Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Bszakmagyarország 7 . .V..V..V..Y. V V V V SUM .V iV .If M i> M *a m m h mr*nm innnni Az év utolsó munkahete volt... Két ünnep közötti munkás, dolgos hétköznapok. Kicsit izgatottan láttunk hozzá az utolsó héthez, melynek elmúltával véget ér az esztendő, s amikor a szilveszteri hangulatban összccscndiilnck a poharak, áldomást iszunk második ötéves tervünk alkotásaira, elért és megvalósuló terveinkre, egyúttal köszöntjük és elbúcsúztatjuk az utolsó munkahetet is. Sokat dolgoztunk, **#****#.JHC-**iHfr**-4Hfr***-**.X**í:**->:-*-!B % ezen a héten is értünk el szép sikereket. Voltak vállalatok, üzemek, amelyek most teljesítették évi tervüket, s szép számmal voltak üzemek, amelyek az elmúlt öt nap alatt újabb tonnák százait adták immár terven felül. Munkatársaink ellátogattak néhány üzembe és az év utolsó munkahetének dolgos köznapjaiból kötöttek csokrot. ■ -:<• ->;■ ->:• * -x- -x- -x- * * -x* * * * * * * * * H: * * * * * * * * * * A blokksor felfutott A z év utolsó napjai gyorsan peregtek. Minden nap hozott valami örömet. A sort a bányagyárrészleg kezdte, folytatta a húzómű, a csavarüzem. December 28-án reggel az acélműben számolgattak: már csalc 1500 tonna kell, és számunkra vége az évnek. Arról már hallgattak, hogy például van acélfajta, amelyből a jövő év első felére esedékes mennyiséget is legyártották. Kedden párt-vb. ülést tartottak. A jól végzett munka öröme csendült ki a szavakból. Sok tennivalójuk már nem maradt. Az év elején jól indítottak, a félév után — minden gond, baj ellenére — a gyár nagy gépezete egyre ritmusosabban morzsolgatta a fogyó feladatokat. És két nappal ezelőtt szűkszavú távirat röppent a KGM-be: „Az intézkedési tervet végrehajtottuk. A tervet túlteljesítettük. A blokksor felfutott.” — Csak elismeréssel beszélhetek a gyár sok ezer dolgozójának, a párt-, a mozgalmi, valamint a gazdasági szerveknek a munkájáról — mondja dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigazgatója. — Csaknem minden tervet, csaknem minden elképzelést sikerült megvalósítanunk. Néhány adatot? A teljes termelésben például 0.5 százalékkal adtunk többet a tervezettnél. Javult a minőség. A selejtet — a tavalyihoz viszonyítva — 22 százalékkal csökkentettük. És az export? Két százalékkal többet adtunk a tervezettnél. Az export-reklamációt a két évvel ezelőtti 2.36 százalékról 0.065 százalékra csökkentettük. Ugye, ez, hogy „százhetven millió”, kimondásra is sok. Az év elején úgy terveztük, ennyivel csökkentjük a készletet. Több lett. Kétszáz millió forint értékben sikerült csökkenteni kész! é téin két. Közismert dolog, hogy az év közepén a durvahengermű adóssággal küzdött. A sorvonó motor leégése, konstrukciós hibák, alkatrészhiány miatt 24 ezer tonna anyag hengerlésével maradtunk el. Úrrá lettünk a bajokon, a blokksor gyönyörűen „felfutott”, s így törölhettük adósságunkat. Amit itt és másutt az emberek tettelv, az csak elismerést érdemel. B ármilyen szigorú mércével mérünk is, gondjaink, bajaink nehézségeink mellett az eredmény; élüzem szintű. Ez önmagában is sokat mond. Sok ezer ember egy évi erőfeszítése, küzdelme, öröme és bánata, sok-sok szürke hétköznapi tett van benne. És hadd mondjak még egy, sok ezer embert érdeklő adatot: a jó munka, a közös erőfeszítések eredményeképpen várhatóan 17 napi nyereség- részesedéssel számolhatunk. Csorba Barna rajcm kié less az a ■ negyedik emeleti kétszobás lakás., amelyet ezen a csonka héten készítettek el az építők az Augusztus 20 Strandfürdővel szemben, a Baross Gábor utca sarkán? Még nem tudjuk, s nem tudja az a majdani boldog család sem, amely a jövő évben birtokába veszi az Otthont. Mi sem tudjuk, az építők sem tudják. Sosem tudják, kinek építenek lakást. Befejezik, átadják, elvonulnak, új munkába kezdenek. Milyen emberek az építők? Olyanok, mint mi vagyunk. Vonattal, villamossal közlekednek. Hétfőn reggel, karácsonyi bejgli-maradékkal, edénybe rakott töltött- káposztával a táskában újra megérkeztek. Mikor Szabó Lajos művezető számba vette őket, együtt voltak mindannyian. Átöltöztek, kicserélték az utazó ruhát, felvették az ünnepek elölt pihenőre rakott szerszámaidat,, és amikor az épülő házzal szemben levő villamos- megállóban gyülekezni kezdtek a hivatalba igyekvő tisztviselők, ők már a falakon voltak. Számukra így kezdődött az év utolsó munkahete: kicsit hidegek voltak a falak, a szerszámra rádermedt a víz, a köd is szitálni kezdett; sűrűbben huliukolták a kezüket, amikor a negyedik emelet alapsorait lerakták. A bányákban, a kohászatban, a tonnákra termelő üzemekben bármikor fokozni lehet a munkát: a gépek kapacitása, és az emberi teljesítőképesség növelésével magasabb termelési eredményt lehet elérni az előző napinál. Az építőiparnak megvannak a maga sajátos törvényszerűségei. A vasbeton kötésére, a falak száradására várni kell. Hideg, nyirkos időben lassúbb ez a folyamat, a várakozási idő is hosszabb. Ezt rövidítették le: ponyvákkal, nádpallókkal befedték a nyitott ajtókat, a huzatos ablakokat. Másképpen szólva, „téliesítettek.” az építkezést; idekint lehet mínusz tíz fokos hideg is, a nyers falak között a „Sirokkó” nevű hőfejlesztővel plusz negyven fokos meleget is könnyűszerrel „előállítanak”, nyári melegben száradnak a falak. Szabó Lajos művezető és Dudás Antal építésvezető valahogy mégis „elégedetlen” az eredménnyel: — Egy liter boromba kerül a tél tréfálkozása — „panaszkodik” Szabó Lajos. — Ki gondolta volna, hogy októberben már beköszönt a kemény hideg, és hó is esik... Megígértem, hogy év végére készen leszünk a negyedik emelettel. Egy fél fallal majdnem lemaradtunk, ez kerül egy liter boromba. Ahogy ismerem a kollégáimat, behajtják rajtam ... De a megkezdett kétszobás lakással készen leszünk, ez a heti terv, ha esik, ha fúj. Az utolsó darab szén az 1965. évi terv teljesítéséhez. Két esSlle §®ési Üjsäglür: A Borsodi Szénbányászati Tröszt december 27-én, délután 4 órakor teljesítette 1965. évi szénter- melési tervét. Az év vécéig G2 ezer tonna szenet adnak terven felül. (Eszakmagyar- ország, 1965. december 2S.) A zsírozott drótkötélbe akasztva két csille kúszik felfelé a tágas aknában. Mindkettőben darabos barnaszén. Egy munkahelyről, talán ugyanaz a kéz vájta ki. A kaparón is együtt utaztak, egymáshoz támaszkodva kúsztak az alaktalan fekete rögök, és mégis ... Egy bányász, künn a fel- adóállomásnál jókora darabot kiemelt a csilléből. Az még 1965-ös szén volt. A másik, amelyik a hátsó csilléből borult a vagonokba, az már a harmadik ötéves terv „asztalára” került. Két csille szén — közte valóságos határkő. Életünk, munkásságunk fontos állomása ... December 27. Ezen a napon ment nyugdíjba Lyukóbányán egy becsületben megőszült gépkezelő, több mint három évtizedes munkássággal maga mögött. Meghitt légkörű kis ünnepségen búcsúztatták. A trösztben, a statisztikán, fürgén pattogtak a számológépek. Még egy utolsó összeadás ... Aztán az egyenleg. Terv: 4 960 000 tonna. — És a teljesítés ugyanennyi. Ami ezután „kúszik ki” a 29 borsodi aknából, az már az új esztendei számlára kerül. .4 harmadik ötéves terv „rovatba”. Még mindig december 27. Késő délután. Mo::os Jánossal, a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatójával beszélgetek a 4 millió 960 ezer tonnáról és a jövendő 62 ezerről. Sok minden sűrűsödik e két adatban. Tartalmát talán mégis a decemberi párthatározat adja. Erről gyakran szó esik. Következetes végrehajtásával éves szinten több mint 41 kilogrammal növekedett az összüzemi teljesítmény. így azután a pluszt nem létszámnövelés, hanem a termelékenység fokozása hozta. Időközben Baross-akna és Bánfalva „nyügdíjba ment”. Viszont a frontfejtések megduzzadtak, 4300 folyóméter homlokhosszon fejtik a szenet, s a hegyet sokfelé acél- támok tartják. Jövőre bekerülnek e fejtésekbe az önjáró biztosítású elemek. De ezt is az idén kellett megalapozni az ötmillió tonna mellett. Futotta az erőből. Alkotni vágyó műszakiak, gyorsan és pontos adatokat „tálaló” statisztikusok, elemző adminisztráció — és hatezer bányász a szénfalnál. Kommunista példamutatás minden szinten. Határozott, következetes és mégis emberséges vezetés. Nagy változás a Szu- ha völgyében. Valaha sereghajtók voltak. Most mindenütt jót hallani róluk. És az alberttelepi Soltész Pistáról sem azért írunk ilyenkor, mert brigádja ismert az egész szénmedencében, hanem azért, mert a legjobb bányászok egyike. Ugyanígy D. Kiss József Sa- jószentpéterről, a Il-es aknából. Visoczky György meg Kovács Ferenc igazgató, vagy Balogh Béla és Sztcrmen Gusztáv főmérnök neve sem csak azért, került e sorokba, mert jól megy a munka „házuk táján”, hanem azért, mert a műszaki és szervezési intézkedések mellett van idejük és szivük — kinek- kinek a szűkebb értelemben vett örömén, gondján is osztozni. 1/ ét csille szén. Egymás“ * ra pakolt fekete rögök. Adatok ... viszonyítások tonnában, forintban és kalóriában ... Két csille szén, amely meleget áraszt — túl a szobák falain is. Paulovits Ágoston Országos csúcs a TVK-ban! z ét: utolsó munkahetében sokfelé értek cl új, kimagasló sikereket, mutattak fel terven felüli termelési eredményeket. Ezek között kis tétel egy épülő új bérház emcletsora, de nagy öröm. egy életre szóló boldogság azoknak, akik majd birtokukba veszik a lakásokat; akik majd innen, a negyedik emeletről nézik az utcán csilingelő villamosokat; az embereket, a városban lüktető életet, Önodvári Miklós Ö rvendetes hírt közölhetünk a Tiszai Vegyikombinátból — újságolta Szé- nási Tibor főmérnök, — Az 1965-ös év utolsó hetében országos csúcsot értünk el a rrfü- trágyatermelésben. 332 ezer tonna műtrágyát gyártottunk ebben az évben! Hogy mit jelent ez a csúcs? Azt, hogy Magyarországon eddig meg nem volt olyan gyár, amely egyetlen év alatt ilyen mennyiségű, 20,5 százalékos nitrogén-tartalmú alapegységre átszámított műtrágyát adott volna! Országunk eddigi két műtrágyagyárában, a Péti Nitrogénművekben és Kazincbarcikán, a Borsodi Vegyikombinátban ugyanis ettől kevesebb mennyiséget készítenek. A „rekord” annál is értékesebb, mert ezt hazánk egyik legújabb létesítményében, az 1965-ben először tervszerűen termelő Tiszai Vegyikombinátban érték el! Szakkönyvek, folyóiratok hiteles adatai közlik, hogy egy új műtrágyagyár általában csak 3—í éri üzemelés után éri el a tervezett szintet, A TVK pedig már az első évben túlteljesítette ezt! A terv szerinti évi 300 ezer tonna műtrágyát már december 1-re legyártották, s az év utolsó heteiben az volt a céljuk, hogy az élüzem szint elérésére még 30 ezer tonnát adjanak. Es az utolsó hét második napján, december 28-án már a 333 ezredik tonnánál tartottak! Ezenkívül más termékekből: ammóniából, lakkfestékből is túlteljesítették a tervet, s így összesen mintegy 815 millió forint értéket adott ez az új gyár már az idén, tervszerű termelése első évében, — Mivel az 1965-re tervezett műtrágya- mennyiséget már december 2-re, a PVC- port december 17-re, a marónátront pedig december 22-re legyártottuk, s lényegében már teljesítettük más termékünkből is a termelési tervet, ezért az év utolsó hetében nálunk sincs „hajrá" — hallottuk a hírt a Borsodi Vegyikombinátból. — Jelenleg normál-kapacitással dolgozunk a túlteljesítéseken, és készülünk az 1966-os megemelt terv teljesítésének biztosítására. Mivel pedig az új esztendőben igen nagy feladataink lesznek, s nálunk valósul meg hazánk egyik legnagyobb vegyipari beruházása, természetesen az óév utolsó hetében is igen sokat törődünk a befejezés előtt álló, a megkezdett és az előkészítésre váró beruházásokkal is. Az utolsó héten például műszaki ellenőrzéseket, átvételeket tartottak a befejezés előtt álló kaprolaktám-üzemben, amelyből hamarosan a műszálgyártás alapanyagát kapja az ország. A PVC-gyáregység egyik üzemének bővítéséhez pedig mintegy 300 ezer rubel értékű csehszlovák gépi berendezést vettek át... Az egész évi kiegyensúlyozott munka öröme, nyugodtsága tükröződik a dolgozókon, akik mintegy 20—25 napi nyereségrészesedést kapnak. Sajóbábonyban, az Északmagyarországi Vegyiművekben egy kicsit türelmetlenebb a hangulat, mint megyénk más vegyipari létesítményében. No, nem azért, mintha a bábo- nyiaknak lemaradásuk lenne, hiszen már december 3-ra teljesítették évi, 310,5 millió forint értékű termelési tervüket. A türelmetlenség igazán egészségesnek nevezhető, hiszen abban nyilvánul meg, hogy a dolgozók még az eddiginél is többet akarnak ^zodu- kálni. Az eredmény pedig: december 24-én már az előirt havi programjuknak is 105 százalékra tettek eleget, az utolsó héten pedig úgy felszökött a termelés, hogy lényegében ezzel az évi tervet várhatóan 110 százalékra teljesítik. Ruttkai Anna A negyedik emelet Á toronydaru már a IV. emelet magasságában rakja az anyagot.
