Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-02 / 284. szám
ßgZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök, 1965. december %■. Gromiko-Stewart megbeszélés u Oizßip ólán, Lufüiiinba testvéréi is szabadlábra helyezték léten. li bes " é jben óva mlette az ország I ikosságál attól, liogy engedje felülkerekedni a jobboldali erőket. „Nem szabad megengednünk, hogy jobbra tolódjék országunk irányítása, mert ha ez bekövetkezik, forrad dinünk összeomlik, elmerül-’ — mondotta. A Reuter hírügynökség további letartóztatásukról ad hirt. A jobboldali katonai hatóságok — mint az An tóra jelentéséből kitűnik — Jáva középső részén háromezer embert vettek őrizetbe., valemennyjük- ről azt, állítják, hogy kommunisták. A kínai—indonéz viszony megromlásáról lanuskodik a Kínai Népköztársaság két újabb Jegyzéke. November 26- án és 27-én a djakarlai kínai A Görög Kommimii»íü Fárt k üklötlüié' raagyai>oi'i>i/ági Sürgőé hív«« Alkot© türelmetlenbe^ — Egy pillanat, Feri mindjárt itt lesz. (A Quick karikatúrája) ítélendő Aíigüában és Olaszorszápban Angliában negyvenhét főközlekedési útvonalat tett járhatatlanná a hó és a jég, hetvenkét grófságban akadozik a közlekedés, élelmezési nehézségekkel küzd néhány helység, város, ahova repülőgépről dobnak le élelmiszert. Tegnapelőtt az olasz félszigeten kegyetlen időjárás uralkodott. Az újabb hóesés éitor- laszolta a hágókat. Óriási darukkal kellett a Piove di Gádorénál 50 autót kiemelni. A nagy esőzések miatt Közép- Olaszországtól le egészen délig az országutakon magasan áll a víz. I a svájci Alpok- Egyszer | kan hógolyóztam, úgy Katalin nap körül, 1500 méterrel a Rajna völgye felett. Gyönyörű napsütés volt, ingujjra vetkőztünk, s szaladgáltunk egyik gödörtől a másikig, mert az ott is korai hóból csak a gödrökben maradt. Közben furcsa kis csatornákat láttunk egyik földkupactól a. másikig. Mi ez? — kérdeztem a gyakorlott alpinistákat? S a válaszból kiderült, hogy egyáltalán nem kell hozzá alpinistának lenni: vakondtúrások. Vakondtúrások? Itt, 1500 méter magasan a tenger színe felett, a ragyogó, ritka levegőben, napsütésben, és akkor is ha alattunk Buchs ködben i'dtrengő kis határállomás Ausztria, Luxemburg és Svájc határán? És akkor is, ha a fejünk felett a -Hét Vá- lasztófejedelem-nek nevezett hegycsúcs-csoport rneredezik több ezer éve? A távlatok szinte lapinlhatóak voltak térben és időben, a lábunk alatt mégis vakondok túrnak? Sokszor túrjuk mi is a hétköznapok kásahegyeit. Az emberi természetek, a paragrafusok útvesztőit, hogy egy. kis egységes képet, egy kis perspektívát hozzunk létre a mának és a holnapnak. Vakondok vagyunk-e, vagy türelmesen alkotó emberek. Bekerül például az ember egy munkahelyre. Célja az ottani emberi közösség kialakítása. Ehhez bizonyos anyagi adottságok is kellenek. Elkezdi. És akkor vetődik fel a türelem, vagy türelmetlenség kérdése. Meg kell a környezetet. a tárgyi feltételeket változtatni. De erről meg kell győzni a munkásokat is. S akkor jön a kásahegy-rógás: emberi és paragrafus hegyeket kell sokszor át-, sokszor csak meg-megrágogatni. Olyan környezetet kell teremteni, ahol szerszám, függöny, virág ön- mugácrl beszél: ebben a légkörben csak így lehet dolgozni. A türelmetlenség sokszor hoz magával hullámhegyeket és völgyeket. És aztán egyszer, talán a mennyiségi felhalmozódás minőségi ugrásba csap át. S akkor létrejön minden, vagy majdnem minden. Sokszor ez a mennyiségi halmozás, küzdés hosszú éveket jelent, sokszor szerencsésebb körülmények között, hamarabb létrejön. S akkor megvannak a tárgyi feltételek. És akkor mi lesz a keretbe illő munkával? Lehet-e adott kérdésben egységes felfogást, magatartást várni sokféle embertől? Kell. De mikor jutunk idáig? Mai életünkben sokszor felfokozott érzé- célok és hihetetlenül kenységgel élűn! megvalósítás, szépség és valóság között. Valahogy úgy vagyunk vele, hogy egyszeresük megdöbbent egy régi filmben vagy könyvben hallott, olvasott mondat: egyesek ősszelévesztik a művészetet az élettel. Abszolút szépségei, keresnek, holott ezt csak a művészet közelíti meg. No, de akkor? Akkor az éleiben ne is keressünk célok megvalósításait, ne türelmetlenkedjünk, jól van úgy, ahogy van? Különösen a fiatalabbak nagy problémája ez. A kompromisz- szurn. Az elvtelen megalkuvás, mondják egyes fiatalok. Igen, mert nem is törekszenek jobbra, és mogalkusznak a köny- nyen elérhető olcsóbbal, gyengébbel, kisebb ellenállással. Így van ez, különösen ott, ahol emberekkel van dolgunk. A ‘tárgyak könnyen alakíthatók, az emberek nehezebben. A tárgyi feltételek'- sokszor csak költségvetési kérdések — de az emberi feltételek! Hol van az a pont az ember alakításában, ahol már eredményekről lehet beszámolni? A nevelésben? A nyolcadik általánosban. vagy amikor szakmunkássá lett, vagy leérettsé- gizett, vagy diplomát szerzett? Nem tudom egyértelműen rámondani: ez biztosan nem selejt. Vagy talán csak ritkán. De önmagámra sem tudom. — Hát akkor mikor fejezi be egy alkotó, legyek merész, egy alkotó-nevelő a művét? Állandó és ellentmondásos folyamat. De ebben a folyamatban is vannak normák, kritériumok, elvek és eredmények. A legnagyobb eredmények, egyike: ha eltaláljuk az alkotó türelmetlenség lelkiállapotát. 1-Ia az ellentmondások ebben az emberi és társadalmi folyamatban soha nem zárulnak negatív előjellel. Talán ez az emberi fiatalság képlete is. Az, aki már lemondott az alkotó türelmetlenségről, sajnálatosan öreg. Aki hullámhegyek és völgyek változó mozgásában örökké türelmetlen s. jobbért, gazdagodva emberismereti tapasztalatokkal: örökifjú^ mos» A közvéleményt tanában nagyon foglalkoztatja a gazdaságirányítás rendszere. Ez is ■ jó vízválasztó. A közvélemény nagy része igen sokat vár tőle, nem csodák nem lehetetlent, de olyan változásokat szocialista népgazdaságunk irányításában, melyek a, fölöslegessé vált nehézségeket szüntetik meg, a nem ösztönző egyenlősdit-iktatják ki. s az ösztönző részvevőst. teszik szélesebbé. Ebben a kérdésben is vannak •— kortól függetlenül — öregek. A hitetlen Tamások, az örökké legyintők, a „nem az én asztalom” szemléletűek. Itt is az alkotó türelmetlenség a jó szemlélet. Amit körültekintően lehet és kell — abban türelmetlenül alkotni. Legyen az tárgyi vagy emberi terület, Így kerülünk ki a vakond perspektívából, fgy lesz. bármilyen kicsinek is látszik, napi munkánk beleágyazva a nagy távlatok vonalába. Tdíray Barna Megjelent a Béke és Sssoeiulistmus novemberi száma BÁRÁNY TAMAS: A FÉRFI ertalan János mar második hete volt a P városban, nagynénje vendégszerető házá- 'ban, amikor egyik reggel — megvárván, amíg a háziak elmennek hazulról —, megkereste a villanyvasalót, s munkához látott. Akkor még maga sem értette pontosan, miért is kell a nadrágot kivasalnia. Egész délelőtt dolgozott, konok buzgalommal. Életében először hajolt forró vassal nedves ruháról felcsapódó gőz fölé, hiszen azelőtt mindig anyja csinálta az effajta munkát. Inna nénjét azonban nem merte megkérni erre. A drága lélek bizonyára furcsán nézett volna rá, ha azzal fordul hozzá, hogy most, júniusban vasalja ki barna szövetnadrágját. Viszont ezt a nadrágot, élete első hosszú nadrágját, ki kellett vasalni, mindenáron. Igaz: két hete függ a szekrényben, s ugyancsak kilóghatta mór az utazás törő- döttségét. de hát ez nem elég: az élének vágnia kell! .Erzsivel négykor volt találkozója. Mindketten most végezték az első gimnáziumot, s mindkettő azt mondta a másiknak, hogy a másodikat fejezte be. Noha már ötödik napja ismerték egymást, találkozót csak most beszéltek meg először. János tegnapig észre sem vette Erzsit, két vékony, szőke haifonatát kislányos- nak tartotta, s tizenöt éves korában az ember valahogy már túl van a kislányokon. De tegnap délután tovább voltak együtt a társasággal, s ő hazafelé menet Erzsi mellé került. Már nem is emlékezett rá, miről beszéltek a hosszú úton hazáig. Felködlött benne, hogy talán Shakespeare- ről (a Szentivánéji álmot tavaly látta a Szigeten), vagy tán a Hiúság vásáráról, amit nemrég olvasott. De az ördög értette ezt: akkor, ott az utcán valahogy alig figyelt tulajdon szavaira. Egyre Erzsi két varkocsa himbálózott előtte, azokat bámulta, s szinte önkéntelen folyamatossággal dőlt. belőle a szó. Kicsit csodálkozott is magán, hiszen régebben valósággal megbénult a nyelve, ha lányokkal beszélt. Igaz: két- három éve még a labdán, mozin kívül más alig érdekelte, esztendeje meg a könyvek varázsa kerítette hatalmába, s csak most legutóbb, tél végén, tavasz fakadtón változott meg körülötte minden. A csitri lányok, akikkel birkózva hempergett a porban, s akiknek azelőtt var- kocsát cibálta, most fölényes és soktudó pillantásokkal méregették, s neki egyre inkább melege lett ezektől a pillantásoktól. S azon kapta magát, hogy egyre gyakrabban fordul meg a lányok után, ha könnyű blúzukban, lebbenő szoknyájukban ellibbennek mellette. Nemcsak arcukra, hanem bokájukra, és derekukra is rányílt a szeme.' Később ráébredt, hogy hangja mélyül, s hogy most már minden szombaton borotválkoznia kell. Aztán jöttek a vizsgák, majd ez a nyaralás. Irma néni háromhetes meghívása a szép bizonyítvány jutalmaképp. * I _ rzsi még nem volt ott ^ a főpostánól, amikor j ő odaért. Néhányszor elsétált hát a jókora épület előtt, s tán tíz perc múltán megpillantotta a kislányt. A tér felől jött, kék szoknyában, fehér blúzban. János nézte, s csepp szédülést. érzett. „Érdekes — villant meg benne —, a lábát nem is néztem meg, csak a haját...” Nem is gondolhatta tovább, a lány már ott állt előtte. — Hová menjünk? — kérdezte férfiasán. — Sétáljunk? őszintén szólva ezt szerette volna, nem akarta, hogy az ülés tönkretegyé nadrágja vasalását. De a lány hallgatott. — Vagy inkább cukrászdába szeretnél? — kérdezte aztán, mert ebből a hallgatásból valahogy azt olvasta ki, hogy szép, szép a sétálás is, do a cukrászsütemény se utolsó. „Persze — gondolta — ilyenek a nők!” Kedvtelenül libbentett egyet nadrágján, hogy Er.^si végre vegye észre azt a hibátlan élt, aztán azt mondta: — Akkor gyerünk talán cukrászdába. Megengeded, hogy meghívjalak? Erzsi nem engedte meg, noha magát az Indítványt örömmel fogadta. Ezen kissé A folyóirat bevezető cikkét A. Ferrari iArgentina! és M- Foriutiu (G uuiomaia) írta Az amerikai imperializmus hadat üzen a latin-amerikai népfeknek címmel. A cikk azzal az önkényes határozattal foglalkozik, amelyet ez év szeptemberében fogadott el elvi tatkoztak, aztán elindultak a cukrászda felé. Útközben János Balzacról beszélt. Nemrég olvasta az Elveszett illúziókat, sokat, s hevesen magyarázott. Erzsi szemlátomást érdeklődéssel hallgatta, néha szólt csak közbe, olyasmit kérdezvén, hogy a pesti lányok mostanában kétrészes fürdőruhát hordanak-e Inkább, vagy egybeszabottat. Az előadást ilyenkor hosszú másodpercekre meg kellett szakítania, s bizony eléggé nehéz volt aztán visszatalálni az elvesztett fonalhoz. Pedig Balzacról még mindig sokkal könnyebb volt beszélni, mint arról, mennyire tetszik neki Erzsi szőkesége. Egész délután a cukrászdában ültek. Balzac után újra Shakespeare került sorra, aztán Gorkij, majd Móricz Zslgmond. Erzsi annyi odaadással hallgatott, hogy Jánosnak nem volt szíve abbahagyni. Néha összetalálkozott a pillantásuk, olyankor gyorsan elkapta szemét. S ötétedett, s már azon tanakodtak, hogy indulni illenék, amikor Jánosnak eszébe jutott. hogy egy hete nem írt szüleinek. Igaz, minden nap eszébe jutott, hogy otthon bizonyára várják levelét. Irma nénje is. megkérdezte néhányszor, mikor ír már, de a strandolás, az új társaság valahogy mindig előbbrevaló volt. Ma reggel viszont megfogadta nénjének, hogy ír. — Bocsáss meg egy pillanatra — mondta Erzsinek —, csak átszaladok ide a trafikba levelezőlapért. írnom kell a szüleimnek, hazafelé menet majd bedobom a főpostán. — Erzsi biccentett, s ő már indult is. Vissza.iövet gyorsan megírta a lapot Töltőtolla ugyan-I- *1-»£■ -5*-f» -I—í- -Idacoskodott egy ideig, de néhány erélyes rázás után megtört, s tisztességesen rótta a sorokat. A kislánynak feltűnt, hogy a lap felül üres, a fiú nem írt megszólítást. — így küldöd el? — kérdezte meglepetten. János ránézett. Éppen most kanyarílolta a sorok alá nevét, s őszintén szólva már várta ezt a kérdést. — így! — mondta mindjárt határozottan. — Mit írjak? Drága Anyukám és Apukám? Férfiak vagyunk, mit érzelegjünk, nem igaz? Az érzel- gés az asszonyok dolga. Azzal állt is fel, fizetett —\ Erzsiké most már engedte —, s mentek. A főpostánál tétován meg-, állt. — No — kérdezte a leány —, hát nem dobod be a lapot? Ott a láda! — De igen — felelte gyorsan. — Csakhogy express- cédulával szeretném feladni. Bocsáss meg egy pillanatra! S már lódult be a for-' góajtón. Odabent megállt. kipillantott, nem figyeli-e a leány, aztán odahúzódott egy írópulthoz, előkapta töltőtollát, s ijesztő gyorsasággal odaírta a lap tetejére: „Drága Anyukám és Apukám!” Azzal zsebébe süllyesztette a lapot, s nyugodt lassúsággal kilépett a kapun. , — No, feladtad? — kérdez-' te Erzsi. [ — Hosszú sor dll az ablak’ előtt, nem érdemes várni.; Végeredményben holnap így' is megkapják ... Igaz? ; — Igaz — biccen tett a le-, ány. ; János ekkor kimért léptek-! kel odament a postaládához,' a zsebébe nyúlt, majd hatá-J rozott, férfias mozdulattal •; útjára bocsátotta a lapot. 1 Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke A gazdálkodás iskolája a dolgozók számára című cikkében ismerteti azokat a rendkívül fontos és szerteágazó feladatokat, . melyek a gazdasági tervezés és irányítás rendszerének tökéletesítése kapcsán a szovjet szalcszervezetekre .várnak. Közli a lap N. Popov •bolgár közgazdásznak A gazdasági törvények objektív •jellege a szocializmusban és [e törvények kölcsönhatása cí- !mű tanulmányát. | A folyóirat NyugaMCuróper: Ja modern kapitalizmus ten- •denciái címszó alatt öt nevés [marxista szerző tollából ko- •zöl aktuális és fontos, cikkeiket. M. Dobb angol közgazdász vázolja az európai kapitalizmus néhány mai vonását. F. Nicolon francia közgazdász megvilágítja a nyu- [gat-európai integráció dina• mikáját és ellentmondásait.' |E. Pcggio, orr. Olasz KP Köziponti Bizottságának tagja is•merteti a gazdasági élet nemzetközivé válásának objektív •tendenciáját és kifejti: a szocialista és demokratikus •erőknek az a feladatuk, hogy ia jelenlegi monopolista integrációval szemben biztosítják a nemzetközi gazdasági >i nlegráció an U monopolista [jellegét. J. P. Delilaz francia [közgazdász összefoglalja az. [államkapitalizmus jellemző •vonásait és ellentmondásait. • L. Urban csehszlovák közgazdász áttekintést ad a kapitalizmus gazdasági szerkezeiéiben a háború utáni időszakiban bekövetkezett változá•,sokról. I | Az Időszerű kérdések fórumul rovat közli O. Millas |(Chile) cikkét A keresztény- , demokrácia reformizmusa —• ■a chilei kísérlet címmel. [ A nemzeti felszabadít^ ■mozgalom mai problémif [címszó alatt a folyóirat if?> .merteti a marokkói agrárkéiv dós megoldásának útjait. [Ugyanitt kapott. helyet J. Maravillá-nal< Az imperiaíis- laellenes mozgalom fellendülése a Fülöp-szigeteken című írása. az Egyesült Államok törvényhozása, feljogosítva az amerikai imperializmust arra, hogy fegyveresen beavatkozzék a latin-amerikai országok bel- ügyeibe, ha azok független, s haladó politikát próbálnak folytatni. Viktor Grisin, a Szovjet iiassiTm I Komócsin Zoltánnal, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bi- . zottság titkárával és a Köz- I ponti Bizottság más képvise- I iőivel. Az elvtársi légkörben lefolytatott megbeszéléseken a két testvérpárt képviselői ' véleményt cseréltek a pártjaikat, kölcsönösen érdeklő kérdésekről, a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom problémáiról. Az eszmecsere során bebizonyosodott, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Görög Kommunista Párt teljesen egyetért a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom időszerű kérdéseinek megítélésében. A Magyar Szor'nlist, Munkáspárt Központi Bizotl ságának meghívására Ma gyarors/.ágra látogatóit Görög Kommunista Párt kül döttsége Kosztasz Káliján nisznak, a Központi fíizottsú; első titkárának vezetésével. A görög testvérpárt kül döttsége találkozott és eszme cserét folytatott. Kádár Já nassol, az MSZMP Központ Bizottságának első titkárával Szerda reggel Moszkvában Gromiko szovjet cs Stewart angol külügyminiszter folytatta megbeszéléseit. A tárgyalásokról kiadott hivatalos közlemény hangsúlyozza, hogy „további eszmecserét Su ' oriio beszéde :t Hírügynökségi jelentések szerint Sukarno indonéz elnök kedden ismét megjelent a nyilvánosság előtt, rövid beszédei mondott a mezőgazdasá- í If il Lin'/.nk nr«7íif*n« óHokfv./-. folytattak egyes nemzetközi problémákról, amelyek a feleket kölcsönösen érdeklik, továbbá a Szovjetunió és Nagy- Britannia kapcsolatainak kérdéseiről”. jübbraíolódás ellen I nagykövetség jegyzékei juttatott el az indonéz külügymi- I nisztériumba, s mindkét jegyzékben követelte, hogy vessenek véget az Indonéziában élő kínai nemzetiségű polgárok üldözésének. A nemrégen szabadonbocsá- tott volt kongói miniszterei-: nők, Antoiiie Gizenga felvette! a kapcsolatokat a kongói politikai körökkel. Még szaba-[ dulása napján ellátogatott Mobutu tábornokhoz, a jelenlegi államfőhöz, kedden pedig a parlamentben tett látogatást. Ugyanez a lap jelenti, hogy Louis Lumumbát, Patrice Lumumba volt miniszterelnök testvérét, akit még a Csőmbe kormány idején tartóztattak le, szintén szabadlábra helyezték.
