Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-01 / 26. szám
KeSÄ, 1950. február 1. ÉSZArs-nAGYAKORSZÁG 3 Valóra válnak-e a vágyak, a tervek ? Közvéleménykutatős a fiatal mérnökök között Kétféle érv — kétféle büszkeség-m -r* N évteien levéllel nem érdemes vitázni, különösen nem, ha az ismeretlenség homályába burkolódzó „okos” Petőfi nevét kisbetűvel kezdi, miközben ma gyár ltod óbb a magyarabbnál. Mert ha valaki magyar, akkor tudnia kell, hogy a Petőfi név mit jelent e népnek, mint ahogyan minden orosz értékében ismeri Puskin nevét, a bolgárok Botev-ét, stb. A közélet irányítói, így az újságok írói és szerkesztői is „megszokták” a névtelen levelezők kioktató okoskodását, alpári hangját, s az ilyen leveleket, szinte dicséretszámba veszik. Hiszen aki vitázik, az számol az ellenvéleményekkel is, s éppen azok ellen hadakozik. Egy ilyen névtelen levélről van szó, melyben Petőfit kis p-vel írja hazafiúi indulatoktól túlfűtött „levelezőnk”, akinek — s ezzel magunk is egyetértünk —, se urak, se elvtársak nem vagyunk. Talán felesleges lenne a levéllel vitázni, hiszen az illető nem akar egyebet, mint a ml (értsd a kommunisták, a kommunista publicisták) magyarságunkat elvitatni, s dörgedelmesen „ránk szól”, hogy ne merjünk a magyar nép nevében beszélni. Turáni stílusú „levelezőnk” persze nem csupán a nyelvtantudással áll hadilábon („petőfi”), de a történelmet sem ismeri. Első és második világháborúkat emleget, dicsőséges, magyarság érdekeit szolgáló háborúkat, melyeket ők (mármint a névtelen levélírónk, s a hozzá hasonlók) akarták és vezetlek. Ergo nekik „köszönhetjük” a sok százezer hősi halottat csupán a második világháborúból, s mindazt, ami azzal járt,.. Úgy gondolom, ebben is jókora túlzás lehet. A mi névtelen levelez" ík nagyzási mániában tetszeleg önmaga előtt is, mint ahogy könnyen meglehet, hogy gra- fónománikus is az illető. Ám ezzel együtt, bizonyos visszaélésről, rendellenességről —Nagy érdeklődés mellett, majd háromszáz tsz-tag jelenlétében zajlott le az elmúlt hét elején az alsóvadá- sri Szabadság Tsz zárszám- °dó közgyűlése. A vezetőség beszámolója részletesen ismertette a gazdasági év eredményeit, a tagság előtt álló legfontosabb feladatokat. Öröm. és bizakodás volt az arcokon, amikor az elnök bejelentette1, hogy a tsz megalakulása — 1961 — óla ez volt az első év, amely mérleghiány nélkül zárult.. Az eQV tagra, eső jövedelem a tervezett 7100 forinttal szemben 9900 forint lelt, egy munkaegység értéke pedig 34,71 forint. A vezetőség értékelése szerint jobb szervező munkával, a tagság még hatékonyabb közreműködésével az eredmények nagyobbak is lehettek volna. A tsz főként a növénytermesztésben jeleskedett. Egyes növény féleségekből tervüket túlteljesítették. Elismeréssel szóltak azokról, akik példamutató munkájukkal hozzájárultak a sikerekhez. A vezetőség, érezve a tagság bizalmát és támogatását, gazdag elképzelésekkel tekint a jövő gazdasági év feladatai elé. Ezt tükrözték a közgyűlés határozatai is. Lukács János úgynevezetten anomáliáról van itt szó. T ermészetes, hogy minden rendszer igyekszik a nemzeti önérzette apellálni céljai elérése érdekében. Horthyék is ezt tettélv, amikor a Don- kanyarhoz vezényelték a magyar katonákat. Kun Béla is a magyar jövendőt hirdette, s akarta, amikor fegyverbe szólította a munkásokat és a parasztokat a Tanácsköztársaság védelmére. Hiszen valóban, Magyarországról volt szó. Csakhogy más és más elképzelések domináltak a két felhívásban. Más és más Magyarországról, magyarságról. Horthy nem ugyanazt a Magyarországot akarta, mint Kun Béla és eszméje, és Kun Béla éppen a Horthy és hasonszőrű társaiktól akarta megmenteni az országot, a történelmi pillanatok megérlelték erre a helyzetet. A magyar urak önmaguk nem is tudták tenni ellene — inkább árulni kezdték az országot, hogy a maguk elképzelése szerint legyen magyar Magyarország... De hát mit akar a mi névtelen levélírónk? Történelmi anakronizmus minden gondolata (sicc!), minden érve. Azok az egyszerű milliók, akik még turáni-stílusban voltak kénytelenek tanulni a magyarságot, jobban emlékezhetnek a második világháború rémségeire, céltalanságára, igazságtalanságára, mint a búsmagvarlcodó dalokra, Végvári és vitéz So- mogyvári Gyula irredente rigmusaira. A magyar tájvédelem egyáltalán nem a magyar dolgozókat féltette, hiszen akkor a nyomoron, a munkanélküliségen, a megkülönböztetésen kellett volna változtatnia. Tettek ilyet a jó magyar urak? Példának talán felhozható néhány in- ségkonvha, de több aligha. Ez pedig a kevésnél is kevesebb! Sokan kérdezhetik: talán számottevő a turáni magyarkodás hazánkban a történelemnek még ebben a szakaszában is, húsz évvel a félszabadulás után? Nem, dehogy! De itt-ott (ha csupán névtelen levél formájában is) gyom üti fel fejét, s nyesegetni kell a vadhajtásokat, a dudvát. Mégpedig azért, mert eljutottunk oda, amikor népünk végre valóban büszke lehet: rá, hogy magyar, és a kétféle büszkeséget, nemzeti önérzetet nem szabad összetéveszteni. Történelmünk, a nép történelme tiszta, és egyáltalán nem szégyellni- való. Dózsát, Rákóczit, 1848- at, a Tanácsköztársaságot, és szabad húsz évünket miért kellene szégyellni. A két világháborúba is éppen a Uiránkodó magyar urak sodorták (erőszakkal!) bele a népet. De azt a katonát, akti az első világháborúba as orosz frontról indult, talán éppen egy vörös zászlóaljban találta meg a történelem másik pillanata. A második világháborúban pedig ezrek é* ezrek partizánként, vagy ellenállóként harcoltak a fasiszták ellen. Ezek a magyarok nem azonosak a turán- kodó, a Duna völgyi szupre- mációt követelő búsmagyarokkal. S ma még jobban költőikre hallgatnak, Adyra, József Attilára, akik alkotó, békés időt jósoltak minden népnek, legyen az román, szlovák, szerb, vagy magyar. Az internacionalizmusnak a költő és a marxista-—leninista politikusok általi megfogalmazása és gyakorlata ma élő valóság. Nem rejt magában gyűlölködést, nyomort és népirtó, hódító háborúkat. Ez a* eszme persze nem mannát varázsló ige. De igenis igéje a munka, az alkotás megbecsülésének. Míg a névtelen levélíró „eszméje” csak háborút, romokat, özvegységei és árvaságot hozott a magyarságra, addig a kommunistáké erőt adott ennek A népnek ahhoz is, hogy a romokat eltakarítsa, újraépíts városait, megteremtse kuli ráját. Kinek van hát töbu köze ehhez a népihez? Olvassa az újságokat, abban nemcsak kommunista publicisták vélekednek így. Olvassa el Bánkúti Gyula tarpai lelkésa levelét a Népszabadság 1966. január 26-i számában, pedig ezt a lelkészt senki sem „vádolhatja” azzal, hogy kommunista (le is írja, hogy nem az), akkor rádöbben; ön nem is lehet magyar, hiszen a nációnál is erők a nagy történelmi korokban mindig összetalálkoztak, a nép egészéért cselekedtek tekintet nélkül elvre, vallásra — s megtették kötelességüket, amelyre igazi őseik poraikban is büszkék lehetnek, amelyre az eljövendő utódok is büszkén emlékeznek majd vissza, miként mi Dózsára, Rákóczira, 1848-ra, 1919-re, az antifasiszta partizánokra, a romeltakarító, éhes önmagunkra. .. c cn azt hiszem, ön ak- I 1 kor a feketézők közt f / ődöngött, jóllakottam s nem fagyott le egyetlen ujja sem. És magát már akkor oda kellett volna „utasítani”, ahová most is megérdemelten kerülne. Ahová Petőfi is kívánta a magyarság igazi ellenségeit. Az a Petőfi, akinek nevét nagy p-vel írjuk mi, magyarok és nem magyarok, gondolkodó, haladó emberek. Bar.Uh Lajos 4M KISZ-titkárok tanácskozása Csaknem száz fiatal vett részt azon a titkári értekezleten, amelyet a napokban rendezett meg a KISZ Miskolc városi Bizottsága. A tanácskozáson értékelték az alapszervezetek emúlt évi tevékenységét, és megvitatták az idei feladatokat. 1965-ben végzett kiemelkedő munkájáért 89 fiatalt jutalmazott meg ezalkalommal a KISZ-bizottság. Jégtakaró az országutakon A KPM miskolci Közúti Igazgatóságának hétfői tájékoztatója szerint egész Borsod megye területén síkosak az országutak. Egyes helyeken a megfagyott, köd valóságos jégpáncéllá fagyott az utakon, s ezért a gépjármű- vezetők fokozott óvatosságára van szükség. A Közúti Igazgatóság éjjel-nappai 25 gépkocsiról szórja a síkosabb út- szakaszokat. Hóekék is dolgoznak még a borsodi utakon. Az utak padkájáról is letolják a havat, hogy teljes szélességben járhatóvá váljanak. Tisztogatják a Tisza gátjait Egy kollekció, amelyet Angliában mutatnak majd be. .4 Tisza gátjai hatalmas területeket mentenek meg minden esztendőben a folyó áradásaitól. A téli hónapokban is nagy gondot kell fordítani a gátak karbantartására. A nagy hótakaró is g'<en- gítheti a gátak szilárdságát. Olvadáskor • hóié a gátakba szivároghat, s tavaszi áradé esetén az átnedvesedett ve dögál nem tud úgy ellenállt a hullámvierésnek. Ezért a Északmagyarországi Vízügy Igazgatóság területén csak nem félezer kilométer hosz szúságban letakaritják a ha vai a folyók gátjairól. Magyar ötvösmunkák külföldi kiállításokra Hétre készülnek, ahol féldrágakő berakásos bonboniereket, gyertya- és hamutartókat, valamint teáskannákat és dobozokat mutatnak be. Legújabb munkájukból; a cizellált kerettel díszített női táskákból mintát rendeltek Dániából. Az ötvös és Fémdíszmüké- szítő Klsz mintegy 30—40 féle ötvös díszműtárgyat készít külföldi kiállításokra. Legutóbb a rigai vásáron mutattak be egy kollekciót, amely nagy sikert aratott a vásár látogatói körében. Most a manchesteri Magyar Szövetkezeti Érdekes Erős György egyetemista megállapítása is: — Szerintem az, hogy egy fiatal szakember hogyan illeszkedik be a termelésbe és az üzemi életbe, főleg sajátmagától függ. És mintha az utóbbi álláspontot erősítette volna meg Mészáros Zoltán, Jesse Tibor, Kiss László, s a BSZT több fiatal mérnöke, amikor arról írtak, hogy saját elgondolásuk szerint különféle kutatási témával foglalkoznak és ezért külön megbecsülést kapnak. Érde'tes javaslatok Bár a közvéleménykutatásokat fenntartással fogadjuk, hiszen gyakran szélsőséges vélemények csapnak össze bennük, mégis kiszűrődhet belőlük általánosítható jellemzés, meggondolandó javaslat. íme, ebben az esetben is. ilyen javaslatokat jegyeztünk ki a köz- véleménykutatás borsodi töredékéből: Az üzemek teremtsenek állandó, szoros kapcsolatot a miskolci műszaki egyetemmel. Az egyetemen több gyakorlati ismeret megszerzését is lehetővé kellene tenni. A tantervbe bevehetnék a különféle iparágakra vonatkozó biztonsági szabályok oktatását. Bővíteni kellene a nyelvoktatást: „Idegen nyelvek ismerete nélkül műszaki ember nehezen tudja továbbképezni magát.” Továbbá: az üzemi könyvtárak több szaklapot járassanak. Lehetne-e változtatni azon a rendelkezésen, amely szerint: fiatal és tehetséges mérnök csak két évi gyakorlat után mehet újabb egyetemre; a kezdő mérnök egy évig nem kaphat prémiumot; a kezdőfizetések nem különböztetik meg a kitűnő és a gyenge eredménnyel végzett mérnököket. ... A javaslatok gyűjtése, a közvéleménykutatás országosan tart. A KISZ Központi Bizottsága nagy munkához kezdett, de munkájának, segítő szándékának minden bizonnyal jó eredményei lesznek. Ruttkay Anna gyakorlat után? — hangzik i közvéleménykutatás egyik kérdése. — Az egyetemi oktatás nagyon jó elméleti alapot ad azonban a gyakorlati oktatá: nem áll ennek megfelelő színvonalon. Kérdés persze, hogj mit tartunk az egyetemi oktatás céljának... Ilyen tartalmú megjegyzésekkel gyakran találkozunk, d< megállapíthatjuk: a fiatal mérnökök sokra értékelik az egye temi oktatást, s elégedettet vele. A tanultakat pedig tudják hasznosítani a gyakorlati munkában. Hogyan érzik magukat munkahelyeiken? A Borsodi Szén- bányászati Trösztnél és aj LKM-ben zömmel ilyen válaszokat adtak: — Szeretem a munkámat Oda kerültem, ahová szerettem volna. A kohászatnál találkoztunk ugyan olyan véleménnyel mely szerint nem mindenki találja meg a helyét, de a? nem lehet kétséges, hogy tőrödnek ezekkel a fiatalokkal. A gyár személyzeti osztályán Ondók Lászlótól tudtuk meg, hogy amikor például a nagy- olvasztótól egymás után elkérték magukat a fiatal mérnökök, a gyár vezetői megkeresték az okot: kisebb-nagyobb összetűzések voltak a régi vezetőkkel, akik nem mindig értették meg a fiatalok türelmetlenségét, újat keresését. Az összetűzéseket most meggyőző szóval, jóindulattal kerülik el. Általánosságban azonban azt mondhatjuk, hogy a régi műszakiak elégedettek a fiatal mérnökök felkészültségével, munkakedvével, magatartásával. Az LKM-ben ezt erősítette meg a gépészmérnökökről szólva Tóth József, a főmechanikus helyettese. A Borsodi Szénbányászati Trösztnél pedig egyetlen bányaüzemvezető sem irt kedvezőtlen véleményt a kezdő mérnökökről. Önálló feladatokat, továbbképzést igényelnek — A fiatal mérnökökben nagy tettkészség van. Nem megfelelő foglalkoztatás esetén azonban ez hamar lelohad. Meg kell találni a módját, hogy olyan feladatok elvégzésére is kapjanak megbízást, amelyek eredményei növelik az önbizalmat és a munkakedvet — vélekedik Szepessy András a bükkaljai bányaüzemnél és ebben csatlakozik hozzá Bodrogi Béla, Jesse Árpád és még sok kezdő mérnök, sőt egyetemi hallgató is. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem KISZ-bizottsága ugyanis szintén készített ilyen közvélemény kutatást — 12 éves korom óta dolgoztam nyaranként különféle üzemekben. Az egyetem előtt két évig munkaviszonyban is voltam, azóta pedig három hónapos termelési gyakorlaton vettem részt. Tapasztalataim szerint a kezdő mérnököket nem bízzák meg olyan feladatokkal, amelyek szakmai fejlődésüket segítenék ... És ezzel ellentétben Horváth Kálmán egyetemista tapasztalata: — Fölöttcseim bizalmat előlegeztek nekem, és ez munka- kedvet adott, felkeltette érdeklődésemet. Milyenek a fiatal mérnökök Vágyai, álmai, tervei, s ezek valóra válnak-e a munkahelyeken? Az egyetemek jól képzett szakembereket adnak-e a gyáraknak, bányáknak, vállalatoknak, s a munkahelyeken eléggé támaszkodnak-e az egyetemeken szerzett tudásra? Ilyen kérdésekre keres választ a KISZ Központi Bizottsága. Köz vélemény kutató lapokon és személyes beszélgetések során gyűjtik össze a válaszokat, hogy azután ezekből kiszűrjék: a fiatal mérnököknek milyen gondjaik vannak, ők maguk hogyan, milyen javaslatok megvalósításával tudnának változtatni ezeken, továbbá, mit tegyenek az egyetemek és a gyárak, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, Az anyagi és erkölcsi elismerésről A Lenin Kohászati Művekhez 1962-től 24 fiatal mérnök került. Közülük 18-an az LKM társadalmi ösztöndíjasaként végezték el az egyetemet. Tehát már régi kapcsolatuk van a gyárraL — Amikor a napokban gondjaikról kérdeztük őket, nem a munkájukra panaszkodtak, hanem a bérezésre — hallottuk Rábai Istvántól, a kohászat KISZ-bizottságának munkatársától. — A kezdő mérnöki fizetés ugyanis országosan 1300 forint, és hat hónapig ennyit kapnak azok a társadalmi ösztöndíjasok is, akik közül sokan már dolgoztak a gyárban az egyetem megkezdése előtt, és akkor havi 1700— 1800 forintot kerestek. Igaz, a féléves gyakorló idő eltelte után ugrásszerűen emelkedik a fizetésük, attól függően persze, hogy addig mit produkálnak. A fizetés-emelésig azonban sokuknak vannak anyagi gondjaik. — Ha egy fiatal mérnök nós, a7. 1300 forint kevés arra, hogy megéljen belőle. Szerintem az a munka, amit a gyakorló mérnökök végeznek, nem olyan értéktelen, hogy egy takarítónői fizetéssel kelljen honorálni —- írta a kérdőívre Bodnár János, a Borsodi Szénbányászati Tröszt mérnöke. Később azonban megjegyzi, hogy az üzem vezetősége anyagilag is segítő Célfeladatokkal látta eL — Igen, a fiatalok többnyire találnak is valamilyen módot arra, hogy anyagiakhoz jussanak — folytatta Rábai István. — És ez a mód: a másodállás. Azt a véleményt azonban fontolóra kell vennünk, hogy ha a másodállásra fordított időt tanulással, művelődéssel, szakmai továbbképzéssel, vagy akár pihenéssel töltenék el, akkor ez sokkal több hasznot hozna a fiatal mérnöknek, sőt a munkahelyének is, mint a másodállással keresett pénz. Ezenkívül erkölcsi elismerésre is vágynak az ifjú mérnökök és erre is érdemes felfigyelni. Sérelmezik például, hogy a kiváló dolgozók kitüntetésénél előtérben áll az eltöltött munkaidő és a fiatalok már „nem férnek a keretbe”. „Szeretem a munkámat” Mi a véleményed az egyetemi oktatásról az eltöltött Eredményes zárszámadás Alsóvadászon
