Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

ßSZAKMAGTARORSZAG Saomb'at, I9Sfl. immár 1. ff ESCaSEEiWW'C.TS Mazsaroff Miklós: Téli táj Kubát kösz Hét esztendővel ezelőtt a Sierra Macstrá- ban teherautókból átalakított páncélkocsi­kon, gyalogosan és lóháton áradt Havanna felé a maroknyi csoportból hadsereggé növe­kedett felszabadító sereg. Batista diktatúrá­ja összeomlott, a nép virágokkal várta Castrot és seregét. Az Egyesült Államok a tizenkettedik órában tengerészgyalogosainak Kubába küldésével próbálta megakadályozni hűséges vazallusának. Batistának bukását, azonban a latin-amerikai népek tiltakozásá­ra kénytelen volt visszavonni csapatait. 1953. január elsején, Batista menekülése után wa­shingtoni sugallatra Havannában katonai juntát hoztak létre, másnap azonban kitört a havannai munkások általános sztrájkja, amely elsodorta a junta-kormányt. Január nyolcadikén érte el Castro serege Havannát, s e naptól kezdve Kuba minden részében a forradalmi erők vették át a hatalmat. Január elseje a kubai forradalom győzel­mének ünnepe. Csaknem hat esztendőn át folyt a harc ezért a győzelemért. Egy hétfői hajnalon, 1953. július 26-án hajtották végre az első bátor akciót, amikor Fidel Castro kis csapata megtámadta a santiagói Moncada- laktanyát, harcba szólítva ezzel a diktatúra ellen az egész népet. Százhatvanötcn indul­tak ostromra, s csak kilcncvenen maradtak életben közülük. A bíróság előtt folytatták a küzdelmet, azután a börtönben és az emig­rációban, hogy azután a Granina fedélzetén visszatérve, a Sierra Maestra áthatolhatat­lan őserdejében gyülekezzenek a végső csa­pásra, az 1959-cs januári győzelemre. De a harc egyetlen napra sem lankadt. A leghatalmasabb és a legagresszivebb impe­rialista állam, az Egyesült Államok szom­szédságában szocializmust építő hat és fél­milliós kubai népnek szinte naponta kell szembenéznie az ugrásra kész farkassal. Hány és hány támadást intéztek a forradal­mi Kuba ellen két esztendő alatt a dollárok­kal tömött cllcnforradalmárok, az ameri­kai titkosszolgálat ügynökei és az Egyesült Államok fegyveresei. A Disznó-öbölben végrehajtott ellenforradalmi invázió azon­ban éppen úgy kudarcba fulladt, mint a Ku­ba ellen meghirdetett blokád, az interven­ciós kísérletek és más fenyegetőzés. Wa­shington Kuba-ellenes blokád-politikája da­rabokra tört a szocialista országok szolidari­tásán, a latin-amerikai népek összefogásán* a nemzetközi közvélemény tiltakozásán. Kuba, a legifjabb, de harcokban edzett szocialista ország a Szovjetunió és más szo­cialista országok, köztük a mi népköztársa* súgunk támogatásával szinte látótávolságra az imperialista farkas torkától, töretlenül halad a szocialista forradalom útján. Nem­zeti ünnepén népünk forró szeretettel kö­szönti a győztes harcokban edzett kubai né­pet és nagyszerű vezetőit. EREKLYE, VAGY HEROIN? Greta Garbo rejtély Mi történt a Bíekingegatan 32-ben? — Jobbra, az első emeleten A titkos mélyedés A Nyolc Sióid föld Börzéken (Levelezőnktől.) A börzéid szakmaközi bizottság rendezé­sében adták elő a bizottság színjátszói Sásdi Sándor Nyolc hold föld c. drámáját. Idősebb emberek voltak a színjátszók és már-már úgy látszott, hogy elmarad az előadás, mert az egyik szereplő, Szabó Lajos megbetegedett. Ám Szabó Az egyszerű, stockholmi ház fényképe az Expressen című napilapban jelent meg. Mellet­te hatalmas kérdőjel. S alatta a szöveg, csupán egyetlen sor: Mi történt a Bíekingegatan 32- ben? A képről nem derült ki a válasz. Kopott, régi épület volt látható rajta, a Bíekingegatan 32. számú ház. Meg egy sze­mélyautó és egy férfi, aki va­lószínűleg most lépett ki az autóból, hogy eltűnjék a 32. számú ház titokzatos kapual­jának mélyén. „Rejtélyes kapu, amely egy rejtélyes első emeleti lakáshoz vezet. Ennek a lakásnak titka van!” — írta a stockholmi Ex­pressen című lap, s hozzáfűzte: „Gyakran amerikaiak is érkez­nek ide, s fényképezőgépeik­kel eltűnnek az első emeleti lakás mélyén.” A lap úgy vélte: sikerült megfejteni a ház, s a lakás tit­kát. A Bíekingegatan 32-ben, abban az első emeleti lakás­ban a lépcsőtől jobbra töltöt­te ugyanis gyermek- és ifjú­korát Svédország mindmáig legismertebb asszonya, Greta Garbo! A látogatók tehát nyil­ván Garbo rajongói, akik a la­kás minden egyes tárgyát erek­lyének tartják. A legendát néhány héttel később ugyanennek a lapnak rendőri riportere oszlatta szét. Kiderült, hogy a lakás titokza-f- tos vendégeinek semmi közük sincs az éppen hatvan éves Garbóhoz, de még a világsztár gyermekkorához sem! Az első emeleti lakás — egy kábító- szercsempész-banda központja! A többi már a rendőrség dolga volt. Garbo egykori há­lószobájában, az ágy alatt, ta­lán ugyanaz az ágy volt, amelyben a művésznő gyer­mekkori álmát aludta, egy tit­kos mélyedésben nagy mennyi­ségű kokaint és heroint talál­tak. Természetesen több személyt letartóztattak, és a vádlottak most a rács mögött várják a bírósági tárgyalást. Csupán egy tizenhét éves fiatal lányt en­gedtek szabadon. Róla ugyan­is kiderült, hogy csakugyan Greta Garbo múzeális értékű gyermekkori lakását akarta megtekinteni, és fogalma sem volt a csempészbandáról! S ez ebben a lakásban, három év óta először fordult elő, elvtárs 39 fokos láza ellenére is eljátszotta szerepét. A több száz főnyi közönség lelkesen tapsolt, és a szereplőket a kör­nyező falvakba is meghívták. If j. Túri Bertalan Miskolc Új könyvek a miskolci könyvesboltokban A karácsonyi könyvújdon­ságok után nem sok maradt erre a hétre, de azért egy­két érdekességről beszámol­hatunk. Elsősorban arról, hogy Kodolányi János híres Mózes-regénye, Az égő csip­kebokor hosszú szünet után ismét megjelent. Ez a könyv nagy sikert aratott néhány éve, és solcan várták, mikor adják ki újra. Jó hír a francia irodalom szerelmeseinek, hogy egy­részt megjelent egy új válo­gatás Verlaine verseiből, másrészt Flaubert világhírű regénye, a Salamba is újra topható. Verlaine verseit a legkiválóbb fordítók átülte­tésében olvashatjuk, és az illusztrációkat Pierre Bon­nard 1900-ban készített fa­metszetei szolgáltatják. Ezek az illusztrációk akkor egy Verlaine-kötethez készültek Párizsban, ebből vette át őket a magyar kiadó. A zene barátainak figyel­mét felhívjuk arra a négy kis kötetre, amely a Mai magyar zeneszerzők sorozat címet vi­seli. A négy kötet Kadosa Pálról, Mihály Andrásról, Szabó Ferencről és Szerván- szky Endréről szól. Könyvkölcsönzés a népszerű miskolci Libresszóban Leült velem szemben s en­gem utánozva rákönyökölt az íróasztalra. Rácsodálkoztam. Ezt a hasonlatosságot! Kikö­pött én! Nahát! De nem lehe­tek én. Az alteregom volna? Hogy került ide ilyen észre­vétlenül? — Ne törd a fejed — mond­ta. — Én vagyok a te lelki­ismereted. — Igen? örvendek! — Minek? — Hogy van lelkiismeretem. Már mondták, hogy nincs. De miért nézel rám ilyen sötéten? — Mert a lelkiismereted vagyok... — Mi bajod velem? — Vagyis neked — magad­dal. — Izé ... semmi. Momentán semmi. — Szomorú. Tudod, hogy túlzottan szubjektív vagy? — Az elviességre épülő egyéni vélemény nem indivi­dualista szemlélet hordozója, — Ne papolj! Én mindenki­nél jobban ismerlek. — Mondd, voltaképpen mit akarsz tőlem? — Kérdezni. Kérdezgetni. Ahogy te szoktál. Meginterjú­vollak. — Miről? — Például a tavalyi mun­kádról. Mondd mit csináltál az elmúlt évben? — Tizenkét munkatervet, huszonnégy publicisztikát, har­minchét ... — Komoly dolgot mit csi­náltál? — Feletteseim engedélye nélkül nem nyilatkozom ... — Na látod, hát így állunk. Emlékszel, pontosan te írtál róla, hogy egyesek elhárítják magukról a véleménnyel járó felelősséget... — De én máskor mindig vállalom! Még sajtópöröm is volt egy kritikai cikk miatt... — Ne dicsekedj! De ha már a kritikánál tartunk, emlékezz vissza, mikor írtál utoljára kritikai cikket, mondjuk, vala­melyik vezetőről? Például igazgatóról? — Augusztusban. Egy nyug­díjba készülő iskolaigazgató­ról... — Gazdasági igazgatóra gon­doltam. — Hát... olyanról nem. De osztályvezetőről írtam! — Név nélkül... — Hogyisne! Aláírtam a ne­vem. — Az osztályvezetőét is oda­írtad? — Minek? Nem ő írta a cik­ket ... — Na jó. Gyerünk tovább. Mi a véleményed a maszeko­lásról? — Nem tudom. — Hogy-hogy? — Mondom, nem tudom. Én csak háztájizni szoktam. Azt viszont igen, hogy Habela Félix nem a legszebben véle­kedik ... — A maszekolásról? — Dehogy! A várható adóz­tatásról. — Mit mondott? — Elfelejtettem. Nagyon el­merülten figyeltem* amikor javította a tranzisztoros pala­csintasütőnket ... — Megírtad? — Mit? — Nem mit — kit! A Habe­lát. — Nem. Államilag nem ja­vítanak tranzisztoros palacsin­tasütőt ... — Aha! Tavaly, év elején, írtál valami korrupcióról, ha jól emlékszem, elherdált mil­liókról volt szó ... Ugye? Már akkor is ismerted Habelát? — Tudom, hova akarsz ki­lyukadni. Ha ismertem, volt-e erkölcsi alapom korrupcióról írni... Hát nem ismertem. Különben is, Habela költött figura. De tipikus figura. — Tipikus! Keringsz, mint macska a forró kása körül. In­kább légy konkrét, nevezd ne­vén a gyereket! — Mire gondolsz? — Például nyíltan vitatkozz. — Szoktam. — Kivel? — Többek között a kalauz­zal. Egészen nyíltan. De min­dig letorkol azzal, hogy azért a nyavalyás forintért ne já­rassam annyit a számat... — Apropó! Mi a véleményed a közlekedési díj emeléséről? — Konkrét legyek? — Persze! — Ezután még a pesti kalau­zoktól is több tiszteletet kö­vetelek a pénzemért.,, De l Népfronínmnka j Kisgyőrben » (Levelezőnktől.) A Hazafias [Népfront kisgyőri bizottsága (karácsony előtt megtartott ülé- 'sén tárgyalta idén végzett [munkáját. Nem is keveset tett >ez a tömegszervezet közsé­günkben! Mozgósította az ál- italános iskolások szüleit, akik [több mint 1000 munkaórát te- , vókenykedtek társadalmi mun­kában az iskolánál; elérte* [hogy sokan részt vettek a Szö­ged utca javításában és a la­kosságnak nem csekély hánya­da segédkezett 130 méternyi vízhálózat bővítésének föld­munkájánál. A népfront segít­ségével továbbképezték a ta­nácstagokat, megszervezték a felnőttoktatást. De közremű­ködött a népfront a szénaka­szálásra és az aratásra való mozgósításban is. Sajnos, a tsz vezetőivel még nem alakított ki megfelelő kapcsolatot. Az ülésen Sarkadi Lajos tit­kár bejelentette, hogy miután 38 évi tanítás után nyugdíjba megy, titkári megbízatásáról is lemond, mert elköltözik a községből. Az egybegyűltek meghatottan vettek búcsút a szeretett tanítótól és közéleti embertől. Fegyvemekl Lajos párttitkár kérdezz már valami kézenfek­vőbb dolgot is! — Jó. Minek örültél legjob­ban az elmúlt évben? — Hogy megérte a világ az új esztendőt. — És mit vársz ettől az év­től? — Egy újabbat. — Magadnak mit kívánsz? — Jó tippeket már az év elején, hogy leadhassam a fél­évi munkatervet... És te ne­kem? — Hogy nyughassam tőled. — Nyugodhatsz, ha csak az őszinteség nem fáj ... — Tee, tee őszinte vagy?? — Bármily hihetetlenül hangzik is, igen. — Akkor kérdezek valamit, de előbb visszamegyek a he­lyemre, nehogy kimaradjak a buliból. így ni. Most. tehát mondd meg, mi a véleményed a Bajcsy-Zsilinszky út átépíté­séről? Van véleményed egy­általán? — Hát vedd tudomásul, hogy van! De azért se mondom! Mert én tulajdonképpen azon gondolkozom, mit írjak az új­évi lapszámba, csak közben el­bóbiskoltam az írógép fölött. De most már eszembe jutott a tipp s neki is látok. Csala László

Next

/
Thumbnails
Contents