Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

1 ÉSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1966. január 28. Az 1966. évi költségvetéssel foglalkozik az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) tartalmaz, s előtérbe helyezi a minőség javítását, a műsza­ki fejlesztést, az export foko­zását, a jobb készletgazdálko­dást. A mezőgazdasági ter­melés 1905. évi várható ered­ményeihez mért növekedése 5—5.5 százalék. A költségvetés bevételeinek mintegy 80 százalékát az álla­mi vállalatok befizetései nyújtják, amelyek 76 milliárd forintot tesznek ki. Számolunk azzal, hogy a munkaszervezési intézkedéseket, amelyeket vál­lalataink 1965 folyamán meg­kezdték, tovább . fejlesztik. Meg kell akadályozni az ad­minisztratív létszám növeke­dését Nagyobb figyelmet kell fordítani — elsősorban a kohó- és gépipar területén — az anyaggazdálkodásra, az (anyagfelhasználásra. Majd a készletekről szólt. Az elemzések azt mutatják, hogy vállalataink jelentős részénél az 1966-os termelési feladatok megoldhatók változatlan nagy­ságú . készlettel. A költségvetés bevételi oldalán a kisipari és föld­mű vesszővé tkezetek adóbefi­zetése több mint 3 milliárd forint. Ennek zöme a kis­ipari szövetkezeteket terheli. A mezőgazdasági termel ő- szövetkezetek befizetési elő­irányzata összesen 1625 mil­lió forint — az előző évihez képest némi emelkedést mu­tat. A lakosság befizetései ösz- szesen 6291 millió forintot- tesznek ki, ami a költségve­tés összbevételeinek 6.G szá­zaléka. Ez évben adórendsze­rünkön néhány változtatást eszközlünk, amelyek előre­láthatólag mintegy 150 mil­lió forintos többletbevételt eredményeznek. Ezek az in­tézkedések elsősorban a ma­gas jövedelmű kisiparosokat,, kiskereskedőket és szabad- foglalkozásúakat érintik. Az államháztartás bevételei szempontjából ez viszonylag nem jelentős összeg, az in­tézkedések mégis szüksége­sek a jövedelemelosztás aránytalanságainak mérsék­lése végett. Bizonyos — nem széles — rétegnél ugyanis olyan kirívó aránytalanságok mutatkoznak, amelyek nem indokoltak és nem is engedhetők meg. Az adóemelés nem fogja érinteni a kisjövedelmű szol­gáltató, javító és más iparo­sokat. Az árintézkedések célja Ezután a népgazdasági be­ruházásokkal foglalkozott, amelyeknek összvoiumene 1966-ban 45,1 milliárd forint, mintegy 5—7 százalékkal több az előző évinél. Tímár Mátyás elmondotta, hogy a költségvetési szervek kiadásai összesen 39,4 mil­liárd forintot tesznek 3d. Ezen belül elsősorban a nyugdijak növekednek. Eb­ben az évben 1. 186 000 álla­mi és szövetkezeti nyugdí­jas ellátásáról gondoskodik államunk. A nyugdíjkiadá­sok: teljes összege 7350 millió forint, míg a nyugdíjjárulók- ból eredő bevétel — az újonnan bevezetett progresz- szióval együtt — 5460 millió forint A hiányt az állam- háztartás biztosítja. Ugyan­csak a költségvetés fedezi a tsz nyugdíjalap 330 millió forintos hiányát is. A szónok elmondotta, hogy egészségügyi ellátásra 5680 millió forintot, a kulturális ki­adásokra 9920 millió forintot fordítunk. A védelmi, valamint rend- és jogbiztonsági kiadások az előző évhez képest lényegében változatlan szinten, vannak, hasonlóképpen az igazgatási kiadások is. A tanácsok költségvetése az előző évvel szemben 360 mil­lió forinttal emelkedik. A községfejles?tési alapot illetően január i-én életbe lépett a kormány rendelete az állami hozzájárulási rendszer módosításáról. Ennek alapján elsősorban a városok helyzete javul. Az állami hozzájárulás 130 millió forinttal nő. Tímár Mátyás kiemelte, hogy a fogyasztási alap a terv szerint 2.5—3 százalékkal nő. A reálbéreknél az emelkedés 1.5 százalék. A megjelent rendeletikből és nyilatkozatokból ismeretes, hogy a Központi Bizottság és a kormány határozata alapján hozott árintézkedések célja az értéket jobban kifejező árará­nyok megteremtése, a termelés ösztönzése, a dotációk csök­kentése, a fogyasztás összeté­telének bizonyos változtatása. Közismert, hogy húsáraink lényegesen ala­csonyabbak, mint számos szocialista országban és általában a tőkés orszá­gokban. Mivel a hús fogyasztói ára, s ennek következtében felvásár­lási ára is alacsony volt, ez nem ösztönözte megfelelően az állattenyésztést. Ugyanakkor az alacsony ái'ral összefüggő­en 1957 óta 30 százalékkal nőtt a fogyasztás. Ugyancsak tudott dolog ma már, hogy például a fővárosi közlekedésnél az állami dotáció even­ként GOO millió forint, azaz az önköltség 23 száza­léka. Ismert az is, hogy a tex­tíliák egy része nálunk lénye­gesen drágább, mint más or­szágokban. Ezeket az arányta- Janságokat, amelyek a terme­lést, a keresletet és a kínála­tot nem megfelelő irányba befolyásolják, előbb, vagy utóbb rendezni kell. A családi pótlék rendezés 600 000 családot, a nyug­díjemelés 367 000 főt érint. Február 1-vel életbelcp a textilárleszállításra vonatkozó határozat is, amely azt jelenti, hogy számos ruházati cikket — többek között olyan kere­sett árukat, mint egyes ágyneműk, körkötött női harisnya, kártolt gyapjú­szövetek, szintetikus és műselyem kötöttáru, né­hány cipőfajta és más áru — mintegy 15—20 száza­lékkal olcsóbban vásárol­hat a lakosság — mondotta, majd az 1966. évi népgazdasági terv és költség- vetés sikeres megvalósítása szempontjából jelentősek a Központi Bizottság határozata nyomán ez évben bevezetésre kerülő gazdaságirányítási in­tézkedések. A kormány nem írt elő teljes termelési muta­tót az ipari tárcák részére, ami elősegíti a szükségletre termelés érvényesítését. Tovább fejlesztjük a prémi­um- és nyereségrészesedési rendszert, a vállalatok érde­keltségét a devizagazdálkodás­ban. Vállalatainknak az új gaz­daságirányítási intézkedések­kel kapcsolatban már 1966- ban fokozott figyelmet kell fordítaniok a piacra, az itt je­lentkező szükségletekre. Az a vállalat, amely erre időben felfigyel, anyagilag nem fog rosszul járni. Az elmondottakból az is ki­tűnik, hogy az 1966. évi gazdálkodás­ban már számos vonatko­zásban érvényesítjük a Központi Bizottság által megerősített irányelveket. A jelentősebb intézkedésekre azonban 1967-ben és főleg 1968. január 1-én kerül sor, amikor a reform teljes egészében életbe lép — jelentette ki Tí­már Mátyás, majd befejezésül többek között ezeket mondot­ta: Javítani hell as exportcikkek gazdaságosságát gítik a gazdasági egyensúlyt és a fejlődés fokozott ütemét- Meg kell vizsgálni széles ősz- szeíüggéseibcn a főfelhaszná­lók és más érdekelt szervek be­vonásával néhány olyan kér­dést, amely alapvetően befo­lyásolja jövőnket. — Javítani kell — folytatta a továbbiakban — az export­cikkek gazdaságosságát, helyt kell állni a világpiacm is cik­keink minőségével, korszerű­ségével. El kell érni, hogy a folyamatban levő nagy beru­házások az előírt határidőre és a tervezett költségekkel való­suljanak meg. Fokozott szigor­ral kell fellépniük az állami és társadalmi ellenőrzés szer­veinek a rendet sértő, hanya­gul gazdálkodó vállalatokkal szemben. Az irányító szervek­nek és a bankoknak fel kell figyelniük minden rendelle­nességre. Terveink végrehajtásában a legnagyobb feladatok a veze­tőkre hárulnak mind az állam- apparátus intézményeinél« mind a* vállalatoknál. Raj­tuk áll, hogy kihasználják azokat a hatalmas lehetősége­ket, amelyek a szocialista rendszerben, a tömegek mun­kájában rejlenek. Dr. Tímár Mátyás pénzügyi- miniszter nagy tapssal foga­dott beszéde után megkezdő­dött a. vita. Nagy József né felszólalása A béremelések 880 ezer dolgosót érintenek A hús és állati termékek, a tüzelőanyagok árai nak eme­lése, a helyi közlekedési tari­fák emelése, a progresszív nyugdíjjárulék és egyes ma­gas jövedelmű kategóriák adójának növelése a költség- vetés bevételeit növelni fog­ja, illetőleg kiadásait (a do­tációkat) csökkenti. Ezzel szemben a béremelések, a csa­ládi pótlék, nyugdíj és egyéb társadalombiztosítási juttatá­sok, valamint a textil és egyéb árleszállítás a költségvetés ki­adásait növeli, illetőleg bevé­teleit csökkenti. Ilyen nagy­horderejű intézkedésnél a fo­gyasztási struktúra alakulása és így hatása a költségvetés­re teljes pontossággal termé­szetesen nem számítható ki, feltehető azonban, hogy a ter­vezettnél jelentősebb eltérés nem lesz. A határozatok nyilvánosság­ra hozatala után elsősorban a lakosság jövedelmét csökken­tő intézkedések: az ár-, a köz­lekedési tarifa- és a nyugdíj­járulék emelése volt az érdek­lődés előterében. A jövede­lem-növelő intézkedések kö­zül a béremelések részletei a közelmúltban váltak ismertté. A béremelések összesen körülbelül 800 000 dolgozót érintenek. így az állami Iparban és az egyéb ágazatokban mintegy 300 000 munkás részesül 7—8 százalékos béremelésben. Kö­rülbelül 100 000 , pedagógus 15 —16 százalékos, 140 000 belke­reskedelmi dolgozó 8—9 szá­zalékos és több mint 50 000 egészségügyi dolgozó havi át­lagban 170—180 forintos fize­tésemelést kap. Az állami építőiparban 100 C00 főt érint a különélési- és 10 000 főt a munkahelyi pótlék felemelése. A művezetők béremelése körülbelül 40 000 főt érint. Nagy Józsefné könnyűipari miniszter felszólalásában a többi között ezeket mondotta: — Az idén jelentős erőfeszí­téseket kíván a könnyűipar és a belkereskedelem ruházati ágazatában dolgozóktól az a kormányintézkedés — mondot­ta —, amely kereken 730 mil­lió forint értékben leszállítja számos ruházati cikk árát. Az árleszállítás zömében a kere­sett, a tömegek szükségleteit kielégítő cikkeket érinti és ezért máris intézkedtünk, hogy ha a kereskedelem ezt igényli, akkor az iparvállalatok me­netközben is álljanak át ezek­nek a cikkeknek a fokozot­tabb gyártására. Az ellátás ja­vítására másfélmillió négyzet- méter ágyneműanyag, több mint másfélmillió pár szinte­tikus zokni, csaknem negyed­millió darab különböző szin­tetikus alsóruházati cikk és sok más áru terven felüli át­adásáról intézkedett a kor­mány már eddig is. Ügy vélem, az ipari és a kereskedelmi vállalatok és a minisztériumi vezetők nevé­ben is mondhatom: mindent el fogunk követni, hogy a le­szállított árucikkeket válto­zatlan minőségben általában kap.ri lehessen. Friss István felszólalása Friss István budapesti kép-' viselő felszólalásában kifejtet­te, hogy a költségvetés számai­ból kirajzolódó helyes irányú fejlődés olyan esztendő után következik be, amelyben nép­gazdaságunknak súlyos elemi csapásokkal kellett megküz­denie. — Azonban az 1965-ös esz­tendőnek igen figyelemre méltó eredményei is voltak, amelyek értékes bizonyítékai dolgozó népünk erejének. — Azok körében, akik nem valami nagy szimpátiával íi­38. N em értem manapság az embereket. Fur­csák. Régen, ha egy igazgató nem »mi­cisapkát, hanem kalapot ibordott, akkor megbírálták, hogy kispolgár Most viszont szakszervezeti értekezletet hívnak össze, ha nem ponto­san háromszög csomóra köti tisztaselyem nyakkendőjét. Azelőtt, ha az ember elkia­bálta magát a villamoson, vesszen I.i-Szin Man, min­denki ütemesen tapsolni kezdett. Még a villamosveze­tő is. Manapság ásítanak er­re az emberek. Se ütemes taps, se ütemes kiáltozás. Azt hiszem, elvesztették az ütemérzéküket. Nincsenek a gyárakban ezer százalékok és mint hallottam, az egye­temi felvételnél már az sem különösebb előny, ha valaki­nek bányász volt a nagy­anyja. Mit tud? Mihez ért? — " ezt hajtogatják folyton. A csasztuska már nem fog­lalkozás, de még társadalmi Munkában sem kell. Hát meg lehet ezt érteni? A Haj­lított Magyar Fonalgyár pe­dig egyenesen az idegeimre ment. Bármit csináltam, semmi sem tetszett nekik. — De Stíbinger, ez sem megy ma már — oktatott új­ra és újra a személyzetis. Nem vártam meg a próba­idő végét. Undorral hagytam ott a hajlított fonalat, a minden látványosság nélküli, egyhangú életet. Ha már a csasztuska sem üzlet és ... RÖVID UTÓSZÓ ... Fis ekkor közbeszólt a magas nyomozótiszt: — Stíbinger hagyja abba... Elég! A furcsa önéletrajz így te­hát örökre csonka marad. Azaz mégsem. Ha megenge­dik. szívesen elmondom, hogy mi történt ezek után Stibinger Emillel. A minap ugyanis meglátogattam a cellájában. Nincs rossz dolga, számta­lan apró kedvezményben ré­szesül. A detektívek hálásak neki a vidám percekért — irománya bejárta az egész kapitányságot. Most néha ci­garettát, csokoládét és újsá­got visznek le neki a pincé­be. Akartak papírt és ceru­zát is adni neki, hogy foly­tassa munkáját, de térdre hullva könyörgött: ne kény­szerítsék ilyesmire, inkább zacskót ragaszt, ha már min­den áron dolgoztatni akar­ják. Beszéltem az ügyésszel is, aki a vádiratot szerkeszti. Azt mondta, hogy Stibinger életrajzának elolvasása után újra kellett tanulmányoznia az egész büntetőtörvény­könyvet. Szerinte ugyanis a gyilkosságon kívüi nincs olyan paragrafus, amellyel ne lehetne elmarasztalni né­mi igyekezettel. Ennek elle­nére meggyőződése, hogy megússza két-három évvel. Nem is akar többet követel­ni. Igazságtalanság lenne a súlyosabb büntetés, hiszen az ilyen Stibinger-féle ala­kok nálunk százszámra sza­ladgálnak szabadlábon. Ez a szerencsétlen flótás nem ül- , heti le egyedül valamennyi Stibinger stiklijeit. Egy sajnálatos él ósdi faj­tát alkotnak a Stibingerék. A hibáinkból élnek. Rések­ből, amelyek törvényeink, rendeleteink között húzód­nak meg. Ez a fajta súlyos, véres bűnöket soha sem kö­vet el. Nem szándékos, kör­mönfont kártevők. Élősdiek, akik egyszerűen csak élni, megélni akarnak. Kis stílű Nefclejts utcai szélhámosok, akik néha szánalomra mél­tók és egy kicsit rokonszen­vesek is. S kicsit szerencsét­lenek is, mert előbb-utóbb lebuknak «sikerű lhetetlenül. Nem kell azonban féltem őket Leülik a büntetésüket és amikor kiszabadulnak, folytatják ott ' álról abba­hagyták. Megint megélnek. S megélnek, mindaddig, amíg csak rések, hibáit lesznek nálunk. gy beszélt az ügyész Stibinger Emilről, aki a cellájában ko­ránt sem töprengett ennyit saját sorsáról. Egy­szerűen tudomásul vette, hogy lebukott — Na bumm, ez már na­gyobb emberekkel is előfor­dult ... — mondotta, amikor közölték vele, hogy vádat emelnek ellene. Különösebben az sem iz­gatja, hogy néhány év bör­tön vár rá. — Kipihenem magamat most — szólt és kényelmesen végig dőlt a priccsen. Nem kell sajnálni Stibin- ger Emilt Rendületlenül bí­zik tovább a jövőben, hogy eljön egyszer az ő napja, is. I gyelik fejlődésünket, egyre hangosabb a lárma arról, hogy „a kommunisták gazdasági ne­hézségekkel küzdenek, s kény­telenek olyan utakat keresni, amelyek vissza, a kapitaliz­mus felé vezetnek”. A nevet­séges, ábrándokon alapuló állítások cáfolatára nem is érdemes sok szót vesztegetni. Elegendő, ha csak arra uta­lunk, hogy a Szovjetunió négy és fél évtizeddel ezelőtt elma­radott, kifosztott, ezer sebből vérző ország volt, ma pedig a világ egyik vezető ipari és katonai nagyhatalma. Ügy látszik, hogy a kommu­nisták mégis meg tudnak bir­kózni a gazdasági feladatok­kal. — A jelenleg! helyzetben természetesen külön okaink is vannak arra, hogy keressük a lehetőségek jobb kiaknázásá­nak útját-módját. Fejlődésünk az utóbbi években lelassult. Lcpten-nyomon tapasztaljuk, hogy nem élünk kellően azok­kal az adottságokkal, amelye­ket gazdasági rendszerünk kínál. Sokhelyütt él még bürok­rácia, nem megfelelő még a takarékosság, a beruhe - zások, a műszaki fejlesztés: feladatainak megoldása nem halad mindig a kí­vánt ütemben. s mindezek következtében a nemzeti jövedelem sem emel­kedik olyan mértékben, mint szeretnénk. Friss István ezután rámuta­tott, hogy rendkívül fontos az elmúlt esztendőkben felgyü­lemlett tapasztalatok mielőb­bi gyakorlati hasznosítása. Dr. Törő Imre akadémikus« Pest megyei képviselő elmon­dotta: Államunk, kormányán tunic esztendőről esztendőre mind •f több pénzt fordít kulturális j. célokra' művelődésre. A tár- | sadalomnak érdeke, hogy S ezeket az anyagiakat csakis | ilyen célokra fordítsák. A | Központi Népi Ellenőrzési !■ Bizottság nemrégiben tartott | vizsgálata mégis megállapí- |, tóttá, hogy több helyütt nem | a rendeltetésének megfele­li lően gazdálkodnak ezekkel | az összegekkel, f] Miháhjji Ernő Nógrád me­| gyei képviselő kulturális én £ ezen belül képzőművészeti j. életünk helyzetével, néhány | időszerű kérdésével foglal- | kozott Hangsúlyozta: —­f Mint az elmúlt jubileumi £ esztendő tapasztalatai is bd- f zonyítják — a szocialista t] művészet, a szociális tu-rea- v. lista művészet hazai hagyó- »• mányai, amelyekre a továb- jj! bi fejlődést építeni lellek I* sokkal gazdagabbak, mint s] ahogy azt a közvélemény, a !• nagyközönség, és a művész' s] társadalom eddig gondolta, j. Beszámolt arról, hogy az (• elmúlt két esztendőben tár- 1| latok sorozata szolgálta kép- \ zöm ű vésze tünk ha ladó ha- l gyományainak feltárását ép széleskörű ismertetését. I) Mihályfí Ernő ezután hangsúlyozta, hogy örvende- [• tes a vidéki képzőművészeti £ élet elevensége. Ma már <• Hódmezővásárhely, Miskolc, j] Pécs, Szolnok és újabban j. Salgótarján Budapesttel ver» ] senyez. • Szén drei Sá ndor képviselő | felszólalása után az elnöklő ■ Vass Istvánná a csütörtöki | ülést bezárta. Az országgyűlés .pénteken délelőtt 10 órakor az 11966. évi költségvetés vitáji-" . vai folytatja munkáját. Amikor minden sikerül. Már' most, a vizsgálati fogság- ] ban készül erre a napra.' Összezárlak a cellában egy] öreg, szakállas, örökké va-. karódzó csavargóval. Eleinte] szörnyen idegesítette új tár-! sa, éjszakánként Mriadt a] hortyogására. Ilyenkor ült a] priccsen, s a folyosóról be-' szűrődő lámpafénynél Egyel-] te, hogyan vakarja tíz kő-, rémmel szőrös mellét és bo-] zontos . szakállát az öreg.! Egyik ilyen éjszaka hirtelen' derengeni kezdett emlékező-1 tében, hogy valamikor na- * gyón régen a Tolnai Világ-] lapjában olvasott egy japán! milliomosról. Ez az ember* bolhákkal szerezte a vágyó-! nát. Két évig elzártan élt ni világtól egy ósdi kastély-] ban és száz bolhából szabá- • lyos kis hadsereget idomí-] tott. Piciny ágyúkat vontat-! tak, parányi puskákkal ma-'] siroztak és szalutáltak. A] bolhacirkusszal bejárta az! egész világot és milliomos-]! ként tért haza. *j A mikor mindez eszébe*' jutott Stibinger| Emilnek, halkan le-j mászott a priccsről "j és lábujjhegyen a hortyogó!] cellatársához osont. Övato-'j san leszedte a bolhákat az3 öreg szakálláról és féltő •? gonddal egy gyű fásdobozba | rakta új kedvenceit. E pilla- natokban már maga előtti látta a fényes noonreklámo-3 kát: Megnyílt a Stibinger- í féle bolhacirkusz! | Nem kell félteni őt. 4 (Vége.) Í Sólyom József: STIBINGER IS LEBUKOTT timiiiiimmiBiiHiiimiMiiiiiifiimimimnmimiiiimii’ sakor biztosítani kell a beru­házások koncentrációját azok­ra a területekre, ahol az új lé­tesítmények leginkább előse­1966 harmadik ötéves ter­vünk kezdete. A terv fő ará­nyai már kialakultak. A még hátralevő munka megvalósító-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents