Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-07 / 5. szám

ßSZAKM AGYARORSZÁG h*. * J * * * Péntek, 1966. Január 'S. Tévedés, vagy feledékeny ség?! F Vietnam 65 Indonézia mellett az utóbbi hónapokban Rhodesia is „fő­szerepet” kapott a világ immár szünet nél­kül széthúzott függönyű, s egyre súlyosabb «rámákat játszó színpadán. A Smith dirigál­ta fajüldöző csoport, a fehér „fajvédők” az utóbbi években példátlan puccsa, s az azóta történtek, méltán váltották ki a haladó, a reálisan ítélő és gondolkodó közvélemény el­lenszenvét, nyugtalanságát. Ez az ellenszenv nemcsak Smith-nek és társainak szól! A rhodesiai fajüldözők sikeres puccsát elősegí­tő, ha kulisszák mögé bújtatva is, Wilsonnak és kormányának is szól. Ha ez nem így lenne, akkor egyszerűen Soha nem kerülhetett volna sor Smithék ^győzelmére”. Az események és a történtek ■józan megítélése ugyanis azt bizonyítja, hogy Anglia, — illetve az angol kormánykörök — még mindig a kisebb rossznak tartották; ha Rhodesiában nem maguk az igazi rhodesiai- ak, hanem az angol származású fehér csoport tagjai kiáltják ki a „függetlenséget”! Wilso­nék nyilván számítottak arra, hogy Smithék- kel mégis könnyebb, egyszerűbb lesz az egyezkedés, s a Brit Nemzetközösség nem nyírbálódik tovább a rhodesiai játszmá­val.. Az angol kormányt egy pillana­tig sem az elnyomott, a kisem­mizett színesbőrűek sorsa izgatta, bizony­ság rá a katonai be nem avatkozás, még olyan áron is, hogy az afrikai államok jó ré­gire diplomáciailag és gazdaságilag szakít, és szembefordul ‘ Angliával. A világközvélemény egyre egységesebb és (hangosabb tiltakozása azonban keresztülhúz­ta Wilsonék számításait, s az utóbbi napok­ban már nyilván arra a következtetésre ju­tottak, hogy nem cselekedni egyet jelent az angol. kormány tekintélyének további csorbu­lásával, és az anyaországon belüli bomlásá­val is. Érthető tehát, hogy Wilsonék azonnal hozzáláttak a valóságot homállyal takaró újabb intézkedés „kidolgozásához”. Tegnap röppent szerte a világon a hír, ! Napsugaras ötletek Nem a legjobb módszer... * ][ „Dominikától 'Vietnamig egységfront az imperializmus ellen” — ennek a mozgósító jelszónak a jegyében hangzot­tak el szerdán a küldöttségve­zetők felszólalásai a három földrész népi politikai szerve­zeteinek fórumán, a trikonti- nentális értekezleten. A kialakult összhangot csupán a kínai küldöttség vezetőjének, Vu Szueh- csen-nek felszólalása bon­totta meg, aid a frontokat összezavaró be­szédében éppen a legkövetke­Havanna Dominikától Vietnamig egységfront az imperializmus ellen és a forradalmi felszabadító harc mondvacsinált ellentétei­ről való meddő vitába. Lodoidamba, a mongol kül­döttség vezetője javasolta, hogy az afro-ázsiai szolidaritás! mozgalom mintájára hozzák, létre a három kontinens egy­séges szervezetét, amely egy­behangolná a. földrészeknek az imperializmus, a gyarmatosí­tás és az új-gyarmatosítás el­len vívott harcát A- küldöd ( sürgette az értekezletet, hogy fogadja el Nasszer elnök meg­hívását és a második trikon- , tinentális értekezletet Kairó­ban tartsák meg. Nasszer •1968-ra hívná meg az EAK ^fővárosába az értekezletet. Sólyom József: STIBINGERIS '(iiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiimiiiiimiiiiimiiiiiiimmimiiii LE B U RÓTT 20. Ä faros kuntscsaftjai rö­högtek: — Jó pofa ... — Ügyesen csinálja.,. — Ne rugdaljuk össze őt is? A rendőr ásítva fordult fél­re. Ezen aztán jobban felbáto­rodtak a maligános vitézek: — Rohadt alak .. . Még neki áll feljebb! Azt mondaná meg inkább, hogy miből vette a ko­csiját? ! Sikkasztó! ■ — Huligán! — Táppénzcsaló.’ A csárdából kijöttek többen ís a zajra. Nem mert azonban senki sem beleszólni, attól tar­tottak. hogy az Ikarus legény­sége fasírtot csinál abból, aki a Wartburgos pártjára áll. Egy szerény, szemüveges férfi mégis megpróbálta. Megesett a "szíve a szerencsétlenen. Oda­lépett a rendőrhöz és halk, bocsánatkérö hangon kérdez­te: — Szakaszvezető elvtárs. mi­ért nem írja fel a kártevőket? Úgy tudom, ilyenkor helyszín- cajzot is illik készíteni... Úgy értem, pontosan leírni, hogy történt az eset — mondta to­vábbra is esdeklő hangon. — Nyughasson már... — Már megbocsásson, de... — Most már aztán elég. A rendszert szádja?! — Azt hiszem, rosszul hallot­ta, amit mondtam, ha megen­gedi — szólt a szerény ember és zsebéből egy vékony kis könyvet húzott elő. A rendőr először bambán bámult maga elé, majd haptákba vágta ma­gát, szalutált és dadogott. — Nem tudtam, hogy politi­kai nyomozó tisztnek tetszik lenni. Elnézést, őrnagy elvtárs, ezer bocsánat. — Legyen szíves és írjon pontos jelentést az esetről. — Máris készítem a helyszín­rajzot! És felírta még az útjelző póz­nákat is. incs azonban mindig j%l kéznél egy ilyen őr- I™ nagy és az autósok­nak így csak ritkán le­het Igazuk. Ha maszek, akkor még rosszabb. Ez úgy van? mint Amerikában a színesbő­rűekkel. A félvér sem ember, a néger még kevésbé. Mindezzel csak azt akartam mondani: áltatás, hogy az autó veszélyes üzem. Kérdem; mennyivel veszély­telenebb például az orvosi hi­vatás? Talán nem hallottak olyan eseteket, hogy a kissé mélázó sebész, a beteg gyom­rában felejtett egy ollót, vagy egy gumikesztyűt? Százszámra tudnék ilyen balfogásokat fel­sorolni. Kinek jutna mégis eszébe megleheltetni a műtét előtt az orvosokat, hogy nem ittak-e pálinkát vagy bort az előző nyolc órában? Senkinek. Miért leheltelik akkor a gép­kocsivezetőket? Tahin az ke­vésbé veszélyes, ha az -orvos részeg? Ilyen esetben nem kel­lene elvenni tőle is legalább egy betétlapot? S egyáltalán, miért nem rendszeresítik más foglalkozási ágaknál is a be­tétlapokat? A múltkor kísérletezett egy vegyész és végül felrobbantotta az egész laboratóriumot. Még­sem jutott senkinek eszébe el- szedni jogosítványát, mint ba­rátomét, aid pedig csak né­hány kiló poshadt paradicsomot tolt a kirakatból a pult mögé. Megállapították, hogy a ve­gyész egytizedet tévedett szá­mításaiban, s felszólították, hogy legközelebb gondosabban számoljon. Másnap egy kőmú- vesbrigád szocialista felaján­lást tett, hogy rohammunkával felépíti a laboratóriumot, s ez­zel az ügy el volt intézve. Nyilvánvaló tehát, hogy e furcsa megkülönböztetés egye­dül csak a gépkocsivezetőket sújtja, és hangsúlyozom: mé­lyen igazságtalanul. Jól meg­gondolva a dolgot, más foglal­kozási ágakban még nagyobb szükség lenne ily szigorra. El­sősorban olyan foglalkozásokra gondolok, amelyeknek sok em­berre van hatosuk. Vegyünk például egy gyárigazgatót, ő is vezető, akár a sofőr. Csinál­hat ő is olyan karambolt, ame­lyet aztán egy egész miniszté­rium sem tud kinyögni évekig. Úgy lenne igazságos tehát, ha az igazgató is köteles lenne be­tétlapot hordani magáival, s egy-egy csin után leadni az il­letékeseknek. Ha elfogy mind a három betétlapja, bevonják a jogosítványát, és nem vezet­het többé. Szóval úgy jár, mint sok gépkocsivezető. Még fon­tosabb ezt a rendszert a poli­tikai életben is bevezetni. Ki tagadja, hogy egy rossz politi­kus irigyebb kárt okozhat, mint egy ámokfutó teherautó­sofőr. Ha nem fékez, vagy ka­nyarodik időben, olyan huk- fene lehet belőle, hogy ehhez kénest egy országúti baleset, kedélyes ismerkedési délután­A Szeyjeliinió tiem Ismeri ßl a SmiiiKezsimet ; Fedorenko, a Szovjetunió lállandó ENSZ-képviselője Ü •Thant ENSZ-főtitkárhoz mid­izett levelében közli, hogy kor­• mánya feltétlenül teljesíti a ‘Biztonsági Tanács Dél-Rho- .desíáról hozott határozatait- •A. Szovjetunió nem ismeri e! • a Smith-rezsimet és teljesség- igei szolidáris az igazi nemze- *ti függetlensége kivívásáért |harcoló Zimbabwe népével. n _ f. ; Políolgépes akció Saigonban ! Dél-vietnami ellenállók ’csütörtökön este pokolgépet |robbantottak fel a saigoni Tan ■Son Nhut katonai repülőtér ^főbejárata előtt. A nagy rob- 'banóerejű repesz-aknát riksán •szállitották a bejárat előtti | térre, ahol esténként mindig • nagy számmal vannak a bel­városba igyekvő amerikai ka- •tonák. A robbanás következ­tében egy ember meghalt, né­• gyen megsebesültek. \ Egy órával ezután a Saigon •közelében levő Gia Dinb rendőrőrsén újabb bomba rob- tbant. A rendőrőrs épülete ösz- szeomlott, egy rendőr meg­halt, többen megsebesül les. a nak tűnhet Ezt azonban nem1 is kell magyaráznom, tudja! mindenki. Ezért is csodáiko- ■ zom, hogy mindeddig nem or-] vosoltálc a sofőrök gondjait.. Mert bármennyire más egye-; sek véleménye: emberek ők is,, s az alkotmány egyenlőséget; biztosít számukra is. 1 Tévedés ne essék, én nem a; KRESZ, a betétlap és a szí-, gór ellen vagyok. Sőt! Elisme-; rém, hogy akkor lesz igazán! jó világ, ha minden, vezetőtől,'; legyen az autós, vagy igazga-J tó,- egyforma keményen meg-» követelik a szabályok betartá-’ sát. Szóval, csak azt akartam, mondani: ne kivételezzünk. ; S most kérdezhetik; mért' lettem mégis sofőr?; Egyrészt mert élni kell. Mert nem vagyok; egy Gandhi. Ki sem bírnám, negyven napig étlen-szomjan.; Őszintén szólva nem is akar-! tam ezt kipróbálni. Másrészt' azért ennek a munkának is! megvannak a maga szépségei." Amíg az ember szabadlábon; van, utazhat, országot láthat,! s ez nem rossz időtöltés. S a; nők! Imádják az autósokat! Olyan varázsuk van a gépko-! csivezetőknek, mint hajdan aj legsnájdigabb huszártiszteknek.] Egy sánta, púpos sofőrismerő-«: som harminc' napig feküdt a,j Szövetség utcai klinikán, mert] egy balatoni körutazás soránj súlyos kéj mérgezést kapott. Le-j hét, hogy a benzinszag teszi,3 de tény, hogy ahol egy autó! pofiig, esőstől jönnek a nők. ’] (Folytatjuk.) i holdja volt, mar kénytelen £ volt papíron számolgatni, # törte a fejét, hogyan csinál- * ja dolgát, hogy jó legyen. J Nos, a nagyüzemben az * egyes parasztemberek napi J tíz percei, félórái szaporod- *« nak adminisztrációs feladat- tó, egyszerűen képtelenség * nagyüzemet igazgatni papír- * munka nélkül. A dolgozók # külön-külön adminisztrációs *j munkája most egy hozzáértő ii; testület kezébe került. Ami , pedig a fix fizetést illeti — * ez szinte magától értetődik, # egyszerűen a munka szellemi J természete kívánja, hogy a # bizonytalansági tényezőket * kizárják, minél zavartala- nabbul dolgozhassanak a kö- é zös ügyéért fáradozók. S 7 7 másik oka 4 A morpas pedig ez volt: % az a bizonyos parasztember, *j akit az előadó oly sértően % leszólt, közismerten bor- J nem issza, talán csak akkor £ tér be a kocsmába, ha a *: veszett kutya bezavarja. A baj tehát az volt, hogy az # előadás közönsége mindezt jjj nagyon jól tudta arról a pa- % rasztemberről, az előadó vi- *j szont nem, s arról is megfe- J ledkezett, hogy ilyenkor leg- $ jobb, ha az ember a kérdés- já re válaszol, és nem a. felszó- *i lalót torkolja Je. A közön- *j ség meglehetős haragszom- * ráddal hagyta el a művelő- # dési házat, és mert sértő * ,dolgot tapasztalt, esetleg a !i< legközelebbi előadásra el se 4 jön, attól tartván, hogy me- í gint kifizet valakit az elő- *• adó. í­p. «. ■$ ■ irt, .'A Al -It JA JA JAJAJR Á? I . . válasza így I c!o3do hangzott: — Bátyám is jobban tette volna, ha a kocsma helyett előbb ide jön, akkor nem kérdezne ilyen szamárságot. Az előadó talán azt várta, hogy együttérző nevetéssel, vagy legalábbis mosollyal nyugtázzák válaszát, ehelyett azonban méltatlankodó mor­gással reagált a nagyszámú közönség. Mi volt ennek oka? Az első: a kérdésre vá­laszt vártak, mert sok min­dent nem értenek. Sajnála­tos, hogy az irodistákat so­kan még mindig „ingyen­élőknek” tekintik. Abban a tévhitben élnek, hogy pél­dául a könyvelőre nincs szükség. Szükségét általában akkor tapasztalják, ha vitás ügyük támad. Ha a könyve­lő előnyükre oldja meg prob­léma j ukat, egyből úgy érzik, hogy igen-igen nagy szükség van rá, és hogy okos ember, r mert abból a temérdek pa­pírból kisilabizálta nekik az igazságot. Sokan azt is elfelejtik, hogy tervezéssel minden pa­rasztember 'foglalkozott. A nap kezdetén, vagy éppen végén elgondolkozott, hogy holnap ugyan hová is fog menni dolgozni, sokat töp­rengett egy-egy kiadáson, ve­gyen-e szerszámot, lovat, vagy egyebet. Magyarán: ad­minisztrációs munkával töl­tött néhány percet, esetleg órát, és ezt általában nem papíron, hanem fejben vé­gezte a kevésföldú ember. De akinek ötven-hatvan Ismeretterjesztő | c előadásra vállalkozó ember- ; tői nem kívánhatjuk meg, ! hogy a község embereit, • akik meghívták, ugyanúgy ; ismerje, mint előadása tár- : gyát. Mondom, ez képtelen I igény, és sokszor nem is • szükséges. Ha valaki a csil­; lagvilág rejtelmeibe akarja : bevezetni hallgatóságát, ; elég annyit tudnia, hogy ; nem főiskolázottak ülnek ; előtte, hanem egyszerű falu- : si emberek.' Vannak azon- ‘ ban olyan témák, amelyek : esetében az emberismeretre ; nagyobb szükség van, és az ! előadónak feltétlenül elövi­• gyázatosnak, tapintatosnak : kell lennie. A társadalmi tu- : lajdonról szóló előadás résg:- ; vevői általában kérdéseket : fogalmaznak meg, és felelni ; kell a kérdésre, még akkor : is, ha azok hibásak. Aki kér. • de~A, valamivel nincs tisztá- ! ban, s a dolog nyitjára akar : jutni. ; Nem is tudom, hogyan ju-> • tott eszébe az idős paraszt- ; embernek megkérdezni ép- ! pen egy ilyen előadáson a ; következőket: i — Méltánytalanságnak ér- : zem, hogy az irodisták fix : fizetést kapnak, a t.sz-tagok • keresete pedig ki van téve a ; bizonytalan időjárásnak. — ! Még hozzáfűzte: — Annyian vannak már ott, hogy nem férnek egymástól. Valamikor nem kellett a parasztembert igazgatni, akkor is tudta, mikor kell vetni, aratni. Az atyafi elhadarta mon- dókáját, és visszahuppant székére. hogy az angol kormány határozottan meg kí­vánja buktatni a fajvédő kormányt. Mégpe-J dig a következőként: az olaj-embargót foly-í tátják, és Zambia nem exportál több árut! Rhodesiának. Mindez olyan következmények-!! kel jár majd, hogy Rhodesiában március vé-q gére (!) teljesen megbénul a gazdasági élet.? Ha ez bekövetkezik, akkor Gibbs, Rhodesia* — jelenleg ex — angol kormányzója „meg-ij adásra” szólítja fel Smithéket, s néhány an-* goi katona — jelképesen — „megszállja”^ Rhodesiát, visszaállítván a korábbi állapotot!* Csakhogy ez az egyébként is naiv terv szin-q te minden cáfolás nélkül is azt mutatja, hogyij Wilson vagy tévedett, vagy elfeledkezett va-* lamiről, s ezzel végső soron leleplezte koráb-;i bi tehetetlenségének okát is. jj Az egyik dolog; Wilsonék tévednek, ha azt* hiszik, hogy a világközvélemény, s elsősor-jj ban az afrikai független államok nem tud-q ják, hogy erre a homályos elképzelésre azért* került sor, mert közeledik a lagosi találkozói] időpontja, amelyen az afrikai államok hatá-* rozottabb intézkedések elhatározására ké-ij szülnek. S ez Angliának jót egyáltalán nem* hozhat. A másik tévedés, illetve amolyan:] „feledékenység”, hogy Wilson terve csöppet!; sem azt bizonyítja, hogy Anglia lemond* Rhodesiáról, hogy a Wilson-kormánynak azí elnyomott rhodesiaiak függetlensége miatt* fájna a feje. Hiszen a visszaállítani kívánói] „törvényes rend’’ alatt korántsem Rhodesia* általános és teljes függetlenségének biztosi-ij tása értendő, hanem a gyarmati kötelékek* megerősítése. Azaz: Anglia nem kíván lemon-* dani Rhodesiáról. !j r. _ ...ifazonban eleve ku-* Ez a va,óságban ítélt naívjj ejkópzelés, mert ezzel sem a rhodesiai szí-* ncsbőrűek, az ország igaz urai, sem a füg-ij getlcn arab államok, de a világ haladó köz-* véleménye sem fog egyetérteni. Mert Wilson* és az angol uralkodó körök lehetnek „feledé-!j kenyek”, de a rhodesiai színesbőrűek. a mun-* kasok nem! Barcsa Sándor i! * zetesebb imperialista etlen ess erőket vette célba, s azzal vá­dolta őket. Hogy „tevékenyen együttműködnek az imperialis­tákkal” megtorpedózzák a népi felszabadító háborúkat, s nem nyitva Nyugat-Európában új frort to t, „békén hagyják” Vi­etnam megtámadó ját. A kínai delegátus után fel­szólalók nyomban szüksé­gesnek tartották, hogy el­határolják magukat ezek­től a kínai vádaktól, s ne engedjék belesodomi a konferenciát a békés együttélés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents