Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-06 / 4. szám

4

ÉSZAKMAGYARORSZAL

Csütörtök, 1966. január ®>

Gazdeoodik az idén a rudabányai múzeum ;;

Borsod megye egyik legré- ', ] gibb ipartelepén, Rudabányán ■ ■ az elmúlt esztendőben — a ]\ dolgozók társadalmi segítse- ■. gével — érc- és ásványbá- ‘' nyászati múzeum nyílt. A kis épület két termében már • • több mint 300 emléktárgyat, ] közöttük számos ipartörté- ■ ■ neti érdekességet őriznek. \ \ így például a XIV. és XVI. .. században használt ércszállí- ’ ‘ tó fateknőket, cserépmécse- ,. seket, olajlámpákat, fejtő- •; ékeket, középkori biztosító ', | berendezéseket, létrákat, ré- ■ ■ gí bányatérképeket, amelye- ’ j ken még a réz és ezüst elő- • • fordulási helyeket is feltün- *j£ tették, valamint a bányából $ kikerült ércféleségek ritka y darabjait.

A kiállítás megnyitásával *?* egyídöben a bányaüzem mű- % szaki és fizikai dolgozói meg- X alakították a múzeum bará- tok körét, amelynek inár ijj, mintegy 30 tagja. van. Ezek v a lelkes dolgozók szabadidő- jükben levéltári adatok alap- y ján a környező községekben kutatnak régi érc- és ásvány- ; bányászati emlékek után. Ed- dini munkájuk igen credmé- j nyes. így — többek között — !>. Trizs községben sikerült fel- y tárniuk két olyan árpádkori X oskohót, amelyekben hajdan | a Rudabányán fejtett rezet és T vasat olvasztották. Telkibá- X nyán a Csengő-patak völgyé- t ben megtalálták az 1400-as X években használt érczúzó y mozsarakat. Ezeket acélke- T mény trachlt és gránitkövek- X bői vésték ki. s súlyuk el- T éri a 3—4 tonnát. Kánó köz- $, ségben egy múlt századbeli ,, kézihajtású malomra bukt um- ,, tak, érdekessége, hogy őriá- \| | berendezését rudabányai vas- \ kőből faragták. • •

A talált tárgyakat, a kis ) | vasolvasztókat éppúgy, mint ■ > az asztal nagyságú érczúzó J ] mozsarakat, az idén restau- ,. rálják és a múzeumban ki- ‘ ‘ állít ják, ', ’,

■ •

Qeqiizttek

muniUUlUilU

iiliniui,ii1nni^iLiiMnllll.--.vll||||l|l||;|||l||U|||||||U||||||[|||||||[|||||l!ii1py

Hó. só. latvak, baparo! — és más

miként olvad eggyé a hó ’ a só, hanem arról is, milH az igazi latyak a £riss & hullás után, még akkor : ha ezt követően farkasod tó hideg mordul ránk. $ arról is meggyőződhet rn4 hogy nincs a földkerelcsél olyan szegény, mostoha 1 la.j. amelyen jobban kivitt szik, mint a városi jári, latyakot dagasztó börláW lin a só.

Ebből viszont logikái következik egy-kél kér1 is. Mit kezdjünk a járdt hulló hóval? Sózzuk, söpörjük? Vagy hagyjuk ' kább sótlanul, úgy, el gyan hosszú útja után járdán megpihen?

Igen, tudjuk, mar szí1 halljuk is a vájaszokat :

— Sózni kell... Mert sótól elolvad, 6s nem & söpörni. — Mit számít lábbeli... Bagarolt neki kész.

— Söpörni kell, mert > kor nem kell sózni sem, bagarol sem kell...

— Hagyjuk a havat, m* elolvad, ha kilábolunk a t bői...

— Ugyan, ha nem tajj rítjuk le. a fagyos járó embertársaink testi épS" forog veszélyben!

S

zóval hó, só, latj1 bagarol, s vita. el* rülendő, lenne e áthidaló javai tunk: gyalogjáró emberó saink nevében a. söpri1 szavazunk. Még akkor is, ; előtte sóznak. Úgy érti* hogy a latyakot is söpöri majd le!

Aztán majd csak rt* egyezünk.

(esi

»

A

! Meteorológiai Intézet jóvoltából megtudhattuk, hogy az cl- • következendő napok| ban jó lesz összébb gom- . bolni a téli kabátokat. Bá- \ natunkra, legalábbis átme- ! netileg, vége a januári eny- | hőségnek, hidegebb idő vár- I ható, havazásokkal.

■ Ebből egyenesen követke- | zik, hogy a havazásra ide- . jében fel kell készülnie f mindenkinek, akit ez köze- lebbről érint. Vagyis: Köz- !« tisztasági Vállalat, Közleke- C dési Üzemek, Érdekelt Vál- ;• lalatok, Házfelügyelők, In- i] gatlan Tulajdonosok! Figye- lem! Elkészülni, vigyázz, és r idejében rajt! — ha hullani j, kezd a téli felhőpárnák pi- j, héjé. Készenlétbe a hóeké- t két, a gépkocsi Icát, a hómun- kásokat, a lapátokat, a sep- f rőket — és gyalogjáró honfi- [ társaim nagy szomorúságáig ra, készenlétbe a sót is. Mert '? a. hó és a só lassacskán el- u választhatatlan fpgalompár- rá olvad, legalábbis városon, [ jelentése szerint, s a való- [ Ságban is. A járdán.

\ Ebből viszont logikusan P következik, hogy a gyalogo- |> soknak is fel kell készülni- r ük a szűzfehér égi áldás [ méltó fogadtatására. Eme h készülődés lényege pedig í abban áll, hogy minden vá- r rosi és városba utazó gyalo- . gos magyar állampolgár ; helyezze készenlétbe hódpó- ! jét, kalocsniját, gumlcsizmá- ■ iát — ha- van. Ha nincs? Az ! bizony baj, mert jaj lesz an- ■ nak a bőrlábbelinek, amely- [ ben földi halandó hóhullás után a városi járdára lép! • Gazdája nemcsak arról győ- I ződhet majd meg, hogy fogai• maink közt, s a valóságban is •

ge lesz a llázfelügyelőnónek, aki nerr győzi hangoztatni, hogy a szemetet í kuliéba töltsük. Igen ám, de a kukái mindig tele vannak, tetőzve, mim Boldván az aludttej, hogyan lehet z púpozottan - tele kukába még szemetel önteni?

Megint visszatért jó hangulatom, feleségemnek is mondtam, hogy „több ií veszett Mohácsnál”, ne sajnálja azt : negyven forintot. Már nem is sajnálta amikor megint csengettek. Két férfi.

— Boldog újévet kívánunk! — mondmár megint -szóltam a feleségemnek, Dj hogy „anyjuk, izé... több is veszett fr Mohácsnál”, amikor gondoltam egyet. &

— Rendben van — mondtam. — El- [r

ismerem, hogy maguk a mi igazi, hiv-a- [). talos kukásaink,' de előbb mondják [} meg nekem, üresek-e a kukák?, £

— Üresek azok, kérem — mondták £

egyszerre. n.

En azonban gyanakodtam, mert úgy p. emlékeztem, hogy alkonyat előtt még n. tele voltak. n

— Előbb nézzük meg — mondtam p.

—, majd azután beszélgetünk. fi

— Nézzük — válaszolták. j „

Bátrak voltak. Bíztak a bátorság lé- k

lektani hatásában. De én már nem bíz- k tam semmiben. Elindultam, ki a ház- ff ból, oda, ahol a kukák állnak. Még k gyufát is gyújtottam. A két ember íe- k lettébb csodálkozott. A kukák púpozva C voltak személtei. u

— Ez maguknak üres? — kérdeztem, u

— Hát... izé... nem... — Dadog- G

tak, de az egyik kivágta magét a sla- G masztikából. — Kérem, ma nem mi 0 voltunk szolgálatban. Mi most szabad- G ságon vagyunk... G

— No — mondtam —, boldog újévet ß és kevesebb szemetet. Ha 1966-ban [! jobban dolgoznak, Szilveszterkor je- [] lentkezzenek...

Kik voltak az igazi kukások, vagy p valamennyien azok voltak — nem tu- n dóm pontosan. De sokan voltak. Este n tíz óráig legalább tíz emberpár csőn- G getett be, hogy „boldog újévet kíván- C nak” és ők a kukások, mármint a sze- C metesek. Ezután mindegyiknek csak E ennyit feleltem: C

— Akkor vigyék el a szemetet, mert G

a kukák tele vannak. C

Megharagudhattak rám, sőt, miattam [| az egész házra, mert azóta eltelt né- [ hány nap, és a kukák még mindig tele [] vannak, sőt, a kukák mellett már egész [j szeméthegy magasodik, de a kukások 'ß nem jönnek. Szent meggyőződésem, q hogy ez a bosszújuk. De nekem is q ilyesmim. Ez az írás. Ezúttal kívánok n minden kukásnak boldog új évet és ki- r! fogástalan szemétszállítást lDGG-ban! n Szcndrcí József n

I r

te az egyik, és átadott egy üdvözlő lapot.

— Köszönöm — mondtam, mert

az üdvözlő laptól meghatódtam. Nem tudtam még, kikhez van szerencsém, mert az előző emberek nem adtak lapot. Gondoltam, hogy ezek más „cégtől” jöttek, talán utcaseprők, de akkor kapcsoltam, hogy a kukások és az utcaseprők egy „cégnél” dolgoznak. Annál inkább jogos hát ezeknek is a borravaló, vagy minek nevezzem, és máp- már szóltam a feleségemnek, hogy „anyjuk, izé..amikor bemutatkoztak. ’

— A kukások. Vagyis a szemetesek vagyuk — mondá az egyik.

— Kukások? — kérdeztem. — Ilyen sokan vannak maguk? Már négy kukás volt itt.

Ezek elmosolyodtak, és elővettek egy papírt, amelyet diadalmas mozdulattal átnyújtottak.

— Tessék — mondták —, mi vagyunk az Igazi kukások, íme a házmester igazolása.

Az volt az — igazolás. Rajta a ház- felügyelő bélyegzője és aláírása. Mit tehettem? Ha ezek) az igaziak, nekik aztán valóban adnom kell egy húszast, hiszen az előbbiek átráztak, s a szemét elvitele mégiscsak ezeken múlik. Már- /

—« i J—« i——f r—• I——I «—T r— í f—• r—t r—i r—m r—-11 r~l r—11——» |—1»—11—

■

Szokás, de nem tudom miért .11 illetve tudom, de ízléstelennek tartom, hogy újév ünnepének előestéjén, Szilveszter napján, ahogy bealkonyul, bizonyos foglalkozású emberek egyszerűen becsöngetnek a lakásokba,' boldog újévet kívánnak és várnak. De nézzük ezt dramatizálva, úgy, ahogyan legutóbb történt.

, Beesteledett. Elmélkedett az ünnepi hangulat. Jókedvünk vala. Totóztunk, milyen lesz a tv szilveszteri műsora. Enni-inni készültünk. Megfeledkeztünk mindenről, amikor erőteljesen (inkább erőszakosan) csengettek. Ajtót nyitottam. Ott állt két férfi. Koruk mellékes is.

— Boldog újévet kívánunk! — mond! la az egyik.

— Köszönöm — mondtam meghatódva.

— A kukások, vagyis a szemetesek vagyunk — közölték ekkor.

' — Vagy úgy. — Értettem a dolgot.

Szóltam a feleségemnek. — Adj nekik egy húszast.

I .Adott. — Ezt is letudtam — gondoltam, s visszatértem családom körébe, visszabillentem a jó hangulatba. El- I telt talán tíz perc. Megint csengettek, í Megint két férfi. Ajtót nyitottam, és I néztem fájuk.

— Boldog újévet kívánunk! — mond- I ta az egyik.

Nem hatódtam meg, gyanúsan váriam.— A kukások vagyunk, vagyis a szemetesek — közölték, hogy „leessen a húszfilléres”, azaz: értsem már meg a dolgot. Csak félig értettem.

— Most volt itt két 'kuliás — mondtam.

— Ja, már voltak itt... Alighanem | a váltótársak lehettek — magyarázko- j dott az egyik.

Megsajnáltam őket. Ha már a váltótársaknak adtam, ezeknek is adok — gondoltam, és szóltam a feleségemnek, hogy adjon nekik egy húszast. Adott, de már fújt egyet hozzá. Sebaj — gondoltam —, negyven forint nem a vi- ! lág, legalább jobban elviszik a szeme- I tét az új esztendőben és kevesebb méreffélével terhelni. Nóta? Majc nótázik a kedves vendég maga! Humoros számok? Nerr elég humoros lesz, amit i kedves vendég hajnalban csinál majd?! ... E megfontolás alapján sehol nem szerveztünk Szilveszter éjszakájára műsort. Nem engedjül vendégeinket kultúrával zavarni. A kedves vendégek ii rájönnek majd, hogy lehe műsor nélkül is szilveszterezni a vendéglátóipari egysé gekben, mert mi mást is le hét tenni, hiszen monopo helyzetben vagyunk, és hé egyik vendég nem jön, jön i mtisik, csak győzzük. Mi nerr az egyén, hanem az össz- társadalom érdekét szolgáljuk. Már mindjárt a műsorok árának megtakarításává is ..

(És mondta, mondta, fűzte a zavaros elméletet tovább, miközben a beszélgetés alatt lassan felkússotl a zene, a „Nézd a tökfii- liót..kezdetű sláger dallama, s a drót is csak azért nem pirult el az interjútól, mert a hanghullámok az űrben drót nélkül terjednek.)

*

Máig sem tudom, hogy ál- m od tarn-e az egészet, vaav...'

(benedek)

ne, hogyne 111 Tessék nyugodtan elővenni a feljegyzéseket.

ILLETÉKES: Nos, hát kérem. Mi felkészültünk, mint mindig. Harminchárom százalékkal több virsli várja a fogyasztókat, mint az előző év azonos időszakában. Folyóborból 50 százalékkal nagyobb a választék, ék mintegy 27,3 százalékkal többet csapolunk. Sörből 12 százalékkal többet kínálunk vendégeinknek, mint tavaly. És így tovább. Mindenből több százalékos emelkedés mutatható ki a tavalyi fogyasztáshoz képest.

RIPORTER: Nagyszerűek,

lenyűgözőek ezek az adatok! Lesz hát mit enni és inni Szilveszter éjszakáján, lesz mire költeni havi keresetünket. A test táplálékán kívül bizonyára a szellemiekről is gondoskodtak.

ILLETÉKES: Egy pillanatra, elvtársam ... A másik feljegyzést kell elővennem... Ez az!... Szilárd meggyőződésünk, hogy az úgynevezett műsorok csak zavarják a pihenő dolgozók szilveszteri szórakozását. Olyankor a dolgozók szórakozni akarnak, és nem kell a kikapcsolódó ember agyát mindenféle szellemi izékkel, műsorokkal, meg

(Ethangzott valaha, valahol a Szilveszter előtti napokban egy rádió-adó műsorában. Beszélgetnek: a riporter és az interjúalany, aki ez alkalommal ki is lehetne más, mint a szilveszteri időszakban legeslegilletékesebb, a vendéglátó- ipar szószólója.)

RIPORTER: Kedves hallgatóim! Még egyet-kettőt alszunk, és új esztendőre fordul a kalendárium lapja mindazon irodákban és egyéb munkahelyeken, ahol a takarékossági szempontok teljes mellőzésével azokat beszerezték, vagy ahol a koope- ráns cégek jó előre kinyomatták, s ha mór megvan, szétajándékozták. Nos, közeleg az új esztendő, de közbeesik még Szilveszter napja, amikor a lakosság apraja és nagyja vidáman búcsúzik a búcsúzótól és köszönti az új esztendőt. Így van ez minden évben, így lesz most is. Es, hogy a vidámság biztosítva legyen, arról gondoskodik a vendéglátóipar tisztes dolgozóinak népes serege. Ez ügyben kerestük fel Illetékes Kartácsát, hogy tájékoztassa kedves hallgatóinkat a szilveszteri felkészülésről. .. Tessék csak hagyni, majd én tartom a mikrofont... HogyRádió-interj űról álmodtam

Nők az iskola padjaiban

Ä sátoraljaújhelyi járás termelőszövetkezeti lányai, asz- szonyai ötvenhét munkacsapatba tömörülve vettek részt áz elmúlt évben a járási és a megyei szocialista versenymozga- lomban. Együttesen 1381 ka- tasztrális hold kertészetben és szántóterületen 2 millió 200 ezer . forintnyi, terven felüli összeg elérésére tettek felajánlást

De nemcsak künn, a határban álltak helyt a most. lezárult gazdasági évben, hanem ilyenkor, a téli hónapokban bent a tantermekben is tovább öregbítik jó hírüket. A járás termelőszövetkezeteiben ugyanis 1100 nő vesz részt ez idén különféle tanfolyamokon: politikai szemináriumokon, termelőszövetkezeti és nötaná- csi akadémiai előadássorozatokon. További 115 azoknak a lányoknak és asszonyoknak száma, akik mezőgazdasági, szakmunkásképző tanfolyamon^ tanulnak. Ricsén. Sárospata-n kon, Cigándon, Tiszakarádonn és Pálházán rendeznek szá-n mukra általános növényte’-a mesztési, kertészeti lanfolya-n mókát k

A részvevők közül egyesek G mar harmadéves hallgatók, s[j tavasszal záróvizsgát tesznek.rj oklevelet kapnak, hogy mintf) képzett szakmunkások gyü-p mölcsöztessék a tanfolyamo-n kon szerzett tudásukat sajátrí maguk és a közösség hasznára, rí

H müezziii nem használhat magnetofon!

Törökországban miniszterid rendelettel megtiltották ac müezzineknck, hogy. feang-p szórókkal és magnetofon be-C rendezés segítségével hívjáko imára a hívőket. A müezziiv-V nek a régi tradíciókhoz hívenn fel kell mászni a minaretß lépcsőjén, egészen a Serefc[j nevű körbefutó erkélyig, ésC onnan hangos szóval kell el-“ mondania az imára hivó sza-p oakat. p

Isztambulban utóbbi időbenC sokan szóvá tették, hogy aC müezzinck naponta ötször C magnetofon szalagról, hang-G szórók útján közvetítik aC szózatot, és ráadásul megen-C gedhetetlcn módon emlék-\j tárgyakat árusítanak a turis-[j iáknak. G

A rendelet értelmében,G ezentúl a müezzinek felette-ú se, a muftia. súlyosan meg-p bünteti azt a müezzint, továbbra is a modern techni-U ka segítségével tesz elegetC e(jyházi feladatának. 1

évi osztályozáskor. A kudarc után el is vitte nagybátyja Kisújszállásra, ahol újra jó. tanuló lett. A pataki „tragédiáról” egyébként így emlékezik meg: „Bizony megesett: 1896. karácsonykor három öreg sze- kundát vittem haza szegény szüleimnek, az első diligencia remekléséül.”

így hát csak a régi „hagyo- ■ mányolró felújításának számít most a félévi osztályozás idő-: pontjának előbbre hozatala. A tantestületek ezen a héten megtartják az osztályozó értekezleteket, s az osztályfőnökök a téli szünetet követő első tanítási napon, január 10-én értesítik a szülőket az ellenőrző- könyv útjár. a tanulók félévi i tanulmányi előmeneteléről.

Az évtizedek óta gyakorolt szokástól eltérően ebben a tanévben nem január végén, hanem a karácsonyig bejegyzett feleletek alapján ezen a héten tartják a félévi osztályozást az általános-' és középiskolákban.

Egyébként ez nem új dolog, hiszen 60—70 esztendővel ezelőtt is karácsonykor osztották ki a félévi bizonyítványt a diákoknak. Utalást találunk erre plédául Móricz Zsdgmond önéletrajzi írásaiban is. A kiváló író a sárospataki kollégiumban végezte a gimnázium IV—V. osztályát, jó eredménnyel, de a VI. osztályban, 1896-ban, tehát kereken 70 esztendővel ezelőtt három tantárgyból: latin, görög és német nyelvből megbukott a fél- i

Félévi osztályozás az iskolákban

Kukások