Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
t Heti napló Zárszámadási tapasztalatok A Borsodi Nyári Egyetem programja V ____________________________J A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. évfolyam, 19. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1966. január 23. Ábrándok nélkül - őszintén! M a is emlékszem, pedig több mint másfél évtizede szegezték nekem a kérdést előtör: Mi akarsz lenni? Tizennégy éves emberi önérzetem megtelt büszkeséggel, hálával s az a tudat, hogy a felnőttek társadalma számol velem, megnövelte öntudatomat, képzelőerőmet. Álmatlan éjszakákon át nem sikerült ,el- döntenem, hogy mi legyek — tanácsot pedig nem kaptam. Legfeljebb annyit tudtam, hogy lehetek orvos, tanár, mérnök — de ezt mondták ■mindenkinek. Nagy volt a kiábrándulás, amikor a lehetőségekből megkaptam a reám jutó részt! Én magam könnyebben viseltem el a csalódást, mert nem voltak mérföldes álmaim. Mások viszont, keserű «szájízzel dolgoztak mellettem, hiszen a középiskola helyett szakmát kellett tanulniuk. ... Minden évben több ezer nyolcadikos pályaválasztási problémával küszködik, önérzetük megtelik büszkeséggel és kétséggel: jól választanak-e? „Lesz-e vnód arra, hogy amihez legtöbb kedvet érzek, azt válasszam élethivatásomul?” Ha bizonytalan a. gyerek, ajvkor tanácsot, vár. Elsősorban seüleitől és a tanítóitól, tanáraitól várja a segítő, igaz szót, amely eligazítja felnőtt élcténelc „hajnalán”. S miránk, felnőttekre na- 01)óbb felelősség hárul, mint arra a gyerekre, alti esetleg már döntött, aki „elhivatottságot” érez ilyen, vagy olyan pályára, szakmára. Nagyobb, hiszen nem csupán arról van ázó, hogy a gyermek hajlamos ábrándokra. Nem, hiszen a szülök legalább eny- ilyire hajlamosak indokolatlan igényekre. Minden anya és apa a gyermekében a növekvő zsenit, a csodálatos emberkét, a nagy művészt, I avagy az új Edison-t látja. A valóság persze messze esik ehhez. Zsenik, művészek, Edisonok csak nagyon ritkán születnek, a csodagyereknek hitt fiú a középiskolában is nehezen jut előre, egyetemet, főiskolát pedig már egy felvételivel sem képes meghódítani. S ekkor egyaránt keserű csalódás éri a szülőt, a pályaválasztót — mert a gyermeknek „tehetségén alul”, pontosabban igényeitől eltérően kell élethivatást keresnie. Ám a társadalomnak is megvannak a. maga igényei, éppenúgy. mint az egyénnek. Mindenkiből orvos, mérnök, tanár, kozmetikus nem lehet — hiszen az anyagi javak termelése sokkalta szélesebb skálán mozog’. Pékre, kohászra, esztergályosra, mezőgazdászra, stb. éppen olyan szükség van, mint orvosra, alti majd beteget gyógyít, tanárra, aki tanít., kozmetikusra, aki a szépség ápolója. Tanácsadáskor tehát figyelembe kell vennünk a lehetőségeket, mely a társadalom igényei is egyszersmind. Az egyéni és a közösségi érdek összhangját fáradságos, nehéz munkával lehet csak megteremteni. Sok esetben a kézügyes gyerek, akiből kiváló asztalos, vagy kőműves lehetne — azt képzeli magáról, de még inkább a szülők, hogy ő „született” festőművész. „Hiszen milyen szép házakat, tájakat rajzol” — mondják róla. Elhitetik vele, hogy „legrosszabb” esetben is építészmérnök lesz, s amikor a nehezebb matematikával kell megbirkóznia, kiderül, hogy téves feltételezések révén illúziókat éltettek a gyerekben. S ha végül arra a pályára kerül, ahová tényleges tehetsége predesztinálta — csalódott emberként éli le életét. De legalább ennyire fontos, hogy a közösség igényeivel is számoljon az egyén. Napjainkban, megyénkben 30 000 érettségizett (érettségihez „méltó”) elhelyezése okoz gondot. Mennyivel könnyebb lenne a társadalom és az egyén helyzete, ha ezekből az érettségizettekből többen szalcmát: tanulnának, — vagy már kitanulták volna, s pénzkereső emberek lennének! Arról nem is beszélve, hogy egy érettségi bizonyítvány még nem elegendő ahhoz, hogy az életben, a hétköznapokon privilégiumot élvezzen egy 18 éves fiatalember. Á középiskolában szerzett tudás csak alapozásnak tekinthető. (S lassan a szakmunkásaink is hasonló képzettséggel rendelkeznek.) Egy szakmunkásbizohyítvánnyal elhelyezkedési gond .helyett megbecsülést érezhetne a fiatal, és a család számolhatna pénzkeresetével is. A társadalom, a közösség minden generációval számol, évenként tervez. De szeszélyekre nem, alapozhat! Irányítsuk hát a gyerekek érdeklődését színesen, sokrétűen az iskolákban, a könyveken keresztül, a moziban, az ifjúsági egyesületekben, s még számtalan módon, — nem utolsósorban a családon belül. Hiszen a reális tervezés is, az érdeklődés skálájának sokszínűsége is, a pályaválasztók érdekeit szolgálja. Hogy ne legyenek csalódott lelkű emberek, s ne mutatkozzon hiány némely szakágban, munkaterületen. Ismét „pályaválasztási időket” élünk. Ezekben a hetekben megyénk sok ezer nyolcadikosa pályaválasztási gondban él. A tizennégy éves fiatal ezekben a napokban érzi, hogy a felnőttek számítanak tehetségére, iparkodására, képességeire. A felnőtté válás hajnala ez, izgalommal, kétséggel teli: milyen pályára lépjen? Mihez van legtöbb kedve és tehetsége? Jól, vagy rosszul választ-e, ha szakmát szerez, vagy tovább tanul? Ezer kérdőjel, ezer kétség. T anácsot tőlünk, felnőttektől válnak. Elsősorban a szülőktől és a pedagógusoktól. Adjuk meg nekik a segítséget. De a tanáfcs őszinte legyen, s vessen gátat az életkedvet rontó ábrándoknak, az indokolatlan igényeknek, hiszen ezekkel a gyerekekkel pár év múlva már együtt építjük társadalmunkat. Baráth Lajos Befelezte munkáját az ISIIT kongresszusa A Magyar—Szovjet Baráti Társaság kongresszusa szombaton folytatta tanácskozását. A kongresszus második napján . az elnökségben foglalt helyet Komócsin' Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja is. A tanácskozást Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke nyitotta meg. Mint szombati számunkban közöltük, a kongresszus első napján felszólalt Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az alábbiakban ismertetjük felszólalását. Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. pa- igrafusa 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1986. január í. napján (csütörtökön) délelőtt 11 órára összehívta. A kongresszus részvevői. Szirmai István felszólalása Szirmai elvtárs bevezetőben tolmácsolta a kongresszusnak és minden részvevőjének a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meleg üdvözletét, majd miután visszatekintett a proletáriátus harcára, megállapította: Elvitathatatlan, hogy a társadalmi haladást meghatározó történelmi viharok fő hőse, motorja a XX. században a Szovjetunió népe, annak szervezője és vezetője a Szovjetunió Kommunista Pártja. Ma is a Szovjetunió Kommunista Pártja a szocialista forradalmi elmélet tisztaságának leghűségesebb őrzője, lenini értelemben alkalmazója és továbbfejlesztője. Ebben az évszázadban az emberiség óriási lépéseket tett a társadalmi haladás útján. Szükebb területre szorította az imperializmus hatalmát, a népek egész sora vívta ki szabadságát. Most már csaknem 5o esztendeje, hogy a Szovjetunió munkásosztálya megvívta győztes harcát, elszakította az imperializmus világot átfogó, népeket, nemzeteket rabságban tartó láncát. Hiába volt a nemzetközi reakció minden rabló, véres kísérlete, a szovjet hatalom győzött és megkezdődött egy új rend, a szocializmus építése — mondotta, majd emlékeztetett a nagy lenini villamosítási program megvalósítására, a Szovjetunió gazdasági erejére. Megállapította, hogy maga a szovjet hatalom léte fékezi a reakciót és bátorítja a jobb életért, függetlenségért, szabadságért, békéért harcolókat az egész földkerekségen. vérünk harcolt szovjet földön a szocialista társadalom győzelméért. A magvar—szovjet barátság így kezdődött, harcban, szenvedésben pecsételődött meg. É's ezt a barátságot a magyar munkások, parasztok és a szellemi dolgozók legjobbjai a fasiszta terror negyedszázadába» is ápolták. Szirmai elvtárs emlékezte« tett a Hitler-fasizmus által kirobbantott második világháborúra és hangsúlyozta, hogy az emberiség soha el nem múló hálával tartozik a szovjet embereknek azért, mert elsősorban az ö emberfeletti áldozataik árán sikerült megmenteni a. világot a fasizmustól. , A szónok, miután emlékeztetett rá, hogy 1945-ben a magyar—szovjet barátságnak új szakasza kezdődött, ezeket mondotta: Ilyenkor nem lehel nem emlékezni azokra a katonákra, harcosokra, barátokra, akik hazájuktól. családjuktól, szerelteiktől messze áldozták életüket a magyar nép szabadságáért. felemelkedéséért. A szocialista világrendszer megváltoztatta a világ képét. Olyan erő született, amely megváltoztatta a világháború kikerülhetetlenségének a régi viszonyok között érvényes, objektív törvényét. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX, kongresszusa, minden bé- keszeretö ember örömére meghirdette, hogy ez á törvény a múlté. A szocializmus, a béke erői ' ma már annyira megnövekedtek. hogy a világháború nem elkerülhetetlen mondotta! Aki a társadalmi fejlődés összefüggéseit csak felületesen is ismeri, tudja, hogy a szocialista világrendszer a szovjet hatalom segítségével született. hogy a gyarmati rendszer felbomlása, az imperializmus kiszorítása nem független a Szovjetunió és a szocialista világrendszer növekvő gazdasági, politikai, erkölcsi és katonai hatalmától. Az elmúlt, fél évszázad történelmi viharainak tanulsága: a társadalmi fejlődésben mr.es megállás. A szocializmus térhódítását nem tudta megállítani Hitler és nem tudják megállítani a mai imperialisták sem. A harc a két erő és a két rendszer között, különböző módszerekkel, ma is folyik. A legkiélezettebb formában most . Vietnamban. A Szovjetunió igaz havát A szocializmus térhódítását nem lehet megállítani A haladó emberek felsorakoztak a Szovjetunió barátjaként, a nemzetközi reakció ellenségeként. Akik szerették az embereket és meg akarták szabadítani őket a lealázó tőkés kizsákmányolástól, a szolgaságtól, az éhségtől és pusztító imperialista háborúk örök veszélyétől, azok szovjet barátok lettek, segítették, védték az új szovjet hatalmat, ebben az időben születtek a Szovjetunió barátainak társaságai^ A magyar—szovjet barátságot nem egy testület, nem a Magyar—Szovjet Baráti Társaság indította útnak. Nemzeti büszkeségünk, hogy 1919-ben elsőként sorakozott fel a magyar nép Oroszország munkás- cs paraszthatalma mögé, ép követve a szovjet dolgozók példáját, nálunk is megteremtette a proletárdiktatúrát. Büszkén és kegyelettel emlékezünk meg arról is, hogy százezernyi magyar testAz amerikai imperialisták hitleri módszerekkel pusztítanak egy országot, mérhetetlen szenvedéseket zúdítanak egy tőlük 10 ezer kilométerre éló népre — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a nemzetközi harcok mai frontjain is mindenütt az első helyen áll. Segítséget nyújt a felszabadult, fejlődő országoknak, a szocializmust építő országokkal megosztja tapasztalatait és ahol fegyveres harcot vívnak, ott fegyverekkel, katonai ismeretei megosztásával is segít. így van ez most Dél-Vietnam népének igazságos háborújában. Az elmúlt csaknem 50 esztendő minden tapasztalata azt bizonyítja, hogy nem lehet a társadalmi haladás híve olyan ember, aki szemben áll a Szovjetunióval, nem nevezheti magát internacionalistának az, aki szemben áll, vágj' szembe fordul a Szovjetunióval, nem lehet internacionalista, aki az imperializmus elleni, nemzetközi méretű harc közben megbontja a béke nagyhatalma köré csoportosuló szocialista. békét védő, haladásért küzdő erők egységét. Nem lehet internacionalista, aki ilyen viszonyok között az imperialistákkal való összeg- játszással, megalkuvással rá-! galmazza a Szovjetuniót, a Szovjetunió Kommunista Pártját. Az ilyen felelőtlenséghez nem kell bátorság, hiszen a rágalmazó is tudja, hogy ez a magatartás semmiben sem változtatja meg a Szovjetunió elvi alapon álló. következetes békepolitikáját, és a rágalmazók, de a mérlegelők hazájának békéjét is mindezek ellenére elsősorban a Szovjetunió/ biztosítja. A magyar nép szovjet barátsága az emberek lelkében élő eleven érzelem. A 21 esztendeje tartó közvetlen politikai, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatokból származó kölcsönös előnyök, a Szovoly tatás a 2. oldalon»)
