Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

ÉS2AKMAGYAKORSZÁG Vasárnap, 13éG. február 81, TÉNAGT SÁNDOR; Ébredés Szürkület. Gyémántszin • derengés az ég s fejem felett a szoba; észrevétlen, sápadt. gyöngeség; becsörtet a fény csődör-lova. Ó, édes, ötperces lustaság! kis remény a halogatásra! Testünk-lelkünk szövetkezik most egynapos újra-virradásru. T T • s A ff 1 r t F r 7 « vzra Az ori?os I Film-ősbemutató és ankét Miskolcon Csak tiszta forrásból Bartók Béla által megihle­tett költők, írók és zeneszer­zők müveiből összeállított iro­dalmi műsorral szerepelt leg­utóbb a II. számú gimnázium Özdon, a Liszt Ferenc Műve­lődési Házban. A Csak tiszta fonásból cím a bemutatott művek alapján igyekezett a közönség elé tárni Bartók ki­magasló egyéniségét, ember­ségét. A szavalok közül ki­emelkedett Tábori Anna, Ma- nyók Ildikó, Takács Zita és Kovács Ilona. A gondos ren­dezésért Takács Józsefet, az iskola helyettes igazgatóját illeti dicsérek Az Északmagyarországi Ve­gyiművek KISZ-bizottságá.nak legutóbbi ülésén értékelték az elmúlt évben végzett munkát. Ennek során megállapították, hogy a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsának te­vékenysége az elmúlt eszten­dőben szép eredményt hozott. A tanács szervezte meg azt a szakmai továbbképzést, amely­Mmza Dag negyven napja nyüszítő gyávák, idegössze- roppanó inlellektuelek he­lyett az agresszív hatalom ellen harcoló hősöket alko­tott. A kalandos, „ifjúsági” tör­ténet így emelte meg önma­gát. Az a kicsiny örmény kö­zösség, mely szembeszállt a túlerővel — a népmesék és mithoszok legkisebbik király­fiává vált és olvasók ezrei­ben erősítette a meggyőző­dést: le lehet győzni a mili- larizált, az egyenruhás és harckocsin közlekedő sár­kányt. A Musza Dag ' negyven napjá-ban az örmiénvség küz­delme talán éppen ezért vált általános érvényűvé: költé­szet és valóság, fölényes írás­technika és megragadó pá­tosz, csodavárás és raciona­lizmus keveredik, egyesül benne. világ azóta sokat változott. De van­nak még „örmény” közösségek szerte a világban, amelyeket az uszí­tás és gazdasági érdek állal fanatizált hordák fenyeget­nek. S ezért a Musza Dag — akár az Egri csillagok, mely egy másik vár ostro­mának rokon-regénye — ma is időszerű. Márcsak ' azért is, mert Plivier újra írhatná fentebb idézett mondatát. Talán így: Hitler elment, de a táborno­kok maradtak. Kováts Lajos KIS KARMESTER Ä, Mrarinnnnnrannnnmj Q.S ÚittíVÖk ZtíllCKGTClI ' nek a dobok, s kezdődik az ünnepély. Nincs olyan társa­dalmi esemény, vagy ünnepi műsor, amelyen az úttörők ÍÚ- vószenekara ne venne részi- De hívták már őket máshová is, legutóbb például Sátoralja­újhelyen vendégszerepeitek, s Igen boldogok voltak, meri ha csak egy pillanatra is, de a* egész ország láthatta őkel a televízió képernyőjén. Huszonöt tagja van a kitű­nő úttörő-zenekarnak, amelyet orosz szakos tanáruk, Burján József hozott létre. A szólam­próbákat a hét különböző napjain tartják, ahogy éppé’1 Tóth Zoli, Budai Pali és paj­tásai, vagy a négy leány, Ta­tár Marika és Kató, Czihai Évi és Kozák And össze tud­ják egyeztetni programjukat- De a főpróbára mindig szom­baton kerül sor. Ilyenkor együtt van a 20 fiú és a 4 leány, s természetesen a ze­nekar élén huszonötödiknek a kis karmester, Bialkó Kati. Nemcsak az abaújszántóiaki hanem az egész járás büszke a zenekedvelő pajtásokra. Bi­zonysága ennek, hogy a köz­ség vezetőin kívül a járási ta­nács is tekintélyes összeggé segítette őket a hangszerek beszerzésében. De hálásan gon­dolnak a pajtások patronáló!!;' ra, a diósgyőri 100. sz. Ipar1' tanuló Intézet, tanáraira, nö­vendékeire, legfőképpen pe­dig az ottani zenekar vezető­jére, Feri bácsira, akik átse­gítették a kezdet nehézségein- s azóta is kottákkal, különféle felszerelésekkel, művészeti ta­nácsokkal látják el őket. Kü­lön meg kell említeni a csak­nem két. méter hosszú, hatolj más díszhojtokat, amclyc[ kedves tanáruk, HomonnS; Pista bácsi művészi faragásé1 díszítenek. Hétről hétre szorgalmasa’1 gyakorolnak, próbálnak abaújszántól kis zenészek Űjabb és újabb számokká gazdagítják repertoarjulk* mert az a tervük, hogy az üd népi szerepléseken kívül nap­sütéses tavaszi és nyári vasár­napokon kellemes térzenév'*1 is kedveskedjenek pajtásaik­nak és a község lakosságának­<h. #.) fi WERFEL: A regényben ténylegesen a hegyre szorul a kicsiny ör­mény falu népe, melynek egyetlen bűne, hogy örmény, s e második varázshegyen közösséggé kovácsolódik. Werfel hatalmas appará­tussal mutatja be ezt a küz­delmet, melyet a túlerő ellen vívnak. Regénye színes, ol­vasmányos, jól egyénített ala­kokkal, kalandos cselekmény­nyel. Üjraolvasúsakor azon­ban egyszerre jut eszembe Jókai és sok „pozitív” hős. Mert e kétségtelenül nagy műben jókora adag naivitás, társadalmi kérdésekben való tájékozatlanság is van. Wer­fel tiszta célja, művészi ki­fejezőereje és mesterségbeli tudása remekművet hozott létre, de olyat, melynek kor­látái vannak. Csak ellenséges nemzeteket ismer, de nem lát s főleg nem ábrázol osztályo­kat. Hősei megmentéséhez a váratlan, szinte csodás ese­ményeket hívja segítségül, olyan szerepet juttat a vélet­lennek, melyet az csak a ro­mantikában élvezett. De csoda-e, hogy a fasiz­mus által leigázotl Német- ors' polgár-katolikus írója ne hívná a csodát segítségül? ■A mi szempontunk — s azt hiszem, ez a fontos —, hogy ki és mi ellen hívta. Werfel idejében ismerte fel a milita- rizmusban és a fasizmusban rejlő világméretű veszélyt, és kora hasonló gondolkodású íróinak gyakorlatával ellen­tétben, fásult belenyugvók, W erfel a Musza Dag negyven napjában az emberiesség esz­ményeiért fegyver­rel is küzdő közösség törté­netét írta meg. Ez a könyv fegyver volt Hitler ellen s az maradt minden elnyomás, de­magógia, fanatikus naciona­lizmus, gyarmatosítás elíen. A weimari Németország baloldali írói jobbadán fá­sult, kiábrándult emberek voltak. Még pacifizmusuk is elvont, s ezért hatástalan volt. Körülöttük szervezkedett a megújult német militarizmus, majd a fasizmus, mely orszá­gukat és az egész emberisé­get a második világháborúba sodorta. „A császár elment, a tábornokok ittmaradtak” — itta Theodor Plivier, s a leg­jobb németek közül sokan voltak, akik a tábornoki csiz­mák elől az abszolút hata- lomellenességbe és az erőszak tagadásába menekültek. Csak kevesen akadtak olya­nok, mint Brecht, kinek mű­vében a társadalom igazi mozgástörvényei szerint tük­röződnek a hatalmi viszo­nyok, vagy a polgár Thomas Mann, kinek mélyen átélt hu­manizmusa elért a védelmi harc szükségességének gon­dolatáig. A védelem szükségességét és lehetségességét írta meg Werfel is a Musza Dag negy­ven napjában, melyben az esztelen újtörök nacionalis­ták ellen életre-hnlálra küzdő örményeknek állít emléket. nye és a művek találkozása volt szerencsés, és ezért volt jó. És jó volt mint zenei nevelő, ismeretterjesztő lehetőség is. Hangulatos volt ez a koncert. A Mura Péter vezényelte együt­tes igen szépen muzsikált, a két énekes pedig tehetsége legja­vát csillogtatta meg. Hasznos kultúrpolitikai munka A szakszervezet és a miskol­ci szimfonikusok további együttműködési terve szép, hasznosnak ígérkezik. Az eddi­gi tapasztalatok amellett szól­nak, hogy feltétlenül bővíteni, szélesíteni kell részben a zene­kar fellépési helyeinek, rész­ben egyes helyeken a hallga­tók körét. Egészséges, kultúr­politikáikig hasznos ez a mun­ka. Nem túlzott Varga István, amikor missziónak nevezte. Már most keresni kellene a le­hetőségét annak, hogy a jövő évadban miként lehetne to­vábbfejleszteni. Benedek Miklós fizikailag osztálytársai alatt maradjon, ennek folytán lélek-} ben föléjük emelkedjék. Be­szélt a jellemszínész és figu-[ rája azonosulásáról, továbbá} azt is elmondta, hogy a művet} az író, a rendező alkotta, ő, a1 szereplő hálás ezért a szerep-1 ért. [ AZ ANKÉTON huszonkétr felszólalás hangzott el. Nehéz’; lenne tételesen szólni róluk.; Csak a legfőbb témakörök; megemlítésére kell szorítkoz­nunk. Többször szóba került,; hogy Az orvos halála a helyt-; állás filmje, s nem, mint egy-f két felszólalásból érződött, ar halálra készülésé. Bár a cím isr a halált jelzi, a filmen végigr érződik az ellenpont, az clet\ szeretető. Vita folyt akörül,f milyen ember is volt az örogr falusi orvos, kispolgár-e, vagy, hős, hivatástudat, vagy kötc-\ lességtudat fűtötte, vagy cgy-t szerűen ember, a maga hibái-r val és erényeivel együtt, anél-| kül Jókai-hős akarna lenni.I Fekete Gyula végül úgy össze-i gezte ezt a témát, hogy o: sarzsi nélküli hőst akarta meg-}: rajzolni e figurában. Sok érv} elhangzott pro és contra a1 film tanulságairól, és arról,t kiknek kell levonniuk azokat.[ Sajnálatosan csaknem nemze-£ dék-vita kerekedett e kérdési kapcsán. Helyiden, _vitatható nézetek is felbukkantak a felszólalá­sokban. Akadt hozzászóló, aki szerint „üdültünk a film vetí­tése alatt”, A? üdülés és szó- rakozás megjelölés használata ellen szólalt fel, igen helyesen, egy fiatalabb részvevő, mond­ván, hogy e film témájánál fogva is idegen a szórakozás és üdülés köznapi fogalmától, gondolatokat ad, ami több egy­szerű mozi-szórakozásnál. Nagy kár. hogy a vitavezetés itt-oll mellékvágányra is en­gedte a polémiát, majd este tíz órakor, mintegy másfél órás tanácskozás után, bár még sok jelentkező lett volna, egyszerűen berekesztették a hasznos eszmecserét VAN ÉRDEKLŐDÉS az ős­bemutatók és az ankétok iránt, s ez utóbbiak jobb tar­talmi és tárgyi előkészítést kívánnak. Legyen megfelelő hely. elég szék, legyen felké­szült vitavezető. A filmek, a közönség, a filmesztétikai ne­velés megérdemli. (Benedek) S AKAC ISTVÁN: j Sikoliom lAz egyik csillagot fest.. In másik lenge holdat. ]Én téged — szerelemmel — ] társammá varázsollak. ]Arvullan térdepelnek, ]kik csak testet raboltak... j Én téged érdemellek; — ] nagy vizeknek dalollak. ]S jaj. hogyha vert szívemben Jkétségek csatangolnak ... jutcák nap-buktatóin ]sikoltom: drága, hol vagy?! J ___________ ] ÜL KOVÁCS KALMAN: j A sárospataki ] sí rúzsán I— Hova hát, Gyurikám, hova hát, ] ha a hír a magasba emel? í Nem a csalfa Iidcrc lü/.e von: maradok Patakon konokon. 1— Hova hát. hova hát, Zolikám, ; ha a hir a magasba emelt j Nem a csalfa iidcrc tűre von: 1 Patakon maradok konokon. |— Hova hát, hova hát, hova hát, i ha a hír a magasba emel? jNem a csalfa lldérc tüze von: ! maradunk konokon Patakon. SZÉKELY DEZSŐ: Sithou vagyok Neonhomlokű, zsúfolt éjszakát:. Gitárös pásztorok. A csillagok szerencsekereke jobbra-balra forog. Kőben virágzó szerelem. Koromszirmú remény. A füst felhúzott sorompói a város peremén. Háztáji földem ez a város, gránit- és vasvetés. Elektromos bogáncsokat szorít s becéz a kéz. összebékíti fiait ez a reklám-bozót. Megöleli az érkezői és az el távozót. Bánata nehéz vakrozsdáit lemarja az öröm. Fogaim között vas-igé.l, mint diót, megtöröm, mert. bennük izzik az életem érteimé, záloga. Emberhez méltóbb életet szülj, emberarcú csoda. Itthon vagyok. Akár a hit, mely minket összeköt, kik fölvillantjuk arcunk holdját minden árnyék fölött. cp crp CT co cn cn mi cn c S,,íaíafi iMtiszalkiak aa ÉMV-ben nék során 3—3 mérnök és technikus nyerte el a kiváló címet és 26 fiatal lett a szak­ma ifjú mestere. Ugyanekkor egyre jobban bevonta a ta­nács a fiatal műszakiakat ab­ba a munkába, amely a vál­lalat .gazdasági-műszaki prob­lémáinak sikeres rne'í'éHását segítette. Izgalmas pillanat: Bialkó Kati magasra emeli a karmes­teri botot, s huszonöt szempár feszülten figyeli, mikor moz­dul a díszes jelvény faragott rózsája. Ha aztán az abaúi- szántói kis karmesterlány mo­solyogva megadja vele az üte­met. felharsannak a kürtök, zendülnek a helikonok, dörren­tőle. A Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Ház volt a kezdeményező annak idején. Azóta ott már egy második koncertet is tartottunk. Tisza- szederkény, a megyei tbc-kór- ház, a Szentpéteri kapui kór­ház, Rudabánya és Alberttelep az eddigi állomások. A közeli hetekben sűrűsödnek a kon­certek. Ormosbánya, Királd, Ózd, Kazincbarcika, Sajókaza következik. A lehetőség sze­rint minden olyan szalcszerve- zeti művelődési otthonban sze­retnénk koncertet rendezni, ahol ezt az adottságok megen­gedik. Az ipari településeken megy is ez a munka, mezőgaz­dasági területeinken alighanem hatékonyabb' szervezést kell biztosítanunk. A szervezést a művelődési otthonok végzik. A hallgatók minimális belépődí­jakat fizetnek. Távolabbi cé­lunk, hogy mind gyakrabban térhessen vissza a zenekar egy- egy művelődési otthonunkba. A következő évadban, a mos­tani évad tapasztalatai alapján, szeretnénk valamilyen bérlet- rendszert kialakítani, s ezzel dolgozóink és a komoly zene, kapcsolatát még’ szervezetteb­ben biztosítanL Az alberttelepf koncert Mintegy százötven, százhat­van néző ült a széksorokban, amikor a koncert megkezdő- dőlt A műsort bécsi szerzők ismert műveiből állították ösz- sze. Mozart, Beethoven, Schu­bert és Strauss szerepelt a mű­soron. Ez az összeállítás alkal­mas arra, hogy érdeklődést keltsen. Mura Péternek a min­den szám előtt elmondott rö­vid bevezetője még közelebb hozta a müveket a hdllgatók- hoz. A közönség, amely mindig énekeseket hallott eddig, ér­deklődéssel figyelte Figaro há- zasságá-nak nyitányát, s ami­kor a Varázsfuvola áriáját Sza­bad;/ József igen szép tolmá­csolásában hullhatta, felzúgott az első ütemes taps. Ettől kezdve szinte átforrósodott a hangulat. Beethovent itt nem a szimfóniái képviselték, hanem egy kevéssé ismert műve, az Athén romjai című színműhöz írt zenéjéből a megragadó tö­rök induló. Schubert Három a kislányá-nek duettjét. Horváth Eszter és Szabady József elő­adásában, igen nagy ietszéssel fogadták, szintúgy a R osa- munda-nyitányt is. A koncert második részében Johann Strauss uralta a termet. A Kék Duna keringőt ismételni kel­lett, annyira zúgott a taps. Ugyancsak ismételni kellett- Barfinkay belépőjét a Cigány­báróból. Nagy tetszés fogadta Szaffi dalát, a Denevér nyitá­nyát, a Cigánybáró kettősét fis a műsort záró Tere-fere pol­kát, amil szintén meg kellett ismételni, Lehet, hogy van igényesebb szimfonikus zenekari hangver­seny is, de itt a közönség ige- • A művelődési ház előtt áll­dogáló farmotoros autóbusz vendeg művészcsoport fellépé- eét jelzi. A kora tavaszi, szo­katlanul. enyhe* estén sokan igyekeznek az alberttelepi mű­velődési otthon felé. A színpa­don sűrű sorokban mintegy félszáz frakkos zenész, a Mis­kolci Szimfonikus Zenekar tag­jai. A nézőtér ugyan még fojg- híjas, de számottevő az érdek­lődés. Alberttelepen, e bányász településen először lép közön­ség elé hivatásos muzsikusok­ból álló szimfonikus zenekar. először hangzik el itt nagyzene­kari hangverseny. Operaelő­adás már volt, kamarakoncer­tek is adódtak, de ilyen hang­verseny még soha. A zenekarnak kell a közönség — A szakszervezetekkel való együttműködés a zenekarnak régi vágya és terve — mondja érdeklődésünkre Mura Péter. — A Filharmónia kapacitása viszonylag szűk, nem tud együttesünk számára több kon­certet szervezni, a zenekarnak pedig nyilvánosság kell, mert előadóművészét nem élhet meg közönség, hallgatóság nélkül, ugyanakkor a közvetlen, folya­matos kapcsolat is nélkülözhe­tetlen. A közönséggel való gya­koribb és rendszeresebb talál­kozás állandó önképzésre is serkent. Régi tervünk volt, hogy elsősorban az Iparvidékek művelődési otthonaiba vigyük el az értékes muzsikát, szeret­tessük meg azt a bányatelepek, ipartelepek és városi szakszer­vezeti művelődési intézmények közönségével. Fellépéseinkért nem kérünk semmit. A zenekar tagjai nagyrészt szolgálati kö­töttségükön belül lépnek fel egy-egy alkalommal, másrészt társadalmi tevékenységet vál­lalunk. Kultúrpolitikai misszió — Kultúrpolitikai misszió- 'nak tartjuk ezt a hangverseny­sorozatot — mondja Varga Ist­ván, a szakszervezetek megyei l.-ultúrbizottságának munkatár­sa. — Fontos esztétikai nevelé­si feladatunk felkelteni a dol­gozók érdeklődését a nemesebb muzsika, a komoly zene iránt. Szeretnénk ezzel segíteni a szo­cialista munkabrigádok kultu­rális nevelésében is. E hang­versenysorozat. nagyrészt zenei ismeretterjesztés is, hiszen a hallgatók, felkészültségükhöz, adottságaikhoz mérten, rövid tájékoztatót is kapnak a zene­művekről. Az elmúlt év őszén kezdtük ezt a sort, örömmel ' fogadtuk a szimfonikusok kez­deményezését, és mert igen hasznosnak, jónak tartjuk, le­hetőségeink szerint támogat­juk, s így a művészeti és szer­vezőmunka kiegészíti egymást. Persze nem megy könnyen, sok helyen idegenkednek még Szimfonikus zene a szakszervezeti müvelődési oíthonokhan vos halálá-t, elemző méltatá­sára akkor térünk vissza. A filmvetítés után, a hagyo­mányoknak megfelelően, anké- tot szervezlek az említett al­kotók és szereplők részvételé­vel. Az érdeklődés igen nagy volt, a művelődési -ház föld­szinti klubterme szűknek bizo­nyult. Az értékes film és az illusztris vendégek részvétele egyaránt indokolták a felfo­kozott érdeklődést. Vitaindítás tulajdonképpen nem volt, e célra a friss film- élmény szolgált, meg a vendé­gek néhány gondolata. A ren­dező elmondta, hogy célja, vágya az egyszerű ember fel­mutatása volt, az író a mű szü­letéséről, fő alakjának meg­formálásáról beszélt, s arról a szorongásról, amely benne a belső ábrázolású, filozofikus, meditativ írás képi ábrázolá­sát megelőzte. Páger Antal ér­dekes részleteket beszélt el arról, miként formálódott ki benne a főszereplő alakja, ho­gyan alakította olyanná, hogy nOSSZÜ SZÜNET után ismét tartanak Miskolcon film-ősbemutatókat. A Me­gyei Művelődési Ház színház- termét zsúfolásig megtöltő kö­zönség előtt február 25-én este Az orvos halála című új magyar filmet mutatták be. Külön érdekessége, hogy a film alapjául szolgáló népszerű regény (a közelmúltban az Olcsó Könyvtárban is megje­lent) írója és egyben a forgató- könyv társlrója Fekete Gyula Borsod megyébe, Mezőkeresz­tesre való, a film külszíni fel­vételeit is nagyrészt a megye északi területein forgatták, sokszorosan indokolt hát, hogy először a miskolci közönség ismerkedjék meg ez új alko­tással. Eljött a bemutatóra a film írója, a rendező: Mam- cserov Frigyes, s jelen volt a szereplők közül Páger Antal, valamint Kovács Károly. A kö- közönség nagy lelkesedéssel fogadta mind a filmet, mind a megjelent alkotókat, szerep­lőket A mozikban március második hetétől vetítik Az or-

Next

/
Thumbnails
Contents