egyetemet és főiskolát vég­zett közül a 30 éven aluli diplomások között mindössze egynek, a 30 év felettieknél kilencnek van felsőfokú köz- gazdasági végzettsége. Sokkal jobb az arány a középiskolá­soknál, ahol 743 techniku­mot. gimnáziumot végzett közül 101 közgazdasági tech­nikumban végezte tanulmá­nyait.. Milyen ezeknek az em­bereknek az anyagi megbe­csülése? A gépipari techniku- ■ ml érettségivel rendelkezők átlagos keresete 2058, a kohó­ipariaké 1891, a gimnáziumot végzetteké 1520, a közgazda- sági technikummal rendelke­zőké pedig 1277 forint. Most lépjünk túl a KISZ korhatáron. Az LKM-ben ed­dig 18 ember végezte el az egyetem gazdaságmérnöki szakát és jelenleg 20 tanul. A végzettek közül többen kifo­gásolják, hogy ritkán van al­kalmuk gyakorolni ilyen irá­nyú tudásukat. A gyárvezetés m Igényli kellő mértékben közgazdasági ismereteiket, holott ezt sok gazdasági kérdés indokolttá teszi. Az elmúlt évben új szervezeti egységként létre­hozták a közgazdasági főosz­tályt. E szervnek lenne hi­vatása elsősorban a közgazda- sági természetű problémák megoldása. E szervezet fel­adata körüli vita is bizonyít­ja, hogy nemcsak itt, hanem az iparvállalatoknál általában nincs meg a kellő feltétel, a szükséges igény, illetve nem használják fel a vállalat gaz­dasági életében e szerv adta lehetőségeket

Next

/
Thumbnails
Contents