Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-05 / 3. szám
Szerda, 1966, január IÜSZAKMAGYARORSZAO KI ÍRT in—"—1 ezúttal nem szellemi labdajátékot II— clm | takar. Nem tanáros pedantermval megkomponált kérdések hatolnak most be az olvasó ismeretvilágába, irodalmat, földi ajzot, történelmet firtató szándékkal. A ki írta? kérdés tulajdonképpen társadalmunk legkülönbözőbb rétegein, legkülönbözőbb időszakokban áthatoló rezonancia. Kellemetlen akusztikájú kérdés, amelynek alanyai minden alkalommal a megbíráltak. Esztendők óta törvény biztosította lehetősége és kötelessége országunk állampolgárainak a visszás, nemtetsző jelenségek felfedese. Vannak, akik kiszolgáltatottságuk révén e jogukat csak Anonymusokkcnt gyakoroljak, de szép számmal akadnak nyílt, bátorhangu bírálók, a bírálat minden sorát nevükkel es ' lakcímükkel jegyző állampolgárok. , A sajtó, természete szerint, az elmúlt év- . tizedek alatt a többi között kapott egy olyan i megtisztelő feladatot is, hogy ápolja a tömeg- j* kapcsolatokat, érzékenyen reagáljon a dolgo- , zók által felvetett gondokra, s viselje sorsat a , bejelentéseknek, járjon utána a közügy rang- , jára emelkedő egyéni gondoknak. i E funkció gyakorlása közben, s a bizalom ! jeleként is sok panaszos levelet kapunk. S ha i megindulunk az igazság kiderítésére, illetékes • helyeken a megbírált intézményeknél elmond• juk a panaszt, az első kérdés, amivel szemközt ■ találjuk magunkat: ki írta? ' Esztendőkkel ezelőtt levélből tudtuk meg, , hogy az egyik művelődési otthon igazgatója • presszózik, iszik, s alig találják munkahelyén. 1 Az italozásba gyakran bevonta közvetlen feletteseit is, ezért, amikor a bejelentés nyomán , a szóban forgó felettesek ajtaján kopogtattunk: nem az volt a válasz, hogy a vád hely- lyel-közzel igaz, hanem élesen csattant a kérdés: ki írta? Tudomásunk van arról is, hogy a megbírált intézmény, figyelmen kívül hagyva a bírálat jogosságát, kinyomozta a levélíró személyét, s alapos dorgálásban, zaklatásban részesítette: miért kellett erről a sajtót értesíteni. Nemrégiben egy-két iskoláról írtunk bíráló szavakat: az informálókat szigorúan felelősségre vonták. A ki írta mellé tehát egy másik sztereotip kérdés párosul, a ki mondta. Arra még nem volt példa, hogy a hibák feltáróját dicséretben részesítették volna, mondván: köszönjük, hogy felhívta figyelmünket már intézkedtünk is. Arra viszont bőven akad Példa, hogy a bírálókat, a bejelentőket kíméletlen zaklatásnak vetették és vetik alá. A Minisztertanács legutóbbi közleményében a következőket olvashatjuk: „A dolgozok lep- jenek fel nyílt bírálattal a gyorsabb fejlődést akadályozó hibákkal és fogyatékosságokkal szemben, ne tűrjék meg sehol a felesleges kiadásokat, a pazarlásokat.” 7 17" és bátor fellépés kritériuma az, A "y*11 hogy mindenütt nagyobb jogvédelmet, emberi megbecsülést kell biztosítani azoknak, akik nyíltan fellépnek a hibákkal szemben. A fondorlatos bűnbak-keresés az emberek többségét elrettenti az őszinte bírálattól. A „miért kellett a sajtót értesíteni?” kérdés nemcsak a bírálókra sértő, hanem a sajtó munkatársaira is, mert a magyar újságírás nem a mindenáron való leleplezést tűzte zászlajára, hanem az a célja, hogy a párt kívánságának, a nép igényeinek megfelelően mind hitelesebben felderítse az igazságot. A ki írta?, ki mondta? kérdéseken alapuló bűnbak-kercSás nemcsak az olvasók és a sajtó viszonylatában létező probléma. Széles köre és tábora van ennek: fél halkan tett bíráló megjegyzések személyeinek kikutatása, vagy a felettes szerveknél elmondott jószándékú, őszinte tényfeltárás forrásainak kikutatása napirenden levő gyakorlat. Egy mérnök ismerősünk lassúnak tartotta vállalatánál az ügymenetet, s mivel ennek meggyorsítására vonatkozó többszöri javaslatát elutasították, felsőbb szervekhez fordult. Munkájában, egészen véletlenül, félév alatt annyi hibát találtak, hogy nem bírván a sze- lurozást, munkahelyet változtatott. A bűnbak-keresés néha a nevetségességig fajul. Egy kritikai (nem cserélték ki a tejcsárdában az ízléstelen és egészségtelen csorba poharakat) levél íróját oly sokáig nyomozták, hogy végérvényesen megfeledkeztek a poharak kicseréléséről. I ~T , i - I gyávaság, az összetartás A nicglapulo [ hiánya, a társadalmi figyelem lanyhulása bölcsője a ki írta?, ki mondta?-elmélet tenyészetének, növekedésének. Sajnos, a névtelen levelek száma egyre szaporodik. Ez arra enged következtetni, hogy a közös összefogás még nem elég erős az egy személyi, vagy két személyi nemtörődömség és fennhéjázás ellen. Az egyes ember fél a nyílt bírálattól, de ha támogatói akadnak, nem érheti sérelem. Egy embert könnyű raf- finált módon sarokba szorítani, de tízet, húszat már kevésbé. Ha mind jobban érvényt szerzünk a Minisztertanács legutóbbi dokumentumában megfogalmazott felhívásnak, amely a közös, nyílt, bátor bírálókészségre hívja fel a munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, akkor zsugorodik a lehetőség a bűnbakok megkeresésére, s a hibák ily módon történő eltusolására. " v Párkány László Falusi dolgainkról: Az árrendezés és a fain _ _apjainkban kétségtele- /\J nül az egész orszádot Y érintő árrendezések foglalkoztatják a közvéleményt. A vélemények ter- : mészetesen megoszlanak. Ez J természetes, hiszen egyik áruféleség fogyasztói árának emelkedését sem fogadja senki ovációval. Az is bizonyos azonban, hogy alig-alig akad becsületesen dolgozó ember, aki ne ismerné be önmagában, hogy a | változtatásokra azért van szükség, mert csak ilyen módon I kerülhetők el a későbbi, még 1 nagyobb zökkenők. Illetve, csak ilyen módon lehel biztosítani, hogy a holnap fejlődést és ne csalódásokat hozzon. Nem kétséges, hogy az olyan megjegyzésekben: „ezt eselleg korábban kellett volna már”, van sok igazság. És tanulságul szolgálhat a jövőre nézve. Végső soron azonban a jelenlegi negatívumokat csakis a jövőben végzett becsületes, az eddiginél eredményesebb munkával és valóban ésszerű tervekkel, kalkulációval, bizonyos, a társadalmon belüli aránytalanságok megszüntetésével lehet és kell nekünk, mindnnnyi- unknak pozitívvá formálni. Munkával, alkotással, teremtéssel! _j7. egyaránt érvényes #Y iparra, mezőgazdaság- I J ra, pedagógusokra, tervezőkre. Korántsem az olyan megnyilvánulások tehát a jók, a célravezetők, amelyek egyéni szemszögből számolgat- I nak. Tagadhatatlan, manapság I igen sokan szidják a falut, mondván: „no, ismét a parasztok, a tsz-tagok jártak jól. Emelték a hús, a sertés, a szarvasmarha és más mezőgazdasági termelvények felvásárlási árát. Hát igazság ez?!” S hogy ilyen vélemények vannak, annak a korábbi helyzet nem reális ismerete, végső soron a nem megfelelő tájékoztatás és tájékozódás az oka! Ha nem így lenne, a közvélemény többsége tudná, hogy a korábbi évek árviszonyainak folytatása, a korábbi közgazdasági számolási és fizetési rendszer néhány éven belül csődbe juttatta volna a termelőszövetkezeteket. És elsősorban a rossz adottságokkal rendelkező közös gazdaságokat. Ez feltétlenül azzal járt volna, hogy az élelmiszertermelés nem emelkedne, hanem csökken. A számok törvénye nem tévedhet. S a számok azt mutatták: a mezőgazdaságban általában többe került bizonyos élelmezési cikkek megtermelése, mint amennyiért az állam felvásárolta. A számok azt mutatták, hogy a nagyüzemi gazdálkodás megteremtőéihez adott, vásárolt gépek, elsősorban az erőgépek, végső soron nem voltak gazdaságosak. Az irreális, a magas eladási ár miatt nem lehettek gazdaságosak! Kiderült, hogy az erőgépekért kifizetett összeg minden száz forintja csak nyolcvan forintot hozott a tsz-gaz- daságoknak, tehát húsz forintot minden „kapott” száz forintra ráfizettek. így a tsz-ek egyre inkább eladósodtak volna. S az ilyen út nem lehet járható, ez nem az egyenletesen felfelé ívelő fejlődés útja. így azután, bár mennyiségileg a mezőgazdaság évről évre több élelmiszert termelt, a közös gazdaságok gazdaságilag nem erősödhettek, nem gyarapodhattak. Ahol jók voltak az adottságok, ott a korábbi hitelek csak igen lassan realizálódtak. Az olyan helyeken viszont, ahol a ' táj- és n talajadottságok rosszak, csak a hitel nőtt. Avagy, itt van a gyenge termelőszövetkezetek, a lejtős, kedvezőtlen viszonyok között dolgozó közösségek helyzete. Nem kevés, Borsod megyében 60—70 százaléknyi a lejtőn gazdálkodó tsz-ek arányszáma. Az itt dolgozó tsz-tagság két- szerannyi munkával csak feleannyit termelt, mint a jól gazdálkodó, jó adottságokkal rendelkező közösségek tagjai. Vajon hogyan érvényesülhetett volna ilyen körülmények között a szóéi "lista jellegű bérezési. jövedelem riasztási rendszer? Sehogy! Illetve, csak az adott tsz-közösségen belül érvényesülhetett. Márpedig annak egy egész társadalmon belül kell érvényesülnie. Ezek tették szükségessé, követelték a reális alapon történő számolást. Nem igaz persze az, hogy a felvásárlási árak változása egyik napról a másikra megduzzasztja a tsz-tagság, a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmét, életszínvonalát. A magasabb felvásárlási ár feltétlenül a többtermelésre ösztönöz majd valamennyi közös gazdaságban, s erre a népgazdaságnak — hiszen a legtöbb clelmiszerféleség jól értékesíthető exportcikk —, nagy szüksége van. Ugyanakkor a kapott magasabb ár több mint háromnegyed része a hitelek törlesztését, az önálló beruházásokat, a közös vagyon, közös gazdaság fejlesztését szolgálja majd. Csak kisebb része növeli a mezőgazdaság dolgozóinak jövedelmét, életszínvonalát, amely a valóságban eddig sokkal kisebb miértékben emelkedett, mint az országos átlag, illetve, mint a más területen dolgozók életszínvonala, T ermészetesen a változásokkal párhuzamosan nő a termelőszövetkezeti vezetők, a tsz-tagság felelőssége is. Éppen ezért a hozzáértésnek, a rátermettségnek, a fegyelemnek a korábbihoz mérten feltétlenül változnia, javulnia kell, ha a tsz-közösség azt akarja, hogy erősödjék, gyarapodjék. Igen sokat kell viszont még kinek-tönek azon gondolkoznia, • arról beszélnie, hogy ezek a változások korántsem hozhatnak úgy eredményt, ha félreértelmezésből, rossz nézőpontból elemezve, ellentéteket szül a gazdasági, a termelési ágazatokon, az országon belüL Ahhoz, hogy a mezőgazdaság további munkája eredményes legyen, továbbra is szükség van a munkásosztály és a parasztság egyetértésére, eevmás segítésére. Enélkill a fejlődés, a boldogulás nem sikerülhet! Barcsa Sándor Termőre ^ fnk A Meteorológiai Intézet jelenti 1966-ra dunk, hajlandók lennénk | akár a csecsemőkkel is szerződést kötni, hogy a szövetkezet örömmel fogadja őket, ha felnőnek... Tovább [avulhatnának a lehetősének C1 Érik az egyesülés lehetősége is. A borsodgeszti Uj Élet Termelőszövetkezet ugyanis hasonló adottságokkal rendelkezik, ott is éppen olyan jól megterem a szőlő és a gyümölcs, mint Sály határában, és a két termelőszövetkezet vezetősége 1964. május óta közös. A gazdálkodás még nem. De ha egyesülne a két termelőszövetkezet, négyezer hold területen tovább javulnának a gazdálkodási lehetőségek és a feltételek is. Bor- sodgeszt határában szintén telepítettek őszibarackot az elmúlt években, összesen 130 holdon és száz hold szőlőt is. Ha egyesülnének, 360 hold őszibarackossal, 250 hold új telepítésű szőlővel és 60 hold szilvással rendelkezne a megnagyobbodott termelőszövetkezet. És vannak még továb bi telepítési lehetőségek is, mert mindkét falu határa kiválóan alkalmas szőlő- és gyümölcstermesztésre. A sályi völgyben van egy halastó is. Ezt egy bővizű patak táplálja. A geszti völgynek szintén van vize. A szőlő- és gyümölcs-kultúrán kívül nagy lehetőségeket kínál az öntözés1 is. És a fák 1966-ban 360 hol dón termőre fordulnak. Jogosak a remények, hogy több lesz a pénz, javul a kereset és tovább fiatalodik a tagság .. Szcndrci József Sokan figyelnek a rádió, a tv időjárás jelentésére, de nem is sejtik, mennyi munka és szaktudás van abban a pár sorban, amit felolvasnak. Az időjárás jelentéshez ismerni kell a talaj szintjéről 30 ezer méter magasságig a hőmérsékHárom, vagy négy esztendővel ezelőtt szinte kétségbeesve sóhajtozott a sályi Szabad Föld Termelőszövetkezet elnöke. \ Mi lesz velünk? Hatvan évesek az emberek. S a hatvan éves még fiatalnak számít. Maholnap nem lesz, aki egy zsákot felemeljen. Csak megy a fiatalság, egyet . sem tudunk itthon tartani .. 1 Lehetőségeink meg igen jók. Szőlőt, gyümölcsöt lehet itt termeszteni. De munkabíró emberek nélkül szinte felesleges..: Ami a íialalohnab is Idszik Ezután úgy kezdtek gondolkozni Súlyon, hogy mégiscsak hozzá kellene kezdeni a telepítéshez. Olyan' kultúrákat, olyan munkalehetőségeket kell biztosítani, ami a fiataloknak is tetszik. Szőlőt és gyümölcsöt. Hátha akkor jönnek. Korszerűen, szépen, hogy mutasson is ... Kimondhatatlanul nagy munkához kezdtek. A domboldalakon 270 hold területet forgattak fel jó mélyen, előkészítették és betelepítették. 230 holdon őszibarackot, to 'holdon szőlőt. Ezután kapcsolatba léptek az iskolával, a Pedagógusokkal. Beszélgettek a hetedik és a nyolcadik osztályos gyerekekkel, az újonnan telepített gyümölcsöst is megmutatták nekik. £s érdeklődtek: milyen feltételek mellett dolgoznának szívesen a termelöszövetkezetA világ öss~os meteorológiai ! 'főzetével telex-kapcsolatban áll a budapesti Országos Meteorológiai Intézel ben? A fiatalok készpénzfize-: test kértek. Hogy minden hónapban számolják el munkájukat ós fizessék is ki, a munkaegység értékének alakulásától függetlenül. A feltételt cl kellett fogadni. Jó gazdái a barackosnak Két év alatt kialakítottak egy teljesen fiatal gyümölcs- termesztő brigádot. Ez jelenleg 44 tagú és nyolc kivételével egészen fiatalok, 16—17 évesek, zömében lányok. Már a gyümölcstermesztő szaktan- folyamot is elvégezték valamennyien, és igazán jó gazdái az őszibarackosnak. Két fiú, Krokos József és Molnár Árpád az öntözést kedvelte meg. Szerződést kötöttek a termelőszövetkezettel, hogy elvégzik a két éves öntözőgépészképző szakiskolát, és visszatérnek a faluba. Tanulmányi költségeiket a termelő- szövetkezet fedezi. A minap beszélgettem Szabó József termelőszövetkezeti elnökkel. Már vidáman, jókedvűen nyilatkozott- — Első akciónk sikerült — mondta. — Csaknem i ötven fiatalt sikerült megnyernünk a termelőszövetkezetnek. S ezzel legalább tíz évet csökkent az átlagéletkor. A fiatalok úgy dolgoznak, mint a parancsolat. A 230 hold őszibarackos gyönyörű. Törpe fa mind. Szemre is mutatós. Kóstolót már adott, néhány szemet teremtek a fák. A gyümölcs igen jóízű volt. — Az idén termőre fordullak a fák — mondta boldogan az elnök. — 1966-ban nár jelentősebb mennyiségű őszibarackot várunk. A kóstoló azt bizonyította, hogy őszibarackunk exportképes lesz. Éppen ezért haladéktalanul kapcsolatot teremtünk a Hungarofrukt Külkereskedelmi Vállalattal, mert szeretnénk exportra Is termelni. Ha minden igaz, már .1966-ban is szép pénzt kapunk az őszibarackért. S ez lesz/ az újabb fiatalítási akció alapja. IJjabb niunliára készülnek A sályi Szabad Föld 1966- ban újabb nagy munkára készül. ősszel előkészítettek 110 hold területet szőlőtelepítésre. Csak a vesszőket kell berakni. Ezzel együtt 150 hold új szőlőjük lesz. És a 230 hold őszibarackos, amely ebben az évben termőre fordul. Hívják a fiatalokat. Az idén legalább húsz fiatalt akarnak beszervezni a termelőszövetkezetbe. A községi általános iskolával továbbra is jó a kapcsolatuk. A hetedikesek és a nyolcadikosok nyáron rendr szeresen dolgoztak a közösben. Segítettek az őszi betakarításban is. Fizetésért, természetesen. Közben ismerkedtek, barátkoztak a szövetkezeti gazdálkodással, a szövetkezet belső rendjével, életével, szervezeti felépítésével. A legtöbb fiatalnak tetszett, és sokan úgy nyilatkoztak hogy az általános iskola utár. szívesen maradnának a közösben. — Rajtunk ez nem múlik — mondta az elnök. — Mi minden fiatalt szívesen fogaletet, a széljárást és a páratartalmat. Uj műszerek, módszerek alkalmazásával a várható időjárás jelzés 1966-ra — a Meteorológiai Intézet szerint — pontosabb és biztosabb lesz, mint 1965-ben volt.
