Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-25 / 47. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 106S. február 25. 5 BB—BH2BBB1 Kellemetlen meglepetés Tüntetés a Waldorf-Astoria előtt Johnson elnök hosszas ha­logatás után végre válaszolt a kormány vietnami politiká­ját ért bírálatokra. Az amerikai elnök azon­ban ismét csak a háború folytatása mellett foglalt állást .... é s kijelentette, szükség esetén kész tovább növelni a Viet­namban bevetett amerikai csapatok számát. Azt mondot- 1a, hogy az Egyesült Államok nem törekszik a háború kiter­jesztésére Ázsiában, s nem akar háborút Kína ellen, de hangoztatta, hogy az USA ki­tart eddigi politikája mellett és meggátolja az agressziót, Vietnamban. Johnson szerdán este New Yorkban. az úgynevezett Szabadság-ház társaság tisz­teletére rendezett vacsoráján Jnondotta el a televízióban és a rádióban js közvetített be­szédet. abból az alkalomból. hogy kitüntették a milliomo­sokból, konzervatív politiku­sokból -és hasonló elemekből álló társaság évi díjával. Kellemetlen meglepetés­ként érte azonban az elnö­köl, hogy a bankett szín­helye, a Waldorf-Astofía Hotel előtt mintegy ötezer tiintető várta, a vietnami háború ellen tiltakozó jel­szavakkal. A békeharcosok a vietnami háború ellen tiltakozó transz­parenseket tartottak és kórus­ban kiáltották: L. B. J. hány gyermeket öltél meg ma? Be­hívókat égessetek el, ne gyer­mekeket! A felvonulás rész­vevőit szoros rendőrkordon fogta körül. Nem sokkál később kínos je­lenet zavarta meg az ünnepi hangulatot a luxusszálloda nagy báltermében. Az elnök éppen hozzákezdett beszédé­nek elmondásához, amikor egy tüntető, kijátszva a rend­őrök és detektívek éberségét, behatolt a terembe. Békét Vi­etnamban! — kiáltotta a vá­ratlan vendég, majd amikor húsz titkosrendőr körülvette és a szomszédos helyiségbe ta- szigálta, ismét odakiáltott a láthatóan meglepett elnöknek: Békét Vietnamban! Kérem elnök úr! Az elnök tíz pontban foglal­ta össze a bírálatokra adott válaszát. Feszültség Dja kariéban Az indonéz fővárosban csü­törtökön reggel folytatódott Untung alezredesnek, Su­karno elnök palotaőrsége volt parancsnokának pere. Az UPI .jelentése szerint Untung tagadja az ellene felhozott vádat. . Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint az indonéz fő­városban változatlanul feszült a helyzet. A UPI közlése szerint a baloldali érzelmű diákok szer­dán tüntettek az Egyesült Ál­lamok djakartai nagykövetsé­gének épülete előtt. A diákok olyan feliratokat vittek ma­gukkal, amelyek szerint az amerikai nagykövet az értel­mi szei'zője a Sukarno-ellenes megmozdulásoknak. A tüntető diákok a nagykövetség épüle­téről letépték az amerikai zászlót 23972 baleset Együttes ülést tarlóit a Hazafias Ncplrou! megyei bizottsága és az MSZBi megyei elnöksége A Hazafias ■ Népfront- me­gyei bizottsága és az MSZBT megyei elnöksége. (egpap, feb­ruár 24-én, csütörtökön ur. Sályi István és Gyárfás Imre elnökletével együttes ülést tartott. Az ülésen megjelent és felszólalt Deme László, a megyei pártbizottság titkára. Első napirendi pontként Bárczi Béla, a megyei párt­bizottság osztályvezetőjének tájékoztatója alapján, a bizott­ság megvitatta az idei nép­gazdasági terv ■■. népfropl- mozgalmi feladatait­Ezután Bonta Lajosné, az MSZBT megyéi titkára ismer­tette a népfront és az MSZBT égyüttmüködésének időszerű feladatait. Megyénkbe az idén mintegy ölven szovjet turistacsoport érkezik. Megfe­lelő- fogadtatásuk, megyénk életének bemutatása a két szervezet aktiválnak fontos feladata. Három hónap alatt huszonnégy baiáti találkozót szerveznek a szovjet vendé­gekkel, elsősorban a közsé­gekben. Júliusban megyei bí­rósági hónap lesz. A két szervezet közösen in­dít a Szovjetunióba 30o sze­méllyel „Béke-vonatot”. Az ülésen a magyar békemozga­lom aranyjelvényével tüntet­ték ki jó munkájáért Berki Mihálynét, Bodroghalmi Józse­fet és Máté Ivánt­Az ülés részvevői távirat­ban tiltakoztak az Egyesült Államok vietnami agressziója és Njono halálraítélése ellen, A Belügyminisztérium köz­ponti klubjában csütörtökön tájékoztatták az újságírókat a közúti közlekedés múlt. évi helyzetéről és az idei felada­tokról.' 1965-ben jelentősen megnőtt a forgalom á közulainkon. A szállított utasok száma meg-- közelítette a 2 milliárd 200 milliót. Az elmúlt évben össze­sen 23 972 baleset történt, 'a növekedés 17,6 százalékos. A balesetek következtében 893- an meghaltak, 6444-en súlyo­san megsérültek, 12 390-cn pe­dig kisebb sérüléseket szen­vedtek. Az anyagi kár meghaladja a 60. millió forintot. A hét napjai közöl a balosetek leg­nagyobb számban hétfőn, pénteken "és‘szamba-tön tör­ténteik, leggyakrabban 16 és 20 óra között . Figyelmeztető adat, hogy a .baleset követ­keztében' meghalt és- megsé­rült személyek 8,9 százaléka 6 és 14 év közötti gyermek volt. Napi postánkból A szerkesztőségünkbe ér­kezett levelek között ismét számos olyan akad, amely közérdekű bejelentést, javas­latot -tartalmaz. Leveleiket szerkesztőségünk eljuttatja az illetékes szerveiknek. Ez­úttal üzenjük az alább fel­sorolt levélíróknak, hogy le­gyenek türelemmel, míg az illetékesektől választ kap­nak: Ualyai Sándor (Nyék- ládháza), Elek János (Kis- győr), dr. Kiss Zoltán (Gö- römböly), Kormos Báriumé (Sajóvelezd), Németh Sándor (Cigánd), Urbán Lajos (Mis­kolc), özv. Farkas Rudolfné (Sály) és Szívós József né (Miskolc, . Vörös hadsereg in 48.). Bolla Mihály (Miskolc, Te­temvár, Alsó sor 58.) levél- írónknak üzenjük, hogy gom­batermesztéssel . kapcsolatos felvilágosításért forduljon ta­nácsért közvetlenül a MÉ­SZÖV mezőgazdasági osztá­lyúhoz, Miskolc, Baross Gá­bor u. 13—15. sz. alá. Verseinknek üzenjük Napi postánkban három olyan levelet is találtunk, amelyben lapunk olvasója verseit küldi be, azokról elemző véleményt kér, s ab­ban reménykedik, hogy köl­teményeit a lap hasábjain is viszontláthatja. . Ezúttal is üzenjük, hogy lapunknak n i n cs i rodalmi lektorátusa, így verseile elemző bírálatá­val nem foglalkozhatunk. Forduljanak esetleg valame­lyik irodalmi laphoz. Ami a lapban való közlést illeti, a három legutóbbi verselőnék (Laczkó János Miskolc, Se- lyemrót, ÉM. szálló, Ignáczy János, abaújszántói -techni­kum és lávái Bertalan Mis­kolc, Szeles u. 62.) csak azt tudjuk üzenni, hogy sajnos, verseik nem alkalmasak köz­lésre. Szeméthegyek a Nagyavas on ' A. Nágyavason uralkodó „tisztasági” állapotokról ír levelében Dobos József (Nagyavas, Felsősor- 417.) le­vélírónk. „A Nagyavason la­kom — írja —, de lehat, hogy nem sokáig, viert attól tar­tok: belefulladok az itt fel­halmozódott szemétbe. Itt, sajnos, már nem szemétdom­bok, hanem valóságos sze­méthegyek vannak”. Arra is felhívja a figyelmet, hogy bár tanácsrendelet tiltja az Avas pincéibe való bek öl tű­zés t, sokan ma is lakás cél­jaira adják ki ezeket az egészségtelen, mellékhelyisé­gek nélküli pincéket, borhá- zakat. Vajon tudnak-e erről, s büntettelí-e már meg vala- , Hit a. rendelet megszegése miátt? Véleménye szerint a Nagyavasra költött jelentős összegek ellenére, ez a külön­ben gyönyörű hely, az emlí­tett körülmények miatt, nem lesz valami vonzó és szép látvány a turisták, a kirán­dulók számára. * Még két levélíró panaszko­dik a tisztaságra. Vida Kál­mán (Miskolc, Kacsóh P. u. 1.) azt írja, hogy utcájukban a napközi otthon elöl nem hordják el pontosan a sze­metet, ezért sokan a kukás edény mellé öntik a hulla­dékot. Miskolcról több Esz­tergályos és Gubás utcai csa­lád panaszolja, hogy a Gu­bás ti. 7. sz. alatti romos te­lek, sajnos, szemétdombbá változott, s ezt egészségügyi okokiból sörösen fel kellene számolni. A készülék vagy a szervis a rossz? Gáli Gáspárné írja Abaúj- lakról: „Az abaújlaki műve­lődési otthon az elmúlt óv augusztusában egy Della tv-1 kapott. A készülék egy per­cig sem működött. Erről azonnal értesítettük az encsi szervizt. A jótállási jegyet kérték, amit szeptember 4-én megküldtünk részükre, de többszöri sürgetés ellenére csak október elején jöttek, a készüléket megjavítani. Meg­állapították, hogy olyan al- kátrési szükséges a készü­lékhez, amely nem áll ren­delkezésükre. Három hét múlva a budapesti szerviz- központhoz fordultunk pa­nasszal. Erre. néhány napon belül kijöttek Encsröl, javí­tották a készüléket, de tatás, még ki sem értek a kézség­ből, amikor anélkül, hogy a beltapcsolás után bárki is hozzányúlt volna., ismét el­romlott. Azóta hiába kérjük a készülék javítását az en­csi szerviztől. December vé­gén jártak az egy kilométer­re levő Gadnán készüléket javítani, de hiába hívtuk őket Abaújlákra, kijelentet­ték. hogy nincs rá idejük. Amikor a szerviz vezetőjé­nek azt mondtuk, hogy is­mét kénytelenek leszünk a pesti központnak írni, azt válaszolta, hogy írjunk, aho­vá. akar un le”. Vajon a Delta készülékben van a hiba, vagy pedig az encsi televízió szervizben? A nekéssenyi pedagógusok válasza Korábban közöltük Kormos Elemérné nekézsenyi olva­sónk levélét, aki hiányolta a pedagógusok közreműködé­sét a falu művelődési mun­kájúból. lyó István nekéase- nyi iskolaigazgató, népműve­lési ügyvezető és Szlúnyl József nevelő is reagált a le­vélre. Levelükből az derül kit a nekézsenyi pedagógusokat nem kell kérni rá, hogy tá­mogassák a kullúmiunkál. Szlányi József pedagógus ál­lította össze például a szín- játszi') szakkör munkaterviét, A Konmosné áltál említett kabarcmíisort is ő tanította be, k azt már január 1-éal bemutatták a községben. Igó István igazgató többek között megemlíti, hogy 1939 óta vezeti a nekézsenyi álta­lános iskolát, azóta minden évben működött öntevékeny színjátszó csoport, amit min­denkor pedagógusok irányí­tottak. Ezt kérés nélkül te­szik, mert tudják, hogy ez kötelességük. A színjátszó szakkörön kívül a népműve­lés más területein is megta­lálhatók a községi pedagó­gusok. A bábszakkör, a dí­szítőművész szakkör és set. énekkar vezetője pedagógus, s ugyancsak az a községi könyvtáros és a népművelé­si ügyvezető is. Szcmlrcl József: Stsakadaílmn húséi* ta. E nem mindennapi orr tövéből két fekete szem sütött rám, szúró, de tiszta, szép vil­logással. — Nem szédült odafent? — kérdeztem. — En sehol sem szédülök —* felelte hetykén. — Legfeljebb akkor, ha sokáig kell egy helyben ülnöm, — Es szokott sokáig egy helyben ülni? — Ha becibálnak valami­lyen értekezletre, akkor szok­tam. De onnan is kijövök, ha megunom. Elszívok egy ciga­rettát és visszamegyek. Olyan­kor megállapítom, hogy el­szívhattam volna még egy cigarettát, mert még mindig ugyanarról a valamiről be­szélnek. — Hallottam, hogy nagyon szeret vadászni — mondtam Gyuri bácsinak. — Mikor va­dászott utóljára? — Tegnap. Tegnap este. Mert én minden este. kime­gyek. Ha mást nem, hát ró­kát, tarkavarjút, héját, vagy ilyesmit lövök. A dúvadakra nagyon haragszom, E kis bemelegítő beszélge­tés után elmentem Gyuri bá- csiékhoz. Otthon ismertem meg feleségét. Csendes, las­san mozgó, ráncos arcú asz- szonyka volt, de mutatott ré­gi fényképeket, hogy néz­zem, nem volt ő mindig Ilyen Öreg, a legtakarosabb me­nyecskék közé tartozott.. —• Meg kell adni, szép lány volt — mondta Gyuri bácsi. — Olyan, amilyet megálmodtam. — Hogyan ismerkedtek meg? — Egy lakodalomban — mondta Gyuri bácsi. — Ta­vaszi lakodalom volt, húsvét után. Ment a násznép végig az utcán, talpig érő fehérben a menyasszony, mögötte ró­zsaszínben a koszorús lányok, En a kapunk előtt.álltam, on­nan néztem a lakodalmas me­netet Egyszer csak azt mon­dom az édesanyámnak, mert 6 is ott állt, hogy nézze csak azt a harmadik koszorús lányi, ki az, de szép teremtés. Azt felelte az anyám, hogy Csor­dás Veronika, az alsó utcá­ból,;: Csordás Veronika? — kérdeztem vissza. .— Nohút, a minap éppen ilyen leányról álmodtam..: Hát így ismer­tem meg: : . Y eron néni közben Igen jóillatú sült kolbászt hozott az asztalra, hoz­zá aranytiszta színű riziinget, vastag, sokszögletű régi poharakat, s amikor kö­zel hajolt az asztalhoz — lát­tam, hogy rengeteg ráncai közt ibolyaszirmokhoz hasonló szembogarak ragyognak. Min­den nagyon öregnek tűnt ezen az asszonyon, de szeme érin­tetlen ifjúságot sugárzott. — Azt nem mondod el, ho­gyan jöttél el értem? — kér­dezte Verőn néni, miközben lerakta az ételt és az italt az asztalra, — Azt mondd el te — szólt Gyuri bácsi, és hamiskásan mosolygott. — Mondja el, Verőn néni — biztattam. A kedves öregasszony leült mellém a székre, két kezét az asztalra tette, azokon is any- nyl volt a ránc, mintha rátér­képezte volna magát a renge­teg idő, a kilencvenegy év, mert Verőn néni hét évvel fi­atalabb volt Gyuri bácsinál. — Az úgy volt — kezdte nagy nekifohúszkodással és ekkor arcának minden gyűrő­dése megszelídült, megnyugo­dott, a ráncok közötti szabály­talan árkok meg teleömlöttek a megidézett élmény sohasem fogyó örömével. — Az úgy volt, hogy én mindig szép, dél­ceg legényről álmodtam, aki fehér paripán jön értem. És György úgy jött Egy este ülünk a konyhában, vacsoráz­tunk éppen, amikor lópaták dübörgését hallom. Alig esz­mélek fel, máris egészen közel dobpant a ló. Kiszaladok a konyhából, hát György éppen akkor ugrik le a lóról. Gyönyö­rű. fehér ló volt, ott állt a diófa alatt Azt mondja ne­kem György: no, lelkem, jössz velem szépen, vagy vigye­lek? ..: De nem tudtam meg­szólalni ;;. Csak azon kaptam magam észbe, hogy vágtat ve­lünk a ló, György félkézzel ölel, másik kezével meg a kantárt fogja:.. Ö én édes is­tenem, milyen boldog voltam akkor, összes álmom betelje­sült : .: Verőn néni elhallgatott; Gyuri bácsi mereven nézte és várt, hogy beszél-e még. De nem beszélt Ekkor megkér­dezte: — És megbántad? — Nem — suttogta Verőn néni; — Sohasem bántam meg. Ma is elmennék. Az is­ten sohase adjon jobb férjet senkinek, mint amilyen te voltál hetven esztendőn át. Mezei György .;. I fjan maradt két kicsi kék szeméből kicsor­dultak a könnyek. Egy nagyon boldog öreg­asszony sírt. Gyuri bácsi meg felállt, elővette zsebkendőjét és megtörölle Verőn néni sze­mét, meg a rengeteg ráncot az arcán. — Tetszik látni — suttogta később. — Ilyen volt mindig. Büszke, szép ember, de ha sírtam valamiért, azonnal letö­rölte könnyeimet, és végigsi­mította kezével a hajamat.;: Igen, Gyuri bácsi most is megsimította Verőn néni fe­jén a kendőt. Az öregasszony nem sírt tovább. Folytatta az emlékezést; — Csak két eset volt, ami­kor nem tudott megvigasztal­ni, de akkor őt sirattam .: a — Mikor? — 1914-ben és 19-ben . . . El­ment. Kétszer itthagyott négy­négy évre; — Vitték — mondtam. — Nem vitték. Ment, Tizen­négyben ő már korosztályon felüli volt, mert először csak negyvenöt évig mozgósítot­tak. György akkor már negy­venhét éves volt. De elment önként; Ránéztem Gyuri bácsira. Bó­lintott. — Engem az apám úgy ne­velt — mondta csendesen —, hogy ha a haza bajban van, a férfiembernek menni kell; amíg bírja magút. Huszár vol­tam, négy évet szolgáltam; káplárságig vittem, úgy érez­tem akkor, hogy mennem kell; •—1 Gyermekei voltak? ‘— Hogyne, öt. — Nem sajnálta őket Itt­hagyni? — Dehogynem! Mégis el­mentem. Hívott a haza, én meg komolyan vettem ezt a hívást. Később aztán rájöttem, hogy rossz helyre hívtak; — Mikor? — A hadifogságban. Ami­kor megismerkedtem a bolse­vistákkal. — Tizenkilencben mégis el­ment kend másodszor is —- szólt közbe Verőn néni; mintha még most is haragud­na érte; — Az az elmenés más voB — intette le Gyuri bácsi. — Azt nem bántam meg. Az olvan háborúba most is elmen­nék. — De utána négy évig me­gint oda volt kend. Hiába vár­tam. Már azt hittem, haza s® jön többé az én Györgyöm; N éztem Gyuri bácsira» vártam, hogy beszél­jen, de szó nélkül hagyta az elhangzott mondatot. — Hol volt? — kérdeztem» — Börtönben — válaszoltál — Becsuktak a fehérek ;.. No, de ezután nem volt velem semmi bajod — mondta ekkor feleségének. — Nem. Ezután semmi ba­jom se volt veled — suttogta Verőn néni. fFolytatjuk.) — Ejnye már, öcsém, hát a televízió. • Ezt igazán illene tudnod. Kis szekrény az egész, mégis jó színház;:. Gyuri bácsit egy esztendő­vel ezelőtt ismertem meg, egy • dohánypajta tetején. Macska­ügyességgel mászkált a gerin­cen, és a szélvihar által fel­lépett nádtetőt foltozta. Úgy kerültem össze vele, hogy a termelőszövetkezet legidősebb tagja után érdeklődtem, és az elnök Gyuri bácsihoz veze­tett. — Én még olyan vén em­bert nem láttam — mondta az elnök —, kilencvennyolcadlk éves, de elmozdítaná a tokaji hegyet is.; M ondhatom- meglepőd­tem, amikor a pajta tetején megpillantot- : tam, mert kilencven­nyolc év mégiscsak sok idő, ebben a korban már nem mászkálnak magas tetőkön az emberek. Hívtuk Gyuri bá­csit, hogy jöjjön le, de ká­romkodott, amiért zaklattuk, azt felelte, addig le nem jön, amíg be nincs foltozva a te­tő’ Nincs kedve kétszer mász- . kálni, és ebben igaza is volt. Miután mégis lejött és meg­állt előttem, ■ végigmértem.. Alig fogta fel a tekintetemet. Hosszú, vékony ember állt előttem, mint megtudtam, kettő centiméter híján két méter magas, és makkegészsé­ges. Csupa csont volt, mintha nem enne. de arcán szinte iz- zott a bőr pirossága és egy picike ráncot se láttam raita. Se az arcán, se a kezén, az orráról meg külön tanulmányt lehetne írni. Sasorr? Nem ez a találó jelző. Szépívű, törö- kösen hajlott, nagy orr. Ezzel talán mondtam róla i’alamit. A bőr feszült és fénylett raj­L K ét embernek és a saját lelkiismeretemnek tar- lozom ezzel az írás­sal. Vidámat kellene írnom, mert Mezei Gyuri bá- fcsi kérésének csak úgy tehe­tek eleget, ha vidámat írok róla. Feleségéről írhatok szo­morút is, azt mondta, azt nem bánja, búr életében soha sem­mi oka sem volt a szomorú­ságra, Csak az ábrázata olyan sötét, mint egy varjúé, egyéb­ként semmi panasza se lehet az életre, mert annak javát Mezei György mellett élte le. — Márpedig énmellettem leélni egy életet, az olyan fá- j'in dolog, kedves öcsém, mint­ha hetven esztendőn át szaka­datlan' színházban’ ült volna a feleségem — mondotta Gyu­ri bácsi. — Ráadásul, jó szín­házban, öcsém, mert vannak kutyaházi rossz színházak is. En, példának okáért, voltam egyszer egyben, abban az idő­ben, amikor hullaőrként szol­gáltam a kórházban. Valami ordenáré darabot néztem meg, nem volt annak se eleje, se .vége, de még közepe sem, márpedig egy kalendáriumban azt olvastam, hogy a jó darab­nak eleje, közepe és vége van. De ennek nem volt. Még ér­telme sem; Semmije sem volt, csak üvöltöztek benne ... — Mi volt a darab címe, Gyuri bátyám?----Azt én már meg néni m ondom, valamiféle harami­ákról szólt, de kár volt ki­adni érte a pénzt, inkább et- lem-ittam volna a jegy • árán.. Mostanában jobb színházak vannak, a képszekrényben jó kis históriákat látok... . — Mi az a képszekrény, ©yuri bátyám?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents