Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-12 / 9. szám

ÉSZAKMAGYARORSZÁG Szeráf 196& jaöcáf lasssseasesi wáti ZKS& Á kor kulturális tudata 1966-ban rét, Komlős János szellemes műsorát, Tabi „Pardon, egy percre” soi-ózatát nagyon sokan látják, olvassák. Talán ezért is van a „Pardon, egy percre” a Népszabadság utol­só oldalán, a sportrovat sar­kúban. Mert 89 ember 100 kö­zül úgyis hátulról kezdi ol­vasni. S akkor azonnal ott a másik műfaj, a rövid humor. Ezeken keresztül alakíthat­juk a „kor kulturális tuda­tát”. Nem igaz az, hogy az emberek nem szeretik ezeket a komoly kérdéseket. Nem igaz, ha az „ismeretterjesztő” előadásokra nem is igen men­nek el, hogy nem akarnak „ismeretet szerezni”. Csak tá­lalni keli tudni, s a tálalás éppen „a művészet”. Művé­szien ma csak röviden, és a legmegfelelőbb, lia humoro­san tálalhatunk. A humor megindítja a nedvkeringést, a szellemi emésztéshez is jó­kedv, diszpozíció kell (az volt és az kellett hozzá a „régi reneszánsz” idején is), s' akkor a kor kulturális tu­datának számos alapvető kérdése szívódik fel, érzelmi és értelmi gyökereken át — a TUDATBA. S ha nem botránkoznak meg a kedves olvasók, a tré­fa, egy-egy jó vicc is „a kor kulturális tudatának” alakító­ja. Néhai kiváló közgazdá­szunk, Varga Jenő mondta Moszkvában tartózkodásának idején: Nekem ahhoz, hogy tudjam, mi van most Pesten, egyetlen újság elég. fis ez melyik? — kérdezték tőle. — A Dudás Matyi. — S nem tekintély-romboló a követke­ző két nagy zseni tekintélye szempontjából az sem, amit Balzacról mondott Marx: „Balzac műveiből jobban megismertem a XIX. század első felének társadalmi éle­tét, mint számtalan közgaz­dasági tanulmányból”. Legyen hát c-£ Kényeimének: . A reménység kora. örüljünk annak, hogy az élesen látó Snow a két kultúra újraegyesülésének előkészítő koi-át jelzi, mint a cinke füttye derűs napokon az eljövendő , tavaszt. Ha a tu- clomány különböző ágai kö­zött a kommunikációs nehéz­ségek megoldódnak, akkor az emberi közeledés nehézségei­nek megoldásában is remény­kedhetünk. S ha nemcsak a modernnek látszó eszmélt, szokások és divatok hódíta­nak, s nemcsak a tartós hasz­nálati cikkeket becsüljük túlságosan, hanem világnéze­tünk tudomán;/os alapjait te­kintjük tartós szellemi érté­keknek, akitor ezeknek csa­tornáin, ezer meg ezer apró hajszálerein is eljut egy egész néphez és emberiség­hez a reménység korán mun­kálkodó akarat. Tátray Barna Az év első nemzetközi fi? in fesztivál! ja Ebben a hónapban megkez­dődik a világ filmművészeinek idei seregszemléje. Az egy­mást követő rövid-, játék- és dokumentumfilm-versenyek so­rozatát a hagyományos Tours-i nemzetközi kisíilmfesztivállal nyitják meg. A franciaországi városban ott lesznek a magyar filmművészet képviselői is. A nemzetközi versenyen két al­kotással vesznek részt. Bemu­tatják Kovács András rendező Két arckép című rövidíilmjét. Levetítik Kardos Ferenc fiatal rendező lírai hangvételű, Leve­lek Júliához című alkotását. A fesztiválon versenyen kívül be­mutatják Sándor Pál Nagyfülű című rövidfilmjét. • Harmincöt új szakcsoport J Megyénk földművesszövetke­zetei esztendők óta jelentős se­gítséget nyújtanak a különböző szakcsoportok és más, egysze­rű társulások munkájához. Ta­valy Borsodban 35 új szakcso-- port, illetve társulás alakult. Több helyen tömörültek tár­sulásba a baromfitenyésztők. Öt községben például llbatömö társulást / alakítottak. Eredmé­nyesen működnek az új nyúl- tenyésztő és a méhész szakcso­portok Is 5 millió forint gazdát keres! £M. Borsod megyei ^ M építő Vállalata ID65-ÖS \ désscl vállalta az új f1] kivitelezését, de az év falé, kapacitás-hiánnyalJ dokolva, felmondta a *| kötött szerződést — nUn a minap Sztancsik és Takács Vendel elvtáA kazincbarcikai pártbizor gon. Bosszankodva■ sor<M hogy a város NB lll-as\ darúgó-csapatándk jcWj csak egy szükségpálya 1 rendelkezésére a liöeA tőszomszédságában, a, ÓH mellett, 4—5 kiloméierH a várostól. A KMTK fcfi bi pályáját a BVK bőr, se miatt szanálni kellet(j új pálya kivitelezésére j dig nem akad vállal*| Vállalhatná pedig az ,’j 31. sz. Állami Építő% Vállalat is, csakhogy Of a földmunkák nagy y alvállalkozóval kellene 1‘ gezletni, s így állítólag > vés jutna az S millióból1, vállalkozó na.k”. P ersze, KazincbOtíj labdarúgó-csoín és sportszerető J zönségét' ez kört érdekli. Az, hogy Aj épül meg az új varos újii ballpályája — annál inWj ügyelőre az millió ' rin£ még gazdát keres. : % « « m n m m. n. ® ® * í #«e§í«#e«««seed«9ee8«»«os«9*9e«ie9»9 ««« A'£, Ország—Világjárók Baráti Körének iaiiácskozásáii A kis kíváncsi — Bitért jössz olyan gyakran a testvérem­hez? Neked nincs? V oz&riröl közismert volt, hogy nem szereti az értekezleteket, és szenvedélyesen gyűjti a jegyzetfüzeteket, a mappákat, a l;ártyavMplárakat. Az évek. során szép kollekciót szedett össze, melyet íróasz­talának jobb oldali fiókjában tartott. De soha, egyetlen sort nem irt belé­jükI Ah, ez szentségtörés lelt volna. Az utasításokat, instrukciókat, amelyeket főnökeitől Icapott, po.pírdarabkákra je­gyezte, és a szép mappákat csak időn­ként vette elő, hogy letörölje róluk a port. Történt egy napon, hogy értekezletre kapott meghívást az igazgatási osztály vezetője, de ugyanakkor máshová is szó­lította hivatali kötelessége. Tanakodott, töprengett, mit csináljon? Fontos a vidé­kig kiszállás, de az értekezletről se sze­retne lemaradni. Belépett az előadók szobájába, hogy kit küldhetné el maga helyett, és mindjárt az ajtó mellett ülő Vozárira esett tekintete. — Jöjjön be hozzám — szólt a fiatal­embernek, aki készségesen követte. — Erre az értekezletre kellene mennem — mutatta a meghívót —, de, sajnos, két helyen nem lehetek egyszerre. Vozári megsápadt. Már sejtette, hogy neki kell egy délelőtt az osztályvezető helyett ülni, holott tudhatják ... — Pedig igazán sajnálom — folytat­ta főnöke, akinek a pokoli gondolat most villant át az agyán —, mert ta­valy, képzelje, Vozári elvtárs, ugyan­itt, a. hasonló év eleji megbeszélésen, gyönyörű, mappát kaptam. Valami cso­A mappa dálalosat.l Műanyag fedelűt. Szürke színe volt, és háromfajta jegyzetfüzetet zárt magában: határidőnaplót, a fel­jegyzések számára egy sima tömböt és külön füzetet a telefonszámoknak. Kaptam mellé egy nagyon érdekes kártyanaptárt is, úgy bizony. Tudja, ez a vállalat sokat költ a reklámra. Most is elmennék, de ... — Elmegyek én, osztályvezető elv­társ — vágott szavába Vozári. — Na­gyon szívesen. S két kézzel nyúlt a meghívóért. ásnap, már kezdés előtt, fél órá­val olt ült. frissen borotvál­kozva, klfcsülködvc. Számol­gatta a szállingózó embereket: „Ez mind kap egy-egy mappát t. Megkezdődött a tanácskozás. Kissé vontatott és unalmas volt, de Vozári uralkodott magán. Magasan ült szé­lién, hogy az elnökségből is lássák. Általában mindent elkövetett, hogy magára terelje a figyelmet, nehogy a mappaosztogatásnál megfeledkezzenek róla. Kimerült az első napirendi pont. A szünetben kaptak egy kávét, de a map­páról szó se volt. — Furcsa — gondolta magában Vo- zárl. —, ezt rendes helyen nem, így csi­nálják. Ha adnak valamit, azt mind­járt az elején szokták adni. M Sec:­Szór hépkei Nézték taliten delme «ági, í Verser dők. A r< fcVTK fiatal Pelt a 2 fein hag, hone ßuki t Cs< life faxt t ••U Jtor hisz tó szett, nőké Posan. záróié leniét. »wie. ] elnöki Ezu- bízott: szót. részle kör Eszel mond' hibát fejezi Vél mind számi nőkét lobba leiké; ’nerf Példa fényt maki •••• Nézelődött jobbra, balra, de ts<f szádjaitól szegyein kérdezősködni. i>J ben zajlott a tanácskozás, a felszól*, egymás után mondták cl mondók?-, kát, és lassan a dél is eljött. Az w": berekesztette az ülést, megköszönie részvételt, és elbocsátotta őket. / — ügy! — állapította, meg VóKj — Tehát nem kapunk mappát. Csukjj valy adlak, amikor az osztályúul elvtárs volt itt... A folyosón, mert nem állhatta odalépett az egyik vállalati ügyA' hoz: j. — No hát, szép kis mazsolák tm tűk! — Hogy-hogy? 1 — Tavaly még háromrészes K mappa, műanyag tokkal... Az már egy icl-pici naptárra sem fut0’. — Se tavaly, se azelőtt, se az 1® Mi solui nem adtunk semmit. Kevés propaganda l:.erct, öregem. Vozárlha egy kisebbfajta nyári *. lám ütött. Rájött, hogy rászedték. “ ragtól kipirult arccal rohant a h,r latba, és ráförmedt kollégáira. U gye, ll tudtátok! Tudták, büdös bestiák, hogy e\ örökkévalóság lesz n ekj az értekezlet; ti adtátok . ötletet az osztályvezető elvtársnak. találtátok ki a mappát, is... De n alább miért kínoztatok, hogy hároAjJ szes és műanyag tokja van. Elég ” volna nekem egyrészes is... Ónod váll Miki®* <M m fik: X m r 1 Ország—-Világjárók Körén ele Borsod megyei 1 sága részt vesz egy jug°T viai, vagy egy lipcsei, öp egy bécsi túrán. Mind } idáig pontosan még nem tötték el, hogy a háron’I szág közül melyikbe indw a baráti kör tagjai. ? Kordos László, a miSrJ - városi könyvtár igazS3® bejelentette, hogy februá1”; sejével megnyitja kapuit | idegenforgalmi könVtt amely több nyelven bős", tájékoztatást, nagy segfjn nyújt a. turizmus híveinek A vezetőségi érteked felszólalt Vörös vári Beik Ország—Világjárók Öf Körének főtitkára is. réttel szólt róla, hogy megyében ilyen szép ered’l nyeltet tud felmutatni tagsági díj nélküli, np mozgalom. Valóban, az ^ múlt esztendőben több ezer Borsod megyei járt fy vezeti; keretek között kü, dön, s természetesen t*®/ dön is, s a baráti kör t*j, közösen vesznek részt az® > a TIT-elŐadásokon, ;irnf ken a világ tájaival, oh gokkal, városokkal ismén5 hétnek meg. , (V. nikációs nehézség oldódik meg az eddigi két kultúra között. Segíti pket egymáshoz közeledni, egymás eredmé­nyeit felhasználni, egymásba folyni. S A reménység kora című regény szerzője opti­mista jóslatként ki meri mondani: „a két kultúra, újraegyesü­lésének előkészítő korában élünk”. S mi, akik nem szeretünk „veszélyes, érdekes korban” élm, abban a szerencsében részesülhetünk, hogy egy új reneszánsz hajnalára érünk életünk derekán. Miért rene­szánsz? Mert Leonardo da Vinci és kortársainak nagy­szerű világképét egyesíthet­jük tudatunkban: a tudo­mány átfolyik a művészetbe, s a művészet táplálkozik a tudományból. Leonardo is többet tudott a geometriáról, mint a kor soli tudósa, de a Mona Lisát is ő festette. Hogy ez a hatalmas meny- nyiségű ismeret ma, !.9ő'5-ban asszimilálható-e egy ember által? A kérdés felvetése nem egészen helyes. Nem po­lihisztorokat keresünk. De a tudományul« eredményei egy­másba folynak, s a művészek sem lehetnek meg bizonyos tudományos ismeretek nél­kül. Nem mennyiségi, hanem minőségi, szemléletbeli kér­dés ez. 198tí-ban KORUNK KULTURÁLIS TUDATÁBA a Snow által háromnak ítélt kultúra.- mindegyike beletarto­zik. Nem arról van szó, hogy mindegyiket szakemberként tudom művelni, de egyiknek valamelyik ágát művelve, nem tartom magamtól ide­gennek az egészet, s így vá­lóit új reneszánsz emberré, kinek jelmondata: nihil hu­niam a mo alien um puto (Semmi sem idegen nekem, ami ein béri). Snow nagyszerű meglátását ki kell még egészítenünk. Pia ő a kapializmusban is lehet­ségesnek tartja, a .kultúrák egyesülésének előkészítő ko­rát”, mennyivel inkább le­hetséges ez a szocializmus­ban, ahol olyan világnézeti alappal indul tudós és mű­vész, amely valóban közös. Hogyan jut el “en“í szánsz, ez a tudományos és emberi világkép a széles tö­megekhez, az utca emberé­hez, ahogy ezt már mondani szokták. Csakis úgy, hogy ha a kor kulturális tudata az egység félé közeledik, fis ezt az egységet nem az szolgál­ja, aki a modemnek látszó eszméket, szokásokat és diva- toltat kritikátlanul dicsőíti és átveszi. A tartós használati cikkek túlzóit megbecsülésé­vel szemben a tartós szelle­mi értékek megbecsülését kell állítani. És ezek a tartós szel­lemi értékeli kell, hogy el­jussanak a széles tömegek­hez. Álékor értő és megbe­csülő mozdulattal fogja meg­nyomni a villany, a mosógép ás a tévé-kapcsolót, s akkor „ ezek a tartós használati cik- e kék is közvetíteni fogják és * máris közvetítik a tartós szel- » lemi értékeket. J Mert nem lehet mindenki- » tői elvárni, hogy ideje és ® energiája legyen ennek a % nagy, átfogó, egységes széllé- * mi kultúrának elsajátítására. 5 De ennek az egységes kultú- • rának számos apró csatorná- J ja van. S ezek a csatornák * nem is mindig professzori ka- * l.edrák, vagy ex katedra ér- ' tekezések. * Véleményem szerint a mai a rohanó és fáradt embernek <* kél műfaj hozhatja leginkább J közel a „kor nagy ti'.domá- • nyos és emberi kultúr-tuda- J tának” eredményeit. A meg- o jele intés műfaja, az. egyik. ® Mert mióta a színház bejött • fiz otthonunkba, nemcsak® színpadról, de tévéről is, ál- * tálában „megjelenítés műfa-« járói” kell beszélnünk. Ha a ® kor nagy kulturális tudatá- © nak eredményeit művészien ® felbontjuk, s a művészet bű- 9 vészpálcájával a mindennapi p életet aprópénzre váltjuk, té- c vébe, színházba, kabaréba« visszük megjeleníteni, akkor J tettünk legtöbbet a kor tuda- e tának alakításáért Sokszor J akadozik a TIT, és nehezek e az „ismeretterjesztő” előadd- ® sok. De a szilveszteri kaba-« C P emlékezetes c. r. cmow Két kultúra eizn.ü műve lsét évvel ezelőtt kavart nagy vitát világszerte és hazánkban. A két kultúra: a humán és a technikus mű- vettség világszerte úgj- fes­tett mint összeegj-eztethetet- len ellentmondás. Ebből a megállapításból eredtek az­után korunk kapitalista tár­sadalmára vonatkozóan az ,,elidegenedés” jeleinek fel­fedezései. A mérnök nem ér­ti az írót és fordítva, sót már a különböző szakmérnökök eem értik egymást. Megszüle­tett a „humán-barbár” a szakbarbár mellé. Az a hu­mán barbár, aki „a császár­kori hadihajók forgókerekei és röppentyűi” témakörön Kívül mást nem iát. Társa­dalmak, széles e világon, te­hát külön liaazfcocskákra, Ezalcmai körökre esnek, köz­tük óriási űrök varinak, ame­lyek már-már megközelítik a világűr végtelenségét es a bolygó szakbarbárok soha- eem találkozhatnak. Ebbe az emlékezetes vitá­ba szólt bele akkor C, P. Know fizikus és regényíró, miután ismeretes volt A ” re­ménység kora című regénye is. Azóta Snow az agnol kor­mány tagja lett, s most mint­ha A reménység kora című regényének fő gondolatát is folyfcitni akarná: Újabb átte­kintés a két kultúráról című 80 nyomtatott oldalas tanul­mánya tovább viszi a szét­szakadt világképek egyezte­tését Tiszta és alkalmazott tudományról beszél és a ket­tő közti határvonal elrnosodá- Eáról. Tiszta matematika —- alkalmazott matematika, mintha közelednének. A mák- rakozmosz — a világminden- eég tanulmányozása — a leg- elvontabb tudományok egyike volt, s ma már ez ad alapot HZ űrsétára. Alckszej Leonov alezredes a Voszhod-— 2 űr­hajóból először lépett ki a világűrbe, s pillantotta még 500 kilométer magasságból a Földet. A második „űrsétá­lót”, az amerikai White-ot is a családi otthonok képernyő­in bámulta száz- és százmil­lió ember. Bolyai, Gauss és Lobacsevszkij új geometriá­ja mennyiben maradt „tiszta tudomány”? \ Uj tudományágak is ala­kulnák: demográfia (népes­ségkutatás), szociográfia (tár- aadalomrajz), közgazdaságtan, építészet g maguk mai, mo­dern formájában. Ezek mint­ha a tiszta és alkalmazott tu­domány, valamint a humán tudományágak közölt állná­nak. Ezért jut Snow arra a következtetésre: ma már nein két kultúráról, hanem húrom­ról in beszélhetünk. A tech­nikai tudományok, a human­es a társadalomtudományok alkotják ezt a három kultú­rát S ez tovább vinne a szét- Bzakadas felé? — kérdezi Snow. Méglnkább érvényes-« az az anekdota, amit Cam- bridge-ben olt meg, a kollé­gium ebédlőjében? Amikor jobboldali asztaltársaihoz is szót intézett, és csak érthe­tetlen mormogis volt a vá­lasz, a rektor azt mondta ne­ki: Ne szóljon hozzájuk. Nem érdemes. Matematikusok. No, Snow most már tagadó vá­laszt ad. Nem. Ez a három kultúra, éppen azzal, hogy a k,tiszta tudományok” és a „humán'’ köze ékelődött és felsorolt tudományágak mindkettőből felhasználnak eredményeket, az eddigi két ellentétesnek látszó ágat kö­zelítik. Amikor a demográ­fia matematikai, statisztikai módszereket használ, találko­zik a matematikával, de mi­vel népességkutatás, mégis­csak az emberről szól. Az építészet is a tiszta tudomány eredményeit ■ használja fel a maga statikai, szerkezeti szükségleteiben, de Le Cor- busier-ve! kényelmes otthont épít és szép városképet nyújt megint csak az embernek. A három kultúra. tehát azért lett három, hogy az első kettőt közelítse egy­máshoz és mint három, szol­gálja az embert, mint egyént és mint. társadalmat. A har­madik kultúra Snow szerint már kialakulóban van. Segít­ségével egy sereg kommu­-j-0, nem arról van itt í\ szó, hogy Fortuna j_ sj különleges kegyeibe fogadott valakit, és kivételes TOTO, vagy LOT­TO főnyereménnyel lepett meg, csak éppen az illető még nem tud róla. Még csak nem is arról, hogy va­laki szórakozottságában a vonaton, vagy a villamoson felejtette, e szép summa pénzt. Az ötmillióért nem lehet egyszerűen csak je­lentkezni és tartani markot, táskát, pénzeszsákot, hogy számolják bele — és köszö­nöm szépen. Az ötmillió forintért fel kellene építeni egy új fut- ballpályá t Kazincbarcikán, a mintegy 25 ezer lalcosú, fejlődő ipari város sportolá­si igényeinek jobb kielégíté­sére. • Az új futballpálya helyét a vegyipari technikum szomszédságában már kije­lölték, A terv elkészült. Rendelkezésre áll a kivite­lezéshez szükséges 5 millió forint, nagy arányú társa­dalmi munkát is szerveztek, csak éppen a kivitelező vál­lalat hiányzik még. Az vi­szont nagyon hiányzik, mert nélküle nem lehet hozzálát­ni a nagyobb szabású épít- 1 kezeshez. • Pontosabban szólva a ki­vitelező vállalat újra hi­ányzik, mert korábban az * vár az Ország—Világjárók Baráti Körére, annak nemes szándékú tagságára. Amikor Tózsa. István, a ba­ráti kör titkára arról tájé­koztatta a tagságot, hogy az í Otíti-ofí esztendőben milyen hazai és külföldi utazások várhatók, maga te említést tett a nagy tisztelettel öve­zett, szervezett turizmus elő­retöréséről. TóZsa István, aki az IBUSZ miskolci irodájá­nak vezetője, elmondotta, hogy az IBUSZ is oldani akarja korábbi kötöttségeit. Olyan olcsó utak megszerve­zésére törekszenek, amelyek megfelelnek mindazoknak, akik a felfedezés szándékúval elég gyakran veszik hátukra a turista zsákot. 1866 -ban az Az IBUSZ—TIT Ország- Világjárók Baráti Köre hét­főn vezetőségi értekezletet tartott. Vinczenti László, a baráti kör elnöke értékelte az 1965. év eredményeit, meg­állapítva, hogy a baráti kör tagsága az elmúlt esztendő­ben megnövekedett. Eorsod megye országosan is előkelő helyet foglal el a tagok lét­számát illetően. Ez annál in­kább örvendetes, mert az or­szág, a világ megismerésének szenvedélye szervezett kere­tek között, kulturáltan zaj­lik. Most, amikor az utazási láz tetőfolcára hágott, s meg­szaporodtak a különböző jel­legű, üzleti és üzletelést szándékkal bőven fűszerezett magánutazások, nagy feladat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents