Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
Vasárnap, 1586. február 6. ßSZAKMAGYARORSZAG 5 esznek olyan dolgozó rétegek, amelyeknél a bér- cs árintézkedések együttesen kedvezően hatnak, másoknál kiegyenlítik egymást és lesznek olyan családok, amelyeket negatívan érintenek az intézkedések. Értelemszerűen az utóbbi kategóriához a nagyobb jövedelműek tartoz- nalí.” Valahogy így szoktuk summázni azoknak az intézkedéseknek „vetületeit”, társadalmi és egyéni kihatásait,, amelyek a találgatás általánosságából immár konkrét tényékké lettek. Arakban és bérekben egyaránt. Ezúttal egyetlen iparág, a bányászat részesedését vizsgálva kitűnik, hogy a kormány 19(36-os tervei alapján a munkások átlagbére 2.1 százalékkal emelkedik az idén» s ehhez jön még a február elsejei bérrendezések kihatása. E két intézkedés azt jelenti, hogy a magyar szénbányászatban ebben az évben 111 millió forinttal többet fizetnek ki, mint tavaly. Borsod megye, mint a magyar barnaszén-bányász- kodás fellegvára, 19,2 millió forintot kap az iménti ösz- szegből. Érdemes e pénz „útját* megfigyelni. Február elsejétől növekedtek a szakmá- nyos műszaki bérek feltárásokon, elövájásokon, fejtésekben és fenntartásokon egyaránt. Lehetővé vált a föld alatti kiszolgáló személyzet bérének 20-ról 25 százalékkal történő emelése. Szerény keretek között növelték a rokkant vájárok bérét. Mindez azt jelenti, hogy például a Borsodi Szénbányászati Trösztnél a bérpolitikai intézkedések nyomán évente egy bányász átlagosan 1013 forinttal keres többet. Kedvezően alakul a közvetlen felügyelet, vagy ahogy az iparban nevezik, a művezetők jövedelme is. A kormány eme intézkedéséből kiérződik a közvetlen termelést irányítók megbecsülése, s egyben a velük szemben támasztott nagyobb igényesség és a tőlük elvárható magasabb fokú felelősségérzet szükségessége. Csaknem 9 millió forint jutott a szénbányászat „asztalára”. A borsodi tröszt ebből 1,2 millió forintot kapott. Számolva a bányák felügyeleti létszámával, ez azt jelenti, hogy átlagosan 1674 forinttal növekszik az e kategóriába tartozók keresete. Természetesen ez magába foglalja az alapbérek növekedését és az ösztönzőbb prémiumjuttatásokat is. Félreértés ne essék, itt már nemcsak valamiféle szociális juttatásról van szó, nem is egy enlősd iségről, hanem a szorgalomról, a rátermettségről, a képzettségről és a begyakorlottságról. Más szóval: a termelés mennyiségében, minőségében és gazdaságosságában jól mérhető eredmények egyfajta elismeréséről. Ez a „mérce'', amikor elosztják a béralapot. Hiszen 5—20 százalékig van lehetőség a differenciálásra. Két intézkedés tükrében valahogy ígji fest a felosztásra kerülő 111 millió forint a Borsodi Szénbányászati Trösztnél. Nem mechanikus cselekedetről, átlagos átszor- zásról van azonban szó, hanem árnyalt, finoman kimunkált elosztásról, amelyben hűen tükröződik bérpolitikai intézkedéseink alap- gondolata. F égül néhány szó azokról a százezrekről, esetleg milliókról, amelyek az iménti két intézkedésen és 111 millió forinton kívül, mint' „rejtett tar tálé ko k” fel haszn álhatók. A külön szabályozott bérintézkedéseken túlmenően, ugyancsak az új rendelkezések értelmében, lehetőség nyílik a létszám-megtakarítás kapcsán összegyűjtött pénz egy részének visszafizetésére. A takarékosan gazdálkodó vállalatok országos átlagban a létszám-gazdálkodásból megmaradó pénz 75 százalékát felhasználhatják béremelésre, E pénzösszeg elosztásánál nagyjából a középirányító szervek döntenek, mintegy illusztrálva megnövekedett jogkörüket — és felelősségüket. Ezért bizony érdemes takarékoskodni — o munkaerővel is! Négymillió forint tervezési díjat takarítottak meg a borsodi községek e kelte tehettünk, igazán megtettük, Nem volt könnyű! — No, akkor a közgyűlés után lehet szusszantani egyet íirre már évek óla várunk! — Szusszantani? Bizony egy pillanatot se! Tervet kell készíteni, mindjárt a zárszámadás másnapján. S ez most egy kicsit bonyolultabb lesz, mint tavaly volt. Sok az űj, a változás. Egynémelyikét még tanulmányozni is kell előbb. — Gondolom, ez ha munka is, inkább öröm, mint teher. — Az. Sokat beszélgettünk már róla egymás között itthon, meg a szomszédokkal, a szakemberekkel is. őszintén szólva egynémelyik, igen szükséges, igen ésszerű változásra már évek óta várunk. — Például az építkezések, a beruházások egyszerűbb, simább útjáról. — Arról is. Aki benne élt, az tudja, mennyi galiba, kár származhatott például abból, ha nem ismerte az a tsz vezető a különböző típustervek százait. Mert ha egyszer egy típust hosszú utánjárással jóváhagytak a felsőbb szervek, a bank, hiába derült ki, hogy nem ilyet gondolt a szövetkezet, hogy ez épp ellenkezője annak, ami az adottságoknak, a körülményeknek megfelel, fel kellett azt építeni egyetlen szeghelyváltoztatás nélkül. Egyszerűen fölösleges dolog voit, mondjuk pert indítani. A tsz nem volt egyenrangú partnere a különböző beruházást végző intézményeknek, vállalatoknak. így csak az adósság, a jövedelmet nyirbáló teher nőtt, nem a gazdaságosság. A taktabájl Béke Tsz tapasztalt szakemberei mindig megtalálták a helyes megoldást? — Sajnos, nem. Nem épülhetett meg egy dohánypajtánk, pedig égetően szükséges lett volna. Fűrott kút helyett ásott kutat akartak ránkbeszélni. Ez viszont annyi volna, mint a semmi. De ezután talán már sikerül. Senlíi nem fnn csalódni bennünk — Gondolom a többi változás is helyeslésre talált Tak- tabájon. — Ez érthető. Évek óta érezzük, hogy hiába törekszünk, hiába szorítjuk például lejjebb és lejjebb a hizlaláshoz szükséges takarmánymennyiséget, a kedvezőtlen felvásárlási ár miatt, nem sokat hoz. Nem annyit, hogy a jövedelemmel tovább fejleszthetnénk a termelési alapot. Pedig az igények nőnek. Csak, ha valamiért kevesebbet kap az ember, mint amennyibe a termelés kerül, szó sem lehet fejlődésről, csak adósodásról. Hadd tegyem hozzá, hogy mi már egy évvel ezelőtt 3,5 kilogramm takarmánnyal állítottunk elő egy kiló sertéshúst. S még igy sem volt valami gazdaságos. Tavaly meg ismét nőtt a takarmányíel- használás, mert meg volt kötve a kezünk. De ez évben, — s ezt őszintén mondjuk, — már bizakodva tervezgetünk. — Mégis, sok helyen, különösen az üzemekben, nem volt éppen valami jó a változtatások első visszhangja. — Véleményünk szerint csak azok nem értették meg, akik nem ismerik a tsz-ck helyzetét. Illetve, akik nem jól ismerték. Arról viszont nem beszélt senki, hogy milyen is az a termelés, például egy ötvenezer forint értékű traktor például csak negyvenezer forint értéket „termel”* tehát ráfizet a tsz. Meg, hogy a tőlünk vásárolt termékféleségek egyike-másika kétszeres, háromszoros áron jut el a vásárlókhoz. Pedig éppen ebből kellett volna kiindulni. — Reméljük, a holnap meg-3 mutatja miért volt szükséges formálni a tegnapi módszereken. — Ez biztos. Mi eddig is tényleg körömszakadtáig dolgoztunk. Fiatalok, idősebbek. Mert mi még azt sem mondhatjuk, hogy elöregedik a tsz.' Ezután meg még .nagyobb lesz a kedv, s ezzel több a termelés is. Csak arra kell majd vigyázni, hogy mindaz, ami okos változás, ne akadjon el sehol. Akkor biztos, hogy senki sem fog csalódni bennünk ... Itt van például a ml elképzelésünk ... Kiss Bálint papírlapokat szed elő. rájuk rótt számokkal* gondolatokkal. S hogy kint már leszállt a téli alkony, fel- kattintja a villanykapcsolót. Barcsa Sándor Fehér és csöndes a falu. A kémények fölött bizonytalanul gomolyog a füst. Nem tud mit kezdeni vele a szél. Talán, mert iránytűje, a Csincse-patak jég alá bújt, így aztán tehetetlenül megszorult a légáramlás a völgyben, nem talál kiutat az Alföld felé. Egy család sorsa miatt érzett aggodalom Is Ilyen tehetetlen libegőssel keresi a megoldás útját. Hol a cselekvés iránytűje? Befagyott talán?! Január 22-én hidegtől vacogva, izgatottságtól fűtve toppant be Kisgyőr tanácsához a községi védőnő. Néhány perccel később, pontosan déli tizenkét órakor megszólalt a hangszóró: „Kérjük a nőtanács és a vöröskereszt vezetőségi tagjait, jöjjenek a tanácsházára!” Jó félóra múlva határozat született: Élelmet és meleg holmit adunk a négy Merucza-gyereknek. Ha nem adunk, éhen halnak, vagy a hideg pusztítja el őket I960! Igaz volna? |-n. Kinek, vagy kiknek a vétke? «* y Üj ház az Újtelepen. Szomszédságában összedőlt vályogviskó. Nincs lakója — egy loboncos kutya őrködik bánatos egykedvűséggel a fal mellé lapulva. Arra sincs kedve, hogy ugasson. Az új házból előlépő ráncos arcú cigányasszony megszokásból kiált rá: kuss! Lompos szoknyája mögül fekete szempárok hunyorognak a tél fehérségére. „Mars be!” Mintha odabent melegebb volna... Az ágyon pólyás köhög. Pendelyes lányka áll a székre, száját az ablakra tapasztja, nyelvével az üveget ízleli. Gyerek a sarokban, gyerek a vackon, gyerek az asztal alatt... A tűzhelyen vakaró pirul. Pirulna, ha egymás elől el nem néznék hol a szemükkel, hol a kezükkel. Az erősebb fenyeget, a sunyibb cselhez folyamodik. Sokan vannak. Háromszor annyian, mint a felnőttek. Az öregasszony nemrégiben felakasztotta magát, hogy kevesebben legyenek. Levágták a kötélről. Két tágas, világos nagy ablakú szoba, előszoba — OTP- kölcsönből épült. A férőhely elegendő. A kenyér kevés. — Huszonhat éve dolgozik az uram a Lenin Kohászati Művekben. Az én családomnak elég volna. De a fiam családját is mi tartjuk. Öt, a feleségét és a négy kölykét... Alacsony férfi. Tépi magáról az inget: hátgerincének egyik csigolyája bütyökként dudorodik, bal csuklója satnyuit csonkban végződik — valamikor talált kézigránát tépte le kezét. Beszél, beszél, beszél... Felsír a pólyás. Visít az együk Gyerek. Pofon csattan. Ki kapta, ki adta — ki tudja? Nehéz ez Igazságtevés. Néha nagyon nehéz. Q Merucza Ferencet jó négy esztendeig pásztorként szer- *ődtette a helyi termelőszövetkezet. Tavaly nyáron disznókat hajtott az irtás között, megcsúszott az. esőáztatta talajon, fa- rönkre zuliont, megsérült a gerince. Amikor visszatért a kórházból, felmondtak neld. A pásztor fellebbezett a járási döntőbizottsághoz. Elutasították. „Felépülése után nem jelentkezett munkahelyén.” „Akkor még táppénzen voltam.” „Orvosi igazolással nem bizonyította!” Újból fellebbezett. A megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság határozott. A termelőszövetkezet fizesse ki visszamenőleges bérét, állítsa munkakörébe. Indoklás: á bizottság elfogadja az utólagosan beszerzett orvosi igazolást, amely bizonyítja, hogy Merucza Ferenc a munkából történt hiányzás .idején táppénzes állományban volt. A felsőbb döntés után mégis elbocsátották. Átszervezés és létszámfelesleg miatt nincs szükség pásztorra. Közölték vele: •uuiiHitmmiiiimiiiiiiiiiimmiiiiimumiiimimimiimmuiiummuimnmmmmiinmnnnmaimnmiimnmiiiimimna FEHÉR FAI 1/- FEKETE GONDOK a Legfelsőbb Ügyészségnél vétózzák meg a bizottság határozatát, bérét pedig egyelőre letétbe helyezik. Ennyi a történet. Leszűkítve és a bonyodalmakat kikerülve. De egyszerűsíthetünk-e történéseket, ha emberi sorsokról van szó? o Alig harmincéves fiatalember az elnök. Hirtelen és indulatos. Azt mondják, nem tűr ellenvetést. — így van. Ki vállalja helyettem a felelősséget? Ha nincs engedelmesség, fegyelem sincs. Meg kenyér se. A múltkorában egy ember konyhakéssel támadt rám az irodában. Hová jutunk, ha mindenki azt tesz, amit akar? Elismerem, néha konok és akaratos vaeyok. — Haragszik Meruczára? — Haragszom. Rossz munkaerő. Itt vannak a papírok: sok esetben nem állt munkába, önkényesen otthagyta munkahelyét — A felsőbb döntés után miért bocsátották cl? — Mert nincs rá szükség. Meg a határozat után nem is jelentkezett, öccsét küldte maga helyett, ö meg azt mondja, hivatalos ügyeit intézte. Nem igaz. Nem mond igazat. Amikor a kórházból kijött, akkor sem jelentkezett. Pedig nem volt táppénzen. Megfenyegette a körzeti orvost: igazolja, hogy beteg volt! — Nem.sajnálja a Merucza-gyerekeket? — Sajnálom. De nem a gyerekeket alkalmaztuk, hanem az apjukat... A törvényesség ellen vétett az elnök, vagy az emberiesség ellen?, yagy mindkettő ellen, vágj’ egyik ellen sem? Túl szigorú volna, vagy csak következetes? A pártszervezet titkára azt mondja: nem nagyon szívleli a kritikát. De most milyen kritika illeti? Négy gyerek vádolja. Egy ember viszont konyhakéssel fenyegette... © — Jaj, kérem, már megint a Merucza-ügy! Haragos a körzeti orvos. Igaz-e, hogy megfenyegette a pásztor? Mosolyog. Az a csöpp ember a felkarjával? ... Nem* dehogyis! Ellenben igaz, hogy utólag kapott igazolást... K5- nyörgött, hogy ettől a két héttől függ, visszaveszik-e a szövetkezetbe vagy sem. Felülvizsgálaton történt. Emberségből. Különben csakugyan lógós-féle. A csigolyája már évekkel korábban sem volt ép. Tavaly csak megütötte... Ki tudja cá- folhatatlanul megállapítani, mikor fáj neki és mikor nem? Sok bajunk volt vele. De négy gyereke van ... Négy gyereke! Á nőtanács titkára már arra gondolt, állami gondozásba véteti őket. De mennyivel olcsóbb ez az. államnak, mintha a pásztor keresi szájukba a kenyeret? S egyáltalán latolgathatunk-e ilyen esetben érték-mércével? Az emberi cselekvés iránytűje nem fagyott be. Megmozdult a falu, — néhány napra jut falat a négy gyereknek. De ez csak átmenet és nem állapot. Más megoldást kell keresni. Igazságosat és igazságosan. De kinek van és leinek nincs igaza?! Az elnök meliclt szól a fegyelem. Ellene egy határozat és négy gyerek. A pásztor mellett szólnak az iratok. Ellene a bizonyított és gyakori fegyelmezetlenség. Igaza van az elnöknek, hogy néha kemény intézkedés árán is tartani kell a rendet. Nincs igaza, ha azt vesszük figyelembe, hogy kissé átlátszó az átszervezés miatti felmondás — az Igazi indok: fegyelmezetlenség. Igaza van a pásztornak, amikor amiatt kesereg, hogy télvíz idején nem tud mihez kezdeni. Nincs igaza, amikor igyekszik- kibújni a maga követte hibák belátása alól. Mi vezethetne helyes megoldásra? Az most már a Legfelsőbb Ügyészség dolga. A törvény jogokra és kötelességekre épül, és fordítva: a jogok és kötelességek a törvényre. Gondolatébresztő eset. A tanács, a társadalmi és a tömeg- szervezetek azt mondják, ettől eltekintve is sok a tisztázni való a szövetkezeten belül, a tanács cs a szövetkezet között, az emberek egymáshoz való viszonyában, irányítók és végre- •» hajtők diszharmóniájában. A közösség nagy úr! A közösség csalhatatlanul bölcs! A közösség sohasem függ egy ember akaratától! A közgyűlés tegyen végső pontot a túlméretezett vitára, s vele együtt azoknak az érzelmi hullámoknak az elvezetéséhez vájjon medret, ami feszíti belülről az embereket és néha csak szó, drasztikusabb esetben viszont konyhakés formájában villan elő. A közös tanácskozás volna a legegyszerűbb és legemberibb megoldási Csala László » > Á Hazafias Népfront értékelte a már mintegy száz tangót számláló műszaki akció- [ bizottság elmúlt évi munkáját. JA különböző területeken dol- Jgozó mérnökökből, technikumokból álló bizottság a község- .fejlesztési munkáknt nemcsak [hasznos tanácsokkal segítette, J hanem a tanácsok kérésére [több mint kétszáz falusi létesítmény kiviteli terveit is elkészítette társadalmi munkáiban. így többek között Pálhá- [zán, Gcsztclyen és Edelény- [ben a vízhálózat bővítésére, 'Mezőkövesden 3 kilométer útszakaszra, Hejőbábán, Tiszatarjánban és Ároktőn orvosi rendelők és lakások építésére dolgoztak ki terveket. Munkájukkal az elfnúlt évben mintegy négy millió forint értékű tervezési díjat takarítottak meg a helyi tanácsoknak. Ezt az összeget más község- fejlesztési célok megvalósítására fordíthatták. A műszaki akcióbizottság tagjai a megye falvaiban nagy megbecsülésnek örvendenek és egyre több helyen kérik segítségüket. Az év első hónapjában már 30 létesítmény építé-, si terveinek elkészítésére kérték fel őket. Kiss Bálint, a taktabáji Béke Termelőszövetkezet elnöke megkönnyebbülést sejtető sóhajjal teszi le kezéből a géppel sűrűn teleírt papírlapok utolsó darabját. — Ügy gondolom, jó lesz. Persze a vezetőségi ülésen még bizonyosan kiegészítjük czzcl-azzal, hiszen mondanivaló van bőven. Csak éppen minden aligha férne bele egy ilyen zárszámadási beszámolóba. S ha valami lényeges hiányozna, azt úgyis kiegészíti a tagság. — Különösen, ha valami jó kimarad. — Különösen, ha valami hiba kimarad! — A mült évben melyikből volt több? — Sajnos és szerencsére — mindkettőből. Már úgy értem, hogy sajnos a Tisza, meg az időjárás nem a_ kedvünk szerint viselkedett De szerencsére a bajok többségét a mi régi kipróbált tagságunk együttesen ki tudta egyensúlyozni, így azután, ha több nem is sikerült, mint terveztük, de az meglett. S ami meglett, több, mint az előző évi volt. Amit Egyenjogú partnerként Ternietössővetkescti vezető a tss-beruhásások simább útjáról : Olcsóbban • dúsítják • a pálvasérceí « Hudabányán a bnrnavaso »érc már kifogyóban van, de JJmég sok millió tonnányi •gyengébb vastartalmú pátvas- •ere rejtőzik a föld mélyében. • Ennek a 21—23 százalékos o «vastartalmú ércnek a felhasz• nálására építették meg a ruJdabányai dúsítóművet. Az ércdúsítóban bevezetett műszaki »intézkedések és a berendezé- »seken végzett kisebb-nagyobb ^módosítások eredményeként snz elmúlt évben a dúsított érc {tonnáját sikerült 4 forinttal [olcsóbban előállítani. Az idén [szeretnék még olcsóbbá tenni »a pátvasérc dúsítását, Ennek érdekében kísérleteket folyhatnak, hogy a generátorokat [az eddiginél gyengébb kalóriáé jú, olcsó szénnel üzemel tes- [sék. Ezzel, mivel naponta »250-—300 tonna szenet túsznál- *nak fel, az év végéig újaljb [jelentős megtakarításokat ér-1 [hetnek eL 1 ■ • • » Miét — Ili salHi® I©rmt
