Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-23 / 69. szám
Szerda, I960, március 23. ESZAKMAGYARORSZAG 3 jF©8I Tavasz van. Tegnap átnéztem téli jegyzeteimet, mit kellene, vagy lehetne még megírni belőle? Újak a problémák, miként az évszak, a téli históriák elavultak az újság számára. Egyik füzetemében azonban olyan feljegyzéseket találtam, amelyek azóta se avullak el, s megírásukkal adós is vagyok. Még tél volt. Kellemes januári nap. Bementem Mezőkövesden a Matyóföld Termelőszövetkezet irodájába. Az elnököt kerestem. Mondták, hogy iskolán van. A főagro- nómus? Az is elment valahová. Leültem, hogy megvárom. A szobában izzasztó meleg volt. Három férfi vitázott egy negyedikkel. A legelőkről, a legeltetésről, a jószágok nyári sorsáról. Iléíiszeifícn, mégis fonsos miin’ía Miután mindezt megvitatták, tőlem is megkérdezték, mi járatban vagyok? Mondtam. hogy szeretnék beszélni a főagronómussal. — Miről akar beszélgetni?-— kérdezte, ha jól emlékszem. Köteles Józsi bácsi, hatvanöt éves, szelíd szavú, jóságos tekintetű ember. — Akármiről — mondtam. ;— A szövetkezetről. _ Arról velünk is beszélhet — mondta Józsi bácsi —, hiszen utóvégre a szövetkezet gazdái vagyunk. í gy igaz, — gondoltam, ezek az emberek belülről látják a szövetkezetek talán másként is, mint az elnök, vagy a fő- Bgronómus. Bemutatkoztunk egymásnak. Kiderült, hogy Köteles Józsi bácsi az ellenőrző bizottság taffia.^ De tagja a háztáji bizottságnak is. Bán János vezetőségi tag, a fogatos munkacsapat vezetője, és ő is tagja a háztáji bizottságnak. Fűtő János az egvik növénytermesztési brigád vezetője. Később előkerült egy fiatal asszony is, Csomós Gyuláné, szintén vezetőségi tag és növénytermesztési csapat- vezető. Előbb az ellenőrző bizottságról beszélgettünk. — Ellenőrző bizottságban nem jó dolgozni — mondta Köteles Józsi bácsi. — Népszerűtlen feladat ez. öten zagyunk, de őszintén szólva nem szívesen csináljuk. Illetve, hogy is mondjam csak... Az' ötből ketten dolgozunk .. Farkas János, az elnök, meg én. Néha Csomós Albert^ is segít valamit, de nem sokat. Bán Istvánná és Bán G ás pártié is tag, de nem tudnak segíteni. Nagyon elfoglaltak. — Volt-e sok lopás az elmúlt. évben? — kérdeztem. — Nem. Nem volt — mondta Józsi bácsi. — Hat van Párom lm n még volt, de azóta nem. Becsületes nép a miénk, szereti a közöst. Szoroa’omhan nincs Silány A Matyóföld területe "áHO hold, ebből 2100 hold a szántó. Tavaly 190 ember dolgozott a közösben. Több, mint tíz hold terület jutott egyre- cgyre. — Sok az — mondta Fűtő János brigádvezető. — Én tudom, mennyire sok. De azért az emberek mindent megművellek, mégpedig időben. A növénytermesztés 120 százalékra teljesítette tervét. — És az állattenyésztés? — Ott is szorgalmas emberek dolgoznak, ők is túlteljesítették a tervet. Nincs nálunk a szorgalommal különösebb probléma. — És a vezetőkkel? — Kívánom, hogy olyan vezetők legyenek mindenütt, amilyenéit nálunk vannak... Hiba persze volt, de abban a szeszélyes időjárásban nem is lehetett hiba nélkül dolgozni... A hibákért viszont nem egyik, vagy másik vezető felel, hanem mind. Nálunk kollektív vezetés van, mindent megbeszélünk. És nemcsak egymás között, hanem a tagsággal is mindent tisztázunk. — A részesedés jó volt? — Jó. Több a tervezettnél. — Akkor elégedettéit, nemde? Nevettek. — Tudja, azt szoktuk erre mondani, hogy elégedett ember csak az volt, akinek kilenc lánya volt — mondotta Fűtő János. — Elégedetlenség mindig volt és lesz. Különben megállna a világ, ha mindennel elégedettek lennénk. — Mi volt tavaly a baj, a hiba, amibe nem lehet belenyugodni, amin változtatni kell? — Mi volt, no? — kérdezte a brigádvezelő. — Mondjatok már valamit ti is. Hűi „SZÖi it a 1*1)0“? — Szerintem a szervezettségen kell javítani — mondotta Bán János, a fogatos csapat vezetője. — Példának okáért a szálas takarmányok betakarítása nem ment úgy, ahogy kellett volna. Úgy gondoltuk, hogy az idén egy mázsa száraz lucernát adunk holdanként azoknak, akik a lucernát időben, gyorsan, jó minőségben betakarítják. — Úgy, úgy, az kell — szólt közbe Köteles Józsi bácsi. — Megéri az nekünk, ha sok és jó takarmányunk lesz. Csomós Gyuláné eddig hallgatott. Mindennel egyetértett, amit a férfiak elmondtak. Mikor aztán külön is megkérdeztem, mi a véleménye, beszélni kezdett. — Az a baj, hogy fogy a nép — mondotta. — öregszik a tagság. Uj belépő viszont nem sok van. Most is csak öten-hatan jelentkeztek. A fiatalemberek inkább az iparba mennek. — A maga férje hol doj- gozik? — Ö is az iparban volt, de másodéve visszajött a szövetkezetbe. Most ’raktoros. Többet keres, mint azelőtt. — Mi az asszonyok véleménye a szövekezeti munkáról? — Sok rendes asszony vau — mondta Csomómé. — Akik itt vannak, dolgoznak is becsületesen. De sokan vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy inkább beosztom a férjem keresetét, akkor se megyek dolgozni. Ez helytelen felfogás ... Vannak aztán olyan asszonyok is, akiket hívunk a tsz-be, de nem jönnek, ugyanakkor irigykednek ránk, dolgozo asszonyokra, hogy sokat keresünk. — Mennyi az a sok? — Van annyi, mint sok ipari kereset, talán még több is. Aki rendszeresen, kora tavasztól késő őszig dolgozik, ha nő, ha férfi, megkeresi azt, amit az iparban fizetnek. Vannak minálunk olyan asz- szonyok is, akik húszezer forint fölött keresnek egy évben ... Ennyi talán elég is. Jegyzetem további részei valóban elavultak. A téd munkákról beszéltek még, de azokat bizonyára lég befejezték. Hiszen már tavasz van, zöldül a határ, élednek a fák és nyitják az új rügyeket Szendrcl József Ililós tervezéssel készül a Iß lennés dümper A KGM ipargazdasági és üzemszervezési intézete úgynevezett hálós tervezési módszert dolgozott ki. Az új módszer egy-egy fontosabb gyártmány kibocsátásának tökéletesebb megszervezését szolgálja arra az időszakra, amíg az ötletből sorozatgyártás lesz. Az újszerű terv a papíron hálószerűén időrendbeni és logikai sorrendben illusztrálja, hogy az új termék rajzainak, majd mintapéldányának, próba- és na ^’•sorozatának elkészítéséhez mely üzemnek, mit kell tennie, egy-egy beruházást, anyagszállítást milyen ütemben kell végrehajtani. Ehhez természetesen a vállalatoknak nagyobb önállóságra, esTvmás közötti szabad megállapodásra von szükségük, bevezetése tehát szorosan összefügg a gazdaság- irányítás reformjával. Igen nagy előnye, hogy szinte kényszeríti a vállalatokat a gyártás menetének pontos betartására, annak jó előkészítésére, s így nagymértékben csökken az átfutási idő. Először kísérletképpen 12 vállalatnál, illetve kutató intézetben alkalmazzák a hálós tervezést. Az első ilyen terv már el is készült a Gödöllői Gépgyár részére, ennek alapján gyártják majd a 10 tonnás dömpereket. A vándors erleg tulajdonosai (Levelezőnktől.) Nem könnyű dolga az LKM senybizottságának, amikor néhány napja értékelnie kellett a gyárrcszlcgek párosverse- nycit. Nemcsak a számadatokat kellett nézniük, hanem a körülményeket is, amelyeknek közepette az eredmények megszülettek. A nehézüzemek csoportjában az acélmű gyárrészleg dolgozói, a nagyüzemekében a vasöntöde, a középüzemek csoportjában pedig a nc- mesacél-kovácsoló dolgozói nyertek a vándorserlcgct. A szolgáltató gyárrészlcgncl a gép- és villamos karbantartók, a központi szervek versenyében pedig az anyagellátási főosztály dolgozói jutottak vándorserleghez. A bánya és a volt 1 gázgyár részleg dolgozói ezerver- j ezer forint külünjutalomban részesültek, mert balesetmentesen dolgoztak. (Nagy Gusztáv) A csikóbőrös kulacsok mesterénél lóthfalussy Géza iparművész és fia, Tútlifalussy Sándor. ílj feclino'óüiával 1.2 millió forintos megtakarítás Az Ózdi Kohászati Üzemek tűzállóanyaggyárában korábban sok kokszot használtak fel a nyers dolomit kiégetéséhez. Egy tonna dolomit megfelelő minőségű előkészítéséhez ugyanannyi kokszra volt szükség. Ivacs László művezető, arany jelvénye« újító javaslatára megváltoztatták az égetési technológiát. Az új technológia bevált A koksz felhasználása csaknem a felére csökkent. Ezzel évente egymillió kétszázezer forint értékű import kokszot takarít» nak meg, továbbá a termelést is lényegesen megnövelték. Uj modellek A Női és Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat kedden tavaszi nyári divatbemutatót tartott a Gellért szállóban. Az új modelleken már átvezették a kora tavasszal külföldön megjelent változásokat, a szoknyák például a vártnál is rövidebbek, térden felüliek. A ruhák szabása igen változatos, sakktáblaszerű és négyzetesített. agy érdeklődéssel, figyelemmel olvastam a lapban közölt cikkeket, amelyek a KISZ és a szerkesztőség által szervezett érvényesülési ankét vitájában elhangzottakat összegezték, elemezték. A meghívott fiatalok által elmondottak realitásából, a gondolatok gazdagságából és sokrétűségéből arra lehet következtetni, hogy fiataljaink többsége helyes életszemlélettel bír, jól látja a tanulás, az d’etre való készülés, a termelő és alkotó munkában való részvétel összefüggéseit. Ez is igazolja, hogy ifjúságunkra alapvetően jellemző a jövő iránti felelősségérzet, a hivatástudat, az egészséges tenniakarás. A fiatalok őszintén feltárták azokat a jelenségeket, amelyek akadályozzák elképzeléseik valóra váltását. A fiatalokra jellemző kritikussággal és Szenvedéllyel ostorozták a protekcionizmus ma is fellelhető vállfajait, az igazi emberi értékeket figyelmen kívül hagyó gyakorlatot. Ennek kapcsán, ha kimondatlanul is, felvetődött a gondolat; napjainkban egyértelműen megvan-e a tehetségek kibontakozásának lehetősége? Érdeme és felkészültsége alapján érvényesülhet-e minden fiatal? így van-e ez a főiskolai és az egyetemi felvételeknél? A válasz egyértelmű. Oktatási reformtörvényünk értelmében az iskolai felvételeknél döntő tényező az egyén tanulmányi eredménye, a hivatástudat, a választott szakma, az életpálya szeretete, a társadalmi-politikai kérdésekben való tisztánlátás, a szocializmus ügye melletti hitvallás cs nem utolsósorban a magatartásbeli normák összessége. T-masztalatok igazolják, hogy a becsületes és rendszeres tanulmányi munka, a hlvatásérzet, a KTS7!-ben végzett társadalmi tevékenység, a példamutató magatartás végső soron meghozza gyümölcsét. Figyelembe kell azonban venni felsőfokú oktatási intézményeink befogadó képességét, így azt is, hogy főiskoláink, egyetemeink hálózatának bővítése sem biztosítja minden sikeres vizsgát tett fiatal felvételét. Valóban csak a legjobbak számára van továbbtanulási lehetőség. A továbbtanulni vágyó fiataloknak látniuk kell, hogy nem tehetik fel egy laora jövőjüket. Egyetemi jelentkezésükkel párhuzamosan — egyéni képességeik alapján — keressék elhelyezkedésük lehetőségeit is. Hallani olyan véleményeket is. amelyekben lebecsülik oktatási rendszerünk eid!gi eredményeit, általánosításra nem alkalmas példákból vonnak le következtetéseket. Pé'- dáül „a politechnikai oktatás csődjéről”, „szűk ská'án mozgó perspektíva lehetőségeiről” beszélnek. így megfogalmazzák azt is, hogy a gimnáziumban érettségizett fiatalok „undorodnak” a fizikai munkától, és nem akarnak terme’ő tevékenységet kifejteni. Véleményem szerint ezek száma nagyon kevés. A többség igen's akar dolgozni. A gond inkább az. hogy a leányok számára nem tudunk azonnal elhelyezkedést biztosítani. Az orvoslásának többféle lehetősége van. Az egyik; a vállalatok és az intézmények az eddiginél jobban, a tanács munkaerő-gazdálkodási szervével összhangban valósítják meg i munkaerő-gazdálkodásukat. Másrészt a fiataloknak látniuk kell azt is, hogy a gimnáziumi érettségi még nem jelent kési embert. Szakmai továbbtanulásra van szükség. Jól felszerelt Mü. M. intézeteinkben at érettségizett fiatalok két ér alatt szakmunkás bizonyítványt szerezhetnek. Szakmunkásokra pedig minő az iparban, mind a mezőgazdaságban nagy szükség van. Általában azoknak vannak elhelyezkedési gondjaik, akik nem rendelkeznek szakképesítéssel. <"t römmel üdvözlöm a KISZ KB azon törekvéseit, amelyek a középiskolai KlSZ-szer- vezetekben végzett társadalmi munka fokozottabb elismerését és érvényre juttatását szorgalmazzák a főiskolai, egyetemi felvételek során. Jogos kérésünk, hogy az a fiatal, aki éveken át KISZ-tit- kár. KISZ vezetőségi ta& rendszeresen dolgozó aktíva volt, hetente 6—7 órát áldozott szabad idejéből a különböző KISZ-mozgalmak és rendezvények megszervezésére, a tanulmányi munkája mellett egy-három plusz pontot is vigyen magával az egyetemi felvételi vizsgákra. Ennek az elvnek gyakorlati alkalmazása nem sértené jelenlegi felvételi rendszerünket, sőt, biztosítaná a társadalmi tevékenység fokozottabb elismerését. Fiatal mérnökök és technikusok körében gyakran hallani. hogy az érvényesülés útja göröngyös és hosszú. Ez a túlzott türelmetlenségből, az egyéni képességek túlértékeléséből, az idősebb generáció tevékenységének, szakmai ismereteinek lebecsüléséből fakad. Az iskolapadokban megszerzett tudás, a diploma csak lehetősége az érvényesülésnek. Üzemeinkben, intézmé- nyeinkben azoknak van perspektívájuk. akik a hétköznapok során hasznosítják a megszerzett tudást, ismereteiket bővítik, részt vesznek a termelő és az alkotó munkában. Annak a fiatalnak, áld szakmai képesítésének megszerzése után céltudatosan és becsületesen dolgozik, nincs mit félnie a jövőtől. Mert az érvényesüléshez vezető út a mindennapos, becsületes munkán keresztül vezet Az ankéton szó esett róla. hogy a munkahelyi vezetők többsége bizalommal és segítő szándékkal karolja fel a kezdő szakembereket. A vállalati káderfejlesztési tervekben is rögzítettek az érvényesülés lehetőségei. Hogy ezek valóra válnak-e. az a fiatalokon is múlik. Ott. ahol fennáll a fiatal káderek „háttérbe szorítása”. ahol nincs meg a becsületes munka erkölcsi és anyagi elismerése, ott a pártós a KISZ-szervezeteknek a szakszervezeti bizottságokkal egyetemben kell a helytelen gyakorlatot megszüntetniük. A KTSZ-bizottságok és KTSZ-a lanszervezetek 1966-ban az eddigin<3 céltudatosabban akarnak a fiatalok érdekvédelmével foglalkozni. E munkának szerves része a fiatalok érvényesülésének segítése. De azt igényli, hogy a KISZ szervei reálisan ismerjék a fiatalok képességeit, a munkahelyek adottságait. Csak ennek birtokában lehetséges rangos érdekvédelmi tevékenységről beszélni. így segítheti a KTSZ az ifjúság érvénveeülését. Németh Antal. a KTSZ Miskolc városi Bizottságának első titkára Kétezer holdon rí«p«?r Nap mint nap éled a határ Hegyalja, Hegyköz és Bodrogköz tájain. Jó ütemben halad a február végén elkezdett munka mindenütt: vetik az árpát, a zabot, a tavaszbúzát, s készítik a talajt a "épa. a burgonya, a kukorica és a napraforgó alá. Egy szépséghibán azonban megakad a szemük a kirándulóidnak. S ez bizony kissé el- i csúfítja a tavaszba asondüló I vidék arculatát. Sok helyen látni még a sátoraljaújhelyi járásban tavalyról kinn maradt, lábon álló kukoricaszárat, amelyet mintegy 2000 holdon zörget kísértetiesen a csípős tavaszi szél. Vajdácska, Cigánd, Kovácsvágás gazdái gondosak voltak, ők régen betakarították az utolsó szárat is, de Pácin, Nagyrozvágy, Sárospatak, Bodrogolaszi, Riese tábláin még sok-sok kukoricaszár vár levágásra. a Invtts'xt szél * kuhorieassárat Nem hisszük, hogy megfelelő munkaszervezéssel nem lehetett volna tavaly ősz óta időt szakítani ennek az adósságnak törlesztésére. Kellő időben betakarítva segítségül szolgált volna a takarmánygondban. így ma már nem való másra, minthogy a táblák végében összerakják és elföldeljék. Szakszerű kezeléssel értékes termőfölddé lehel majd érlelni. Gondolatok az ifjúság ás árváavesiilés című cikkhez Tóthfalussy Géza debreceni szíjgyártó mester GO éve készíti az idegenforgalom egyik legkedveltebb emléktárgyát, a csikóbőrös kulacsot. A 79 éves embernek már a dédapja is mestere volt a kulacskészítésnek, és két fia is a hagyományos szakmát folytatja. Az idős népművész már több aranyérmet, oklevelet és egyéb díjat kapott, 1948- ban a Debreceni Mezőgazdasági Kiállítás első osztályú aranyérmével tüntették ki,
