Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-12 / 9. szám
Jfcsrcc&r je. ÉSZAKIM AGÍARORSZ AO s >r•g51c :al Äc® egyezer megöregszünk • • • L evelek kerültek elő a rendetlenségből, ahogy válogattam íróaszta- ^ lom fiókjaiban az ösz- SOrűJtött papírokat. Névte- umku? alá.írt levelek. A leg- obbi a múlt év végén érke- a Ugyanaz a témája mint többinek, s utolsó sora is ®*°nos a többiével. „Kérem, Sítsenek! Közöljék a nyilvá- össággai, hogy embertelenség 83:1 ami sokszor és sok helyen ff aitók mögött, falak között ftenik. Ismerje meg' minden- > állítsák pellengérre a szív- éneket, hadd szégyenkezze- ”ek a világ előtt...” Dö szívjóság lesz-e a szív- fenségből, ha kipcllengérez- k? s lehet-e őszinte a piron- dás, ha az, akit emberlelen- S gSel illetnek, önnön lelkizte előtt nem szégyenkeistn. «k? j egyszer elolvastam e oh. s a többit is mind. El- ri ,aatam és töprengtem. Gon- . tataim elé mottóul azt a an“.er6ő felkiáltást tettem, betűk formájában fa- iiEe *°tt az érzés a levélíróból, jyj’kszcr mindenki megöreg- hat- lövőjét senki sem lát- ejl ta. öíőre, s nem tudhatja, örülje ugyanazt a sorsot, kái'í6 az “ lelkiismeretlensége hl, “öztatja a védelemre szolokat .. ^nílékszem, valakitől hallot- th már pme panaszos szava- ' Egyszer, a pataki szociá- , otthonban pityeregte el egy je n‘ke, alti tizenkét éve egyet- sort sem kapott öt gyerme- e ögyikétől sem. Emlékszem, ‘Shol és mástól is hallottam r> Tucatnyi cikket írtam el- Syott, magukra maradt öre- okröh békés elégedettséggel fisokról, családokban nél- n d?'hetetlen nagymamákról, u rtr>elegben sütkérező öreg- ^ akról — boldogokról és bol- j°5tatan°król, akik az ötödik zon túl még nem tudták, h ?en körülmények között él- • ha nem is olyan sokára j^göregszenek és „nem lesz ^ *oó szükség rájuk.” örül- re .’ ka mosolyt, és az öregek- ^ íöllemző bölcs derűt lát- bä*1 32 arc°k°n- S bántott, ha ^kódó öregekkel találkoz- akik révedő tekintettel vflCcltek maguk elé, mint a géador. aki megáll az út vé- w ’ s nem tudja, merre to- ' - Sajnos, sokkal találni 'ztam az utóbbiak közül. T ud róluk a nyilvánosság. És igyekszik is segíteni, ahogy módjában áll. De vannak esetek, amikor tehetetlenség köti gúzsba kezünket. Nem múlik el hét anélkül, hogy valamelyik újság ne foglalkozna ilyen, vagy olyan formában egy-egy tanulságos esettel. Nem ritka példa, hogy fiatal házaspár eltartási szerződést köt idős asszonnyal vagy férfivel — lakás ellenében. S miután beköltöztek új otthonukba, a létminimumot is megtagadják tőle, halálát sürgetnék, sokszor nem is sikertelenül... Máskor az albérlő semmizi ki szoba-konyhával rendelkező öreg főbérlőjét, aki könyörü- letből magához fogadta, & pedig visszaélt jóságával: veri, fenyegeti, megfélemlíti. Még a lakbért sem hajlandó fizetni, azt a száz vagy százötven forintot, holott tud róla, hogy máshol egyetlen szobában emeletes priccsekon négy ágy- rajárót is elhelyez a kapzsi fő- bérlő, s fejenként két-három- száz forintot bezsebel tőlük havonta. „Hová forduljak szerencsétlenségemmel?” — kérdezi a kétségbeesett levélíró. Mert nagyon sokszor nehéz törvényes úton kideríteni a különben kétséget kizáró igazságot, mert a szívtelenek ravaszait, bűnüket ajtók és falak közé zárják, titkolják a világ előtt, fittyet hánynak a „kipellengé- rezésre”, s nem szégyenkeznek lelkiismeretlenségük miatt, mert egyszerűen nincs lelkiismeretük. D e vannak ezeknél szomorúbb esetek is. „Azt még csak megérti valahogy az ember, ha idegenek bánnak rosszul az öregekkel, s tehetetlenségüket kihasználva, úgy nyerészkednek rajtuk, ahogy tudnak. Megértheti, ha arra gondol, hogy saját gyereke sem különb hozzá. Hát akkor mit várhat egy szívéhez-lelkéhcz távol álló embertől?” — kérdezi levelében K. Istvánná Miskolc, Felsőszinva utcai lakos. S elmeséli, hogy korábban ó és bátyja tartották el édesanyjukat. K. Istvánná időközben keresőképtelenné vált, így bátyjának egyedül kellene segíteni édesanyjukat, aki vele egy házban lakik. „Bátyám és felesége kijelentették, hogy vigyem édesanyámat ahová akarom, nekik semmi közük hozzá. Egyáltalán nem törődnek vele, enni is alig adnak neki, azt is konzerves dobozban. Egyszer édesanyám elkúszott az eső vizes dézsáig, hogy abból merítsen magának ivóvizet, de a sógornőm kikapta kezéből az edényt azzal, hogy az az övé és más ne használja ..." Sajnos, e szomorúbb esetekből is tucatnyit elmesélhetnénk. Amiről mi tudunk. De amikről nem tudunk, amik bűnös titokként rejtőznek az ajtók mögött, falak között — menynyi lehet még! A rend humanizmusának nagyon szép vonása, hogy gondoskodik a rászoruló aggokról: milliókat költ szociális otthonokra, ápolja-istápolja a magukra hagyottakat, derűssé, meghitté igyekszik formálni környezetüket, ellátja őket mindennel, amire idős embereknek szükségük lehet. Az ügybuzgó társadalom is, kötelességein túl, áldoz rá, hogy szerető tisztelettel fogadja gondjaiba az öregeket. Társadalmi- és tömegszervezetek dolgozói adják össze a forintokat, magános emberek ajánlják fel kezük munkáját, hogy napközi otthonokat építhessünk azok számára, akik csak ily módon kaphatnak otthont. Ezekről is és mind gyakrabban beszámolnak a levelek, amelyek itt sorakoznak most előttem. S ahogy gondolkozom, anélkül, hogy hinnék a fatalizmusban, forog fejemben a talányos jóslat: egyszer mindenki megöregszik, s nem tudhatja, elkerüli-e ugyanazt a áorsot, amire az ő lelkiismeretlensége kárhoztatja a védelemre szorulókat... Vajon ők, akik ma ajtók mögé rejtik szégyenteljes viselkedésüket, nem kopogtatnak-e majdan az ajtón: engedjetek be, magamra maradtam, segítsetek rajtam. Vajon nem kér-e majd egyszer segítséget az, akinek ma embertelensége ellen kérnek segítséget? A társadalom természetesen segíteni fog. Még akkor is, ha tudja, hogy a védelmébe fogadott embernek akkor született meg a lelkiismerete, amikor magára maradt... E gyszer megöregszünk. De mi lesz velünk, ha egyszer megöregszünk? Jövőjét senki sem láthatja előre. Ezért hát, ha másért nem, legalább a tiszteletet adja meg azoknak, akik már nem a jövőbe, hanem múltjukba néznek. Legalább a tiszteletet, ha mást nem ... Csala László Őszintén a sárospataki Kossuth Tsz-ről , Voltak évek, amikor a sárospataki Kossuth Termelőszö- , vetkezetet irigykedve emlegették a környéken, csupa jót be- ' széliek róla és példaként állí- 1 tolták, ha a nagyüzemi gazdál- i kodás előnyeit kellett bizonyítani. Nem is túlságosan sok ideje még ennek, mindössze három éve, hiszen a gazdaság, a hivatalos vélemények szerint, még 1962-ben is a jók kö~á tartozott. Igaz, hogy már más- félmillió forint mérleghiány nyomta számláját akkor is, de ezt még senki sem emlegette, ; senki sem firtatta. Megengedhető szépséghibának tekintették a mérleghiányt és mindenki remélte, hogy a következő évben eltűnik. Mivchro ni ér legt hiány —csökkenő muntiíaegyfiPfr-ériék De nem tűnt el. Sőt, a következő években gyarapodott. 11963-ban 1 800 OCX) forintra, í 1964-ben pedig 2 700 OCX) forint- j ra. Ekkor kezdtek terjedni az j ellenkező vélemények. Romlik : a pataki Kossuth ... Visszafej; lődik a nagy gazdaság __Vas( kó Imre elnök elront mindent. ! Gyűjti a mérleghiányt és nem I hallgat senkire. A vélemények elhangzottak hivatalos helyeken is, tanácsi és pártbizottsági üléseken, I Sárospatakon és a járás közsé- 1 geiben. Volt, aki sajnálkozott, j volt, aki kárörvendően mosolygott, s végül már azt kezdték mondogatni, hogy Vaskó Imre elnök csődbe juttatta a gazdálkodást. Főleg a mérleghiányt és a munkaegvség értékének alakulását hozták fel bizonyításnak, s aki csak ezeket nézi — könnyen el is hiheti, hogy a sárospataki Kossuth csődbe jutott, az elmúlt évek során visszafejlődött. Mert mit mutatnak ezek az adatok? Látszatra a visszafeilődést. A munkaegység értéke ugyanis 1961-ben még több mint 38 forint volt. 1962-ben még 37 forint. 1963-ban már csak 30, 1964-ben 29, a mostani zárszámadás meg, az 1965-ös esztendő gazdálkodásának eredményeként mindössze 22—23 forint munkaegvségértéket mutat. Ha csak ezeket vizsgáljuk, amelyek ugyan alanvetőek, és nem veszünk figyelembe más tényezőket, akár el is fogadhatjuk a kialakult véleményt, történetesen azt, hogy a sárospataki Kossuth visszafejlődik De az ih’en adatok alapján csak az ítél egvérte’műen, akinek fogalma sincs egv termelőszövetkezet összes tevékeny ségéről, aki nem tudja, milyen egy közös gazdaság keresztmetszete. As adolítnígok jók A korábbi pozitív és a későbbi negatív vélemények ismeretében izgatottan és kíváncsian kezdtem meg vizsgálódásaimat a sárospataki Kossuth Termelőszövetkezetben. Kertelés nélkül, egyenesen azzal kezdtem, hogy kíváncsi vagyok a visszafejlődés okaira, meg akarom írni az újságban, mert az itteni helyzet tanulságul szolgálhat másoknak, más termelőszövetkezeteknek is. A vezetők egy pillanatra sem zárkóztak el. Azt kérdezték: mivel lehetnek segítségemre? — Csakis az őszinteséggel — mondtam. — Azzal, hogy mindenki nyíltan elmondja véleményét, kritikusan és önkritikusan, a gazdálkodás állapotáról pedig beszéljenek a hivatalosan ellenőrzött kimutatások, főkönyvi összesítések és zár- számadási jegyzőkönyvek. Mindent megkaptam. Sokáig véleményt sem kértem, csak a járási tanács által is jóváhagyott számszaki dokumentumokat tanulmányoztam. Ezekből megállapíthattam, hogy a sárospataki Kossuth Termelő- szövetkezet egész területe 9900 hold. Ennek zöme a Bodrogközben és a Bodrog mentén, kisebb része a Hegyalján terül cl. Jelentős olyan területük van, ahol szőlőt lehetne termeszteni. Ezzel szemben a termelőszövetkezetnek mindösz- sze 117 hold szőlője van, amiből 1965-ben kereken száz hold termett. Ismerve ezeket a területeket, nyugodtan elmondhatom, hogy a sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet adottságai, gazdálkodási lehetőségei a meglevő problémák ellenére is nagyon jók, megfelelő szervezéssel, korszerű gazdálkodási összhang kialakításával többoldalúan eredményes termelési tevékenységet lehet itt folytatni. A probléma jelenleg rengeteg. Ezek egy részét el lehetett volna kerülni, másik része viszont objektív, a körülményekhez és adottságokhoz viszonyítva törvényszerűen kialakult tényező, de igen lényeges, hogy ezeket is meglehet szüntetni. A visszafeilődés meg éppenséggel relatív. Ez a Vélemény elhamarkodott és túlzott, akárki fogalmazta meg először. Egy 9000 holdas gazdaságot csakis az összes fő tényező figyelembe vételével lehet és kell megítélni. Ez a dialektikus összkép lényege is: az összes tényezők vizsgálata kölcsönös hatásokban és összefüggésekben. Aki nem így vizsgál, az hamis képet kap és könnyen igazságtalanul itél, vagy csak részben igazságosan, Mii mutatnak a % adatuk? Onnan kell elindulni, hogy 1962. január 1-én Sárospatakon négy termelőszövetkezet egyesült, s így jött létre a 9000 holdas Kossuth. A kezdeti másfélmillió forint mérleghiányt az egyesítés szülte. Az eredeti Kossuth Termelőszövetkezetnek nem volt mérleghiánya. Akkor még bíztak az emberek és a vezetők is, hogy a másfélmillió forint mérleghiányt „kigazdálkodják”, egy év alatt eltüntetik. Ez a bizakodás jogos is volt, hiszen kicsit is kedvező gazdálkodási eredmények mellett egy 9000 holdas gazdaságban másfélmillió forint behozható. De az időjárás nem kedvezett. Az egyesülés óta még egyetlen esztendőben sem. 1962 már aszályos volt, 1963 még inkább, 1964-ben pedig az elmúlt száz esztendő íeeszörnyűbb aszálya pusztított. A Bodrogközben különösen. A növénytermesztés felét sem adta a tervezettnek. Mindössze 6 894 000 forint bevételt eredményezett, s 7 400 O'X) forint volt a kiesés. Az állattenyésztés alig-alig teljesítette tervét, a 3 964 000 forintot, de ez a növénvtermesztésből hiányzó, ijesztő nagyságú kiesést nem tudta ellensúlyozni. S mindezek ellenére 1964-ben csaknem tízmillió forint értékben gyarapodott a közös vagyon, az 1963. évi 29 424 009 forintról 38 713 000 forintra nőtt* A munkaegység effektiv értéke valamivel több volt, mint 2S1 forint, de ehhez senki sem adja hozzá azt a 10—12 forintot« ami a részes művelésből jut egy-egy munkaegységre. Ha ezt is hozzáadjuk — márpedig hozzá kell adni! —, a munkaegység értéke lényegében semmit sem csökkent. És vannak még más ténvez'k is, ametvek cáfoliák az,t a véleményt, hogy a sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet visszafpi'ődik. Szén drei József (Folytatjuk.) Miskolcon tanácskoztak megyénk tsz-nőbizottságainak vezetői áit > & í'1 it o' ír ff \y !>• •t * V y r ni V lil )' f y \ n \‘ 1' .1 i i A behavazott Miskolc (Foto: Szabados György) Kétnapos tanácskozáson vettek részt Miskolcon a borsodi termelőszövetkezeti nőbizottságok vezetői. Miután tsz-eink dolgozóinak átlagosan több mint 48 százaléka nő, és a férfiak döntő többsége idős em- ■ ber, különösen jelentős az asszonj-ok helytállása mező- gazdaságunkban. A megyei nőtanács rendezésében megtartott tanácskozáson Varga Gáborné, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, dr. Schuszter Zoltán, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, dr. N.vikita Fe- rencné, a fiatalkorúak bírája és Turóczi István, a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai főosztályának vezetője tartott előadást. Az előadásokat követő nagyon élénk vita során tárgyalták meg, hogyan segítsék az asszonyok a tsz munkáját, milyen a nők érdekvédelme a tsz-ekben (családvédelem, nő- védelem, nők munkába állítása, munkakörülmények) és általában milyen feladatok hárulnak a nőbizottságokra. Értékelték a munkaversenyt, amely éppen az asszonyok jó munkájának eredményeképpen 10 millió forint jövedelem- többletet eredményezett 1965- ben. Szóba került a falusi fiatalság továbbtanulásának gondja, a pályaválasztás segítése, a nők művelődésének biztosi- j tása, a fiatalkorúak bűnözésé- I I nek megelőzése« az utógondo- 1 zás és a nők ezzel kapcsolatos feladatai, valamint a gyámhatóság munkájának segítése, Végezetül megvitatták a nők szerepét a baromfitenyésztésben, a háztáji gazdaságokban, és óhajként hangzott el, hogy a keltető állomás ne adjon a jövőben fertőzött naposcsibéket a tsz-eknek. Változtatni kell egyes tsz-vezetők szemléletén is, mert vannak, akik még mindig nem ismerik el az asszonyok munkáját és noha részvételük igen magas százalékú a tsz-ekben, mégis kevés közülük a vezető. Új c!cni2yárak fpö'nek Az építőipar és a lakásépítés gyári jellegű módszereinek kiterjesztésére Győrött és Miskolcon nagv házépítő kombinát épül, amelynek szovjet gépsorai kétszer annyi lakáspanelt gyártanak majd, mint a nemrégiben átadott első Budapesti Házgyár. Szolnokon új épületelemgyár, Hegyeshalmon pedig egy nagy kavicsosztályozó* mű építését kezdik meg. Javítják az ellátást az építő- anyagipar hiánycikkeiből is. így most már sor kerül a váci DCM új mészüzemének, a Hódmezővásárhelyi Edénygyárnak építésére, s több téglagyár rekonstrukciós munkáira.
