Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

ESIK AKM AGYARORSZÁG Vasárnap. 1 9CG. március 27. Élni, - szemben a halállal (Vas István: A földalatti Nap) Öt űjszobrofkap Miskolc Tavasszal újabb művészeti alkotásokkal gazdagodik Mis­kolc. Ezeket a város legforgal­masabb és leglátogatottabb he­lyein állítják fel. Tapolca parkját két új szoborral díszt tik. A csónakázó tó közelében Németh Mihály Anya a gyer­mekével cimű kőszobrát, a Hejő-patakkal körülfogott kis- szigeten Varga Miklós diósgyő­ri művész A vízbelépő lány cí­mű alumínium szobrát helye zik el. A fiatal művész másik alkotását Diósgyőrben, az Ady Endre Művelődési Ház előtt ál­lítják fel. A Korsós lányt áb­rázoló szobor az ott létesülő medencét díszíti maid. A selyemréti kollégium be­járatához kerül Kovács Ferenc Kendos nő című kőszob’-a, a Szakszervezetek megyei Taná­csának székhaza elé pedig Markrisz Agamemnon három­figurás mozgalmi témájú alko­tása. Az új szobrok már elké­szültek és a kijelölt helyeken hamarosan megkezdik talap­zatuk építését. Az új képző- művészeti alkotásokat a tervek szerint, májusban avatják fel. flz Úzdv déki Ku iíurális Helelt programja (Tudósítónktól) Az Ózdi járási Népművelési Ta- nats elkészítette az idei Özdvidókf Kulturális Hetek programját, ame­lyek lebonyolítására áprilisban és májusban kerül sor. Ebben az é\ben a különböző elő­adásokat, műsorokat Özdon, Put- nü*con* ArIón- óomaházán. Som* sáJyban, Járdánházán, Bánhorváti­ban, Saíókazán, Ilódoscsépányon, Csernelyben, BorsodszentgyÖr- gyön, Királdon. Bánrévén, Bor- sodnáöasdon és Szcntsimonban rendezik. A gazda? programtervben ál­lattenyésztési ankétok, mezőgazda­sági szakkonyv-kiállítások, külön­féle tudományos előndások, irodal­mi műsorok, műkedvelő bemuta­tók, értelmiségi találkozók szere­pelnek. Különösen nagy érdeklő­désre tarthat majd rzámot április­ban Pufitokon: április 7-én a műszaki-értelmiségiek és a közsé­gi vezetők ankétja, lS-án a borso­di költők és versjnrndók találko­zófa,, má*t7s 14-én pedig a ^o»o7S- v^rt-^andpierru mjTL író részvételével megrendezésre kerü­lő író—olvasó találkozó. Érdekes­nek ígérkezik Somsályban április 14-én DR. KULIN GYÖRGY Űr­hajózás, űrkutatás című előadása, május 10-én pedig Csernelyben a körzeti értelmiségi találkozó, ame­lyet a Megyei Művelődési Ház rendez Az értelmiség szerepe a mai magyar faluban címmel, majd május lD-én Borsodnádasdon ifjú­ság-nevelési ankét megrendezése szerepel a programban, amelyen a járás vezető pedagógusai vesz­nek részt, s előadásokat hallgat­nak DR. RADNAI BÉLÁ-tól és DR. BŰZ.á.S LASZLÖ-tól. É sokrétű program minden bi­zonnyal jelentős mértékben segíte­ni fogja — az ünnepi alkalmakon túl is — a járás népművelési mun­káját. BEDE ANNA ÉRTELEM Az ujjaímra fonódott az ujja. Mosolya reszketett a szememen. Es azt kérdezte: eljöliet.-c újra, s én így feleltem: nincs értelme. Nem. Elváltunk. Es a tér forogni kezdett, házak, koporsók táncoltak körül, s szédülve láttam, hogy a Nap is roppant lyukként vigyorog értelmetlenül, utak szaladnak — hová'! új utaknak, s azok vége is út, csak egyre út. nekivághatunk keletnek, nyugatnak a lábunk végül ugyanoda fut. Van-e értelme akkor az egésznek? Nincs! Nincs! S ha volna is, — örök titok. Es mégis menni, tenni kell, — cgy végzet, egy vágy, egy törvény útnak indított... Várlak. Akár van értelme, akár nincs. Szeretlek, ha bölcs ez, ha esztelen. Bűn vagy erény, hozzád térek, ha. szólítsz. bár öröm vár, bár újabb gyötrelem. Annak talán volt értelme, hogy égve érted, vergődtem fojtó éveken? Jöjj, hadd ragyogjon ránk boldogság vegre, értelmetlenül és szépségesen. TENAGYSÁNDOR Kültelki fák Kültelki, cserepes ajkú fák, hajlott hátúalc, köhögösek, veletek kibabrált a világ. Hogy tudtok lenni ily erősek? Nem engeditek, nem! a földbe vert hazát, az egyedüli jót, a szűkös-biztosat, a zöldre és virágra mégis válthatók Ki hinné: égboltnyi tűzfalak ketrecében, kövek és salak- hegyek szorításában, ennyi s ilyen bizalom védi magát? Szikár, görcsös, lázvert arcú fa! felejtsetek el szégyenkezni. KOVÁCS TIBOR Szavai is könnyen gurulnak:: „öregem, — nyugodtan tegezz! — így születtem: sokoldalúnak. Szerencsés jó karakter ez!” Koccan a szögletes hasáb: „Nem minden, ami kellemes. A kocka megveti hasát. Építhetsz rá. A jellem ez!” A jellemet az alkat tenné? Tévedni méltóztatott. Az a kérdés, a gömb ilyenné kopott, vagy kristályosodott? Es az, hogy a típus-évek raktak-e össze hat lapot kockává, vagy a tudat érlelt feladathoz méltó alakot? kötetet: Babits), saját ma­gunkat halljuk belőle, akik­re ez elkerülhetetlen még is­meretlen időben vár. A ha­lállal szembenézés józan és fantáziátlan, mindennapi lec­kéjét oldja meg számunkra. Példája nem annyira tragi­kus egyéniségekhez, mint in­kább az általa sokratartott, és vállalt „átlag életnek” szól. Intellektuális i'acionalizmu- sa sikeresen védi meg attól, hogy fantáziája a föld alatt maradjon, belevesszen a ha­lál világába. Pokoljárása tá­vol marad a divatos pszichó­zisoktól, rémítő, ijesztő víziók­tól. Nem az alvilági ször­nyeknek hódol, a „fényhozók, napbanézők” útjára kívánko­zik, harcait- követi. Há nem is megváltó, poklot döntő hős­ként (mint például, az előtte járt istenek, vagy József At­tila), de becsületesen, horati­usi bölcsességű férfiként ke­rül ki ez embert próbáló ví­vódásokból. A napra készül, ragaszkodik az élethez, de tudja jól, hogy szükséges eh­hez időnként leszállni a föld alá, megmártózni a borzalom és pusztulás élményeivel, megismerni a halál szorítását is, de csak azért, hogy végül az élet adott perceit, óráit ér­tékelhessük, mert „az nyeri meg az életet, aki új játékba kezd a halállal.” E z, a visszanyert élet biztathatja a költőt (és van ereje ezt át­sugározni olvasóiba is) végig­járva a földalatti Nap útját Ennek ajtaját nyitogatja előt­tünk ismét a költő: „Flaccus, te is_ tudod, ugye, hogyan kell megújulni?” Ez a megújulási vágy adja a Icötetben jelent­kező legújabb élmény alapját, az elkövetkező évek irányát. A betegség szorongató élmé­nye, leszakadt már mögüle, és számot vetett immár az el­kerülhetetlen halállal is, „a szervezet a szorításból szaba­dulva — és mielőtt vonulását újrakezdené, vakmerő gázló­kon át a vigasztalan vég fe­lé... —■ észrevenni ilyenkor érdekes, élni éppen ilyenkor f érdemes az egészség hirtelen ' tudatát”. A kései férfikor sza- ' bad virágzása várja, ismét az őszi kert, ahol ott vannak még a futórózsák, „bár vi­szonylag gyéren”. Az emlé- ' kekkel és ködökkel teljes téli nap végére, ahogy „erőre kap­nak a város fényei”, ő is „ki- 1 váncsi búcsúzóvá” lesz. És ebben a kifejezésben a hang­súly már a kíváncsiságon van, az ismét szétnézésen, amely mindnyájunkban át­süt, az élet minden percében, a búcsúzáson. „Kabdebó Lóránt .*. A A A A A A A A A A A A A A A A A A ember talán leggyarlóbb, leg­elesettebb pillanatáról, amikor valóban mindnyájan „kicsik” vagyunk, erről készített pon­tos. pózolástól mentesen őszinte képet. De ez csak 2 nyersanyag volt, közben fel­fedezte az anyagot és a búcsút, hogy a betegség múl­tán e kettő összefonottságábé) szője tovább lírája fonalát. A test az anyag egyik megjele­nési formájává válik versei­ben, melynek minden jel­zése egy-egy filozófiai általá­nosításra, az élet-halál vi­szony vizsgálatára ad alkal­mat, de ugyanakkor az egyé­ni múlandóság tudatába me­ríti a költőt. A mostani kö­tet ennek a közvetlen él­ménynek az utórezgéseit adja, az ember helyét keresi a ha­lállal szemben. Őrjöngő tilta­kozásokat, fásult beletörődést, öngyilkos vergődést kaptunk már az irodalomból, Vas Ist­ván emberivé, — bár para­doxon — elviselhetővé akarja idomítani ezt az élményt. Az első lépés ez úton a bú­csú. Az eddig volt számbavé­tele.. Ebből alakul a kötet egy részének lírai polarizációja is: az életről elmélkedő, és az elmúlt éveket fájó nosztalgiá­val újrarendezni akaró, ki­csit szentimentális költő. Lel­tározás ez, amelyben a leg­kisebb tárgy, mozdulat, kép is fontossá válik: a záródó éle­tet ők hordozzák immár ma­gukban. Persze a tárgyak né­ha visszaütnek: bennük mér­ve túl kevésnek tűnik az élet, hiányzik az elkerült tragédi­ák izzása. De nem így áll-e közelebb kicsiny, bensőséges emlékekkel súlyosult tárgyak­hoz idomult életünkhöz ez a búcsúzás? És az emlékezésben nem mindenkinél értékké nemesedik-e a múlt, a tegnapi asszonyok, barátok, pláne ha ilyen embert- próbáló időket kellett együttesen végigélni. És is­merjük ennek a búcsúnak másik formáját is, hitelesítő­jét a múlt- és élet-elemzés klasszikussá érett példáját, Vas István prózai művét, a Nehéz szerelmet. Azt a nagy- ívű munkát fonják körül ezek a verses indázások, egy élet kitárulásának szemérmesen bezárt lírai pillanatai. A búcsút aztán a szem­benézés követi. A test és az emlékek bomlása után annak morális velejáróit kezdte vizsgálni. Szenvedélyességükben, a megragadás erejében ezek a versek adják a kötet új hang­ját. Bár még továbbra is a halál képei kísértenek, él­ményben és gondolatban egy­aránt, most már nem a test vacogó félelmével találko­zunk, vagy a búcsúzás meg- illetődött leltározásával, ha­nem az ember számvető szem-1; benézéséveL És ebben ismét] megnő az ember, bátor és el-' tökéit lesz, aki a lemondó be-] letörődés, örök halál-várás • helyett az utolsó percig ki-] használt teljes életet hirdeti.] Jobb elesni a halál branyisz-; kői ütközetében, mindig elő-] re lépve, a magunknak kivá-' lasztott zászlók alatt, mint-] sem visszavonulni a test vilá-' gosi fegyverletételéig; ahelyett,' hogy lefosztanánk magunkat az eloszló lényegig, lemeztelem-' tenénk magunkat az élet kö-] töttségeitől. Éppen színesebbé' kell dúsítani egyéniségünket] az utolsó percig. Ez az a fér-' fias mérték, ami kritikusan] szembenáll a kötet önsirató,] csak emlékekből éló variációi-' val. ] Mégsem öregkori líra az őszi kertnek e pusztulása,] télre készülő napjai. A ké­sőbbi életrajzíró megállapít-] hatja, hogy egy betegség el-] indította hangulat ideiglene-] sen gyűrte csak le a költőt e! versekben. Minket inkább az érdekel, hogy sikeresen el-] kapta ez a számadásra készte-' tő hangulat, —• mielőtt élet-] kora rákényszerí tette volna. Mert ez a probléma nincs életkorhoz kötve, kopogtat hosszabb-rövidebb ideig mindnyájunk ajtaján, el-el- hagy, de csak azért, hogy időnként ismét visszatérjen. Ezért jó ez a kötet, hogy leg­közelebb magam is leemel-.; jem a polcról, ha szükséges erősítőül. Nem egy öreg em-; bér mondja ezeket, a számára mar tudott halál előtt (mint akivel hasonlítani szokták e M ár fiatalon, pályája elején a brilltáns sza­vak ezüstkori csillo­gásával szakítva a valóságot mindennapjaiban próbálja versbe-fogni. Feladatául nem a „költői témák” technikás kidolgozását, hanem a szür­kére kényszerített életek pa­nasz-szavának elmondását vállalta. És ez — önéletrajzi regényéből és verseiből tud­juk — nem kis áldozatot je­lentett: hisz nem sokkal előbb tanulja meg •Berzsenyi, Vö­rösmarty költeményein épp a nemesveretú klasszikus ma­gyar vers-nyelvet. A pálya­kezdésnek ez a képlete az­tán általánossá válik: vala­hányszor egy-egy divatosabb, hálásabb, gyorsabb sikert je­lentő költői kaland befonná varázsával, visszatér a hálát­lanabb, látszólag színtelenebb, de mindig életközei földi von­záshoz. Így lesz példája Ulys­ses, aki kereső-kiváncsi út­jain sokfelé megfordul, szét­néz, le is horgonyoz időnként, de a folytatásról sosem mond le, sikerül magát megújítania mindig a következő egészsé­ges utakra. Ez a magatartás egyszerre jelent védettséget, de beszúkítettséget is. Olyan hajótörésekben ment maradt, ahol generációja javárészét is néha zátonyra juttatták diva­tosnak látszó, káros elméletek, pusztító kalandok; és átúszott nem egy örvény felett, mely más pályatársait elnyelte, akik bukásukban nemegyszer megrázóbb, döbbenetesebb vallomásokat hagytak, mint a továbbjutó Vas István, bárha ő sem nélkülözte útján a gya­kori tépettséget. De hisz min­den költői továbblépést áldo­zatok segítenek, és még egy gothei klasszicizmust is a romantikusok tragikus buká­sa táplál az általuk megjárt pokollal. Vas István is tudja, hogy a panaszos angyalföldi elégiái nyomasztó világát Jó­zsef Attila tragikus halála is hitelesíti, a fasiszták üldözése közben írt verses jegyzetei igazi szenvedését Radnóti élte át (versben is), népünk sorsá­nak felelősségteljes figyelésé­ben Illyés Gyula költészete járt előtte, az ötvenes évek első felében asztalfiókban tar­tott meditációival egyidőben a fiatal Juhász Ferenc költé­szete telt n\eg a bomlás láto­másaival. Mégis Vas István pályája átfogó, egy emberöltő válto­zásai egészére reagáló. Így lesz számára — saját szavai­val — minden kezdet egyúttal folytatás, és ebben a folya­matban áll össze életműve ál­landóan teljesedő, gazdagodó nagysággá. Költészetének jel­lemzője nem a kor tragédiái­ban való szüntelen megmerü- lés, hanem az eseményekre való emberi reagálások nyo- monkövetése. Ez a költői ma­gatartás hozza létre lírájának kettős pólusát: a mindennapi létezés biológiai és társadalmi eseményeinek pontos érzelmi nyomonkövetését és az ezt elemző, felülvizsgáló értelmi ítélkezést. Egyszerre benső­séges és leleplező ez a költé­szet, a szentimentális önsaj­nálatot az irónia ostorával büntető, vagy az érzéki te- nyészést emelkedett etikai kö­vetelményekkel korbácsoló.. É lete ötödik évtizedé­ben, úgy látszott, csapdába esett ezzel a magatartással. Egy betegség rádöbbentette egy megkerül­hetetlen eseményre, a halálra. Maradhat-e minden szenvedés mellett itt is csak néző, re- zonőr, vagy végre felborul ez a szinte emberfeletti intellek­tuális erővel magára vállalt nyugalom? Szinte a drukker izgalmával figyeljük, med­dig bírja erővel, fogy ki a lélegzete, esetleg elkezd kap­kodni. Nem, végül is sikerült úgy megtartania egyensúlyát, hogy közben mesterré, példá­vá emelkedett. Előbb csak a közvetlen élmény, a biológiai tapasztalat jelentkezett a Rapszódia egy őszi kertben kötet a test őszére ébredő ciklusában: az ember tervei­nek ellenálló, mind több za­varral, fennakadással műkö­dő test orvosi rendelőkben didergő, szakvéleménytől fé­lő pontos, kicsinyes megfi­gyelése. Kicsinyes? de hisz ebben az állapotban mind­nyájan ilyenek vagyunk. Az . - Versenyeznek a szakszervezeti mivalidési intézmények V* ]•] Korábban hírt adtunk már íróla, hogy a Szakszervezetek ]:]Borsod megyei Tanácsának el- ínöksége vándorzászlót és juta- Jlomdíjat alapított a legered- ,;] meny esebben működő szak­* szervezeti művelődési intézmé- •.nyek munkásságának honorá­lására. Ha ugyanazon intéz- ]:]mény három évben egymás : után elnyeri a vándorzászlót, J]úgy az véglegesen birtokában * marad. •• — Mi vezérelte az elnök­!•] séget a vándorzászló, illetve > díj alapításában? — kérdez­:] tűk Kováts Györgytől, a kul- :• turális bizottság vezetőjétől. :] — Az elnökség az erkölcsi és > anyagi megbecsülés jobb kife­* jeződésének gondolatával ala­kította a vándorzászlót és a ju­talomdíjakat — hangzik a tá- •] jékoztatás. — Korábban is volt •. ugyan értékelés, de nem össze­hasonlító jelleggel. A most kezdődő és hihetőleg állandó­suló nemes verseny erre is mó­dot nyújt. ;] — Milyen főbb népmüve­lésí területeken folyik majd ■ a versengés? > — Hét területen. Legelőször : a felnőttoktatást említjük. Itt ’ számításba kerül az általános ; iskola egyes osztályaiba beíra- ' tolt felnőtt dolgozók, százalékos arányszáma, valamint a szak- szervezeti politikai iskolát vég­zők aránya a teljes tagsághoz képest. A második fő terület a könyvtári és olvasómozgalmi munka. Itt igen sokrétűen vizsgáljuk a végzett tevé­kenységet. Részben az olvasók számának Emelkedésében, a kikölcsönzött kötetek számá­ban, a kölcsönző munkán belül a politikai és ismeretterjesztő irodalom részarányában, to­vábbá á könyvtárnak a nép­művelés egyéb területeit érin­tő, illetve segítő tevékenységé­ben. Például a bibliográfiák készítése, író—olvasó találko­zók szervezése stb. Igen lénye­gesnek találjuk a harmadik csoportot, az -ismeretterjesztő tevékenységet, ahol a világné­zeti jellegű előadások eredmé­nyességét, a munkásakadémiá­kon végzett hallgatók százalé­kos arányszámát, valamint az orosz nyelvtanfolyamokon vég­zett hallgatók arányszámát vesszük elsősorban figyelembe. Nem kevésbé fontos a munkás- szállásokon végzendő ismeret- terjesztő, irodalmi és művészeti jellegű, vagy szórakoztató ren­dezvények száma, látogatottsá­ga. Egészen közel áll ehhez az ötödik versenyterület, a vidék­ről bejáró munkások lakókor lyein végzett népművelő és szórakoztató tevékenység. Elbí­rálás alá kerül a művészeti és szakköri munka és nem utolsó sorban a művelődési intéz­mény gazdasági és adminiszt­ratív rendje is. — Ismerve a megye szak- szervezeti művelődési intéz­ményeit, tudjuk, hogy az adottságok nem egyformák. Mennyire veszik ezt tekin­tetbe az elbírálásnál? — A különféle adottságú in­tézményeknél mindenkor rela­tív méréssel állapítjuk meg az eredményeket.. Nagyon jól tud­juk, hogy a Liszt Ferenc Mű­velődési Hazat Özdon, vagy a diósgyőri vasas Bartók Béla Művelődési Házat nem lehet egybevetni például a Mező- nagymihályi Állami Gazdaság művelődési otthonával, vagy más, kevésbé felszerelt, nehe­zebb körülmények közölt dol­gozó intézménnyel. Erre az ér­tékelésnél is nagy figyelmet fordítunk, de egyébként is fo­lyamatosan figyelemmel kísér­jük minden művelődési intéz­mény munkáját, és alaposan megismerkedünk az adottsá­gokkal, lehetőségekkel. Ez fel­tétlenül szükséges a jó érték­ítélethez. — Hogyan történik ns ér­tékelés.? — Részben a művelődési in­tézmények beküldött jelenté­sei, értékelő ívei alapján, rész­ben pedig a kultúrbizottság tagjainak helyszínen szerzett személyes tapasztalataira tá­maszkodva. A beküldött jelen­téseket a helyi párt- és szak- szervezeti szerveknek, illetve szakszervezeti megyebizottsá­goknak is igazolni kell. A há­rom legjobbnak talált művelő­dési intézmény között osztjuk majd ki a jutalmakat. Az első helyezett megkapja a vándor- zászlót, valamint a „Borsod megye legjobb művelődési in­tézménye” címet, továbbá 15 ezer forint értékű felszerelést, az igazgatója pedig 2000 forint jutalmat. A második és harma­dik helyezető intézmény dísz­oklevelet kap és tíz-, illetve hatezer £orir)t értékű felszere­lést, az igazgató pedig 1500, il­letve 1000 forint pénzjutalmai- Első alkalommal a most folyó év eredményei alapján 1967 ta­vaszán történik majd az érté­kelés és hazánk felszabadulá­sának évfordulóján, 19G7. ápri­lis 4-cn adjuk ki a vándorzász­lót és n jutalmakat. — Miként fogadták a ver- senyt a művelődési intezmé- nyék vezetői és aktivistái? — Eddigi tapasztalatunk sze­rint jó hatása volt a verseny meghirdetésének. Egyébként éppen a napokban, március 30-án tartunk a művelődési in­tézmények vezetői részére rész­letes eligazítási c témakörben. íbecedek) Áíkcrf és jellem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents