Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
^Világ proletárjai, egyesüljetek! PRPRRRRPRPnilMPi A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. évfolyam, 43. szám ARA: 80 FILLÉR Vasárnap, 1966. február 20. A magyar—kuMaiti közös közlemény Beszélgetés Kun Ágnessel Heti Napló V.. .J Tájékozódás - menet közben M ielőtt a lényegre térnék, elmondok egy kis epizódot, katonakori élményeimből. Eléé régi história, talán tizennyolc éve történt, a tanteremben, tereptan órán. Május volt. Ragyogó idő. De .mi benn, a tanteremben, egy lelkiismeretes főhadnagy segítségével már ki tudja hányadik órája gyakoroltuk — »nem is gyakoroltuk, ..sulykoltuk” — a térképolvasást. Gyakorló térképeken ismerkedtünk a szintvonalakkal, a természetes és a mesterséges tereptárgyakkal, meghatároztuk, hogy egy-egy tereptárgy, vagy helység milyen magasan fekszik a tengerszint felett, látható-e az adott pontról; stb. No és — ki tudja hányszor — Képzeletbeli menetet hajlottunk végre — azi- mut szerint. (Térkép alapján megrajzolt vázlat és tájoló segítségével, meghatározott időn belül ..leküzdve” az útba eső akadályokat is.) Mindezt benn, a tanteremben. Untuk már. Parancsnokunk. a főhadnagy, amikor észrevette, hogy unjuk, azt mondta: a katona harc közben elveszett ember, fogságba esik. vagy az életével fizet, ha nem ismeri a térképet és menet közben ismeretlen terepen nem tud megbízhatóan tájékozódni. Megértettük, de mi mégis jobban szerettük volna már mindezt odakinn. a terepen, valóságos körülmények közt csinálni. Aztán a gyakorlatra, az elméleti ismeretek kipróbálására is sor került később, a pilisi hegyekben és a Mátrában, nagyon nenéz terepen. Erőltetett menet, rajonként, — azimut szerint... (Aki katona volt, bizonyára tudja, mit jelent.) Ki tudja már, hányszor kellett elővenni menet közben a vázlatot és a tájolót. Egyeztetni, ellenőrizni, hogy jó irányba megyünk-e, és kellő időben oda érünk-c a kitűzött célba. Természetesen a legrövidebb járható utat, ösvényt kerestük, és a legegyszerűbb megoldásokat választottuk egy-egy horhos, vagy más akadály leküzdéséhez. és ahol kellett, segítettük is egymást. Mégis, mi tagadás, megesett, hogy' a gyengébben tájékozódó rajok néha ellévédtek, és csak több órás botorkálás utón értek célba. Egy kicsit restellkedve is. A históriát hasonlatnak szántam. Annak érzékelteté'sé- re, hogy a tájékozódás minden helyzetben — menet közben is — mennyire fontos. Persze, nemcsak a katona számára, mondjuk a tanteremben, vagy a terepen, hanem mindannyiunk számára, ha célokat tűzünk magunk elé és a legmegfelelőbb utak-módok segítségével, kellő időben célba akarunk érni. Helyettesítsük be a képleteket. A térkép megyénket ábrázolja. Ennek alapján a vázlatot, az útvonalat, amelyen négy éven át haladni akarunk, s a célokat is, amelyekei el szeretnénk érni, a megyei pártértekezlet — megyénk legmagasabb pártfóruma — rajzolta be rá, határozatával, 1962. október 26-án. A tájolót a VIII. pártkongresszus határozata adla kezünkbe nem sokkal később. így hat minden rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy most — menet közben — (egészen a legközelebbi pártértekezletig, a IX. pártkongresszus előestéjéig) tájékozódjunk, s ellenőrizzük: jó úton járunk-e, célba érünk-e? Hogyan valósulnak meg megyénk legmagasabb pártfórumának határozatai? A mi — képletesen szólva azimut-menethez hasonlított gyakorlatunkon — négy esztendeig tartó nagy munkamenetünkben sokféle „osztag”, nagy csapat vesz részt. Megyénk egész lakossága, különböző „rajokba” osztva. Ki az iparban, ki a mezőgazdaságban, mások az eszmei-kulturális nevelő munka, ismét mások a párt, az állami, a tömegszervezeti munka különböző osztagaiban „menetelnek” a legutóbbi pártértekezlet határozatában megjelölt cél felé — vagyis, hogy megvalósítsuk pártunk politikáját. Minden „rajnak” érdemes, célszerű tájékozódnia menet közben. Ellenőrizni, egyeztetni lépteit: a vázlatunkon megrajzolt úton haladnak-e, a cél felé közelítenek-e? A megyei pártértekezlet életünk minden lényeges területén konkrét célokat jelölt meg. Az ipar általános és kiemelt feladatain belül külön szólt a bányászatban, a kohászatban, a gépgyártásban, a vegyiparban, az építő- és építőanyagiparban, valamint a helyi iparban „menetelök- höz” — azaz dolgozókhoz. A mezőgazdaság alapvető és fontos részfeladatait is körvonalazta a határozat, utalva a növénytermesztés, az állattenyésztés, a termelés fejlesztése, a lejtős területek szakszerű gazdálkodásának, a termelőszövetkezetek megszilárdításának, az egységes paraszti osztály kialakításának sokrétű feladataira. Megtalálhatták e határozatban a maguk konkrét tennivalóit, az eszmei—ideológiai és kulturális munka különböző területein dolgozó emberek, az írók, a művészek, a köznevelés és a sajtó munkásai is. Külön (fejezet foglalkozott a pártszervezetek feladataival. Nincs itt lehetőség a sokrétű tennivaló részletes felelevenítésére. Elő kell venni e határozatot, ha tájékozódni akarunk, és ellenőrizni, hol tartunk jelenleg. (A határozat annak idején megjelent lapunk 1962. okt. 28-i számában is.) Pártbizottságaink és párt- szervezeteink többsége annak idején konkrét tervet is készített a megyei pártértekezlet határozata alapján, sajátos feladataik megvalósítására. Ezeket, és természetesen a VIII. pártkongresszus határozatait, s az azóta megjelent alapvető párthatározatokat is, célszerű elővenni, újra és újra áttanulmányozni, tájékozódni, hal tartunk, és mik még a tennivalók. z már megfigyelhető, A hogy megyénk legfontosabb osztagai a pártértekezlet által megrajzolt úton menetelnek. Találkozunk olykor botladozókkal is. De, hogy kevesebb legyen a tévelygés és a bot- ladozás és végül is mindany- nyian kellő időben célba érjünk. tájékozódjunk menet- kő/' — ellenőrizzük e fontos ! . „hozat végrehajtását! Életünk minden területén. Csépányi Lajos fÍgy éjszaka és e§*y nappal As őrség helytáll Segítség a vtsről Csónakon as iskoltíba Amikor megérkezünk, a VI- os szakasz fiatal védelemvezetője jó hírt telefonál a miskolci törzsnek. — Felsőbcrcckinél 600 centiméterrel tetőzött a Bodrog áradása. (Alig fél méterrel maradt az eddig mért maximum alatt.) A veszélynek azonban més koránt sincs vége. Kettőzött tani. A falu kis házaiban nyugodtan alhat a család. Az árhullám lecsendesedett ezen a szombatra virradó éjszakán, de lehet, hogy hosszú napokig kell tartania a hatalmas víztömegeket a Bodrogközt védő gátnak. Sok dunai árvizet is végigküzdött technikus, fiatal mérnök, öreg gátőr és serkenő baiszú. atléta termetű segédőr egyaránt állitjásokat is ott tojjak el valamelyik gátlábhoz sodródott hordalék kupacra. Ismét lenn, valahol már jóval Sárospatak alatt járva, arra figyelmeztetnek, hogy vontató hajó dohogó sa hallatszik az óriási víztükörről. A követ szállító aszályokat hozzák Tokajból. Nyolcszáz tonna kő érkezik a kengyeli gálszakaszra, hogy ezzel sztRőzscpokrőccal védik a gátat a hullámveréstől. ja, hogy minden méteren helytállnak a gátak védői. — Halló! Jóóóregaelt... — köszönést hoz a víz. Csónak siklik az elöntött hullámtéren. — Nem kell félteni. Halász. A varsákat szedi fel. Ahol'ők kijárnak a nagyvízre, ott már nem lesz semmi baj. Benn a faluban néhány asz- szony siránkozik. Szidják a Bodrogot. Elcsalta gyönyörű, hófehér libáikat. A hullámtér hatalmas vizéről már napok óta nem lehet őket hazacsalogatni. Még az első értékes to— -ív? y' V. Csónakjárat az olaszliszkai József Attila utcába lárdítsák a szivárgó részeket. Nagyszerű, bátor hajósok, akik. ebben a tengerben megtalálják a folyó medrét. — Nem először teszik. Tokaji hajósok. Már a nagyapjuk is a Tiszát és a Bodrogot járta. Sosem esik hajóikon még karcolás sem. Árvédekezéskor nagy segítséget tudnak nyújtani a támadó víztükör felől, hiszen ez a legjárhatóbb útvonal. A gátakhoz vezető fölálltakon még a csizma is arasznyit merül a sárban. A Bodrog jobb partján elterülő községekben, ahol nem gátak, hanem természetes védvonal. úgynevezett magaspart véd az áradástól, néhány ház szinte a folyóba lóg. Sajnos, ezekét túl mélyen építették valamikor a hullámtérbe. De valamennyi dacol a vízzel. Aprócska gát védi az udvart, a küszöböt. Olaszliszkán a József Attila utca kis házaiból is csónakon hozzák a gyermekeket iskolába. Szatmári János, a miskolci fütőház dolgozója nevetve mondja, hogy kölcsön csónakon és vonaton jár mostanában munkahelyére. De feljebb, ahol nagyob biztonságérzette! lehet léte hinteni a / megáradt folyón már vetik a mákot, tisztogal ják a gyümölcsfákat, öreg ne nike aprócska salátákat ülte a simára munkált ägyasokb; És két kis Bodrog parti íe luban is. Szegilongon és Vaj dácskán, alig néhány kőhaji tásnvira a megtáltosodott, zov folyótól, még a szombatra 1® tűzött lagzi sem maradt el. Pozsonyi Sándor Foto: Szabados György A lag sí sem maradt el öt és félszáz kilométernyi árvédelmi gátszakaszról, csaknem 600 kilométer külön vízügyi telefonvezetéken érkeznek szüntelenül a jelentések. Egy egész emelet ablakszemei világítanak az éjszakába az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság Vörösmarty utcai székhazán. Az árvíz- és belvíz- védelem törzskara mrr napok óta talpon van. Az egyik falitérképen villogó Iámpácskák jelzik, hogy hol vannak a legveszélyesebb szakaszok. Száz kilométeres távolságokról, a hömpölygő folyók partjáról néhány perc alatt ideér minden esemény híre. Sárospatak keresi a törzset, Stéfán Márton főmérnök, a VI- os számú árvédelmi szakasz védelemvezetője jelenti, hogy a Bodrog gátjain éjszaka is folytatják a védelmi munkákat. A kengyeli holtág környékén szivárgásokat észleltek. Több mint három kilométeres szakaszon rőzsenokróccal védik a hullámveréstől a töltés oldalát. o Sárospatak felé robogunk. Néhány „árvízvédelem” jelzésű gépkocsival találkozunk az éjszakában. Árvízvédelmi anyagokkal igyekeznek valamelyik gátőrház felé. Bodrog- keresztúr után jobb kéz felől előtűnik a Bodrog. Még a pirkadatban is félelmetes látvány a megáradt folyó. De hol van itt a folyó? Valóságos beltenger a Bodrogzug. őrjáratok cirkálnak a gáton. A legparányibb szivárgásra is fel kell figyelni azonnal. Amikor a Felső- és Alsóbo- recki közti gátszakaszt járjuk, mar ellobbantak a fáklyák. Messzire látni az örvénylő folyón. Vagy harmincán dolgoznak a csehszlovák határig húzódó, frissen fejelt védtöltésen. Itt különösen ügyelni kell. Még nem ülepedett meg, még nem szilárd a védelmi vonal. De a fáradt arcú, rözsekévék alatt görnyedő emberek mosolyogva mondják: — Nincs mitől tarÄ megáradt Bodrog gátjain
