Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-04 / 53. szám
ESZAKIHAGYARORSZÄG Szombat, i960. mir eins 5 Munkisgyűlis a FíBommeclianikaJ IMI C&hicge Lajos (hosszéit Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter pénteken munkásgy ülésen találkozott a Finommechanikai Vállalat dolgozóival. Tájékoztatást adott az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Külpolitikai kérdésekről szólva megállapította: — A nemzetközi élet eseményei a jelenlegi bonyolult ' helyzet ellenére is arról tanúskodnak, hogy a szocialista tábor ereje növekszik, s ez az • erő képes megakadályozni az imperialisták háborús terveinek valóraváltását. A bonyolult nemzetközi helyzet vizsgálatakor világosan látni kell, hogy az imperialista világ- rendszer vezető országa, az Egyesült Államok elvesztette katonai fölényét, s ma már az USA katonai szakértői is kénytelenek beismerni; a Szovjetunió annyi és olyan nukleáris eszközzel rendelkezik, amelynek birtokában megsemmisítő csapást tud mérni az Egyesült Államokra, Majd az USA szennyes vietnami agressziójával foglalkozott. Czinege Lajos ezután belpolitikái kérdésekkel foglalkozott, s részletesen szólt a néphadsereg személyi állományának munkájáról, eredményeiről. A honvédelmi miniszter a továbbiakban hazánk felszabaduláf^«sk közelgő 21. évfordulójáról, a felszabadulási ünnepségek előkészületeiről beszélt. — A felszabadulási ünnepségek formái bizonyos módosításra szorulnak, annak érdekében, hogy a megemlékezések bensőségesebbek legyenek. kevesebb legyen a formalitás és több a tartalom. Azt tervezzük, hogy az április 4-i köznoníi díszünnepség helyeit a gyárakban, üzemekben, munkahelyeken rendezett bensőségesebb hangulatú ösz- szejöveteleken emlékezünk meg április 4. történelmi jelentőségéről, a felszabadító harcok hőseiről. rAz évforduló alkalmából a párt és az állkmi vezetők felkeresik régi munkahelyüket, 5 egykori munkatársaikkal, harcostársaikkal együtt köszöntik az évfordulót. Határozat született arra is, hogy a jövőben az április 4-i katonai díszszemlét általában őt évenként tartjuk meg. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy bár a díszszemle mindig látványos eseményt jelentett, s különösen a tv elterjedése óta millióknak adott alkalmat arra, hogy meggyőződjenek néphadseregünk fejlődő technikájáról, alaki, fegyelmi felkészültségéről, mégis jelentkezik bizonyos veszély, mégpedig a megszokottság. Felmerült az az igény is, hogy a díszszemlén esztendőről esztendőre vonultassunk fel valami újat. Ezt persze minden évben nem lehet megvalósítani, de egyébként is, a hadsereg életében jelentős, új technika sok esetben semmi újat nem mutat a nézőnek. Jól példázzák ezt a har- kocsik, amelyek az utóbbi években a hatótávolságot, a műszerezettséget, a tűzerőt Az MSZMP budapesti bizottsága pénteken pártaktíva értekezletet tartott a MÉ- MOSZ székházában. A pártaktíva értekezleten Németh Károlynak, az MSZMP budapesti bizottsága első titkárának megnyitó szavai után Kádár János, az India Assam államában a kormánycsapatok folytatják hadműveleteiket a fellázadt mizo-törzsek ellen, amelyek kikiáltották függetlenségüket. Aijal körzeti székhely pénteken este súlyos utcai harcok színtere volt. Az AFP jelentése szerint a lázadó törzsek egyes egységei — könnyű i automatafegyverekkel és grátekintve nagyot fejlődtek, külső formáikban azonban cl.'; változtak. Ugyanakkor a díszszemle évenkénti megrendezése sok energiát kötött le a csapatok és a vezetők részéről. Ha figyelembe vesszük a kiképzés egyre növekvő igényeit, továbbá, hogy a hadsereg tagjai rendszeresen részt vállalnak a népgazdaság különböző feladataiból, akkor még inkább érthető, hogy takarékoskodni akarunk az energiával. Természetesen az anyagi megtakarítás sem utolsó szempont. Egyébként idén április 4-én, a tervek szerint több ezer budapesti ifjú kommunista tesz KISZ-fogadalmat a Hősök terén, ünnepi külsőségek között. Czinege Lajos beszéde végén arra kérte a munkásgyűlés részvevőit, a vállalat dolgozóit, hogy további odaadó, jó munkával segítsék az idei tervek sikeres megvalósítását, a népgazdaság előtt álló feladatok hiánytalan teljesítését. MSZMP Központi Bizottságának első titkára tartott tájékoztatót az MSZMP KB 1566. február 24-i üléséről. A pártaktíván részt vett Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. nátokkal felszerelve — kemény ellenállást tanúsítanak. Más jelentések szerint viszont a lázadók körülzárták a várost és elvágták annak vízvezetékét. A kormánycsapa- tok újabb erősítéseket vetnek a küzdelembe. A mizo-törzsek lázadása kihat India és Pakisztán viszonyára is. Ma este Kállai Gyula nyilatkozik a rátMkan és a tv-iien Kállai Gyula, a kormány elnöke, az Afrikában és Ázsiában járt magyar kormányküldöttség vezetője március 5-én, szombaton 19 óra 30 perckor a Kossuth-rádióban és a Televízióban beszámol a delegáció útjáról. Magyar luildöllség uSazolí Lipcsébe Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter vezetésével pénteken reggel magyar kormányküldöttség utazott a tavaszi lipcsei nemzetközi vásárra. Mm Imiéinek üé!e!ei az íinUnig-perben Untung ezredes pénteken 75 perces beszédet mondott az utolsó szó jogán a felette ítélkező katonai bíróság előtt. Elismerte, hogy ő a felelős a szeptember 30-a mozgalom' megindításáért. hangsúlyozta azonban, hogy a mozgalmat kizárólag a tábornokok tanácsa ellen, Sukarno elnök védelmében szervezte. Hétfőn — magyar idő szerint 13 órakor — hirdetik ki az ítéletet Újabb repüiőszereucsétienség Tokióban A tokiói repülőtéren, ahol éppen egy hónapja egy japán gép szerencsétlenül járt, pénteken újabb katasztrófa történt. Leszállás közben, rossz látási viszonyok mellett, a kifutópályától körülbelül egy kilométernyire rosszul fogott földet a Canadian Pacific AC —8-as típusú repülőgépe, amely az AFP jelentése szerint 87 utast és nyolc főnyi személyzetet szállított. A gép ( kigyulladt. A szerencsétlenségnek 53 halálas áldozata van. Kádár János az MSZMP budapesti aktiyaértekezletén indiai hadműveletek a misodörxsek ellen Versenyművek a Bartók Béla Művelődési Házban Verseny müvek hangzott el a Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Házban a már műsorválasztásában is igényesnek Ígérkező hangverseny. A koncerten ifjú szólistáink mutatkoztak be. Ez alól csak a két keretszám volt kivétel. Weber Felhívás keringőre című műve nyitotta meg. s Mozart Prágai szimfóniája zárta be a programban szereplő művek sorát. A Weber-darabban említésre méltóan oldotta meg csellószólóját Gömöri András. A Mozart-szimfónia kifejezésben, hangzásminőségben igen sokat fejlődött. Fiatal szólistáink a műsor mindkét részében két-két művet játszottak. Brácsaversenyének I. tételében Dávid Gyula számos tanújelét adta kiváló mesterségbeli tudásának, s a magyar népzenei anyanyelvet használó inven- ciózusságának. Czakó István, a versenymű szólistája elfogó- dott szerénységgel állt helyt a zenekar mellett. Mozart 4 fúvóshangszerre írott (oboa. klarinét, kürt, fagott) Simfonia concertante müve követte a Brácsaversenyt. A szólisták Bakonyi Tamás, Novak József, Mészáros Imre és Nemes Ferenc voltok; lelkes propagálói a fúvós kamarazenének. Az a rendkívül jószándékú törekvés. hogy zenekarral versengő kamaraegyüttesként mu- fcakoznak be, önmagában véve is figyelemre méltó és dicséretes. Talán indiszponált- ság és egyéb külső tényezők játszottak közre óbban, hogy elképzeléseiket, mint együttes, nem tudták maradéktalanul megvalósítani. méhen hű, magávalrasadó zenei produkciót nyújtott Liszt Halál tánc című zongoraversenyének szólistája Simon László volt. Liszt Haláltánca a ..Dies irae, dies illa” kezdetű középkorú himnusz dallamára komponált variáció-sorozat. Simon Lászlótól derelcasan szép teljesítmény'- lett. volna a mű „egyszerű” lejátszása. Legnagyobb meglepetésül nfcre azonban ez a komoly művészi reménységeket támasztó fiatalember az említett mélységeket korát messze meghaladó érettséggel tárta fel úgy, ahogyan azt az eddigi előadói gyakorlatból sem ismertük (!), egyéni — s igen helyes, nem romantikusan eltúlzott, hanem a .mű alapeszméjénél? megfelelő puritanizmussal megformált — elgondolásról tanúskodva. Minden zenei produkció értékének fokmérője — szug- gesztívitása. Természetesen, erről csak abban az esetben beszélhetünk, lm az illető muzsikus tökéletesen uralja a. zenei anyagot. Simon László előadásának, minden pillanata feszültséggel teli, som- dolatgnzdagságot és atmoszférát árasztó volt, hallgatóságát rabul ejtette, nemcsak a zongorázással, hanem azon túlmenően, a zene sugárzó áradásával. Ezek után szinte nem is szükséges méttaitni technikai felkészültségét, a mű fölényes tudását, minden kottafejet kitöltő ritmikussá- gát, gondos precizitását, a zenekarhoz való tökéletes alkalmazkodását, k adott pillanatban a zenekar irányítását. Ez annál feltűnőbb, mert Simonnak ez volt első aene- kari szereplése! Az első rés" eteS veT' ** eLSJ rfís~ senymű- vét Varsányiné Hegyi Ildikó tolmácsolta. Braihms önmagával vívódó, gyötrődő, töprengő zenéjét igen nehéz ellőhető zenével meggyőzővé lenni a hallgató számára. Az első tétel mély tartalmassága, férfias lírája, sole helyen magas hőfokú izzása, úgyszólván hiánytalanul formálódott ki Hegyi Il-'ikó leadásában. Tónusa nem volt eléggé kiegyenlített, ez azonban a hangszer hangi fogyatékosságainak tulajdonítható. Nehezebb technikai állásoknál (különösen akkordfelbontásoknál) érezhettünk némi intonációs ingadozást Széliéit helvpti nwrid«n}rJ n( lyen szönetet Mura Péter karnagy szívességének és jóindulatának azért hagy jó szereplési lehetőséget biztosított a pályájuk lcezdetén álló fiatal rnű vészeknek. Felelősség és kockázat volt Mura. Péter eme gesztusa, his* kevés tapasztalattal rendelkező, ifjú szólistákkal vállait ismeretlenül is művészi próbálkozást — esetünkben —1 siker-közösséget Aldozatho- zetal volt a zenekar igénybevétele is, rendimről sok elfoglaltságuk közepette. A lelkes, de nem hibátlan zenekari produkcióért az együttesnek is sölt köszönet jár. Laczó Zoltán Galambos Lajos: Olya idő ám akartam elhagyni őt. Senki sem mondhatja, hogy nem szerettem. Az ő kedvéért mondtam le a gyermekáldásról, igyekeztem megérteni, hogy elég gyermeksírást hallott már az első feleségénél. Hat év alatt, amióta együtt élünk, háromszor jártam orvosnál, legutóbb egy héttel azelőtt jöttem ki a kórházból, hogy megvert De nem azért hagytam el, utólag meg lehet magyarázni azt is, ha valaki erős felindulásában megüti a másikat. Nem megyek vissza többé hozzá. Talán meg sem tudom magyarázni miért, félek tőle. Hirtelen tört rám ez a baj. Azon a napon leltároztunk a vasboltban, és csak hét órára értem haza. Útközben megvettem a vacsorához mindent. Benyitottam a lakásba, de a szobában sötét volt. ^Ambrus — szóltam előre —, itthon vagy?” Nem válaszolt senki. Ebben az időben már az íróasztalnál szokott ülni, levelet vagy újságot olvas, eleinte csodálkoztam, miért sürgette annyira az Íróasztal megvételét, ha csak erre használja? Felgyújtottam a villanyt, s a belső szobába siettem. Ambrus a heverő sarkán gubbasztott, de nem. aludt; —- Mi van veled? — Még most se gondoskodtak rólam — mondta. Mielőtt a kórházba mentem ■volna, akkor mondta el, hogy a szerelvénygyár kettes üzemét, amelynek 6 volt. a vezetője, vidékre viszik, és összeolvasztják a hármas üzemmel. En ebben nem találtam semmi különöset. Ambrusnak felajánlottak: menjen le együtt a gyáregységgel, s ha nem is nagy örömmel, beleegyeztem volna, hogy leköltözzünk. Ö hallani se akart róla. Kimentem a konyhába, elrendeztem az asztalon a vacsorát. Olyan jólesett leülni egy kicsit. Egész nap a rengeteg mászkálás az üzletben, átszámolni az árut, jegyzékbe venni mindent, nem csoda, ha estére nyűgös lesz tőle az ember. Hat éve, amikor férjhez mentem Ambrushoz, azt gondoltam: én soha nem leszek fáradt. Az első felesége már az volt. Láttam a bírósági tárgyaláson; ősz szálak voltak a hajában. Talán, ha a bérelszámolásban maradok, nem fáradnék ma sem ilyen hamar. De Ambrus jobbnak látta, ha nem maradok ott. Nem jó az, ha a férj keze alatt dolgozik az asszony. Ambrusnak voltak ismerősei a kereskedelemben már régebbről, hát ezek révén helyezett el a vasboltban. Ö is erről p területről került magasabb pozícióba. egmostam a zöldpaprikát, szeletekre, vagdaltam a császárhúst, feltettem a teavizet, a teásbögrékbe rumot töltöttem, s miután már a cukortartót is az asztalra tettem, akkor mentem be Ambrusért. Csak az íróasztali lámpa égett odabent, s Ambrus azt a dossziét nézegette, amely négy esztendeje feküdt már az asztalán; Hevertek ott még más iratok is, nem néztem bele egyikbe se soha. Ambrus nem szerette, . ha. a dolgai, között kotorászok. Ha port törölgettem, az iratokat. elszedtem onnan, aztán visszaraktam mindent a tiszta asztalra. Erre a dossziéra, amit most a kezében tartott, különösen emlékeztem, hozzátartozott már a lakáshoz, szép narancssárga színe volt, és sötétítek bársonyszalaggal volt átkötve. Ilyen szalagot egy» játékmackó nyaltában láttam egyszer. — Gyere vacsorázni; — Már azt hittem, sose szólsz — mondta. Kimentünk a konyhába; Ambrus megtiltotta, hogy a szobában étkezzünk, azt sem szerette, ha valahogyan behúzódott az ételszag. De nem volt kellemetlen a konyha, ketten éltünk csak itt, elfértünk és rend volt mindig mindenütt. Ambrus magával hozta a dossziét. Kibontotta, forgatta, lapozgatta. Megkérdeztem tőle: — Mi az? — Annak a kis figurának a tervezete. — A Majorosé? — ö irányította a leköltözést, <— S ez már négy éve készen van? — kérdeztem. — Képzeld. Nekem adta ide, hogy továbbítsam. — És? — Csak nem ettem kefét — mondta Ambrus. — Kirúgtam volna magam alól egy üzemet? Ránéztem és megjegyeztem: — Mégis Majorosnak lett igaza. áttam rajta, hogy ko£ moran rágja a császárhúst Az alsó fogsorában a bal oldalon sok rossz foga volt, de inkább kínlódott, nem akart vele fogorvoshoz járni; Magyarázta, hogy még most sem látja, mi értelme volt összeolvasztani a kettes üzemet a hármassal, s pláne letelepíteni vidékre. „Már csak arra vagyok kíváncsi — mondta —, mivel indokolta ez a Ids figura az egészet? Talán mégis érdemes lett volna belenézni annak idején?” — Talán el kellett volna vállalnod az ottani munkát; — Hosszú haj, rövid ész — mondta Ambrus. — Még lejjebb menjek? Tudod, mi voltam én a központi üzemben? — Tudom; — Hát akkor most még lejjebb? — mondta. — Egy fenét. Hogy sose kerüljek onnan vissza? — De hát mi lesz veled? — Kötelességük, hogy megfelelő helyet találjanak. — Az ottaninak ki lett az Igazgatója? — Gondolhatod. — Majoros? —• Hát istenem, ha ez jó neki; Ettünk; — Beszéltél már valakinek az ügyedről? — Én szóljak? — mondta Ambrus. — Pedig az üzemépületben már üres minden. Elvitték ma az utolsó bútor-' darabot* Az íróasztalomat. képzeld. A telefonokat kirángatták. A páncélszekrényt csőrlővel húzatták. Aztán épí- t.őmunkások jöttek, hogy holnap kezdenek bontani. Valami lakás épül a helyére; Értél ilyet? Igazából most ijedtem meg először. Hát már így áll a helyzet? Hiszen akkor Ambrusnak holnap nincs is hová munkába menni. S én még csodálkoztam, hogy a heverő sarkában gubbaszt; — Hová mégy holnap dolgozni? — Ezt nem tudom; #a sszczárta a dossziét, és O a konyha sarkát nézte; Dühös voltam azokra, akik még most sem. intézkedtek Ambrus sorsábani Miféle hanyagság ez? — Nem kellene beszélned valakivel? — De kivel? —• Derecske. Itt lakik a harmadik szomszédban. — Látod, ez igaz — mondta Ambrus. Én meg azt mondtam: — Hívd fel őket. Hívd ide őket, a lakásunkra. Van egy üveg borunk bontatlanul. Ambrus rámnézett: — Elhívni? És ha a gyerekekkel állítanak be? Tudod, mennyire idegesít a gyerck- nyi vakolás. — De hisz a gyerekeket ilyenkor már ágyba dugják. Egy kicsit hallgattunk. Ambrus szürcsölte a teát. — No, hát miért nem hívod őket? — kérdezte. — Én? — Te, te. Besiettem a szobába, a telefon az íróasztalon állt. Én telefonáljak, mini titkárnő? De megbántam ezt a gondolatot. Talán csak megszokásból csúszott ki a száján. Az üzemben M hívja fel azt akivel beszélni akar? Talán ő maga? Ugyan. Hát akkor itthon sem lehet Ambrus akárki. Nem tudtam beszélni Derecskével. Felesége azt mondta, egyetemen van, tíz óra felé jön csak haza. Az meg már túlságosan késő. Ö pedig hogyan mozduljon a három gyerekkel? — Nem baj — mondta Ambrus, amikor visszatérten! a konyhába. — Úgysem voltak még itt soha. — Együtt dolgoztatok. — No, igen — mondta. Ambrus —, de ő még akkor nem volt a termelési osztály vezetője, amikor én már személyzetis voltam. — De nemsokára az lett. — Én nem javasoltam. Ránéztem: lehetséges olyasmi, hogy Ambrus nem Javasolt valakit, akiről véleményt kértek? — Hanem tudod, kit kellene felhívni? — kérdezte. — Kit? — Csakis a vezérigazgatót — Megvan a száma? — Természetesen. — Hívtad már valamikor s lakásán 7 — Miért hívtam volna? — mondta Ambrus. — De ez most egy rendkívüli körülmény* nem? H / hoz. Ambrus notesz §f ben megkerestem vezérigazgató szám és tárcsáztam. Ideges volta és valahogy szégyelltem m gam. A homlokom meggyö győzött, hirtelen olyan gyö geség lepett el, amit csak a kor éreztem, amikor a műt után a kórházi szobában felé redtem az altatás bódulatáé« (Folytatjuk.)
