Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-12 / 9. szám
sszakmagvakoíiseág Szerda- 1966. január Ma hamvasztják c! Sasztri földi maradványait (Folytatás az 1. oldalról.) Koszigin szovjet miniszterelnök haladt. A koporsót Kosziéin szovjet miniszterelnök, Ajnb Khan pakisztáni elnök, Kurbanov, az Uzbég SZSZK minisztertanácsának elnöke és mások, vállukról véve emelték be az IL—18-as repülőgépbe. A repülőgép délután fél háromkor — magyar idő szerint délelőtt 10 órakor szállt le Uj-Delhi repülőterén. Itt rtadhakrisnan Indiai elnök és Nandu. az új miniszterelnök fogadta. Harmincezer főnyi tömeg gyűlt össze a repülőtéren. Innét a Sasztri villájához vezető tizenegy kilométer hosszú útvonalon több döttség mellett számos más vezető külföldi államférfi is részt vesz. Az Egyesült Államok elnökét Humphrey alel- nök, az angol királynőt India utolsó angol alkirálya képviseli. Ajub Khan pakisztáni elnök kijelentette: nagy hatást tett rá Sasztri őszinte és odaadó törekvése a békére... halála mélyen megrázta. A pakisztáni kormányépületen is félárbocra eresztették a lobogókat Sasztri emlékére. A pakisztáni rádió— a tas- kenti nyilatkozatnak megfelelően —, beszüntette az índia elleni támadásokat. • Gulzarilal Nanda, az eddigi (57 éves belügyminiszter vette át a miniszterelnöki tisztséget. Nanda miniszterelnök a regállam- és kormányfők részvétnyilatkozataikban fejezik ki együttérzéseiket. TJ Thant ■ENSZ-főtitkár kijelentette: Nem csalt Ázsia, hanem az egész világ gyászolja távozását. Kállai Gyula miniszterelnök és Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezték ki részvétüket az indiai kormánynak. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök kedden elfoglalta az indiai elnöki palotában számára kijelölt lakosztályt, majd felkereste Radhakrisnan indiai köztársasági elnököt. Tolmácsolta az elnöknek a szovjet kormány és a szovjet iiép mély együttérzését Sasztri szev.ei párt- és ksrny’iiiiíéötiség SzÉe-Batoríis Mezeit A Szovjet párt- és kormányküldöttség L. I. Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével, útban Ulan-Bator felé, kedden este mongol földre érkezett. Szuhc-Bator pályaudvarán — amelyet feldíszítettek a Mongol Népköztársaság és a Szovjetunió állami lobogóival — sokezres tömeg üdvözölte a szovjet vendégeket. A küldöttség ezután folytatta útját Ulan-Bator, a Mongol Népköztársaság fővárosa felé. Megnyílt s tapsi Értekezlet Kedden Dacosban megkezdj dött a brit nemzetközösség országainak értekezlete. A megnyitó ülés elején a részvevők 1 egy perces néma felállással adóztak Sasztri indiai minise- . terelnék emlékének. KíifósífoHáli u EíTigrilai iiiisilia! IíiéézüóI Sukarno elnök elrendelte valamennyi amerikai tudósító kiutasítását Indonéziából. Az intézkedést az tette szükségessé, hogy síz amerikai tudósítók torzított képet adtak az indonéz fejleményekről. fee der Ute íet Taskent: Január 10-én éjszaka szívroham következtében váratlanul elhunyt Lai Bahadur Sasztri indiai miniszterelnök. Képünkön: Alekszej Koszigin szovjet' miniszterelnök (balról) é? Ajub Khan pakisztáni elnök (középen) viszik Saszlri koporsóját az UjDclhi-be induló repülőgéphez. (Teicíöto — MTI Külföldi Képszolgálat) mint- hatezer katona sorakozott fel. , Az . elhunyt indiai miniszterelnök földi maradványait a hindu vallás szertartásai szerint ma,. szerdán reggel hamvasztják el a Dzsumna folyó partján, ugyanott, ahol korábban Gandhi és Nehru földi maradványait hamvasztották el. Az indiai konnáiiy Mzcnkét napos hivatalos gyászt rendelt cl. A szertartásra tegnap Koszigin szovjet miniszterelnök Uj- Delhibe érkezett. Az indiai miniszterelnök búcáúztatásán a Koszigin-vezette szovjet-külgeli órákban rádióbeszédben méltatta az elhunyt Sasztri érdemeit és kijelentette, hogy India be fogja tartani azt az egyezményt, amelyet, Sasztri és Ajub Khan néhány órával az indiai miniszterelnök halála előtt írt alá. „Akkor halt meg — mondotta az új miniszterelnök .Sasztriról —, amikor sikerre vitt egy hatalmas erőfeszítést a békéért. Tiszteletben fogjuk tartani az általa kötött megállapodást és hűségesen végrehajtjuk azt.” A világ megdöbbenéssel és mély részvéttel értesült Sasztri váratlan haláláról. Az miniszterelnök elhunytéval kapcsolatban. Az elnök és a szovjet kormányfő hosszantartó baráti beszélgetést folytatott egymással. Alekszej Koszigin, szovjet miniszterelnök kedden részvétlátogatást tett Sasztri özvegyénél és árváinál. A szovjet miniszterelnök megölelte és hosszasan vigasztalta a zokogó özvegyet, majd Sasztri 85 éves édesanyját, fiait és leányait biztosította részvétéről. A ház körül sokezres tömegben álltak a gyászolók, sokan zokoglak. Somogyi Tóth Sándor: szí Reg *10« tör ki, tel be] 1 tel Alii ko< * «*» magánéletében m utalja i azokat a konfliktusokat, am< lyek morálisan kikezdik, fe őrlik energiáit. Nem érti meg egymást feleségéve Krisztával. Az ellentét éppé életszemléletükből faka< Kriszta a lelkes indulást, harcos hitet kéri eszámo Szabadostól, azt szeretp mintegy konzerválni benn —- holott a sikeres, befutó' újságíró éppen a munkát* nem találja meg a szépsége helyét. Még nagy pillanatai ra — pl. palkonyai riport - is csak fanyarul emlékezel nem "tudja tovább ösztönöz ni. S ezért m&r nemcsak 6 U lel ős. Az íré nem ítéli el teljesen, nem is ítélheti el. S® porkázó intellektusa, arcéi — és éppen ebben a irónlkf ábrázolás, és szem!életmód ban ad kritikát Sornog) Tóth — le is leplezi gyengéi helyen Irént vonzóvá is test Vannak embert pillánál® amikor félnyüszít benne magány és az elesettség, pé' dáu! a fiával való találkozó Bakorr Voltaképpen, vulgari mércével, irigylésre méK ember is. Mindent megkapó* amit a társadalom megadhe szép pályát, karriert, kocsi összkomfortot, nőket, siker1 A „büntetés”, az, hogy Sónk gyi Tóth az idegszanatórj umiia toloncolja, még enyM nek is tűnne, ha a nagy éri béri gyengeségeket nem <?' lensúlyozná az említett iri ponáló intellektus. Az v* szont már elgondolkoztat1 hogy a kormány ki tűnte tó5 éppen ez az ember és éppf’ a főnökkel való látvány0 , .összetűzés után Írapja. Mié1 ■ ’kapta a jutalmat? Hisz épp6’! I!azért rója meg főnöke, mf‘ • ’részege«, rosszul dolgozik, W |1egyáltalán dolgozik. Múitj8 < 'ért tüntetik ki? Szabadj | |csak cinikusan tud nyilaiké® II ni róla. A környezete —« f1' "nöke — nem látja, mily1-’; ! leinber? Úgy látszik, net'; ■ ’mert teljes mozgasszabariig ||got adnak neld, elnézik P* ■ 'búit, sőt, meg is jutalmazzál1 | |és ha nines az incidens fel0 I .ségével, amely az író szerit1 | |az összeroppanás közvetm I lóka — „még most is bőid® ■ ’gan él, míg meg nem hal”. $ C rnéhány gond® ;; ^ e~ cnaH lat, amit a I Igény felvet. Mert SomoK ■ ’Tóth valós, fájó problémák^ I |vet fel és hihető, reális • >rát frt még. Szabados Gálkj II túlnőtt a regény keretei)* ■ 'Szimbólum és típus, jelM* YÍett, mint a Gőz Jóskák, I Inök Jóskák, Hábetler JanK ••Fogalommá vált. Nem vél®! |len, hogy kritikai Írod®, •műnk is olyan sok sort sisi® |télt rá. Óriási vita alakult y( ■körülötte, amely már túl *j |gyürűzöt.t a regény esztétiW* Iprimer irodalmi jellegű pr° -’léniáin. Most ért az emW* Jólét útjának felére egy Wa Íosztály, amely összegez, 655» ímot vet eddigi útjával, Ijdalmas és keseiű ez, mert . 4kell számolni néhány ham! ^illúzióval, téves önelemzés®, lés önértékeléssel. A társad5, {•lomnak, az embernek azoII( libán mindenkor el kell dt fvégeznie: meg kell ismeri11* {.önmagát, Ijogy tovább W kiadhasson. Ehhez, és ebben 6^ tPCít a maga módján Somp#* gTóth regénye is. f Horpácsi Sándof 24. _ bben a gyárban az áru- L átadás tulajdonképpen B l nem munka, hanem társasjáték. Gyakran előfordul ugyanis, hogy tíz félkész gépet kell készként átadni. Ez úgy történik, hogy egy komplett masinát megmutatnak a külföldinek, majd addig cipelik körbe a gyárban, amíg a szerelők leszedik a mór megmutatott gépről a másik1 hoz szükséges alkatrészeket és gyorsan beépítik. Ez így megy minden alkalommal. Szóval, addig bújócskázunk, amíg valamennyi gépünket át nem veszik; Nekem ez remekül ment. Úgy tudtam vezetgetni embereimet, hogy a végén nem hitték el: még mindig Budapesten járunk. Később már nem is kellett a szerelőknek közreműködniök, ha akartam, tízszer is ugyanahhoz n rép- hez vittem vissza a külföldi áruátvevőt, és egyszer sem ismert rá. Meg is becsültek a gyárban. A vezetőség, s a szerelő gárda egyaránt lelkesedett értem. Többször kaptam elismerő oklevelet és prémiumot is. Ez őszinte örömmel töltött el. Mindent az ügyért! — felkiáltással kitörő lelkesedéssel játszottam a külföldiekkel az ipi-apacs, te vagy a fogó-t. Az év vége felé azonban már, nem volt mit mutogatnom, egyetlen mintadarab sem készült el. Csúnyán lemaradtunk a Cerv- teljesítéssel. Eelcmónyességem nagyon elkényeztette gyárunk dolgozóit. Ezt nyíltan meg is mondtam nekik. Azt felelték, hogy igazam van, de ez nem segít a dolgon. Sürgősen találjak ki valamit, mert amúgy is én vagyok az oka minden bajnak. Ez rút hálátlanság volt, de hát ilyen az emberi természet. Képesek az emberek saját jótevőjüket bűnbaknak megtenni. Mégis vállaltam, hogy megmentem a helyzetet, s ezzel a gyár becsületét is. Én már csal: ilyen vagyok. Hatalmas szivem van. F elszólítottam az igazgatót, hogy rendezzünk országos sztahanovista bemutatót, s az ügy lebonyolítását bízza rám. így is történt. Diósgyőrből, Csepelről, Ózdről meghívtunk egy nagyszabású versenyre harminc híres sztahanovistát. S jöttek az ezer százalékos gyorsmarók, esztergályosok. híres sztárok, A raktár egész nyersanyagkészletét gépeikhez raktuk. Az egyik üzeir.őr elsütötte puskáját, ez volt a jel a rajtra. Esküszöm, hogy ilyen versenyt még nem látott a világ. Köpték a forgácshegyeket a gépek, s szikráztak a csapágyak a szörnyű sebességtől, óráról órára mértük az eredményeket, 3 a hangos bemondón én buzdítottam őket: — A csepeli Szakajtó János 2G00 százalékkal vezet! A nyomában 2400 százalékkal az ózdi Safranek! Ne hagyd magad, Safranek! Mindent bele! Hajrá, egyedül! S gyárunk munkásai önfeledten szurkoltak velem együtt: — Mindent bele! Hajrá, aranykezű gyerekek! A buzdítás nem volt hiábavaló. E lelkes csapat egyetlen nap alatt elemésztette raktár- készletünket, és behozták egész negyedévi tervlemaradásunkat. Sőt! Némi előnyt is szereztünk a következő negyedre. A nagy műszak! — e néven került ez a nap a gyár történetébe. Este műsoros bált rendeztünk, hogy örökre emlékezetessé tegyük ezt a szép versenyt, Boldogan ölelkeztünk fi *áe mai jelenség, ha nem is a szó pozitív értelmében. Emlékeztet Fellini 8 és fél-jénak filmrendezőjére is. Mindketten kiégették, megfeneklettek, nem tudnak mit kezdeni kétségtelenül elismerésre méltó intellektusukkal, szellemi energiájukkal. Minden alkotó kapcsolatuk megszakad a világgal, önzésük és tehetetlenségük csak a perc örömét keresi, a „királyi közérzetet”, amit az alkoholban és a szexualitásban vélnek percekre megtalálni. Ez a párhuzam azonban természetesen csak az alkati azonosságokat jelzi és nem a két életút vektorait, amelynek eredője végül is a bekövetkezett fiasco. Mert ha magyarázat a neokatolikus Fellini, a nyugati értelmiségi válságára a kapitalista világ ellentmondásos volta, Szabados Gábor kiégettsége nem. szorítható ilyen egyszerű képletbe. Még altkor sem, ha elfogadjuk, hogy hősünk jellemében és akaratában gyenge ember, aki el sem jutott a tudatos forradalmár szintjéig. Szabados Gfbor *nduM, fiakor része az egész társadalmi mozgásnak, aktiv tagja annak. Minden későbbi fogyatékossága ellenére ebben az időben rnég hisz és képes is konstruktiven élni, dolgozni. Somogyi Tóth csak utal erre az állapotra, mintegy jelezve, aláhúzva a kontrasztot az indulás és az „eredmény” között. Szabados kiégett, elbukott, mert gyenge ember. Az író c,, Tóthot nem kell Somogyi külün iktatni az olvasónak. írói qualitá- sa.it ismerjük. Művészi, felnőtteknek írt „gyermekregénye’’, a Gyermektükör és az abból készült film, a ' Hogy állunk, fiatalember? osztatlan sikert aratott. Már ez a regénye — ós más Írásai is — tanúsítják. hogy Somogyi Tóth érdeklődése elsősorban a ma emberének, társadalmunk morális, etikai problémái felé fordul, mindig valós problémát ír meg. így a*tán ismerőinek, olvasóinak nem volt meglepetés, amikor új regényében, a Próféta voltál szívem-ben a ma kicsit divatos, vitatott, de erősen aktuális „témáról”, a deziiluzio- nizmusról beszél. Arról a folyamatról, hogyan lett a valamikor lelkes forradalmár újságíróból cinikus, a mának élő, kiégett ember, majd az elmegyógyintézet kezeltje. Művészi erővel állítja elénk a figurát, Szabados Gábort, az erkölcsileg és idegileg ösz- szeroppant értelmiségit. Elhisszük neki a figurát. Ábrázolásmódja sajáto«, de nem egyedülálló, A belső enteriőrt, a párbeszédes technikát alkalmazza fiktív személlyel, akit sosem látunk, sosem hallunk, csak a főhős reagálásaiból következtethetünk jelenlétére. Már maga ez a forma is — és a keret (Szabados az idegszanatóriumban az orvos „hatására” visszaemlékezve mondja el életét), jelzi a figura, jobb szó híján, „dekadens” voltát. Mert kétségtelenül modern, Próféta voltál szívem össze, s megállapítottuk: a szív, a lelkesedés újra diadalt aratott. Fehér! r.ges, pirosnyak- kendős kis úttörők hoztak rózsacsokrokat nekünk, az üzemi bizottság elnöke két hetes ga- lyatctöi beutalást nyújtott, át az igazgatónak és nekem, jutalomként. Mindenki tapsolt e felemelő pillanatban, csak a meghívott sztahanovisták nem. Az egyik sarokban félreállva, irigykedve figyelték tomboló örömünket. Az igazgató savanyú képpel meg is jegyezte: — Valamit nekik is kellene adni. Úgy tudom, ilyenkor ez a szokás. Elismertem, hogy igaza van. Azonnal rohantam a raktárba, hogy nézzek valamilyen ajándékozásra alkalmas tárgyat. Szerencsére az egyik kosárban találtam vagy harminc bronz- plakettet; Vissza,siettem a kultúrterembe, g felálltam a dobogóra: — Elvtársak! Most nagyszerű pillanat következik! Megjutalmazzuk a mai nap hőseik a mi derék sztahanovista vendégeinket. Gyárunk munkássága és ve-etősége nevében ezennel átnyújtom nekik az értékes díjakat. S orra járultak elém a sztahanovisták, s mindegyik kezébe nyomtam egy plakettet. A zenekar minduntalan tusst húzott, s a közönség táp- colt, ujjongott. Nagyon emelkedett hangulatban ünnepeltünk. ; Mégis elrontotta jókedvemet egy okvetetlenkedő sztahano-- vista. A műsor után félrehívott, s megkérdezte, hogy ezt komolyan gondoltam-e. — Mit? — Ezt a plecsnit! — szólt bőszülten, s a szép, csillogó' bronzérmet az orrom alá tolta. — Nézze, mi van erre írva! —] Hangosan olvastam: Emlékérem, 1048. A felszabadulás^ emlékére rendezett mezei me-! zitlábas futóverseny III. helye-1 zettjének. I Illába magyaráztam a jdm-' bornak, hogy ez nagyon csúnya viselkedés, meg kellene' köszönnie inkább, hogy egyáltalán lehetőséget adtunk tu-, dása bebizonyítására. Külön-1 ben js, ajándéklónak ne néz-! ze a fogát, ö azonban egyre' jobban feldühödött és fenyege-l tett, hogy elmegy a szakszer-, vezethez, megkérdezi az illeté-| keséktől: lehet-e így bánni, egy, munkahőssel és így tovább. '' Másnap bebizonyosodott,I hogy nern alaptalanul fényé-' getett. Az igazgatóval együtt; behívattak a szakszervezethez,' s ez volt az első kérdésük: | — Mit tudnak felhozni, mentségükre? * K ésőbb elvi vitába bo-l csátkpztunk. Megkér-' deztem, hogy szerintük! talán a termelés nern országos érdek? Mert ha igen,’ akkor mi országos ügyet, szol-, gáltunk a sztahanovisták ver-, senyének megrendezésével. Hí-; szén így túlteljesítettük végre! tervünket! A másik nem ke-! vésbé lényegbe vágó kérdés:] komolyan kell vennünk a tn-*l karékossógi mozgalmat, vágyj sem? Ha Igen, akkor talán mii nem nemes célt . szolgáltunk,J amikor nem szórtuk a kozva-J gyónt új ajándékok vásárlás.!-') ra? Vagy talán jobb lett vol-lj na, ha. tényleg mezei futóver-;] senyre hívjuk a sztahanovis-j átkát? J (Folytatjuk.) 3 Sólyom József! ..STIBINGER IS uiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüitiiiimumiiiiiiijiimitHiiiiiimiiiii LEBU KÖTI tiiiiiiumiiiiiiiuiiiiisiiiiiimtiiimiuiiiitimiisiiitutiEii»
