Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-06 / 4. szám

is tej törtök, 1966. január 6. ßSZAKM AOY ATTORS7, AG 3 Nehéz igazság íoS :n-: ár­án, 02 io* Ti", ünt és l a em ck, ?rl­iilt íek és iát. az rcl int­ezt [ja. irk eg: dk, tus 41­fgy me és tet ni- a tor i bb ki' tói, >gV be­les io- ak, lik > »# De ez csak az egyik — bár nagyon fontos! — igazság. A gazdasági utak, áramerek tisztogatásán kívül számos em­beri, morális ok is indokolja az ár- és bérkorrekció megér­tését. Ez az intézkedés nem érinti kedvezőtlenül a kisjövedelmű családokat. Sőt, éppen ellen­kezőleg! Kedvezően hat majd ki életszínvonaluk alakulásá­ra. Mert maga az intézkedés nem azt jelenti, hogy az állam több bevételhez jut, hogy nö­vekszik a nemzeti jövedelem, hiszen minden áremelésből számított forint visszajut a la­kossághoz árcsökkenés, csa­ládi pótlék, fizetés- és nyug­díjemelés formájában. Még egyszerűbben: nem jövedelem elvonásról, hanem jövedelem átcsoportosításról van szó. Ehhez szükséges azok megér­tése, akiket az intézkedés ked­vezőtlenül érint. _ _ imondatlanul is nyíl­ja vánvaló volt, hogy az S\ utóbbi évek során egyes társadalmi cso­portok, rétegek magasabb jövedelemhez jutottak, élet- színvonaluk aránytalanul ma­gas volt más rétegekéhez ké­pest. Pontosabban: azok jö­vedelme volt magasabb, akik helyzetüknél fogva tudomá­nyos képzettséggel, társadal­mi ranggal stb. rendelkeztek. Azok fizetése viszont csak las­san emelkedett, akik több fizikai megterhelést, anyagi lemondást vállaltak a szocia­lista társadalom építésében. Egyszóval: o munka neheze hárult rájuk. Mindannyian látjuk, amint az építők kora reggel, esőben, hóban dolgoz­nak — jövedelmük pedig eny­hén szólva is: kevés. Talán akadt a, magasabb fizotésűek között valaki, aki valaha is megirigyelte a raktári mun­kást? Tudjuk azt is, milyen fárasztó az ügyeletes ápoló­nők és orvosok munkája, akiknek nem volt és nincs is magánpraxisuk, s közülük so­kan nem fogadtak cl „borra- volót” betegeiktől. A több- gyermekes családok pótléká­nak növekedését minden jóér­zésű ember helyesléssel fo­gadta, hiszen a gyermekneve­lés nagy gondot ró azokra, akik a család létfenntartásán fáradoznak. És nem szabad a példákból kihagyni azokat a nyugdíjasokat sem, akik a postás érkezése előtt filléres gondokkal küszködnek. Hely­zetük a szocialista társadalmi viszonyok között nem oldható meg alamizsna-osztással — határozott intézkedéssel, kell enyhíteni helyzetükön. kialakulóban levő ár- és bér­korrekciót. Sőt, ezen túl se­gítsenek abban is, hogy a leg­szélesebb társadalmi rétegek megértsék az intézkedések he­lyességét, meglássák annak valóságos társadalmi értékeit. Igenis, elsősorban tőlük vár­ja a párt- és a kormány intéz­kedéseinek magyarázását, tő­lük, akiket felelős állással bí­zott meg, s jövedelmük még az ár- és bérintézkedés után is ehhez igazodik. Az össztársadalmi érdeke­ket szolgáló ár- és bérkorrek­ció elsősorban az alacsonyabb jövedelműek helyzetén kíván segíteni, a magasabb kerese­tűek rovására. De az utób­biak teljes megértését joggal várja el társadalmunk. És máris szükséges felfi­gyelni és őszintén szóvá ten­nünk helytelen jelenségeket. Két példát említek. Az egyik közvetlen ismerősömmel tör­tént, aki neves orvoshoz vitte el gyermekét, s miután a vizs­gálatért száz forintot fizetett, még egy megjegyzést is ka­pott — ráadásnak. „Február­tól többet kérek — mondta a neves specialista —, merthogy jön ez az új rendelet..." A másik példa: Miskolc egyik kultúrintézményének vezető­je fizetésemelést kapott „jó­indulatú” feletteseitől, hogy a progresszív nyugdíjjárulék miatt ne csökkenjen eddigi jövedelme... Az ár- és bérkorrekció őszinte, helyes intézkedés. Szo­cialista öntudatra apelláló in­tézkedés, mely igyekszik egyensúlyba hozni egyes tár­sadalmi rétegek életszínvona­lát és megszüntetni az arány­talanságokat. Éppen ezért nem engedhető meg, hogy kijátsz- szák, megcsúfolják, hiszen szükségességét szocialista fej­lődésünk érdekei követelik. egértést és helyeslést vár az intézkedés — és természetesen a társadalmi értékek, a nemzeti jövedelem szaporí­tását, mely végezetül is élet- színvonalunk egyenletes eme­lésének lef" mtosnbb és egye­düli alapja. Hiszen rendeletet rendelet korrigálhat, kibővíthet, meg­szüntethet, de a népgazdaság erejét csupán a megtermelt értékek növelik. Baráth Lajos Uj étkezde M Korszerű üzemi étkezdében és modern konyhában többszáz gépgyári dolgozó étkezik. Ilároiii nap alatt csakncsn háromezer tonna pátércct termeltek Rudabánya legnagyobb külszíni fejtésén delmeskedtek az időjárás ras- hézségei felett. A műszaki és fizikai dolgozók közös össze­fogásával az új év első napján 837, másnapján 848 és a harma­dik napon pedig már 1360 ton­na pátvasércet küldtek a dú­sítóműnek. így az új év első három napján a dúsító teljesí­tette tervét és a 23 százalékos ércből 41—42 százalékos vas­tartalmú ércét dúsított, ame­lyet a hazai kohászat már gaz­daságosan hasznosíthat. Az új külszíni bánya előre­láthatólag az év végére mór egymaga ellátja nyersanyaggal a dúsítóművet és 1975-ig a mintegy négymillió tonna vas­érc és a további négymillió köbméter föld kivétele, illetve letakarítása után a fejtés mélysége eléri a 100 métert, s így a rudai hegyen újabb mes­terséges völgy keletkezik. Rudabánya külszíni fejté­sein a legidősebb dolgozók sem emlékeznek ilyen enyhe, sáros télre, amilyen az új­esztendőben köszöntötte őket. A Vilmos bányamezőben, ahonnan az elkövetkező tíz esztendőben mintegy négymil­lió tonna vasércet fejtenek, az ünnepek alatt is dolgoztak, hogy a vasércdúsítómút meg­felelő mennyiségű nyersanyag­gal lássák el. Ebben a napfé­nyes bányában több mint 4.5 millió laza meddő letakarítá­sa után az elmúlt év őszi hó­napjaiban érték el az 50 mé­ter vastag, egybefüggő pátérc- tömzseket A jóminőségű érctelep kibá- nyászására lépcsős munkahe­Mindezekhez szükséges, hogy? a nagyobb keresetűek megér- m téssel, egységes közgazdasági • koncepcióval és emberi vetü- * létében vizsgálják a jelenleg» A növényvédőgépek téli tárolása Ahogy sí tsz-ísfig- Istája Síiért mérle"hiányos a bodrogsicgi fss ? yr-) gyre reálisabbak azok a viták, amelyek már a ■JLjj karácsonyi ünnepek it. előtti napokban meg- ezdodtek országszerte. Ter- tré?xelesen az ar" c:s bérintéz­kedésekről van szó. Hetek óta in • ez’ mi-'S áz is lesz jó A gyakori számolgatások (egyének és családok dnf i,n^tt számvetésére gon- .k itt elsősorban) ma már i??.. *indannyian tisztán lát- í. , miért szükséges az ár- és ?rre.kció> tulajdonképpen , érint kedvezőtlenül és kiket kedvezően. Azokhoz akad néhány sza- »unk, gondolatunk, akiket cdvezötlcnül érint ez az in- zkedés. A nagyobb keresetű, magasabb jövedelmű családok- z, mert mi tagadás, őket ked- ezotlenül érinti az ár- és bér- Azt is felesleges ta- hogy közülük sokan elé­gedetlenül fogadták a kor- any bejelentését. Elégedet- “dnségükben van valami ter­1,.??zei;es, hiszen jövedelmük csökkenéséről van szó, más lii?vaV lemondást kérnek tő- c> igényeik csökkentését, s megszokottról való lemon­. , ,t Ée éppen clégedetlen­eaesük, nemtetszésük indít­ja el a gondolatsort. Elégedet- ensegük elégedetlenséget szül gondolkodó emberben, sőt, tyan érveket, amelyek talán epesek meggyőzően hatni azokra is, akik az individuális rdekeken túl közösségi, tár- adalmi, nemzeti felclősségér- zettel rendelkeznek. , Akiket kedvezőtlenül érint az ár- és bérkorrekció, azok italában felelősebb beosztás­án dolgoznak társadalmunk­ban, szocialista rendszerünk- ban. Az most mindegy, hogy tudományos munkakörben, avagy egy intézmény, üzem Vezetői posztján, de az is le­het, hogy mint kisiparos szá­mít magasabb keresetűnek. Az is valószínű, hogy kvalifikált­sága révén nagyobb társadalmi ranggal rendelkezik,, hiszen a társadalomban elfoglalt állása, feladatköre erre utal. Tőlük kell ezúttal nagyobb mcRértést kérni a kormány cl- natarozásához. Lehet, hogy 0es/San hangzik> de szüksé­7»-T-ehóz igazság, mert jő- I \j védelmük csökkené- -k V séhez kérjük az elége- dettséget, beleegyezé­süket, megértésüket, mint aho- fyaa .az is nehéz igazság, hogy .“ kérni kell. Sajnos, közü- k sem latja mindenki, hogy lev^Cg jelenleg is érvényben f .,°. hér- és árviszonyokon a valóság, és hogy ezek & tat jelenthetnek a szocializ- as. építésének gazdasági és ralis áram-ereiben. Ez pe- gáb naey veszélyt rejt ma­lyeket alakítottak ki, a ter­melést a rakodástól — a szál­lításig gépesítették és a fejté­seken a legjobb dolgozókból brigádokat alakítottak. Az új esztendő első napjaiban azon­ban a lehullott csapadéktól, az enyhe időjárástól és a hóolva­dástől keletkezett sártenger sok nehézséget okozott a bá­nyászoknak. A rakodó és szállító beren­dezések a sárban nehezebben mozogtak és könnyen meghibá- sodtak, a napfényes bánya legalsó szintjén pedig állandó­an szivattyúzni kellett a hegy­oldalakról leömlő vizet, ne­hogy elöntse a munkahelyeket. A bányászok azonban mint már annyiszor, most is győze­— A legfőbb baj az volt, hogy belefogtak mindenbe, még a harangöntésbe is. Hát így nem lehet eredményesen gazdálkodni, meg ennyi min­denféle vezetővel sem. De mondom, most már valahogy helyrejöttünk volna, ha ez a nagy víz nincs. — És ha sikerül majd való­ban helyrejönni, kilábalni az adósságból, mérleghiányból, akkor hogy lesz a munkaegy­séggel? Segítség is fielt — Azt én előre hogy tudhas­sam — óvatoskodik Rácz Já­nos. — Meg aztán én csak egy ember vagyok.1 ráadásul a leg­fiatalabb azzal az 52 évemmel. Mert ez is baj, hogy öreg a tagság, odavannak a fiatalok az iparban. Hát igen. ez is baj, az is baj. De ezeken a bajokon még­is maguknak a tsz-tagoknak kell segíteniük, a közösség okos gyülekezetének, a közgyű­lésnek. Ha a jövőjüket meg akarják alapozni, márpedig nem lehet kétséges, hogy ezt akarják, akkor ne azon vitáz­zanak, hogyan vehessék be a feles szőlőművelést, hanem azon, hogyan szilárdítsák meg a munkafegyelmet. hogyan szerezzenek tekintélyt a mun­kaegységnek. A jelenlegi tsz- vezetöség igyekszik is beve­zetni a helyesebb gazdálkodási módszereket, de ebben az eset­ben nanv nyomatékkel kell szó­vá tenni, horv a járási tanács adjon nagyobb segítséget a bodroeszegieknek. Mert, bi­zony, tapasztaltuk, hogy a bod- r >es-o"i problémákat szíveseb­ben intérik el orv kézlegyin­téssel. mondván, hogy azok ott nehéz emberek. Adamovics Hona hogy amióta új elnök van, va­lamivel jobban mennek a dol­gok. — Ha most nem lett volna az a nagy víz, jobban állnánk. Ilyen szép még tán spha sem volt a szénánk, mint ez évben. Mind odalett. Elvitte a Bod­rog. Ismét az elnökre tereli a szót: — A jó vezetés sokat számít ám. Volt nekünk olyan elnö­künk is. aki azt mondta, ha egy öregember megállította az utcán: mit állít meg engem, jöjjön az irodába, ha baja van. Hát így, kérem, nem lehet fa­lun beszélni a néppel. Mert, ugye, az elnök ne csak az iro­dában legyen elnök, hanem mindenhol. Rátérünk a kényes kérdésre is, a munkaegységre, amiből Rácz Jánosnak sincs több húsznál. — Annak sora van, miért nem kedves nálunk a munka­egység. — Akkor sorolja. — Hát. kérem, de ezt így tessék feljegyezni! Hogy csak a magam példáját említsem, nekem 1961-ben 360 munka­egységem volt. Egy fillér nem sok, de annyit se kaptam utá­na. No, jön a következő év, a zárszámadás, s kaptam 104 fo­rintot. Abból négyet megittam, 100-nt az asszonynak adt-’m, s azt mondtam: itt van az évi keresetem, így jött ránk 1963 Akkor azt mondtuk, dógozzunk részibe, úgy m-runk is lát­juk. miből mi van. Eltöpreng kicsit, aztán foly­tatja: a tizedik tsz-elnök a Petőfi­nél. Mit mond a Ráes-hasaspnr ? Bekopogtattunk, csak úgy találomra, az egyik tsz-tag otthonába. Miben látják ők az évenként visszatérő mérleghi­ány okát? — Oka? Minden évben meg­volt — mondja Rácz Jánosné. — Egyik évben a marha, az­tán a disznó, megint máskor a pulyka ütött be rosszul. Mert mindennel kísérleteztek, de nem vált itt be semmi. De hogy is válhatott volna, ami­kor volt úgy, hogy hatezerért vették a marhát és kétezerért adtak túl rajta..* hát így nem is lehet.. 3 — Úgy volt az a sertéssel is — erősíti meg felesége szavait a házigazda —, hogy könnyebb volt, mikor elad'uk, mint ami­kor hízónak beállítottuk. ' Rácz János tsz vezetőségi tag, néhány hete az ellenőrző bizottság elnöke. Joggal kér­dezzük hát tőle, szerinte mi lenne a kivezető út? — Véleményem szerint — mondja hosszas megfontolás után —, nem kellene ide pél­dául juh. — Régebben foglalkoztak juhászattal az egyéni gazdák? — Éppen ez az, hogy Bod- rogs^egiben soha sem állhatták a juhot. A szarvasmarha te­nyésztéshez értenek az itteni­ek. Azzal kellene foglalkozni főleg. Mont a rí* is h'brís mit Elmondja Rácz János azt is, A Petőfi Tsz nem nagy, csupán negyvenöt tagot szám­lál. Földterülete sem túl nagy, >de szőlőjük is van, s ez azt je­llenti, hogy a tagok jövedelme nem éppen rossz. A főkönyve­llőnővel kiszámítottuk, csak úgy nagyjából, két tsz-tag évi keresetét. Az egyiké 26 280, a másiké 18 561 forintot tesz ki. A tsz. hat éve mérleghiánnyal küzd. Próbáltuk keresni ennek okát. Jó, dolgos nép lakja a falut, miért hát ez a kísértő lemaradás? Tavaly 17 forint volt egy munkaegység értéke, erre az évre csak 7 forintot terveztek. Ennél valamivel több lesz, de még így is na­gyon kevés. Az eddig elmondottakból nyilvánvaló, hogy a tagok jö­vedelme nem a munkaegység­ből származik. Nem is beszél­ve róla, hogy munkaegységre az elnök dolgozik, meg a köny­velő, n pénztáros, a raktáros, s néhányan az állattenyésztés­ben. Van olyán tsz-tag, aki eb­ben a gaze^asági évben még egyetlen munkaegységet sem szerzett, a többségnek másfél, néhánynak öt-tiz bedolgozott munkaegysége van. Miből adódik akkor a tagok jövedelme? Az igen elterjedt, mondhat­nánk, itt egyeduralkodó ré- szesművelésböl. Nem is a har­minc, hanem a negyven szá­zalékos az elterjedt, de most arról beszélnek a tagok, ho'y jövőre csak felesbe hajlandók a szőlőt megművelni. — Nálunk a háztáji is egy “ hold, s ez nem függ semmitől * — mondja Patonai József, aki A meghajtó gumitextil ék­szíjakat meg kell lazítani. A gépet gázolajjal történő kon­zerválás után, ha erre lehe­tőség van, zárt, fedett he­lyen, bakra állítva tároljuk. Ha ez nem lehetséges, a gyár által tartozékként szállított ponyvával kell letakarni. Az a tsz, amely növényvé­dőgépét nem saját műhely­ben kívánja megjavítani és javítási igényét még nem kö­zölte, a javítási szerződési haladéktalanul kösse meg a kijelölt javító vállalattal, a Felsőzsolcai Gépjavító Állo­mással. A kellő módon letisztított gépet a gépjavító állomás ál­tal megadott határidőre, an­nak telephelyén kell átadni javításra. Szükséges, hogy a gépeket összes tartozékalva együtt adjuk javításba. A háti permetezőgépeket gondosan kimosva, tartozékai­val együtt, fagymentes helyen tároljuk. A réz alkatrészek­nek a hideg miatti zsugoro­dása ugyanis repedést, törést okozhat. Azok a termelőszö­vetkezetek, amelyek saját műhelyben javítanak, a szük­séges alkatrészeket haladék­talanul rendeljék meg a me gyei AGROKÉR vállalatnál hogy azt időben megkapják. Megyei Növényvédő Állomás Miskolc. A növényvédőgépek üze­meltetése régen befejeződött, özonban a téli tárolásra, saj­nos, sok helyen kevés gondot fordítanak. Gyakori látvány ®gy-egy tsz udvarán a nö- Vényvédőszerrel szennyezett, Rozsdától vöröslő, leeresztett Komikkal álló gép, mely egész főien át ki van téve az időjá­rás, a korrózió és a szenna­iad ványok pusztító hatásának. Növényvédőgépeink szak­szerű téli tárolásával meg­hosszabbíthatjuk azok élettar­tamát, csökkenthetjük javítá­st költségeit. Ennek .megva­lósításához szeretnénk segítsé­get nyújtani néhány gyakor­it! tanáccsal: Ha a gépet csak a tavaszi munkák megkezdése előtt já­ratják, téli tárolás előtt ala­pban meg kell tisztítani a búrtól és a szermaradványok­tol. Szükséges a gép tartá­lyának, szivattyújának és cso- r^otékcinek alapos átmosása, öblítése, valamint a portar- fóny száraz levegős kifuvatá- is. Mosás után víztelení­tői kell a tartányt, a centri­fugál, vagy magasnyomású szivattyút, mert a bent ma­radó víz megfagyva kárt okoz ®z alkatrészekben. A meghaj­tó görgősláncokat le kell sze- mlni, pertóleumban kimosni, majd olajba mártva, a gép többi tartozékával együtt szá- “oz, pormentes helyen tárolni.

Next

/
Thumbnails
Contents