Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

a darupályát a Borsodi Ercclőkész ítőmű építkezésénél, Szerelik egyesülhetek! A 51 AGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXü. évfolyam, 37. szám Vasárnap, 1966. február 13. Ünnepség a zanzibári forradalom évfordulóján Kállai Gyula beszéde Bar-es-Salaam ban Tanzánia fővárosának lakosai melegen .köszöntötték miniszterelnökünket és a magyar küldöttség tagjait Kállai Gyula szombaton reg­gel a Dar-es-Salaam-i egye­temre látogatott, ahol megis­merkedett az egyetem oktatói­val és diákjaival. Kíséretében volt Bhoke Munanka, az el­nöki hivatalban működő ál­lamminiszter, a magyar kor­mányfő mellé rendelt dísz­kíséret vezetője. A magyar küldöttség délután a TANÚ (Tanzániai Afrikai Nemzeti Unió) székházában részt vett azon a népünnepé­lyen, amelyen a főváros la­kossága ;a zanzibári forrada­lom második évfordulóját köszöntötte. A magyar miniszterelnök szombaton mindössze néhány, száz kilométerre az afrikai fajüldözés fellegvárától — Mo- cambiquetól és Dél-Rhodésiá- tól — nagyhatású beszédében foglalt állást az afrikai népek egysége, szabadsága, a gyar­mati rendszer felszámolása mellett. Termékeny 'vitát! A tapasztalat bizonyítja, hogy most, a kevesebb munkát követelő téli hónapok során a fal­vak sokaságában növekszik a politikai aktivitás. Az embe­rek vitatkoznak, keresik a magyarázatot a különféle je­lenségekre, és látogatják a jobb megoldások lehetőségét. Ahol jól dolgozik a pártszer­vezet, hivatásuk magaslatán állnak a kommunisták, ott ezek a viták valósággal ös­vényt laposnak az ígérete­sebb boldogulás felé. A > politikai munka eredménye jónéhány helyen megmutat­kozott a zárszámadások elő­készítésekor, s a tervkészítés napjaiban. Sok helyen sikerült valóban közüggyé tenni az el­múlt évi számvetést és az idei elképzeléseket is. Mondhatnánk: a szövetkezet a tagságé, természetes dolog, hogy az ott bonyolódó élet minden mozzanata közügy le­gyen. Csak, aki ebben a nagy munkában fáradozik, az tudja igazán, milyen sok küz­delem, mennyi érv, meggyőző szó kell ahhoz, hogy egy-egy közösség minden gondját — a szó valódi értelmében — a közügy színvonalára sikerül­jön emelni. A szövetkezeti közösségekben még szép számmal vannak kö­zömbös, nemtörődöm embe­rek, akik a maguk nótáját fúj­ják, s csak akkor figyelnek oda igazán valamire, ha az személy szerint is előnyt jelent szá­mukra. S akadnak még helyi vezetők is, akik legszíveseb­ben saját szájízük szerint intéznék a közösség dolgait, s jóformán csak eszköznek te­kintik a társakat, akikkel el­képzeléseiket megvalósíthat­ják. S mennyi baj, kedvet­lenség, kiábrándulás forrása ./ehet az ilyen magatartás ott, ahol nincs hathatós, világosan látó politikai erő, amely meg­mutatja és segíti is kivere­kedni a helyes utat. Ez sem megy tehát vita nélkül, a kom­munisták meggyőző szava nélkül. Mert bármennyire is igaz és világos, hogy a szocia­lista falu nem egy-két ember, hanem a közösség minden tag­jának ügye, ennek az igaz­ságnak érvényt is kell szerez­ni. Ez az igazság sehol sem maradhat csupán papírra írott törvény. Ezt az igazsá­got parázs viták, jól szerve­zett okos agitációk során, szí­vós munkával kell a közösség minden tagjának értelmébe és érzéseibe beleírni. A z idén már sok helyen megértették, hogy a közös élet nagy ese­ményei, mint például h zárszámadás, mindenki eszét és szívét követeli. De a vitáknak, a kommunista agi- tációs munkának azt is vilá- i gossá kell tennie, hogy a kö­zös értelem és közös akarat nemcsak a nagy dolgok idején szükséges, hanem a minden­napi tennivalók sorában is. A tsz-tag nemcsak zárszámadás­kor gazdája a közösnek, ha­nem kisebb tennivalók idején, a kapáláskor, a csépléskor is. Akkor ugyancsak, amikor vol­na erő, a közösség mégis vesz­ni hagyja a drága takar­mányt, amikor volna lehető­ség a jobbra, mégis térdig ér a gaz, vagy egy-egy csekély hiba miatt napokig vesztegel a gép. Ezért is kell állandó vitára kérz. helyzetet, politikai akti­vitást teremteni, hogy a köz­vélemény felháborodjék az ilyen közönyből eredő lazasá­gokon. S csakis az ilyen légkör biz­tosíthatja, hogy az úgyneve­zett nagy politikai kérdéseken kívül a helyi gondok ugyan­csak állandó vita tárgyát ké­pezzék, és a közösség sürgesse megoldásukat. Csakis ilyen légkörben képzelhető el, hogy az emberek ne csupán a nagy politika tanulságait tekintsék fontosnak, hanem állandóan levonják saját tetteik politikai tanulságait is, érezzék a fele­lősséget, belássák, hogy politi­kailag is súlyos hibát követnek cl, ha nem állnak helyt poszt­jukon. Sok helyen hiányzik ez az állandó politikai ébrenlét, a friss, vitázó szellem. A kom­munistáknak mindenkor jó szokása volt, hogy egyetlen hibás . megjegyzést, egyetlen tévútra kanyarodó eszmecse­rét sem hagytak szó nélkül. Beleavatkoztak a beszélgeté­sekbe, gondolkodásra, érve­lésre, állásfoglalásra szorítot­ták a hibás nézetek képvise­lőit. Ma párttagok is igen gyakran hümmögnek, bólogat­nak az ilyen megalapozatlan vélekedések hallatán. Mi en­nek az oka? Talán valami ha­misan értelmezett népszerű­ség-keresés, vagy a gondolatok­kal való azonosulás vágya? Pe­dig ez a magatartás fából vas­karika, hiszen a tömegek a párttagságtól a helyzet reális felmérését kívánják és bátorí­tást várnak. V itázni kell hát a gon­dokról és a tenniva­lókról. őszintén, ha­mis illúziók keltése nélkül. A mi életünk ugyan­csak küzdelem, zökkenők, megtorpanások nálunk is elő­fordulnak. S ezekért qppúgy mindannyian felelősek va­gyunk, mint ahogy az ered­mények öröme is közös. A bűnbakot tehát ne csupán az elnökben, a vezetőségben, a főkönyvelőben keresse a tsz tagsága sem. Nézzenek önma­gukba is. A vitázó közszellem, az ál­landó politikai ébrenlét meg­bízható tükör. Az egész közös­ség — egyénenként is — meg­látja benne önmagát. Mit tet­tek jól és mit rosszul? Kékesdi Gyula A zanzibári forradalom má­sodik évfordulója alkalmából rendezett színpompás ünnep­ség katonai díszszemlével kezdődött, — néptánccal, énekléssel folytatódott. Dar- cs-Salaam afrikai, indiai és európai lakosainak ezrei új- jongva köszöntötték Kállai Gyulát és a magyar küldött­ség tagjait, akiket Rashid Kawawa alelnök mutatott be az emelvényen. A gyűlés első szónoka, Ka­wawa alelnök méltatta a zan­zibári forradalom jelentőségét. Ezután átadta a szót a gyűlés vendégének, Kállai Gyula mi­niszterelnöknek. — Tegnap érkeztünk az önök gyönyörű országába. A magyar nép küldöttei va­gyunk — mondotta Kállai Gyula —, s elmondhatjuk önöknek, hogy népünk Tan­zánia népének igaz barátja. A magyar nép mindig nagy fi­gyelemmel és együttérzéssel kísérte az önök forradalmi harcát, s ahol lehetett, min­dig felemeltük szavunkat az önök igaza mellett és támo­gattuk ügyüket. Szívből örül­tünk, amikor megtudtuk, hogy forradalmuk győzedelmeske­dett. — Tanzániában vége a gyar­mati uralomnak, — folytatta a magyar kormányfő. — A tanzániai nép kivívta szabad­ságát. s most a felszabadult afrikai népek nagy családjá­nak egyik első osztaga. Az önök harca —, s minden af­rikai nép harca — szent forra­dalmi harc, amely elősegíti, hogy az egész világon felvir­radjon a szabadság napja, önök nagyon erősek, mert nemcsak az afrikai népekre, hanem a mi erőnkre, a szo­cialista országok, — köztük a Magyar Népköztársaság né­peinek erejére is támaszkod­hatnak. /A szívünk együtt dobog a szabadságért, a népek jobb életének megteremtésé­ért, együtt harcolunk a népek közötti békéért. — Kívánom, hogy érjenek el további nagy sikereket sza­badságuk védelmében, sza­bad hazájuk erősítésében, gazdaságuk és kultúrájuk felvirágoztatásában — mon­dotta végül Kállai Gyula. Gyár épül a Sajó partján Foto: Szabados Cíyikg>" Közlemény a KGST végrehajtó bizottságának ülésszakáról 19G6. február R—11. között Moszkvában tartotta meg 21. ülésszakát a KGST végrehaj­tó bizottsága. Az ülésszak munkájában részt vettek: Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnökhelyéttese, Otakar Simunek, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormányának elnökhelyettese, Pjotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnökhelyettese, Apró Antal, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnökhelyettese, Dam- dingijn Gombozsav, a Mongol Indira Gandhi India és Kína viszonyáról India és a Kínai Népköz­társaság viszonyával foglal­kozott Indira Gandhi asz- szony, indiai miniszterelnök a A Szinyavszkij—Dsnyiel perről Az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Bírósága szomba­ton folytatta a szovjetcllenes propagandával és agitációval vádolt Szinyavszkij és Da- nyiel bűnügyének tárgyalását. Oleg Tyomuskin állam- ügyészhelyettes mondta el vádbeszédét. Szinyavszkijjal szemben maximális büntetés kiszabását kérte: hét év sza­badságvesztést, amely szigorí­tott javító-munkatáborban töltendő el, s ezt követően öt évi száműzetést. Danyiel büntetéseként javí­tó-munkatáborban eltöltendő öt év szabadságvesztést indít­ványozott az ügyészhelyettes. Le Monde tudósítójának adott nyilatkozatában. A francia tudósító megkér­dezte a miniszterelnököt, hogy véleménye szerint a taskenti egyezmény nyújt-e lehetőséget Kínával folyta­tandó tárgyalásokra. Válasz: Mi mindig nyitva tartjuk a tárgyalásokhoz vezető ajtót. Mindazonáltal meg kell ta­lálni az alapot a tárgyalások­hoz. Ezzel kapcsolatban Gandhi asszony kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság fenyegető hangú jegyzéket küld Indiának és módszeres kampányt folytat India el­len. Arra a kérdésre, hogyszán- dékozik-e India atombombát gyártani, különös tekintettel arra. hogy Kína nukleáris hatalommá vált, Indira Gandhi így válaszolt: — Nem hiszem, hogy az atombomba-gyártás hasznos volttá számunkra. Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnökhelyettese, Julius Balkon.', a Német De­mokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese, Gogu Radulcscu, a Román Szocialista Köztársa­ság Minisztertanácsának el­nökhelyettese, Mihail Le- szccsko, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának elnökhe­lyettese. A KGST és a Jugoszláv Szocialista Köztársaság kor­mánya között Jugoszláviának a KGST-szervek munkájában való részvételéről kötött egyezmény alapján a végre­hajtó bizottság ülésszakán részt vett Vujica Gajinovlcs, Jugoszlávia állandó KGST- képviseletének vezetője. Á végrehajtó bizottság ülésszakán Julius Balkon.', az NDK Minisztertanácsának el­nökhelyettese, a Német De­mokratikus Köztársaság kép­viselője elnökölt. A végrehajtó bizottság meg­hallgatta a KGST kohászati, vegyipari, rádiótechnikai és elektrotechnikai ipari, könv- nyűipari és közlekedési állandó bizottságainak jelentését azok­ról az alapvető problémákról, amelyek a KGST-országokban az említett ágazatok 1966—1970. évi fejlesztési terveinek egy­behangolása közben felmerül­nek és e jelentésekkel kapcso­latban megfelelő javaslatokat fogadott el. A végrehajtó bizottság ülés­szakán eszmecsere folyt arról, hogyan szervezzék meg azokat a munkálatokat, amelyekkel elő lehet készíteni a KGST-or­szágokban az 1970 utáni idő­szakra szóló népgazdasági ter­vek egybehangolását. A végrehajtó bizottság ez­után több javaslatot fogadott el. Ezenkívül módosította azo­kat a korábbi javaslatokat, amelyeket a vegyipari és kő­olaj feldolgozó berendezések szakosításával és kooperációjá­val összefüggésben elfogadtak. Majd elfogadta 1966. évi munkatervét és megvizsgált né­hány más olyan kérdést is, amely összefügg a KGST-or- sz„gok együttműködésével. A felvetett kérdéseket a vég- ehajtó bizottság ülésszakán a < stvéri barátság, a kölcsönös egyetértés és egyöntetűség lég­körében vitatták meg. Utazási könnyítések Magyarország és Jugoszlávia között: A Magyar Népköztársaság kormánya és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság kormánya között kötött egyez­mény eredményeként a két or­szág állampolgárai február ló­tól vízum nélkül utazhatnék egymás országába. A vízum nélküli utazás ki­terjed az átutazás eseteire is. Jugoszláviába a fenti idő­ponttól kezdődően a személyi igazolvány mellé rendszeresí­tett úti okmánnyal lehet utaz­ni. A Jugoszláviába utazó ma­gyar állampolgároknak az uta­zási okmányaik iránti kérel­müket Budapesten a Bulcsu utcai IBUSZ-kirendeltségnél, vidéken a megyei IBUSZ-ii»- dáknál kell benyújtanlök. \ /

Next

/
Thumbnails
Contents