Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-10 / 34. szám

4 eSZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök, 1966. féhrnir íft. Néptánc találkozó Diósgyőrött Egyedülálló kezdeményezés: Tanulmányi verseny felnőtteknek Borsod megye városaiban és falvaiban az idén mintegy 8 ezer dolgozó jelentkezett az általános iskolák 7—8. osztá­lyának elvégzésére. A félévi vizsgák eredményeivel a peda­gógusok elégedettek és a ta­nács művelődésügyi osztálya most egy érdekes, hazánkban még egyedülálló kezdeménye­zést valósít meg. Elhatároz­ták, hogy a dolgozók általános iskoláinak esti és levelező hallgatói részére tanulmányi versenyt hirdetnek. Céljuk: be­mutatni, hogy az esti iskolák­ban a felnőttek nemcsak bi­zonyítványt, hanem tudást is szereznek. A tanulmányi ver­senyt március 13-án Sajóbá- bonyban rendezik meg és arra mintegy száz nevezőt várnak. A felnőtt iskolások az írásos beszámolókon helyesírásból, magyar irodalomból, történe­lemből és földrajzból adnak számot felkészülésükről. Ezek­hez a tárgyakhoz szorosan kapcsolódik majd a világné­zeti nevelés és napjaink poli­tikai eseményeinek kérdései. A tanulmányi verseny győzte­seit, a tanács értékes könyvju­talomban részesíti. Felfelé nézz, ember! Melkezdődön a középiskolasok veiéi kedője Efgy tanuló hét tantárgyból indulhat Szerdán megkezdődött az 1985—1988-os országos közép­iskolai tanulmányi verseny, amelyben á középiskolák 111. és IV. osztályos diákjai Vesz­nek. részt, Egy-egy tanuló leg­feljebb két tantárgyból indul­hat. Az első — iskolai — forduló­ban a versenyzők zárthelyi dolgozatot készítenek matema­tikából, biológiából, fizikából, oroszból, kémiából, könyvvi­telből és gazdasági számtanból. A zárthelyi dolgozatos tár­gyakból, a második — megyei — fordulóra áprilisban kerül sor, kivéve az orosz nyelvet, amiből — ezúttal először — a második fordulóban szóbeli verseny lesz. Elkészült a Miskolc területér működő közművelődési könyv­tárak elmúlt évi statisztikája A város területén összesen 151 könyvtár, illetve könyvtári íi- ók működik. A városi könyv-,,, tár 24 helyen kölcsönöz köny-.jj- veket. A szakszervezeti háló-] zalnak 127 kisebb-nagyobb! könyvtárát kereshetik fel Mis kolcon az érdeklődők, a leg nagyobb ilyen intézmény pe dig a több mint százezer kö­tettel rendelkező II. Rákóczi Ferenc Könyvtár. A város 152] könyvtárában Összesen 409 693 kötetből válogathatnak az ol­vasók, akiknek száma az el­múlt évben csaknem 40 ezer] Volt. A könyvtárak rendszeres, olvasói csaknem 400 ezer eset­ben látogatták meg a könyvtá­rakat, s összesen egymillió Ili ezer köletet vittek ki olvasásra. A látogatók és a kölcsönzött kötetek százalékos aránya városi könyvtárban és fiók-] könyvtáraiban volt a legma­gasabb. Az összes látogatók 43.1 százaléka ebben a 24 • •MattMmiitiiidcidieioeiitsMioaatMM«« ■ NO p MŰSOR , .• illáitE: -miieknek!'. 12. ,Egy, éjszaka szerel­'* me. Román. Széles! J3—15. Car­in 13. Játék a miizeumbaii. Ma- louche. Színes francia. Szeles! K.: toYor. Szeles. 11 lb. Vihar Ázsia- naponta 5 és í. 8.. vasárnap f. 5 ban. Szovjet. IC: naponta f. 4, és 7> M.; 13. f. ij.k0r. Banditák, hn. 6 es 8. M.: 13. í. 10 és f. 12. Pacsirta. KOSSUTH-filmszínház délelőtti műsora: 10—12. Játék a múzeumban. Ma­gyar. Széles! 14—16. Csak neked. Színes angol. Széles! IC: vasárnap kivételével naponta délelőtt f. li­kőr! KOSSUTII-filmszinház délutáni műsora: TÁNCSICS: 10—11. kohó, a farkas. Magyarul beszélő színes amerikai. (,,B”-bér- let beváltható!) 12—13. 11a ezernyi klarinét . . . Csehszlovák. Széles! 34—15. Bolondos história. Magya­rul beszélő csehszlovák. Széles! K.: naponta f. 5 és 7. M.: 13. f. 10-kor. Szerelem csütörtök. SZIKRA: 10—11. Ne hagy magad, Pitkin. 10-15. Csak neked. Srfnes angol. Angoi. Széle5, Ta-lS. Cartouche. Szeles! K.: naponta 4. n. c és 1. C. Sl)nK francia. Széles! 14—15. í> i JV. . 1 Irt pun Ifi ‘i, 11. U X. ö. Cl'/ínpg M.: 13. f. 10 és í. 12. Egy taxisofőr Lobó a halála. FÁKLYA: 10—n. Az igazság pillanata. Szí­nes olasz. Széles! Csak 16 (éven íe­Oimnázfiimo! Icrvczneh Szikszóra A tervek szerint jövőre Szik- fezón is gimnáziumot építenek.? Az új létesítményt valószínű-* leg az általános iskola mellé* építik majd, így a közép- és? az általános iskola tanárai v könnyebben segíthetnek egy- másnak. Szó van arról is, hogy a két épületet egy központi látórendszerrel látják eL a farkas. Magyarul beszélő színes amerikai. (,,B”-bérlet be­váltható!) IC: naponta hn. 5, és n. 8. M.: 13. 10-kor. A tizedes, meg a többiek. SAGVAltl: lfb-U. (F. 5 és hn. 7.) Szép csa­Í ládok. Magyarul beszélő olasz. Széles! Csak Iß éven felülleknékl 12—13. (F. 5 és hn. 7.) F.dentől. ke­letre. Színes amerikai. Széles! 14—15. (4 és 6-kor!) Lobó, a farkas. ^Magyarul beszélő színes amerikai. PETŐFI: .10—11. Folytassa, Kleől Magyarul ^beszelő angol. Széles! 12—13. (Csak Leste 7-kor!) A szerelem órái. Olasz. {.Szólna! Csak 1G éven felülieknek! Cl3. (Csak du. f. 5-kor!) Szerelem ; csütörtök. Színes magyar- 14—15. A Vilid. Magyarul beszélő nyugatné- •{'met. K.: hétfő, csütörtök f. 5 és V7, kedd, péntek csak 7-kor! M: 13. “ElO-kor. Aki átmegy a falon. ADY — Tapolca: 12—13. A híd. Magyarul beszélő {"nyugatnémet. 15—Ifi. Fgy olasz rVfc. sóban. Lengyel, K.: kedd. [szerda, szombat 6, vasárnap L 4 Jós 6-kor! BÜKK: (M lskolc-H ámor) 12—13. Nyugtalan nyár. Ju­goszláv. 14—15: Kdentől, keletre. .Színes amerikai. Széles! (,,A”-bér- •{«let beváltható!) ifi. Hajrá, íran- jiCiák! Színes francia. K.: hétfő# {■kedd, szerda, szombat fi, vasárnap' *f. 4 és ö. M.: 13. 11-kor Férjek. Miskolci Hemzoíi Színház műsora ■10, csütörtök. Erkel. Maya. 19 óra.1 •'U, péntek. Blalia Maya. 19 óra. 12, szombat. Bórletszünet. May*' 1 • 15 órakor. '' DérlelszUnet. Maya. 19,30 óra* ,, kor. , ,13, vasárnap. Bérletszünet. Fizika- ,, sok. 15,00 óra. ,, Déryné. Maya. 19,30 óra. , ,14, hót.fő. A Debreceni Csokor*^ * Színház opera előadása. 19 órví. >•15. kedd. Jászai. Maya 10,00: ór», •*•16. szerda. Oflrv. Maya. 19 óra. . •'17, csütörtök. Goldoni. Maya 19,» óra. i könyvtárban fordult meg, s in- • nen vitték ki az összesen köl- . csönzötl kötetek 41.8 százalé- ! kát. A helyes kezdeményezés­nek folytatása lesz (hasonló­an a kórusmozgalom évek óta megrendezett közös szem­léjéhez). A varas néptánc együtteseinek ezután minden évben lehetőséget nyújtunk a találkozó megrendezésére, kiegészítve azzal, hogy a jö­vőben előbb az együttesek nézik meg egymás munkáját — tapasztalatszerzés céljából —, majd gondos válogatás után kerülnek a közönség elé a legszebb, a legjobban sikerült koreográfiák. (Re­méljük, akkor valamennyi miskolci együttest színpadon láthatjuk, és nem marad tá­vol az egyetem és a K1SZOV csoportja sem!) Csak így le­het jól szerkesztett, drama- turgiailag jól átgondolt, egy­séges, egyben állandóan emelkedő színtű műsort pro­dukálni. Problémát jelentenek a táncokat kísérő zenekarok. Nem mindig tudják ellátni feladatukat. Egyrészt gondot jelent számukra a népzenén alapuló Kompon ílt zene meg­felelő színtű megszólaltatása, másrészt a vezető, irányító szerep, a tempók megtartá­sa, a táncok precíz kísérete elmarad, s ez igen megnehe­zíti a koreográfusok munká­ját. (Helyes lenne egy lépés­sel előbbre lépni a népi ze­nekarok műsorpolitikájában is! Szerencsére szép számmal van mai zene, mely igen al­kalmas az ilyen együttesek szó inára.) A város távlati kulturális tervében szerepel a diósgyőri várudvaron, a restaurációt követő időszakban az Észak- magyarországi Néptánc Fesz­ti víÚ megrendezése is. En­nek előkészítését szolgálja e találkozók rendezése. Helyes lenne, már a nagy érdeklő­désre való tekintette] is, a nyáron a rendezési hibák megszüntetésével megismé­telni a műsort. (Itt a -műsor-' szerkesztésre gondolunk.) El­képzelhető az is, hogy együt­teseink addig ój koreográ.- fiákkal, friss számokkal is felkészülnek. A néptánc találkozó sike­re, a műfajban rejlő gazdag anyag érdemes rá', hogy töb­bet foglalkozzunk vele. Re­méljük, így vélekednek a lelkes, néptáncot szerető, il­letve táncoló fiatalok, és se­gítségünkre lesznek, hogy eb­ben, a múlt hagyományait őrző, ápoló művészeti ága­zatban megtaláljuk azt, ami izgatóan modem, újszerű, és csokorba kötve átnyújtsuk városunk művészetpártoló közönségének. Flach Antal egvüttes számai közül leg­jobban talán a Kalocsai lán­cok tetszett, bár nagy sikert aratott a Cigányok című pro­dukció is. Hosszantartó taps köszöntötte a hazai együt­test, az Ady Endre Művelő­dési Ház csoportját. E fiatal, nem nagy múlttal rendelke­ző együttes kellemes megle­petést szerzett remekbe sza­bott táncaival. Reméljük, e találkozó sikere tovább lel­kesíti őket, sőt, a találkozó valamennyi részvevőjét. Mél­tán illeti dicséret az együt­tesek munkáját irányító ko­reográfusokat: Böröcz Józse­fet, Kerekes Antalt, s nem utolsósorban Adorján Lajost, az ózdiak irányítóját. A Pa­mutfonó gárdájának lelkese­dése még sok lehetőséget re.it magában. További szorgal­mas munkával, sikeresebb témaválasztással és kivitele­zéssel felzárkózhatnak az említett együttesek mögé. A találkozó elérte célját: megtalálta a közönséget, újabb erőt adott a csoportok további munkájához, egyúttal egy sor problémát tárt. fel, nagy feladatokat róva irányí­tóikra. DD Késő éjszakába nyúló szakmai megbeszélés követte a találkozót, ahol koreográfu­saink és a város népművelé­sét irányítók tanácskoztak, a látottak alapján, Vásárhelyi Lászlóval, a Népművelési In­tézet munkatársával. Ekkor esett szó a további tervekről és feladatokról. 0 Ä közelmúltban népvise­letibe öltözött lányok és fiúk, néptáncosok lepték el a diósgyőri Ady Endre Mű­velődési Házat. A műsor, a zsúfolásig megtelt nézőtér, a lelkes közönség a néptánc, a folklór győzelmét jelentette. Nem a színes, látványos műsort értékelni hivatott e néhány sor, egy-két szót mégis megérdemelnek azok az együttesek, amelyek időt cs fáradságot nem ismerve, rendszeres munkájuk ered­ményét, gyümölcsét nyújtot- ták át az. érdeklődőknek. Mindenekelőtt, nemcsak ud­variasságból, a vendég ózdj táncegyüttest illeti dicséret, kiemelkedően szép, érdekes és üdén ható szó maiért, me­lyekkel méltán vonta magá­ra a figyelmet, s érdemelte ki a közönség elismerését. (Tardonai székestánc, Doma- házi ivóbál.) A miskolci együttesek kö­stül a Diósgyőri Vasas Mű­vészegyüttest, a miskolci Avas Táncegyüttest kell első helyen említenünk, hiszen ezúttal is a tőlük megszokott színvonalon szerepeltek. A két, külföldön is ismert együttes a régi, úgynevezett ,,nagy” számait mutatta be. A Vasas együttes ezúttal a legfiatalabbakkal, az együt­tes új tagjaival lépett pó­diumra, s ba a szűkresza- bott felkészülési idő kevés­nek is bizonyult a számok íxéréséhez, szereplésük még­is emlékezetes marad. (Pár- Kás tánc, Forgatós.) Az Avas A íizeuiiaíévcsek köszöntése képviselői, valamint a szülők is szép számban megjelen­nek. Sárospatakon a Rákóczi Gimnázium ifjúsága külön ünnepélyt rendezett a tizen­hatéves fiatalok köszöntésé­re az iskola dísztermében. Ének-, zeneszámok, szavala­tok, üdvözlések hangzottak el a műsorban, majd szép rendben 300 ifjú vette át megilletődötten személyi iga­zolványát a járási rendőrka­pitányság képviselőjétől. A sátoraljaújhelyi járás községeiben. megkezdődött a tizenhatodik életévüket be­töltött fiatalok személyi iga­zolványának kiosztása. Ebből az alkalomból a helyi úttö­rőcsapatok és KlSZ-szerveze- tek műsoros ünnepélyeket rendeznek, hogy ezzel is em­lékezetessé te gye le ^ fiatalok számára életüknek ezt a ne­vezetes eseményét. Az ünne­pélyeken a párt-, a tanácsi és a társadalmi szervezetek negyvenezer rendszeres könyvtárlátogató fäelccn ^zV~~CTck ötven esztendeig jó cim- ' Iif borúk voltak, mondhatnám, ke- belbarútok. Ha a gazdának el­ment valamitől a kedve, ő, a citera egy-kettőre visszahozta. Nagy volt barátságuk, hiszen a citera nem kért enni, munkásnapokon ott függött a kamra falán, s feszülő húrjai vidám, pattogó dallamokról álmodoztak. A „régi jó világban” rengeteg ideje volt a citera gazdájának, mert, hogy napszámos volt. Mit is kezdhetett volna idejével, ha munkája nem kellett sen­kinek? Jól jött ilyenkor a citera, lefog­lalta a szegényembert. Amikor úgy érez­te, hogy a gondok kezdik megszaladni lelkét, kapta magát, kiment a kamrába és már hozta is az egyszerű zeneszer­számot. Lefújta róla a port, majd ron­gyot szedett elő, pár csöpp petróleumot csepegtetett rá, s a gyerekek ámuló szeme előtt csakhamar nagyon szép piros rózsa nyílt ki a feketére aszott deszkán. Amikor emígyen tisztába tette citeráját, füléhez nyomta, megpengette rajta a húrokat. Ha valamelyik időközben meglazult, húzott rajta. Kirázta belőle a nyomófái, és a halcsontot, majd letette maga mellé a citerát a lócára. Néhány­szor megpengette a húrokat. — Jó — mondta fennhangon. Az asszony bólin­tott, örült, hogy jó a citera. A gyere­kek is örvendeztek. Elhúzódtak a meleg­re, és áhítattal várták, hogy megszólal­jon a citera. Ha nagyon szomorú volt a gazda, mindig vidámmal kezdte a „házi hang­versenyt”, s nagyon gyakran kellett kez­denie vidámmal, azzal, hogy „Kovács pengeti a vasat...” Felesége, miközben tésztát gyúrt, vagy a gyerekek nadrág­ját foltozgatta, dalolt. A gyerekek sor­ban ültek a dikón, lelógatva csupasz lábukat, s mire észbe kaptak, bokájuk — mintegy parancsszóra — összeverő­dött. Elfelejtették, hogy éhesek, elfelej­tettek mindent, ami szomorúság és bá­nat, s önfeledten rugdalták a dikó olda­lát, segítvén az ütemet. Amikor apjuk­nak is megjött a kedve, és hangját meg­eresztve nótába fogott, a gyerekek is bátorságra kaptak, s cérnavékony hang­juk betöltötte a szegényes hajlékot. Képes volt a szegényember órákig citerázni. Nótának nem volt olyan szű- kiben, mint a pénznek. Lehet, hogy ha több a pénze, elvárja, hogy mások szó­rakoztassák, esetleg rádiót vásárol. Öreg ember citerája pénzéért elszórakoztatta volna a világ. De hát nem volt pénze, csak egy ülött- kopott citerája, és rengeteg ideje, ami­vel oly igen gyakran nem tudott mit kezdeni. Történt, hogy jött egy nagy háború, s a vihar szárnyain szabadság érkezett a szegény napszámos ember hajlékába is. Mert sok volt a gyereke, hét hold földet kapott., És máról holnapra meg­változott az élete. Volt mar mit csinál­nia. Istállójában tehenek álltak, az ól­ban sertések röfögtek, nagy nehezen szekeret szerzett, szerszámokat a föld megműveléséhez. Nőm ülhetett ölbe tett ké.*;el télvíz idején sem, mindig akadt valami tennivalója. Egy szép napon villanypóznát állítottak kapuja elé, drótokat húztak ki hazáig. Nem vil­lany futott a drótokban, hanem emberi beszéd, zene, megnevettetó bolondsá­gok. Igen, egy semmi kis dobozt akasz­tottak a szoba falára, „dobozos rádió­juk” lett, potom hat forintért havonta, három-négy tojás áráért elszórakoztatta őket a világ. A citera pedig ott maradt a kamra falán. Senki se nyúlt hozzá. Belepte a por, vakmerő, éhenkórász penészvirá­gok ültek n lapján feslő szépséges rózsa­szálra. Az idő a húroknak támadt, rozsda esett a feszülő drótba. Amikor I nagy reccsenéssel elpattant az első húr, ] a virgonc egerek rémülten iszkoltak szerte szét a kamrában. Aztán a másik, ] harmadik, majd a többi hűr is elpattant, íelkunkorodott, és nem vette észre sen­ki, hogy befellegzett az ötven esztendős 1 etterának. Csak amikor új házba költö­zött a család, vette kezébe valaki. Meg- kopoglatta, forgatta, mintha arra lett volna kíváncsi, van-e még élet benne. Halott volt már a citera, deszkáit meg­ette a szú. Az a valaki a feltüzelendő holmik közé lökte a hasznavehetetlen jószágot. Jól égett, lobogva lángolt. Nem tiltakozott, hogy ilyen kegyetlen sorsra szánták a család egykori szórakoztató­ját. 7. a sok nóta is elmerült az Idők A hullámsírjában, melyet, az öreg citera éltetett. . A gyerekek, akik a dikó oldalán verték az ütemet csupasz sarkukkal, felcsupered- tek, szétszéledtek a világba. Néha, tár­saságban, amikor körbe jár a nóta és innen elszármazott férfiún a sor, hogy kirukkoljon valamivel, lehetőleg olyan­nal, amit a többi nem tud, no, szóval ez a férfiú a citeraszó mellett tanult dallal hozakodik elő. De már ő is csak az első sorra emlékszik. Hiába nógatja a vidám túrse-ág: tovább! tovább! Széttárja karját nagy búsan, sajnálja, hogy elfelejtette a többit, a szegényem­berek hajdani nótáit. Ráfogja az időre, az a ludas benne, hogy kiment a fejé­ből... Gulyás Mihály Igaz, nem lesz könnyű dolgom, hogy nyakcsigolyái­mat a rendes, normális tar­tásba szoktassam. Beletelik majd több hét, de megéri. Amióta leesett az a tömén­telen hőmennyiség, s mind­járt át is rendezte valami emberellenes terv szerint a szél, én mindig feltartott fejjel járok. Bár ebben köz­rejátszik a MIK azon fel­hívása is, hogy „vigyázni kell emberek, a háztetők­ről könnyön lecsúszhat a hó. Ezért, óvatosan közle­kedjünk!" Közrejátszott, s én ezt a MIK-nck most meg is köszönöm. Nem minden­ki nevében, csak a maga­méban. Morf mindenki ma­ga ítélheti meg helyesen a helyzetét. Elérkezett ugyanis az, amit. a MIK már jó előre látott. Olvad a hó, s úgy csusszannak le a nedves, nehéz kupacok a háztetőről, mint szomszédom, a testes Juli néni csússzon t le vagy két hete a síkos vil- lamoslépcsőről, miután az illetékesek korábban indí­tották el a kocsit.. Most a gyerekek hetente háromszor járnak a kórházba látogat­ni. No, persze, a lecsússz«nt hókupacok nem kerülnek a kórházba, csak a járókelők. Már akik nem nevelték át konzervatív fejtartásukat és nyakcsigolyáikat. Ezért szólok én most a MIK után ismételten hozzá­tok. a város utcáin járkáló embertestvérek: fel a fej­jel, csakis felfelé nézzetek, ha tovább akarjátok 1960- ban növelni saját, és csalá­dotok életszínvonalát!... Igaz. előfordulhatnak így is kisebb kellemetlenségek. iMandafiflAftcoeiBCAicitoai» Tegnap, a hócsuszamiásök általános indulásának nap­ján én például olyan kelle­metlenül koccantam össze egyik embertársammal, hogy nyomban két pofont Ígért. Sőt, miután bocsánatkérést hebegtem, még röhintett is egyet. Korán tette. Alig lé­pett ugyanis ötot-hatot, ak­kora hólcupac zúdult a nya­kába, hogy legalább két és fél magyaros testalkatú hó­embert. fabrikálhattak vol­na belőle a gyerekek. Miután kiástuk és nyomó­sán figyelmeztettem: felfelé nézz ember, ahogy a MIK is mondta, kezet rázott ve­lem. és ö kért bocsánatot Pechje volt. Az új tartást meg nem szokott csigolyái, miközben ruháját „porolta”, konzervatív helyzetben ma­radtak. így pár lépés után másfél kilónyi vakolat per­gett a fejére. Merthogy a nedvesség a vakolatot is 'csúszásra kényszeríti. Saj­nos, ezt a MIK nem mond­ta meg előre, így jó lenne, ha újabb felhívást közölne. Én azóta elővigyázatosság­ból az itt közepén járok. Nem zavartalan ugyan, s fennáll a veszély, hogy rendőrrel is találkozom. De mi Jenné, ha a MIK, mondjuk, nem közölt volna felhívást, hanem a házfel­ügyelők, s némi segéderő tér vs zerű en m egsza hadi tóttá volna a hótól a tetőket?! No, de ez, belátom, kompli­kált dolog lenne. Egyébként is, min nevetnének okkor olyan jól a ráérő emberek, akik lesben állnak egy-egy esuszamlásgyanús háztetőtől távol, s lesik, hogy a hó mi­kor hull valaki nyakába?... Barcsa Sándor iC80o<5*oe»»oaao9<>«><»e*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents