Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-27 / 49. szám
Vasárnap, IMS. fcbrnár 2X eszakmagtarország 3 Megnövekedőit feladatok előtt a December 4. Drótművek Hessélgetés Imre Ferenccel, u vállalat igazgatójával A December 4. Drótmüvek mennyiségben és értékben egyaránt túlteljesítette elmúlt évi termelési tervét. Eredményes túlteljesítéssel zárult a kiszállítási terv és a vállalat a hazai igények kielégítésén kívül túlteljesítette export tervét is. Ez a vállalat, amely tizenhat éve termel exportra, és ez idő alatt a külföldi megrendelőktől még egyetlen reklamációt sem kapott, 1965- ben többek között Bulgária, Burma, Dánia, Izrael, Norvégia, az NSZK és Pakisztán piacán jelentkezett. A vállalatnak az idén a rekonstrukció folytatásán kívül megnövekedett feladatokat kell ellátnia. Ezekről az új tervekről, feladatokról beszélgettünk a napokban Imre Ferenccel, a December 4. Drótművek igazgatójával. — Milyen új feladatokat tartalmaznak az 1966. évi tervek? — Vállalatunk az építőipar Számára nagyon fontos feszítő acélhuzalból 30, a gépipar számára fontos ötvözött acélhuzalból 275, az energiaipari kábelekből 22 százalékkal gyárt többet. Ez nagyjából felöleli, meghatározza alapvető feladatainkat. A hazai igények maradéktalan kielégítésén kívül azonban az export növelését is tervezzük. A jóváhagyott exporltervvel szemben Vállaltuk, hogy a devizabevételt 18 százalékkal túlteljesítjük. Az elmúlt évben a vállalati önköltség 0,1 százalékos csökkenést mutatott, ,ezt az idén is el akarjuk érni. Idei export kiszállítási tervünk egyébként 20 százalékkal nagyobb, mint az előző évi volt, de ezt az alaptervet, mint mondtam, mi máris 18 százalékkal növeltük. Bár az egész évi tervek teljesítéséhez szükséges rendeléseket még nem kaptuk meg, az a törekvésünk, hogy exportunk jelentős része tőkés országokba irányuljon. S még valamit: elhatároztuk, hogy az 1966. évi többlettermelést 97 százalékban a termelékenység növelésével biztosítjuk. — Hogyan akarják ezt elérni? — Módszereink közül elsősorban az emberek alkotóere- ^ jét legjobban kifejezésre jut-* tató munkaverseny fejlesztő'-J sét kell kiemelnünk. Mind-* egyik üzemrészben évek óta? Versenyben állnak a szocialistái munkabrigádok A közelmúlt* napokban összevont aktíva-j értekezletet tartottunk, ame-J tyen a társadalmi és a gazda-? sági szervek képviselői is je-| Jen voltak. Ezen az értekezle-* ten megállapítottuk, hogy a* Versenymozgalomban ma mégj sok, fel nem tárt lendület rej-t tőzik, amelynek kihasználása + okvetlenül szükséges az idei? feladatok megoldásához. Ta-1 nácskozásunkon az MSZMP | Központi Bizottságának ha-j tározata szellemében foglal-1 tűk össze a vállalat társadul-* mi és gazdasági szerveinek* konkrét feladatait. Ezek kö-* képpontjában a munkásosz-* tály helyzetének folyamatos* és céltudatos javítása áll.? Ugyanezt a szellemet tükrözi a? termelékenység növelését cél-* kő másik fontos intézkedési? terv, a balesetek számának* csökkentésére irányuló elkép-í kelések megvalósítása is. A? Vállalat termelési profiljából* adódóan sok a szúrásos, vágá-í Ros balesetek száma. A terve- j kett műszaki, nevelő és meg--* előző intézkedések végrehaj-ií -tása a dolgozó ember vedel- j mén felül a többtermelés je- j lentös forrása lehet. i Már a felsoroltakból is kitűnik, hogy vállalatunkra 1966- ban nagy feladatok hárulnak. A termelési tervek teljesítésén kívül az idén be akarjuk fejezni az új huzalmű beruházási munkáit is. Sokrétű tennivalónk jobb ellátására megfelelő műszáléi intézkedéseket hoztunk. A vállalat vezetősége a párt- és a szakszervezettel karöltve intézkedési tervben állította össze mindazokat a feladatokat, amelyeknek megvalósítása a termelés által diktált határidőkre szükséges. J — Hogyan érvcnycsül- I nck a vállalat gazdasági I irányításában a rcform- I intézkedések? — A korábbi kötöttségek enyhítése végett felettes hatóságunk hozzájárult, hogy exportügyeinket közvetlenül a külkereskedelmi szervekkel intézhessük, természetesen az egyezség utólagos bejelentésével. Ez az intézkedés meggyorsítja az exportrendezések biztosítását, és így több idő marad a gyártásra. Igen jelentős, s a gyakorlatban most kezd a hatása jelentkezni, az a bérügyi engedmény, amely a létszámcsökkentésből eredő munkabér megtakarítás jelentős százalékát meghagyja vállalati felhasználásra. Ez is segíti a termelékenység emelését. — Ezzel összefüggésben arról is szeretnénk valamit hallani, milyen intézkedéseket tesznek a minőség további javítására? — Nálunk a minőség javítását célzó intézkedések két irányba hatnak. Egyik a jelenlegi gyártmányoknál és gyártási technológiánál alkalmazott minőségjavító változtatások, a másik pedig az új, korszerűbb termékek előállítására irányuló törekvés. Az első csoportot a hőkezelő kemencék egy részének felújítása és műszerezettségének fokozása, a rekonstrukció alatt álló pácolóüzem berendezéseinek kiegészítése, és a kötelek belső kenésének, valamint fesztelenítésének szélesebb körű alkalmazása kép.......... viseli. Ide kell még sorolnom a gyártás közbeni ellenőrzés bővítését, továbbá az üzemi ellenőrzés és nevelés fejlesztését, amelyet a munka és technológiai fegyelem megjavításával érünk el. Ezenkívül minden lehetséges munkahelyen bevezettük a minőségi bérezést is. — Az intézkedések nyomán hogyan látja az 1966. évi feladatok teljesítésének lehetőségét? — Vállalatunk maradéktalanul teljesíteni akarja idei termelési tervét, ez elhatározott szándékunk. Őszintén meg kell azonban mondanom, hogy a tervekben előírt termelés teljes megvalósítására a régi gyár már nem alkalmas. A huzaltermelés mintegy tíz százalékát ugyanis már az új huzalmű részleges üzemeltetésére terveztük. A huzal mű beruházásának műszaki befejezése tehát nélkülözhetetlen. Idén, a harmadik ötéves terv első évében népgazdaságunk nincs abban a helyzetben, hogy drága — akár import, akár belföldi eredetű — állóeszközöket hagyjon kihasználatlanul akkor, amikor égetően szükség van azok termékeire. A feladat tehát mindenki számára egyértelmű. A Központi Bizottság 1964. decemberi határozatának szellemében kell dolgozniuk a beruházóknak és a kivitelezőknek egyaránt. Ehhez várunk mi nagy segítséget a pártszervezettől és a tömegszervezet életül is. Ugyanakkor kérjük a megyei pártbizottságot, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsát, hogy támogassák a beruházás megvalósítását sürgető kérésünket, problémáinkat tárják fel a felsőbb vezetők előtt. Félő ugyanis, hogy — hasonlóan az elmúlt évekhez — egyéb beruházások előtérbe kerülnek, ezt a befejezés előtt álló munkát viszont mellőzik. Ugyanakkor az idejében nyújtott felsőbb segítséggel elejét lehet venni az indokolatlan elhúzódásnak, így sem a népgazdaságot, sem a mi munkáskollektívánkat nem éri további károsodás — mondotta Imre Ferenc elvtárs. Onodvári Miklós Ankét Mezőkövesden Február 24-én, csütörtökön délelőtt Mezőkövesden, a községi pártszervezet és az Északmagyarország szerkesztősége levelezői ankétot rendezett. A kötetlen, baráti eszmecsere során a levelezési munkával kapcsolatos teendőkről esett szó, s a megjelentek elmondták véleményüket, kérésüket lapunkról. Az értékes, hasznos beszélgetés eredményeként az ankéton részvevők, jövendő levelezőink bizonyára sok hasznos észrevétellel, írással, eseményről, eredményről szóló beszámolóval tájékoztatják majd lapunk olvasóit. ij Ismét nyersvas csordái... Jancsó Adrienne ctőíuSéeMic Rlisko'coii Mint közöltük, a jeles művésznő ma. február 27-én, vasárnap délután 5 órakor a XX. század magyar költőinek műveiből ad elő az Otthon presszóban. Zenei műsort adnak Nagy Mária tanárnő közreműködésével Maros Ildikó, Mezei Rozália, Hajdussy Imre és Kontor István, a miskolci F.grcssy Béni Zeneiskola növendékei. A zon az esős októberi reggelen, amelyen a 775 ezredik tonna nyers vasat csapoltál! az ózdi IV-es kohóból, megkezdődött a roham. A délutános műszak olvasztá- rai már a vasszerkezeteket bontották, és tüzelő helyett hidegvizet' „adagoltak” a kohóba, hogy mielőbb lehűtsék a vastag páncélköpenyt. Akkor azt mondta L,c- niczky Gyula építésvezető, hogy 121 nap alatt átépítik a hatalmas alkotmányt. Nagyjából azt is vázolta, mennyivel korszerűbb, gazdaságosabb lesz az „új” IV- es kohó, mint a régi volt Közben a helybeliek és az idegenek nagy lendülettel bontották a kiszolgált tüzes katlant. Azóta 104 nap telt el, s csütörtöktől ismét nyersvas csordul az Ózdi Kohászati Üzemek IV-es kohójából. Az átépítésen dolgozó vállalatok emberei a tervezett határidő előtt néhány nappal elkészültek a nagy munkával. Jobb és korszerűbb lett a gyár e fontos üzeme. Most már végérvényesen megszűnt a kohók tövében, az elegytérben a nehéz fizikai munka. Talán közhelyként Ivans* zik, mégis köszönet és elismerés azoknak, akik a téli hónapokban, a keHemetlein időjárás közepette is oly becsületesen helytálltak, akiK mindennapi munkájukkal hozzájárultak,. hogy tniha* marább nyersvas csordul* hasson a földig bontott ko* hóból. Azóta napjában 350 —100 tonnával több nyens- vas kerül az acélműbe. Várj ták ezt a szomszéd üzemben, hiszen a martinászok olyan vállalást tettek, amelynek nyomán az idén 15—20 ezer tonna pluszt nak a népgazdaságnak. . nnepélyes percekbe« fakón hatnak számok és szavak. Viszont egyértelműen bizonyítják, mily rangos feladat megoldására gyűr- kőzött akkor, október végén a kohó bontásánál és átépítésénél felsorakozott munkáshad. S bizonyítják a tettein az ismét tüzesen izzó kohó, hogy mindaz, ami akkor még ütemezési diagramokon volt, vágj’ a programban szerepelt, határidőket megelőző valóság lett. 1966. február 24-én ismét nyersvas csordult a IV-es kohó csapolónj’ílásán. — paulovits — Ü Korszerűsítik a Tokaj-he Az Állami Pincegazdaság sátoraljaújhelyi 2. számú pincészetének háromemeletes, 13 kilométer hosszú, 83 pincéjében 602 folyosó van. Ez ideig másfél mázsa gj’ertyát használtak fel havonként a pincék világítására. Most fokozatosan villamosítják a folyosókat. Dolgoznak a villanyszerelők az egyik pinceszakaszban. A z upponyl emberrel a faluhoz közel, a Bán-patak partján találkoztunk. Kerékpáron jött, csak kutyája kísérte, hátizsákjában kóckötél és fejsze — paticsot indult szedni, mert a dróthálót két-három év múlva megeszi a rozsda, de a patics öt-hat évig is tartja magát ......... _ jó napot! — koszont, s megállt m ellettünk egy szóra. Kopott sapkája alól színtelen haj bukott elő; arcán törődöttség, ám mozgása friss m<3g _ Korán tavaszodik... — m ondta, hogy szóval tartson bennünket. ... ,,, , _ Korán — feleltem. Vizsgáltuk a hegyeket, az erdőket és a fák közt vezető csapást. — Hóvirágot keresnek? — Azt. De itt nincs... _ Van az! — s öröm suhant, át a z arcán. — Vagy száz méterre ide, a vízmosás mentén... Elvezetem magukat arra. A kutya jókedvűen megszaglászta a fákat, megriasztott futással neki- nekiiramodott, aztán visszatért gazdájához. Jószagú ájer ölelte körbe n vidéket. Még madárhang nélküli a vidék, csak készülőben van a tavasz. Mentünk íel a hegyre, a horhos mentén. Az upponyi ember szóval tartott bennünket. Bánj’ász, ahogj’ ő mondja, vájár a völgyi aknában, bár nem szénfal mellett dolgozik, ötvenkettőben rászakadt a íöte, eltört a gerince, két évig nem tudott mozdulni sem, sőt, egj’áltidán, önmagáról alig tudott valamit. — Annyi kórházba vittek engem, hogy megjegyezni is sok. Vittek, oszt most itt vagyok — mondja felemelt hangsúllyal. — Gyorsabban futok, lefogadom, mint a fiatalember — mosolyog rám. Rászól a kutyájára, hogy nyughasson már; az eb nagyoCSALOGAIO T kát szökell, ráugrik az emberre. Érzi, hogy tavasz jön. Ha éppen már nem ez a tavasz. Hiszen olyan lágy a levegő, hogy simogatására legszívesebben elheveredne az ember a füvön, vagy a horhos napos oldalán, alólunk hóvirágot. Foltokban virít. A zsenge virág átszúrja a páncélosra ülepedett harasztot is, azután kinyitja szirmait és mintha szemlélné a tavaszodé világot fehér szemével. Mintha csalogatná a nap sugarait magáhaz, az erdőre, a zsendülő földekre, a bágj’atagon szemlélődő emberre — egyszóval, az egész világra. — Mikor kijöttem a klinikáról, akkor én elmentem az Országház elé. Éppen kongresszus volt ott és leültem az oroszlánok mellé. Akkor is tavasz volt — mesélt tovább az upponyi ember. — Ilyen tavasz, mint most... — s réveteg tekintetével elkalandozik a völgy másik oldalára, azután a Három Kőig, a fehér sziklafüggönyig, mely felett kereszt feszül, s monda lebeg, öngyilkos szerelmes párról. Elróvcd egy percre a gondolata is, s talán éppen az jut az eszébe, az a perc, az az óra, amikor felnőtten újra tanult járni, eszmélni, örülni a tavasznak. — De sokat megtesznek egy emberért — mondja hirtelen, s nézi repedezett körmét, bütykös ujjait. — Az a sok professzor, meg orvos ... Én nem tudtam magamról, meg már le is mondtam az életről... Mert rámszakadt a főte, az meg a bányász halálát jelenti. .. Üldögéltem az oroszlánok előtt, és már tavaszo- dott. De szép tavasz volt! Mindannyiunknak szedett egy csokorra való hóvirágot; fürgén, ismerősként járja a vizmosást; gyökérről sziklára, szikláról kitaposott ösvényre lép. — Tudom én azt is, hogy mikor hol női a hóvirág... Évről évre megjegyzem... Vadász vagyok amúgy... Özeket akarnak látni? Mutatok én maguknak azt is ... Ott fönn, az irtáson át vonulnak, csapatokban. Jámborak nagyon... Sihta után kijár az erdőre. Vadászni, virágot csodálni, paticsot vágni, kerítésnek. Az utóbbinak örülnek az erdészek is, mert a faty- tyű elszívja az életet a hasznos fák elől. Régebben a fia is elkísérte. Most már felnőtt a gyerek, katonaviselt ember, s tanulásra adta a fejét. — Mérnök akar lenni ... Hát legyen — mondja belenyugodva. — Esze van, mért ne tanuljon? — kérdezi. Talán magától kérdezi ezt les- többet, mert benne még él a jámbor, apjához ragaszkodó gyerek. Téli zöldet szed a csokorhoz. Átnyújtja, s megjegyzi. — Ha ablak közé teszik, akkor hetekig friss marad. Megduzzad a szirom, de tartja magát. Nekünk tele van vele két ablak is. r tvágunk a horhoson. A túlolA dalon is van egy pászta virág. Apró gumók akadnak a kezünkbe, mert hosszú szárral érdemes a hóvirágot szedni. Nedves hajtással megkötözzük a csokrot, s ki-ki arra gondol, akinek szánja. Az upponyi ember osztozni akar az örömünkben. — Kinek adják? — kérdezi. —■ Anyámnak. — Egy lánynak.:; — Még nem tudom... A kutya előiramodik a fák közül. Meghempergőzik az avarban. Az iszap pora szállong, s egy rothadó gomba füstölög. Aztán megáll a kutya, gombszemével bennünket, új barátokat figyel. — A túlsó hegyen még több a virág — mondja az upponyi ember. — De oda veszélyes menni. Sok gyerek jár oda hóvirágot szedni, köveket görgetnek, játszanak. A tavaszt csalogatják ilyenkor... — nevet egyet Nem is tudom, hogy miért, s min nevet. De a szeme tiszta. — Hány évesnek néznek? Találgatunk. Negyven? Vágj’ egykét évvel azon túl? — ötvenöt... És két évig semmit sem tudtam magamról... A főte, az nem gyerekjáték... A vájárok tudják... Most meg jobban fűtök, mint maga — int felém. — Pedig maga még fiatal nagj’on. Mikor elköszöntünk, int a kutyájának, s elindulnak a sűrűbe. Megoldja a hátizsákja száját, megtapogatja a balta élét. Valószínű, hogy a paticsokra gondol, melyek erősen összeállnak, s kerítést alkotnak majd a keze nyomán. A kerítést lágy tavaszi délutánonként fonja össze, s öröme telik munkájában és idejében is, egj’szerre. A túloldalon gyerekek visongnak. Csalogatják a tavaszi. Az upponyi ember kerékpárja a csapás mellett van, ledöntve egy tenj’érnj’i tisztásra.' Szinte párállik körülötte a föld. S ennek a tavasznak a legjobban talán az upponyi ember örül. Az az ember, aki egyszer már nagj’on közel járt a halálhoz, de aztán segi-. tették visszazökkenteni életét a tavaszba. Baráth Lajet
