Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-17 / 64. szám
4 eszakmagyarorszag Péntek. 1966. március ti. Mar nem h általános Hw:i,„„ I első lépéseit tette L^H!Í2LJ a mezőcsáti gimnázium két és tél évvel ezelőtt, volt valami bizalmatlanság vele szemben a községben és környékén. A helybeli szülök idegenkedtek az általános iskolával közös igazgatású új intézménytől, még talán nem is tudták hová sorolni, s Inkább távolabbi, patinásabb nevű gimnáziumokba próbálták gyermeküket beíratni. A fiatal gimnáziumban pedig megkezdődött a tanítás, s ma már a harmadik gimnáziumi osztály anyagát tanulják azok, akik két és fél esztendővel ezelőtt szüleikkel együtt úgy vélték, hogy tulajdonképpen csak általános iskolai tanulmányaikat folytatják ugyanabban az iskolában, mintegy kilencedik osztályosként. Sőt, azóta két generáció is követte őket, s napjainkban a három évfolyamban már százhuszonhét mezőcsáti és környékbeli fiatal ismerkedik a középfokú ismeretekkel. Mi változott a mezőcsáti gimnáziumban az elmúlt időszak alatt? A látogatót napjainkban az fij épillétszárny kapja meg alsóként. A régi iskolaépület egy négytantermes, emeletes, korszerű szárnnyal bővült, s így már külső megjelenésében is reprezentatívabb, tiszteletet parancsolóbb, s eleve megszünteti az általános iskola folytatásával kapcsolatos asz- szociációkat. Ez a bővítés már igen kellett. változás azon| A lényegesebb ban nem az épületen mutatkozik, hanem a gimnáziummal szembeni magatartás, vélemény pozitív előjelű megváltozásában. A második tanévre nagyrészt feloldódott a korábbi idegenkedés, és az 1964—65-ös tanévben igen jő összetételű tanulócsoporttal kezdhették meg a munkát. Ezek a mostani másodikosok. A gimnázium nemcsak a járási székhely, hanem a környék általános iskoláinak növendékeit is várja és felveszi. A második és a harmadik évfolyamban zömmel vidékiek tanulnak. A mezőcsáti idegenkedés további felengedését jelzi, hogy az általános iskolai tagozaton most végzők egyharmada itt kívánja folytatni tanulmányait. (Számolni kell még azok pótjelentkezésével is, akik második helyen választották ugyan a gimnáziumot, de az első helyen jelölt más középfokú iskolába valamilyen oknál fogva nem veszik fel őket.) Az idegenkedés persze még nem tűnt el teljesen. S hogy végleg eltűnjék, teljesen felengedjen, ' segíteni kell a gimnáziumot. Ugyanis jelenlegi adottságai mellett meglehetősen színtelen, egysíkú a politechnikai foglalkozások palettája. A második és a harmadik évfolyam tanulói öt plusz egyes rendszerben, a mostani elsősök pedig heti két órán vesznek részt gyakorlati foglalkozásokon. Előbbieknek mezőgazda- sági jellegűt, míg az utóbbiak közül a lányok részére szabás- varrást, a fiúknak mezőgazdasági gépismereteket iktattak be. Az általános iskolás, jobb tanulók közül többen technikai érdeklődést tanúsítanak, s aki nem jut ilyen jellegű középiskolába, a szakmunkás-képzés felé orientálódik. Elsősorban a fiúk. Általában kevés a gimnáziumban a fiú, jelenleg mindössze tizennyolc. Fiúk hiányában viszont igen nehéz kialakítani változatosabb, és a fiatalság számára is vonzóbb politechnikai formákat. Ebben a gimnázium segítségre szőrűi. A tanári karnak vannak próbálkozásai, azonban a községben viszonylag kevés a lehetőség, hiányoznak az ipari üzemek, egyéb intézmények. Másrészt helyesebb lenne e tipikusan mezőgazdasági jellegű vidéken nagyobb segítséget adni a korszerű mezőgazdasági ismeretek tanításéhoz, és társadalmi felvilágosító munkával is támogatni az ilyen irányú képzés helyességét, indokoltságát. Az intézet bizakodással várja új tanulóit. Nagyrészt ismerik a környező iskolákból várhatókat is, és különösen ismerik azokat, akik saját általános iskolájukból jönnek. Ez igen megkönnyíti a kezdeti idők munkáját, s kizárttá teszi azt a helytelen, de előforduló gyakorlatot, hogy a középiskolába készülő fiatalt,, rosszul értelmezett jószándékkal, „felosztályozzák". Mezőcsáton önmagukat csapnák be a nevelők. A szaktanári ellátás javult, de még korántsem kifogástalan. Három középiskolai tanáron kívül általános iskolai tanárok tanítanak. Nagy szükség lenne élő nyelveket tanító szaktanárra, például orosz— angol szakosra, mert a jelenleg tanított latin nyelven kívül (erre van szaktanár) az élő nyelvek mind jobb tanítása az egyik legfontosabb teendő, egyik legnagyobb gond. A politechnikai műhelyt közösen használják az általános iskolával. A tornatermet szintúgy, azonban az már szűk, korszerűtlen, nem felel meg a. gimnáziumi oktatásnak. Űjabb, nagyobb kellene. hogy az idegenkeNapirenden: A szakmunkás-képzés időszerű feladatai Borsodban Említettük, A szakszervezet se»íísé»ével tae^vorsiiU c> a Co' a nyugdíjügyek intézése Borsodban A Szakszervezetek Borsod (negyei Tanácsa szerdán elnökségi ülést tartott Jakó Andrásnak, az SEMT vezető titkárának elnökletével. Az ülésen, amelyen részt vett Pólyák János, a SZOT elnökségének tagja, a Vasas Szakszervezet főtitkára, megtárgyalták a szakszervezeti szervek társadalombiztosítási és egészségvédelmi tevékenységét is. A szakszervezeti vezető testületek munkájában bekövetkezett fejlődés eredményeként az üzemekben számottevően javult a dolgozók társadalombiztosítási ellátottsága. Különösen kedvező eredményt értek el a nyugdíjak előkészítésénél. Az üzemi nyugdíjügyi albizottságok száma csaknem megháromszorozódott a megyében, s ma már eléri a százhúszat. Az albizottságok, a szakszervezeti aktivisták hatékony munkájával a két év előtti 39- ről 16 napra sikerült csökkenteni a. nyugdíj megállapítási, előkészítési időt. Mind a személyi állományban, mind a tárgyi felszerelésben fejlődött az egészségügyi ellátás, de a hirtelen megnöve- kedett igények kielégítése még nem zökkenőmentes. A megyében jelenleg több mint ezer orvos, 260 körzeti rendelő, 45 szakrendelöintézet és 16 kórház áll a rászorulók rendelkezésére. A biztosítottak nagyarányú növekedésével nagymértékben emelkedett a gyógyszerfogyasztás. Az elmúlt évben a gyógyszerekre fordított kiadás meghaladta a százmillió forintot An Olás végül határozatot fogadott el a társadalombiztosítási és egészségvédelmi feladatokról, az ezzel kapcsolatos munka további javításáról. dós nagyrészt feloldódott, a mezőcsáti gimnázium a helyi köztudatban már nem kilencedik általános, hanem mindinkább megszilárdul középiskolai rangja. Mégis, negatívumokat is említettünk. Kell róluk beszélni, hogy kiiktathassák az iskola életéből. Helyi erővel és külső segítséggel egyaránt. Segítség kívánkozik a szaktanári ellátottságban, egyes tárgyi lehetőségekben; támogatás kell a változatosabb gyakorlati foglalkozás lehetőségeinek megteremtésében; feltétlenül kívánatos helyenként a szülők és a diákok szemléletbeli változása a középiskolai tanulás, életre, munkára nevelő jellege tekintetében; végül legyen még több előlegezett bizalom. E kívánalmak teljes, vagy nagyrészbeni teljesülése, párosulva a mezőcsáti pedagógusok tettvágyávál, végleg megszilárdíthatja a mezőcsáti gimnázium rangját. Benedek Miklós Borsod, az ország egyik fontos ipari centruma, jelentős szakmunkás utánpótlást igényel évről évre. A megye tíz ipari tanuló intézetében sok száz fiatal „szabadul fel” minden esztendőben, s kezdi még a munkát valamelyik üzemben, gyárban, vagy gépállomáson. Lapunkban gyakran esik szó az új szakmunkások neveléséről, a tanulóképzés eredményeiről és gondjairól. Ezúttal egy, a napokban megtartott tanácskozáson hallottak, tapasztaltak alapján vetünk fel néhány gondolatot e nagy és rendkívül szerteágazó problémakörből. Hogyan tovább a szakmunkás-képzésben? — így summázhatnánk az értekezlet fő tárnáját. Ezt boncolgatta Csillag íjászló, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője, erről mondták el véleményüket a tíz intézet vezetői. íú»rj zerfíhb képzési rend szeri ! A közelmúltban több, jelentős fórumon szerepelt ez a téma. Határozatot hozott az időszerű feladatolcról az 1965-ös országgyűlési illés- szaik, rendeletét alkotott róla az Elnöki Tanács, szerepelt a párt Központi Bizottságának és a kormány ülésének napirendjén. Egybehangzó megállapítás, hogy az utánpótlás biztosítására a legmegfelelőbb, követendő módszer továbbra Is az iparitanuló-képzés rendszere. Napjainkban azonban igényesebb és .korszerűbb módszerekre van szükség! A zárt képzési rendszer kötöttségeinek feloldására, új, érdekes módszerek bevezetésére már történtek törekvések. Megyénkben is működik, egyelőre kísérleti jelleggel, az úgynevezett emelt szintű kénzés. Az eddigi tapasztalatok — s ezt tényekkel, számokkal bizonyították a felszólalók — kedvezőek. Az emelt szintű képzés lényege az, hogy jobb az elméleti és a gyakorlati foglalkozások számának aránya. A kísérleti módszerekkel képzett fiatalok szélesebb látókörű ek, ügyesebben alkalmazzák a tanultakat a gyakorlatban. A hagyományos rendszerben is szükség van bizonyos reformokra. Meg kell szüntetni a túlzott specíallzációt, korszerűbb tanterv szerint kell tanítani, amelyben helvet kapnak az újabb technikai eredmények, s nein szerepelnek benne elavult módszerek. A demográfiai tényezők hatása A szakmunkás utánpótlás távlatait, a későbbiekre vonatkozó tetve it döntő módon irányítják a demográfiai tényezők. A népszaporulat mostani stagnálása, sőt, csökkenő tendenciája miatt elérkeznek majd azok az évek, amikor nagyon kevesen kerülnek ki az általános iskolából. Az iparnak természetesen akkor is lesz igénye új szakmunkásokra. Éppen ezért a. következő években tartalékot kell gyűjteni — szakmunkásokból. Ez azt jelenti, hogy a korábbi esztendőkhöz viszonyítva jóval több fiatalt várnak ipan- tanuló intézeteink. Vannak-e megfelelő feltételek. adottságok a megnövekedett feladatokhoz? Mit jelent mindez Borsodban? A tervek szerint jövőre öt százalékkal, az 1968—69-eá tanévben huszonöt százalékkal több i pari tanulóra losí szükség Borsodban az Idei létszámhoz viszonyítva. Ehhez természetesen új tantermeket, műhelyeket, tanulé- otthoni férőhelyeket kell lé- tesítenünk. Hatalmas anyagi áldozatokat kíván ez az államtól, ha belegondolunk hogy az ötéves terv időszakában csupán a mi megyénkben kétszáz otthon-férőhely, Í2 új tanterem és százötven műhely-férőhely építését határozták el. Várható. hogy az ilyen nagyarányú fejlesztés ellenére is kevés lesz a tanterem a sok új tanuló elhelyezésére. A helyi adottságok jobb alkalmazásával, optimális idő- és helykihasználással segíthetünk ezen. Bár az utóbbi időben sokat javultak, még mindig nem kielégítőek a tanintézetek személyi feltételei. A korszerűbb 1 pa titán u 1 ó-képzés elenged hc- tetlcn feltétele a hivatását szerető, felkészült tanári és oktató gárda. * Dióhéjban ezek az ipari tanuló-képzés legfontosabb feladatai. Sok és felelősségteljes, elmélyült munka vár azokra, akik a jövő szakmunkás-gárdájának nevelésére hivatottak. Gyárfás Katalin Jeanne Marie Darre és a miskolci szimfonikusok Nevezetes zenei esemény lesz március 21-én, hétfőn este fél nyolc órai kezdettel a Miskolci Nemzeti Színházban. Mint azt egy korábbi, átfogó tájékoztatónkban már közöltük, a jelzett időpontban a Miskolci Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt Mura Péter vezényletével, és a koncerten a Miskolcon is igen népszerű és már több alkalommal vendégszerepeit, világhírű francia pianista: Jeanne Marie Darré működik közre. A koncert műsorán Weber—Berlioz Felhívás keringőre, C. Frank Szimfonikus variációk és Debussy A tenger című műve szerepel. Három nappal később a miskolci szimfonikusok Budapesten koncerteznek, a Zene- akadémián. Fővárosi koncertjükön is a neves vendégművész működik közre. A Miskolci Szimfonikus Zenekar nagy együtteséből kivált vonós kamarazenekar másodszor szólalt meg március 10-én a Zeneművészeti Szakiskola Bartók-termében. Műsorukon két 20. századi kamarazenekari alkotás és két — vonószenekari kíséretet Igénylő — barokk versenymű szerepelt. A műsor első száma Bartók Divertimentó-ja volt. Már az első percekben érezhettük, hogy a zenekar átlagos színvonalát jóval túlhaladó produkció részesei lehetünk, s ezzel talán még mindig keveset mondunk, lia nem a zenekar pályafutása egyik legjobb előadásának minősítjük. Tehetjük ezt a kiegyenlített, kulturált vonóshangzás, a megbízható intonáció, az általában vett precizitás, a jó együttes-munka, s a mű mély gondolati, eszmei tartalmának kifejezése alapján. Legkoncentráltabbnak, leglendületesebbnek, G legőszintébb muzsikálásnak, a néhány ritmikai lazaság ellenére is az I. tétel hatott. A II. tételnek i n tel lek tuális felépítettségénél nagyobb erénye lett volna az izzó dráma összefogottabb megformálása. A III. tétel áradó öröme, a fugato rész tempójának visszafogottsága következtében néhány másodpercre tétovázóvá lett. Kirco Davidov.ski jugoszláv oboaművész szólaltatta meg C ima rosa Oboaversenyét. Érdekes felfogásnak hatott, hogy a szólista nem a nagy, tétel részeket is átfogó dallamívekben, hanem szinte motívumonként élte ki dalolókedvét Ezáltal a műnek csak mozaikszerű szépségeit élvezZenei krónika hettük. Legegységesebbne.k, s éppen legjobbnak a II. tétel mondható. Davidovski oboahangja markáns. Ha a felső regiszter hajlékonyságát kölcsönözni tudná a hangszer teljes hangtartományának, szinte maradéktalanul kielégítené a hallgató hangszínigényeit. Biztonságos hangindításai, hangszertudása példaadóak. Kovács Endre orgonaművész tolmácsolásában Händel F-dúr Orgonaversenye hangzott el. Az I. tétel egyes részein még érződött, hogy hangszer és mestere, valamint a zenekar nem eléggé szokott össze. Ennek eredőjeként némi nyugtalanság bontotta meg a teljes mű kiegyensúlyozottságának. handed vitalitásának képét. Az élmény erejével a IV. tétel hozott komplett zenei megoldást Az orgona regisztrációja is, a zenekar puritánabb hangzása is inkább hozzájárult vol na a korhúség megközelítéséhez. A műsor befejező száma Britten Simple Symphony című műve volt. A ma élő fiatal szerző gyermekkori zenei ötleteit öntötte sziporkázván szellemes, minden hallgató számára világosan, könnyen érthető, neobarokk szellemet árasztó, valóban egyszerű (a címből is árulkodó) szimfónia-formába. A zenekar nem keltett csalódást a Divertimento megszólaltatása után sem az igen nagy technikai felkészültséget igénylő műben. Az előadás ragyogó szín- gazdagsággal adta vissza a szerző eleven ötleteit, igényes élményt szerezve a hallgatóságnak. Nagy István koncertmester szólórészeit leül túráit hegedűhangon, nem kevésbé kulturált muzikalitással oldotta meg. Mura Péter karnagy egyéni produkciójának minőségi voltát hangsúlyozni szinte erőltetettnek látszanék, hiszen a zenekar minden megnyilvánulása az ő mindennapos, művészi „napszámos’ '-m u nká j át tükrözi, a Iáim, ezekből a gazdaságosan kihasznált munkás hétköznapokból piros betűs zenei ünnepnap vált. Kívánnánk nemcsak a kamaraegyüttesnek, hanem a teljes zenekarnak, nem kevésbé Miskolc jó pro- duciókat igénylő közönségének több hasonló ünnepet! Ugyancsak zened ünnephez méltó nagy örömmel üdvözölhettük a hamburgi Monteverdi Kórus március 14-1 szereplését a Miskolci Nemzeti Színházban. Nem csoda, ha a koncerteket nem csupán tudomásul vevő, aktiv hallgatók körében legalábbis polemizálásra adott indítást ez a kóruskoncert, mert a művek a magyar kórusénekléstől, hangzás- és dirigálásha- gyománj’októl eléggé eltérő felfogásban hangzottak el. A kórus legfőbb erényei: a rendkívül csiszolt hangzáskultűra, az 54 főt számláló létszámhoz képest áttetsző karnara- kórushangzás, a plasztikus szövegmondás, a tiszta intonáció. Maradandó művészi élményt azonban csali azok a művek jelentettek, amelyeknek megszólaltatásához a fenti tulajdonságok, alig csekély plusz hozzáadásával, elegendőek. így az A- Scarlattl- kantáta és Monteverdi. 3 madrigálja emelkedett ki a műsorból. A többi mű előadását a minden kórusban objektíve meglevő, gazdagon differenciált hangszíns-kálán való tartózkodó mozgás jellemezte (Bach, Dallapiccola, Wolf). Kivétett képezett a műsor második felében nagy sikerrel előadott Kodály-kompozíció, a Missa Brevis, melyben szinte saját, hangzáse-lképze- léseik keretét feszítették szét. közeledni kívánván a magyar mű megkívánta stílushoz, zenei gondolkodásmódhoz. Jürgen Jürgens, az együttes vezetője zenei és emberi egyéniségével, intelligenciájával megnyerőén hatott a kóruson keresztül a koncert közönségére, amint az a ráadást igénylő tapsban is kifejezésre jutott. Jóleső érzés volt tapasztalni, hogy az első osztályú produkciókat a miskolci közönség helyes művészi ízléssel és jó kritikai érzékkel értékeli. (Ennek tanújelét adhatta, a publikum, a magas színvonalat honorálva, a kamu raren ©kar han gversen yén is!) A debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola Szimfonikus Zenekara művelt hangzással társult a kórushoz a Wolf- és Kodály- mű beru Jbaczó Zoltán Pccsslt rendezik meg a 11. Országos Síamorakcros Fesztivál! A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa, Pécs város Tanácsának művelődésügyi osztálya és a Pécsi Nevelők Házának rendezésében Pécsett tartják a II. Országos Kamarakórus Fesztivált AZ országos rendezvényre április 1G—17-én a Liszt Ferenc hangversenyteremben kerül sor, ahol a közelmúlt évek' ben számos hazai cs nemzetközi hangversenyt rendeztek« nagy hírű karmesterek vezé* nyelték a Pécsi Filharmonikus Zenekart, a kórusokat- Legutóbb például Urpo Peso- non finn karmester vendég' szerepelt Pécsett. A II. Országos Kamarakórus Fesztiválon 18 kórus szerepel, köziül1 nyolc budapesti, kettő pécsi» és vendégeket várnak Orosházáról, Vácról, Szombathelyről» Zalaegerszegről, Veszprémből, Mohácsról, Dunaújvárosból. A miskolci kórusművészetet a Borsod megyei Művelődési Ház kamarakórusa képviseli Reményi János karnagy vezényletével. A pécsi zenekedvelő közönség igen nagy érdeklődéssel várja a TI. Országos Kamara- kórus Fesztivál gazdag proá' ramját. íl Miskolci Nemzeti Színhál műsora péntek. Schiller. Esérut. ** óra. szombat. Bérletsztinet. May** 15 óra. Madách Egérüt. 19.S0 óra. vasárnap. Bérletszüneu May*' 15 óra. Katona. Egérüt. 19,30 óra. hétfő. A Filharmónia hansv**^ senye. in.30 óra. kedd* Jászai. Egérüt. 19 szerda. Bérlétszünet. Egerük 19 óra. csütörtök. Péthes. Egérül. óra. . péntek. Bérletszünet. Maya. IV óra. A Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsor»« (a IBS méteres hullámhosszon lí—10 óráig-) Boreodl hangos üjsá*. Készülődés közben. Itárom nappal a „hivatalost tavasz előtt... Legújabb lemezünk. Tervek, gondok, dolgozók. Film. könyv, zene. művelődé* A dzsessz kedvelőinek. A hétvége megyei spe-rtmasór* i
