Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

ESZAKMAGYAROltSZÄG Ynsírnwp, 28©S. február SS, 6 A felelősség és a szükségszem cselekvés megfogalmazása két közéleti drámában Női autóbusz sofőröket keresnek Új könyvek a miskolci könyvesboltokban JELENTŐS, visszhangot ki­váltó, izgalmas politikai szín­művek premierjét tartották meg Budapesten. A Nemzeti Színház együttese szuggesztív előadásban vitte színre Peter Weiss világhírű színművét, a Marat halálát, majd nem sok­kal később a Thália Színház társulata állította színpadra Rolf Hochhuth nem kisebb ér­deklődéssel várt, A helytartó című drámáját. Mindkét be­mutatót a művek közéleti pátosza, erőteljes világnézeti mondanivalója avatta az idei színházi évad kiemelkedő ese­ményeivé. ért elsikkasztotta, meggya­lázta, tönkretette a forradal­mat. A két főhős egyre feszül­tebb szópárbajában s az elme­gyógyintézeti közjáték kísére­tében sorra leleplezi, mintegy belülről átvilágítja a polgárság osztályelőítéleteit, konvencióit és téveszméit, egyáltalán: ha­mis tudatát — szemben Marat egykori tanainak ma is válto­zatlanul érvényes igazságtar­talmaival, demokratizmusa tö­retlen életerejével. Akadtak kritikusok, akik az elmegyógy­intézet közegét a forradalom­ból való kiábrándulás jelének tartották. Ellenkezőleg: az el­Hochhuth, a fiatal nyugatné­met drámaíró műve is. A hely­tartó ugyancsak a társadalmi cselekvés, illetve az attól tar­tózkodás konfliktusát, a lelki­ismereti felelősség s vele szem­ben a megalkuvás tényezőit ütközteti meg a színpadon. Hochhuth, akinek ez a dráma első színpadi műve, XII. Pius pápa alakját viszi színpadra, a második világháború német megszállásának viszonyai kö­zepette. A színjáték történelmi alapja az, hogy 1944 nyarán a pápa egy erélyes tiltakozással, a konkordátum felmondásával való fenyegetéssel legalább a Londonban A londoni közlekedési ható­ságok elhatározták, hogy a vörös autóbuszok vezetésére női gépkocsivezetőket állítanak be. Nagy hiány van ugyanis Londonban hivatásos gépkocsi- vezetőkben. Ugyanilyen terv­vel foglalkoznak a birmingha­mi közlekedési hatóságok is. A közlekedési dolgozók szak- szervezete nem nézi a tervet jó szemmel. Ügy vélik, hogy a nők nem bírják az óriási lon­doni forgalomban a nagy mé­retű autóbuszok vezetésének megerőltető fizikai munkáját. Ráadásul, noha a közlekedés­ben nagyjából érvényesül az egyenlő munkáért egyenlő bért elve, a gyakorlatban mégis at­tól tartanak, hogy női gépko­csivezetők beállítása nyomná a közlekedési alkalmazottak bé­rét. Az elmúlt hét könyvújdon­ságai közül elsősorban egy klasszikus remekmű új, ele­gáns kiadásáról számolunk be. Néhány éve nagy sikerrel ját­szották hazánkban Ben John- sonnak, Shakespeare legkivá­lóbb kortársának Volpcme című darabját. Ezt a klasszikus mű­vet Stefan Zweig és Jules Ro­main modernizálta, így játszot­ták Európa színpadain. Most é modernizálások felhasználásá­val kerül a magyar közönség elé Illyés Gyula fordításában. A régészet kedvelőinek öröm lesz hallani, hogy újabb könyv jelent meg az ősi afrikai és kisázsiai kulturális emlékekről Templomok és paloták címmel. A magyar munkásmozgalom történetének többkötetes fel­dolgozásából az első kötet meg­jelent. A magyar forradalmi munkásmozgalom története a mű címe, és 1848-tól a Magyar Tanácsköztársaság bukásáig, magyar zsidók deportálását J megakadályozhatta volna. S5 ezt XII. Pius óvatosságból, az^ egyház hatalmi érdekeinek ha-i mis védelmétől vezettetve, el-3 mulasztotta. Nem tiltakozott, i mert úgy vélte, hogy „Hitlerj és a nácizmus alkalmas eszköz 1 a kommunista ideológia nyu-J gáti előretörése ellen.” } Alakjával Hochhuth egy< fiatal papot, a valláserkölcs [ törvényeiben szenvedélyesen < hívő jezsuita pátert állít szem­be, s ez a kontraszt és polé-3 mia az írónak számos alkal-j mat nyújt arra, hogy az erköl-J esi felelősség kikerülhetetlen- < ségére, korunk humanizmusá-1 nak a gyakorlati társadalmi < tettekkel való azonosságára új- J ra meg újra rámutasson: S« Hochhuth drámájának főhőséé a mű végén eljut odáig is,^ hogy a nagy emberi ideálok* védelméhez nem elég a meg-J alázottakkal és megszomori-J tottakkal való szolidaritás, ha-é nem fel kell lépni, küzdeni, cselekedni kell, ha szükséges, erőszakkal is, a humánum ül­dözőinek megfékezésére. A dráma a párbeszédekbe oltott magasrendű publiciszti­ka művészi eszközeivel vissz­hangozza, hogy az emberi igaz­ság védelme minden „józan meggondolásnál” előbbre való, hogy korunk nagy világnézeti­politikai küzdelmeiben nem maradhat pozitív állásfoglalás nélkül erkölcsös az ember, hogv ebben a harcban ma már a szavakkal és nyilatkozatok­kal történő megelégedés .egy­értelmű a kénmutatással, a megalkuvó jellemtel enséggel. A döntő világnézeti-morális kérdésekben való hallgatás, a semlegesség, a bele nem avat­kozás elve cinkosságot, a bű­nösökkel való szövetséget je­lent — hirdeti nagy indulattal, dialógusai szellemi tiizével Hoeh’niith drámája. Absztrakt torta Jaj, de sok szó esett már a legkülönbözőbb művelő­dési fórumokon, újságok, folyóiratok hasábjain a giccs- röl! De sok alkalomma.1 emelte fel tiltakozó szavát egész sor intézmény! A giccs azonban a legszívósabb valami. Elpusztítha­tatlan. Állami, szövetkezeti és magánipar egyaránt gyártja, állami, szövetkezeti és magánkereskedelem egy­aránt terjeszti. Hódít a képzőművészettel összetévesztett festészeti iömegiparban, építészetben, lakberendezésben egyaránt. És hódít a cukrászatban is. A marcipánból gyúrt színes rózsabimbók, sajnos, már polgárjogot nyernek az elsőosztályú árakat számító cuk­rászdák tortáinak tetején is, a cukros masszából gyár­tott „szobrászati" remekek bevonultak a cukrászkiállí- fásokra, teljesen mellékesen kezelve a cukrászipar ere­deti hivatását, amely szerint az ízletes és ízléses kiállí­tású sütemény gyártása a cél, s a versengésnek éppen az íz-beli változatosságot, a fom/asztásra ingerlő süte­mény-külső kialakítását kellene sürgetnie. Bár lehet olyan ízlés is, hogy a sütemény íze, fogyaszthatósága teljesen közömbös, hogy középkori lovagvár sarokbás­tyáját másolja le hűséggel, nem feledkezve meg az ab­lakból integető várkisasszony főkötőjének legapróbb ráncáról sem. Üjabban azonban nemcsak a giccses csendéletek ele­venednek meg a torta tetején, nemcsak a Hófehérke, a hét törpe, meg a lovagvár kerül át a falvédőről a pis­kóta tetejére, hanem a bőgő szarvasok és egyéb motí­vumok is. Most már a süteményt lassan nem enni, ha­nem csak nézni, legjobb esetben mesélni kell. Es ha. va­laki netán mégis, konzervatív módon, ragaszkodnék a sütemény elfogyasztásához, s leszedi a szobrocskákat, miegymást, végül egy közepes rendű tésztaféleséghez jut. ami bizonyára jobb is lehetne, ha nem szobrokat raknának a tetejére, hanem jobb tölteléket a belsejébe. Aztán egy másik cukrászdában meglátjuk a legújabb tortatípusokat. Rombusz, romboid, deltoid, szabálytalan sokszög alappal, tetejükön absztrakt mintálcat teremtő fondan-csíkokkal, helyenként aszimmetrikusan elhelye­zett csonkagúla díszítéssel. Már ilyen is van. Megszü­letett az absztrakt torta. A tartalom, az íz, a fogyaszthatóság lényegében nem változott. És a képzőművészek sem készítik el a cukrá­szok helyett az egyszerűbb süteményeket. (bm) ! Áz első ♦ | amerikai-szovjet | koprodukció | tervei I A Warner Brothers filmgyár ► közölte az első amerikai—szov- [ jct koprodukciós film terveit. ► A film Csajkovszkij éleiéről [készül cs több millió dolláros »színes produkció lesz. Jack [Warner, a hollywoodi filmgyár ► elnökének bejelentése szerint, [ kizárólag a Szovjetunióban for- , gatják, nemzetközi szcrcposz- [ tásban, szovjet, amerikai és [ angol színészekkel. A filmben ^közreműködik a Nagy Színház »balettkara és a Moszkvai Szim­fonikus Zenekar is. Ősi várost ástak ki Grúziában Batumitól 25 kilométerre [északra a Grúz Tudományos ■ Akadémia expedíciója egy [nagy kereskedelmi-ipari város ► romjaira bukkant. A város az [időszámításunk előtti VI—II. ► században létezett, most Kobu- [leti tengeri fürdőhely van a ► helyén. Az ősi város lakónegyedei­dben kézművesek és kereskedők [éltek. Számos agyagedényt, szö- [ vőgép-alkatrészeket és halá­► szati felszereléseket találtak. [ Feltárták vasolvasztó kemen­► cék maradványait is. Lukovszky László rajza AKÄRCSAK a Marat halála, A helytartó is társadalmi me- mentájával, a választás és a helytálló0, a felelőssé:? és a cselekvés morális szükségsze- rűsé^ének hirdetésével hat. Avná1 örvendete'ebb ez. mert általuk n nyugati nólaári ér­telmiség javának erötelies vi­lága -zct i és erkölnsi eszrrmlő- desere1 z-v«zett biztató üze­net. Fenyő István Jelenet a Thália Színház előadásából, R. Hochhuth: A helytartó című drámájából Peter Weiss, a HiUer-fasiz- mus elől fiatal korában Svájc­ba, majd Svédországba emig­rált német író későn kezdte meg szépirodalmi munkássá­gát. Mindössze hat esztendeje dolgozik az írói pályán. 1964- ben írta meg Marat, a kiváló francia forradalmár meggyil­kolásáról szóló darabját, ame­lyet azóta is változatlan si­kerrel adnak elő a világ leg­különbözőbb színpadain. Külön érdekességet ad a műnek, hogy Peter Weiss a charentoni tébolydában, a betegek által játszatja el Marat meggyilko­lását. Színpadot létesít a szín­padon, méghozzá úgy, hogy az elmegyógyintézet egyik betege, de Sade rendezi a darabot, s ő annak egyik főszereplője is. Marat és de Sade vitája és az elmegyógyintézeti keretjáték ad alkalmat azután az írónak arra, hogy a két főszereplő vi­adalában megütköztesse és megmérje a történelem igaz­ságait, hogy a jövő szempont­jából állást foglaljon eszme és megvalósulás konfliktusában — a haladó eszmék jobb meg­valósítása érdekében. Két erkölcsi-magatartásbeli pólus csap össze de Sade és Marat párharcában; az indivi­dualizmus és a társadalom- újító lelkiismeret, a közöny és a cselekvő forradalmiság nagy összecsapásánál-: vagyunk ta­núi. S emögött azután a for­radalmi igazság és a polgári valóság összemérésén, a kol­lektív szabadság és az egyéni érdek, a közösségi erkölcs és az osztályillúziók párbaján alapul ez a dráma — szándék és eredmény történelmi szem­besítésén. Nem a forradalom­ból akar kiábrándítani Peter Weiss, hanem a forradalom eredményeinek polgári eltor­zításából — művészi célja az, hogy a távlattalan megelége­dés felelőtlenségére ébresszen, a közösségi lelkiismeret szavát szólaltassa meg, ' a tömegek ügyére emlékeztessen. S egy nagy tablóban kívánja elide­geníteni nézőit a polgári tár­sadalom állóvízszerű tespedé- sétől, gondolattalan felszínes­ségétől, látszat-erkölcsétől, jel­szavakkal leplezett hatalmas- kodásaitól, a szabadságjogok talmi illúzióitól: Nagy tetemrehívás volta­képp o* a dráma: » fcara.-.eá- ziát hívja tetemre az író, ami­megyógyintézet szinb-'ye, lég­köre, egész miliője annak a tiltakozásnak szerves része, amellyel Peter Weiss a bur­zsoázia „egészségesnek” ítélt, voltaképp azonban megalkuvó, eszménytelen társadalmával szembefordul. Nem a forra­dalom, hanem a forradalom ellenségei felett mondott iro­nikus ítéletet az elmegyógyin­tézet: a polgári rend rnegany- nyi épnek és normálisnak mi­nősített szokásával, gondolati elemével és érzelmi mozzana­tával szegezi szembe a dráma írója a charentoni tébolydát, melynek „bolondjaiban” a lá­zadás, a gondolati szuvereni­tás, az erkölcsi megújhodás szelleme él. A nagy gondolati költemé­nyek, a Faust, Az ember tra­gédiája „családjából” való Pe­ter Weiss drámája, s mint azoknak, művészi szuggesztivi- túsát szintén az adja meg, hogy az emberi haladás cél­jaira, végső értelmére kérdez mélyen és felelősen, a társa­dalmi változások értékét latol­gatja, a jövő távlatait faggat­ja —, de mindezt már a szo­cializmus és az imperialista polgári világ történelmi di­lemmájának, a legmaibb ma valóságának alapján. 1789 és 1808, a forradalom és a na­póleoni rend társadalmát rí- mclteti művében össze az író, de csak látszólag: drámája szereplőinek mondatai, vívó­dása. dialógusainak pergőtüze mögött ott feszül és filozófiai általánosítást nyer több fontos íelenség, amit az emberiség 1917 óta megélt. Megvilágoso­dik sok minden századunk alapvető ellentmondásaiból, és az azokat feloldó egyetlen le­hetőség — a néptemegek vál­toztató szenvedélye. A kirob­banó energiájú történelmi-fi­lozófiai színjáték végén fárad­ta n-felzaklatottnn távozó nézőt Marat közel kétszáz esztendős, mégis időszerű igéi kísérik el: „A mozdulatlan'szemlélődés helyett én közbeavatkozom és bizonyos dolgokról kimondom, hogy hamisak dolgozom azért, hogv ezek is megváltozzanak és jobbak legyenek” Fok tekintetben hasonló problematikát dolgoz fel Rolf tehát 1919. augusztus 1-ig tár­gyalja a történetet. Az idegen nyelvű könyvek között elsősorban Rolf Hoch- huih-nak néhány év alatt vi­lághírűvé vált drámáját kell említenünk, a Der StcUvcrtre- ter-t, amelyet A helytartó cím­mel most játszanak Budapes­ten. Az. angol családregények: legkiválóbbja, Galsworthy, hí­res műve a The Forsyte Sana angol eredetiben megszerezhe­tő és az olaszul is olvasók a Novelle italiano del sccólo XIX. című kötetben megtalál­hatják többek között Leopardi, de Amicis, Verga, D'Annuruáa, Pirandello, Ada Negri, vala­mint Grazia Deledda egy-egy írását. Végül a krimi kedvelői­nek is egy jó hír: Ein Pita&al címmel két kötetben 10 híres bűnüggyel találkozhatnak az olvasók, a bűncselekmények 1894 és 1925 között történtek. Még egy krimi érkezett a hé­ten: Tote schweigen nicht n ,<címe, szerzője Hans Schneider. % <«• »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents