Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

ÉSZAKMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1DG6. január S 5 FeszuHsé^Dominlkábaii Összehívták as AÁSZ rendkívüli ütését A legfrissebb hírügynökségi jelentések arról számolnak be, hogy a Dominikai Köztársaság­ban továbbra is feszült a hely­űét. A Godoy elnök ellen fellá­zadt reakciós katonai egysé­gek újabb fontos állásokat fog­laltak el Santo Dómingoban és a hozzá vezető utak mentén. Mint ismeretes, a Godoy el­nök rendelete alapján külföld­re irányított tisztek nem fo­gadták el kinevezésüket. A Reuter jelentése szerint azon­ban Caamano ezredes kész el­fogadni a londoni katonai attaséi tisztséget. Rivera Caminero döntéséről a jelentések ellentmondóak. A /Íz OKP felhívása Sukarnőhoz Luigi Longo, az OKP főtit­kára, a párt Központi Bizott­sága nevében felhívást inté­zett Sukarno indonéz államel­nökhöz, amelyben rámutat, hogy az olasz kommunisták és dolgozók körében „milyen sú­lyos aggodalmakat és felhábo­rodást” keltettek az indonéz események. Az OKP felhívása a továb­biakban kéri Sukarnot, hogy „a mészárlások megszüntetése érdekében hozzák meg a szükséges rendszabályokat” és hogy tegyék jóvá azokat az akciókat, amelyek annyit, ár­tottak Indonézia tekintélyének és hogy Indonézia ismét lépjen rá arra az útra, amely a nagy indonéz nép és a világbéke ér­dekeit szolgálja. fegyveres erők volt miniszte­re péntek délután lakásán hosszabb megbeszélést folyta­tott Bunkerrel, az AÁSZ poli­tikai bizottsága amerikai köve­tével. Caminero a megbeszé­lés után újságíróknak kijelen­tette: reméli, hogy az elnök fe­lülvizsgálja az" ország érdekei­vel ellentétes döntését. Rendkívüli előléptetés A fegyveres erők kezébe került San Isidro-i rádió­adó tovább folytatja adá­sát. Ebben egy hadsereg közleményre hivatkozva, elutasítja Godoy elnök in­tézkedéseit. Ugyanakkor arról igyekszik meggyőzni, hogy a fegyveres erők nem lázadtak fel a kor­mány ellen és nem törekszenek annak megdöntésére. Santo Domingoban a pénteki nap során szórványos tünteté­sek zajlottak le, amelyek során hárman megsebesültek. Éjsza­ka elszórt géppuska lövések • hallatszottak. Nem érkezett hír 1 zavargásokról az ország többi városából sem. A dominikai eseményekben a legújabb fejleményt az AÁSZ-bizottság összehívása je­lenti. Milton Messina, domi­nikai nagykövet Sandershez, a szervezet főtitkárhelyetteséhez intézett üzenetében tolmácsol­ta Godoy elnök kérését, hogy rendkívüli ülésen vitassák meg a dominikai helyzetet. Egyes források szerint erre azért ke­rült sor, mert nézeteltérések támadtak Godoy és az amerikaközi fegyveres erők brazil pa­rancsnoka között. E források szerint a parancs­nok nem volt hajlandó teljesí­teni az elnök kérését és nem lépett fel a lázadó katonai ve­zetők ellen. Mozgalmasan indult az 1966- os esztendő. Már első hete a politikai csúcsforgalom jegyé­ben zajlott. A fontos nemzet­közi események szinte kínálták magukat az újságok címolda­laira. Maguk a vitatott problé­mák természetesen nem újak, az óévben is meglevő válság­gócok foglalkoztatják továbbra a világ figyelmét. T Washington számos vezető diplomatája családjától távol, messzi kontinenseken töltötte az évkezdő napokat. Johnson az összes „diplomáciai nagy­ágyúkat”, így Harrimant, Wil- liams-ot, Goldberget bevetette utazó nagykövetekként, hogy megmagyarázzák a vietnami bizonyítványt. A tapasztalt po­litikusok jobb ügyhöz méltó buzgalommal ismételgették a különböző fővárosokban, hogy az Egyesült Államok — úgy­mond — békét akar Vietnam­ban. Az utazó nagykövetek cso­magjában egy tizennégypontos memorandum lapult, az ameri­kai „bókekezdeményezések” részletes felsorolása. Ha ezeket a javaslatokat szemügyre vesz- szük, akkor kiderül, hogy jól­lehet a fogalmazás árnyaltabb, és finomabb, a lényeg nem változott. Az Egyesült Álla­mok változatlanul nem akar­ja feladni a vietnami agresz- sziót, s hangzatos békeoffenzi- vája csupán a külföldi és ha­zai közvélemény megdolgozá­sára irányul, A szavakon túl az : terjed ki három világrészre. • (Az eddigi négy konferencia, : a kairói, a Conakry-i, a Mos­■ hi-i és a Winneba-i csak az i afro-ázsiai világot mozgatta • meg.) Köztudomású emellett, • hogy az elmúlt hónapokban • fontos események történtek ■ ezeken a kontinenseken AlQé­■ riától Indonéziáig, ugyanakkor : nem sikerült megtartani az al­■ gíri csúcstalálkozót. A havan- i nai megbeszélés most lehetősé­• get nyújt arra, hogy ha nem . is kormányszinten, de a nagy ■ erőt képviselő népi mozgalmiak , bevonásával megvitassák, Üsz- . tázzák ezeket a kérdéseket. 0 Ä vlharző világban az új év első hete érezhető enyhülést is hozott a nemzetközi viszá- ’ lyok egyik fontos területén. Létrejött a „taskentí szellem”, , India és Pakisztán vezetőinek csúcstalálkozója, az Üzbég . Szovjet Köztársaság fővárosá­ban. Az ellentétek Kasmír ho­vatartozása kérdésében sokkal, mélyebbek, semhogy egyetlen találkozótól a teljes rendezést lehetne várni. Reális remények nyflitak viszont arra. nézve, hogy á harcok és az ellensé­geskedések után a türelmes! tárgyalások időszaka kezdődik meg a két ország között Tas- kentben India és Pakisztán tárgyal, de az egész világsajtó kiemeli a harmadik, a Szovjet­unió szerepét is. Az a tény, hogy a történelemben először, két nem szocialista ország a Szovjetunió egyik városában folytat bóketárgynlásokat, mu­tatja Moszkva tekintélyét, szán­dékainak és politikájának, messzemenő elismerését. Tas­kent tehát jótékony hatással, lehet az egész nemzetközi élet­re, a konfliktusok mélyülése helyett a kölcsönös megértés szellemét sugározhatja. 0 Nem lenne teljes a heti kró­nika a puccsok listája nélkül. Hét nap alatt három állam­csíny, sőt, ha az új év előtt lezajlott Dahomey-i katonai hatalomátvételt is hozzászá­mítjuk: négy, puccsoktól volt terhes Közép-Afrika (három volt francia gyarmaton, Felső- ? Voltában, a Közép-Afrikai [•Köztársaságban és , Dahomey- rben vették át a kormánykere- Iket egyenruhás elnökök), D<>- •minikában pedig ugyanesalc [katonai mozgolódás van, sike­■ rét még nem lehet megítélni. I Az afrikai államcsínyeket • részben belső okok idézték elő, Jgazdasági nehézségek, az el- ! nyomott tömések eléged etleri- •sége; de úgy tűnik, hogy kü1- [ső mozgatórugók is adódnak. \ •hírek szerint az amerikai im­perializmus különös figyelern­• mel lordul a három ország íe- ■lé, amelyek eddig hagyomá­■ nyosan francia „vadászterüle­tet” képeztek. A folyamat min- [denesetre Párizs neokplonialis- 'ta politikáiénak és törekvő- lseinek kudarcát idézi. Az ere­• deti elképzelések szerint De |Gaulle elnök az idén látogatott Ivóin a cl ezekbe az országok- ■ba, hogy az afrikai ’államok [szilárd franciabarát blokkja­inak létezését igazolja. Ez a | blokk azonban felbomlóban • van. Egyaránt morzsolja Párizs > |állásait az amerikai szövetsé­ges (ikn-munkája, valamint.« •valóban független utat járó af­| rí kai országok példájának jó­■ tékony hatása. | ___________/ U j gépek : az ÉM V-ben \ Az Északmagynrországl Ve­gyiművekben jelenleg évi' 200 ezer négyzetmétert gyártanak n bútoripar számára fontos do koritlemezből. A következő években az üzemrészt tovább fejlesztik, modem) új gépekkel szerelik majd fel. A tervek szerint a dekorit-üzem 1970-rc évente 1.5 millió négyzetmétert gyárt ebből n termékből. Januári párinapok Misko'con DIGEP „H” egység Dózsa—Petőfi psz. Színház—Szlmf. zenekar Ügyészség Közlekedési Vállalat 3, sz. AKÖV Postaigazgatóság MÁV Igazgatóság BM városi kapitányság ÉMÁSZ Miskolci Fűtőház Erdőigazgatóság Papírgyár Építőipari Száll. Vállalat Előadó: Bárczi Béla 21-én, j. Kállai László 20-án, $ Kerekes József 21-én, I» Simon Ferenc 21-én, „ Varga Zoltán 20-án, «, Moldován Gyula 20-én, „ Fekete László 24-én, „ Novák József 20-án, „ Molnár József 21-én, „ Bán Imre 20-án, „ Cseszár Vilmos 20-án, „ Kammel Lajosné 24-én, „ Kováts György 20-án, * Nemeskéri János 21-én. Sóti/ont József: 3TÍBINSER IS Miiiiiiiiiiiiuuiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiifiiiimiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiii LEBUKOTT niiiiiiiiiimiiiiiiiiimiMiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii’ egyetlen tényleges lépés a VDK elleni bombázások felfüggesz­tése volt. Két hete szünetelnek ezek a támadások (felderítő re­pülések azért folynak), s olyan hírek hallatszanak, hogy janu­ár végéig, a vietnami hold-új­évig nem kerül sor bombázá­sokra. Ugyanakkor Dél-Viet- namban a földön és a levegő­ben egyaránt folynak a heves harcok, s az amerikai vezérka­ri főnök, a Délkelet-Ázsiába látogató Wheeler tábornok ki­jelentette; ha felújítják a VDK-el1enes támadásokat, ak­kor B—52-es óriásbombázókat küldenek majd a célpontok el­len. Minden jel arra mutat tehát, hogy az amerikaiak maguk sem veszik komolyan békeaján­lataikat. Hiszen a tizennégy ponttal egyidőben Johnson újabb 12 milliárd dollárt kért a háborúra és a Dél-Vietnam­ban állomásozó csapatok lét­számát még az idén 400 ezerre akarják emelni. A békeszóla­mok alibiül szolgálnak, hogy adott esetben az amerikaiak újabb veszélyes lépcsőfokokat legyenek meg a háború folyta­tását és fokozását szolgáló „lépcsőzetes” politikájukban. 0 A vietnami probléma termő-, szetesen sok más vetületben is jelentkezik. A következő na­pokban igen fontos eszmecsere várható Hanoiban, ahol ma- gasszin tű szovjet párt- és kor­mányküldöttség tartózkodik ielepin vezetésével. A moszk­vai diplomáciai naptár sem érdektelen, a közeli hetekben a iapán külügyminisztertől a prit miniszterelnökig számos árgyaló partnert fogad a izovjet főváros. i íj A vietnami kérdés jegyében íyitották meg a ‘ havannai .trikóntlnen 'Alt”, a három föld- ész — Afrika, Ázsia és Ame- ika — szolidaritási értekezle- ét A kubai fővárosban, alig rzáz-egynéhány kilométerre az Sgyesült Államok partjaitól, az imperializmus elleni össze- ogás jegyében tanácskoznak öbb mint száz ország küldöt- ei. , Az értekezletnek különös je- entőséget ad, hogy első ízben He fi külpolitikái összefoglalónk Az utazó nagykövetek esomagja — 4 havannai trikontinentál — Találkozó Taskenlben —- Álamcsínyek két földecszen alaknak, és gyilkosnak neve zett. Nem vitatkoztam veit mert láttam, hogy nincs ész nél, de egy hét múlva i ugyanezt vallotta a közieke dési bíróságon. Úgy beszélte el -az esetei hogy ő a Thököly út és Dózsa György út sarkán áll egy kivilágított lerélőoszlo mögött, mert vigyázni akar a közrendre a szörnyű köd ben. Ekkor jöttem én őrül sebességgel, kidöntöttem be hemót autómmal a terelőosz lopot, majd egyenesen őt cé loztam meg. Esküdözött, hog; szándékosan el akartam ütni A Mexikói útig futott élőt tem, addig bírta szusszal. Ot utolsó erőfeszítésével sípjáb: fújt, s csak erre álltam meg és 5 így menekült a bízta haláltól. Hiába magyaráztam, hog; nem ezt a nyiszlett kis rend őrt, de még az utat sem lát tam a ködben, a bíróság még is elverte rajtam a port Azonnal bevonták a jogosít ványomat, s örökre eltiltot­tak minden gépjárművezetés tői. I _ zl az igazságtalan íté ^ letet sohasem bocsa j tóm meg, s ne adjr az isten, hogy ér akárcsak egy napra is bel­ügyminiszter legyek. Úgy s kóterba rugdalnám ezt a ha­zudós rendőrt, hogy nem ií nyikkanría. Életemben még egy csirke nyakát sem vág- ‘-"•p el, nemhogy rendőrökéi 1 zol jak szét a betonon. Ró­lam még feltételezni is ilyes­mit, alávaló rágalom. Egye­dül csak azért nem estem kétségbe, mert bíztam benne, hogy előbb-utóbb rehabilitál­nak. Ez ugyanis nálunk nagy divat. (Folytatjuk.) pártmunkást, rendbeszedni dolgaikat, ö aztán nagynehe- zen rábeszélte a papot: lép­jen ki önként a tez-ből, s misézzen állami kontóra, mint eddig tette, a kommu­nizmus építését pedig bízza másokra, azokra, akiknek ez a dolguk. Hosszú vita után egyesítette a két termelőszö­vetkezetet is, s így a kovács is közös lett, már ami a mun­káját illeti. Ezt az aranyszájú tanácstagot visszahívták tiszt­ségéből, és állandó leányké­rőnek nevezték ki. Megma­gyarázták neki, hogy ez a funkció nagyon jól illik fog­sorához, ezt egyenesen rá­szabták. Ezután, ha csak lehetett, el­hárítottam az ide címzett fu­varokat. S ofőrpályám azonban nem ezen bukott meg, hanem egy rendőr alaptalan vá­daskodásán. Óriási ködben vezettem az autót Budapes­ten, a Thököly úton. Fél mé­tert sem lehetett előre látni. Ezért óvatosan hajtottam, még negyven kilométeres se­bességgel sem mentem. A Dó­zsa György út kereszteződé­sénél hallottam valami hal­vány koppanást. de hát gon­doltam, talán egy tégladarab került kerekeim alá. Mentem tovább, mert. minden semmi­ségért csak nem állhatok meg. A Mexikói út sarkához érve, éles füttyentésre lettem figyelmes. Fékeztem, kiszáll­tam, s akkor látorp, hogy zgy izzadt, verejtékező, lihe­gő rendőr áll előttem. Udva­riasan kérdeztem tőle: biztos úr, tán csak nincs valami Paj? Erre úgy elkezdett ká­romkodni, mintha csak ezt anulta volna egész életében. Elmondott mindenféle piszok és barátságosan köszöntötte: — Arra kérném a falu ne­vében a központi küldött elv­társat, hogy tartsa meg mon­danivalóját magának. Az ünnepség második ré­szében maga is nagy beszé­det tartott. A nemzetközi helyzetet elemezte: — Rothadt ez az egész vi­lág, hogy a nyavalya üssön belé. Nézzük csak, mit látunk szerte-szét? Sztrájkolnak az olasz bányászok. A franc slingelje ki az olasz tőkése­ket! Verik a négereket Ame­rikában. A franc slingelje ki Trumant! A gyarmatosítók ölik a bennszülötteket. A franc slingelje ki az imperia­listákat! A budapesti vendég meg- : rázta a kabátja ujját, és oda­súgta: 1 — De drága elvtársam, ez ' mégsem lesz jó ... A szónok önérzetesen ki- ' húzta magát, ^s hangjában mély keserűséggel mondta: ( — Elvtársaim! Falum népe! , A központi elvtársnak nem , letsztk a beszámolóm. A , franc slingelje ki a központi , küldött elvtársat!!! , lg-”’ éltek ezen a környéken I az emberek. Elszórakoztak i volna még így hosszú ideig, I ha a megye nem küld egy 1 az ember nem győzte kap­kodni fejét. Különösen ha­sonlatai, egyéni kifejezései voltak érdekesek. Egy ünnepi alkalommal nagygyűlésen emlékezett meg a felszaba­dulás óta megtett útunkról, eredményeinkről. Ilyenfor­mán: — Ménkő nagy fejlődés tör­tént nálunk ... Borzasztóság, mennyit gyarapodtunk... Ré­misztő, hogy megszépült az életünk... Szabad a szó ná­lunk, s a kolera essen abba, aki mást gondól. M ás alkalommal a fia­talság ügyét tette szóvá: — Elvtársak! Itt van tényálladékként ez a DISZ. Valóban a falu dísze. Mégis, a kórság kerülgeti az ifjúság dolgát, nincs itt vala­mi rendben. Vegyük példá­nak okáért a DISZ-titkárt. Ö maga is csak hopszasza-kér- dés. El kellene már gondol­koznunk azon, hogy lehetne ezt az ifjúságot végre falusi viszonylatban is gatyába ráz­ni. Még ennél emlékezetesebb szerepléséről is hallottam. Egy ízben Budapestről érke­zett vendég a falu ünnepi gyűlésére. A mi emberünk felállt az ünnepi emelvényen, 22. A végén győgykezeltet- ni kellett a kovácsot, mert végromlásnak Indult. Annyira le­gyengült, hogy már emelni sem tudta a kalapácsot. Ez­ért viszont nem szabad lebe­csülni, mert így is szép tel­jesítmény volt, amit művelt. A termelőszövetkezet veze­tői úgy segítettek végül raj­ta, hogy egy messzi földön, híres irigy lányt adtak hoz­zá feleségül. Tudták, hogy 'ez óvja, vigyázza majd a többi- 'ívtől, mert még az élete árán cm adná másnak, ami az ■ve. Az asszonyok közt kü- önben sem ritka az ilyen. A férfiakban már nincs ekkora nagy önzés. A. kovács neje bejelentette a lakodalmon, hogy nem tűr eemmifélé renitenskedést. Mindez egyedül a kovácsot törte le kissé, mi, többiek re­mekül mulattunk a lakodal­mon. Rendkívül érdekes embe­rekkel ismerkedtem össze so­főr pályafutásom alatt. Em­lékszem, ugyanebben a falu­ban választottak egy tanács­tagot azzal az indokolással, hogy mestere a szónak. Tény­leg úgy tudta cifrázni, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents