Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

6 ßSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1999. Murait «. Reflektorfényben: *«HH 4 Van annak már vagy har­minc éve, hogy a kis Kővágó Máris, a kalocsai „külváros­ban”, Negyvenszálláson, elő­ször kezdett rajzolni, feste- getni. Ez a kislány ma Molnár és háziipari szövetkezet. írós- asszony voltam két évig, aztán meghívtak művészeti vezető­nek. Akkor talán ötvenen-hat- vanan voltunk. Most ezerkét- százan. Akkor százezer forin­tók. De így volt az Bulgáriá­ban, Csehszlovákiában, Moszk­vában, Párizsban, Helsinkiben ahol az utóbbi 7—8 esztendő­ben megfordult, és tavaly Bra­zíliában, a Sao Paolóban meg * s= * H: * H: Hi * * Hi Ht Hi Hi * * * * * Hi H: sfc Hi Ht * * * * * H= sk Hi * Hi * * sjs * * i Hi Hi He A plébános és a benzinkorlátozás Hunt plébános úr, a rhodesiai Salisburyben plébániájának hetilapjá­ban felszólította híveit: „Intézzék úgy a dolgokat, hogy hetente legfeljebb egy haláleset forduljon elő, mert a benzinkorlá­tozás miatt a pap képte­len 100 kilométernél több utat megtenni egy héten a temetési szertar­tások lebonyolítására. Amennyiben a hívek en­nél nagyobb számban hunynak el, kénytelen lesz a temetési szertar­tást telefonon elvégezni.” IS íeféíireszlene... Egy olasz konstruktőr olyan ébresztőórát talált fel, amely először csön­get. majd dudál, mint az autó» azután ugat. Ha ez sem használ, akkor rob­banáshoz hasonló dübör­gést kelt. Taposó emberek, csendháborítók, igasi gyalogosok Alig kezdtük el az évet, a szabálysértési előadók naplói­nak oldalai máris telnek, tele- getnek. Sok érdekes embert, esetet elevenítenek fel ezek a lapok. Miskolcon, az első ke­rületi tanács szabálysértési osztályán járva, például meg­tudhatjuk, hogy a szokatlanul nagy hó szokatlanul keveset foglalkoztatta ezt az osztályt Takarítatlan járdák miatt alig négy-öt bejelentés érkezett. Mármost: a járdákat takarítot­ták-e jobban, vagy a bejelen­tések a nagy hó miatt elakad­tak — ezt senki sem tudhatja. Persze, ezekben a bejelenté­sekben sem minden tiszta. Pél­dául: az első kerület egyik házában — amely történetesen magántulajdon — négy lakó él. A tulajdonos a harmadik kerületben lakik. Ha leesik a nagy hó, a tulajdonos kel fel hajnalban, hogy ide jöjjön és ellapátolja a havat. Lehet, hogy még dolgozik is. A négy lakó közül sem lapátol senki, viszont mindegyik eljön a ta­nácsra, feljelentést tesz a há­zigazda ellen, aki nem tisztí­totta el előttük a járdát. Ez a rendelkezések értelmében sza-í bályos. De azért... Kontra autó Sz. J. miskolci lakos azért került a szabálysértési osztály­ra, mert több autót megron­gált. Külföldieket is, magya­rokat is. Csak autó legyen. — Miért tette? — Nem szerelem az autót —- válaszolta a tanácson.' B. G. miskolci lakost ugyan-' csak autórongálás közben ér­ték tetten. Igazi gyalogosok, akik „átestek az úttest túlsó oldalára”. Mindkettőt ezer-ezer forint pénzbírsággal sújtották.' Készül a negyedévi kollekció. Molnárnc és a szövetkezet elnöke, Orbán Gyuláné megbeszélik a külföldre küldendő ajánlatokat. Gáborné. Most érkezett haza Svájcból, pontosabban Géni­ből, ahol három hétig tartóz­kodott az OKISZ megbízásá­ból, hogy többed magával egy kiállításon képviselje a ma­gyar népművészetet. Miközben a bőröndök tartal­mával bíbelődött, hol magáról, hol pedig a nagy útról, s uta­zásairól mesélt kedves köz­vetlenséggel. — 1952-ben léptem be a szövetkezetbe. Akkor alakult meg Kalocsán a népművészeti tot termeltünk egy évben, most húszmilliót. Ebből 15 milliót külföldnek, exportra. És mesél a genfi Magyar Hetekről, a Grand Passage­ban — ottani nagy áruházban — megrendezett kiállításukról, ahol a népművészet volt a fő látványosság. Egy külön szo­bát kapott és azt — illetve a falat beborító kartonokat — telefestette szebbnél szebb ka­locsai motívumokkal. Ügy kap­kodták ki a kezéből a látoga­rendezett magyar kiállításon is, ahol sok-sok elismerést és barátot szerzett hazájának, s a kalocsai népművészetnek. Ma már nemcsak szenvedély és szórakozás a kalocsai nép­művészet, de tisztes jövedelmi forrás is ezen a vidéken, s je­lentős devizaforrása a nép­gazdaságnak. S ebben a haj­dani kis Kővágó-lánynak, a vi­lágjáró népművész Molnár Gábornénak nem kis része van. Federico De Róbertot Az alkimlyok A TÖRTÉNELMI regények­nek nem sok pihenés jut a polcokon. Kézről kézre kap­kodják az olvasók, s néme­lyikre már több hónapos elő­jegyzések sorakoznak. Federico De Robertonak az Európa Könyvkiadónál újonnan meg­jelent müve Az alkirályok is e népszerű könyvek közé so­rolható. Bizonyára sokan emlé­keznek még, az utóbbi évek nagy könyvsikerére, Giuseppe Tomasi di Lampedusa Párduc­ára, melyből film is készült, s nálunk ugyancsak bemutatták. Az alkirályok-at, akár a Pár­duc „féltestvérének” is nevez­hetnénk. Federico De Roberto is olasz, sőt szintén Olaszor­szág délvidékéről származik, miként Lampedusa. Művében ő is a szicíliai arisztokrácia és a feltörekvő polgárság pénzért, hatalomért, dinasztikus érde­kekért folyó torzsalkodásait, féktelen gőgjét, embertelenné merevedett szokásokhoz való ragaszkodását ábrázolja. A regény cselekményének időszaka a tizenkilencedik szá­zad második fele, s ez a kor­szak Olaszország, s benne Szi­cília történelmének forduló­pontja. Ekkor egyesítették a szétszórt itáliai királyságokat, fejedelemségeket, tartományo­kat egyetlen birodalommá. De Roberto könyvében sorra ki­bontakoznak az egyesítésből fakadó problémák: Szicília gazdag urai féltek saját pa­rasztjaiktól, akiknek az egység legendás létrehozója, Garibaldi tőidet osztott, de féltek az erő­sebb és fejlettebb ’észak betö­résétől is, attól, hogy a torinói, milánói gazdagok kitúrják őket kizsákmányoló pozíciójukból. S éppen ebben az időszakban, a feudalizmus bomlása idejen születik meg Szicíliában a bri- gantaggió, a betyárvilág is. Gazdasági, társadalmi okai ugyanazok voltak, mint a mi szegénylegényeink megmozdu­lásainak, és csak súlyosbította a helyzetet a szicíliaiak tudat­lansága, babonák iránti vonzó­dása, s a papoknak az a ta­nítása, hogy „a törvény és a hatóság nem számít, isten sza­va dönt”. De Róbertot az olasz natura­lista iskola, a verizmus köve­tőjének tartják, s a művével bizonyítja, hogy rászolgált erre a jelzőre. Hűvös kíméletlenség­gel ábrázol, s ugyanakkor tár­gyilagosan, aprólékos pontos­sággal. Ez a pontosság lehetővé teszi, hogy élesen kirajzolódja­nak bennünk a szereplők arc­vonásai. Bár a fordulatos, moz­galmas regény lapjain számta­lan figura bukkan elénk, s megismerjük az előkelő Uzeda család valamennyi oldal- és mellékágát és kiterjedt rokon­ságukat, mégis e sok-sok alak mindegyikére pontosan emlé­kezünk. A kapzsi Giacomó és Giulente épp olyan kemény vonásokkal s mégis sokolda­lúan megrajzolt hős, mint a hidegfejű karrierista Consalvo, s a lágyszívű, de élni gyáva Teresa. SAJNOS, A MÜ befejezetlen maradt, írója trilógiának szánta, de csak a második rész közepéig jutott el. A mű foly­tatása „A birodalom” töredé­kesen jelent meg, harmincöt évvel Az alkirályok kiadása után. De Roberto regénye azonban így is sokat elmond Szicíliáról. Bízvást nevezhet­nék a sziget enciklopédiájának, hiszen annyi mindent megtud­tunk belőle annak történelmé­ről, harcairól, néprajzáról, irodalmáról, művészetéről. Aki elolvasta ezt a több száz olda­las regényt, elmondhatja, hogy betekintést nyert Szicília éle­tébe, s jobban érti a jelent is, a regény megjelenése óta el­telt több mint hét évtizedet. (z, U. A gilározás közben magas­ugró sztárokat imádó mozi­látogatók is jól tudják, hogy ki volt a „Svéd csillag”. Utolsó filmjét 24 évvel ezelőtt készí­tették és sikerei tetőpontján hagyta ott a filmstúdiókat Nem a sajtó képviselőinek, hanem csak a barátainak indo­kolta: „nem akarok az öregség ellen küzdeni”. Aki látta, sohasem felejtheti Garbót; nemcsak különleges szépségéért, hanem lélekbe­markoló alakításaiért, még a Garbo királynőt is embernek ábrázoló képességéért. Csodálatos szí­nésznő volt — a csillagokat szinte elkerülhetetlenül kísérő szeszélyek és szenzációhajhá­szás nélkül. Gyűlölte a sztár­kultuszt. Életében csak egyet­len egyszer adott sajtónyilat­kozatot: hírneve tetőpontján 1938-ban, amikor azt kérte, hogy ne kutassák, s ne tere­gessék kiszinesítve magánéle­tét. Garbo a közelmúltban töl­tötte be 60. életévét. Az ame­rikai sajtó azt írja, hogy — miután valóban megöregedett — „nagy öreg szerepeket sze­retne játszani". Két képünkön bemutatjuk a szépsége teljé­ben pompázó, Walewska grófnő címszerepét játszó — és most, a 60. életévét betöltő Garbót. Az utóbbi képet titokban, tele- objektívvel készítették, mert Greta Garbó már visszavonu­lása óta nem engedi, hogy fényképezzélc. Gilározás az idegeken Ä nemrég divatba jött, népH szerű hangszer, a gitár is a „vádlottak padjára” került. A Felszabadítók útja 8. szám alól érkezett a bejelentés, hogy itt az egyik lakásban fiatal fiúk 22 óra után is hangosan gitá­roznak, verik a taktust az asz­talon, a parketten. Érthető, hogy akik reggel korán kelnek, úgy érzik: az idegeikkel gitá­roznak, és nem tűrik a cscnd- háborítást. A vidám gitárosok nyilván megkapják büntetésüket, mint ahogyan a 22 óra után hango­san rádiózók, lármázok is min­dig megkapják. Hadonászva És nem hiányzik természete­sen a hagyományos, ősi sza­bálysértő, a hadonászó, a fe­nyegetőző, az elevenen meg- nyúzást, a roston sütést, az oroszlánok elé dobást, a kerék­betörést ígérő mérges ember sem. Különösen a társbérlők, albérlők, főbérlő között kiala­kult... sajátos viszony szüli ezeket a félelmes képeket. .„Kitapossa a belem” olvasha­tó az egyik feljelentésben, me­lyet a B. J. albérlő ellen vé­delmet kérő polgár írt. Ugyan­csak ez a B. J. rongálja a víz­csapot, bömbölteti a rádiót, szóval mindenképpen azon van, hogy ha a fenti fenyegetését nem is váltja be, az idegeit kikészítse a levélírónak. „Ilyen körülmények között dolgozni, tanulni emberfeletti” — ol­vasható ugyancsak a levélben. És ez már nem tréfa. A ta­nács igenis komolyan veszi a béltaposást, a kerékbetörést éa minden más fenyegetést. Vizs­gálat, ügy lesz ebből is. Mert* ha a hó miatt kevesebb beje­lentés érkezett is a tanácsra* mint amennyire számítottak, a tervet azért más szabálysér­tésekkel ugyan, de lelkiismere­tesen teljesítjük. Eris ka Tibor ► r l Uj könyvek a miskolci könyvesboltokban tó szimbolikus alkotás. A do- tektívregények kedvelői há­rom újabb Kriminalroman-nal találkozhatnak. Ezek: Niko­laus Lcnnert; Wenn cin Marquis schon Pläne macht, Marko Pisák: Das hundert­prozentige Rätsel, és D. Klei­ne: Mord im Haus am See, Akik angolul Ls olvasnak, azok nyilván szívesen olvas­sák el ezeken kívül a detek- tívregények klasszikusának, Conan Doyle-nek Selected stories című válogatott törté­neteit. Angolul egyébként kap­ható még Jerome K. Jerome híres könyve, amit annak ide­jén minden angolul tanuló el­olvasott, a Three men in the boat. Az ismert angol író, aki­nek nevében a K betű a Klapkát jelenti, mert családja nagyon tisztelte a magyar szabadságharc hős tábornokát* ezzel a könyvével évtizedek óta népszerű már nálunk. Vé­gül meg kell említeni Grahant Greene híres könyvét, a Tha quiet anierican-t is, ami va­lóban egyike a modern iroda­lom legjobban megírt politikai regényeinek. (máié) H Á szépirodalom kedvelői ^örömmel láthatják a könyves- Hboltokban, hogy ismét kiadták •jegy kötetben Kosztolányi De- >.zsö műfordításait, az Idegen N költők című antológiát. A ma- jlgyar műfordítás egyik legki- |j valóbb képviselőjének tekin­télyes érdeme, hogy a világ- birodalom nagy költőit az ő ^fordításában ismerte és sze­dette meg a magyar közönség, j; Ugyancsak sokan örülnek jj majd, hogy tíz év után újra jj kiadták Robert Graeves egy •j emberöltővel ezelőtt világsi­kert aratott szellemes törté- jjnelmi regényét, az En, Clau- i: dius című alkotást. : Vigyázz, szakadék! címmel b jelent meg a modern német jj drámairodalom legkiválóbb í alkotásaiból egy gyűjtemény. ^Megtalálhatjuk benne többek b között Günther Grass, Brecht jjés Peter Weiss egy-egy szin- |: művét. H Az idegen nyelven olvasók­énak bizonyára örömet szerez, jjhogy ismét kapható Thomas ÍMann nagysikerű zenészregé- ínye, a Doktor Fa.ustus, ez a jjfilozófiát politikával és zene­esztétikával mesterien párosí-

Next

/
Thumbnails
Contents