Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

WateSc, 198«. Jamiír 28. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Karoson megszüntetik a részes művelést Ä városi pártbizottság megtárgyalta: A miskolci ipari özeinek múlt évi eredményei és idei feladatai m. A miskolci városi párt- bizottság ülésén megál­lapították, hogy Miskolc he­lyiipara sokat fejlődött, de munkája még mindig sok kí­vánnivalót hagy maga után. 1960-ban 701 forint volt Mis­kolcon az egy lakosra jutó •szolgáltatási érték, ez a szám a múlt évben 860 forintra emelkedett, tehát 5 év alatt 22.8 százalékos fejlődést ér­tünk el. Ez idő alatt bővült a javító felvevő hálózat; meg­kezdődött Diósgyőr, Pereces, Hejőcsaba és a Martintelep bekapcsolása és továbbfej­lesztése is, bár a peremkerü­letek ellátása ezzel még nem oldódik meg teljesen. Fekete László elvtárs, a Miskolci vá­rosi Tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke felszólalásá­ban a lakosság észrevételeit tolmácsolta: a kisipari szövet­kezetek kapacitása nincs ki­használva, gyakran kell kifo­gást emelni a mennyiségi szol­gáltatás, a rossz minőségű munka és nem utolsósorban a számlázás miatt. Bóvliéul l:e!l a ksríískedslfíii íiű!őza!ot Nem kis mértékben vonat­koznak a fenti megállapítá­sok Miskolc kereskedelmi há­lózatára is. A pártbizottsági ülés referátumában és az ezt követő vitában állást foglaltak abban, hogy a lakosság igé­nyeinek és szükségleteinek az eddiginél jobban megfelelő áruválaszték és készletek ki­alakítása céljából javítani kell a kereskedelem és az ipar kapcsolatát, a szállítások ked­vezőbb ütemességét. Ezzel együtt tovább kell javítani a kereskedelmi munka kultu­ráltságát, a technikai és sze­mélyi feltételeket egyaránt. Nagyobb gondot kell fordí­tani a kiszolgálás színvo­nalának emelésére, a vá­sárlók és a, kereskedelmi dolgozók viszonyának* job- bátctelérc. A kiskereskedelmi árufor­galom struktúráját az elmúlt években a takarékossági, gaz­dasági és kereskedelempoliti­kai intézkedések némiképp megváltoztatták. A végrehaj­tott készletrendezés, az áren­gedményekkel szervezett idő­szakos kiárusítások egész év­ben éreztették kedvező hatá­sukat, különösen nagy volt a kereslet a ruházati cikkek iránt, és így e szakma éves tervét mintegy 4 százalékkal túlteljesítette. Az élelmiszer- forgalom a tervezettnek meg­felelően alakult Annak ellené­re, hogy hűvös, csapadékos volt az időjárás, a 121 napig tartó árvíz óriási károkat oko­zott; hosszú ideig tartott az állatmegbetegedés is. Az élel­miszer-ellátással — a zöldség-, gyümölcsárukat kivéve —, elégedettek lehetünk. Különösen az év második negyedévében mutatkoztak problémák a zöldségellátás­ban; az új cikkek megjelené­se 2—3 hetet késett, s az egye­netlen ellátás az árak emel­kedését okozta. Éppen ezért a korábbi, de különösen az 1965-ben jelentkező negativ tapasztalatok arra figyelmez­tetnek, hogy a tanácsi és kereskedelmi szerveink fokozottabban foglalkozzanak a város zöldség ellátásával. A mezőkövesdi és a szerencsi járási pártbizottságok már felajánlották segítségüket Miskolc zöldség-gyümölcs el­látásának javítására, ennek megoldásához azonban az il­letékes tanácsok és üzemek segítségét kérték. Fekete Lász­ló elvtárs utalt rá felszólalá­sában, hogy örömmel fogadják a. segítséget. A III. kerületben új vásárcsarnokot építenek, a nagyüzemek közelében mű­anyag pavilonokat állítanak majd fel, ahová a termelő- szövetkezetek felhozhatják áruikat. físov tartalékos vaunak a szocialista munkaversenyben A második ötéves terv so­rán és az 1965-ben elért ered­ményekben nagy szerepet ka­pott a szocialista munkaver­seny. A miskolci üzemek dol­gozóinak több mint fele szo­cialista munkabrigádokban Versenyez, és többfelé dolgoz­nak már a szocialista műszak és a szocialista üzem cím el­nyeréséért is. Külön kiemel­ték a pártbizottsági ülésen; hogy az elmúlt évben javult a szocialista munkaverseny tartalma, konkrétsága. A dol­gozók vállalásai a tervfelada­tok teljesítésére, a minőségi mutatók javítására irányul­nak. A Lenin Kohászati Mű­vekben dolgozó Hérész 7'it>or brigádja a beérkező anyagok utánmérésével, a göngyölegek gondos kezelésével és azok ér­tékesítésével, több mint egy­millió forintos megtakarítást vállalt. Ugyanitt Kalló István* Állami Díjjal kitüntetett hen­gerész brigádja az éves terv 700 tonnával való túlteljesíté­sét, az anyagfelhasználás 5 kg/ to csökkentését vállalta. Ennek többletértéke megha­ladja a 3 millió forintot. A Cementipari Gépjavító Válla­lat szocialista brigádjainak vállalása és a vállalások túl­teljesítése tette lehetővé, hogy az új mészüzem határidő előtt elkészült, és 18 ezer tonnával több meszet adott az építő­iparnak. Tevékenyen segítették a gazdasági célkitűzések meg­valósítását az üzemek KISE- fiataljai is. Az „Ifjúság a szocializ­musért” — mozgalomban szervezettebbé, céltudato­sabbá vált az ifjúság ter­melést segítő munkája. Nagyszerű eredményeket értek el a Diósgyőri Gépgyárban az ifjúsági exportbrigádok. Itt a mezőgazdasági szivattyúk gyártását 800 társadalmi munkaórával gyorsították meg. A Lenin Kohászati Mű­vek abroncshengerművének rekonstrukcióján a fiatalok munkaidőn túl 1560 társadal­mi munkaórát dolgoztak. Kiss Béla elvtárs, a De­cember 4 Drótművek főmér­nöke, aki a vitában többek között elmondta: abban, hogy vállalatuk a második ötéves terv minden évében teljesítet­te tervfeladatát, exporttervü­ket most is túlteljesítették és 10 év óta nem kaptak rekla­mációt, náluk is nagy szerepet játszott a dolgozók szocialista munkaversenye. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a verseny nem minden területen bír még egyforma hatékonysággal, több helyen a mennyiségi tervek teljesítésére tesznek vállalá­sokat, és kevésbé irányulnak felajánlások az éves tervek té­teles teljesítésére, a szerződés­ben vállalt határidők pontos betartására, a minőségi rekla­mációk csökkentésére, a vá­laszték további növelésére. Ezért a pártbizottsági ülés fel­hívta a pártalapszervezetek és a szakszervezetek figyelmét, hogy az anyagi és erkölcsi ösztönzők nagyobb mértékű és együttes felhasználásával is segítsék elő a szocialista mun- ltaverseny további kiszélesíté­sét. önodvári Miklós (Vége) Az Kiépítési programié! foj'atatt a Miskolc városi Tanács végrehajtó bizottsága A miskolci városi tanács Végrehajtó bizottsága január 27-én, csütörtökön Fekete László elnökletével ülést tar­tott. Napirenden szerepelt a tanács építési és közlekedési osztályának koordinált 1966- os terve és az 1967. évi ter­vek előkészítése. A jelentés az idén épülő utak és az azokkal kapcsolatos gáz-, víz-, közvilá­gítási hálózat elkészítését, valamint a jövő évi terveket tartalmazza. Minisztériumi, városi és kerületi építkezések A jelentés elsősorban a közlekedési- és Postaügyi Minisztérium kezelésében le­vő utak idei korszerűsítésé­vel foglalkozik. Ezek között van a 3. számú főközlekedé­si útvonalon levő József At­tila utca., a 22-es számú fő- közlekedési útvonalon a Ku- rucz utca, és az új zsolcai Sajóhíd építése. Ennek költ­ségvetése a 3. számú útvo­nal átépítését is tartalmazza, az új Köztisztasági Vállalat telepétől a szerencsi elága­zásig. Felújítják a Hámor— Mályinka összekötő utat, a 2-|-520— 5+720 szelvények között és elkezdik építeni az aluljárót a 3. számú főközle­kedési út hejőcsabai szaka­szán. A jelentés részletesen is- Baerteti a városi tanács be­ruházásaihoz,' valamint a ke­rületi tanácsok hatáskörébe tartozó építkezéseket. (Ezek­nek ismertetésére lapunkban még visszatérünk.) A végrehajtó bizottság le­szögezte, hogy a kerületi út­építéseket az illetékes kerü­leti tanácsoknak kell beosz­taniuk és ellenőrizniük. Az építési és közlekedési osz­tály feladata, hogy február végéig pontosan koordinálja az egyes utak építésének mindén munkáját, egyeztesse az időpontokat, nehogy egyes városrészek a többoldalú út- munkálatok miatt megköze- líthetctlenek legyenek. Ugyancsak az osztály fel­adata a határidők biztosítá­sa, a munkák ellenőrzése. A végleges időpontokat a ta­nács közli majd a lakosság­gal, egyben arra kér min­denkit, hogy az elkerülhetet­len és közérdeket szolgáló felújítások miatt _ jelentkező ideiglenes nehézségeket vi­selje el türelmesen. Sorkötelesek és tartalékosok kiképzése Ezután a városi MHS mun­káját, valamint a tanács és oz MHS kapcsolatát, együtt­működését vitatták meg. Kö­zös feladat a városban lakó és dolgozó tartalékos tisztek továbbképzése, a sorköteles ifjúság szakosított előképzé­se, a lakosság polgári védel­mének- megfelelő oktatása. A városi tanács és az MHS kapcsolata igen jó, en­nek eredménye, hogy az el­múlt évben üzemekben és iskolákban 271 előadást tar­tott a szövetség 21125 hall­gató számára, 162 filmvetí­tést nézett végig 15126 fő­nyi közönség és 20 260 sze­mély részvételével rendeztek 190 sportrendezvényt. Az előírt tervet meghaladó eredménnyel sikerült a sor­köteles ifjúság előképzése és 200-an vizsgáztak gépkocsi­vezetésből. Az MHS országos elnöksége ezt a munkát pél­daként állította az ország többi MHS elnöksége elé. A szép adatok mellett mégis gond a kiképzés mi­nősége, mert az elmarad a mennyiség mögött. Ezért a jövőben nemcsak a városi tanácsnak, hanem a kerületi tanácsoknak is segíteniük kell az MHS munkáját, to­vábbá minden tanácsi válla­lat igazgatójának biztosítani kell az alkalmazásukban álló tartalékos tisztek, illetve sor­köteles fiatalok részvételét az MHS-kiképzéseken. Az MHS viszont időnként tájékoztatja a vállalatokat, hogyan ta­nulnak a hallgatók. Fekete László bejelentette, hogy a városi sportcsarnok műszaki terve legkésőbb a jövő év első napjaira telje­sen elkészül. Elkészült a zárszámadás a karosi Üj Tavasz Termelőszö­vetkezetben is. Az utolsó simí­tásokat, az utolsó összehason­lításokat és ellenőrző számítá­sokat ezekben a napokban végzik. — Végeredményben min­dennel készen vagyunk — mondotta Kenderes Bélúné, a főkönyvelő helyettese, aki most a számok és a tények ura, ő irányította a nagy mun­kát, mert a főkönyvelő beteg. Már minden számszaki kér­désre pontos választ tudott adni és azt mondta, hogy az utolsó napokban leginkább saját munkájukat ellenőrzik. Az elemzés, a tanulságok összegezése és értékelése — a zárszámadó közgyűlés feladata lesz. Szalay Vilmos főmező­gazdász viszont máris el tudta mondani, melyek a mos­tani zárszámadás olyan ta­pasztalatai, amelyek alapul szolgálnak a további gazdálko­dáshoz, és melyek azok, amelyek változtatást kíván­nak. Egy ellentmondás — Az első és legérdekesebb, amit elmondhatok, egy ellent­mondás — mondotta a fő­mezőgazdász. — Kacifántos ellentmondás, ezt is hozzá kell tennem. 1965-ben ugyanis olyan terméseink voltak, ami­lyeneket nem tapasztaltunk a mi határunkban talán soha. Minden jól fizetett Mégis mérleghiányban vagyunk, mégsem sikerült úgy gazdál­kodni, hogy maradéktalanul örülhetnénk. A termelési, gazdálkodási költségek úgy alakultak, olyan magasak voltak, hogy felemésztették a hasznot és a „kiadási" rovat­ban hallatlanul nagy tételek szerepelnek. A mérleghiány körülbelül másfélmillió forint, hatszáz­ezerrel több, mint az előző esztendőben volt. Erre nem számítottak, ezt nem tervez­ték be, hisz _n olyan nö­vényszerkezetet alakítottak ki — sok kerti magvat és apró­magot terveztek be —, amely­től pozitív zárszámadási mér­leget vártak. És mégsem sike­rült. Mi ennek az oka? — Az egyedüli okot a részes művelésben látjuk — vála­szolta a főmezőgazdász. — Nem csak mi, vezetők, hanem minden reálisan gondolkozó termelőszövetkezeti tag. Elke- serítően elromlott nálunk a munkafegyelem és a közössé­gi szemlélet 1965-ben. — Miért? — Csakis a részes művelés bevezetése miatt — hangzott a válasz. — Az előző esztendők­ben ugyanis nálunk kimon­dottan jó, szilárd volt a munkafegyelem, és a közössé­gi szemlélet dominált, nem az egyéni érdek. 1965-ben, nem is egészen a magunk jó­szántából, bevezettük a részes művelést, és ez egyrészt szét­rombolta a korábban kiala­kult munkafegyelmet, meg­szűnt a közösségi szemlélet elsősége, a továbbiakban pe­dig károkat, meg igazságtalan­ságokat okozott... A IíSsos munkát elhanyagollak A karosi Üj Tavasz szántó­területe 1660 hold. Ebből 400 holdon termeltek részes mű­veléssel kapásokat — kuko­ricát, burgonyát, napraforgót, cukorrépát. takarmányrépát — és 300 holdról takarították be harmadában, vagy felesben a takarmányt, összesen 700 holdat érintett tehát a részes művelés közvetlenül. Ezzel nem is volt probléma, ezt a területet a tagság a lehető leg­jobban megművelte. De közel ezer hold területre nem ma­radt elegendő munkás. Így például a nagyon értékes, in­tenzív jövedelmű magter­mesztéshez sem, mert a ré­szes kapálásból meg lehetett élni, s a közös tevékenység, az igazi közös haszon elma­radt. A termelőszövetkezet­nek 196 aktív tagja van. Ebből mintegy hetven fő az állandó alkalmazottak — állattenyész­tők, fogatosok, gépészek — és függetlenítettek — vezetőségi tagok, brigádvezetők, őrök, magtáros stb. — száma. Az összes dolgozó tagnak körült belül 40 százaléka. Ez a 40 százalék egész esztendőben dolgozik, sokszor vasárnap is, akik viszont részes művelést vállaltak, nem dolgoztak töb­bet, mint évi 90 napot. Még­is, a részes művelők 90 nap alatt annyit kerestek, hogy az esztendő minden hónapjára 1800 forint körüli jövedelem jut nekik átlagosan, amíg egy állandó dolgozó havi jöve­delme 1000—1200 forint körül alakul. Nyilvánvaló, hogy ez az állapot károsan hat az egész gazdálkodásra, a szö­vetkezet egész szellemére és tovább nem tartható fenn. — Mi volt az alapvető baj? A csalódás — Nem egymagában a ré­szes művelés — mondotta a főagronómus. — A részes mű­velésnek lennének előnyei is, ha az emberek öntudata nem olyan lenne, amilyen. Mi bíztunk az emberek öntu­datában. Azt hittük, hogy az idényejellegű kapálás mel­lett — tehát a részes munka mellett — megfelelő szorga­lommal, öntudatosan vesznek részt a közös munkában is. Ebben csalódtunk. A közös munkákkal nem bírtunk, mert 10—15 ember kivételével sen­ki sem jött munkaegységért dolgozni! — Nem tudtuk például időben elvégezni a soron levő közös munkákat — egy részét egyál­talán nem — és emiatt jelen­tős terméskiesés keletkezett. Állíthatom, mégpedig teljes meggyőződéssel, hogy ha nem lett volna részes művelés, ha mindenki a korábbi esztendő­ben megszokott fegyelemmel, szorgalommal, munkaegység­elszámolással dolgozott, volna, most tíz-tizenlcét forinttal töb­bet érne a munkaegység és egy fillér mérleghiányunk se len­ne! — Ez tehát azt jelenti, hogy körülbelül hárommillió forint­tal több lenne a szövetkezet bevétele? — Pontosan azt. — A karosi Űj Tavaszban 1964-ben 30 forint 80 fillért fi­zettek egy munkaegységre. Most jóval többet, 37 forint 66 fillért fizetnek. De a mun­kaegység aránylag kévé*, mindössze 48 200 munkaegy­séget teljesítettek az embe­rek. Ha mindenki munka­egységre dolgozott volna, kö­rülbelül 50 forintot fizetné­nek. És senki sem keresne kevesebbet, még azok sem, akik részesművelésből élnek. Egy család, ha egész évben rendszeresen dolgozik, leg­alább 500 munkaegységet tud teljesíteni, ötven forintjával számolva ez évi 25 000 forint jövedelem, tehát valamivel több, mint 2000 forint havi átlagban. Ez viszont minden családnak meg lenne, igaz, hogy egész évben rendszere­sen végzett munkáért És a közösség is jól járna, mert több pénz jutna építkezések­re. Jelenleg ugyanis nincs sa magtár, se gépszín, se kom­bájnszérű, se lóistálló, 9 ezek miatt szintén sok kár ke­letkezett 1965-ben is. A főmezőgazdász még egy érdekes adatot mondott. Azt, hogy a részes művelés a ter­melőszövetkezetnek ráfizeté­ses. A termés egyharmadát ugyanis a tagok elviszik, s a megmaradt kétharmad rés* értéke 1965-ben nem fedezte a termelési és gazdálkodási költ­ségeket. Jelentős részben in­nen ered a mérleghiány növe­kedése is. A tanulság Az már világos Karoson, hogy a részesművelési módszert nem lehet megtartani. Igaz, hogy ez éppen azoknak tet­szik legkevésbé, akiket érint, de a tagság fele ellenzi. A zárszámadási közgyűlésnek ez lesz az egyik témája: meg­szüntetni a részesművelést. Meg egy megjegyzés ide kí­vánkozik. Az, hogy a sátoralja­újhelyi járásban csak néhány helyen vált be a részes műve­lés, de sehol sem maradékta­lan sikerrel. Ebben a járás­ban a korábbi években már kialakult a részes művelésnél jobb, demokratikusabb és igazságosabb módszer. Té­nyek sokasága, a mostani zárszámadás legfontosabb té­telei bizonyítják, hogy kár volt a jót egy rosszabbért el­hagyni! Szcndrci József Ezt láttuk egy különleges népművész műhely eben Pados Antal népi iparművész a budapesti Petőfi Sándor utcai műhelyében fémberakással díszített lakbe­rendezési tárgyakat készít. Munkája során állandóan kutatja cs felhasználja az ősi magyar motívumokat. Tíz­éves munkássága alatt több népművészeti kiállításon vett részt, ahol számtalan első díjjal jutalmazták mun­káját. Legutóbb reszt vett az OKISZ és a Népi Iparmű­vészeti Tanács közösen rendezett országos pályázatán, ahol a ritkaságszámba menő műfaj egyik alkotásával nagydíjat nyert. Művészi alkotásainak nagyrésze kül­földre kerül. Képünkön: Utolsó simítások az ősi motívumokkal díszített vadászkéscu.

Next

/
Thumbnails
Contents