Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-02 / 27. szám
2 ÉSZAKMAGT A "ORSZÁG Szerda, 1966. február ZAz Országos ÁrMvatal elnökének nyilatkozata az áremelkedésekről és az árleszállításokról Mit mond a paragrafus ? Jogássunk válaszol Dr.' Csikós Nagy Béla, az Országos Árhivatal elnöke a február elsején életbelépett árváltozásokkal kapcsolatban válaszolt a Magyar Távirati Iroda és a Népszabadság pmnkatársainák kérdéseire. — Miért váltak szükségessé az árváltozások? Milyen célokat szolgálnak? Milyen szempontok vezették az illetékes szerveket, amikor éppen a szóbanforgó termékeknél és szolgáltatásoknál rendelték cl az árak felemelését, illetve leszállítását? Nem mondok vele újat, hogy árrendszerünk sok vonatkozásban nem megfelelő. Bár 1957. óta néhány intézkedéssel javítani igyekeztünk, árrendszerünk még mostani formájában sem felel meg annak a követelménynek, hogy a termékek árai, a szolgáltatások díjai híven tükrözzek, mennyibe kerül előállításuk a társadalomnak. Ez a helyzet különböző módokon — persze — éreztette is hatását. Ami erősen drága volt, azt kevesebben vettek és takarékoskodtak vele, de ami olcsó volt, afelé megnyílt és rohamosan nőtt a társadalmi igény, ami nem is baj addig, amíg ki tudjuk elégíteni. A gond akkor jelentkezik, amikor az ilyen termékeknél nagyösszegű beruházásokkal jelentősen bővítettük a termelést, de az olcsó ár miatt még így sem lehetett az egyre növekvő igényeket kielégíteni. Nem is kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megértsük, milyen következményekkel jár a társadalmi munkaráfordítást figyelembe nem vevő ármegállapítás. Külön hangsúlyoznom kell a következmények közül azt, hogy a helytelen árrendszer fékezi a népgazdaság arányos fejlesztését, a gazdaságnövekedés ütemét. Hadd mondjak példát A húsfogyasztás 1957 óta . 30 százalékkal nőtt. Ez a növekedés alacsony húsár mellett következett be. A hús fogyasztói ára és ezzel" összefüggésben a felvásárlási ára is alacsonyabb volt, annál, mint amennyibe került. Az alacsony felvásárlási ár nem ösztönzött a mezőgazdaságban nagyobb, több termelésre, az egyre növekvő igények arányában az állattenyésztés fejlesztésére. De ezzel sem • fejeződik be a gondolatsor: ha alacsony is volt az állatok felvásárlási ára, az állam még mindig drágábban vette meg, mint amennyit a hús eladásánál bevételezett, s a különbözetet egyéb állami bevételekből fedezte, közismert szóval: dotálta. Például minden kiló marhahúsnál 6 forint volt a ráfizetés. Az elmondottakból — úgy gondolom — világos az intézkedések célja. Azt akarjuk elérni, hogy az árak mindinkább és mind pontosabban tükrözzék előállítási költségeiket, közelítsük egymáshoz a termelői és fogyasztói árakat, s ezzel jobban ösztönözzük a termelés fejlesztését. Nem helyes, ha a burkolt — és a lakosság által nem is ismert, tehát nem is becsült — sok százmilliós, sőt, milliárdos állami támogatások rendszerét alkalmazzuk, hanem azt kell elérnünk, hogy mindenki maga fizesse meg rendes aráin. azt az árucikket, amelyet megvásárol, elfogyaszt, azt a szolgáltatást (például közlekedést, központi fűtést, stb.), amelyet igénybe vesz. E cél felé jelentenek lépéseket a mostani intézkedések. — Köszönjük, de amit hallottunk, újabb kérdésre késztet. Eszerint a hús- és a húskészítmények áremelésének egyik célja a fogyasztás csökkentése? Nem cél a húsfogyasztás visszaszorítása, lecáökkenté- se, legfeljebb az, hogy ne az eddigi — már említett — nagy ütemben növekedjék tovább. Amikor a szakemberek az ár- és bérintézkedéseken dolgoztak, s kiszámították, hogy a bérből és fizetésből élők mennyivel többet fogdák az áremelés után húsra költeni, változatlan fogyasztói szint alapján számolták ki ezt az összeget, s került ez — a családok nagy részénél — el lentételezésre béremelési, családi pótlék- és nyugdíjemelési, illetve árleszállítási intézkedésekben. Az állam egyetlen fillért sem keres a húsáruk és a tejtermékek fogyasztói árának emelésén, sőt, még valamivel többet is fordít a felvásárlási árak emelésére, hogy ezzel fokozza a termelési kedvet, a mezőgazdasági üzemek igyekezzenek csökkenteni az önköltséget, neveljenek több állatot, jobban tudjuk kielégíteni a lakosság igényeit húsban és állati termékekben, és emellett tudjunk többet exportálni is. Csupán megemlítem: ez az intézkedés lehetővé tette egyben a termel őszö ve tkezc tek n ól az amortizációs alap létrehozását, ami szintén kedvezően hat a termelés további fejlesztésére. — Engedjen meg egy gyakorlati kérdést: a fel- vásárlási ár élősúlyban, kilogrammonként a sertésnél 1 forinttal, a , szarvasmarhánál 3 forinttal lett magasabb: hogyan következik ebből a sertéshúsnál átlagosan 30, a marhahúsnál átlagosan csaknem 50 százalékos áremelés? Azzal szeretném / kezdeni, hogy az új fogyasztói árak részletes kialakításával a tőr kehús fogyasztói átlagára az eredetileg előirányzottnál valamivel kisebb mértékben emelkedik. A tőkehús átlagára 39 százalék helyett 28,2 százalékkal nő. A marha tőkehúsnál pedig — annak következtében, hogy az import fagyasztott hús a belföldi húsnál kilogrammonként 2— 4 forinttal (mintegy 10 százalékkal) alacsonyabb áron kerül forgalomba — a különbség még nagyobb; az átlagos áremelés az előirányzott 50 százalék helyett 46,5 százalékot tesz ki. Az árváltozások eredetileg számításba vett kihatását befolyásolja az is, hogy az étkezési szalonnafélék fogyasztói ára az előirányzott 11 százalék helyett 16,4 százalcklial csökken. A kérdés lényegére térve: először is más az élősúly, és más a vágott súly. A vágómarhánál az élősúlynak csak mintegy 50—55 százaléka hasznosítható; ez az arány a sertésnél kedvezőbb ugyan — mintegy 80—85 százalék —, ennél viszont azt kell figyelembe venni, hogy a vágott sertés súlyának valamivel több mint 40 százaléka a szalonna és a zsír, márpedig ezeket az eddiginél olcsóbban adjuk. A zsír ára 25 forint helyett 20 forint lett, a szalonnaféléké — mint az előbb < említettem is —, több mint 16 százalékkal, a tepertőé pedig kereken 14 százalékkal csökkent. — Mi az oka annak, hogy egyes húsfélék ára nem egyforma százalékkal nőtt? Mire alapozódik a differenciálás? Mindenki tudja, hogy kevesebb karaj van egy sertésben, mint combhús, de mivel nem volt elég nagy a különbség a kétféle hús ára között, a kereslet oly nagy mértékben irányult a karaj felé, hogy nem is lehetett teljesen kielégíteni. A közgazdász nyelvén, de remélem, széles körök számára is érthetően, így tudom ezt megfogalmazni: a differenciálással azt akarjuk elérni, hogy a termék fogyasztói árszínvonala ne csak a termelési költségekhez, hanem a kereslet és kínálat irányításának követelményeihez is jobban igazodjék és helyesebben fejezze ki a használati ér téka rá n y ok a t is, magyarán: a minőségi húsok árát emeltük nagyobb arányban. A Minisztertanácstól kapott megbízás alapján arra külön gonddal ügyeltünk, hogy a lakosság által legnagyobb mennyiségben fogyasztott húsfélék — például a sertéscomb, vagy lapocka — ára ne az átlagosnál nagyobb mértékben, hanem annak megfelelően emelkedjék csupán. Ugyanakkor egyes kevésbé értékes húsrészek ára az átlagosnál kisebb mértékben emelkedik, így például a dagadó ára kilogrammonként 30 forintról csak 34-re, sőt egyes kocsonyahúsok — közöttük a sertésfej — ára csökken. A szakmai szempontok, a kereslet és kínálat egyensúlyának előmozdítása a marhahúsnál még fokozottabban tette szükségessé az árak széthúzását. A marhahús-fogyasztás zöme a cspntnélküli színhúsból, a hátszínből és rostélyosból (amely kisebb mérteikben csontos hús), valamint az egyéb leveshúsokból (ahol a csont részaránya magas) tevődik össze. Ezek áremelkedése együttesen 50 százalék alatt marad. Ez azonban úgy valósul meg, hogy például a comb és a lapocka ára mintegy 65 százalékkal. viszont a leveshúsok ára csak mintegy 20 százalékkal emelkedik. Az átlagosnál nagyobb mértékben kellett emelni a borjúhús, a vesepecsenye és a máj árát. — Hogyan alakulnak az árak az üzemélclmczés- ben és a vendéglátóiparban? Az üzemélelmezésben csak az ételek el készítéséhez felhasznált élelmiszerek árváltozásának egyenlegét, azaz az árkülönbözetet hárítjuk át a dolgozókra: kiszámolják, mennyivel kerül többe a hús, vagy a húskészítmény, .illetve a felhasznált tejtermék, s ebből levonják, hogy mennyivel lett olcsóbb a zsír és a szalonnaféle. Egyéb költségek is emelkednek itt, de ezeket a vállalati költségvetési hozzájárulás emelésével fedezik. Az új árakkal összhangban emelkednek az üdülési díjak, de ■— ahogyan a lapok már hírt adtak erről, a SZOT elnöksége úgy határozott, hogy a szakszervezeti kedvezményes üdülésnél ennek bevezetésére csak július elsejével kerül sor. A kereskedelmi vendéglátó- iparban a haszonkulcs „rára- kodás” miatt nagyobb mérvű drágulás tulajdonképpen1 csak az osztályon ; félüli és az I. osztályú éttermekben következik be. Ezeknél a vendéglőknél ugyanakkor a fix haszonkulcs rendszerről a mozgó haszonkulcs Rendszerére térünk át. Ez lehetőséget ad arra, hogy a luxu« éttermek a szezon-követelményekhez igazodva idegenforgalmi szezonban nagyobb és a holtszezonban alacsonyabb haszon- kulccsal dolgozzanak. A szociális, egészségügyi és kulturális intézményeknél (óvoda, bölcsőde, kórház, iskolai étkeztetés, stb.) az élelmiszerek áremeléséből adódó többletköltségeket nem hárítjuk át a lakosságra. Ezeknél az intézményeknél a többletköltségeket az állam téríti meg a költségvetésből. — Amikor nyilvánosságra került, hogy bizonyos ruházati cikkek árát leszállítják, voltak olyan hangok, hogy ez semmiben sem fog különbözni az úgynevezett szezonvégi kiárusítástól. Mi a valóság? ^ Évek óta folytatunk szezonvégi kiárusítást, s leértékelt áron adunk el divatjamúlt termékeket anélkül, hogy ár- leszállításról beszélnénk. Most viszont valóban árleszállításról van szó, amely mellett megmarad a szezonvégi kiárusítás és megmarad a divatjamúlt termékek leértékelése is. Ebben a hónapban két árintézkedés is találkozik: az elsejei árleszállítás és a téli cikkeknek februárban induló szezonvégi kiárusítása. Most mintegy 1500 termék ára lett alacsonyabb. Szeretném kiemelni a legfontosabbakat: az ágyneműk és az ágynemű-anyagok 8—27 százalékkal, a selyem szövetele közül a fehérnemű műselyem és nylon szövetek 20—30 százalékkal, a kötöttáruk közül a szintetikus felső- és alsóruházati cikkek és a habselyem áruk 10—15 százalékkal, a kártolt gyapjúszövetek és azokból konfekcionált cikkek 8—20 százalékkal lettek olcsóbbak. összegszerűen ez keretien évi 730 millió forint m '(/takarítást jelent a lakosnak. I — Ennél az árleszálli- I tásnál milyen meggonI lások vezették az illetékes szerveket? Nálunk drágák a textiláruk, s azoknak a cikkeknek az ára, amelyeket most az intézkedés érint, általában magasabb volt, mint amennyi a termelési költségük, ezért lehetett leszállítani. Célunk, hogy késCbo a ruházati cikkek fogyasztói ára még közelebb kerüljön a szomszédos, általában az európai országok alacsonyabb árszínvonalához. Az utóbbi években mlllió- szájnra járnak nálunk külföldiek, illetve magyarok külföldön, s elég sokan akadnak közöttük, akik nagyon is jól felismerték, mi adódik abból, ha azonos cikkeik ára nálunk, vagy a másik országban jelentősen alacsonyabb, vagy magasabb. Gondoljuk csak meg, hogy a nálunk olcsó szalámiból, vagy kardigánból, pálinkafélékből mekkora mennyiséget „exportáltak” a turisták, hogy „csenoselési” alapon azután varrás nélküli nylonharisnyát, orkán kabátot, szilonin- get, zsebkendőt, ágyneműt, hasonló cikkeket „importáljanak”, és kihasználták az országok közötti áreltéréseket arra, hogy maguknak ezúton előnyöket szerezzenek, sót, esetenként area is, hogy üzérkedjenek. A textíliák mostani árleszállításába bevont cikkek között találják az ágyneműt, a zsebkendőt, az orkánkabátot, a nylonféléket, közöttük a varrásnélküli harisnyát, stb. Ez utóbbinál csak megemlítem a céltudatos törekvések illusztrálásaképpen, hogy 1957. óta már többször került sor a nylon- harisnyánál árleszállításra. A varrásos nylonharisnya ára 1956-ban még 98 forint volt, február 1-től 29 forintért kapható. Ehhez arányosítottuk a varrásnélküli nylonharisnya árát, amely eddig 48 forint volt, s matt 38 forint lett. Si'logikailag ebbe »gondolatsorba tartozik,' ha talán egy előiő kérdésnél kellett volna említenem: ilyen összefüggésben világosabbá válik, miért emeltük az átlagosnál na-' gyobb alanyba a téli- és csemegeszalámi árát — Hallhatnánk valamit arról még, milyen külön meggondolások érvényesültek, amikor egy-egy textilárunál eldöntötték, hány százalékkal csökkenjen as ára? A termelési tényleges költségeken kívül itt is figyelembe vettük, hogy a helyesen megállapított árnak szabályozó funkciója is van. A keresettebb cikkeknél az átlagosnál kisebb, a kevésbé keresetteknél viszont valamivel nagyobb mértékben szállítottuk le az árakat Az árleszállítással érintett termékcsoportokban egyébként közelebb kerül a felnőtt méretek ára a gyermekméretek árához, de vigyáztunk arra, hogy az úgynevezett ütköző méreteknél helyes árarányok érvényesüljenek. A kártolt szövetekből készült konfekcionált felsőruházati termékek közül a felnőtt ruházati cikkek ára átlag 15 százalékkal, a gyermekruházati cikkek ára pedig 10—13 százalékkal mérséklődött. Az árleszállításba bevont cikkcsoportokon belül minden esetben, de csak kisebb mértékben csökkentettük a gyermekruházati cikkek Arát, mert ezeknek ára a felnőtt ruházati cikkekhez viszonyítva eddig is alacsony volt és ez csak állami dotációval volt elérhető. Az árleszállítás körének és mértékének megválasztásánál az is vezetett minket, hogy eredményképpen különösen az alacsony jövedelmű rétegek ruházkodási költségei csökkenjenek, nem csökkentettük viszont a luxuscikkek árát. Elmondhatom: rendkívül nagy gondot fordítanak az összes illetékes szervek area, hogy aminek az árát leszállítottuk, azt kapni is lehessen a boltokban. Ä. J. miskolci olvasónk munkaviszonyát a vállalat felmondta. Kérdése: köteles-e a felmondási idő alatt dolgozni, és jár-e munkabér erre az időre? A felmondást a munkaviszony megszüntetésének tervezett időpontjánál — mely bármely napra szólhat — legalább tizenöt nappal korábban kell közölni. A vállalat a felmondást érvényesen csak írásban közölheti. Ha a munkaviszonyt a vállalat, mondja fcirkot éles a dolgozót a munkaviszony megszűnésének időpontja előtt tizenöt nappal, a munkavégzése alól felmenteni. Erre az időre átlagkereset jár. Legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor lú kell adni a munkakönyvét az előírt igazolásokkal együtt, és ki kell fizetni a munkabért, valamint az esetleges egyéb járandóságokat . R. A. szikszói isz-tasnak tehene elhullóit. Háztáji biztosítása alapján kérte a kár megtérítését, de az elhullott 1 db tehén után 1000 forint helyett csak 600 forintot kapott. Azt szeretné tudni, hogy jogszerűen járt-c el az Állami Biztosító? Az Állami Biztosító a tsz- tagok háztáji biztosítása alapiján egy db tehén elhullása esetén 1000 forintot, egy db növendék-marha után pedig 800" forintot fizet, ha az állat elhullásakor a biztosítottnak csak két darab szarvasmarhája volt. Ha az állat elhullásakor a tsz-tagnak kettőnél több szarvasmarhája van, az 1800 forintot el kell osztani ezek számával és csak az egy szarvasmarhára eső kártérítési összeg fizethető. Az Állami Biztosító jogszerűen járt el, mert a biztosítási díjak megállapításakor két szarvasmarhát vett, figyelembe. Ha több a háztartásban tartott állatok száma, az elírni- lási lehetőség is nagyobb, s ezért a kártérítés összegét, kelt megosztani a tartott szarvas- marhák számával. Új jogszabályok Ax alacsony össsegü nyugdijak felemeléséről A munkás-paraszt kormány 2/1966 sz. rendeletét 1966. február 1-től kell alkalmazni, melynek értelmében az egyes alacsonyabb összegű saját jogú nyugdíjakat felemelik. Ennek megfelelően 10 százalékkal, de legalább havi 50 forinttal kell felemelni azokat a munkaviszonyon vagy KTSZ-tagságon alapuló nyugellátásokat (öregségi és rokkantsági nyugdíjat, járadékot, nyugbért) és a 66 százalékot meghaladó munkaképesség csökkenése alapján megállapított baleseti járadékokat, amelyek a havi 750 forintot nem érik eL A 400 forintot el nem érő özvegyi és szülői nyugdíjak 10 százalékkal, de legalább havi 25 forinttal emelkednek, de a 400 forintot nem haladhatják meg. Az árvaellátási díjat, ha a havi 200 forintot, teljes árva esetében a. havi 400 forintot nem érte el, a jogszabály szerint 10 százalékkal kell emelni úgy, hogy a felemelt összeg a havi 200, illetve 400 forintot nem haladhatja meg. Az, OMBl-járadékosok ellátása 330 forintról 380 forintra, sz özvegyek járadéka 180 forintról 205 forintra emelkedik. A nyugdíjak emelését a SZOT Nyugdíjfolyósító Igazgatósága kérelem beadása nélkül végzi el. A felemelt összeget először februárban kapják meg * nyugdíjasok. A családi pótlék felemeléséről A 3/1966. számú Kormány- rendelet értelmében az 1966. február hónapjától járó családi pótlékokat felemelt összegben kell kifizetni. Az egy naptári hónapra járó családi pótlék összege: 2 gyermek után összesen 300 forint, bárom gyermek utón összesen 510 forint, minden további gyermek után gyermekenként további 170 forint. Az egyedülálló dolgozó nőnek egy gyermeke után 140 forint, két gyermeke után havi 340 forint jár. Építőipari dolgosok különélést pótlékáról "Az építésügyi miniszter 3/1966. számú utasításában előírta, hogy az ÉM felügyelete alá tartozó építő-, szerelő- és szakipari vállalatok, valamint fő- és szakfelügyelete alá tartozó tanácsi építő- és szerelő- ipari vállalatok változó munkahelyre alkalmazott dolgozóinak cs segédüzemei nem változó munkahelyre alkalmazott munkásállományú dolgozóinak különélést pótlékot kell fizetni. A különélési pótlék mértéke a vállalat székhelyén munkában töltött munkanapokra a családfenntartónak 15 Ft, a nem családfenntartónak 10 Ft Ha a dolgozó a vállalat székhelyén kívül végez munkát, a7( eltöltött munkanapra a családfenntartók 20 forintot, a nem családfenntartók pedig IS forintot kapnak. Családfenntartó az a dolgozó, aki házastársával (élettársával), vagy keresőképtelen hozzátartozójával (gyermekkel, testvérrel, szülővel, nagyszülővel) közös háztartásban él és a helyi tanács vb által kiállított családfenntartói igazolás szerint eltartásukról gondoskodik. A különélési pótlékot havonta egyszer, a végelszámolás alkalmával kell fizetni. Ez a pótlék nem bérjellegű, ezért az átlagkeresetbe nem számítható be. Az utasítás 1966. február hó 1. napján lépett hatályba. Dr. Sass Tibor Bányászsztrájk Belgiumban Szomorú képet fest az AFP tudósítója kedden az észak-belgiumi bányavidékről, ahal már néhány napja tartanak a véres tüntetések a zwartbergj szénbánya tervezett bezárása miatt. A bánya-aknák lejáratánál sztrájkőrök posztóinak, a csendőrséget háromezer főnyi katonasággal erősítették meg. Az utakon végig kiszaggatták az útjelző táblákat, felszedték a kövpket. Mindenütt cserepek és törmelék borítja az úttestet. A bányászok — akiknek veszteséglistáján eddig két halott és 60 sebesült szerepe] — és a velük szembenálló fegyveres karhatalom közt fokozódik a feszültség. A leszerelési érlelíezlelről Kedden a genfi Nemzetek Palotájában megtartotta 236. munkaülését a tizenhéthatalmi leszerelési értekezlet. A TASZSZ tudósítójának beszámolója szerint a bizottságok munkájára rányomta bélyegét a békés észak-vietnami városok és falvak elleni barbár amerikai légitámadások ujralelveteie.
