Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
V*sArnar, 1W6. február SOI GSZAKMAGYARORSZÄG és liatékörsyság gazdaságosság Vita a Lenin Kohászati Művekben a gazdaságirányítás reformjáról Műszaki emberek, közgazdászok és pénzügyesek körében régen kavargóit oly eleven, elméleti kérdésekkel gyakorlatiasan foglalkozó vita, mint napjainkban. Különböző szintű és összetételű fórumokon pártmunkások, gazdasági vezetők vitáznak szenvedélyesen, hogy érveket és ellenérveket sorakoztassanak, alko- tóan hozzájáruljanak gazdasági mechanizmusunk reformja irányelveinek tökéletesítéséhez, finomításához. Jó volt erről meggyőződni legutóbb a Lenin Kohászati. Művek párt-végrehajtóbizottságának kibővített ülésén, amelyen részt vett dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese és Dojcsák János, a megyei , pártbizottság titkára. Negyvenketten voltak a tanácskozáson, tizenhatan kaptak szót a vitában — mások írásban juttatták el véleményüket a vb-hez, amelyet jól értelmezett nyugtalanság, magasfokú felelősségérzet és gazdasági életünk holnapját féltő légkör hatott át. Nem a kívülről szemlélő pozíciójából, hanem a saját tevékenységét vizsgáló és saját perspektíváját kutató nézőpontból fogalmazódtak meg a hozzászólások. A bírálatokat is „hármas fokozat” jellemezte. Őszinte kézség a fogyatékosságok feltárására, jól átgondolt javaslat a hiányosságok megszüntetésére, és végül felajánlott közreműködés a várható munkában. Ncnoazdasáp és vállalat „Véleményem szerint az irányelvek legfőbb része az, hogy a népgazdasági hatékonyságot teszi az ipari tevékenység legfontosabb feladatává, a vállalatokat illetően pedig a gazdaságosságot állítja előtérbe. Hogy e két feladat valósággá legyen, tökéletesen realizálódhasson, az irányelvek számos intézkedést, helyeznek kilátásba...” Így summázta dr. Énekes Sándor a gyár vezérigazgatója néhány mondatban mindazt, amiről csaknem egy álló napon át folyt a vita a Lenin Kohászati* Művekben. Mindjárt nagyon konkrétan elemezte, éppen úgy, mint a többi hozzászóló, hogy miként lehet, ki- nek-kinek a saját munkaterületén minél gyorsabban realizálni az irányelvek ilyetén értelmezését. E témánál többen abból indultak ki — s ezt Zámbó Pál főmérnök egyértelműen meg is fogalmazta —, hogy a kohászat feladata: ellátni mindazokat a népgazdasági ágakat, amelyek igényt tartanak ter- melvényeire, megfelelő meny- nyiségben és minőségben. Másrészt pedig megteremteni a gyártáshoz szükséges alapanyagok deviza ellenértékét. Látszólag mindez népgazdasági feladatnak tűnik, uzon- ban szorosan összefügg egy- cgy vállalat munkájával, tevékenységével. összefügg a gazdasági mechanizmus re- ; formja által követelt új munkastílussal. Hiszen azt senki sem vitatja, hogy a nagyobb vállalati önállóság mindenkép- : pen új munkastílust is köveiét Megköveteli a gazdasági •< cselekvések szabályozásának, 1 a döntések széles körének ; centralizálását. Olyan munkastílust kell kialakítani, ahol , rangjának megfelelő helyre ; kerül egy-egy kérdés eldönté- ( se. Se följebb, se lejjebb! Mert i mind a keltő káros, időbo te- i lile, növeli a bürokráciát, fö- i löslegcs energiát követel a 1 vállalatoktól és a felügyeleti j tenni a termelést. Bozsik Pál gazdasági igazgató statisztikai adatokkal is bizonyította a rekonstrukciók létjogosultságát, egyes esetekben elkerülhetet- len szükségszerűségét. önállóság ós felelősség Eszközök és lehetőségek felhasználásához, rekonstrukciók végrehajtásához, új üzemek létesítéséhez. vállalati és nép- gazdasági érdekek összehangolásához egyaránt szükség van az önállóságra és szükség van a felelősségre is. Vállalati igazgatók, akikre népgazdasági szempontból fontos ipari nagyüzemek vezetését rábízzák, a jövőben a~ önállóság fokozásával még nagyobb felelősséggel tartoznak majd intézkedéseikért, döntéseikért. A gazdaságirányítás reformjának irányelveiben sok szó esik erről, és az önállóságot illetően érdemes idézni LipIák György osztályvezető néhány nagyon találó megállapítását. Azt fejtegette, hogy n nemzetközi piacon csak az állhat helyt, aki gyorsabb ütemű fejlesztést produkál. S e gyorsaságot nagyban elősegíti, ha a vállalatok ismerik a valuta átszámítási értéket, a nemzetközi piac igényeit, mennyiségben, méretekben, profilokban és árakban. Ismerik a belföldi igényeket. Hozzájárul a bérgazdálkodás önállósága, természetesen a felsőbb szervek által megállapított összeggel, és hozzájárul a minőség, a mennyiség, az árbevétel forintban és devizaforintban, a vállalati exportőri önállóság és számos hasonló tényező. Ezek szem előtt tartásával, ilyen önállóság biztosításával, a lehetőségek és eszközök pontos számbavételével jobb terveket készíthetnek a vállalatok. Az önállóságnál esett szó arról is. hogy a központi szervek, minisztériumok tartsák szem előtt az üzemek kezdeményezéseit és kisérjék figyelemmel a gyárak véleményét. Hiszen végtére is ők ismerik legjobban saját üzemük eredményeit és fogyatékosságait, jelenét és lehetőségét, tisztában vannak a legfontosabb feladatokkal, nyilván ők tudják a feladatokat — a népgazdaság érdekeit is szem előtt tartva — legjobban megoldani. Mindez csupán néhány gondolat arról, amiről szó esett a Lenin Kohászati Művek kibővített párt-végrehajtóbizottsági ülésén. Része annak a vitának, amely értékes gondolatokkal, hasznos javaslatokkal táplálja gazdasági mechanizmusunk reformjának kiinduló irányelveit. Része annak a hosszútávú intézkedés-sorozatnak, amelynek megvalósítása nyomán tökéletesebb lesz a gaz- caságirányítás rendszere. Pauluvlts Ágoston szervektől. Meg azután new is egészen helyes, ha felettes hatóságok foglalkoznak olyar részkérdésekkel, amelyekei egy-egy vállalatnál kell eldönteni. Így kevesebb Idő jut aa átfogó, a távlati fejlődés-t érintő kérdések mélyebb tanulmányozására, sokoldalúan megvitatott eldöntésére. Eszközök és lehetősének Talán egyetlen hozzászóló se volt a tanácskozáson, aki ne beszélt volna a műszaki fejlesztésről. Rangjának megfelelően szerepelt e téma Amikor napokkal később ismét a gazdasági reformról esett szó, dr. Énekes Sándor még határozottabban kijelentette, hogy az előrehalad ás szempontjából alapvetően fontos a műszaki fejlesztés. Napjaink döntő kérdése az ipar olyanfajta fejlesztése, amely biztosítja, hogy alacsony önköltséggel, jó minőségben és gazdaságosan elégíthesse ki az igényeket. Másszóval a műszála fejlesztés az, ami számottevően befolyásolja a népgazdaság hatékonyságának fokozását. Ehhez pedig, mint az egész tanácskozáson szinte refrénszerű on kicsengett, eszközökre és lehetőségekre von szükség. Ha valahol. hát itt valóban nagy szükség van a fokozottabb vállalati önállóság érvényre juttatására, a helves ösztönzési rendszer kidolgozására, a mechanizmusban meglévő áttételek számának a csökkentésére. Ha ez megvan, máris nagyobb lehetőségek nvflnak egy-egy vállalatnál a fejlesztési munkára. S ha e lehetőségek megfelelő eszközökkel, beruházási. felújítási és korszerűsítési tényezőkkel párosulnak. akkor mindenképpen eredményesebb és főleg mtorsa bb lesz a műszaki fejlesztés. Erre utaltak azok a hozzászólók, akik javasolták, hogy a vállalati nyereségnek jelentősebb hányadát tarthassák vissza fejlesztési célokra. Legven ez is egyfajta eszköz a vállalat kezében a műszaki feílesztési munka fokozására. Dojcsák János elvtársi, a megyei pártbizottság titkára elsősorban azt boncolgatta, hogy a műszaki fejlesztés attól is függ, kik foglalkoznak vele. és olyan irányú-e a fejlesztés, amilyen kell, hogy legyen. Mennyire veszi figyelembe a gazdaságosságot és az értékesítési lehetőségeket. Hiszen ezek is nagyban összefüggnek a vállalat munkájával, a vállalati és népgazdasági érdekekkel, összefüggnek azzal, hogy korszerű technológiával olyan termékek hagyják el gyáraink kapuját, amelyek keresett cikkek a hazai és a nemzetközi piacokon egyaránt. RekonstrtjlíC'ő vapv iíi üzem ? Fejlesztési témáknál ma elkerülhetetlenül szó esik arról, hogy a meglévő üzemeket, tegyük korszerűbbé, rekonstrukciókkal, vagy építsünk újakat? Még mindig hatnak azok az évtizeddel korábbi vélemények — és sajnos ezek technikumi, sőt egyetemi tankönyvekben is helyt kapnak —, hogy nem érdemes a régi üzemeket rekonstruálni. Helyesebb új gyárakat telepíteni. A tanácskozáson egyöntetű álláspont alakult ki, hogy szükség van a relconstrukcióra. Dr. Énekes Sándor helyi példával, a Lenin Kohászati Művek durvahengerdéjének rekonstrukciójával bizonyította ezt. Utalt arra is, hogy az elektró- üzemben ugyancsak rekonstrukcióval, mennyivel gazdaságosabbá, korszerűbbé lehet A jó üzemi légkör érdekében i Új niuÉésszáüBda készültei . Miskolcon Miskolcon, a távoli vidékekről bejáró építőipari dolgozók kényelmes elhelyezésére újabb munkásszállodákat létesítenek. Ezek felépítésére több mint 40 millió forintot költenek. A selyemréti új városrészben például az elmúlt években elkészült korszerű munkásszállodát egy 400 személyes épülctszárnnyal bővítették. amelybe péntek reggel kezdték meg a beköltözést. A .7 emeletes épületben központi fűtést, hideg—meleg vizű fürdőket, és igen szépen berendezett háromágyas szobákat alakítottak ki. Földszinti részén helyezték cl ideiglenesen g budapesti Ybl Miklós Építőipari Technikum kihelyezett osztályát, ahol nappali és esti levelező oktatás folyik. Az épiiletszárnyat földszintes folyosó köti össze a régi szállóval, ahol játéktermek, olvasó- és TV-szobák. valamint étterem áll a dolgozók rendelkezésére. Gyors ütemben épül a diósgyőri munkásszálló is, amely a város legnagyobb ilyen létesítménye lesz. A könyvtárral, konyhával, étteremmel, társalgókkal és orvosi rendelőkkel felszerelt 1-00 férőhelyes szálloda májusra készül el, és így az ízlésesen berendezett szobákat a nyári hónapokban már elfoglalhatják a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat dolgozói. parágak egész sorában, a kereskedelemben, az iskolákban és egészségügyi intézetekben ezek a hetek hozzák meg az országos bérintézkedések „személyekre lebontott” részleteit. Ez az az idő, amikor meg kell ' mondani X-nck, hogy azok közé tartozik, akik jól húzzák a közösség szekerét, s a lehetőségekhez képest emiatt neki most több jut. megérdemli. Ez a könnyebbik feladat. De Y-nsk is meg kell mondani, hogy a szekérnek inkább csak a saroglyáján tartja a kezét; minthogy tolná — és ezért neve nem kerülhetett a listára. Az ügy közgazdasági magyarázata a szakemberek íel- aduta. Mondjuk meg mindjárt, hogy a lényeg: ennyire telik. Nagyon rossz helyen keresné a megoldást, aki valami olyasféle gondolatsorból indulna ki, hogy a kormány, az ország vezetése nem akar erősebb javítást adni akár egy tucat, vagy valamennyi foglalkozási ágnak. Boldogan tenné, ám a gazdasági tényezőket éppen az jellemzi, hogy nem függnek a szubjektív vágytól. Amennyire viszont mód van, azt az ország érdekében úgy kell elosztani, hogy azokon a területeken segítsen, ahol az erősödő ösztönzésre nagyobb a szükség és személy szerint azoknak nyújtson többet az új intézkedés, akik maguk is a legtöbbet adják. Amíg általánosságban hangzik el mindez, addig különösebb izgalmat nem okoz. „Kényessé” akkor válik, amikor név szerint is meg kell mondani az embereknek, kinek ér többet a munkája. A paiv szemlélő persze azt kérdezheti: hát miért, eddig sose mondták meg nekik? S a józan megfigyelő azt mondja rá: bizony nem. Sok helyen nem. Sok műhelyben, irodaházban és vezető poszton éldegél még az a szemlélet, hogy „no szóljunk neki”, „ne bántsuk meg”, „van az embereknek elég bajuk”. És ezek a „humanista ízű” megjegyzések jól is csengenek, mégis legtöbbször hamisak. Éveken át hitegetnek azzal, hogy „minden rendben”, holott az illető szénáját alaposan összekuszálták a magatartásából, munkája fogyatékosságaiból adódó viharok. Egymás mellett dolgozó emberek persze általában igen jól tudják, mennyit ér munkatársuk tevékenysége — mégis nem ritka az olyan kollektíva, ahol évekig szemet hunynak az egyéni, vagy általánosabb hibák felett is. Most lehetőség nyílik régen nem emlegetett összefoglalásokra a munka értékelésében és az őszinte szó kimondására ott, ahol régebben „nem illett" a nyersebb beszéd. Kínos pillanatok? Lehet, de utána könnyebb lesz. Mint ahogyan bizonyára az sem árt, ha elismerő szai'akat mondanak ott, ahol az ilyen szavakban volt hiány, esetleg éveken át. A lényeg természetesen: szemtől szembe megtárgyalni jót és rosszat, véleményt és intézkedést. T alán még annyit: mindez, tulajdonképpen, szerves része a jó üzemi légkör kialakításának. Ha hiányzott, mindenképpen ideje. A mostani alkalmat; amely lehetővé teszi az értékelések forintban is kifejezhető,- mérhető formájának nyilvánosságra hozatalát — csak így lehet kihasználni igazán! 231 713 forint újítási díjat ítélt meg a bíróság RrdoUes újítási per vőgére tett pontot a minap a miskolci megyei bíróság. A Diósgyőri Gépgyárban az egyik nagy fontosságú rendelés elkészítéséhez, csőgyár! berendezések kivitelezéséhez különleges kovácsolt a.nyngokat hosszadalmas úton, költségesen, nyugati import? hói kellett volna beszerezni, A gyár egy újítórsoport.ia — Bíró István tervezi) és három társa kísérletükbe fogott, hogy az Importból beszerezhető helyett. a célnak megfelelő, a külföldivel azonos mechanikai értékű és tulajdonságú, s azt teljes mértékben helyettesítő anyagot állítsanak elő — hazallag. Ez sikerült is nekik, új összetételű acélöntvény formájában, aminek még az ts előnye, hogy megmunkálásához kevesebb idő szükséges. Az új Öntvény fajtát a gyártó Lenin Kohászati Művek új gyártmányai közé, fel is vette, bevezette. Az újítók a sikeres kísérlet alap- járt, 1DG4. szeptemberében Javaslatot tettek az új anyag használatára. A gépgyárban az újítási Javaslatot elfogadták, és a múlt év elején be is vezették, megvalósították. Az újítás díját a felügyeleti hatóság két százalékban határozta meg. Az újítók ezt npm fogadták el, köveseiték, s ezért a gyár keresetet indított a fclücye- leti szerv döntésének érvényesítésére, illetve az újítói díj mértekének megállapításán?« A miskolci járásbíróság első fokon elutasította a felperes gyár keresetét s az alperes újítók 4,5 százalékra csökkentett viszont keresetét is, és négy százalék illíré* szesedést állapított meg. Az első- fokit bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezéssel élt. A megyei bíróság a fellebbvitrli tárgyalás során az alperesek, vegyit* «7. újítók kérelmének adott helyt s az újítási díjkulcsot 4,5 százalékban állapította meg — Jogerősen. Ennek megfelelően — az újítással eiert es az utókalkulárió szerint kimutatott 5 150 000 forint népgazdasági megtakarítás alapul vételével — az újítók részére 2.11713 forintot ítélt meg. A bíróság az ítélet indokolásában többi között megállapította, hogy az újítók tevékenysége, az újítás jelentős népgazdasági eredménye, külkereskedelmi, valuta gazdálkodási szempontból való hasznossága indokolttá teszi a javaslattevők ilyen mértékű díjazását. Fogadó délután >—űjj$Íókriak Miskolc esti fényei már javában égnek, amikor a fogadó délutánra utolsónak érkező újító is elhagyja az SZMT székházat. Valló Pál. az Országos Találmányi Hivatal munkatársa fáradtan emelkedik fél az íróasztaltól, öt óra alatt 10 újító váltotta egymást. Egyszerű üjjyek Az egyik ügyfél kidudorodó aktatáskát hoz magáival. — Müller István villanyszerelő kisiparos vagyok — mondja. Motorvédő kapcsolót szerkesztettem. Könnyen és olcsón lehet előállítani. Mindösz* . sze 68 forintba kerül. Müller a készüléket meg is mutatja. Tanácstalan, nem tudja merre induljon el vele. Ez a ' kérdése Bitkóczi Józsefnek is. i Bitkóczi a gyógyszertár központ cserépkályhása. Oj cserépkályha típust szerkesztett. A központnál alkalmazzák is. Azt mondja, hogy remekül bevált, és szeretné, másütt is hasznosítani. Ezek a többihez viszonyítva egyszerű, vagy egyszerűnek látszó ügyek. Itt csak egy kis biztatás, tanács kell, hogy hová, kihez nyújtsák be az újítást. „Nehéz" emberek A BÁÉV két dolgozója, Raj- li Ferenc kőműves és Kohányi Ferenc technikus vastag dosz- szlckkal, szakrajzokkal felszerelve érkezik. — A múlt év őszén — kezdi Rajli — beadtunk egy újítást. Ennek lényege, hogy a MÉK raktárnál nincs szükség a padló parafa szigetelésére. A tervező és a beruházó elfogadta, a BÁÉV azonban hosszú hónapok után arról értesít, hogy az újítást elutasítja. Pedig Debrecenben, ahová szintén beadtuk újításunkat, már alkalmazzák. De ez n kisebbik gondunk. Van egy raktár alapozási módosításunk is. Kevés volt az ember, így más megoldást kellett keresni. A módosítás alapján, a pillért géppel emeltük ki, amely 12 ezer óra és sok anyag megtakarítását eredményezte. Ezt elfogadták, de a vállalat csak 2,5 százalékot akar fizetni, mi 8—10 százalékot kérünk. Mit tegyünk? Nagyjából hasonló Gáspár Józsefnek, az LKM művezetőjének problémája is. Az új blokksornál a manipulációs rendszer nem vált be. Gáspár két beosztottjával új bugaci- hordó villát szerkesztett. Azt mondja, remekül bevált, ma is ezt alkalmazzák. Csakhogy újításukat jó háromnegyedév után sem fogadták el. — Mi a teendő? — kérdezi Sáspár. — Naplózták? — Igen. A vállalatnál mindenkinek tetszett, csak a díjban nem tudunk megegyezni. A vállalat 10 ezer forint eszmei díjat akar kifizetni, mi 25 ezret kérünk. A BÁÉV esetében kicsit nyugtalanító, hogy Rajliék a vállalat hozzájárulása nélkül hozzákezdtek új módszerük alkalmazásához. Érthetetlen; hogy miért késlekednek a népgazdaság számára lübb száz ezer forintot hozó újítások értékelésével, illetve a díjak kifizetésével. És mit lehet mindkét esetben javasolni? Újból a vállalat szakszervezeti bizottságához. illetve a vállalatvezetéshez kell fordulniuk és kölcsönös egyetértésben megegyezni a kifizetendő dtjban. Ha ez nem megy, akkor a következő lépés: döntsön a bíróság. Vitás ügyek Az LKM-ből a SZUB elnöke, két újítási előadó és egy beruházó jön tanácsot kérni- Az egyik kérdés: — Mikor közreműködő a közreműködő? — A közreműködő azt jelenti. hogy tett valamit. Aid az átlagon felül tett, aki elősegíti az újítás mielőbbi bevezetését és hozzájárul a nagyobb eredmény eléréséhez. A gyárban egyébként sok az elhúzódó ügy. Jankovies Béla. az LKM beruházási főosztályának dolgozója olyan ügyről számol be, amely 1962. óta nincs megnyugtatóan rendezve. Tizenhárom tárgyalás zajlott le. . • Az OTH, az SZMT-vel közösen. Borsodban most február 14-én, hétfőn rendezte meg az újítók számára az első fogadó délutánt. Ezután negyedévenként rendezik meg Miskolcon. Van olyan óhaj, hogy az OTH és az SZMT nagyobb ipartelepeken is tartson fogadást. Csorba Barnabas
