Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 6. szám

®*®mbaű„ SSKS«. jja.nnár &, fiSZAKMAOY Aliens'* S< 3 Egy nem létező négyes találat nel ‘ Az elmúlt év november ®lején egy fiatalembert hall- a* Battak ki a kazincbarcikai 5só rendőrkapitányságon. Miután •rőt fény derült egy és más kétes atti dolgára, azt kérdezték tőle: isct miért nem keres állást, mi­mé bői akar munka nélkül meg- :ke élni? Erre így válaszolt a fia­dért telemben — Van nekem pénzem, ké- í u) tem szépen, több mint száz- l-c° ezer forint, csak nem akarják 1®J- főzetni. Nem tudom, meddig naJ búzódik-halasztódik ez a lot- abo tó-ügy ** ~~ Miféle lottó-ügy? Elmesélte. Részletesen, égő­iéi« szen aprólékosan, kéj __ Ha így áu a dolog. írja teeg feljelentését — tanácsol­*»' ták. Azóta kiderült az igazság. A gén történet a következő: A medve bőrére... Váradi Péter, 23 éves fog­adkozás nélküli, kazincbarci- kai lakos a múlt év július 7- így szólt V. F. helybeli bírlapárúshoz: —■ Adjon nekem két lottó- szelvényt, most nincs nálam Pénz, holnap megadom. És ahogy szoktuk ... V. F. adott neki két szel­vényt, amely a 23. játékhéten került sorsolásra. Adott, mert uSt máskor is adott, a pénzt, mindig megkapta érte, meg a 'to* reményt, hogy ha nyer a szel­vény _ feleznek. Váradi sok >k •~6 m­lá­a lé­th­is \y ab 3 <en '■11' 50* ro­ll' S SÍ' 're Il­iül — Hát.1 hát nekünk, ké­rem, négyesünk van! Tessék csak jó megnézni, itt a sor­szám, ez az! Megnézték, egyeztették. Az­tán közölték vele: — A fogadónál maradt szelvényen stimmel a szám. Ellenben a beküldött részen egészen más számok állnak. Ez leérem, nem érvényes. A találat: nulla! V. F.-nek leesett az álla. — Biztos? — Egészen biztos ... V. F. csalódottan és felpap­rikázott hangulatban utazott vissza Barcikára. — No, Váradi, te aztán jól átráztál — szidta a „risztelő” cimborát. — Itt a szelvényed, csapd be vele az öregapádat. Nem kapsz te erre egy fillért se... A mcgcsalaíoff palrónus Várad! Péter azonban nem hagyta ennyiben a dolgot. ULon-útfélen elmesélte, hogy négyes találata van, s V. F. kijátszotta őt, hogy az egész pénzt eltehesse. Hogy lehet ilyen szívtelen, amikor tud­ja, milyen nehéz körülmények között él családjával, még ágyuk sincs, pedig a felesége gyereket vár, éheznek, nincs betevő falatjuk, és hiába kaj­tat munka után __ V égül B. E. nyugdíjas szíve megesett rajta. Régi bútoro­kat adott neki, élelmet, ru­haneműt és pénzt — kölcsön, amit „sokszorosan megfizetek én, ha egyszer megkapom a nyereményt.. Igen ám, de mi módon kap­hatná meg! — Nem vagyok én törvény­ismerő ember, engem min­denki átrázhat, tessék az ügyemet intézni, tanító úr, ké­rem, meghálálom — siránko­zott Váradi. Az idős pedagógus hitt ne­ki. Levelezett, utazott, tár­gyalt, hogy igazságot keressen Váradinak. Zsebében ott volt a „megbízó levél”, amelyet egy üzletvezető és egy pap aláírása hitelesített. Járt a lottó-irodában, érdeklődött az ügy állásáról a rendőrségnél, humánus ügybuzgóságra hívta fel a sajtó figyelmét, végül ai miskolci 2-es számú ügyvédi munkaközösséghez fordult: szólítsák fel V. F.-et, tisztáz­za a lottó-ügyet, különben feljelentik. A felszólítás meg is történt. Az ügy húzódott, halasztó­dott. Váradi kisebb kölcsönö­ket kapott a nyugdíjastól. „Magam is érdeklődöm, taní­tó úr, jól áll már az ügyünk, hamarosan megkapom a pénzt, visszaadom én, mert nagyon hálás vagyok...” December 12-én azt mond­ta B. E.-nek: — Üzenték, hogy holnap utazzam Miskolcra a pénz­ért, végre kifizetik. Mennék, de nincs pénzem ... Ha már csak ennyi a baj, gondolta a nyugdíjas pedagó­gus, ezen könnyen segíthe­tünk. Közölte Váradival, hogy erre is ad neki pénzt, sőt, ő maga is vele utazik. Másnap autóbuszra ültek. Váradit az első ajtó felé sodorta a tömeg, B. E. a jármű végében foglalt helyet, megnyugodva ült, s ar­ra gondolt, milyen jó dolog is segíteni másokon, kiverekedni mások igazát. A miskolci végállomáson azonban hiába kereste Vára­dit. Valahol előbb leszállt. Akkor gondolt rá először, hogy a bolondját járatja ve­le... Jelentkezzenek a károsultak! Voltaképpen eddig tart a történet. A napokban teljes fény derült az igazságra: meg­oldódott a nem létező négyes találat rejtélye. Váradi Péter szélhámoskodott, hamisan vá­daskodott — és csalt. A nyo­mozás még nem ért véget. Feltételezhető, hogy Váradi több embertől felvett kölcsö­nöket azzal, hogy majd meg­adja a nyereményből. Való­színű, e leleplezés után kere­sik majd a károsultak. Vára­di azonban pillanatnyilag „tárgyalóképtelen”. Ugyanis börtönben ül. Időközben ko­rábbi csalásokért kilenc ha­vi börtönbüntetést kapott. S hogy eme újabb tettéért is megkaphassa büntetését, a kazincbarcikai rendőrkapi­tányság arra kéri a károsul takat, jelentkezzenek tanú­ként. Csala László Befagyott a rahacai tó A téli napok óta tartó hideg időjárás következtében befagyott Észak-Magyaror- szág legnagyobb mesterséges víztárolója, a rakacai tó. A mintegy 330 hold kiterjedésű tavat a széleken 3—4, közé-| Megalakult és megtartotta első ülését a Borsod-Abaúj-Zeniplén megyei Termelőszövetkezeti Tanács fiz E:nö*<i Tanács már megyei Termelőszövetkezeti az elmúlt év- Tanács is. A tanács elnöki ben javasolta, hogy megyén- tisztét dr. Pusztai Bála, a ként létre kell hozni a me- megyei tanács elnökhelyettese gyei termelőszövetkezeti ta- tölti be. A tanács tizenöt tag- nácsokat. A hozzáértő tér- ja, akiket az Elnöki Tanács melőszüvetkezeti vezetőkből, rendelete alapján négy éves szakemberekből álló tanács időtartamra, a megyei tanács feladata lenne segíteni a me- végrehajtó bizottságának ja- gye termelőszövetkezeteinek vaslata alapján személy sze- fejlődését, a közös gazdaságok rint jelöltek és választottak termelési és belső életének meg: Bindász Balázs, a hal­elemzését, ha szükséges, irá- rn.aji tsz mezőgazdásza, Csi- nyítását, az esetleges vitás kász Gábor, a nagybarcai Dó­ügyek rendezését. zsa Tsz elnöke, Egri András, Ezen, általánosan nagy he- a gönci Kossuth Tsz elnöke, lyeslést kiváltó rendelet, ha- Gyüker Árpád, a sajóhídvégi tározat értelmében tegnap, Rákóczi Tsz elnöke, Hart­19G6. január 7-én, a megyei mann Bálint, a szendrői Sza- tanács székhazában megala- bad Föld Tsz elnöke, Hegyi kult a Borsod-Abaúj-Zemplén István, a hangácsi Dobó Ist­Korszerű megmunhálás o pütt 2 centiméteres jégpáncél borítja. A tóban jelenleg mintegy 3,5 millió köméter vizet tárolnak, s a jégpáncél alatt most is folytatják a le­csapol ást. Speciális alkatrészek korszerű megmunkálása a Diósgyőri Gépgyárban. Ne bolygassuk, öcsém! ván Tsz elnöke, Daragó Mik­lós, a mezőkövesdi Uj Élet Tsz elnöke, Kincsem János, a mucsonyi Uj Élet Tsz elnök«; Kányási Béla, a tiszaszeder- kényi Szőke Tisza Tsz elnök«; Kecskés Imre, a csobaji Ti- szavidék Tsz elnöke, Kovács Andor, a taktakenézi Béke Tsz elnöke, Lukács Pál, a pál- házi Rákóczi Tsz elnök«; Meszticzky Árpád, a körömi Rákóczi Tsz elnöke, Ribán- szky Pál, a sajópüspöki Petőfi Tsz elnöke és Tuza Béláné, a sajószögedi Dózsa Tsz főköny­velője. A termelőszövetkezeti ta­nács az elkövetkezendő idő­szakban a megye termelőszö­vetkezeti vezetőivel együtt­működve, igen jelentős szere­pet tölthet, s bizonyosan tölt is be a közös gazdaságok fej­lődésében, vitás ügyeinek ren­dezésében, a tapasztalatok ki- cserélésében egyaránt. után Megalakulása a termelő­szövetkezeti tanács megtar­totta első ülését. Az ülésen a termelőszövetkezetek jogvé­delmét, a tapasztalatokat, a nehézségeket, majd a tsz közös vállalkozások helyzetéi, feladatait vitatták meg. A megyei termelőszövetkezeti tanács határozatairól a terme­lőszövetkezetek, a járási taná­csok, a szakemberek minden­kor hivatalosan értesülnek. S természetesen, a közös gazda­ságok vezetői, szakemberei mindenkor, elsősorban a kör­zetükben élő, dolgozó tanács­tagok útján, kérhetik a tsz- tanács segítségét, közreműkö­dését. Készenlétben a jégtörők Az aránylag enyhe téli időjá­rás eddig lehetővé tette a ti­szai hajózást. A Tiszalök alat­ti vízi építkezésekhez az elmúlt napokban is több, hatalmas uszály kő érkezett Tokajból, az Bszakmagyarországi Vízügyi Igazgatóság kőbányájából. Az uszályok vontatásánál nagy se­gítséget nyújtottak az apró, da erős motorú jégtörő hajók. A Jégvirág I. és a Jégvirág II- a két, Szovjetunióban vásárolt jégtörő, valamint a segédjégtö­rővé átalakított Tárcái moto­ros azonban minden órában készen áll rá, hogy teljesítse „feladatát”. Az elmúlt évben a jégtörő hajók hatalmas segítséget nyújtottak, hogy a Tiszán és a Bodrogon zavartalanul vo­nuljon le a jégzajlás. Ha az idő­járás hidegebbre fordul, na­pokon belül várható, hogy a borsodi folyószakaszokon „be­áll” a jég. bíróság kitűzte a tárgyalást, de az elnök nem jelent meg. Beidézték másodszor is a vád­lottat, a tanukat, az elnök más, fontos elfoglaltságára hivatkozva, ismét távol ma­radt. A harmadik tárgyaláson aztán megjelent. Kijelentette, nem kívánja Nagy Gergely megbüntetését, úgy gondol­ta. elég büntetés volt Nagy bácsinak az is, hogy néhány­szor, mint vádlott megjelent az igazságszolgáltatás eíőtt. Ennyi történt, amit az eset után egy jó évvel elmesélt ne­kem az elnök. — Azóta hogy vannak? — Azóta? — mosolyog. — Azóta Nagy Gergely a leg­jobb tsz-tagok egyike, őrá mindenben számíthatok. Úgy érzem, ez az általam kieszelt, felemás büntetés volt az oka annak is, hogy tekintélyt sze­reztem magamnak, s meg tud­tam maradni a tsz-ben. — Egymással, ketten b©» széltek az esetről? — em, azaz, hogy egy.' szer tényleg szó­----- jLl ha került. Nagy b ácsi rámnézett; mélyen a szemembe, s kérő hangon, de nagyon nyomaté­kosan így szólt: — Ne boly­gassuk, öcsém... szégyelleni én azt nagyon .. Adamoviea " ^zonnyomban kitöltötte a " szelvényeket, letépte a be- x" küldendő részt, s megkérte >' V.-t, dobja a ládába; a foga­dj dónál maradó szelvényt zseb- ” te tette. Pénteken, július 9-én, a hú­zást követő órákban ismét felkereste a hírlapárúst, alu “ már tudta, melyik számoknak * kedvezett a szerencse. \ — No, mutasd a cetliket, , Péter! — Váradi átnyújtotta ,t a két szelvényt. Amaz mcS j nézte, - nézte, újból és újból A megnézte. Egyszer csak fel- „ kiáltott: — Te, Péter, négye- s sünit van! Ci A hírlapárus még aznap- délután felhívta telefonon a- miskolci körzeti lottó-irodát, j megérkezett-e hozzájuk, nem > kallódott-e el egy ilyen, «5 dyen sorszámú szelvény. r Megérkezett, itt van. ! — Azannya, Péter, hát ezt ■ megcsináltuk, erre inni kell. ; ~~ örvendezett a szerencse lá- 1 “át markoló ember, s meg- ’< hívta pincéjébe Váfadit, ne­hány cimborájával egyetem- 1 hen. ott, vidám koccintások ' közepett, még az erszényét is megnyitotta, hogy ha mar egyszer meggazdagodott Va- tedi, addig se lásson hiányt, ®míg megkapják a pénzt. Százhúsz forint kölcsön több nem volt nála —, igazán csekély szívesség, ha jó száz­ezer rá a garancia ... Mert ar>nyi biztosan lesz! Örömre—üröm , v- F. másnap fiával együtt felkereste a lottó-irodát. Mert nizfos, ami biztos, — szemé­lyesen akart meggyőződni ro­te, jó helyen van-e a nyertes szelvény s egyúttal azt is megtudja, mennyit adnak ér­te. Először ezt kérdezte: — Mit fizet a. négyes? , — Száznegyvenezer forin­tot. löffnai száma: 393 , Sóstófalva megyénk egyik legkisebb települése. Mindoas ?9.° ember lakja. Ebben a kis faluban tavaly egy kilométei í*él hosszabb járdát építette*. Vétségeinek nagy részét sa lat erőforrásból teremteti Az építést a lakók tarsa uaimi munkával segítették. A falunak művelődési otthe ,.a; vegyes boltja, villanya, új­jáépített iskolája van. Radio majdnem minden házban ta- telható, televízió jelenleg 1» Családnál. Hiányzik egy ital- mert az Üzletből vásárolt telt az emberek csak az ut- teu fogyaszthatják cl, anu Vámosak kényelmetlen, hanem munya látvány is. Csengő Győző tanító 1 . két ló unott egyked­/f vűséggel ballagott ki l X JL az istállóból. Gombos István oda igazgatta őket a kocsirúd mellé. Nem is kellett sokat igazgatni, mentek azok maguktól is. Az igazi baj itt kezdődött. Mert, hogy akkor lépett be a tsz udvarára Nagy Gergely éppen, amikor a lovak olyan kötelességtudóan odaballagtak a szekérhez. — Né’ csak — ütközött meg az öreg. — Mi ez? Barmok ezek, vagy lovak? Igen éleset hasított szívébe volt igavonóinak engedelmes­sége. Igaz ugyan, hogy Bandi, meg Csillag már nem az övé, hanem a közösé, de eddig úgy volt szokásban, hogy a foga- tosok a maguk jószágával jártak. így van ez sok he­lyen. A gazdák hozzánőttek neveltjeikhez. Ismerik szeszé­lyeiket, szokásaikat, jobban is kímélik azt a jószágot, ame­lyik kezük alatt nőtt fel. Eb­ben a kíméletben még az is nagy szerepet játszik, aho­gyan hozzájutottak annak ide­jén. A kuporgatás, a vásárlás tervezgetése, a kiválasztás, vagy éppen a jószág világra- jöttének emlékei, i Egyszóval, ha földnél, & más, bevitt jószágnál nem is, de a lovaknál addig él az „enyém” fogalma, ameddig a házi istállóból hozott ló. Jó kis hetvenkedésre okot adó beszédtéma az is, hogy az én pár lovam el sem ve­szi ám az ennivalót a más kezéből, csak tőlem. Az én lovamat ugyan be nem fogja egyiketek se, úgy megszokta, megismeri az a kezem. Csak attól juhászodik. zek meg most állnak fy szelíden, fittyet hány- I J va Nagy Gergely összes eddigi állítá­sának. — Hát te? — áll meg az öreg István mellett. — Ki kell menni a tanyá­ra. — A tied? — Lesántult... Azt mond­ta az elnök, fogjam be eze­ket .... — Úgy! csattant élesen Gergely hangja. — Az elnök mondta! Az elnök! Hat ne­kem mondja, tőlem kérje! Mi­féle új szokás ez, mi? Kiké­rem magamnak... A nagy kiabálásra lassan népesedik az udvar. István a gyeplőt igazgatná, de a másik rákiált: — Hozzá ne nyúlj, tej Erre kilép az elnök is. Rö­vid, fényes bőrkabátját az imént húzta magára. Csak úgy jön, hajdonfőtt, szőke, göndör haját minduntalan szemébe csapja a szél. — Mi baj. Nagy bácsi? — Még kérdi? — Persze, hogy kérdem, amikor úgy ídabál. — Fogok is, jogom van hozzá! Tán nincs? — próbál kötekedni az öreg. — Az ón lovammal én járok! Ezt min­denki tudhatja! Aztán rákiált a tanácstala­nul álldogáló Istvánra: — Fogd ki, de rögtön! Az elnök, áld nemrég ke­rült ide, inkább csodálkozva, mint haragosan nézi a jele­netet. Már máskor is volt vi­tája Nagy bácsival, s már fel is tűnt neki. hogy legin­kább csak vele. Van még né­hány idősebb tag, aki szíve­sen hümmöget az öreg han­goskodásainál, de nem szól bele. — No, csak fogjon be — szól oda Istvánnak —, maga meg jöjjön az irodába. Nagy bácsi, aztán megmagyarázom, miért kell ezt most így csi­nálni. Erre az öreg csak odaugrik nagy méregesen a lovakhoz, t kezdi kibogozni a szerszá­mot. Az elnök megfogja a karját, igyekszik elhúzni on­nan: — Ne erőszakoskodjék már, Nagy bácsi, értse meg, hogy...-- agy Gergely arcát el­j\j önti a pirosság, aztán jL l hirtelen viaszos sá­padtság váltja fel, ahogy az elnök kezét magán érzi. A következő pillanatban kirántja karját, félreugrik, felkapja az ott heverő vas­villát, s rekedten hörgi: — No, most gyere nekem, no, most nyúlj hozzám, azt a csillagos keservét neki... Be­léd mártom, úgy éljek, hogy beléd mártom ezt a vcllát... A rémület néma dermedt­séget árasztva halálos csen­det teremt az udvaron. A ki­csit köpcös, de erős, fiatal el­nök kissé hátralép, aztán hir­telen iramodással előreugrik, megragadja a villa nyelét tő­ben, s elfordítja magától. A dulakodás csak néhány má­sodpercig tart, addig, amíg az emberek felocsúdnak, s ráve­tik magukat a két alakra. A villát valaki az istálló falá­nak támasztja, s az öreg már csak magában morog, károm­kodik, látni, hogy a veszélyes pillanat őt is igen megrémí­tette. Az elnök nem szól többet, megfordul, s kemény léptek­kel visszamegy az irodába. A feljelentés elkészült. A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents