Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-02 / 284. szám

» (teeciMfecs' X,

ßSZAKM AGYARORSZÁG

3

Fali*** egy levélre*

Dolgozik-e,

* mennyit dolgozik a falu?

Gyárak és emberek

••

nr

Téli gépjavítás **»

kétszeres gonddal

Alapos felkészülés, de üres műhelyek A pénz januárban, felírtsárban is pénz l

ONTOK

Tibort „főhalászként” tartják nyilván, s van, aki bélyeggyűjtő szenvedélyéről ismert. S dicsekvéssel beszélnek Mlinkö Józsefről, a DVTK súlyemelőjéről, aki sok sikert szerzett a brigádnak, az üzemnek.

— Véletlenül — húz elő egy füzetet a művezető — éppen az előbb került kezembe kis noteszom. Ez beszél legszebben a fiúkról. Íme — mutat az adatokra —, hat hónapja száz százalékon felüli eredménnyel dolgoznak, saját hibából eredő selejtjük 3 hónapon át nem volt, s a másik három hónapban alig éri el a 0.03 századot. Pedig nem könnyű ezt elérni. Egyedi darabokat készítenek, ehhez nagy tudásra, remek érzékre, jó munkára van szükség.

^vélekedik;

<s> —

A daru megemeli a magot. Kiss Gergely brigádjának nétj’ tagja — Balogh Zoltán. Miinka György, Juhász György, Szabó Nándor — kíváncsian várja: hogyan sikerüli

* hajócsavar öntés«?

— Például — szól közije a. párttitkár — a hajólapátok.

— Igen. Régebben sok volt a seiejt A brigád (az anyaghibán kívül, ami nem őket terheli), selejímentesen készíti & 4—5 ágú hajólapátokat. Ezeket exportáljuk

A brigádtagok zömmel hoss- szú ideje, tanuló idejük kezdete óta ismerik egymást.

— Ismerjük egymás mozdulatait is — mondja Szabó —•, szó nélkül össze tudjuk hangolni munkánkat.

Van itt egy egészséges fluktuáció is. Tóth István, az előző brigádvezető más, nagyobb munkacsapat élére került. Helyébe lépett elő Kiss Gergely, .lenéi Géza egy másik brigádba ment, ahol érezhető jó munkájának hatása. És jönnek az új ígéretek. Két ifjú segéd. Mika és Juhász januárban jött a kollektívába. Fejlődésük azt mutatja, hogy hamarosan komplikált munkákat is rájuk bízhatunk.

— Gondjuk, bajuk?

— Mi lenne?! — vonják meg vállukat. Néhány éve, akkor volt. Nem becsülték az öntőket. az öntőformázókat. Többen elmentek segédmunkásnak. mert ott jobban fizettek. A családnak kellett a kenyér. Nem tehettek mást. Most a kereset, kielégítő. És a szakma? Nem lehet leírni, milyen szeretettel beszélnek róla. Az öntés, az öntőformázás nem is szakma. Művészet. Teljes embert, tudást, rátermettséget, szívet, képzelőerőt, s nagy- nagy felelősséget kíván.

— És az benne a szép ;— szó! a brigádvezető —, hogy nagyon változatos a mi munkánk. Mindennap más feladat, mindennap töprengés. Mindennap új megoldást kell alkalmazni. Ma mozdonyherék, holnap hajólapát, holnapján henger. És az ember

iudennap érezheti az alkotás örömét.

Csorba Barn»

február, március hónapra torlódik, az igények szerint. Hogy miért? Pénzügyi kérdés. Most, a zárszámadások előtt a tsz- ek többsége nem szeretné csonkítani a kedvezőtlen időjárás által amúgy is megcsonkított évi bevételt. Már pedig ha a traktorokat novemberdecember hónapban újítják fel, a gépállomások az év végéig kérik a javítási költséget. Hiszen a gépállomások dolgozóinak sem mindegy, teljesítik-e a tervüket De nem mindegy azért sem, mert ha novemberdecemberben üresek a műhelyek, akkor egyrészt nem keresnek a dolgozók, másrészt majd januárban-februárban nem képesek megbirkózni a feladattal. S bizony a napokban megyénk valamennyi javítóállomásán kihasználatlanok a műhelyek.

Végeredményben a gépek kijavítása, felkészítése az elkövetkezendő évre, az alapvető, a fontosabb dolog. Mégis, íme, a tervteljesítési érdek, az anyagi érdek szemben áll a feladattal! S ezen bizony, változtatni kellene. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy » munka torlódása egyrészt késedelmet, másrészt számos hiba- lehetőséget szül!

Gépállomásaink, javító állomásaink vezetői, szakemberei egyébként, okulva a korábbi hibákból, nagy gondot fordítanak a munka minőségére, a garanciára. Azonban valóban jól csak úgy dolgozhatnak, ha a termelőszövetkezetek is segítenek. Azzal, hogy időben viszik a gépeket. Annál inkább, mivel a korábbi megerőltető munka következtében számos olyan, szemmel nera látható hiba kijavítására is számítani kell, amelyek csak az alapos vizsgálat után derülnek ki, s amelyek még hosszadalmasabbá teszik a javítást,

(Barcsai

több „gyógyítja” majd a sérült gépeket. Tovább folytatták az egyes javító állomások specializálását is. Egy-egy helyen négy-öt géptípust javítanak csak, de a'zt valóban hozzáértően.

Néhány helyen, elsősorban a Mezőkövesdi Javító Állomáson már szintén „szalagszerű- en” újítanak fel, illetve készítenek néhány olyan alkatrészt, amelyből eddig országos hiány mutatkozott. Az AGRO- KER vezetőivel együtt elkészítették a beszerzendő alkatrészek listáját is.

Ez azonban végeredményben csak egyik feltétele a gépek gyors, alapos javításának. Hiszen az erő- és a munkagépek túlnyomó része ma már a termelőszövetkezetek tulajdonában van. S bármilyen alapos is a javító állomások felkészültsége, ha nem a szükséges ütemnek megfelelő a gépek beszállítása, elszállítása^

A fsz-ek sejjífségc is szükséges

A műhelyek kapacitása, a szakemberek száma adott. Ha egy traktor műszaki felülvizsgálatához és a hibák kijavításához mondjuk 50 munkaórára van szükség, 50 óra alatt semmi szín alatt sem lehet két erőgépet kijavítani. Tehát a termelőszövetkezetek erő- és munkagépeit csak úgy lehet minden tekintetben megfelelően. a lehető legkisebb hibaszázalékkal kijavítani, ha egyik gépet hozzák, a másikat viszik, úgy, ahogy abban a termelőszövetkezetek a javítóállomásokkal korábban megegyeztek.

Megyénk termelőszövetkezetei az elkövetkezendő évre például 1100 erőgép javítását jelezték. Ennek zöme január,

Ä’ mezőgazdasági erő- és munkagépek téli javításának előkészítése ez évben már az őszi munkák kezdete előtt igen fontos téma volt a szakemberek körében. S nemcsak azért, mert az elmúlt javítási időszakok jónéhány hibára hívták fel a figyelmet. Már az ősz elején biztos volt, hogy az igen kedvezőtlen körülmények következtében az átlagosnál nagyobb mértékben kopnak, törnek a gépek. Azaz, sokkal több alkatrészcserére, generál- javításra, alaposabb műszaki ellenőrzésre lesz szükség, mint eddig.

Éppen ezért a megyei mezőgazdasági operatív bizottság már szeptemberben olyan megbízást adott a Gépállomások Megyei Igazgatóságának, és az AGROKER Vállalat megyei kirendeltségének, hogy mind á tartalékalkatrészek beszerzésénél, mind a gépjavítás ütemezésénél vegyék figyelembe a várható plusz-szükségletet,

Tények és Igények

Most, az őszi munkák befejezése előtt érdemes körülnézni mind a gépállomások, mind az AGROKER Vállalat portáján. Érdemes, mert ezer és egy jel mutatja, hogy igen komolyan vették a rájuk bízott feladatot.

Gergely István elvtárs, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának vezetője mondotta el néhány nappal ezelőtt, hogy minden lehetőt megtettek a téli nagyjavítás precíz előkészítéséért. Az elmúlt évhez viszonyítva néhány új dologgal is találkozhatunk. „Uj dolog” természetesen maga az is, hogy két-három gépállomás kivételével ma már mindenütt áttértek a folyamatos, szalagszerű javításra. Uj az is, hogy jóval több az idén a hozzáértő szerelő. Az elkövetkezendő javítási időszakban háromszáz szerelővel, műhelyi dolgozóval

így is van különbség. S a különbség az elmúlt néhány év alatt tovább nőtt! Ugyanakkor a tsz-tagság nyugdíjalapja, az SZTK biztosítás, u segélyek, a szociális-kulturális ellátás, a családi segély mind-mind kevesebb falun, mint a munkások, az alkalmazottak körében. Éppen ezért, nagyon helyesen, az az állam, a párt, a népgazdaság vezetőinek véleménye — és ez a munkásosztályunk öntudatos többségének véleménye is —, az a terv, hogy az elkövetkezendő években mindent meg kell tenni a ma még meglevő különbségek csökkentéséért, végső soron teljes megszüntetéséért.

Természetesen senki sem tagadja, hogy nem dolgozhatott volna még jobban, még eredményesebben a mezőgazdaság. De nem mondható-e ez el népgazdaságunk bármely területéről? Azonban a parasztság félreneveléséről, az elvtelen segítségről szó sincs. Sőt, egyre helyesebbek, reálisabbak, s a fejlődéssel párhuzamosan egyre határozottabbak a mezőgazdasággal szemben támasztott követelmények. Azonban előbbre lépni, a fejlődést gyorsítani csakis a megfelelő. nélkülözhetetlen feltételek birtokában lehet. S hogy ezek a mezőgazdaság területén is meglegyenek, ahhoz az egész társadalom együttműködésére, a kölcsönös segítségre van szükség.

K

edves Marosi elvtársi Nagyon szeretnénk, ha egy-egy részletkérdésben tovább vitatkozhatnánk, boncolgathatnánk a tényeket és a tennivalókat.

Addig is jó munkát, jó egészséget kívánok önnek és családjának.

Barcsa Sándor

átlagos életkora itt, a mi megyénkben ma úgy ötven esztendő körül van. Nos, ha ehhez hozzátesszük, hogy mind a tervezésben, mind a munkában, mind az objektív körülmények közrejátszásában óriási különbség van az ipari és a mezőgazdasági termelés között, önmagától következik a tény: megfelelő segítség, támogatás nélkül nem termelhetne, nem dolgozhatna eredményesen a falu, a termelőszövetkezeti tagság. S az ideihez hasonló, időszakos segítségre még hosszú évek múltán, még akkor is szükség lesz, ha mezőgazdaságunk rendelkezik majd a nagyüzemi termelés valamennyi optimális adottságával, ha lesz elegendő munkaerő, a követelményeknek mégfelelő gépek. Mert a gyümölcs, a zöldség betakarítását gépesíteni, megoldhatatlan , probléma!

S végső soron szólni kell arról a megállapításáról is Marosi elvtárs, hogy „a falu, a tsz-pa- raszlság munka nélkül él”. Ez korántsem igaz, s ilyen kijelentésekért joggal háborodna fel tsz-tagságunk. Hadd éljünk itt is az összehasonlítás tényei- vel. Fontos számítások bizonyítják, hogy míg a második ötéves terv időszakában az ipari munkások, az alkalmazottak reálbére 18—19 százalékkal növekedett, addig ez a mezőgazdaságban csak 13—14 százalékos. Amig az ipari munkásoknak csupán 0.4 százaléka keresett havonta kevesebbet (segédmunkások, kisegítők stb.) 800 forintnál, addig a tsz-tagság 31.6 százaléka nem érte el a 800 forintos havi átlagkeresetet és csupán 33 —34 százaléka keresett többet havonta 1000 forintnál. Ez természetesen kiegészült a háztáji jövedelemmel, azonban még

Kedves Márnái Géza? :

H

ozzánk címzett levele- * ben olyasféle meg- j jegyzést tesz, hogy vé- leménye szerint a mi j «ajtónk nem vállalkozik, vagy r mines felhatalmazva igazán .. őszinte gondolatok, vélemények j: közlésére. boncolgatására. *

Kedves Marosi elvtárs (enged- t je meg, hogy így szólítsuk, hi- r »zen, mint írja, immár jóné- j. Hiány éve párttag), téved. S el- r sósorban abban téved, hogy v manapság nem beszélhetünk őszintén.

Kérdéseinek, illetve megái- r Capitásainak lényege, hogy vé- £ Eeménye szerint napjainkban a ? falu, a mezőgazdaság, termelőszövetkezeteink nem dolgoz- r nak úgy, ahogy kellene, s ami \ eredmény: az az önök, az ipa- g ri munkások segítségének kő- j, szönhető!

Véleménye szerint — s hadd lidézzünk leveléből: „...a félre r sikerült intézkedésekkel, az g állami támogatással, a hite- jelekkel félre neveljük a parasztságot, megtanítjuk, hogy munka nélkül is meg lehet élői . ; .”

Erre két dologból következtet. Az egyik; mint tapasztalta, * fiatal diákok megfelelő ellen- szolgáltatásért segítettek ez ; év nyarán egy-egy termelőszö- : vetkezetnek. A másik: az ál- 1 Ham vetőmagot és más anyagi ' támogatást ad a falunak. Eb- bői egyébként olyasféle követ- keztetést von le, hogy „egy- * szerűen nem lehet megérteni 7 a párt - mai falusi politikáját”, £ s ezért ön, aki egyébként „ala- r posan ismeri gazdaságpoliti- ® Icánk minden csinját-binját”, értetlenül áll a dolgokkal szemben, s nem nyugodt a s holnapot, a fejlődést illetően. ;c

K

edves Marosi elvtárs*- “ engedje meg, hogy ép- * pen bizonyos gyakorlati ismeretek, való té- ' nyék birtokában mégis hadd vitatkozzunk az ön véleményé- . vei. Annál inkább, mivel má- } sok is vannak, akik túlzott-»« nak, elvtelennek titulálják aj falunak nyújtott segítséget. J Ilyen vélemények, sajnos,« többször elhangzottak e nyá-f ron is. amikor a kedvezőtlen« időjárás, s az igen szép tcrr-J més következ.tében nem bol-i dogult egyedül a falu, a kalá-J szosök betakarításával. Bi-X zony, sem ön, sem az ön véle-« menyével rokonszenvezek nem J ismerik alaposan népgazdasá- . i gunk helyzetét, az egyes tér-* e melési ágazatok viszonyát,, j helyzetét, a mezőgazdasági t j termelés állandó és biztos fej-*, Jődését, nem próbálják ele- c mezgetni reálisan a falu műn-*,] kaerő-problémáinak okát, de c> még a falu és a m-unkásosz-£] (tály, az alkalmazottak élet- i. t színvonala, a reálbér-emelke-' | dés közötti még meglevő és ; mielőbb korrigálásra szoruló ■ különbséget sem. J]

Azt írja Marosi elvlárs: j (

h

__az állam ad mindent, aj;

v

etőmagot, a pénzt, az ipari munkások aratnak, a diákoké, betakarítanak...” Vajon ke-Ji zébe vette-e ön az elmúlt idő-« szakban például a gazdaságig életünkkel. eredményeinkkel« foglalkozó statisztikai adató- ♦. kát? Úgy gondolom, nem-, mert ha forgatta volna, világosan ♦, állna ön előtt: hány milliárdT forint értékű árut termelnek«! évről évre termelőszövetkeze- teink, s ez évről évre hány« száz és százmillióval több. J. Észrevenné, milyen jelentős és « a tervezettnél évről évrej több(l) a mezőgazdasági ex-j port aránya a népgazdaságié export egészén belül. Ezzel természetesen még nem elé-« gedhetünk meg. Meg kell néz-.-, ni a termelési körülményeket, ’ az adottságokat.

Akiket fejlődésünk egésze érdekel, mert felelősséget érez1 iránta, s ön nyilván ilyen ember, tudnia kell, hogy bizony, még jónéhány évi, az eddiginél sokkal ésszerűbb, a követelményeknek megfelelő munkára van szükség, hogy megteremt-. Bük mezőgazdaságunkban az^ adottságok megkövetelte nagy-« üzemi gazdálkodást. Azután * azt is ismernie kell, hogy tér-* metóMÖvetkezeti tagságunk«

A borítékból két fénykép ull ki. A fényképeken (az gyiket itt közöljük), semmi ilzés, semmi felirat. Vajon ilcről és miért készült? Pereg a hívás, s a vonal túlsó ldalán a feladó, az LKM :L3Z-bizottsága jelentkezik.

— A kép — magyarázza allai Endre, a KlSZ-bizott- ág munkatársa — az acélön- idei Kiss Gergely öntőformá- ó brigádjának néhány tagját brázolja. A Lenin Kohászati füvekben 142 ifjúsági brigád olgozik, ezek közül 128 el karja nyerni a szocialista eilet. Egész évben első helyen ezet Kiss Gergely szocialista rigádja. De talán többet a lelyszínen.

A brigád élete filmre kí- ánkozik. Ennek ellenére ta- án sohase fog oda kerülni, ’agjainak zöme lehetne „po- it.ív hős”. Életükből, amelyet éldaként állíthatnánk sok aás fiatal elé, hiányzik a nagy :onfliktus, amelyet a drámaidé törvényei megkívánnak. Milyenek hát ők? Hallgassuk aeg először a külső szemlélőiét. Zombori Bertalan alap- zervi titkár, aki „civilben” gy másik brigád vezetője, így élekedik;

— Kiss Gergely brigádját a agjobbak közé soroljuk. Bár- niről van szó, rájuk mindig ehet számítani. Jól dolgoznak. Valamennyien részt vesznek lárt- és KISZ-oktatásban, öbben középiskolában tanullak. Igazi munkásfiatalok, te- e vannak optimizmussal, icdvvel, őszinték, nem tilkol- álc véleményüket, észrevétclü- :et.

A művezető. Bóta János nosolyogva mesél egy-két ked- >es és jellemző mozzanatot iletiikhőL

«— Az irodaajtó éppen munkahelyükre nyílik. Néha hangos vitára figyelek fel. Legutóbb is...

— Veszekedtek?

— Dehogy veszekedtek. „Elméleti tornát” rendeztek arról, hogy melyik országnak mi a fővárosa. De nem ez az egyetlen eset. A galambsporttól kezdve az űrhajózásig, a brigádgyűlcstől kezdve a nagy nemzetközi kérdésig mindent megbeszélnek. így van? — kacsint Szabó Nándorra. A ga- lambászatot ugyanis neki cí• mezte. Szabó, afd pártvezető■ ségi tisztséggel is rendelkezik,

■ szabad idejében legszívesebben e kedves lényekkel foglalkozik.

— Több versenyen vettem

■ részt, több díjat nyertem — i árulja el némi szerénységgel. : — Legutóbb, a kerületi ver- senyen a második díjat hozták i el galambjaim.

’ A legtöbb embernek van t itt valami kedvenc elfoglalt- sága. Többen sportolnak. A- brigád alkotja az üzemi lab- darúgó csapat gerincét. Gyovai