Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

^fcsáraap, 196«. január 9.

ES7AKMarty > nunsT.AO

3

76í~x\ OI/kpló

Hírünk az országban

Evek fordulóján, esztendők Oltásakor mindenfelé leltárnak, mérleget készítenek. »Leltár miatt zárva” — néhány napig, hogy aztán a világos kép és tennivalók pond's ismeretében lehessen új- j !'a nyitni és „kiszolgálni”.

A vevőket, az ügyfeleket, ®2 érdeklődőket, a pácienseket, a vállalatot, a népgazdaságot, a közösséget.

Azon fáradozunk, hogy ez »0 kiszolgálás” tervszerű, gör- j óülékeny, alapos és eredmé- ! nyes legyen.

Nagyszabású, nagy távlatú ! hiérlegek is készülnek. Például megyei relációban. Itt is ; *°ntos szerepet játszik „a kiszolgálás” színvonala, az a kérdés, hogy — mondjuk, a ! mi esetünkben — Borsod,

! ’Para, mezőgazdasága, tanács- | szervei, intézményei rriit rak- 1 Jnk le az ország asztalára, hogyan tettek eleget a velük i szemben támasztott követelményeknek.

! Búcsúztatva az ó-évet, mér- | *e6et vont a megyei párt- vógrehajtóbizottság is, amely a borsodi hozzájárulást vizsgálta és összegezte. Ennek sokán hangzott el az a megállapítás, hogy a „mi nagy, jelentős megyénk”-szemlélet szűnőben van, és szerényebben, °srintébben, más területek erőfeszítéseinek tisztes megbecsülésével szólunk saját munkánkról, gondjainkról és Chereinkről.

Aki régóta ezen a tájon él, tudva tudja, hogy nem szűkölködtünk hivalkodásban. Yplt időszak, amikor teli tüdővel zengtük: íme, a magyar Buhr-vidék, a magyar Do- nyec-medence, a szocialista ipar fellegvára, — nem is S7-ólva arról, hogy „Tokaj szőlővesszein nektárt cscpeg- í®fféZ". Némelyekben kifejlődött egyfajta borsodi repub- hkanizmus, mintha személyes őkdem lenne az, hogy az évmilliók errefelé raktároztak *1 annyi szenet (bárcsak valamivel jobb minőségűt hagytuk volna itt), vasércet, hőforrást, barlangokat és a Bükk-hegység szépségeit. Kérőbb kihúztuk magunkat r? büszkén közöltük a százalékokat: ennyi vasat, acélt, hengereltárut, építőanyagot, Műtrágyát, gépet adunk az

országnak.

■Dehát így igaz! Ki tagnd- Csak éppen a tények közlésénél volt és' akad olyis — kelt országos érdeklődést.

Az ország térképét a lokálpatriotizmus szerint is meg lehetne rajzolni. Nem a lakosság lélekszámához igazodnék a városokat jelző karikák nagysága, hanem a szülőföld, a lakóhely iránti szeretet hőfokához. Nincs ilyesfajta rangsorolás hivatalosan, csak a személyes benyomások alapján. Pecsétet, — valóságos pecsétet, címert — csak a soproniak lokálpatriotizmusára ütöttek a Cibitas fidelissiiha, a leghűségesebb város megjelöléssel. No, de ennek történeti előzményei vannak. Annyi bizonyos, hogy megható szén kedélyességében négy évtized alatt se halványodott, vagy csöndesült. Arra a fajta lokálpatriotizmusra, amely összhangban áll az országos kérdések értésével, s az egész fejlődő világgal, — megyénkben is nélkülözhetetlenül szükség van, és erősítéséhez jócskán találunk még „rejtett tartalélcokat”. A szülőföld iránti vonzódás, a lakóhelyért kifejtett munkálkodás jó közéleti szellemet teremt, amely az egész országnak nyit meg hasznos erőforrásokat.

Ha e tekintetben céltudatosabban serénykedünk 1966- ban, még megnyugtatóbb lesz hírünk az országban, és az évek következő találkozásakor gazdagabb a leltár.

Játék és valóság

Ha máskor nem is, évente egyszer, karácsony előtt minden szülő megáll !a játékboltok kirakatánál. Vizsgálódik, kíváncsiskodik, mit is vásároljon leányának, kisfiának; olyan játékot keres, amelyben gyermeke és ő maga is sokáig örömét leli. (Kislányom többek között mesekártyát kapott. Eddig ötven partit játszottunk, de most már nagyon unom.) Esztendőről esztendőre megfordulunk a babák, társasjátékok, labdák, kisautók kedves birodalmában. Szívesen tapasztalnánk a gyarapodást, de nem igen kényeztetnek el bennünket; kevés a friss ötlet, a képzelőerőt és alkotó készséget megmozgató új konstrukció. A valóság izgalmát, változatosságát, érdekességét lomhán követik a játékok.

Hogyan? Valóság és játék egytestvér? Hát az utóbbi nem éppen a féltve őrzött

gyermekparadicsom, az intim otthon, a családi megbúvás eszköze? Elvégre a felnőtt is játszik. (Hajaj, de még menynyire, olykor!) Nem! A modern kor gyermeke, aki jóformán már a bölcsőben rácsodálkozik a varázslatos technikára, a valóság csodáit akarja játszani; utazást és űrrepülést, telefonálást és postát, campinget és távoli földrészek felfedezését.

Valaha a Máyklin-építő- szekrények tág lehetőségeket kínáltak a tervezéshez, pompás gépmödellek készítéséhez, magasba törő házak ösz- szerakásához. Ma már ez sem. elég: fényjátékok,

elektromos jelzések, kis laboratóriumok, működő berendezések kellenek. Olyan játékok, amelyek behozzák a világ elevenséget, sokszínűségét, mozgását a szoba meghitt sarkába. Ebben az irányban tapogatódzik a magyar játékipar is, és szándékainak megvalósítását bizonyosan segíti majd a Fémlemezipari Művek pályázata elektromos és mechanikus játékújdonsá- gok ötleteire. Felhívása iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Eddig mintegy száz tervet nyújtottak be. A vállalat a legjobb játékjavaslatot 10 ezer forinttal jutalmazza. Érdemes hát töprengeni, játszogatni az ügyes elképzelésekkel. A kecsegtető jutalomért is, de még inkább a nemes célért.

Thüringiában járva megfordultam a világhírű sonne- bergi játékmúzeumban. Megtekintése nagyszerű élmény. Meggyőz róla, hogy századokkal korábban is remek erőket fordítottak a gyermekek figyelmét felkeltő és lekötő okos játékok tervezésére és készítésére. A sokszáz fajta eszköz szinte illusztráció Huizinga holland bölcselő elemzéséhez, aki Homo lu- dens (A játszó ember) című szellemes munkájában értésünkre adja, hogy a játék az ember ősi szenvedélye.

Mi tudjuk, hogy több is annál: a gyermek számára mozgás, alkotás, megismerés, munka. Szóval: ennek a funkciónak betöltésére alkalmas játékokat kell szerkeszteni. S aki ebben a szép fáradozásban érdekelt és illetékes, ne feledkezzék meg rólunk, felnőttekről se.

Mert őszintén mondom, hogy a mcsekártyát már nagyon unom. i

Sárközi Andor

Kölcsönös érdek

A latolgatás jogos és természetes: kit, hogyan is érintenek majd a februárban életbe lépő ár- és bérintézkedések? Gyakoribb alkalmi vitatémával nem is igen találkozunk mostanában, s mint az ilyen jellegű — az anyagi és társadalmi viszonyokat közvetlenül érintő — témáknál lenni szokott, a nézőpontok is, a vélemények is megoszlanak. Megfigyelhető, hogy a nagyobb közgazdasági felkészültséggel és ennek megfelelő szemlélettel rendelkező emberek — falun és városon egyaránt — okos, szükséges, nagy hatékonyságú intézkedéseknek tartják a párt és a kormány döntését. Falun is általános helyesléssel találkozunk, s ez természetes a summázott számvetések alapján is, hiszen egyes mezőgazdasági eredetű áruféleségek felvásárlási árának felemeléséből a falunak — éves szinten — 2 milliárd 400 millió Ft többletbévételt jelent az intézkedés, és ez az összeg termel őszövet kezet ei n k erősödését, a termelés élénkítését szolgálja. Kedvezően érinti a parasztságot egyes iparcikkek árleszállítása, az SZTK járulékok kiterjesztése, sok családot a családi pótlék, s a legalacsonyabb nyugdíjak megemelése is. Az sem vitás, hogy az éves szinten 2 milliárd forintra rúgó béremelésben kedvezően érdekelt kategóriák (építőipari munkások, kereskedelmi és raktári munkások, nehéz munkát végzők, pedagógusok, kisfizetésű egészségügyi dolgozók) s a sokgyermekes családok egyértelműen helyeslik a kormány intézkedését, még akkor is. ha egyes cikkek áremelésének senki sem örül. (Nyilván a kormány sem „kedvtelésből”, vagy a lakosság bosszantására volt kénytelen intézkedni az ismert cikkek, kommunális szolgáltatások árának, s a nyugdíjjárulékok, illetve kereseti adók emelésére.) Viszont az is igaz, hogy különösen üzemi munkások és különböző városi emberek körében még jócskán találkozunk az intézkedések egyoldalú, olykor szűk- látókörű értékelésével is, a nyilvánvalóan rosszindulatú, az intézkedések lényegét és fontosabb összefüggéseit elferdítő „rendeletmagyarázókról” nem is szólva.

A jóindulatúan problémázók, a szűkebb látókörű, sőt, még az individuálisan szemlélődő emberek kételyeit is — az in, - ma is hangsúlyeltolódás: kérkedés, túlzott igénybeje- i°ntés, s főleg az országos

, *J iv/is-fc, CWJ t/l űöat,W

^zefüggések és érdekek

mellőzése miatt: beszűkülés. 2 2 Ilyen fellépés és állásfog- ,lás egyetlen fórumon se sejtette a megye jogos kérésinek megértését és rendedét. A Borsodország-szem- i'tet tünetei és megnyilvánu- lasai, árnyékot vetnek arra ?5, országos leöztudatban élő Pre, amely megyénkről az •múlt esztendőkben dolgodnak értékes munkája, szép ^‘Sesítménye, politikai, társa- p'ml és kulturális előreha- *aüása révén kialakult. Ez az Y^ágos köztudat — valljuk j ■—, ma összehasonlíthatat- **hul kedvezőbb. egészségc- S.öb, mint azelőtt. Feltétlenül benne van a menve nép- ?a2rlasági jelentőségének,

ítéleti i szerenénck elismeri0. a gondjaiban, problé- yüüban való osztozás, a to- "•ibbfei 1 osztáséhoz szükséges “eru^ázások és tennivalók

^Hatása.

Önmagunk

A szénbányászat 1966. évi feladatai

üilh

)

szerénvtelen angsúlyózásánnk elítélése, nem csábíthat a ter- , ..’yjzetes önbecsülés és a nél- ülözhetetlen öntudat elsorolására. Semmiképp sincs inu °Bpnlétben helyi értélce- megbecsülése, kapcsolódénak ezek akár a tovatűnt .Jazadokhozj akár mai alkotásainkhoz. A nép kincsei, a jl0rnzeti értékek helvilcg je- ^hnek meg. és mindig szű- pnb térhez s időhöz tapadok; egy-egy község, járás, áros. vagy megye megtiszte- i'1 Madnta felkutatásuk, ámo- ?*suíe, megismertetésük, ör- endetes. hogy az elmúlt esztendőben Borsodban is megélénkült ez a szorgalmatos- ?pdás. aminthogy mind több Remény, — Immár nemcsak

emnvatas kiug’ó termelési

: üvj sík,

Az 1966. évre — tekintettel az erőművek, ipari üzemek szénterein, meg a TÜZÉP-te- lepen felhalmozott készletekre —, a múlt évi teljesítésnél is mérsékeltebb, 31,1 millió tonnás tervet kapott a szénbányászat, azzal, hogy a nehézipari miniszter ezt az előirányzatot a fogyasztói igényeknek megfelelően egy százalékkal növelheti, vagy tovább csökkentheti.

A mérsékelt terv azonban

nem az egész szénbányászat munkáját könnyíti, ugyanis elsősorban a gyönge minőségű

Mcff’cVnf az Esvefemi Bibliográfia

A napokban megjelent a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bibliográfiája, amely az egyetem oktatóinak 1949. január 1-től 1964. december 31-ig terjedő Időszakban végzett irodalmi munkásságát tartalmazza. A felszabadulás 20. évfordulójára kiadott munkában a három kar tanszékének

munkásságát Ismertetik. A tanszékek történetét az ott működő tanárok és docensek tudományos pályafutásának rövid ismertetése követi, majd az oktatók irodalmi munkásságáról olvashatunk. A kötetet Gral- lert Frigyesné, dr. Hoványi,Le- hel, Zircz Péter és dr. Zs«tday József állította össze.

Hchiisziintolt as ignzi tél a zempléni hegyekben

siker, hanem tudományos találkozás, kiállítás és fesztivál 1

'ál le

A Zemplén hegységi Erdő- gazdaság vadrezervátumaiban beköszöntött az igazi tél. A mínusz !i—10 fokos hidegben a patakok egy részét már vékony jégréteg borítja, és a fagyos földeken nehezen találnak élelmet az erdők vadjai. A kemény, hideg időjárás azonban nem érte váratlanul a gazdaság dolgozóit. A különböző erdészetek raktára HVn • mintegy 6 vagon lucernát, lóherét, 120 mázsa csöves tengerit. 3 ezer kilogramm vad gesz. te ivét cs egyéb csemegét gyűjtöttek

össze, s a hegyekben elhelyezett 45 vadetetőben mindennap változatos „étrendet” állítanak össze a szarvasok, őzek, muflonok és vaddisznók részére.

Ha a szombaton reggel kezdődött havazás tartós lesz. a különböző rezervátumokban úgynevezett „vadea m pi n gek et ” létesítenek, vagyis a fákra sá- torszerűen kukoricaszár kévéket kötöznek, amelyek alatt a ! nagyobb hófúvások idején is j neghűzódhatnak és ..Veimet ta- llálhatnak az erdei vadak.

mátraaljai és nógrádi energetikai szenek bányászatát tartja vissza, a többi tröszttől, főleg a feketeszenet és a jó minőségű háztartási barnaszenet termelőktől annál ’feszítettebb munkát kíván. A feladat már csak azért sem könnyebb, mert a műszakonként egy főre jutó termelést, az elmúlt évi tervezett 1196 kilóval szemben az idén 1216 kilóra kell emelni. A mérséklődő mennyiségi termelés és a növekvő teljesítmény következtében a bányák tovább takarékoskodhatnak a munkaerővel. Már tavaly a tervezett létszámnál 1800 fővel alacsonyabb létszámmal teljesítették feladatukat. Az idén újabb 700 főnyi munkaerőt takarítanak meg, úgy, hogy a természetes „lemorzsolódás” révén távozó dolgozók helyébe nem vesznek föl ú lakat. A gépesítés fokozásával együtt ez is hozzásegíti majd a szénbányászatot, hogy elérhesse a termelékenység tervezett majdnem 2 százalékos növelését.

Beruházásra ebben az évben, az elmúlt érthez h’sonló ösz- szeg, mintegy két és félmi’li- árd forint áll a bányászat ren- del kezésére No rv összeget fordítanak a visontai külfeUés to- váhhépPAsére. Az ecsédi külfejtést bővítik. A mecseki szénmedencéhen tovább énül a zobáki bánva és a Kossuth- okna. Befelezik többek között a dorog-tokedi szállítási koncentráció szénosztályozójának, az oroszlányi 21-es aknának,

a borsodi Tervtárának, valamint bánvagéntavftőnak. Nóg- -ázth-n a kisteleki és a kányá- sj. Ózdon az eseresphi és bor- sodnádasdi üzemnek, Vároalo- *án a cseri osztályozénak az építését

tézkedés szükségességéről és társadalmi hasznosságáról — eloszlathatja és valószínű, el fogja oszlatni a türelmes, sokoldalú magyarázat, később pedig személyes meggyőződésük, gyakorlati tapasztalatuk.

_ - iszont a fogadatlan 1/ prókátorok „agitáció- f jára” érdemes felfigyelni. Ugyanis nem véletlenül nyúlnak például az „osztályerdekek” feszegelésé- hez. Főleg egyes üzemekben, tetszetős köntösbe csomagolva felelőtlen „magyarázgatók” azzal „érvelnek”, hogv „csak a parasztnak kedvező”, következésképpen a munkásosztály érdekeit „figyelmen kívül hagyó" intézkedésről van szó. A lóláb persze kilóg, ha egy kicsit „megkapargatjuk” az olcsó demagógiát. Menten kiderül, hogy rendszerünk politikai alapját, a munkásparaszt szövetséget piszkálgatják, az ár- és bérintézkedések egyoldalú beállításával. Arra is van példa, amire Kádár János elvtárs újévi nyilatkozatában utalt, bogy olyanok adnak „bölcs" tanácsokat a szocializmus építéséhez, mai problémáink megoldásához, akiknek semmi sem fáj jobban, mint az, hogy Magyarországon munkás- purdszt hatalom van és a szocializmus épül. Nem árt tehát, ha a vélemények kialakítása során ezt is figyelembe vesszük.

Azon pedig mindenképpen érdemes mélyebb összefüggéseiben is elgondolkodni, hogy a tervezett ár- és bér- intézkedés végső soron kinek az érdekeit szolgálja? Egy bizonyos, nem a szocializmus ellenségeiét. Annál inkább a két testvéri osztály, a munkásosztály és a parasztság kölcsönös érdekeit.

Ha belegondolunk, hogy az érdek cselekedeteink közvetlen indítéka egyér:, osz- tóly- vagy össztársadalmi mértékben is; hogy naponta azért cselekszünk, dolgozunk, tevékenykedünk a társadalmi munkamegosztás bonyolult mechanizmusában, mert ez (egyéni, osztály, csop ,, vagy össztársadalmi) érdekünk, akkor eleve világos, hogv o munkásosztály pártja, s a forradalmi munkás-paraszt kormány sem hoz saját maga. s az általa képviselt osztályok érdekeivel ellentétes intézkedéseket. Természetesen a februárban életbe lépő ár- és bérintézkedések esetében sem.

Ellenben az intézkedés mögött a munkásosztály és a parasztság kölcsönös érdeke (sőt, továbbmenve, egész társadalmunk érdeke!) sokoldalúan kimutatható. Példa alapján itt is érzékeltethetjük. És- pedig tekintsünk el most az intézkedéseknek olyan össze- függéseitől, amelyeknek egy- értelműén, mindenki örülni fog (béremelés, árleszállítás családi pótlék felemelése stb.).' Vegyük az ellenagitáció „legkedvencebb” témáját, az árkorrekciót, általában, ezen belül is különösen a hús árát

Nézzük, mi teszi szükségessé árrendszerünk korrekcióját?

K

özismert, hogy a vállalatok közötti forgalomban alkalmazott termelői és fogyasztói árak, nálunk évek óta változatlanok. Ez sok szempontból előnyös, de; hogy hasznos-e társadalmunk számára, azt már nehezebb tisztán látni.

Ha abból indulunk ki, hogy az árnak azt kell kifejeznie, hogy a termék előállítása mennyibe kerül a társadalomnak, milyen értékű anyagokat, s mennyi munkát használtak fel előállításához, akkor mindjárt világos, hogy fogyasztói áraink ma számos aránytalanságot takarnak. Némely áruféleség értéke és ára közt meglehetősen nagy a szakadék, s az értékétől elszakadt árak rossz irányba terelik a fogyasztást, nem ösztönöznek takarékosságra ott, ahol erre szükség van, és ott is szűkíthetik a fogyasztást, ahol erre nincs szükség. Ezért tehát a fogyasztói árak aránytalanságait, mint a népgazdaság egységes fejlődésének akadályait, fel kelt számolni, a feszültséget fel kell oldani.

fogyasztói árak közül

A a legnagyobb feszültség a mezőgazdasági eredetű és az ipari eredetű árucikkek között van. A mezőgazdasági cikkek óhalában alacsonyabbak az ipari eredetűeknél. Leginkább feszítő jelenleg a hús ára, ami abból is érzékelhető, hogy nálunk lényegében évek óta hus- hiány van. mert a hústermelés kevésbé emelkedett, mint a fogyasztás és még kevésbé, mint az igények.

Az ország szarvasmarha állománya az utóbbi években csökkent és baromfi állománya is alig növekedett. Egyedül a sertésállomány nőtt jelentősebben. Viszont az egy lakosra jutó évi átlagos hús- fogyasztás (összes húsféléket tekintve) az utóbbi 30 év során hazánkban 33.2 kg-ról 50.3 kg-ra emelkedett! Emellett változatlanul jelentős mennyiségű húst exportálunk, főleg tőkés országokba.

A hús jelenlegi árát más országokban vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy szinte mindenütt magasabb, mint Magyarországon, Az árakat turista árfolyamon forintra átszámítva 1 kg csontnélküli marhahús Csehszlovákiában 36,67 forint, az NDK-ban 40,14 forint, Lengyelországban 30,84 forint. Hasonló alapon számítva 1 kg csontnélküli sertéshús Csehszlovákiában 42,11 forint, az NDK-ban 32,77 forint, Lengyelországban 37,70 forint.

Még nagyobbak a különbségek, ha néhány kapitalista országot veszünk szemügyre. Ausztriában például 1 kg, a mi levesbúsunknak megfelelő marhahús 26,50 schilling- be kerül. (Kb. ugyanennyi forintnak felel meg.) Ugyanez nálunk 16,60 forint és ára az emelés után is kb. 20 forint lesz. A sertéskaraj ára Franciaországban 1.56 dollár. Nyu- gat-Némctországban 1,87 dollár. amely 30 forintos dollárárfolyammal számítva is 46,80 forintnak, illetve 56,10 forintnak felel meg. Ugyanez nálunk eddig 30 forint volt

Nem soroljuk. Ezek tények, s emellett az is tény, hogy ■ a mezőgazdasági felvásárlási árak túl alacsonyak. Nem teszik lehetővé azoknak a pénzeszközöknek felhalmozását. amelyekből a termelés bővíthető, korszerűsíthető, sőt, néha a felhasznált eszközök (anvagok. gépek, takarmányok stb j pótlását is alig teszik lehetővé.

Mindez számos más összefüggésekben is megvilágítható. Tény. hogy a jelenlegi mezőgazdasági ' árviszonyok fenntartása sem a parasztságnak, sem a munkásosztálynak. társadalmunk egyetlen dolgozó rétegének sem érdeke. Viszont érdeke a munkásosztálynak is, a parasztságnak is,

egész társadalmunknak a mezőgazdasági eredetű árutermelés (hús stb.) fejlesztése, a parasztság érdekeltebbé tétele, az államháztartás bizonyos fokú tehermentesítése.

(1964-ben például 3,5 milliárd forint állami támogatást, kedvezményt, segélyt stb. kényszerült államunk a mezőgazdaságnak nyújtani, az egyéb indirekt támogatásokról nem is szólva.)

Miért lenne rossz a munkás- osztálynak, ha saját államháztartását tehermentesíti, s

ezzel egyidejűleg serkenti, anyagilag érdekeltté teszi a parasztságot, első számú politikai szövetségesét, a munkás- osztály, a városi dolgozók — és természetesen saját maga fokozottabb igényeinek kielégítésében ?

A

ki alaposabban, sokoldalú összefüggésében vizsgálódik, bizonyára rá jón: a párt és a kormány intézkedése — bár társadalmunk különböző rétegeit különbözőképpen és mértekben érinti majd — a munkás- osztálynak és a parasztságnak, egész társadalmunknak kölcsönös érdeke!

Csépányi Lajos