Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-13 / 10. szám
~ ^ d l Ve iäteffitdrtSk, Í968. január SS. RS7.AKM\C,V ^»n«»S7.1f. Az ózdiakat Gazda Tiborné képviseli * Gazda Tiborné Az MSZBT január máso- ®lk felében sorrakerülő or- 8zágos kongresszusán Borsod Jbsgye képviselői között fog- majd helyet egy ózdi asz- szonyka is. Gazda Tibomé- nak hívják, technikus-szerkesztő az Ózdi Kohászati üzemekben, két gyermek anyja, a Magyar—Szovjet Ba- ráti Társaság régi aktívája, Jelenleg az MSZBT ózdi üze- bii-várasi titkára. Természetesen, mint társadalmi munkás.' A decemberi megyei MSZBT konferencián ő volt az ózdiak egyik képviselője, és a konferencia bizalmából januárban az ózdiakat már nemcsak a megyében, hanem az országos kongresszuson képviselheti. Küldötté választása után beszélgettünk tevékenységéről, munkájáról. Gazdáné hosszú ideig nem állt munkaviszonyban. A háztartást vezette, majd ahogy nőttek a gyerekek, ügy lett velük mindig kevesebb az otthonhoz kötő gond. így lett belőle kohász-technikus, s így lett technikus-szerkesztő a nagyhírű gyárban. Az MSZBT-vel igen régi a kapcsolata. Pontosan talán meg sem lehetne határozni az időt, mikor lépett az aktívák sorába. A bizalom a titkári funkcióba emelte. Erről a munkájáról beszél legszívesebben. Miben is jelentkezik Özdon az MSZBT munkája, mi az a tevékenység, amit Gazda Tiborné, mint titkár irányít? Az MSZBT igen tevékenyen vett részt Ózdon a lakosság, elsősorban az Ipari munkások politikai nevelésében, világnézetük alakításában. Az utóbbi időben mind többet foglalkoznak a fiatalokkal, bővítik azoknak a Rossz matematikusok Őszintén a sárospataki Kossuth Tsz-rői Próbaúton az első 1300 tonnás uszály a MAHART dunaharaszti üzemében elkészítették az első 1309 tonnás uszályt. Az új óriásuszály a dorogf^énvidékre látogat, ahonnan szenet szállít a Csepel Vas- és Fémművek részére. Próbaút]» közben cUcnőrző mérésekkel vizsgálják teljesítményét szaporulatból, saját erős beruházásból és nem utolsósorban a közös munkából. Saját erőből például 2 130 000 forintot ruháztak be 1965-ben, 130 000 forinttal többet a tervezettnél! Ha tehát e tényeket is figyelembe véve vizsgáljuk a tér* melőszövetkezet állapotát, ki* derül, hogy a visszafejlődés nem is igaz, csupán vannak igen határozott negatívumok, a gazdaság fejlődése azonban bi* zonyítható. Az egyesülés óta körülbelül 16 millió forinttal gyarapodott a közös vagyon, a bevétel minden üzemágban jelentősen növekedett, különösen jó az állattenyésztés fejlődése és a munkaegység értéke sem úgy alakult, ahogyan az adatok látszatra mutatják, mert igen könnyű az ördögöt a falra festeni, azonban azt valakinek le is kell onnan kaparni. A munkaegvség értéke 1963- ban csökkent lényegesen. 37 forintról 30 forintra. 1965-ken tovább, az 1064. évi 29 forintról 22—2.3 forintra. Csakhogy a sárospataki Kossuth Termelőszövetkezetben 1963- ban bevezették a részes művelést. ami azt jelenti, hogy a részként kiadott terménvek értéke évente 10—12 forinttal növeli a hivatalos munkaeeység- ériéket. Ráadásul az emberek többsévé érően a munkaegység nlaosonv értéke miatt nem akar a köriis munkában részt venni, mindenki a rés-es művelésre én<ti menéiVietését. és a részes művelésből meg is lehet élni. jVtnbán*í .Táros, a szö- vetkezn* nárttitkára elmondott egy példát. n fb*rf: tfs /•mf,prcSs *?em,éte<ében Egy szorgalmasan dolgozó terme15sz,övetkezeti tag 1965- ben anélkül is biztosíthatott magiak 30 000 forint jövedelmet, hogy a közős munkában akár egyetlen munkaegységet szerzett volna. A kukorica, a cukorréna és a szálastakarmányok betakarítása upvanis harmados volt. éki kins!t is Iparkodott. 10 nAo forintértékű szénnfélét, ÖO^O forint értékű kukoricát. 3000 forint é”tAkű cukorrépát kapott.. További, közösből szárrn-zó jövedelme minimum gnno forint, ös-zesen tehát 90 nnfl forintot vRt haza a közösből, Ezft,.Wvül foglnlkoZÜC háztáii áilnttnr<r-,A—»éceeh mert van hozzá a közösből .származó faberruánv*, bi—Inlion meg csak két darab sertést és egv szerva-marhab továbhi ifi —_t C P».f fnrlpffal e—'nUrnőik a bevétele. Ezeken kfvül vart ^rt.lVssíti a tel egv részér, r»r! el VieremPt. t n-ást, evüme’-sSb yr:—r*-—? pcszevet- v» 4n noo forintot keresett 1965-ben. — Ilyen tagunk nekünk sok van — mondotta a párttitkár.- — Csak egy a baj. Az. hogy az emberek a részes művelésből származó jövedelmet nem számolják, nem úgy tekintenek rá, hogy az is a közös gyümölcse. Ez az egyik alapvető baj; Hiba van az emberek szemléletében. A közöst csupán a munkaegység értékén mérik, azon a jövedelmen, amit a munkaegységekre kapnak. Igen ám, de a közös munkát nem nagyon szeretik, mert a munkaegység keveset ér. így viszont sohasem lesz magas a munkaegység értéke. A részes művelés elviszi a kapások terméshozamának egyharmadát, hivatalosan. Gyakorlatilag a felét) Mi már sokszor kiszámítottuk) hogy ha mindenki legalább 200 munkaegységet teljesítene évente, ha mindig időben elvégeznénk a közös munkát is —• a mostaninak legalább dupláját érné a munkaegység! Szendrel József (Folytatjuk-) marhájuk volt, ebből 125 tehén. 1965 végén már 520 darab szarvasmarhát számláltak, benne 230 tehenet. Az anyakocák száma 35-ről 90-re emelkedett. Javult a hizlalás. 1932-ben még csak 500 darab sertést és 120 darab szarvasmarhát hizlaltak meg. 1965-ben már 800 darab sertést és 140 darab szarvas- marhát, de közben felfejlődött a barom fi tenyésztés is. 1G65- ben 80 000 darab pecsenyecsir- két adtak el. Tojástermelésük is jelentős. Az egy tehénre jutó évi teihozam három év alatt 1320 literről 2100 literre emelkedett. Az állattenyésztés 1965-ben félmillió forinttal túlteljesítette tervét. Már csökken n mérleghiány Az 1965-ös évet mégis 5 800 000 forint kieséssel zárták. Ismét a növénytermesztésben volt a bökkenő. Az árvíz, a belvíz, a sok eső és az őszi fagy több mint ötmillió forint veszteséget okozott. A szőlő bevétele, főleg a must rossz minősége miatt, 640 000 forinttal maradt a tervezett alatt. Az összes tényleges bevétel majdnem 22 millió forint volt, tehát több mint 1964-ben a tervezett, mégis mérleghiánnyal zárták az évet. Igaz, a mérleghiányon is csökkentettek majdnem egymilliót, de a pénzügyi mérleg még mindig negativ, annak ellenére, hogy a közös vagyon Ismét négymillió torinttal növekedett, éspedig már nem is annyira állami hitellel terhes beruházásokból, mint 1964-ben, hanem áliatII. A sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet összes tényle- I ges bevétele valamivel több mint 14 millió forint volt 1964- ben. A példátlan aszály hétmillió forintot vitt el. A mérleghiány az előző évihez viszonyítva 900 000 forinttal emelkedett. Könnyű azonban kiszámítani, hogy ha nincs aszály, ha csak íelényi a kiesés, a termelőszövetkezet mérleghiány nélkül kezdheti a következő évet. De az időjárást nem lehet előre kiszámítani, se betervezni. Az 1965-ös esztendőt körültekintően tervezték meg, közepesen kedvező időjárást vettek alapul, de mert 1964-ben sikerült befejezni a gépesítést — összesen húsz traktort vásároltak —, jelentősen növelni lehetett a tervezett bevételeket, Fejlődő áUatícnyéssiéa Az egész gazdaságra 27 370 000 forint bevételt vettek alapul. Ebből 12 417 000 forintot terveztek a növénytermesztésre, ötmillió forintot az állattenyésztésre, a többit szőlőre, gyümölcsösre, kertészetre és segédüzemágakra. A növénytermesztéssel óvatosan számoltak. Majdnem kétmillió forinttal kevesebbet terveztek rá, mint az előző esztendőben. Az állattenyésztésre egymillió forinttal többet. Az állattenyésztés ugyanis az előző évhez viszonyítva, számszerűen is, minőségileg is fejlődött. 1962-ben, az egyesülés után mindössze 220 darab szarvasII közös vasipari- és mezőgazdasági nuiitasopoj la’iin is elieneszli a rnmrn módszeredet korszerűsítését, számukra a gépek és az alkatrészek tervszerű szállítását. Tapasztalat- és dokumentáció cseréket szervez az ipar és a mezőgazdaság között. 1965-ban az egyik legfontosabb feladat a mezőgazdaság részére gyártott gépek és I eszközök minőségének javítása, ; a folyamatos pótalkatrészutánpótlás. A vasas szakszervezeti bizottságok újra megtárgyalják a mezőgazdasági termelés fejlesztését célzó pártós kormányhatározatokat, s ezeken a megbeszéléseken az illetékes ipari üzemek vezetői is részt vesznek. A Vasas Szakszervezet köz- gazdasági osztálya megvizsgálta, hogy a vasipar milyen segítséget nyújthat a tsz-eknek a nagyüzemi módszerek elterjesztéséhez, a gépek üzemben tartásához. A mezőgazdaságban jelenleg 60 000 traktor, 7000 kombájn és 800 000 munkagép dolgozik, s csupán a traktorok értéke eléri a hat- milliárd forintot. A Vasas és a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének közreműködésével közös munkacsoport jött létre, amely sokoldalúan támogatni kívánja a mezőgazdasági nagyüzemek (Megjegyzés Szabó László: Földcsúrék tévedése c. riportjához. — Megjelent a Népszabadság 1966. január 9-i számában.) A z első olvasás után hitetlenkedünk, majd újra, gondosan átol- o. vasva a sorokat megbizonyosodunk. Ezt követően Jriháborodunk, vagy ahogyan Koznyeivcn mondják: „fel- Zokik a vérnyomásunk.” Csak esőbb mosolyodunk el, cs mondjuk: a szerencsétlen! Pedig nem szerencsétlenről JJan szó. Csak annyiban, «mennyiben a letűnt uralkodj0 osztály közül jött, és em képes megérteni, hogy ?ia már nem élhet az egykori h°ari pompában, nem hódol- gátlástalanul korábbi szén- in ,.ycinc,':’ mániáinak. Egy- ,. mlán, ha az elmúlt két év- Zeú alatt nem tudta megsze- turt az Mkotó munkát, nem dott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy élni csak . Ur>kából, méghozzá alkotó, JJosüleles munkából lehet — Wi°r ez az cmber szerencsétől *gen> szerencsétlen, mert Ve .Volt képes tudomásul j nni, hogy a kerék nem ío- JL visszafelé. Tói i Cr Jen° főhadnagy úr- os társairól van szó, akik e tantárgyból buktak meg syszerre, évtizedekkel a bi- i'tványok megszerzése ők ® hogy nem biztatjuk ahet a tandíj visszakérésére, ogyan ez ilyen esetekben rtie fazt azért tesszük, fit' ^pPen követelésük hábo- ftvf íel az ország közvélemó- fS . Mert Pillér úrék nem í JJpán történelemből, hanem . «tematikából is alaposan le- Vlz?gáztak. W®?zük csak, hogyan számol- mtt F*iiier> ez a derék ma- rjpjjf úr, miután a történelmet m tanulta meg tisztessége- jjJ" .Minden bizonnyal ma- ba otikázott, mielőtt kocsijá- n utt (lám, még csak nem is jyornorgott az idők folyamán), l Sy ellátogasson Debercsény- uf’ „ebbe a Nógrád megyei S;,.községbe. Valószínűleg úgy rij^Ptt. hogy ha immár tize- jv,jd ®Ve. hogy az országban SznK ®n eddiginél nagyobb és t,a°adabb társadalmi mozgás 6 7jSztalható, akkor „eljött az hih-m ° is • • •” L^tta, hogy a _Dakat is meg lehet mondani „ senkinek nem eshet ezért dö3% Untéban, a származás se nt° ma már, sem beosztásiéi -sem Pedig az egyetemi ^‘yetelnéi. Egyáltalán a szo- dé u-to társadalomnak min- v hasznos polgára lehet, alkotni és dolgozni akar és Szovjetunióra vonatkozó ismereteit. Az MSZBT a barátság elmélyítése, erősítése végett rendszeresén megemlékezik különböző évfordulókról. Legutóbb például jól sikerült emlékestet szerveztek a Sevcseúko- és a Kutuzov- évforduló kapcsán. Sokféle kiállítás, a személves kapcsolatok nngvarányú bővítése, a Szovjet Híradó főszerkesztőjével történt író—olvasó találkoz.ó megrendezése jelzi a legutóbbi időszak munkáját. Szellemi vetélkedőkön, amelven nagyrészt fiatalok vesznek részt, népszerűsítik a szovjet irodalmat: terjesztik a ma"var— szovjet barátságot erősítő sajtóorgánumokat. A más törő önszervezetekkel kiépített jó kapcsolatuk révén minden alkalmat felhasználnak a ira- írnnr és a szovjet nép barátsága erősítésére, tudatosítására. A jövőben is a Hazafias Népfronttal és más társadalmi szervezetekkel való szoros prrvüttműködés képezi munkájuk alapját. E szervek különféle rendezvéovei nyújtják a legtöbb lehetőséget hozzá, hogy a Magyar—Rzoviet Baráti Társaság ózdi aktivistái mind nacvobb tömegekhez láttathassák el a szovjet tu- iomány, technika, irodalom ?s művészet számunkra hasz- aos és élvezetes kincseit, ismertessék gyümölcsöző gaz- -insági kapcsolatainkat, általában erősítsék és ánoliák a két nép közötti barátságot. És mit vár Gazda Tiborné t Szovjet—Magyar Baráti Társaság országos kongresz- szus.ától? Elvi útmutatást, segítséget, hogy fő törekvésüket: Ózd város lakosainak és a kohászat dolgozóinak szocialista szellemben történő nevelését, jó politikai felvilágosító munkával mind hathatósabban válthassák valóra, fts elérhessék, hogy elsődlegesen a becsületes munkán keresztül minden ember kölcsönösen tisztelje, becsülje egymást. Ez az alapgondolat szélesedjék ki a szovjet nép és más békeszerető nének tiszteletére, megbecsülésére Is. Gazda Tiborné a miskolci, megyei konferencián számot adott az Ózdon végzett munkáról. Beszámolt szép törekvéseikről, terveikről is. Az országos kongresszus sok hasznos tapasztalatot Ígérő tanácskozása minden bizonynyal eredményesen fog gyümölcsözni a jövőben Ózdon a szovjet és magyar nép közötti kapcsolat további erősítésében. (hm) tud. Am Pillér úr — megítő- ( lésünk szerint — rövid eszű; ember lehet. Elfeledkezett' róla, hogy a proletárdiktatúra' ma is érvényben van és ér-, vényben is marad mindaddig, , amíg arra szükség lesz (S hogy mennyire jó ez, azt éppen Pil- , ler úr esete bizonyítja...); Ezek után nem csoda, ha ne-< vezett úr ellátogatott íalujá-í ba, és az egykori telekkönyvbe r nevére bejegyzett „földje” < után kártérítést, miegyebeket 1 követelt. t ( És azt sem érte fel ésszel,^ hogy az egykori birtokán je-S lenleg állami gazdaság van,: és hogy annak igazgatója egy : volt gyári munkás. Ennek a' volt gyári munkásnak hallat-' lan türelmét bizonyítja, hogy ■ Pillér úr ma nem fekszik ke- zét-lábát törve kórházban, az előzetes letartóztatás helyett.' Mert ugye, Sándor József igaz- : gató kiváló matematikus le-5 het, hiszen ő pillanatok alatt' (amikor Pillér úr megjelent az Igazgatósági értekezleten és | fenyegetőzött) kiszámította,' hogy az ex horthysta íőhad- : nagy mit kaphat és mit nem ] — ezután. S ebből még az is j leszűrhető, hogy az igazi és J valóságos osztályharcban a í matematikai tudomány isme- J rete is lényeges. Mi sem bi-: zonyítja ezt jobban, mint az ' említettek (Sándor József j igazgató, illetve Pillér Jenő úr) matematikai felkészültsége közötti különbség. Hiszen, amennyire rosszul számolt és' tévedett Pillér, annyira he-j lyesen számolt és nem téve-< dett az igazgató a példa meg-1 oldásában. i Pillér úr feltehetően csak| annyit tanult meg annak ide-< jén, hogy a magyar úrnak jus- ] sa lehet a földhöz az „első < foglalás jogán”, az „ősi juss j jogán”, esetleg „hitbizományi '■ alapon” — ám ezeket a jogo-' kát elévítette az idő, a törté-J nelem. Ezzel nem számolni < ma már több, mint bún — ez j már ostobaság. < Mert Pillér úr ugyebár egy-] szerre két tantárgyból bukott, meg: történelemből és mate-" matikából. S ha arra gondolt, J hogy izgága magatartásával, < izgató-lázító demonstrációjá- j val feladja a leckét, akkor bi- < zony legalább annyira téve- J dett helyzetfelismerésből is,, mint az előbbi kettőből. Azaz 1 a harmadik tantárgyból is! elégtelen osztályzatot kapott. < I _ árom tantárgyból buk- I ni?! — ez visszavon- a hatatlanul súlyos do-1 log. Ezért még a kisiskolásokat is évismétlésre utasítják ... • i Bariith Lajos «
