Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

4

CSZAKMAGYARORSZÄG

Vasárnap. I960, február ?&■

Az eSnökasszí>iiy így látja

A'

mikor az elmúlt év őszén a Borsod megyei Tanács a megye népművelési munkájáról tárgyalt, felszólalt a tanácsülésen többek között Budis Istvánné, az aggteleki községi tanács vb-elnöke, a megyei tanács tagja, és elmondta, hogy bizony sok még a megyében a fehér folt, ahol teljesen tájékozatlanul nőnek fel a falusi fiatalok. Azt is elmondta, hogy a községi tanácsok nem mindig álltak ki a népművelést végző tanítók mellett, és a községi tanácsok végrehajtó bizottságainak más szemmel kell nézniök a népművelési munkát. Szóba került ezen a tanácsülésen, és Bódis

két vezetőjén kívül van összesen három pedagógus, meg egy református lelkész. 'Nincs a községben orvos, állatorvos, gyógyszerész. A körállatorvos és körorvos megígérte ugyan, hogy a későbbiekben cgy-egy előadást tart Aggteleken. .Sajnos, községünkben kevés a népművelés irányítására alkalmas ember. Valljuk be őszintén, nem kielégítő a felkészültség sem. A fiataloknál megnehezíti a munkánkat az is, hogy részben bányászok, segédmunkások távolabbi helyeken, meg egyénileg gazdálkodó parasztok fiai. Községünkben nincs termelőszövetkezet. A munkahely szétszórtsága miatt nagyon nehéz az időt cgyeztetBódis Istvánná, az Aggteleki községi Tanács vb-clnökc.

Istvánné utalt rá, hogy a szépen elkészített tervek, amelyek a társadalmi szervek közös elképzeléseként születtek, csak akkor Vealizálhatók, ha a végrehajtásban is meglesz az összefogás, a közös lehetőségeket együtt használják ki, és a községi végrehajtó bizottságok segítenek.

E megnyilatkozással mindenképpen egyet leéli érteni. A napokban Aggteleken jártunk és Bódis Istvánnénak felidéztük c megyei tanácsülést.

— Szóval tetemrehívás — mondta —, de állunk elébe! Nem véletlenül mondtam én azt, hogy sok még a fehér folt nálunk, és tájékozatlanul is nőnek fel falusi fiatalok. Bizony, amikor sorozásra mennek a fiatal férfiak, nem egyszer megesik, hogy egészen alapvető kérdésekben is tájékozatlanok. Nem tudnak válaszolni olyan egyszerű kérdésekre, amelyekre természetszerű lenne a pontos válasz. Sok nehézséggel küzdött a községünk népművelés tekintetében, de az elmúlt éy augusztusától van már művelődési otthonunk is, és ez sokat segít munkánkban. A közséfü pedagógusai, a végrehajtó bizottság vezetői egyaránt azért fáradoznak, hogy a fiataloknál megszűnjék ez az elmaradás, mind kisebb legyen, majd eltűnjön a fehér folt. A művelődési otthonban elsősorban a fiatalokat kell megfognunk. Persze az nem megy egykönnyen. A színjátszás és a népi tánc vonzza ugyan a fiatalokat, de viszonylag kevesen vannak a községben. Kgy-egv alkalommal ügy harmincán jönnek el. Heti egy alkalommal klubestet rendezünk, ami részben ismeretterjesztésből. részben kötetlen foglalkozásból áll. Az ismeretterjesztés tematikája változatos. Nagy vonz'-r'H jelent a televízió. Később szerelnénk az ismerd (erjesztő -1 szakosítani, hogy ne mindig ugyanazok a személvek tartsák; ez nem megy könnyen.

Kevés a községben az értelmiségi. A végrehajtó bizottság

ni, különösen azoknál, akik váltott műszakban dolgoznak, de még így is többször volt rá eset, hogy éjszakai műszakba indulás előtt, munkaruhában ültek be meghallgatni az előadást, és onnan ültek fel a bányászbuszra. Ez már bizony nagy eredmény nálunk.

ggteleken a népműve- 1 lési életnek szinte Ü központja a tanács.

Nem azért, mintha ezt a funkciót a vb vezetői el akarnák venni ' a művelődési háztól, meg az iskolától. Sokkal inkább azért, mert a vb vezetői igen aktívan részt vesznek a község művelődési életében, a népművelés irányító és gyakorlati munkájában. Ahogy a fiatal elnökasszony, meg a tanácstitkár a község művelődési problémáiról, gondjairól beszél, érződik a rajongó ügyszeretet. Ahogy elbüszkélkednek az 1059-es kötetű könyvtárral, amely szabadpolcos rendszerű és állandóan növekszik a látogatottsága, olyan hangon csak az beszélhet, aki nem hivatali feladatának, hanem szívügyének tekinti ezt a munkát.

— Mozi van ugyan a községben. de csak heti két napon van vetítés. Ilyenkor nagy a látogatottság, — mondja tovább az elnökasszony. — A színjátszók előadásai is igen kedveltek, és talán egv kicsit el is büszkélkedhetünk vele, hogy szoktak szerepelni más községben, meg mi hozzánk is jönnek más faluból. A mi csoportunk nagyon kedvelt. Igaz, igen sok tennivalónk van még itt. A darabok még csak a nézők szívéhez jutnak el. A tudatukhoz, az értelmükhöz még ritkábban. Az most a mi fei- r-H-oonk. hovv ezen sevitsüqk.

Az elnökasszonyt, jóllehet életkora még ezt semmivel nem indokolja, Irma néninek szólítja mindenki. Talán a hivatala miatt nevezik így. Egyébként maga is tanul, képezi magát, amikor felkerestük, éppen tanulmányi szabadságon volt. vizsga előtt állt.

A beszélgetés ismét visszakanyarodik a fiatalokhoz.

— Tudja, úgy is igyekszünk a fiatalokat megnyerni a művelődési otthonnak, hogy egy kis önkormányzatot adtunk nekik. A csütörtöki klubestekért például mindig három KISZ- fiatal felelős, erkölcsileg, anyagilag egyaránt. Havonta váltjuk a felelősöket. Kell is a művelődési otthonra vigyázni, a kulturáltabb magatartásra nevelni, mert a művelődési otthont a megyei tanács szépen felszerelte, van bcnr.e sokféle felszerelés, amiket óvni kell. Van persze még hiány is. Játékok, függöny kell még, s ezeket KÖFA-alapból, meg a Bányász Szakszervezet segítségével szeretnénk elrendezni. Ügy érezzük, hogy a fiatalok tudat- formálása a klubesteken valamilyen megoldást nyert. És ön- dicséret nélkül mondhatjuk, jól haladunk ebben. De az idősebbek megnyerése már nehezebb. Sajnos, ritka még az olyan megnyilatkozás, amilyet a minap hallottam községünk Cí^'ik idősebb lakójától, hogy „ar művelődési otthon nemcsak a fiataloké, abban az öregeknek is helyet kell biztosítani”.

A továbbtanulásról beszélgetünk a következőkben.

— A felszabadulás előtt igeli kevesen jártak középiskolába Aggtelekről. Mindössze ketten. Az elemi iskola elvégzése után alig tanulhatott valaki tovább. Most, az általános iskolát hatan végzik el ebben az évben, azok közül öt továbbtanul. Egy lány itthon marad a szüleinél. Az öt továbbatanulásra jelentkező közül három lány gimnáziumba jelentkezett Debrecenbe, Aszódra és Sárospatakra, a két fiú meg ipari szakmunkás- képző intézetbe. Felnőttoktatásban is viszonylag jól állunk. Negyvenöt éves korig az utóbbi három évben szinte mindenkit felölelt ez a tevékenység. Tavaly húszán fejezték be az általános iskolát, most heten végeznek. A nőket nehezebb ösztökélni a tanulásra. Középfokon öten tanulnak most a községben. Mezőgazdasági technikumban hárman, erdészeti technikumban egy. gimnáziumban egy.

A községben az idősebbek is érdeklődnek a művelődés iránt. A nőtanács színjátszói most készülnek bemutatni Ko- dolányi János: Vidéki történet című színművét. Érdekessége lesz ennek az előadásnak, hogy ebben KISZ-korúak nem játszanak, csak házasok. A művelődési ház segít természetesen a betanulásban; az igazgató felesége, aki szintén pedagógus, látja el a rendezői feladatokat.

Bódis Istvánné azt mondta a bevezetőben idézett megyei tanácsülésen, hogy a szép elképzelések valóraváltásában a végrehajtó bizottságoknaksegí- teni kell, és a községben minden lehetőséget közösen kell kihasználni. Az aggteleki művelődési élet bizonyítja, hogy Bódis Istvánné nemcsak beszélni tud a népművelés segítéséről.

Benedek Miklós

Az Edelényi Könyvbarát

AZ EDELÉNYI járási könyvtár a hozzá tartozó községek könyvtárainak eszmeimódszertani irányításán kívül, igen jelentős jeladatot lát el a járás-székhelyen mini közkönyvtár és mint az irodalmi rendezvények szervezője és otthona. Igen megnőtt a jeladata, jellendült munkája, amióta Edelényben gimnázium működik. Tanárok és diákok egyaránt igénybe veszik a könyvtár szolgáltatásait, gyakran megfordulnak termeiben. Helyi kutatások alapján ismertetik például Edelény egyes részeinek, utcáinak történetét, az utcák névadóit, és e helyismereti előadásokhoz a gimnáziummal közösem szerzik be az illusztrációkat. Szükség van erre, hiszen a község lé- lekszáma erősen felduzzadt. Sok az új lakos, aki nem ismeri községét, így például azt sem, hogy az Edelényhez csatolt egyik település volt korábban az önálló Borsod község, a megye névadója, amelynek nemcsak közigazgatási funkciója túrit el az összevonással, hanem sajnálatos módon a neve is.

A könyvtár sokirányú propaganda tevékenységet is kifejt. rendszeresen ad ki tájékoztatókat. Az elmúlt évben újabb kiadvánnyal lett gazdagabb nemcsak Edelény. hanem Borsod megye könyvtári élete. Egy évvel ezelőtt, 7.955 februárjában jelent meg sokszo- rosilot> kiállításban az Edelényi l :yvbarát első száma.

ÖT SZÁM JELENT meg az elmúlt esztendőben, most van előkészületben az idei év első száma. Az első öt szám képe változatos. Érződik rajta az

útkeresés, és az, hogy igen sokféle feladatot vállal magára e kis kiadvány. Az első számban például az elmúlt évi mezőgazdasági könyvhónapot köszöntik, rövid beszámolót olvashatunk egy mezőgazdasági jellegű rendezvényről, bemutatják egy meghívott szakíró néhány müvét, s értékeli le a felszabadulás huszadik évfordulója alkalmából rendezett ifjúsági vetélkedőket. Nagyon ügyes és célszerű rovatnak tartjuk a. Megköszönjük című összeállítást, amelyben nyilvánosan mondanak köszönetét egyéneknek és közületeknek a község kulturáltabb életét segítő munkáért, társadalmi segítségért, ezzel egyben hírt is adnak ezekről. Jelzik ebben a számban Molnár Gábor Brazilia-kutató, iró érkezését egy későbbi író— olvasó találkozóra, bemutatják új könyveiket, és ajánlják februári rendezvényeiket. A további számokban részben krónika-szerűen beszámolnak az elmúlt időszak könyvtári vonatkozású eseményeiről, értékelő elemzést is adva azokról, részben folytatják az első számban indított rovatok, krónikák írását, bemutatnak bővebben cgy-egy írót, s ebben a számban kezdik meg a község történetének feldolgozását, illetve néhány villanást jegyeznek fel a nagymúltú község történetéből.

Érdekes kezdeményezés például Ladányi Mihály költőnek a bemutatása, aki hosszabb ideig élt o járás területén, és munkásságát az edelényi járásban írt, illetve itteni fogantatáséi műveinek tükrében elemzik. Nagyon értékesnek

ígérkezik a község sporttörtc- 7ielének feldolgozása, és an nak folytatásos közlése, és bizonyára érdeklődéssel olvassák Edelényben a bányaművelés helyi történetének felvázolását. Szinte úttörő jellegű kezdeményezés, hogy a helyi rendőrkapitány is tájékoztatást nyújt a község közbiztonsági " helyzetéről.

SLEZSÁK IMRE, a könyvtár igazgatója szerkeszti e kiadványt és igen sok ■ cikkét é maga is írja. Természetesen, 0 könyvtári vonatkozású írásoknál közreműködnek a könyvtár más dolgozói, egyéb műveket pedig a terület lepjobb ismerői írnak. A most megjelenő új számban a szokása! rovatokon kívül Bodgál Ferenc tollából az 1912-cs edelényi, Regula Ede-féle gyilkosság néphistóriává válásáról olvashatunk. folytatódik a község sportéletének, története, képes beszámolói láthatunk D könyvtár életéről, tanulmányt olvashatunk az edelényi járás és a betyárvilág kapcsolatáról és az éves program bemutatása. kapcsán a múlt év értékelését is megtaláljuk, a változatos tematikájú füzetben.

Az Edelényi Könyvbarát ét dekes. hasznos kiadvány. Tartalmilag és célkitűzéseibe# messze túllépi a könyvtári tájékoztatók feladatkörét, és szerencsésen kapcsolja egybe könyvtári és helyismereti tájékoztatást, ismertetést, szakcikkek, helytörténeti cikkek tartalmi értékelését bizonyára elvégzik az erre hivatott szakmai szervek., de mini könyvtári kiadvány, fi gye lemrcméllá.

(bm)

A Nemzetközi Liszl-Bartók zongoraverseny legfiatalabb magyar résztvevőié

NIKLAl AüáM:

Nézem az ablakon át, ahogyan kint két öregasszony N lomha lapátokkal nekiüli a keményre fagyott hó eltakarításának az úton. E munka szokatlan nékik — látszik az.—, óvatosan szabdalja a néhány ujjnyira, vastagodott, lemezes jeget egyikük — ebben semmi ütem, mely az ilyen munkál könnyűi. A másik rossz — nagy sszögben tartja lapátját: persze, az ekképp szüntelenül megtorpan a hótapadékok előtt, így — látom — alig jut legtöbbször valamicske a széles, csorba lapátra, s a mozdulat íve, amellyel a terhet elveti, hasztalanul lendül ki a váll meg a csípő izmaiból — lassan fogy a jég, ám gyorsan a percek.

Nézem, nézem az ablakon átal a kél öregasszonyt, s furcsa harag — vagy szégyen? — kél bennem: minek is tart vissza ez ostoba, gyáva, szemérem: méri tapadok rá most a látvány élményére: miért hagyom őket küzdeni a konok jéggel, ahelyett, hogy azonnal és magam is megfognám azt a lapátnyelet, és ha nem végezhetem is munkájukat el, legalább pár célszerű munkafogással a dolguk elöbbresegíteném.

Lusta vagyok? Sose voltam! Tán közönyös? No. az azlái éppen nem. Csak — igen! — még mindig nincsen az cgyi emberhez testvéri közelben a. másik: olyan sok ósdi szokás köt még és életforma-különbség —

lám, mig itt meditálok, a két öregasszony a munkát félbeszakítja. A déli harangszó bronz-hava hull maist ballag a két megfáradt, hónuk alatt a lapáttal

Látom-e őket még? S ez a vers mentségem-e nékem?

NapSarjCßxfzai

A z*>nei vitám érdeklő

dese min

den évben nagy fesztiválok, ünnepi megemlékezések szín helye fele fordul. Salzbur? szinte eggyé forrott Mozar nevével. Halle-t. mint a Him ele fesztiválok színhelyét ismerjük, Moszkva Csajkovszkij emlékének hódol, a Prágai Tavaszon a fiatal művészek neme.- vetélkedése folyik, s az utóbb: években — különösen £ Liszt—Bartók zongoraversenyek megrendezésével — Bu dapest is felzárkózott a nagy tekintélynek örvendő zene; versenyek, jelentős fesztiválok rendezői sorába. Legközelebb ez év szeptemberében fognak számot adni tehetségükről, legjobb tudásukról a világ minden tájáról érkező, 30 éven aluli ifjú -zongoraművészek, miközben a két nagy halhatatlan magyar komponista és előadó zongoraművész; Liszt és Bartók rendkívüli technikai

felkészültségű és elmélyüli muzikalitást igénylő műve: mellett, a zongorairodalorr klasszikusai: Bach, Beethoven Chopin alkotásait is — a minél gazdagabb előadóművész; portré feltárása érdekében, korunk egybehangzó igénye szerint — szólaltatják meg.

A résztvevők listáját nemcsak Európa, hanem a tengerentúl nevezettjei is gazdaggá teszik már. Teljes azonbar csuk akkor lehet ez a mezőny, ha a vendéglátókat, bennünket, magyarokat is méltó színek képviselnek. A megfeleli: színvonal biztosítása érdekében a részt venni szándékozó fiatal magyar pianistákat — akik között a Zeneművészeti Főiskola felsőéves hallgatói, zeneművészeti szakiskolai, sőt főiskolai tanárok is találhatók — szigorú zsűri hallgatja meg, és válogatja ki a szakmailag, művészileg legfelkészültebbekét a világversenyre. Ily módon a versenyen való részvétel lehetősége önmagában véve is nemzetközi rangot, s elismerést jelent a‘ hazánkat képvtselők- ■ nck.

Mnule-ek * hírek száraz

LUinae-etC tényeket jelentenének számunkra, ha nem fűződnének ehhez a versenyhez érzelmi szálak is részünkről, miskolciak, sőt — borsodiak részéről, hisz a reprezentatív nemzetközi zenei verseny legfiatalabb magyar résztvevője a 17 esztendős Simon László, a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zongora tanszakának V éves hallgatója. Büszkék lennénk bárkire, aki felnőtt zongoristáink közül akár csak « hazai válogatáson megállni helyét. Büszkeségünk annál nagyobb, mert Simon Lászlóban nem pusztán az idei zengi >raverseny résztvevőjét- látjuk, hanem felnövekvő zongorista generációnk egyik legkiemelkedőbb reménységét Nem túlzás-e vajon ezt állítani s nem esünk-c vajon patriot; büszkeségünkkel az elfogultság hibájába? Ügy érzem, nem mert eddigi zenei tanulmányai során elért eredményei méltán táplálhatják ezt az. érzésünket. Maga az a tény. hogy mindössze 0 éve zongorázik, s átlagos tehetségű fiatalok ezzel a tanulmányi idővel 1. szakiskolai végzettségről szereznek bizonyítványt, ő most az. .utolsó szakiskolai évet, az ötödiket

fogja befejezni júniusban — e) is felhívná rá figyelmünkéi Azonban az, hogy jelenlegi zoá gorázása nemzetközi igényeké is kielégít, jó lelki Ismereti® indíthat arra, hogy tehetség®1 nemcsak átlagon felülinek, ó1 rendkívülinek tartsuk. Pusztái tehetsége nem5 volna elegend( ahhoz, hogy ilyen eredmény® két tudjon felmutatni, hií' még ifjú, s irányításra va* szüksége. Művészi fejlődés® ben nagy szerepe van tanári nak: Bcnkő Zoltánnak aki magasrendű tudását, z® neiségét, aktív hangverseny® ző tevékenységének legfrissebb tapasztalatait (Benkő Zol' tán a másfél évvel ezelőtt meí rendezett Müncheni Nemzet közi Kétzongorás Zenei Vers® nyen tűnt fel, nemzetközi vd szonylatban is!) igyekszik ti nítványónak továbbadni, so^ szeretettel és teljes művés® és pedagógiai felelősséggé': hogy nemcsak Simon LásrJ; zongorázását, hanem ember magatartását is rendkívül kei vezően befolyásolja.

Simon Lászlóval c£jjj

csak mint növendékhangvers®" nyék résztvevőjével találko® tunk pódiumon. A közeljöv® ben most már mint a nemzet közi verseny résztvevője mü tatkozik be a miskolci közöl1 ségnek két alkalommal is vef senyműsorával. Első ízben hónap 25-én a Bartók Bé'1 Művelődési Házban, az Orsz® gos Filharmónia rendezésébe!1 a Miskolci Szimfonikus Zen® kar közreműködésével. Lis® Haláltánc című versenym® vét játssza. A koncertet MV® Péter karnugy vezényli.

Március 23-án kerül sor Ö® álló zongora szólóestjére a nemű veszeti Szakiskola Bárt® termében. A koncerten Ba®J Beethoven. Bartók művei m®' lett. Liszt, legnagyobb zongof® művét, egyben a zongoráin® dalom legkiemelkedőbb, leí igényesebb alkotását, a h-m°’ szonátát is megszólaltatja.

Bizalommal

László szereplései’elé. Meggy- ződésütüt. hogy a további*1^ ban is méltó mó3on fog he!)'! állni az egyre jelentősebb el*' próbákon. Korán induló 7,0* goram ű vészi pályafutáséi1® nagyon sok sikert kívánunk!

Laczó Zoltáá