Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

6 fiSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1SWB. február ISI un Hasonlít egy picit Dolores Ibarrurihoz. Fehér a haja — nyolc évtized festette. Erős a termete — nyolc évtized sok­sok vihara tette próbára. Szobájának falán keretezett emléklap függ. Életének törté­netét sűríti a néhány szó. „Az amerikai haladó szellemű ma­gyarság szívébe zárja Molinári Bertát, aki egész életét a mun­kásság és a béke ügyének szen­telte, és a mai napig is annak érdekében tevékenykedik sze­retett szülőföldjén ... New York, 1965. november 5. „Az Amerikai Magyar Szó, a Nők Világa olvasótábora s a Ma­gyar Társaság tagsága írta alá a lapot. A meghitt ünnepségen jelen voltak a régi harcostár­sak is, köztük Ben Gold, Vi­nogradsky és Jack Schneider, akiket New Yorkban tavaly meglátogatott. Ma délután itthoni harcos­társai rendeztek tiszteletére kedves, kis ünnepséget, a Jó­zsef Attila pártszervezetben. — Holnap, február 21-én töl­töm be nyolcvanadik esztendő­mét. Majdnem egyidős vagyok Kun Bélával — mondja. Mindent az eszméhez, az eszményképekhez viszenyít. Egész életét ez töltötte meg tartalommal. Szobájának falán egy kép is függ. A New York-i szűcsök baloldali szakszervezetének vezetőit mutatja a kép. Sárgult betűk hirdetik rajta az élet­intelmet: „No struggle, no progress!” — Ha nem harcolsz, nem jutsz előre! Nem elég az eszmén csünge- ni, nem elég eszményképek­hez ragaszkodni. Megérteni, hirdetni kell az eszmét, har­colni érte céltudattal, áldozat­tal. Ezt tette Molinári Berta. Belemereng a régmúlt évek­be és emlékeket idéz. — Sajóvámoson születtem. Apám, a szegény cseléd nem adhatott nyolc gyereknek ke­nyeret. Huszonhat éves ko­és ki bújtotta fel a sztrájk szervezésre?” Földre lökték és rugdalták. A tárgyalásig szabadon en­gedték. ötezer dollár óvadé­kot fizetett érte a szakszerve­zet. A bú-óság végül felmen­tette — nem vallott ellene a sztrájktörő szűcs. Talán félt a többiektől? Az is lehet, hogy szégyellte magút. A tárgyalá­Tizenöt éve tért haza. Ma is* harcol, más módon és más kö-« rülmények között. Eszméjéhez* és eszményképeihez igazítja „ életét. Fáradt, de még nem el-* fáradt. Reggelenként nehéz, léptekkel halad végig az ut-* can. „Jó reggelt, Berta néni!”,, „Kezét csókolom, Berta néni!”,« „Üdvözlöm, Molinári elvtárs-' nő!” Ismerik gyerekek és fel-« I ÉÜ "■ ás•;ííiá:»4L« -•;; Bozsik István rajza A rádiózás bölcsőiénél „Nem elég az eszmén csüngeni 1 - ht lakik Berzeken a zolt gépészmérnök, aki a magyarországi rádió- % adások megkezdése óta tizenhét évig volt a arádió műszaki vezetője. Nem akarja fölke- •resni? o Tomcsányi Istvánnak nem kellemetlen a • koradélelőtti látogató, pedig télikabátban ül • szobájában kucsmával a fején. Nem magam • miatt, inkább miatta mentegetőzöm, ő azonban • szabadás nélkül közli, hogy nem volt még «kedve begyújtani. Egyedül él, nincs aki elvé- ” gezze helyette az ilyesfajta munkákat, a Az egyszerű kis házacska tiszta szobájában ® afféle legónylakási rend uralkodik. Könyvek, a képek, tárgyi emlékek szép számmal találha­tták, de. leggazdagabb az emlékezet élőszavas 0 forrása. e Csak akkor szabódik kicsit a szemüveges, 2 ősz ha jú, kellemes arcú, középtermetű, nagyon • barátságos férfi, amikor arra kérem, beszéljen % önmagáról. Egyike volt azoknak, akik a ma- ogyar rádió bölcsőjét ringatták, modern gara- 2bonciásként tűnve fel városokban, falvakban, • színháztermekben, vagy éppen háztetőkön 2„hajtva a vonalat” a közvetítés céljaira. 2 — Fiatat gépészmérnökként ^maz • akkori Magyar Telefonhírmondó és Rádió •Részvénytársasághoz. Az első adást 1925. da- icember elsején közvetítettük. Két évig a Rá­• kóczi út 22-ben tevékenykedtünk, innen men­etünk át a Sándor utcába, ahol a rádió ma is , , . , , .. o székel. A rádiónál eltöltött tizenhét esztendő nt°«ek> hivatalokba és családi • életcm lcgszcbb korszaka volt. otthonokba kopogtat, újságol-, olyan munkatársakkal voltam körülvéve, vasokat szervez, napközi ottno-*a;,ifcrőí méuán emlékeznek meg a magyar Ta­nokban kicsiket látogat. •diózás történetének megírásakor. Elég, ha csak Amikor hazajött, két és téieMagyari Endre mérnök, vagy Szőts Ernő igaz­évig Tiszalúcon élt. jpató nevét említem meg. Sajnos, Szőts Ernő, . , , •ez a kiváló egyéniség nem sokáig irányíthatott- Több mozgalmi munkale- ,bennünfcet. Korai halála megakadályozta ab­hetőséget akartam. Azért köl- 2 ban, hogy megérje a hangrögzítő berendezé- töztem be Miskolcra... Szűzisek alkalmazásának korszakit. A róla készült évig szeretnék élni. Yes, száz*c7n^kP*a?ceíí van a rádióm mellett. Mikor e ránézek, eszembe jutnak azok a forró napok, evie ' ’ ’ "amikor az egész ország várakozással tekintett Holnap még csak nyolcvan «* ránk. lesz. S azt mondja: No struggle® Minden adásunk úgynevezett „élő közveti- j o tés” volt, még a zene és az ének is. A műsor­aidét már akkor is nagyon szigorúan vettük, Csala László ® Pedig igen gyakran előfordult, hogy a műszaki J személyzet a közvetítő vonalak kiépítésével 0 csak az utolsó percben készült el. Mennyi iz­— no progress! Foto: Szabados György galom, mennyi idegesség előzte meg a jelen­tősebb közvetítéseket! Arról nem is beszélve, ha külföldről jött az adás! Nem akarom meg­bántani az olaszokat, de velük volt a legtöbb baj. Egy alkalommal a pápa húsvéti beszédét kellett közvetítenünk. Jóval az adásidő előtt nekiláttunk az összeköttetés megteremtésének. Ment is minden az olasz határig. Ha jól em­lékszem, Tarvisio volt az az állomás, ahol el­akadtunk. Hiába csörgettünk, kiabáltunk, Olaszország nem jelentkezett. Se a szolgálati, se a közvetítő vonalat nem tudtuk tovább kap­csoltatni. Az adásidő rohamosan közeledett. Már csak egy-két perc volt hátra, amikor szerencsénkre mégis sikerült közvetítő vonalunkat megszó­laltatni. Valamiféle harangjátékot hallottunk, s örömmel kiáltottunk fel: — Itt van Róma, ez csak Róma lehet! Szól­jatok a stúdióba, lehet konferálni! Ezután megszólalt egy férfihang, — nem ér­tettük mit mond, mivel közülünk senki sem tudott olaszul, — s egészen monoton hangon olvasott fel valamit. Nem telt el azonban két perc sem, amikor Gyarmati Sándor ügyeletes rendező rohan fel hozzánk, s már messziről kiabálja: Kapcsoljátok le! őszentsége tőzsdei híreket mond! Valami mellékállomást kaptunk Róma he­lyett. Jót nevettünk a furcsa félreértésen. Vajon megtudták-e a magyar rádióhallgatók, hogy megtréfálta az ördöngös masina őket? Tomcsányi István szenvedélyes rádió- ' hallgató. Megmoso­lyogja mai kollégáit, amikor azt mondják, méghozzá büszkeséggel, hogy ez meg ez az adás „élő közvetítés” volt. Ök niég a magne­tofont nem ismerték, mindent „élőben” közve- ‘ itette'-. A v'rszlemezt is csak később kezdték alkalmazni. Ugyanakkor azonban tárgyilago­san ítéli. m#q akkori szereplésüket: — Tudom, bennünket is megínosolyognak. mai kollégáink, ha azokat a berendezéseket látják, amelyekkel mi dolgoztunk, s ha arról hallanak, hogyan dolgoztunk. Ez azonban nem keserít el, tudom, negyven év múlva rajtuk is *íW fognak mosolyogni, mint most ők rajiunk. A magyar rádiózásban az elmúlt négy évtized a férfivá érés, a rohamos fejlődés korszaka volt. BORSODI GYULA ••90•»•••••000000900009 Elismerő sorok a volt harcostársaktól. romban, J912-ben Amerikába emigráltam. — így mondja: emigrált. Ki üldözte? A nyo- *r>or. A rend. Az embertelen­ség. Cseléd volt New Yorkban. Aztán kitanulta a szűcs mes­terséget. Sokat dolgozott, ke­vés bérért. A bérmunkás is cseléd. De nincs egyedül. Tár­sak veszik körül, osztoznak a bagón, mert közös a baj. a gond, a keserűség. _ 1935-ben léptem az Ame­rikai Kommunista Pártba. Az azonos sors szabta harchoz egységes nézet kell — mondja. _ pő fegyverünk a sztrájk v olt. Magasabb bérért, kevesebb munkaidőért szervezték a sztrájkot. „Ne dolgozzatok! Szüntessétek be a munkát! ’ — hirdette. Egyetlen szűcs sze­gült szembe a közös akarattal. Társéi megverték. Felesége a rendőrségre futott. ..Tűnj el, Berta!” — intették a mozga­lom irányítói. Nem sokáig buj­kálhatott. Letartóztatták, Egy rendőr vaskos könyvvel csap­ta arcul. „Kik voltak magával son nem nézett a vádlott sze­mébe. Nem is nézhetett, hiszen Molinári Berta oldalra fordul­va hallgatta a hozzá intézett szavakat. Nyújtott nyakkal, fü­lét a hang felé irányítva, fur­csa fejtartással, mint a na­gyothallók. A verés következtében egyik fülére megsüketült, — Még sokszor letartóztat­tak. Ah, yes! — Szavai között gyakori a yes és a no. — A bí­ró egyszer megígérte, ha még egyszer eléje állítják, dolog­házba toloncoltatja. Dologházba! No struggle... Ha nem harcolsz, még inkább oda jutsz! Te és mindenki, aki az. élet dologházából a munka tisztességes házát akarja fel­építeni. — Csaknem negyven évig mindennap fenyegetett a bör­tön ... Mert harcolni akartam, harcoltam, hogy legyen vala­mim, valamink. Legyen a mun­kásnak becsülete, joga. A New York-i kikötőben mindig meg­csodáltam a szabadság jelképes szobrát. Háttal áll New York­nak . .. Hogy vonzó legyen a KISZ-élet Az Ongai Csavarárugyár fiataljainak terveiről E gyik gyárunkban megkérdezlek a fiatalokat: mi a véleményük a KISZ-szervezetről? A vála­szok nem a legkedvezőbbek voltak. Sok-sok elégedetlenség, türelmetlen többre vágyás volt bennük. — A KISZ nálunk nem sok vizet za­var ... mondta az egyik ifjúmunkás. — Sokkal többet várnék a szervezet­től — így a másik. Valami azonban hiányzott a vélemé­nyekből. Az, hogy tulajdonképpen ma­guk a fiatalok tehetnek arról: miért ilyen „lagymatag” a KISZ-élet abban a gyárban. Hiszen bármelyik ifjúmun­kás előtt ott a lehetőség, hogy kezde­ményezzen valami olyant, amire ő vá­gyik, ami az ő érdeklődését leginkább leköti. Csak hát, mindegyikük a má­siktól várja ezt. A KISZ-vezetőség pe­dig nem elég agilis, magára van hagy­va. Tőkés Sándornak, az Ongai Csavar­árugyár KISZ-titkárának említettem meg mindezt. Éppen azért, mert ebben a gyárban sem volt eddig túlságosan eleven a KISZ-élet. — Azt nem mondhatjuk, hogy nem voltak eredményeink — vetette közbe Tőkés Sándor. — Hiszen a termelő munkán kívül is sok hasznosat produ­káltak nálunk a fiatalok: dolgoztak társadalmi munkában, jártak politikai és szakmai továbbképzésre, működött a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa. Szórakozásként voltunk kö­zösen kirándulni, megrendeztük az üze­mi labdarúgó bajnokságot Futballcsa­patunk bekerült a járási kiemelt osz­tályba. De az igaz, hogy mindez még kevés. Több. mint 210 KISZ-tagunk van. Ennyi fiatal sokkal többre képes. Hogy konkrétan mire? Az idei első félévi tervük kész van. Már „csak” akarat és lelkesedés kell hozzá, hogy meg is valósítsák elképzeléseiket. E lső helyen az ő tervükben is a termelés segítése szerepel. Há­rom ifjúsági brigádot kívánnak létrehozni (eddig csak egy volt), s ezen­kívül a szakszervezetnek is segítenek a különféle munkabrigádok szervezésé­ben. A brigádtagoknak közvetlen be­szélgetések során magyarázzák majd, hogy miért rendkívül fontos a gépállo­mások idejének csökkentése, a selejt minimálisra redukálása. Az Ifjúság a Szocializmusért mozgalom részvevőitől csoportos vállalásokat kérnek minden negyedévben. Az ipari tanulók három KISZ-alapszervezeténél népszerűsítik a Szakma Kiváló Tanulója mozgalmat. „Politikai, szakmai és általános mű­veltség fokozása.” Ez az egyik fő cím a munkatervben. Milyen törekvéseket ösz- szegez? — Azt szeretnénk elérni, hogy a KISZ-tagság 90 százaléka részt vegyen valamilyen oktatásban — mondta Tő­kés Sándor. — A gyárban a párt-, a szakszervezet és a KISZ eddig is rend­szeresen szervezett különféle témájú szemináriumokat. Sajnos, elég kevesen jöttek el ezekre az előadásokra. — Talán azért, mert ebben a gyárban zömmel vidékiek dolgoznak. Gondolom, munkaidő után indulnak az autóbuszok, és aki ittmarad egy-egy előadáson, an­nak már körülményes a hazautazás ... A KISZ-titkár megcáfolta elgondolá­somat: — Ilyen esetekben mindig visszaren­deltük a buszokat a szeminárium vé­gére. A hazautazás tehát nem jelentett gondot. — Akkor bizonyára az előadók voltak gyengék... — Nagyon jő előadókat kaptunk! — És a témák? Ezek szerint azok nem érdekelték a fiatalokat. — Ezt az indokot sem fogadhatjuk el. A miskolci járási KISZ-bizottságtől ugyanis érdekes téma-csoportokat, kap­tunk. És a fiatalok maguk választották ki, hogy melyik témából legyen nálunk előadás. Aztán amikor az előadásra ke­rült sor, mégis csak alig néhányan jöt­tek el. Ki kell tehát mondanunk: a fiatalok­ban volt a hiba. Igényeltek valamit, ami érdekelte őket, aztán amikor ott volt előttük, nem fogadták el, nem kap­tak rajta. Kényelmességből, közönyös­ségből — ami általában idegen a fia­talság fogalmától. Hiszen a fiatalságot említve mindig lelkesedésre, tettre- készségre, friss szellemi és fizikai erőre is gondolunk. Persze meg van mindez az Ongai Csavarárugyár fiataljaiban is, csak valahogy egy kicsit szunnyadozik. Fel kell hát rázni. — Reméljük, az idén ez jobban sike­rül, mint eddig — folytatta a KISZ-tit- kár. — Mégpedig a következőképpen: kaptunk egy jó helyiséget, amit szé­pen berendezünk KISZ-klubnak. Sze­retnénk itt minden hónapban legalább egyszer egy-egy izgalmas, jó rendez­vényt tartani. Alapszervezetenként csi­nálnánk például olyan szellemi vetél­kedőket, amelyeken szórakozva szerez­hetnének a fiatalok általános művelt­ségbeli és ideológiai ismereteket. Kötet­len, friss eszmecserékre is sor kerül­hetne, s ilyenkor bárki elmondhatná ötleteit, igényeit, vágyait. Szóval azt akarjuk, hogy - vonzó legyen a KISZ- élet. M ost különösen nem közömbös a gyár számára sem, hogy mi­lyenné formálódnak fiataljai, ifjúmunkásai. Hiszen a csavarárugyár közel 90 százalékos fejlesztés előtt áll, s a jelenlegi dolgozók fele is fiatal. S bizonyára zömmel fiatalok lesznek as új dolgozók is. Már van olyan elkép­zelés is, hogy ifjúsági üzemet alakíta­nak. (Rut(kay) Ha sweats harcolsz . * •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents