Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 6. szám

2 eSZAKMAGYAUOIcSZAG Szombat, I960. járrair 8, ^L. Traktoros nemzetség f CiivI a szél. A gubancos szilvafák, ágas-bo- ías diók nyögve kapaszkod­nak a fagyott földbe. Az az érzésem támad, hogy ha csak egy kicsit is elhagynák ma­gukat, menten kifordulnának gyökerestül, és a szél elkari- ícázna velük a kertek alatt. Híresek a hernádvölgyi sze­lek. Ha egyszer elkezdenek fújni, nem tudják, mikor hagyják abba. Ami csak meg­mozdítható, felkapják, viszik. Megbontják a kazlat, a tető­ket, fellökdösik a behordat- ían’ kukoricaszár-esomókat. Azt mondják, azért olyan se­besek, mert meredek hegyol dóinkról szaladnak neki a íiernádvölgyi lapálynak, si­etnek az Alföldre elülni, meg­pihenni. Beledőlünk a szélbe, szinte vállunkat vetjük neki, hogy könnyebben haladhassunk. Mondta, aki elkalauzolt min­ket, hogy menjünk csak egye­nesen, könnyű megtalálni az ábaújdevecscri Sándor Ferenc portáját — nem egy, nem is kettő, hanem egyszerre négy traktor áll az udvarán. És nem tévedett. Két gumikere­kes lent az aljban, közvetle­nül az ablak alatt, hogy szem élőtt legyen, a másik kettő fent a kertben maradt. Mo- kány lánctalpasok, morcosán, feketén gubbasztanak a csat- líogó szélben. — Traktoros. — Látják —•• neveti el ma­gát Feri bácsi —, ez is oda­van a traktorért. — Tűnőd­ve tekint maga elé. — Cso­da se tudja, miért, nagyon szeretik a gépet, mindegyik szereti. Három fiam már trak­toros, a negyedik most tanul­ja a mesterséget a Mérai Gépállomáson, ez lenne az ötödik a szakmában. Traktoros dinasztia ... Arra meg talán nem is ne­héz válaszolni, mért vannak úgy oda a traktorért. Apjuk három évtizedig nyergelte. Még az uraságnál kezdte, az­tán folytatta 1948-ban a Mó­rái Gépállomáson, egészen 1961-ig, nyugdíjazásáig. •Mihály már három ujját is odaadta a gépnek, bármi le- gyen is belőle, nem felejthet. alti átugrott A szomszéd. egy kis dis kurzusra ebben a semmi másra sem jó ítéletidőben , — A gyerek továbbment a kombájntól, megnézni egy kíscsikót, és a kombájnos már nem láthatta, hogy ké­sőbb visszatért, és nekitá­maszkodott a gépnek. A kom­bájnos benyomta a sluszkul- csot Még szerencse, hogy egyből nem ugrott be a mo­tor, talán egész karját letépi a meghajtószíj. Mihály, a legkisebb Sán- dor-fiú mutatja egyik kezét — három ujj hiányzik róla*. aki előadja az ese­tet, szomorúan bó­Aoia. Iint: t— Nein tudjuk, mi lesz igy belőle. Mihály még élég fiatal ah- hété, hogy ne nagyon búsla­kodjék miatta, tizennégy esz­tendős múlt. Könnyedén ne­kitámaszkodik az ajtófélfá­nak, derűsen néz fánk, s ami­kor megkérdezzük, mi akar lenni, tétovázás nélkül rá­vágja: \ nevetve újságolta, mit látott, amikor a gyerekek még ap­rók voltak. Ketten álltak az ajtóban. Az egyik, a nagyob­bik csak összefogja öccsén a pendelyt, kurblit csavar az aljából,- aztán megtekeri, mintha motort indítana, és így kiált: — Brrri! Csináljunk egy kört! — És a pöttöm fiúcskák — traktoros ivadékhoz mél­tóan — futnak egy kört az udvaron nagy berregést csap­va. Ott sündörögtek mindig ap­juk körül, ellestek tőle, amit csak lehetett Talán még is­kolába se jártak, már tudták, mi fán terem a kuplung, a gázpedál. Más gyerekek ije­dősen elhúzódtak a nagyhan­gú kormostól, ők rápattantak, és tizenkét-tizenhárom éve­sen — persze, egyelőre apai felügyelet mellett —, végig­szántottak egy barázdát. Le lehet írni azt a boldogságot?! Az az iromba gép hallgat rá­juk, minden érintésükre vá­laszol, ha akarják, lépésben halad, vagy megcsendesedve megtorpan, s ha úgy hozza kedvük, gázt adnak neki: no­sza, mutasd meg, mit tudsz... j Nyugdíjazása előtt az api) nyolc évig nyúzott egy kor­most. Fia lépett helyére, ugyanarra a gépre ült. Az öreg megveregette a kedves gén sárhányóját, és mondta legény fiának nagy megha­tottsággal: — Aztán nehogy tönkretedd nekem. Becsüld meg, fiam, nyolc éven át ke­restem vele nektek a kenye­ret. Aztán kimustrálták az öreg kormost, potom áron eladták az encsi termelőszövetkezet­nek. Egy ideig figyelték sor­sát, s kívánták, bárcsak jó ke­zekbe kerülne. A parasztem­ber, ha meg kell válni egy jó tehéntől, évek múlva is ér­deklődik volt jószága után, gondját viselik-e tisztességgel. Feri bácsi is, meg gyerekei is így voltak azzal az öreg Kof­ferral. Mostanra eltűnt sze­mük elől, talán már nem is „él”, beolvasztották, vagy ki tudja, mi lett vele. Az se le­hetetlen, hogy valahol a fé­szer mögé lökve, hasig érő giz-gazban rozsdásodik. Az csak hamis legenda, hogy a mezőgazdaság „gépes emberei” nem tudnak tisztes­ségesen megélni munkájuk­ból. Sándor Ferenc harminc esztendejével bizonyítja az ellenkezőjét. Hogy talán az uraságnál jobban megbecsül­ték az „Iparos embert”? Hát jobban, mint a kétkezi cselé­det, az biztos. A Kossuth-ci- garetta dobozán számítga- tom, forintra átváltva mennyi is volt Feri bácsi kommenció- ja a háború előtti békeidők ben: 24 mázsa búza, hárorp szekér gallyfa, hat öl hasáb­fa, egy tehéntartás és 210 pengő — pontos átszámítás­sal évi 10 .ezer forint Most csak a nyugdíja több egy év­ben 12 ezer forintnál. Tizen­három éves átlagban kevés híján 1500 forintot keresett havonta — ennyit mutattak ki nyugdíjazása idején. Nyá­ron megvolt a 2600 forint is, télen bizony sokkal kevesebb, de hát a mezőgazdaság már ilyen. elmondható: a ______ Sándor-fiúknak v érükbe ivódott a gép, égé­ezer káreset — másfél milliárd forint kártérítés Fehér Sándornak, az Állami Biztosító vezérigazgatójának sajtótájékoztatója tam ezer fafizc húzói tó-üg Ein szén tneg ták. Azi törté: ni íilmj egyset . Vá lalko: «ai 1 é? í! hírla SZEGÉNYLEGÉNYEK Valóban Gulyás Mihály Magyar filmdráma Sólyom József: STIBINGER IS taeg( LE B U K.OTT , O bát hívfc hány ben. köze hiegl egys tadi, arnff Száz több esek ezer onny nált biztosítási kötvényéinél' száma is. el Beszélt a vezérigazgató a) ga új módozatok adta lehetőst re gekről, a műtéti segélyről fé végül részletesen tájékoztató de a sajtó képviselőit a casd m biztosítás új feltételeiről, ame bt lyet a gépjárműpark növeke- ól dósé és a kármegelőzés szed1 ta előtt tartása tett szükségei' sé. Közölte, hogy- 1966-ban ál be rendszert vezetnek be a casco ©2 biztosításnál, amelynek lé" ki nyegc; a biztosítás díja annál bi alacsonyabb, minél magasabb te a vállalt kárrészesedés, és egy éven aluli jogosítvány esc tében az első évre 50 százalék sa egy évnél régebbi, de kél évet meghaladó jogosítván! sn esetén 25 százalék pótdíjat szá* té mit fel a biztosító. A sajtótájékoztató végé* te a kérdésekre válaszolt Fehóf « Sándor vezérigazgató. •* — panlovits szesen S00 ezer ügyféllel fog­lalkozott. A biztosítási szol­gáltatásokra fordított összeg pedig meghaladta a másfél milliárd fgrintot. Ezután részletesen ismer­tette Fehér Sándor vezérigaz­gató, hol fizettek rendkívül nagy károk miatt, elsősorban az árvíz sújtotta vidékek meg­segítéséről szólt, és a jégká­rokat említette. Hangsú­lyozta, hogy tavaly a termelő­szövetkezetek egymilliárd fo­rint kártérítési kaptak. Ez a tagság közösből származó jö­vedelmének csaknem tíz szá­zaléka. S ha visszatekintünk a második ötéves tervre, akkor kitűnik, hogy' ez időszak alatt három milliárd forintot kap­tak a tsz-ek. A lakosság részé­re kifizetett kártérítés 1965- ben meghaladta a kétszázmil­lió forintot. Ezzel párhuzamo­san nőtt a városi és a falusi családi ház, nyaraló, háztáji gazdaság úgynevezett kombí­Tegnap, január 7-én, pén­teken délelőtt a Magyar Új­ságírók Országos Szövetségé­nek székházában találkozott Fehér Sándor, az Állami Biz­tosító vezérigazgatója, a saj­tó munkatársaival. A tájé­koztatón elsősorban az intéz­mény múlt évi munkásságát ismertette, majd rátért a biz­tosításban várható változá­sokra. Az elmúlt évben a bizto­sítottak tábora mintegy ne­gyedmillióval bővült, Bor­sodban is több ezren kötöt­tek új biztosításokat, nem is számítva az önsegélyező cso­portba lépett háromszázezer új tagot. Legújabb statiszti­ka szerint a biztosítottak szá­ma, az ifjúságot is figyelem­be véve 4 és félmillió körül van. Az Állami Biztosító az elmúlt évben átlagosan mun­kanaponként mintegy 3 ezer káresetet rendezett, ami azt jelenti, hogy egy év alatt ösz­Igen értékes, spkáig emlé­kezetes. bár erényeinek és hibáinak változatosságánál fogva sok vitára is alapot adó filmdráma pereg csütörtöktől a premier-mozik vásznán. ■lanesó Miklós új alkotása, a Szegénylegények bizonyára élénk eszmecserét vált majd ki mind a filmszakma műve­lőinek, mind pedig az új ki- fejezési formákat, új képbeli megfogalmazásokat kereső, új művészi törekvések jegyében fogant filmek kedvelőinek kö­rében. Népszerűtlen feladatra is vállalkozott Jancsó, amikor bizonyos romantikus legen­dákat, évszázadon át generá­ciókba rögződött, szépre göm­bölyített történeteket a ro­mantikus vonások teljes el­vetésével, a maguk nyers rea­litásában, a film csaknem ki­zárólagosan képi átköltésében önt új művészi formába. Az Osztrák—Magyar Mo­narchia még alig két eszten­dős, amikor kormánybiztost neveznek ki Bécsből a magyar vagyonbiztonsági állapotok megteremtésére. Gróf Ráday Gedeon kormánybiztos nagy rendőri és nyomozói appará­tussal lát neki a szegénylegé­nyek összefogásának, hiszen azok ápolják legtovább a le­vert forradalom hagyománya­it. Besúgó-rendszer, kegyetlen kínzások, lelki meggyötrések szerepelnek a nyomozó szer­vezet fegyvertárában, döbbe­netes elődei a későbbi idők rabvallató szörnyűségeinek, előfutárai a csendőrt kegyet­lenkedésnek, sőt. sok vonat­kozásban a huszadik század szégyenfoltjának, a fasiszta, terror-módszereknek is. Egy­másra uszított szegénylegé­nyek válnak árulókká, sót, gyilkosokká, hullákkal, az ál­dozatok tetemivei összezártál» töltött rettenetes éjszaka késztet vallomásra, a mezíte­len vesszőfutás közben agyon­Kér fiatal lány oktalan halk má Iának pokoli szín játéka szöt‘ mii nyű öngyilkosság-sorozatát ren indít ei. És végül, a sok-sok vér megpróbáltatás után, egy ids azo fondorlat, ígéret a régi b£' sz0 tyárvírtust ápoló szabadosa' kü] pat alakítására, s máris öfl' V,_ ként, együtt sorakoznak azok dói akiket hosszú-hosszú Időn ái te nem tudtak felfedezni. Mát . csak a hurkot kell a nyakuk' ra tenni. . ^ Jancsó Miklós betyárjai kf má vésbé legendás szabadsághó' ke< sok, mint a különböző román' tikos mesék alakjai, de él ói p igaz emberek. A történet »I' _e szonylag lassan halad clórfi a filmben nem sok a cselek' v® mény, a sok mozgás, olykof j feleslegesnek is tűnő sok so'( U rakozó ellenére sem, kevés U1 szó is hallatszik, a képek ,; azonban beszédesek: nyer "ő masztó légkör, kegyetlen ki' mi szolgáltatotfság, úri fondorlat) sokféle emberi jellem és in' .a lulat keveredéséből alakul tó a lassú sodrú folyam, nmei? végül Is a halál kapujához- hajtja el a szegénylegénye' ta< két. A film alkotói igen sok- — szór élnek a napfényben Izzó bá fehér falak és a komor, fake- hí te ruhák kontrasztjának ható' há sával, a kopár mezőség és 3 he túlzsúfolt sáncudvar ellentété' ko vei, a percekig tartó néma' tai Ságban döbbenetesen hangzó eg börtön zár-kattanásokkal; stb- ta Bizonyos fokú, öncélúnak is an felfogható formajáték, eny" Sz hón mesterkélt mű-bonyodal' tö mák éppúgy fellelhetők a cs filmben, mint az igen szépei* ez komponált és ragyogóan fény' ar képezett jelenetek hosszú ser »» ra. A film több vitatható vo' Q nása ellenére is értékesebb al' kotásaink közé sorolandó, * ha túlzottan nagy' közönségsi'. fe kerre, olcsó népszerűségre ]3j nem is pályázhat, a szép fii' jy mek kedvelőinek feltétlenül értékes élményt jeleni. ta Nyári bolondságok u Olasz—francia film vígjáték Kiváló olasz és franeiá filmszínészek sora szórakoztat mintegy két órán át. A film történetét nehéz lenne össze* foglalni néhány rövid mon* dalban, de szükségtelen is. A szellemes fordulatokban bő' le velkedő, helyzetkomikumot 3g helyzetkomikumra halmozó, fa mindvégig érdekes, egymással he párhuzamosan futó, nagyrészt K. pajzán törlénetszálalc igeP já kellemes szórakozást nyújtó' el nak. Nagyvái-osi forgatag, d; igen szép nők, napsütötte ten' gerpart, bizarr szituációk, n; sok-sok derű. Mi kell még eí? já könnyű vígjátékhoz, amel? tí­már címében is a nyári bO' Iá londságokra hívja fel figyel' műnket? Semmi. A fagyos ja' b, nuári utcáról beülő közönség' lt nck jó felüdülést jelent a ti vásznon pergő sok-sok nyári h bolondság. b (Inni sehol a környékem. Á Gurul a< Vörös Forint tagjai éppen ezért’ deputációt küldtek a városba,'; s alkuba bocsátkoztak egy ko-J váccsal Házat, tehenet, csir-.] két, háztájit és menyasszonyt} ígértek neki, ha elvállalja.’ Meg is egyeztek. Értesültek’! azonban erről a Jézus Szível Termelőszövetkezet vezetői is.-: Még aznap brigádot szerveztek] a legerősebb legényekből, s.j négy gyors, jó lovasszekérrel} elküldték őket a városba. Éj-} jel, álmában lepték meg a ko-} vácsot, s úgy, ahogy volt, esi-3 kos hálóingben lopták el az-j ágyból. Dunyhába takargatták,} amikor a szekérre tették, hogy.] meg ne fázzék a hosszú úton,} és ne nagyon kiáltozhasson. ,j Félig meg is fulladt, mire cél-} hoz ért. Ideje azonban bőven}] volt felépülni, mert egy hétig-j lakat alatt tartották, nehogy} mások ellopják tőlük, ha már} nehezen megszerezték. Később} belenyugodott sorsába a ko-!j vács, és nem is igen kíván-} kozott el a környékről. Egy-} másra licitáltak a két termelő-} szövetkezet vezetői, hogy mi} mindent adjanak neki, ő meg.] csalt nézte. Azaz, hogy dolgo-} zott is becsülettel. j Ahhoz képest, hogy lopott] kovács volt, nagyon is értette] dolgát, ezt meg kell hagyni.3 Olyan gyógypatkókat csinált,} hogy versenyparipákká váltak} még a kehes gebék is a kezej alatt. Ami azonban végképp] helyhez kötötte, az a szerelem} volt. Nem igaz, hogy milyen.’] sikerei támadlak ennek a füs-'< tös legénynek. Úgy ugráltak}! ki-be a menyecskék az abla-j kán, mintha egyenesen közgyú-1 lési 'határozattal kötelezték! volna rá őket. j (Folytatjuk,j * rek. Torvény itt, hogy az év egy napján asszonyok veszik át a hivatalos hatalmat. Ügye­ket intéznek, perpatvarokban hoznak ítéleteket, és döntésük érvényes marad mindvégig. A nagykapun csapa töstül tódul­nak az utcára az asszonyok, és jaj annak a férfinak, akit kéz­re kapnak. A nyílt utcán le­vetkőztetik, leköpdösik minde­nütt. Szerencsére én más napon érkeztem közéjük. A falu ha­tárában meg kellett állnom, mert egy esküvői menet vo­nult éppen a templomból a fő utca felé. Elöl- a tűzoltó zene­kar lépdelt, és mély átérzrssel fújták rézcsöveiken: fel vörö­sök. proletárok... El sem hittem volna ezek után, hogy olyan elmaradott népek, mint később kiderült. A szél sodort hozzájuk egy régi újságot, s abból < tudták meg, micsoda nagy változások történnek az országban. Csupán rátartiságból nem akartak lemaradni a fejlődéstől ők sem, és még az este összeül­tek megtanácskozni: mi most a teendő. Nagyon egyetértet­tek abban, hogy közös legyen minden. Az öreg házasok elő­ször feleségeiket akarták be­adni. Az asszonyok se nagyon tiltakoztak a terv ellen. E nagy egyetértésben mégis ketté osz­lott a falu, és ennek a pap volt az oka. Követelte, hogy vegvók be őt Is a termelőszö­vetkezetbe, és munkaegységre misézik ezentúl.- Az embeTék esy része azonban sehogy sem akart közösködni a pappal. így hát elvi alapon két termelő- szövetkezet jött létre: az egyik a Jézus Szíve Termelőszövet­kezet, a másik pedig Gurul a Vöt-;'s Forint Tsz. N agy volt a rivalizálás kettőjük között min­den vonalon. A kovács­ért majdnem kastó- vai-kapával mentek egymás­nak. Nem volt ugyanis kovács desztillált vízzel közlekedte­tett volna minket. O lyan megtakarítás aj ilyen, hogy csak az ál­lam viselheti el. A ma- szeknek nem telik ilyesmire, ö inkább a gyári, kipróbált előírás szerint mű­ködteti kocsiját, mintsem kél liter benzint megtakarítson, ugyanakkor órabérben vásárol­jon új motorokat. Nálunk ugyanis ez történt. Nyifogott az én Tátrám is szívhezszóló- an, mégis gyötörtem, mert ez volt a divat. így is bejártam vele a fél országot. Olyan utakon vergőd­tünk át ketten, amelyeket még helikopterről is rossz nézni. Eljutottam falvakba, amelyeket még térképeken se jelöltek. Két termelőszövetkezet megalaku­lásáról például én vittem a hírt a járási tanácsnak, mert ott azt sem tudták, hogy azon a vidéken egyáltalán élnek emberek. A mi azt illeti, valóban istentől, világtól e1 ma­radott hely volt. Lápo­kon épültek a házak. Úgy elzárkóztak ezek a nádi emberek a külvilágtól, mintha a halál állna kaszával őrt a hozzájuk vezető ösvényen. Még a viskóik is farral állnak egy­mással szemben, nehogy belás­son az ablakukon tányérjukba a szomszéd. Konok, bizalmat­lan fajta lakott errefelé, furcsa szokásokkal megáldott embe­ból. A kocsin egy karcolás se volt, a házon pedig jókora lyuk tátongott. Szerencsére nyáron történt az eset, s ha a mezítlábas futkározásban nem fáztak meg, biztcs nem lett bajuk a szellös lakástól sem. Mondom, hogy jó autó ez a behemót Tátra. Nem is á ko­csira volt panaszom, hanem ar­ra, ahogy bánnom kellett ve­le. A prémium attól függött, mennyi üzemanyagot takarí­tunk meg. Igyekeztünk tehát kegyetlenül csökkenteni a fo­gyasztást. Ez viszont a motor romlására ment elkerülhetet­lenül. Úgy égtek szelepeink, mint a pelyva. Mondhatnám, azt is, hogy tervszerűen tettük tönkre a kocsikat. S ennek így kellett lenni, még ösztökéltek is rá minket. Ez is abból adó­dik, hogy mi vagyunk a világ legokosabb nációja. Minden kocsihoz adnak ugyanis hasz­nálati utasítást. A készítők ebben pontosan leírják, meny­nyit kell fogyasztania az autónak száz kilométeren. Hosszas kísérletek után álla­pítják meg ezt 'kiváló mérnö­kök, ám nálunk hülyéknek né­zik őket. A Trefort utcában Bergezdi Kálmán, az autósze- relési tudományok laikusa is jobban ért a kocsikhoz. Szerin­te, ha a gyár húsz litert ír eló, akkor mi öt literrel is járha­tunk. Azt hiszem, legszíveseb­ben benzin és gázolaj helyett 21; T ehát akadt néhány okom, hogy a sofőrség mellett kössek ki. A 21. számú AKÖV-nél alkalmaztak, ka-ptam egy hosz- szú orrú, nyolctonnás Tátra- D:esel teherautót. Olyan ez, mint .egy tank. Hegyeket lehet elhúzni vele. Emlékszem, volt úgy, hogy kétszáz kilométert megtettem már és nagyon el- álmcsodtam. Amúgy is estele­dett. Az országút hirtelen ka­nyarodott és én egyenesen mentem tovább. Szerencsére nem volt mély az árok. Szó­val negyven kilométeres sebes­séggel robogtam a nyílt mezőn. Óriási recsegésre, ropogásra ri­adtam fel. Nekihajtottam egy vályogfalú parasztháznak. Ép­pen a szoba közepén kötöttem lei. öreg, gatyás paraszt, ugrott ki az ágyból, cs éktelenül üvöl­tözött: Végítélet! Földindulás! Uram, Jézus, segíts! A hálóréklis mama is elő­került a romok alól, s mezít­láb futott a ház körül, rabló- gyilkost sikoltozva. Nem is tudtam megnyugtatni őket, pe­dig kiszóltam a volán mellől: — Ne rajcsu rozzan a k nekem, senki se akarja bántani »ma­gukat. Nem hallgattak rám, s csak íutkároptak tovább. Meguntam a felhajtást és riikversbe kap­csoltam, farral jöttem ki a ház-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents