Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-16 / 296. szám

«äüSSät«,, (Secern bér Sß északmagtakorszAg 3 ■ÖSH Meglepetés Bodrogolasziban kavarodott a ví- hagynak magra lóherét és 60 A felmérést a bank szak- har és gondol- holdon lucernát. Ha csak egyet- emberei végezték. Amikor Ikodás helyett a felkorbácsolt len mázsa mag terem holdan- visszatértek Üjhelybe és jelen- feözhangulatot Iáhasználva le- ként, akkor is több, mint fél- tették az eredményt, senki váltották Vaskó Jánost, az el- millió forint a bevétel. De szó- sem hitte a szavukat. Új bi- ínököt. Néhányon szervezték kott teremni három mázsa is. zottságot küldtek Bodrogola- ©zt olyan emberek, akik iri- Ritkaság az ilyen év, de elő- sziba, hogy ismételje meg a jgyeitek Vaskó tisztségét és azt fordul. felmérést, mert vagy elnéztek m tiszteletet, amely ezt a dere- Senki sem hitt az optimista valamit, vagy csaltak a veze- fsedő hajú, nyugodt természetű elgondolásokban. A járás is tők. Az újabb számszaki bi- giarasztot évtizedek óta övezte, besorolta a bodrogolaszi Búza- zottság sem tudott mást meg- A mese úgy volt megszövegez- kalászt a krónikus mérleg- állapítani, mint az előző. Ve, hogy Vaskó önszántából hiányos gazdaságok közé. Ti- Mindenki meglepődött. Az lemondott. Valójában nem vadar bácsi viszont dolgozott. . _ «akart, lemondani, de úgy érez- Fegyelmet, rendet teremtett az ernherek is. Ok sem hit .ex te, hogy ha ezt cselekszi, a állattenyésztésben. — Micsoda volna, hogy egyetlen év során farkas is jóllakik és a bárány dolog az — kérdezte —, hogy ki lehet mászni a deficitből, äs megmarad. tizenegy kiló takarmányból hogy másfélmillió mínusz után A bodrogolaszi Búzakalász állítunk elő egy kiló sertés­Termelőszövetkezet mérleg- húst? Az ilyen gazdálkodásra egyszerre plusz következik. hiányos volt. Az első évben csak ráfizetni lehet. Itt vagy Talán meg most is kételked- negyedmillió, a másodikban lopnak, vagy pazarolnak. — nek, de a számok nem csalnak, már csak negyvenezer forint Néhány állattenyésztő „meg- Két bizottság is ugyanazt álla- hiányzott. Vaskó János nem szökött”, otthagyta a munkát, pjtotta meg Vaskó János el­hagyta el a szövetkezetét. Gép- mert nem bírta a szigorúsá- ‘ . ...... csoportvezető és szövetkezeti got. De akik maradtak, és akik nov természetesen óiul. liva- beszerző lett. Gép, persze, alig a helyükre álltak — vállaltak ^ar bácsit dicséri, azaz: dr. volt. Ember is kevés. Tehát mindent. Érdekes módon rö- Farkas Tivadart, az öreg me- vagy embereket, vagy gépeket vid időn belül megváltozott a zőgazdászt, aki 16 év múltán kellett szerezni. Vaskó tudta, képlet. Nem tizenegy, hanem vágott neki ismét a gyakorlati hogy embert mindaddig nem mindössze ot kilo takarmány- .... szerezhetnek, amíg egyenesbe ból állítottak elő egy kiló ser- termetesnek, nem fordul a szövetkezet sze- téshúst. Így a sertéshízlalás — Egy melléfogásom azon- kere, amíg pozitív oldalra nem rentábilis lett. Ráadásul a ter- ban volt — ismeri el töreüel- bülen a mérleg. veket is • túlteljesítették, nem niesen. — Őszintén szólva, Egyetlen választás maradt: a 300, hanem 332 darab sertést gépesítés. Jó kezekbe kei ült. hizlaltak meg. A szaporulat arattam kombájnokkal. És Vaskó ugyan sohasem dolgo- meg váratlanul 104 darabbal most az első nap megijedtem zott gépekkel, de megértette a lett több a tervezettnél. Ez ezektől a gépektől. Lágy volt gépesítés kockafordító jelen- volt az első meglepetés. a ta^ai’ a kombájn belesüppedt ...... , .... és én emiatt azonnal kiadtam tőségét és pontosan felmerte, —"" mind jól az utasítást, hogy vigyék in­mire van szükség, mennyi I no/ínye* fizettek és nen, látni sem akarom a kom- toaktorra, munkagépre és mo- a gépi munka alkalmazása bájnt. torra Az állam támogatta az csökkentette a költségeket. Pe- El is vitték. A járási vezetők elképzelést. Az új elnöknek dig nem volt jó az esztendő, meg azonnal megtámadták Ti- . JÍ .. . nem kedvezett az időjárás. A vadar bácsit. Hogy maradi, fórt is adtak. Eltöröltek a vizek j 200 000 forint kárt felelőtlen és más hasonló jel­mérleghiányt, azaz: állami okoztak. Az almát elverte a zőkkel illették. Az első és hozzájárulással kiegyenlítették, jég. A minőség romlott. egyetlen melléfogás miatt. A következő évben, 1963-ban Mégis az elmúlt hetekben, - Megmondom őszintén: , ^ amikor elvégeztek az esztendő kissé rosszul esett a szigorú szintén. Mert megint volt mer- gazdálkodásánák felmérését, kritika. Fájt. Igaz, melléfog- leghiány, ám az állam dotált, amikor számba vettek min- tam a kombájn elküldésével, Vaskó meg gépesítette tovább dent, kiderült, hogy nincs de nem kellett volna ennyire a gazdaságot. Eszébe sem ju- mérleghiány, sőt, egy kis tar- felfújni_az_ügyet. ____ . ... talék is mutatkozik. A masiél- ~ Vaskó tott, hogy még égiszéi e no c forint gazdasági mi- Ez a véleményé János lesz. Ám 1964-ben minden nuszt eltüntették s a végösszeg elnöknek is. Meg az, hogy igen időző mérték fölé emelkedett terven felüli pluszt mutat. S nehéz volt az esztendő. A mag- a mérleghiány. Elérte a más- mindezek mellett a munkaegy- fogás nem sikerült, de erről „„ ség betervezett értéke, a 31 fo- sem szabad lemondani, félmillió fonnto . gy J , rjn£ nem csak meglesz, hanem —Jövőre ismét nekikezdünk 1700 hold Bodrog-menti szán- gyarapszik is egy-két forint- — mondotta az elnök. — Nem tón és 70 hold gyümölcsösön tál. Pedig nem sikerült az lesz mindig rossz esztendő. És ez nagyon sok. aprómagfogás, mert arra csep- ha nekünk egyszer az apró­... pet sem kedvezett az időjárás, mag sikerül, egy egész évi tar- Ekkor betelt a pohár. A koz- a V1-z_ meg a jég is alapo- talékot tudunk biztosítani! Sgyűlés megfelelő embert köve- san megdézsmálta a hasznot. Tartalékos tisztek jubileumi tanácskozása Miskolcon Tíz évvel ezelőtt a Mö- rancsnokság képviselője és majd a felszólalók elismerőea HOSZ I. Országos Konferen- Koós Géza alezredes, az MHS nyilatkoztak a jelenlegi okta- ciája határozatban rögzítette Országos Elnöksége részéről. tási formáról és az MHS szer- a tartalékos tisztek tagozatok- A beszámolót Bokor József vezeteinek nyújtott segítség- ba való tömörítését. A tarta- őrnagy, az MHS megyei elnö- ről. Biztosították az értekezle- lékos tiszteknek a polgári ke tartotta, melyben értékelte ten megjelent megyei, katonai, életben történő kiképzése az- a tartalékos tiszti mozgalom és közéleti vezetőket, hogy s A tanácskozás részvevőinek egy csoportja. óta e tagozatokban és csopor- helyi eredményeit, s elemezte továbbiakban is példamutató­tokban történik. a következő év feladatait. Be- an dolgoznak pártunk honvé* Az elmúlt évtized eredmé- számolójában körvonalazta delmi politikájának megváló- nyeit a tartalékos tisztek ka- azokat a tennivalókat, amelyek sításáért, szocialista hazánk tonai műveltségének növekedő- végrehajtásában a tartalékos építése és védelme érdeké­se terén az ossz honvédelmi tisztek fokozottabb felelőssé- ben. A jubileum alkalmából feladatok teljesítésével mér- gét és közreműködését kérte, honvédelmi munkájuk elisme- hetjük le. Az MHS-szerveze- Legfontosabb feladat — mon- réseként sok tartalékos tisztet tek tartalékos tiszti tagoza- dotta — a politikai és katonai kitüntetésben, dicséretben ré- tai fontos feladatuknak tekin- műveltség fokozása mellett az szesítettek, többet közülük tik a honvédelmi munkát, hisz MHS-szervezetek erősítése, se- előléptettek, a tartalékos tisztek képezik gítése, az előképzési és hon- A hivatalos ünnepség a tar­szervezeteink törzsét, gerincét, védelmi sporttevékenység tá- talékos és a hivatásos állomé- belőlük kerülnek ki a legta- mogatása. nyú tisztek baráti, elvtársi esr^ pasztaltabb MHS-vezetők, ok- A meghívottak nagy érdek- mecseréjével ért véget, tatók és aktívák. lőtíéssel és figyelemmel hall- Havrán József A tartalékos tisztek munká- gattálc meg a beszámolót, őrnagy jának elismerését politikai, és i. társadalmi életünkben betöl­tött szerepét, felelősségét emel­te ki a tartalékos tisztek na­pokban Miskolcon lezaj1 tt jubileumi tanácskozása is, amelyen megjelent és felszó­lalt dr. Papp Lajos tartalékos alezredes, a Borsod megyei Ta­nács vb-elnöke, dr. Lovas La­jos, az MSZMP Borsod me­gyei Bizottságának főelő­adója, Varsányi Sándor ezre­Wná! S3 cenfnréler! emelkedett a Tisza Amint arról tegnapi lap- így óvatosságból Tokajtól Se- számunkban beszámoltunk, a felé a gátakon elrendelték az. Tisza Tiszabecsnél apadt, de első fokú árvízvédelmi ké- a szakemberek a borsodi sza- szültséget. A tiszalöki duz- kaszon újabb emelkedésre zasztógát zsilipjei továbbra is számítottak. Az Északma- nyitva állnak, hogy meggyor- gyarországi Vízügyi Igazga- sítsák az árhullám levonulá- tóság szerdai jelentése szerint sát. des, a helyi fegyveres erők J a Tisza vízállása Tokajnál 60 A Bodrog FelsSbereckinő és a megyei kiegészítő pa-) centimétert emelkedett, és tetőzött.- - ,, ------------------------------ _ ________ Szendrci József t elt az élre. — Hozzák vissza Vaskót! Egyhangú volt a köve- WWW* telés. Vaskó pedig, aki mun-| kája mellett könyvei társasa-j- gában töltötte minden szabad- idejét, — mert parasztember ‘ létére fiatal kora óta gyűjti és olvassa a könyveket, polcok és könyvszekrények sűrű könyv­sorai hirdetik a szép szonve-^ délyt; — ez a Vaskó János megértette az embereket. Al korábbi sértődést feledve, vál-.J. falta ismét az elnöki tisztséget.! I ”TT~ " 15-e volt A 1965. marc us Rengeleg || gond és másfélmillió forint;? mérleghiány. Ezt már nemi; engedte el az állam. ! — Gazdálkodj átok ki —| mondták a járásiak. J — Kigazdálkodj uk mi — fe-| lelte Vaskó —, de mégiscsak % elkelne a segítség. Nem pénz,? hanem egy szakember. Azzal I többre megyünk. 3 Hiszen ha olyan egyszerűi lenne szakembereket előránci-| gálni. A járási tanács mező-| gazdasági osztálya mégis kö- rülnézett. Dolgozott az osztá-'t lyon egy idős, csendes ember, | dr. Farkas Tivadar. A mező-!| gazdasági oktatás előadója í volt. | — Tivadar bácsi, nem pró->| bálnád meg? — kérdezték tőle. ‘ ■5 —- Tizenhat év után, bará- u ftaim? Én tizenhat éve nem é vagyok aktív gazdász, nem is- 3 merem a mostani termelést, | elmélettel foglalkoztam, nem a£ gyakorlattal. j* ■— De Tivadar bácsi, hiszen | tudod, az elmélet is csak úgy|, igaz és értékes, ha beválik aí gyakorlatban. Próbáld meg,| hátha... 4 ~7 771 mezőgazdász, dr.'f ld<is Farkas Tivadart S6 év múltán elhagyta az író-í asztalt, az irodát és elment $ Bodrogolasziba főagronómus-í mák. Nagyszerű terveket csi-| nálfc Tudta, hogy a bodrogközi! területen szerencsés esztendő-V ben kincseket ér az aprómag. C Ügy tervezte, hogy 135 holdon* ha­»»» »»♦»«,»»» ti életben Sáthatnák mindezt A kéthetes vezetőképző tan­folyamhoz viszonyítva a szer­vezőképzés időigényesebb, elmélyültebb, aprólékosabb; részletesebb ismeretanyagot követelő stúdium. Tehát eb­ből is kitűtúk, hogy a veze­tő- és szervezőképzés alap­vetően különbözik egymás­tól. A vita során Szepessi Píl igazgató arról beszélt, hogy a báziscsoportok kialakításá­val nemcsak a házon belüli; hanem a kapun kívüli, más vállalatoknál jelentkező gon­dokat is fel lehetne számolni.' Vincze Géza igazgató elv tára arról a három feladatról be­szélt, amit két konkrét téma­ként adott ki üzemszervezési szakembereinknek, s amelyek megoldását a fokozottabb anyagi ösztönzést figyelembe véve sem mondhatjuk kielé­gítőnek. Vértesi György igaz­gató a cementiparban fellel­hető fogyatékosságokat bírál­ta^ mintegy beleillesztve az előadáson elhangzottakba. Ö elsősorban azt indítványozta, hogy a szervezési munkák során ne felülről lefelé, ha­nem alulról felfelé kezdjék el a munkát, építsék a szerveze­teket. Szemere Endre, a Sze­rencsi Cukorgyár igazgatója hasonló témákat fejtegetett. Különféle kérdéseket vetet­tek fel a hozzászólók a szer­vező munka javítását illető­en. Egy dologról azonban közös_ nyelven beszéltek: mai lehetőségeink még semmi­képpen sem felelnek meg a megnövekedett igényeknek, éppen ezért gyors és kitartó munkára van szükség, hi­szen csak így lehetnek üze­meinkben jó szervezők. A mi e téma gazdasági és műszála konzek­venciáit jelenti, — az előnyöket illetően — úgy érezzük, nem lehet vi­tázni. Fodor László Pauloviís Ajosto** (Folytatjuk^ I gazgatók, vállalatveze­tői:, felelős poszton levő emberek egyér­telműen azt vall­ják, hogy sok-sok probléma megoldása után válhatnak csak jó szakemberekké a szervezők. Hiába magyará­zunk sokoldalúan összetett, bonyolult folyamatot egy üzemszervezési munkánál; amíg a helyszínen fel nem dolgozunk akár 15—20 esetet is, és nem értékeljük azokat, aligha mondhatjuk, hogy el­értük a célt. Szervező mun­kát hallomásból nem lehet megérteni. Ide ez kevés. Gya­korlatra, közvetlen tapaszta­latszerzésre van szükség. K étségtelen tehát, hogy a megvalósult példa sokkal nagyobb ha­tású — tanító erejét illetően —, mint bármi fajta iskolai oktatási módszer. Ez­ért a bázisintézmények, az úgynevezett mintaszervezetek elképzelésében a gyakorlat­ban lehetne biztosítani a meglevő kapacitás koncent­rálását. Olyan mintaszerű megoldásokat lehetne létre­hozni, amelyek, viszonylag kevés adaptáló folyamattal, más területeken is alkalmaz- hatókká válhatnak. Olyan megoldásokat lehetne kidol­gozni, olyan szervezési formá­kat megalapozni, amelyek a komplex, a teljes szervezés összes követelményeivel ren­delkezhetnének. S ebben az esetben nem fordulhatna elő, hogy a szervezés befejezté­vel a munkanszichológus ki­fogásolná a falfestést, vagy elkerülné a figyelmet az osz­tályok, csoportok képzésénél bizonyos munkapszichológiai alapelv. Gondoljuk csak el, milyen pedagógiai hatása lenne an­nak, ha egy szervező-tovább­képzés alkalmával olyan üzembe vezetnék a szervező­ket. ame!v^kHen a i—v—— rűbb szervezési valósították meg, a gyakorta­Vezetés és szervezés Igények és lehetőségek alacsony képzettséggel ren­delkező. Sajnos, a munka- megosztás — egy-egy témán belül — üzemeinkben még ma sem valósítható meg. Elő­fordul, hogy tapasztalatlan szervezők felvállalnak nagy­üzemekben alapos munkát és a végén nem képesek meg­birkózni a feladatokkal. Má­sutt pedig nagy tapasztalat­tal, szakmai és speciális is­meretekkel rendelkező szer­vezők üzemtechnikusi mun­kakört töltenek be. Az igé­nyek és a lehetőségek össze­hangolása tehát a szervező­képzésen kívül megkívánja azt is, hogy a ma fellelhető szervezői kapacitásokat sok­kal célszerűbben hasznosít­suk, hiszen így a képzett szer­vezők nagyobb tömegű fel­adatok elvi megoldásával fog­lalkozhatnának. Az ilyenfajta szervező te­vékenység és a megnöveke­dett igények kielégítése adta az ötletet arra is, — mint er­ről dr. Szabó László beszélt —, hogy a szervezőképzést területenként bizonyos bázis­szervezetekre kellene felépí­teni. Hiszen mi tagadás, nem lehet másként oktatni a szer­vező tevékenységet, mint a tényleges szervező munka útján. Mert, ha azt mond­tuk, hogy a vezetőképzés munkájában sem elegendő a kizárólagos előadás, esetta­nulmányok és vezetői játé­kok nélkül alacsony hatás­fokú lehet a tanítás, minden­képpen alacsonyabb szintű, mintha sikerül bevonni és együttműködő résztvevőkké tenni a vezetőket a vezető- képzésben — akkor a szer­vező munkáknál, a szervezők k ''''zésénél ez sokszorosan így van. XUK.OII a xecnniKUmoK gondoskodnának róla, hogy megfelelő mennyiségű és mi­nőségi szervezéstudományi anyagot hallhassanak a rész­vevők. Borsodban különösen fon­tos a .szervezőképzés. Hiszen gondoljuk csak el: az imént említett fonnák esetleg tíz év múlva érvényesülnek, hi­szen amíg a most végző em­berek kikerülnek, gyakorla­tot szereznek, beleilleszked­nek új munkakörükbe, az legalább egy évtizedet igé­nyel. Nekünk viszont arra van szükségünk, hogy rövid időn belül biztosítsunk meg­felelő képzettséggel rendelke­ző szervezőket. ~ - talt arra is dr. Szabó I László, hogy a tan­lU folyami oktatás, mint ismeretközlés, egy­magában nem alkalmas arra, hogy szervezőket képezzen. Nagy hiba az, hogy országos szervező apparátusainkban is kevés a szervező, s ezeknek sincsenek gyakornokaik, nö­vendékeik, így azután előfor­dul, hogy bizonyos szervezé­si munkált legalacsonyabb szintjeit ugyanaz az ember készíti el, aki a legfelsőbb szintekkel is foglalkozik. Eb­ből következik, hogy ha va­laki valamilyen szakismeret­tel kezd dolgozni, szinte rög­tön „önállóvá” lesz és azt reméli, átugrotta az „inaséve­ket”. Helytelen az is, hogy túlságosan sok kutatási té­mával foglalkozunk, mond­hatnánk: egy kutatási téma — egy kutató. Ebből megint az adódik, amiről az imént is szó esett, hogy a legnívósabb munkát is vagv igen jól fel­készült szervező végzi, vagy A z biztos, hogy a szer­vezők iránti érdeklő­dés fokozódik. Kis- és nagyüzemekben egyaránt tapasztalható egy­fajta jólértelmezett nyugta­lanság a szervezési munkák minőségének javítására. A „divat” szemléletet egyre in­kább felváltja a szükségérzet, s egy olyasfajta igény, amely mögött kimondva, vagy ki­mondatlanul megtalálhatók a szervezők tevékenysége által bekövetkezett műszaki és gazdasági eredmények. Igenám, csakhogy az igé­nyekkel nincsenek szinkron­ban a lehetőségek. Ankétün­kön több hozzászólásból is kicsendült, hogy szívesen al­kalmaznának nagyüzemek­ben, építőipari vállalatoknál és intézményeknél jól kép­zett, szakmai és speciális is­meretekkel rendelkező szer­vezőket, csakhogy ezek kép­zésével bajok vannak. Kevés Dlyan szervező van megyénk­ben is, akit egyik pillanatról i másikra máris be lehet dob­ni a „mélyvízbe”. A képzést illetően pedig látni kell, hogy hosszú évek is eltelhet­nek, amíg az igények és a lehetőségek összetalálkoznak. Dr. Szabó László, ankétünk vitaindító előadásában el­mondta, hogy lényegében há­rom fokon kell a szervező képzést elkezdeni. A felsőfo­kot az egyetemhez kapcsolta. Az egyetemi oktatásnál tei'- mészetszerűleg az első lépés, i közgazdasági mérnökkép­zés, az üzemszervezési sza­kon már megtörtént. Ez né­mi haladást jelent. A közép­fokot a felsőfokú techniku­mok látnák el, míg végül az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents