Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

V&sámsp, ií60. fein «Sr fi.

ßSZAKMAGYARöRSZAt»

5

Ä párüópáiés tapcisstafafei

Misiä@Ic?©ia

Néhány szó a „kétféle“ gazdálkodásról

Érvényesülés és ifjúság

A Miskolc városi párt-vég- rchajtóbizotlság legutóbbi, február 22-1 ülésén megvitatta azt a jelentést, amely hat miskolci pártbizottságnál és 17 pártszervezetnél a közelmúltban folytatott tüzetes vizsgálat, valamint az 1965. évi tapasztalatok alapján értékelte a miskolci pártszervezetek pártépítő tevékenységét. A végrehajtó bizottság az értékelő jelentés és a sokoldalú vita alapján több olyan megállapítást tett, amelyeket a miskolci pártbizottságok és pártszervezetek további pártépítő munkájukban hasznosíthatnak.

0

A végrehajtó bizottság megállapította, hogy Miskolcon 1965-ben a tag- és tagjelölt felvételi munka jó irányba fejlődött, általában megfelelt a Vili. pártkongresszus, valamint az érvényben levő felsőbb pártszervek és a városi pártbizottság, Illetőleg a vb Saját, korábbi határozatainak. A VIII. kongresszus óta 1905 végéig több mint 2100 taggal, és csaknem 2200 tagjelölttel erősödtek a miskolci pártszervezetek. Ezen belül a múlt évben csaknem 600 új párttagot és több min.t 400 tagjelöltet vettek fel. Az új párttagok cs tagjelöltek általában olyan dolgozók, akik megfelelnek a párttaggal szemben tarn ásztól t követelményeknek, élenjárnak a munkában, magatartásuk példamutató, felvételük tehát erősítette a párt- szervezeteket, pártunkat.

Örömmel állapította meg a vb, hogy a tagjelölt, felvételeknél — ha nem is nagy mértékben, de — növekedett a munkások számaránya. (Az 1964. évi kefeken 50 százalékkal szemben 1966-ben 51,2 százalék.) Egyidejűleg nőtt a fiatalok számaránya is. (Az előző évi 45,1 százalékkal szemben Rt,7 százalék!) Mindez céltudatosabb pártépitő munkára vall.

Főleg az üzemekben Javult a Pártcsoportok pártépitő munkája, amelyek figyelemmel kísérik a pártonkfvüli dolgozók gazdasági és tömegszervezeti tevékenységét, s ennek alapján tesznek javaslatot a tagjelölt felvételekre. Javult az Üzemi pártbizottságok ezlrányú munkája is (például a Lenin Kohászati Művekben és 'a Diósgyőri Gépgyárban), ahol a pártépítő bizottságok tagjai* minden új jelentkezővel sze-? mélyesen beszélgettek, s at Pártszervezetekkel egyetértés-5 ben a legalkalmasabbakat ja-c Vasalták felvételre. C

Elismeréssel állapította meg? a vb, hogy az utóbbi időbeni javult a tömegszervezetek, kü-? lönösen a K IS/f-szervezetek C pártépítő munkája is. 1965-ben £ a KISZ-bizottságok javaslatai? alapián 34. a vöröskeresztben,5 illetőleg az. MHS-ben végzett? kiemelkedő munkájuk alapján? 2—2, s a munkásőrségben ki-? fejtett jó munkájuk nlnpján 14c főt. vettek fel tagjelöltnek. $

A pártépitő munka eredmé-C nyeinek forrása elsősorban), pártunk helyes politikája — állapította meg a végrehajtói bizottság —, amelynek alapján £ tovább növekedett a dolgozót tömegek bizalma pártunk^ iránt. De nem kis mértékben r járult hozzá az is, hogv nmJs-C kolci pártbizottságok és prtrt-jj alnőszervezetek nagy része, at Szervezeti Szabályzat és az) érvényben levő párthntározn-C tok szellemében, a korábbiak-^ nál céltudatosabban forlalko-( zott a párténftés proh’émái-C val, a tagjelöltek nevelésével.(

T| |

A pártépítő munka múlt évit tapasztalatai alapján a végre-j baj tó bizottság néhány alap ve-' tő fogyatékosságra Is felhívja! a pártbizottságok és a párt-j szervezetek figyelmét. Elr.ősor-i ban arra, hogy több pártszer- j vezet nem hajtotta marndékta-j lanul végre n felsőbb pártszcr-( vek korábbi határozatait, ame-j lyek utaltak a pártéottés idő-t szerű feladataim. A 3. sz. ÉF-j FU, a Boton cl emgyártó V.. a. Dohánybeváltó V., az LKM 69j pártalnnszervezcte közül 0, a( Diósgyőri Gépttvárban 9, ni MÁV üzemi pártb.zot’ság ha-] téí' K..,v,.,n 4 DM nárlbizop-i sás hntá—öiv íjcu 3. — a vá- ' rosban ossze-on 75 — alup-,

szervezetben nem volt tavaly tagjelölt! el vételi

Számos miskolci alapszervezetben nem foglalkoznak még tervszerűen a pártépiléssel. Például a Sütőipari Vállalatnál, az ÉMÁSZ-nál, a Miskolci Közlekedési Vállalatnál, vagy a Bctonclemgyárban cs az Üveggyárban olyan alapszervezet is van, ahol az elmúlt két év során egyetlen tagjelöltfelvétel sem volt, pedig — a vb megállapítása szerint — ezekben az üzemekben is nagy számban élnek szorgalmas dolgozók, szocialista brigádok tagjai is, akik közül a pártcsoportok többet is javasolhatnának tagjelölt felvételre, és megbízhatnák különböző pártfoladatokkal. A pártépítő munka staghálása több helyen az alapszervezet vezetőségének gyenge munkáját is tükrözi,

A pártépitő munka fogyatékosságait tükrözi — különösen ott, ahol a dolgozók többsége nő —, hogy 1965-ben, az előző évhez képest, valamelyest csökkent a dolgozó nők számaránya a tagjelöltek között- (25,4 százalékról 21,9 százalékra.) Az ismert objektív okokon kívül nyilván egyik oka az is, hogy például a Miskolci Pamutfonó, a Diósgyőri Édesipari Vállalat, az Állami Aruház, a kereskedelmi vállalatok é.s a közlekedési vállalat párt- szervezeteiben • tavaly nem folyt rendszeres, céltudatos előkészítő munka a dolgozó nők körében. Pedig változatlan feladat, hogy a dolgozó nők számarányuknak megfelelően képviseltessék magukat a közéletben, pártunkban is — állapította meg a vb. Ezért főleg az említett üzemekben sokkal nagyobb figyelmet érdemel a dolgozó nők kommunista nevelése, előkészítésük a tagjelöltségre.

Áz értelmiség számaránya 1* csökkent 1900-ben a tagjelöltek között. Némely kategóriánál (pl, a műszaki értelmiség, orvosok, jogászok) szembetűnően. Az okok megvizsgálása tanulságos lehet az érdekelt pártszervezetek számára.

Néhol helytelen szemlélet, hibás nézet, önelégültség és kényelmesség Is hátráltatja még a párt céltudatos, tervszerű erősítését („Elegen vagyunk”, „Nem érdemes”, „Képzetlenek, akik jelentkeznek” stb.). Ezek felszámolásával, széles körű türelmes fel- világosító munkával, reális

követelmény-támasztással nyilván az érintett pártszervezetekben is előbbre léphetnénk a párt erejének növelésében.

3

A végrehajtó bizottság ülésén Veres Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság osztály- vezetője felszólalása során elismeréssel szólt a miskolci pártszervezetek és pártbizottságok többségének múlt évi céltudatos és eredményes pártépítő tevékenységéről. Ugyanakkor több hiányosságra és feladatra is felhívta a végrehajtó bizottság figyelmét. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a 30 éven aluli tagjelöltek örvendetes növekedése egyben azt a feladatot rója a pártszervezetekre, hogy törődjenek rendszeresen az ifjú kommunista generáció erkölcsi-politikai nevelésével. Rendszeresen vonják be öltét a pártmunkába, s előzzék meg, hogy néhány év elteltével bármelyik fialni elvtársunk is a csalódottság, vagy a kiábrándultság sorsára jusson.

Dicséretesek — de sajnos csaknem egyedülállóak megyénkben — a miskolci tagjelölt iskola eredményei. Áz iskola a városi párt vb. 1965. február 9-i határozata alapján működött tavaly a városi párt- bizottság közvetlen irányításával. Előadóinak lelkiismeretes munkája jó segítséget nyújtott ahhoz, hogy a tagjelöltek megismerkedjenek pártunk céljaival, Szervezeti Szabályzatával, politikájával. Kár, hogy nem minden pártszervezet élt megfelelően a tagjelölt iskola lehetőségeivel,

A vita összegezése során Havasi Béla elvtárs, a végrehajtó bizottság első titkára is utalt erre. A vb e kérdésben úgy határozott, hogy a lagie- 1611 Iskola tapasztalatait, valamennyi miskolci pártbizottság szélesebb körben hasznosítsa lÜŰO-bnn.

A végrehajtó bizottság végül is megállapította, hogy új határozatra nincs szükség. A páftépftés időszerű kérdéseivel az al nőszervezetek és a pártbizottságok a továbbiak során is a VIII. kongresszus útmutatásai, és az érvényben levő párthatározatok szellemében foglalkozzanak.

Csépnnjd Lajos

I * . ,. . . I járás egyik,

I Az edeienyi

__| Cvrol évre

j

obban gazdálkodó termelő- szövetkezetében furcsa úgy foglalkoztatja a közösséget. Egy tsz-tag bejelentette: ezentúl ne számítsanak az ő munkájára. Az indok: más községbe költözött, s ott állattenyésztéssel, szarvasmarhane- veléssel, sertéshizlalással kíván foglalkozni. Kiderült, hogy jelenleg több mint húsz szarvasmarha, — tehén és növendék — s tíz darab hízó gyarapszik háztáji gazdaságában. Ez bizony egész embert, sok munkát kíván.

Környékszertc, de különösen a községben nagy port vert fel a dolog. Egyrészt azért, mert. ez u tsz-tag sokoldalú ember, ért a traktorhoz, az állatneveléshez, ügyes minden munkában. Másrészt, mert. a termelőszövetkezet fejlődése töretlen, 1963-ban 34 forintot, 1985-ben már 42 forintot ért egy munkaegység, Minden becsületesen dolgozó tsz-tngnak megélhetést nyújt. A termelés, a gazdaságosság — ahogy egyre inkább érvényesül a nagyüzemi módszer — fokozatosan javul. Ilyen körülmények között, igazán nehezen érthető meg, hogyan akadhat olyan ember, aki most másítja meg korábbi elhatározását. Pedig ez az új elhatározás, mint kiderült, már két éve érlelődik.

Sz. J. termelőszövetkezeti tag 1903-ban még csaknem kétszáz munkaegységet szerzett. 1964-ben már alig több mint százat, 1965-ben pedig alig több mint félszázat. Olyasformán, ahogy otthon erősödött, — egyébként az alapszabállyal ellentétben! — a háztáji állattenyésztés. Egy időben két lovat is tartott Sz, J. Sőt, egy lova — igaz, soványka, de mégiscsak ló — még mindig szolgálja Sz. J. céljait. Közben úgy felgyarn- podott a háztáji, hogy ha az elgondolások valóra válnak, a másik faluban Irérel majd három hold területet takarmány- termelésre, figyelembe véve a hús és más állati termékek igen kedvező keresletét. Sz. J. arra hivatkozik: országosan szükség von a háztáji gazdaságok termelésére, segítségére, így ő, ezek szerint, Inkább dicséretet érdemelne, mint meg nem értést.!!).

... leiemeg amolyan

e

gyedi eset Azonban már több

termelőszövetkezetben okozott gondot élesztett kemény vitát az, hogy egy-egy tsz-tag túllépett az alapszabály és a közgyűlés meghatározta kereteken. s mert több szarvas- marhával, sertéssel foglalkozott a háztájiban, nem végezhetett teljes értékű munkát a közösségben. Az ilyen jelenségek szükségessé teszik, hogy általában megvonjunk bizonyos határvonalat, s a termelőszövetkezeti gazdálkodás egészét tekintve egységesen alakuljon a közös és a háztáji gazdái kodás. feliogásban, arányban, gyakorlatban.

Nincs miért tagadni, hogy néhány szakember nem örül a párhuzamos, cgv időben végzett, végeredményben kétféle gazdálkodásnak. A termelőszövetkezetekben dolgozó szakemberek, vezetők számára bonyolultabbá, nehezebbé teszi a valóban nagyüzemi gazdálkodás erősítését, az egész falu gazdasági és társadalmi arculatának átalakítását. Egy dolgot azonban ezeknek a szakembereknek is meg kell érteniük. bőgj' bizonyos elméletileg üszta. helyes átalakulásokat. ba az adott helyzet, a lehetőségek azt megkívánják lassan, fokozatosan, a mindennapi élet szemoontjoH figyelembe véve lehet csak megvalósítani.

—_ —— átalakulást

a tel'cs____ lassítja

u

gyan, de a mindennapi élet, a szükségletek mindennapi és lehetőleg egyre jobb kielégítése szempontjából elengedhetetlen. A mezőgazdaságot egyik napról a másikra tökéletes nagyüzemmé formálni még akkor sem lehetne, ha minden technikai adottság rendelkezésünkre állna. Hát még ha nem áll, s csak fokozatosan tudjuk bizlosílani az elengedhetetlen feltételeket?! Ilyen körülmények között természetesen szükség van arra, hogy a termelőszövetkezeti gazdaságok segítségével, azokkal együttműködve a tagság hasznosítsa a háztáji gazdasági épületeit, egyéb adottságait, s ezzel növelje a mezőgazdaság össztermelését, segítse az export és a jobb élelmiszerellátás növelését. Egy dolgot, azonban mindenütt határozottan egyformán kellene értelmezni, úgy. ahogy ezt egyébként a különböző határozatok, országos tervek irányítói, alkotói is értelmezik. 55 ez: a háztáji gazdaság a fejlődő nagyüzemi

gazdálkodás, a termelőszövetkezeti gazdálkodás amolyan melléküzeme, szoros tartozéka! Mert a félreértések, a viták, — Sz. J. pálfordulása is — végeredményben a helytelen felfogásból, a különféle ma- gyarázgatásokból adódnak.

Ehhez azonban határozottan álljt kell mondani ott, ahol szükséges. Sz. J. például már napszámost is alkalmazott, hogy legyen elegendő takarmány és megfelelő gondozás a háztáji állattenyésztésben. Nem szükséges részletesebben fejtegetni milyen irányban halad. S ez az irány pont ellenkezője annak, amiért dől- ' gozunk. amiért élünk, tanulunk, törekszünk. Tehát megengedhetetlen még akkor is* ha egyedi eset, ha egyedi törekvés. Ehhez meg vannak, meg kell legyenek • lehetőségeink. Azonban ez az álljt!) korántsem ellenkezik azzal, hogy a termelőszövetkezetekben becsületesen dolgozó termelőszövetkezeti tagok a háztáji gazdaság keretén belül ne segítsék a több árutermelést, ne jussanak munkájuk, hozzáértésük, a szabad időben végzett munka ellenértékéként plusz, jövedelemhez, j c , | jól gazdálkodó

I I közösségben valóban demokratikusan, a munka demokratizmusa alapján differenciált a háztáji termelés segítése. Ki-ki a közösben kifejtett tevékenysége alapján kap takarmányt, s más juttatásokat, hogy azt a háztájiban hasznosíthassa. De csokis a tevékenység alapján, mert az első, a legfontosabb eél: a nagyüzemi gazdálkodás erősítése, a közösség erősítése. S á háztájiban termelt áru értékesítése? Sok helyen már együtt a termelőszövetkezettel, a háztáji bizottság közreműködésével történik. S éppen e módszer látszik helyesnek, következetesnek arra, hogy a háztáji gazdálkodás valóban a jobb ellátást, az egyre több élelmiszer megtermelését szol* gálja.

I . .. . I termelés

| A nagyüzemi [ további

fejlesztése, de ezzel párhuzamosan még a-háztáji gazdaságok segítése is csak ilyen ülőn „járható'*. A „kétféle” p ólálkodás csak így képzelhető el a mi céljainknak, elveinknek megfelelően. Sz. J. útja már visszafelé vezető ösvény, s az ilyen ösvényeket el kell tor* laszolnunk!

Barcsa Sándor

) A KISZ Borsod mrftyet

) Bizottsága cs az Esi.uk) maßym-orazÄE sserkcsztd1 fiáge néhány nappal ezelőtt

) anl.étot tartott Miskolcon,

1 az Újságíró Klulihan. Napi' renden n* Ifjúság érvényesílléso szerel,olt. A ta- t nácskozáson Kárpáll Sándor, a KISZ központi F.1- S zottságának titkára tartott

( vitaindító előadást, maid

j a megyénk valamennyi ró) tegét képviseld fiatalok

) kaptak szót. Cikksoroza5 tunkhan küzzétcsssilk az

) ankét anyagát.

ií.Régi cs új fogalmak

__ iletic évvel ezelőtt, ) 1/ 1955-ben érettségiz> .. 0% lem a Földes Ferenc

) '' Gimnáziumban. Ulái na kitanultam a vájár szálc- jmát. Azóta egyhuzamban szén- ) falnál dolgozom. Kérdezhet- \núk tőlem: érvényesültem-e 7 0s életben? Es ón azt válaszol- 2nám, hogy..."

) Valahogy így kezdte szavait

3Horváth Ferenc ormosbányai Jvájár az érvényesülésről, a -J karrierről. Azután kilenc csz- ólcndő munkája, életútjának ^tapasztalatot alapján, egy ;j szakmát hivatás magaslatéra Remeit nézőpontból válaszolt •ssaját maga kérdésére.

? Érvényesülés, karrier... — hcsaknem azonos fogalmat je- 5lont, mégis kétféle, nagyon is ^elhatárolt értelmezésben baszknál juk. Hogy mennyire Így van, mennyire más Ize van a pitét szónak, arra bizonyság P. Horváth Ferenc példája, b Nem csinált karriert — de P érvényesült.

b Régi és új fogalmak kavarognak az ember gondolatában hasonló témák kapcsán. Azonos értelem, mégis menynyire más. Milyen fanyar íze van, mennyi, korunktól és társadalmunktól idegen jellemvonás tapad ahhoz a szóhoz: karrier. Jóllehet, az értelmező szótár röviden elintézi: a karrier pályafutást, emelkedést, előremenetelt, 1 közéleti tudományos gályát jelent.

A

ma ifjú nemzedékének kicsit idegenül is cseng. Nemcsak azért, mert jó magyar szavunk van helyette, az érvényesülés, hanem azért is, mert kikoptak a karrier társadalmi bázisai, bár a karrierizmus néhány finomabb, másutt érdekesebb Jellemzői sokszor fellelhetők. Ki no ismerné a hízolkcdők, a könyöklők, a törtetők típusát. Vngy az úgynevezett „Ügyes embereket", akik már diákkorukban bebizonyítjuk, hogy n jó tanulmányi eredményekhez nemcsak tanulás szükséges, hanem más is... S ez a szemlélet később valóságos jellemvonásukká lesz. Olyunnyira, hogy az 'Ügyeskedést, az önmutogatást szinte művészi fokra emelik. Ragyogóan adják elő magukat. Káprázatosán adminisztrálják semmittevésüket. Állandóan nyüzsögnek. A szerénységről vajmi keveset tudnak, saját példájuknál nem ismernek jobbat. Az egyszerűt bonyolulttá akarják lenni mások előtt, s bizony, lm kissé közelebbről megvizsgáljuk magatartásukat, no meg munkájukat, ha kissé „mepkapaj-pat- juk" őket, igaz a közmondás:

nem mind arany, ami fénylik.

Ezek a tényezők a karrierhez tapadnak, 'semmi közük az érvényesüléshez. A látszat- oredmények, a másoktól lopott ötletek hasznosítása, az úgynevezett „bicikli-típus" idegen a szocialista érvényesüléstől. S ezt jó dolog már ifjú korban felismerni. Idegen, akár a kéz-kezet mos, vagy a segítő haver, n tekintélyes rokon, a féktelen pénzhajhászás, esetleg a nagyfokú autóimádat

E jellemvonások a régi értelemben i’eft elöbbrcjutás, a karrier szükséges kellékei. Naftnlinszagúak és dohos ízűek. Hogy néhol lopva mégis előhúzgólják, Rnnuk részben a „jóindulat’’, helytelenül értelmezett álhumanitás az oka. Hiszen ma is hallani: érvényesüljön, ha tud. Más szóval: hadd sütögesse saját kis pecsenyéjét.

Nem társadalmi jelenség ez, csupán egyedi, n szocialista érvényesüléstől idegen, sokkal inkább a kispolgári szemlélettel egy tőről fakadó vonás.

A mi korunkban mást jelent az érvényesülés, tartalmúban és módszerében. Kárpáti Sándor elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának titkára igen egyértelműen kifejtette ezt ankétünkön. S a részvevők dicséretére legyen mondva, minden hozzászólásból kicsendült a karrier és az érvényesülés, a régi és az új fogalmak tudatos elkülönítése. Egy nyelven beszéltünk az érvényesülésről, az egyén társadalmi és anyagi becsillésönek, érvényesülésének egyedüli útját a tudás, a tehetség maximális kibontakozásában meghatározva.

O

lyan társadalomban , élünk, amelyben az ; előbbrejutásnak, az i érvényesülésnek épp úgy, mint az emberi értéknek ■ legfontosabb fokmérője a becsületes munka. Ezért is van, hogy a KISZ igen fontos küldetésének tartja a felnövekvő nemzedék munkaszeretetre, munkabccsülésre való nevelését. Ki ne ismerné fel, hogy a társadalom gyorsabb fejlődé- : sének alapvető feltétele to- 1 vábbra is a mind magasabb színvonalú, mind termelékenyebb munka. S ha ez így van, akkor kinek-kinek élet- szükségletévé kell tennie a hivatásul választott munkát.

Mennyivel kellemesebb érzés saját és mások munkájában az alkotást látni, mint a munkát lebecsülve, szükséges rossznak, unalmas robotnak tekintve görgetni a napokat. Hiszen ez utóbbiak, gondoljuk csak el, alapjában véve kissé szerencsétlenek is. Nem ismerik a munka izgalmát, szépségét, örömeit, amit csak az alkotó, a dolgozó ember érezhet.

E munkaerkölccsel összefüggő témák elválaszthatatlanok a tanulási erkölcstől. Az esztergályos acélt formál, az olvasztár nyersvasat csordít, a tanuló diáknak, az egyetemistának pedig önmaga, hazája, jövője iránt érzett felelősségéből fakadó kötelessége, hogy mindazt megtanulja, ami a holnap szebbé, boldogabbá tételéhez szükséges. Pályaválasztási tanácsadásokból, még az eléggé szegényes pályaválasztási propagandából is kitűnik, mily nagy szükségünk van művelt, öntudatos szakemberekre, akik képesek az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésére. Ismert, bogy a nagyobb tudás megszerzésével könnyebbé,

jobbá válik a munka, az egyén pedig értékesebb tagja lesz a társadalomnak.

Egyre ritkábbak az olyan vélemények: jobb a szakmunkásnak, aki nem tanult 17 évig, mint én, mert jobban keres. „Nyugaton jobban lehet érvényesülni, mint nálunk." Akik diplomájuk fétise kapcsán így gondolkoznak» helytelenül értelmezik az ér* .vényesüléssel kapcsolatos tár* «adalmi változásokat. Felsza- . badulás előtti statisztikai adatok, nagy költők versei utal* nak rá, mekkorát változott a világ a mi vidékünkön is húsz esztendő alatt. Ilyenkor, az összehasonlítás kedvéért csak- ugyan érdemes betekinteni nyugati államok statisztikájába, szociográfiájába, hogy valóban láthassuk a különbséget.

Í

gy még élesebbé válnak a kontrasztok a régi és az új fogalmak között. Élesebben megrajzolódik, hogy olyan társadalomban élünk, ahol az egyén boldogságának, érvényesülésének alapja a tehetség, a szorgalom, a hozzáértés, a végzett munka. Félreértés ne essék, nem valamifajta korlátlan érvényesülési lehetőségről beszélünk, mert arról szó sincs. Ezzel kapcsolatban hadd idézzük Kádár János elvtárs 1963-ban, a Ganz-MÁVAG-ban mondott beszédének egy íriszét: „A mi társadalmunlFSiRn nincs korlátlan lehetőség, kiirt nálunk nem lehet mások rovására érvényesülni. Tehetségét és tudását azonban mindenki társadalmi korlátok nélkül ér- vényesítheti a közösség javára és megtalálhatja saját boldogulását is.”

Pauloviís Ágoston Következik:

FEHRn KÖPENY VAGY MUNKARUHA?