Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-12 / 9. szám

sszakmagvakoíiseág Szerda- 1966. január Ma hamvasztják c! Sasztri földi maradványait (Folytatás az 1. oldalról.) Koszigin szovjet miniszterel­nök haladt. A koporsót Kosziéin szov­jet miniszterelnök, Ajnb Khan pakisztáni elnök, Kurbanov, az Uzbég SZSZK minisztertanácsá­nak elnöke és mások, vál­lukról véve emelték be az IL—18-as repülőgépbe. A repülőgép délután fél háromkor — magyar idő sze­rint délelőtt 10 órakor szállt le Uj-Delhi repülőterén. Itt rtadhakrisnan Indiai elnök és Nandu. az új miniszterelnök fogadta. Harmincezer főnyi tömeg gyűlt össze a repülőtéren. Innét a Sasztri villájához vezető tizenegy kilomé­ter hosszú útvonalon több döttség mellett számos más ve­zető külföldi államférfi is részt vesz. Az Egyesült Álla­mok elnökét Humphrey alel- nök, az angol királynőt India utolsó angol alkirálya képvi­seli. Ajub Khan pakisztáni elnök kijelentette: nagy hatást tett rá Sasztri őszinte és odaadó törekvése a békére... halála mélyen megrázta. A pakisztáni kormányépületen is félárbocra eresztették a lobogókat Sasztri emlékére. A pakisztáni rádió— a tas- kenti nyilatkozatnak meg­felelően —, beszüntette az índia elleni támadásokat. • Gulzarilal Nanda, az eddigi (57 éves belügyminiszter vette át a miniszterelnöki tisztséget. Nanda miniszterelnök a reg­állam- és kormányfők rész­vétnyilatkozataikban fejezik ki együttérzéseiket. TJ Thant ■ENSZ-főtitkár kijelentette: Nem csalt Ázsia, hanem az egész világ gyászolja távozá­sát. Kállai Gyula miniszterel­nök és Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fe­jezték ki részvétüket az in­diai kormánynak. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök kedden elfog­lalta az indiai elnöki palotában számára kijelölt lakosztályt, majd felkereste Radhakrisnan indiai köztársasági elnököt. Tolmácsolta az elnöknek a szovjet kormány és a szovjet iiép mély együttérzését Sasztri szev.ei párt- és ksrny’iiiiíéötiség SzÉe-Batoríis Mezeit A Szovjet párt- és kormány­küldöttség L. I. Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével, út­ban Ulan-Bator felé, kedden este mongol földre érkezett. Szuhc-Bator pályaudvarán — amelyet feldíszítettek a Mongol Népköztársaság és a Szovjetunió állami lobogóival — sokezres tömeg üdvözölte a szovjet vendégeket. A küldöttség ezután foly­tatta útját Ulan-Bator, a Mon­gol Népköztársaság fővárosa felé. Megnyílt s tapsi Értekezlet Kedden Dacosban megkezdj dött a brit nemzetközösség or­szágainak értekezlete. A meg­nyitó ülés elején a részvevők 1 egy perces néma felállással adóztak Sasztri indiai minise- . terelnék emlékének. KíifósífoHáli u EíTigrilai iiiisilia! IíiéézüóI Sukarno elnök elrendelte va­lamennyi amerikai tudósító ki­utasítását Indonéziából. Az in­tézkedést az tette szükségessé, hogy síz amerikai tudósítók torzított képet adtak az indo­néz fejleményekről. fee der Ute íet Taskent: Január 10-én éjszaka szívroham következtében váratlanul elhunyt Lai Baha­dur Sasztri indiai miniszterelnök. Képünkön: Alekszej Koszigin szovjet' miniszterel­nök (balról) é? Ajub Khan pakisztáni elnök (középen) viszik Saszlri koporsóját az Uj­Dclhi-be induló repülőgéphez. (Teicíöto — MTI Külföldi Képszolgálat) mint- hatezer katona sora­kozott fel. , Az . elhunyt indiai miniszterelnök földi maradvá­nyait a hindu vallás szertartá­sai szerint ma,. szerdán reggel hamvasztják el a Dzsumna fo­lyó partján, ugyanott, ahol ko­rábban Gandhi és Nehru földi maradványait hamvasztották el. Az indiai konnáiiy Mzcnkét napos hivatalos gyászt rendelt cl. A szertartásra tegnap Koszi­gin szovjet miniszterelnök Uj- Delhibe érkezett. Az indiai miniszterelnök búcáúztatásán a Koszigin-vezette szovjet-kül­geli órákban rádióbeszédben méltatta az elhunyt Sasztri ér­demeit és kijelentette, hogy In­dia be fogja tartani azt az egyezményt, amelyet, Sasztri és Ajub Khan néhány órával az indiai miniszterelnök halála előtt írt alá. „Akkor halt meg — mondotta az új miniszterel­nök .Sasztriról —, amikor si­kerre vitt egy hatalmas erőfe­szítést a békéért. Tiszteletben fogjuk tartani az általa kötött megállapodást és hűségesen végrehajtjuk azt.” A világ megdöbbenéssel és mély részvéttel értesült Sasztri váratlan haláláról. Az miniszterelnök elhunytéval kapcsolatban. Az elnök és a szovjet kor­mányfő hosszantartó baráti beszélgetést folytatott egymás­sal. Alekszej Koszigin, szovjet miniszterelnök kedden rész­vétlátogatást tett Sasztri öz­vegyénél és árváinál. A szov­jet miniszterelnök megölelte és hosszasan vigasztalta a zo­kogó özvegyet, majd Sasztri 85 éves édesanyját, fiait és leányait biztosította részvé­téről. A ház körül sokezres tömegben álltak a gyászolók, sokan zokoglak. Somogyi Tóth Sándor: szí Reg *10« tör ki, tel be] 1 tel Alii ko< * «*» magánéletében m utalja i azokat a konfliktusokat, am< lyek morálisan kikezdik, fe őrlik energiáit. Nem érti meg egymást feleségéve Krisztával. Az ellentét éppé életszemléletükből faka< Kriszta a lelkes indulást, harcos hitet kéri eszámo Szabadostól, azt szeretp mintegy konzerválni benn —- holott a sikeres, befutó' újságíró éppen a munkát* nem találja meg a szépsége helyét. Még nagy pillanatai ra — pl. palkonyai riport - is csak fanyarul emlékezel nem "tudja tovább ösztönöz ni. S ezért m&r nemcsak 6 U lel ős. Az íré nem ítéli el teljesen, nem is ítélheti el. S® porkázó intellektusa, arcéi — és éppen ebben a irónlkf ábrázolás, és szem!életmód ban ad kritikát Sornog) Tóth — le is leplezi gyengéi helyen Irént vonzóvá is test Vannak embert pillánál® amikor félnyüszít benne magány és az elesettség, pé' dáu! a fiával való találkozó Bakorr Voltaképpen, vulgari mércével, irigylésre méK ember is. Mindent megkapó* amit a társadalom megadhe szép pályát, karriert, kocsi összkomfortot, nőket, siker1 A „büntetés”, az, hogy Sónk gyi Tóth az idegszanatórj umiia toloncolja, még enyM nek is tűnne, ha a nagy éri béri gyengeségeket nem <?' lensúlyozná az említett iri ponáló intellektus. Az v* szont már elgondolkoztat1 hogy a kormány ki tűnte tó5 éppen ez az ember és éppf’ a főnökkel való látvány0 , .összetűzés után Írapja. Mié1 ■ ’kapta a jutalmat? Hisz épp6’! I!azért rója meg főnöke, mf‘ • ’részege«, rosszul dolgozik, W |1egyáltalán dolgozik. Múitj8 < 'ért tüntetik ki? Szabadj | |csak cinikusan tud nyilaiké® II ni róla. A környezete —« f1' "nöke — nem látja, mily1-’; ! leinber? Úgy látszik, net'; ■ ’mert teljes mozgasszabariig ||got adnak neld, elnézik P* ■ 'búit, sőt, meg is jutalmazzál1 | |és ha nines az incidens fel0 I .ségével, amely az író szerit1 | |az összeroppanás közvetm I lóka — „még most is bőid® ■ ’gan él, míg meg nem hal”. $ C rnéhány gond® ;; ^ e~ cnaH lat, amit a I Igény felvet. Mert SomoK ■ ’Tóth valós, fájó problémák^ I |vet fel és hihető, reális • >rát frt még. Szabados Gálkj II túlnőtt a regény keretei)* ■ 'Szimbólum és típus, jelM* YÍett, mint a Gőz Jóskák, I Inök Jóskák, Hábetler JanK ••Fogalommá vált. Nem vél®! |len, hogy kritikai Írod®, •műnk is olyan sok sort sisi® |télt rá. Óriási vita alakult y( ■körülötte, amely már túl *j |gyürűzöt.t a regény esztétiW* Iprimer irodalmi jellegű pr° -’léniáin. Most ért az emW* Jólét útjának felére egy Wa Íosztály, amely összegez, 655» ímot vet eddigi útjával, Ijdalmas és keseiű ez, mert . 4kell számolni néhány ham! ^illúzióval, téves önelemzés®, lés önértékeléssel. A társad5, {•lomnak, az embernek azoII( libán mindenkor el kell dt fvégeznie: meg kell ismeri11* {.önmagát, Ijogy tovább W kiadhasson. Ehhez, és ebben 6^ tPCít a maga módján Somp#* gTóth regénye is. f Horpácsi Sándof 24. _ bben a gyárban az áru- L átadás tulajdonképpen B l nem munka, hanem társasjáték. Gyakran előfordul ugyanis, hogy tíz fél­kész gépet kell készként át­adni. Ez úgy történik, hogy egy komplett masinát megmu­tatnak a külföldinek, majd addig cipelik körbe a gyárban, amíg a szerelők leszedik a mór megmutatott gépről a másik1 hoz szükséges alkatrészeket és gyorsan beépítik. Ez így megy minden alkalommal. Szóval, addig bújócskázunk, amíg va­lamennyi gépünket át nem ve­szik; Nekem ez remekül ment. Úgy tudtam vezetgetni embe­reimet, hogy a végén nem hitték el: még mindig Buda­pesten járunk. Később már nem is kellett a szerelőknek közreműködniök, ha akartam, tízszer is ugyanahhoz n rép- hez vittem vissza a külföldi áruátvevőt, és egyszer sem is­mert rá. Meg is becsültek a gyárban. A vezetőség, s a szerelő gárda egyaránt lelkesedett értem. Többször kaptam elismerő ok­levelet és prémiumot is. Ez őszinte örömmel töltött el. Mindent az ügyért! — felkiál­tással kitörő lelkesedéssel ját­szottam a külföldiekkel az ipi-apacs, te vagy a fogó-t. Az év vége felé azonban már, nem volt mit mutogatnom, egyet­len mintadarab sem készült el. Csúnyán lemaradtunk a Cerv- teljesítéssel. Eelcmónyességem nagyon elkényeztette gyárunk dolgozóit. Ezt nyíltan meg is mondtam nekik. Azt felelték, hogy igazam van, de ez nem segít a dolgon. Sürgősen talál­jak ki valamit, mert amúgy is én vagyok az oka minden baj­nak. Ez rút hálátlanság volt, de hát ilyen az emberi termé­szet. Képesek az emberek sa­ját jótevőjüket bűnbaknak megtenni. Mégis vállaltam, hogy megmentem a helyzetet, s ezzel a gyár becsületét is. Én már csal: ilyen vagyok. Ha­talmas szivem van. F elszólítottam az igaz­gatót, hogy rendezzünk országos sztahanovista bemutatót, s az ügy lebonyolítását bízza rám. így is történt. Diósgyőrből, Csepel­ről, Ózdről meghívtunk egy nagyszabású versenyre har­minc híres sztahanovistát. S jöttek az ezer százalékos gyorsmarók, esztergályosok. híres sztárok, A raktár egész nyersanyagkészletét gépeikhez raktuk. Az egyik üzeir.őr elsü­tötte puskáját, ez volt a jel a rajtra. Esküszöm, hogy ilyen ver­senyt még nem látott a világ. Köpték a forgácshegyeket a gépek, s szikráztak a csapá­gyak a szörnyű sebességtől, óráról órára mértük az ered­ményeket, 3 a hangos bemon­dón én buzdítottam őket: — A csepeli Szakajtó János 2G00 százalékkal vezet! A nyo­mában 2400 százalékkal az óz­di Safranek! Ne hagyd magad, Safranek! Mindent bele! Haj­rá, egyedül! S gyárunk munkásai önfeled­ten szurkoltak velem együtt: — Mindent bele! Hajrá, aranykezű gyerekek! A buzdítás nem volt hiába­való. E lelkes csapat egyetlen nap alatt elemésztette raktár- készletünket, és behozták egész negyedévi tervlemaradásunkat. Sőt! Némi előnyt is szereztünk a következő negyedre. A nagy műszak! — e néven került ez a nap a gyár törté­netébe. Este műsoros bált ren­deztünk, hogy örökre emléke­zetessé tegyük ezt a szép ver­senyt, Boldogan ölelkeztünk fi *áe mai jelenség, ha nem is a szó pozitív értelmében. Em­lékeztet Fellini 8 és fél-jénak filmrendezőjére is. Mindket­ten kiégették, megfeneklet­tek, nem tudnak mit kezdeni kétségtelenül elismerésre méltó intellektusukkal, szel­lemi energiájukkal. Minden alkotó kapcsolatuk megsza­kad a világgal, önzésük és tehetetlenségük csak a perc örömét keresi, a „királyi köz­érzetet”, amit az alkoholban és a szexualitásban vélnek percekre megtalálni. Ez a párhuzam azonban természe­tesen csak az alkati azonos­ságokat jelzi és nem a két életút vektorait, amelynek eredője végül is a bekövetke­zett fiasco. Mert ha magya­rázat a neokatolikus Fellini, a nyugati értelmiségi válságá­ra a kapitalista világ ellent­mondásos volta, Szabados Gábor kiégettsége nem. szo­rítható ilyen egyszerű képlet­be. Még altkor sem, ha elfo­gadjuk, hogy hősünk jellemé­ben és akaratában gyenge ember, aki el sem jutott a tudatos forradalmár szintjé­ig. Szabados Gfbor *nduM­, fiakor része az egész társadalmi mozgásnak, aktiv tagja annak. Minden későbbi fogyatékossága elle­nére ebben az időben rnég hisz és képes is konstrukti­ven élni, dolgozni. Somogyi Tóth csak utal erre az álla­potra, mintegy jelezve, alá­húzva a kontrasztot az indu­lás és az „eredmény” között. Szabados kiégett, elbukott, mert gyenge ember. Az író c,, Tóthot nem kell Somogyi külün iktat­ni az olvasónak. írói qualitá- sa.it ismerjük. Művészi, fel­nőtteknek írt „gyermekregé­nye’’, a Gyermektükör és az abból készült film, a ' Hogy állunk, fiatalember? osztat­lan sikert aratott. Már ez a regénye — ós más Írásai is — tanúsítják. hogy Somogyi Tóth érdeklődése elsősorban a ma emberének, társadal­munk morális, etikai problé­mái felé fordul, mindig valós problémát ír meg. így a*tán ismerőinek, olvasóinak nem volt meglepetés, amikor új regényében, a Próféta voltál szívem-ben a ma kicsit diva­tos, vitatott, de erősen ak­tuális „témáról”, a deziiluzio- nizmusról beszél. Arról a fo­lyamatról, hogyan lett a va­lamikor lelkes forradalmár újságíróból cinikus, a mának élő, kiégett ember, majd az elmegyógyintézet kezeltje. Művészi erővel állítja elénk a figurát, Szabados Gábort, az erkölcsileg és idegileg ösz- szeroppant értelmiségit. El­hisszük neki a figurát. Ábrá­zolásmódja sajáto«, de nem egyedülálló, A belső ente­riőrt, a párbeszédes techni­kát alkalmazza fiktív sze­méllyel, akit sosem látunk, sosem hallunk, csak a főhős reagálásaiból következtethe­tünk jelenlétére. Már maga ez a forma is — és a keret (Szabados az idegszanatóri­umban az orvos „hatására” visszaemlékezve mondja el életét), jelzi a figura, jobb szó híján, „dekadens” voltát. Mert kétségtelenül modern, Próféta voltál szívem össze, s megállapítottuk: a szív, a lelkesedés újra diadalt aratott. Fehér! r.ges, pirosnyak- kendős kis úttörők hoztak ró­zsacsokrokat nekünk, az üzemi bizottság elnöke két hetes ga- lyatctöi beutalást nyújtott, át az igazgatónak és nekem, juta­lomként. Mindenki tapsolt e felemelő pillanatban, csak a meghívott sztahanovisták nem. Az egyik sarokban félreállva, irigykedve figyelték tomboló örömünket. Az igazgató sava­nyú képpel meg is jegyezte: — Valamit nekik is kellene adni. Úgy tudom, ilyenkor ez a szokás. Elismertem, hogy igaza van. Azonnal rohantam a raktárba, hogy nézzek valamilyen aján­dékozásra alkalmas tárgyat. Szerencsére az egyik kosárban találtam vagy harminc bronz- plakettet; Vissza,siettem a kul­túrterembe, g felálltam a do­bogóra: — Elvtársak! Most nagysze­rű pillanat következik! Megju­talmazzuk a mai nap hőseik a mi derék sztahanovista vendé­geinket. Gyárunk munkássága és ve-etősége nevében ezennel átnyújtom nekik az értékes dí­jakat. S orra járultak elém a sztahanovisták, s mindegyik kezébe nyomtam egy plaket­tet. A zenekar minduntalan tusst húzott, s a közönség táp- colt, ujjongott. Nagyon emel­kedett hangulatban ünnepel­tünk. ; Mégis elrontotta jókedvemet egy okvetetlenkedő sztahano-- vista. A műsor után félrehí­vott, s megkérdezte, hogy ezt komolyan gondoltam-e. — Mit? — Ezt a plecsnit! — szólt bőszülten, s a szép, csillogó' bronzérmet az orrom alá tolta. — Nézze, mi van erre írva! —] Hangosan olvastam: Emlék­érem, 1048. A felszabadulás^ emlékére rendezett mezei me-! zitlábas futóverseny III. helye-1 zettjének. I Illába magyaráztam a jdm-' bornak, hogy ez nagyon csú­nya viselkedés, meg kellene' köszönnie inkább, hogy egyál­talán lehetőséget adtunk tu-, dása bebizonyítására. Külön-1 ben js, ajándéklónak ne néz-! ze a fogát, ö azonban egyre' jobban feldühödött és fenyege-l tett, hogy elmegy a szakszer-, vezethez, megkérdezi az illeté-| keséktől: lehet-e így bánni, egy, munkahőssel és így tovább. '' Másnap bebizonyosodott,I hogy nern alaptalanul fényé-' getett. Az igazgatóval együtt; behívattak a szakszervezethez,' s ez volt az első kérdésük: | — Mit tudnak felhozni, mentségükre? * K ésőbb elvi vitába bo-l csátkpztunk. Megkér-' deztem, hogy szerintük! talán a termelés nern országos érdek? Mert ha igen,’ akkor mi országos ügyet, szol-, gáltunk a sztahanovisták ver-, senyének megrendezésével. Hí-; szén így túlteljesítettük végre! tervünket! A másik nem ke-! vésbé lényegbe vágó kérdés:] komolyan kell vennünk a tn-*l karékossógi mozgalmat, vágyj sem? Ha Igen, akkor talán mii nem nemes célt . szolgáltunk,J amikor nem szórtuk a kozva-J gyónt új ajándékok vásárlás.!-') ra? Vagy talán jobb lett vol-lj na, ha. tényleg mezei futóver-;] senyre hívjuk a sztahanovis-j átkát? J (Folytatjuk.) 3 Sólyom József! ..STIBINGER IS uiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüitiiiimumiiiiiiijiimitHiiiiiimiiiii LEBU KÖTI tiiiiiiumiiiiiiiuiiiiisiiiiiimtiiimiuiiiitimiisiiitutiEii»

Next

/
Thumbnails
Contents